elnök - Mensa HungarIQa

október 19. 

október 23. 

november 30. 

december 15. 

Minden hónap 

elsõ hétfõjén 

Minden csütörtökön 

18.00 

Minden 

vasárnap de. 

Minden hónap 

elsõ szombatján 

Minden szerdán 

18.00 

MoziSIG 

Óbudai Társaskör – programok: 

részletek a listán 

Lapzárta 

Mensa választások: szavazatok 

visszakülésének határideje 

17.30 Tesztírás 

Társasjáték 

Ez valószínûleg már elmúlt, mire ezt 

olvasod, de 1 hónap múlva folyt. köv. 

Óbudai Társaskör 

Bp. III., Kiskorona u. 7. 

mensa@freemail.hu 

Istvánfy Gergõ 

(gergo@mensa.hu) 

Keszhelyi Melinda 

Hegyesi Zsófi 

(zs@mensa.hu) 

Papp Eszter 

(30-392-2336) 

Squash a pécsiekkel 

Makár Tanya Sportcentrum, 

Marczi Gábor 

Pécs 

16.00 Tesztírás, elõtte 

15.00 Agymûves foglalkozás 

Utójáték nemSIG 

Teleki Blanka Gimnázium 

Székesfehérvár, Budai út 7. 

CD-fû 

Budapest, Szerb u. 15. 

Eötvös József Gimnázium 

Bp. V., Reáltanoda u. 7. 

Kék Rózsa Étterem 

Bp. VII., Wesselényi u. 9. 

Kecse Nagy Anikó, 

Kovács Fürtös Gábor 

Faragó Gergely 

(gfarago@drotposta.hu) 

Rigó Péter 

(319-3319) 

Alapítók: 

Mózsik L. , Schmiedl G. 

JELMAGYARÁZAT 

M: csak Mensa-tagok részére, M+n: a Mensa tagjai és vendégeik részére. 

: „fizetõs” program 

A LEGKÖZELEBBI ASZTALLAP MEGJELENÉSE: DECEMBER ELEJE 

M+1 

M 

M 

M 

neM 

M+n 

M+1 

neM 

M+1 

Elszámolások 

Társkeresõ SIG 

Elnökségi ülés 

Választások: a jelöltek 

Ibidigi 

Így volt... 

Taglózó tallózó 

BSA-börtönnapló 

ERS 

6 

2001. OKTÓBER 

Egy sorozásról 

Kecskerímek 

Film- (és könyv-) kritika 

Honfoglalás 

Az ügynök 

Logi-sztorik 

Idegen lények a Mensa-hajón! 

Mozi SIG 

Tábori feladatlapok

KedveseiM! 

ASZTALLAP – A MENSA HUNGARIQA HAVILAPJA 

Mint azt bizonyára észrevettétek, a lapzártát 

eltoltuk, mégpedig a nemzetközi találkozó 

miatt. Akik olvassák a levelezési listákat, 

errõl idõben értesülhettek amúgy. 

Szóval így most vannak beszámolók az ibidigirõl is, 

azok kedvéért, akik nem jöttek, meg persze tovább folytatódik a 

közkedvelt Honfoglalás. Úgy döntöttünk, hogy a mostani késés miatt a 

dupla szám november-decemberi lesz, mert különben már két hét múlva 

megint újságot kellene csinálni. 

Nyakunkon a választás, ezzel a lapszámmal együtt kapjátok kézhez a 

szavazócédulákat. Egyes posztokon izgalmas verseny látszik kialakulni, ne 

felejtsétek el idõben postára adni a szavazatokat! 

Mindenki figyelmébe ajánlom az újjáéledt filmes rovatot – a fellendülés 

különben a MoziSIG-nek köszönhetõ –, remélem, a többi frissen alakult 

SIG-gel együtt ez is sokáig és jól fog mûködni. 

A fotópályázat eredményérõl nem érkezett hivatalos értesítés, pedig 

volt Pécsen eredményhirdetés, de az biztos, hogy a nemzetközi találkozón 

kiállított pályamûveket érdemes (volt) megnézni. Reméljük, nem ez volt 

az egyetlen alkalom. 

Most írom is, hogy folyamatosan szeretettel várunk minden mûvészi 

alkotást, ami újságban meg bír jelenni, tehát fotókat, rajzokat, verseket, 

novellákat stb., de ha nem írom, akkor is küldjetek! Versek már olyan 

régen nem voltak, meg aztán rajzokból sem állunk jól. 

A következõ lapzárta: november 30. 

A szeptemberi számban végül nem az került a címlapra, amit itt 

ígértem, dehát próbálkozunk, most a biztonság kedvéért nem írtok semmit, 

de majd meglátjátok. 

AsztalLap 

a Mensa HungarIQa Egyesület lapja, 

megjelenik évi tíz alkalommal. 

Fõszerkesztõ: HEGYESI ZSÓFIA 

Szerkesztõk: BENDER MÁRK, HEGYESI ZSÓFIA 

Mûvészeti szerkesztõ: ISTVÁNFY GERGÕ 

Korrektor: BENDER MÁRK 

Közreadó és kiadó: 

Mensa HungarIQa Egyesület 

1223 Budapest, Mûvelõdés u. 12/B 

Nyomtatás: 

deMax Mûvek 

Felelõs vezetõ: Miklóssy János 

Terjeszti: 

Mensa HungarIQa Egyesület 

Kapják a Mensa HungarIQa Egyesület 

rendes tagjai. Nem fizethetõ elõ. 

Felelõs kiadó: 

Balanyi Bibiána elnök 

ISSN 1417-8249 

a fõszerk. 

mensa@freemail.hu 

Írásokat a fõszerkesztõnek lehet küldeni: 

Hegyesi Zsófia 

1426 Budapest 72., Pf. 99 

E-mail cím: mensa@freemail.hu 

A nem számítógépes formában (fájlban) 

érkezõ írásokat a szerkesztõ (a közgyûlés határozata 

értelmében) nem köteles figyelembe 

venni! Akinek ez megoldhatatlan problémát 

jelent, forduljon bizalommal Barna 

Lászlóhoz, Andracek Ilonához vagy Sulák 

Katához, akik vállalják a szövegek beírását. 

A tervezett programokat a fõszerkesztõnél 

is jelentsétek be, hogy bekerüljön a Programok 

rovatba. 

Hirdetési díjak mensásoknak: egy teljes 

oldal 6000 Ft. Kisebb felület arányosan kevesebbe 

kerül. A „kedvezmények” rovatban 

megjelenõ és a nem kereskedelmi célú hirdetések 

ingyenesek. Különféle kérdésekkel 

(adatváltozás, nem kaptam meg, lejárt, stb.) a 

titkárhoz forduljatok. 

Mensa HungarIQa 

A Mensa nemzetközi egyesület, amelyet 

1946-ban alapítottak Angliában. Ma több, 

mint 100 000 tagja van a világ mintegy 

hetvenöt országában. Egyetlen tagsági kritériuma, 

hogy a jelentkezõ egy nemzetközileg 

elfogadott intelligenciateszten az emberiség 

98 százalékáénál jobb eredményt 

érjen el. A Mensa nonprofit szervezet, és 

nem kötelezi el magát egyetlen ideológia, 

filozófia, vallás vagy politikai irányzat 

mellett sem. 

Alapító elnök: ZSIGMOND CSABA. 

Az elnökség tagjai: 

BALANYI BIBIÁNA elnök 

BÁNDY BARBARA kincstárnok 

FLÓRIÁN ÁGNES titkár 

RIGÓ PÉTER alelnök/tesztgondnok 

KESZTHELYI MELINDA programkoordinátor 

Ombudsman: GYESZAT ZOLTÁN 

Felügyelõ pszichológus: RIGÓ PÉTER 

SIGHT-koordinátor: TALLÉR JÓZSEF 

SIG-koordinátor: BOGDÁN RICHÁRD 

Fegyelmi Bizottság: 

BÁNÓ IMRE, DR. BÉKÉS ANDRÁS, 

BÍRÓ ZSUZSA, KOVÁCS FÜRTÖS GÁBOR, 

LÉBÁR LÁSZLÓ 

Számvizsgáló Bizottság: 

DR. HIPS FRIGYES, MAGÓ GABRIELLA, 

NOVÁK AGNIESZKA DARIA 

Levélcím: 1426 Budapest 72., Pf. 99 

Telefon: 60-321-544 (munkaidõben) 

E-mail cím: mensa@mensa.hu 

Http://www.mensa.hu 

HELYI CSOPORTOK: 

BHCS (Budapest): Nagy Lantos Balázs 

CivIQs (Debrecen): Jeviczki Tamás 

GyIQ (Gyõr): Bíró Zoltán 

PéCs (Pécs): Kiefer Béla 

SzeM (Szeged): Gyeszat Zoltán 

SZHCS (Székesfehérvár): Szakály Attila 

zalaI(a)Q (Zalaegerszeg): Henczi László 

SIG-EK: 

BM SIG: KOVÁCS FÜRTÖS GÁBOR 

DAN-SING: BALÁZS GÁBOR 

FOTÓ SIG: TÍMÁR LAJOS 

JÁTÉK SIG: ELEKES G. SÁNDOR 

TÁRSKERESÕ SIG: KORPA JULIANNA 

MOZI SIG: ISTVÁNFY GERGÕ 

LEVELEZÉSI LISTÁK: 

A fel- és leiratkozás részletesebb tudnivalóit 

keresd az MM infóban, vagy írj az 

alábbi címekre! 

A Mensa általános levelezési listája 

(MENSAH-L): Varju Ágnes, Gyeszat Zoltán, 

MENSAH-L-REQUEST@LISTSERV.IIF.HU 

A Mensa információs listája 

(Info-lista): Fekete ‘Maestro’ András, 

MAESTRO@MENSA.HU 

PéCs: 

Marczi Gábor, MARCZI@MENSA.HU 

SZHCS: 

Bka, BKA@MAIL.DATATRANS.HU és 

Fürtös, FURTOS@MAIL.DATATRANS.HU 

SzeM: Gyeszat Zoltán, GYZ@MENSA.HU

Elszámolások 

„Pro Mensa” Elekes-díj 

Dátum: 2001. 03. 24. 

Szervezõ: Elekes Sándor 

Bevételek 154 972 Ft 

Tagi hozzájárulások (31 fõ) 92 372 Ft 

Belépõk (18 fõ/700 Ft) 12 600 Ft 

Szponzori támogatás 50 000 Ft 

Kiadások 196 856 Ft 

A díj közvetlen kiadásai 37 950 Ft 

A mûsor költségei 130 000 Ft 

Járulékos költségek 9 921 Ft 

Szervezési költségek 18 985 Ft 

Mensa-támogatás 41 884 Ft 

Keret 50 000 Ft 

Maradt 8 116 Ft 

Farsang Ð Locsolóbál 

Dátum: 2001. 04. 21. 

Szervezõ: Szilágyi Viktória 


Tagi támogatás 7 000 Ft 

Belépõk (91 fõ) 60 900 Ft 

Tombola 7 550 Ft 

Szponzori támogatás 37 500 Ft 


Terembérlet 37 500 Ft 

A program költségei 95 123 Ft 

Dekoráció, büfé 15 605 Ft 

Szervezés, egyebek 20 797 Ft 



Tartalék 20 000 Ft 


MensaNyár 

Dátum: 2001. 08. 23–26. 

Szervezõk: Istvánfy Gergõ, Hegyesi Zsófi 


Részvételi díj 285 550 Ft 


Szállás 351 950 Ft 

Szervezés 40 084 Ft 

Elõadók 21 880 Ft 

Kellékek játékhoz 87 810 Ft 

Nyomda, sokszorosítás 39 250 Ft 

Posta, egyebek 27 310 Ft 



Tartalék 22 000 Ft 


ASZTALLAP – IX. ÉVFOLYAM 86. SZÁM – 2001. OKTÓBER 

G. Attila © 

1 

Babcsány Ákos Budapest X. 

Drávucz Katalin Budapest XIV. 

Hecks Bernát Budapest VI. 

Paál József Budapest VIII. 

Pengõ József Ferenc Budapest VI. 

Pünkösti Anikó Budapest XXI. 

Soproni Miklós Budapest V. 

Szabó Laura Budapest XI. 

Tomasovics Attila Budapest XXI. 

...valamint a titkos tagságot választó 

új tagjainkat is! 

Társkeresõ SIG!!!!!!! 

Kedves Mberek! 

Az elõzõ AsztalLapból már értesültetek arról, 

hogy újraindítottuk a Társkeresõ SIG-et. 

Ahhoz, hogy sikeresen mûködjön, a Ti aktív 

részvételetekre is szükség van. Szeretnénk megkérni 

minden facér, magát magányosnak érzõ Mbert (természetesen, 

ha szükségét érzi ezen állapot megszüntetésének), 

aki szívesen venné, hogy programjainkkal 

segítsük változtatási szándékát, jelezze nekünk. 

Nélkületek nem megy!!!!!!! 

Elérhetõségeink (kicsit változtak): 

E-mail: tarskeresosig@freemail.hu 

SIG-nap: minden hónap 3. csütörtökén 18-tól 20 óráig. 

Helye: Kõfaragó utca 12., a Vasas Mûvészegyüttes 

Székházában, az aulában. 

Telefon: 

Korpa Julianna (20-949-3808) 

Aczél Judit (20-310-4287)

Jelen voltak: Balanyi Bibiána, Keszthelyi 

Melinda, Rigó Péter, Bándy Barbara, vendégként 

az elsõ napirendi pontnál: Koltai László. 

• Koltai Laci drámája 

Az elnökség értékelte a dráma újdonságerejét, továbbá 

kijelentette, hogy konkrét projektkérelem formájában 

csak a Lacika-féle darabbal foglalkozhat (tehát beterjesztés 

hiányában elvetette a Shakespeare-részlet 

elõadásának ötletét). Az erõfeszítésnek szóló elismerés 

mellett az elnökség több tagja azon aggodalmának 

adott hangot, hogy a dráma megfelelõ minõségû angol 

változata nem készül el idõre. Az elnökség hosszas 

mérlegelés után úgy döntött, hogy amennyiben 

Koltai Lacinak (mint felelõsnek) élvezhetõ színvonalú 

elõadást (szereplõk megtalálása, fordítás…) sikerül 

összehozni, akkor Laci drámáját a csütörtöki esti 

Ismerkedési Esten adják elõ (mint egyetlen szabad 

idõpont). Az elnökség fenntartja magának a jogot, 

hogy a fõpróbán jelen legyen, és vétójoggal élve esetleg 

mégis a dráma elõadásának mellõzése mellett 

döntsön. Az elnökség kérte továbbá Koltai Lacit, hogy 

ennek figyelembe vételével dolgozzon tovább. 

• IBD/IGC 

– A nemzetközi találkozón a Mensa HungarIQát 

Balanyi Bibána fogja képviselni. 

– A találkozó részletes programjáról, a szükséges 

segítségrõl, és minden egyéb kapcsolódó információról 

cikk fog megjelenni meg a következõ AsztalLapban, 

további tájékoztatás a listán. 

– Sajtótájékozató várhatóan október 5-én, pénteken 

este 17 órakor lesz. A találkozóról és 

kísérõrendezvényérõl (Játék Fesztivál a Várban) szóló 

híreket Szaki fogja eljuttatni az MTI-be. Amennyiben 

lehetséges, más, informálisabb jellegû csatornákat is 

megpróbálunk igénybe venni a hírveréshez. 

– A találkozó résztvevõi 5–7 eFt regisztrációs díjat 

fognak fizetni, az ebbõl befolyó összeg fogja fedezni 

az MH találkozóval kapcsolatos kiadásait. 

– Rubik Ernõ nem vállalta a Gálavacsora megnyitását, 

az elnökség próbál más, alkalmas személyt felkérni 

a feladatra. 

• Internet 

– Az új honlap tartalma 95%-ban elkészült, jelenleg 

egy demó verzió van a netstúdió szerverén, ami mindenki 

számára elérhetõ. Az esetleges módosítási 

javaslatokat az elnökség fogja megvitatni. 

– Az Elender rövidesen megszüntetni a @mensa.hu 

címek ingyenes rendelkezésre bocsátását. Az Elender 

mellett más cégek ajánlatát is megvizsgáljuk, mielõtt 


Jegyzõkönyv a 2001. szeptember 6-án tartott elnökségi ülésrõl 

2 

döntünk, hogy kinek szeretnénk ezentúl fizetni a 

fenti szolgáltatásért. 

• Választás 

Az új választásokra irányuló intézkedéseket megtettük. 

A Választási Bizottság elnöke Papp Eszter, tagjai Dukát 

Csilla és Etelközi Tímea. 

• Egyebek 

– Bibi beszámolt róla, hogy Rékával kettesben 

fogadták a koreai Mensa képviselõjét. 

– Melinda és Elekes Sanyi (Játék SIG-szerû programmal) 

képviselte a Mensát az UJS Hagyományõrzõ Nyári 

Táborban. 

– Bibi beszámolt róla, hogy az iqteszt.hu (Bánki 

Róbert – szervezõ) nyílt napot szervezett, ahol Bibi és 

Rigó Peti képviselt minket. 

– A CKM címû lapban cikk jelenik meg a zsenikrõl. 

A témával kapcsolatban Bibi és Rigó fognak nyilatkozni 

a lap újságírójának. A rólunk megjelenõ információkért 

cserébe 3 ingyenes tesztírást adunk. 

– Az elnökség döntése értelmében az ingyenesen 

vagy nyereményként kapott tesztírások visszamenõlegesen 

nem ruházhatók át. 

• Listás döntések 

– Jóváhagytuk, hogy Bogdán Richárd a nemzetközi 

alapelvek értelmében megszüntesse a nem mûködõ 

SIG-eket. 

– Az elnökség jóváhagyásával a Joy magazinban 5 

mensás lányról cikk és fotók jelentek meg. 

– A közeljövõben egy nagyobb méretû polcot vásárolunk, 

ami alkalmas lesz a mensás kiadványok, dokumentumok 

(levelek, hivatalos iratok, könyvelési 

anyagok) tárolására. 

– A diszkont kincstárjegyek (jelenleg 1 400 000 Ft 

a névérték) egy részét az közeledõ IDB/IGC-vel kapcsolatban 

felmerülõ kiadások megelõlegezése érdekében 

a folyószámlánkra utaljuk át. A rendezvény lebonyolítása, 

illetve a pénzügyi rendezések után a kivett összeget 

ismét kincstárjegy vásárlására fogjuk fordítani. 

Budapest, 2001. 09. 26. 

Készítette: Bándy Barbara 

Hitelesítette: Balanyi Bibiána 

Kurusa József új címe: 

6800 Hódmezõvásárhely, Rudnay Gyula utca 39. 4/16.


Választások – a jelöltek 

Az esedékes választásokra beérkezett jelölések alapján az alábbi nyolc Mber döntött úgy, hogy elnökségi 

posztokra pályázik. A szavazólapokat ezzel a lapszámmal együtt kapjátok kézhez, és az alábbi 

bemutatkozó írások – illetve személyes tapasztalatok, pletykák stb. – alapján kell kitöltenetek. 

Balanyi Bibiána – Bibi 

[elnök] 

Mindenkinek köszönöm a bizalmat, a jelölést. Külön 

öröm, hogy a jelenlegi elnökség többi tagja is a jelöltek 

között szerepel. Ezek szerint talán nem voltunk 

rossz elnökség. Én mindenesetre szerettem benne lenni. 

A baráti viszony, és az, hogy a társaim lelkiismeretesen, 

maradéktalanul elvégezték munkájukat, megkönnyítette 

az elnökségi ténykedést. Már-már azt 

mondhatnám, kifejezetten élvezetessé tette az üléseket, 

és a temérdek idõt, energiát és pénzt felemésztõ 

„elnöki létet”. Volt, hogy belefáradtam az egészbe, de 

amikor rájuk néztem, új erõre kaptam. Aki szerette 

ezt a fajta elnökségi munkát, bátran válassza ki 

megint Barbarát, Rigót, Melindát. Ági anyai örömök 

miatt tudomásom szerint egyelõre nem folytatja titkári 

ténykedését, pedig egyszerûen kiváló volt. 

Magamról: 1994 óta vagyok tag, ebbõl az elmúlt 

négy és fél évet (te jó ég!) az elnöki székben töltöttem 

a Ti jóvoltotokból. Hogy jól csináltam-e, azt majd eldöntitek. 

Ez alatt az idõ alatt rengeteg embert ismerhettem 

meg, és remélem, Ti is javarészt ismertek már. 

Arra törekedtem, hogy ne megközelíthetetlen elnök 

legyek, aki „nem jár a tagság között”, hanem inkább 

„mindenki Bibije”, aki a fizikai határokon belül igyekszik 

elérhetõ lenni (bár néha állítólag nem válaszol a 

levelekre ☺). Az eddigi ténykedésem mérlegét nem 

itt szeretném levonni. Nem ígérhetek mást, csak amit 

eddig: nyílt elnöki jelenlétet, elnöki allûrök nélkül. 

Nem karizmatikus tûzijátékot, hanem egyenletes és 

stabil munkát. Életemet és véremet – no meg szabadidõt 

és energiát. 

Puszi mindenkinek. 

Bibi 

G. Attila © 

3 

AlternaTigris 

[elnök] 

Hát ezen jól elgondolkodtam egy ideig. Jelöltek 

„elnöknek, valamint titkárnak és kincstárosnak”. Azt 

tudtam, hogy ha én lennék a kincstáros, az elnököt 

bilincsben vinnék el a könyvelés állapota miatt. Azt is 

tudtam, hogy ha én lennék a titkár, két héten belül 

semmi se maradna a tagnyilvántartásból, és akkor is 

bilincsben vinnék el az elnököt. De az vajon érdekele, 

hogy engem vigyenek el bilincsben? Nem tudtam 

eldönteni, nem tudom eldönteni most sem. Se kifejezetten 

nem akarom, se kifejezetten nem állnék ellen. 

Szóval rátok bízom. 

Távol álljon tõlem, hogy kritikai programmal lépjek 

fel a jelenlegi elnökséggel szemben (több poszton 

is nagyon örülnék, ha nem lenne változás); inkább úgy 

fogalmazok, hogy a menüválasztékot kívánom bõvíteni: 

ha valaki nem szereti a tûzdelt õzgerincet vörösboros 

mártásban, hadd válassza a négysajtos tortellinit. A 

Mensa HungarIQa története visszatekintve úgy zajlott, 

hogy kezdetben pionírjaink forradalmi hevületben 

és lendületben, gyakran egymás torkának esve 

építették ki és fel a szervezetet (közgyûlés éjjel 1/2 3ig), 

majd aztán vagy elestek a csatákban, vagy megunták, 

vagy megöregedtek; mindenesetre olyan nyugodt 

és megfontolt M-ek kezébe került a vezetés, akik egy 

érett, fenntartó, hogy úgy ne mondjam, üzemeltetési 

szakaszba fordították át az MH-t (közgyûlés tíztõl délig). 

Ha ezt a nézõpontot elfogadod, akkor a következõ 

kérdéseket kell közösen megválaszolnunk: 

Hiányzik-e még neked valami, építsük-e még 

tovább (a), vagy ez a kiépítettség már a teljesség is (b)? 

Az a kb. 10% lemorzsolódás, ami az utóbbi két és 

fél évben bekövetkezett, az vajon csak átmeneti, hibahatáron 

belüli valami (b), vagy érdemes komolyan 

venni, még mielõtt ismét 500 alá mennénk (a)? 

A vidéknek nyújtott segítség elég (b), vagy fokoznunk 

kellene (a)? 

A taglétszámot minél több teszteléssel (b), vagy 

inkább a tagok megtartásával növeljük (a)? (Persze, 

mindkettõvel, de mégis.) 

Stb. (b), és így tovább (a). 

Legalább három (a) válasz esetén érdemes Tigrisre 

szavazni. Tudomásom szerint ketten is jelöltek, van még 

Daria, meg én magam is; célom tehát legalább 5 szavazat 

begyûjtése. Ha annyi se lesz, fegyelmit adatok a 

választási bizottságnak. ☺

Szabó Melinda 

[titkár] 

Sziasztok Mberek! 

Harmadik éve vagyok a Mensa tagja, de bevallom, 

eddig leginkább a maffia terén mutattam aktivitást. 

Most viszont egy kedves M jelölt titkárnak (meg is 

lepõdtem alaposan), mert felfedezni vélt bennem 

bizonyos „jó titkár” tulajdonságokat és feltételeket. 

Nos, ez annyira jólesett, hogy legott elhatároztam, 

nem okozok neki csalódást, ennek elsõ lépéseként 

elfogadtam a jelölést, megválasztásom esetén pedig 

mindent elkövetek, hogy titkárságom alatt is olyan 

zökkenõmentesen történjenek a dolgok, mint eddig. 

Igazából nem tudom, hogy kell-e egy titkárnak 

programtervet írnia. Remélem, hogy nem szükséges, 

mert jobban szeretek akkor kezdezményezni változtatásokat, 

amikor már ismerem annyira a dolgok mûködését, 

hogy nagyjából fel tudom mérni, a változtatás 

valóban elõnyökkel fog-e járni. De úgy gondolom, hogy 

a reformok egyébként is inkább az elnök hatáskörébe 

tartoznak. 

Mit írjak magamról? 28 éves vagyok, bankban dolgozom, 

és a sok gondolkodás mellett idõnként nagyon 

szeretek olyan feladatot végezni, ami nem igényel 

különösebb fejtörést. Ilyen például a borítékolás... 

csak berakom, leragasztom, és közben álmodozom... 

Bevallom, most sajnálom igazán, hogy eddig fáradtság 

okán nem mentem el azokra a „dugás-nyalás” partikra 

– de akik voltak, azoknak üzenem, hogy megválasztásom 

esetén eme hagyományt folytatni kívánom. 

No, többet nem tudok kipréselni magamból, igazából 

ami többet adott a Jóisten logikai képességekben, 

azt elvette fogalmazás oldalon, úgyhogy csak annyit szeretnék 

még írni, hogy elõre is köszönöm a megtisztelõ 

bizalmat mindazoktól, akik rám fognak szavazni. 

Bándy Barbara 

[kincstárnok] 

A kincstárnoki posztra történõ jelölésemet köszönettel 

elfogadtam, ami vagy az én mazochizmusomat igazolja, 

vagy azt engedi sejteni, hogy a poszt az eddig 

feltételezettekkel ellentétben nem betölthetetlen, 

nem életveszélyes, és nem okoz idegösszeroppanást. 

Nekem az elnökségi tagság rengeteg új ismerõst, élményt, 

tapasztalatot hozott, amelyeket ezúton szeretnék 

megköszönni mindazoknak, akik két évvel ezelõtt 

ismeretlenül is bíztak bennem, és engem választottak, 

illetve azoknak, akikkel az elmúlt idõszakban együtt 

dolgozhattam. Fentiek miatt a kincstárnoki munkát 

szívesen folytatnám, különösen akkor, ha az eddigiekhez 

hasonlóan, egy jó hangulatú, békés elnökség tagja 

lehetnék. 


4 

Zsoldos Éva 

[tesztgondnok] 

Üdvözlet mindenMnek (és a család azon tagjainak, 

akik érdeklõdnek az AL iránt)! 

Mondjuk, hogy ez egy bemutatkozó írás. 

Valami bátor ember – én tudom ám, ki az, de nem mondom 

meg ☺ – jelölte becses személyemet tesztgondnoknak. 

(Elvetemült egy nõ az illetõ, az már biztos.) 

Imádom a spontaneitást és a nyüzsit, így szívesen 

vettem a dolgot, és elfogadtam a jelölést, ha már ily 

megtiszteltetés ért. 

Azt hiszem, új tagnak számítok, mivel csak tavasz 

óta „erõsítem” a klubot. Annak, aki esetleg nem rágta 

át magát a teljes MM infón, elárulok magamról 

néhány apróságot. Pszichológiát tanulok – tanítanak 

nekem – az ELTE-n, lassan 4 éve (ez messze nem azt 

jeleni, hogy mostanában diplomázni is fogok). Bár 

nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de imádom az állatokat, 

amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy még a 

MensaNyárra is kutyával érkeztem. Fontos és nem 

elhanyagolható jellemzõm, hogy saját bevallásom 

szerint nem vagyok teljesen 100-as... 

Nos, igen kecsegtetõ tulajdonságaim eme feleslegesen 

hosszúra nyúlt ecsetelgetése után… 

Szívesen lennék tesztgondnok, ha megtiszteltek a 

bizalmatokkal. Nem mondom, hogy eszméletlen sokk 

tapasztalattal rendelkezem ilyen téren, de azt hiszem, 

Rigóval ebben senki nem versenghet. 

Egyszer megfogadtam, hogy soha nem ígérek semmit, 

és nem fogadok semmire… Ígérem, hogy… 

Fontosnak tartom új hirdetési lehetõségek felkutatását, 

bár ezt azt hiszem könnyebb leírni, mint kivitelezni. 

A tesztírást egyben jó alkalomnak tartom arra, 

hogy a Mensát minél vonzóbbnak mutassuk be a lehetséges 

tagoknak. DM-ben jó vagyok… (ja, hogy ez 

nem látszik a bemutatkozómon?) Jó lenne több tag,… 

bla-bla. Ezt mindenki tudja... 

Én leginkább a ifjonti lendületemet, maximalistaságomat, 

a Mensa és az intelligencia iránti hatalmas 

érdeklõdésemet tudnám felajánlani a dolgok tökéletes 

felforgatása érdekében. Természetesen csak és 

kizárólag a Ti segítségetekkel, MeMbertársaim. 

Pussz mindenkinek! 

Szavazz Rám… 

Beváltom minden reményed… 

(aki tudja az eredetét az plusz pontot kap ☺)

Rigó Péter 

[tesztgondnok] 

(Bemutatkozó írás lapzártáig nem érkezett.) 

TiszteletM! 

• • • 

Keszthelyi Melinda 

[programkoordinátor] 

Két éve már egyszer írtam egy ilyen bemutatkozót, 

most ismét köszönöm, hogy megtiszteltetek bizalmatokkal. 

Mivel nem szeretném, hogy a régebbi tagoknak 

déja vu érzésük legyen, csak egy pár szót mondanék 

magamról. Ötödik évemet kezdtem nyáron a 

Mensában. Több rendezvény lebonyolításában vettem 

részt, nem csak elnökségi tagként. Igyekeztem 

ezekkel a programokkal a tagság igényeit kielégíteni. 

Azt, hogy valóban sikerült-e, a ti feladatok megítélni. 

• • • 

Csáti Réka 

[programkoordinátor] 

KedveseiM! 

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy jelölést kaptam 

elnökségi posztokra. Igazából nem is számítottam rá, 

de így persze elgondolkodtam rajta, hogy milyen is 

lenne pl. tesztgondnoknak vagy programkoordinátornak 

lenni. 

Nagyon szívesen elfogadom ez utóbbi jelölést, hisz 

nem áll tõlem távol az ilyenfajta tevékenység. Imádok 

szervezni, emberekkel együtt dolgozni, és legalább a 

továbbiakban is támogathatom a Mensát ily módon. 

Persze, csak ha megszavaztok. Ígérgetni nem szeretek, 

csak annyit mondanék, hogy meg fogom próbálni 

folytatni azt ami jó volt és talán jobbá tenni azt ami 

kevésbé mûködött. 

Aki nem ismerne: 1999. február óta vagyok tag és 

kb. 8 hónapig voltam az AL fõszerkesztõje. E hónap 

elején megtartott nemzetközi IBD/IGC konferenciának 

is én voltam a fõszervezõje. Amúgy 25 éves 

vagyok és egy bankban dolgozom mint projektkoordinátor. 


5 

Aczél Judit 1966. 10. 10. 

Baksa Tamásné Éva 1965. 10. 04. 

Balogh Ágnes 1968. 10. 01. 

Berényi Milán 1980. 10. 26. 

Buri Tünde 1966. 10. 30. 

Dr. Csermely Péter 1958. 10. 07. 

Csernyák Tibor 1958. 10. 28. 

Elekes G. Sándor 1953. 10. 02. 

Eleõd Ákos 1961. 10. 28. 

Dr. Feledi Éva 1950. 10. 08. 

Fucskár Attila 1968. 10. 27. 

Fügedi Zsolt 1972. 10. 04. 

Fülöp Hajnalka 1980. 10. 16. 

Hargitai Máté 1980. 10. 13. 

Hasenfrasz Géza 1960. 10. 25. 

Horváth Zsuzsanna 1983. 10. 08. 

Jalsovszky Pál 1969. 10. 07. 

Károlyi Imre 1958. 10. 04. 

Kolesza Krisztina 1979. 10. 27. 

Koltai László 1958. 10. 02. 

Kõrössy Attila 1969. 10. 02. 

Márkus Eszter 1967. 10. 05. 

Dr. Mogyorósi Péter 1959. 10. 24. 

Mosolygó Miklós Florentin 1969. 10. 01. 

Nyitrai Tímea 1982. 10. 23. 

Paál József 1961. 10. 01. 

Patocskai Gábor 1961. 10. 11. 

Pengõ József Ferenc 1975. 10. 30. 

Reiner Péter 1972. 10. 18. 

Rózsa Gabriella 1979. 10. 15. 

Rozsos Edina 1979. 10. 09. 

Ruzsinszky László 1963. 10. 20. 

Szabóki Sándor 1952. 10. 26. 

Szakál Orsolya 1979. 10. 03. 

Szmekál Zoltán 1964. 10. 07. 

Szöllõsi Péter 1971. 10. 07. 

Terstyánszky Anna 1977. 10. 24. 

Tóth György 1965. 10. 17. 

Vági József 1958. 10. 09. 

Vajda Krisztina 1955. 10. 27. 

Verebes Viktória 1972. 10. 08. 

Virág Zoltán 1969. 10. 31. 

Zsoldos Éva 1976. 10. 30. 

...és a titkos tagságot választó 

ünnepelteknek is! 

Én minden létezõ betegségben szenvedek, így 

természetesen hipochondriában is. 

Koltai László

Megvolt, végre megvolt, 

lehet aludni! Lezajlott 

a nemzetközi 

Mensa-találkozó, az ibidigiõrület 

(copyright Rigó Péter). 

Mások majd írnak róla hivatalos 

beszámolót, én csak összelapátolok 

néhány szubjektív benyomást, 

mielõtt lapzárta lesz. 

A szervezés 

Hihetetlenül jó, pedig láttam már 

néhány nemzetközi rendezvényt. 

Zökkenõmentesen, hatékonyan, 

és fõleg a verejtékszagú erõfeszítés 

legkisebb látszata nélkül folynak 

a dolgok. A vendégek részletes 

tájékoztató anyagokat, elõzékeny 

útbaigazítást kapnak, 

mindig van egy-két segítõ a helyszínen, 

a programok résztvevõit 

pontosan adminisztrálják, Csáti 

Réka a századik hülyeségre is 

ugyanolyan szívélyes mosollyal és 

pattogós pontossággal válaszol, 

mint az elsõre. A vendégek közül 

magánbeszélgetésekben többen 

meg is jegyzik, hogy milyen jól 

szervezett a rendezvény mensás 

támogatása. Külön kitüntetést 

érdemelne Istvánfy Gergõ grafikai 

háttérmunkássága, amelynek 

révén egységes és ízléses grafikai 

megjelenést kapott minden, ami 

csak papírra került. 

Az ilyen sima, különösebb feltûnés 

nélkül mûködõ szervezések 

mögött szokott a legkeményebb 

munka lenni, ezt mindenki 

tudja. Azt hiszem, a Mensa 

HungarIQa ezzel rendkívül jó 

benyomást keltett. 

A Nemzetközi Mensa 

Tudomásul kell venni, hogy a 

nemzetközi szervezetek másként 

mûködnek, mint a nemzetiek. A 

Nemzetközi Mensának nem a 

magas intelligenciájú emberek a 

tagjai, hanem a nemzeti Mensaszervezetek. 

Tehát egy fokkal 

távolabb áll a valóságtól: nem 

emberekkel foglalkozik, hanem a 

nemzeti szervezetekkel. 

Emiatt a Nemzetközi Mensa 

hivatalos összejövetelei olyan 

bürokratikusak és szárazak, hogy 


azokhoz képest a fûrészporos gitt 

rágása üdítõ élmény. Bibi egy 

találkozó után le is írta ezt az 

AsztalLapban, meg is kritizálták 

érte: ha már drága pénzen kiutazott, 

ne pocskondiázza. 

A kritika persze jogos: Bibinek 

nem lett volna szabad minõsítenie 

a nemzetközi ülést, csak szépen, 

tételesen lefordítani magyarra a 

napirendet, aztán közzétenni. Lenyomni 

a tisztelt olvasók torkán a 

fûrészport. Hátborzongató él- 

IBIDIGI 

VOLT 

mény, nagyon ajánlom, hogy idén 

tegye meg, minden kommentár 

nélkül. Állatorvosoknak különösen 

ajánlom, egy ilyen napirenddel 

lovat lehet narkotizálni. 

A légkör és a résztvevõk 

Nagyon furcsa. Sok mindent lehet 

érezni, csak azt nem, hogy mensások. 

Humor elvétve, irónia nagy 

ritkán, öniróniának a nyomát sem 

lehet felfedezni, annál több a 

fontoskodás. A magánbeszélgetésekben 

sem csapong a szellemes 

intelligencia, de lehet, hogy csak 

elõlem titkolják, mindenesetre 

sikeresen. Az amerikaiak között 

többségben vannak a súlyosan 

elhízottak, a többség 50 év körüli 

vagy idõsebb. Mensa-hivatalnokok. 

Ha tesztírásra jönnének, 

nagy összegben fogadnék, hogy a 

sikertelenek között lesznek. 

A magyar Mensa ajándékaként 

mindenki kap egy kis hajtogatós 

mûanyag puzzle-t, azt a fajtát, 

amelyet vékony mûanyag szálak 

tartanak össze. Csak néhányan 

próbálkoznak azzal, hogy megértsék, 

a többi félreteszi. Nem 

kíváncsiak. Ketten feszegetni 

6 

kezdik, el is rontják. 

Nyomasztó az angolszász túlsúly. 

Persze, arányos a taglétszámmal, 

de akkor is nyomasztó. Senki 

sincs tekintettel arra, hogy egyeseknek 

nem az angol az anyanyelvük. 

A legvadabb akcentusokkal 

motyognak vagy hadarnak, az elsõ 

két napon még rendes hangosítás 

sincs. Aki nem ért majdnem 

anyanyelvi szinten angolul, annak 

nagyságrendekkel kisebb az esélye, 

hogy befolyása legyen az ügyek 

menetére. Bibi hõsiesen küzd, hallatja 

a szavát, szerencsére morális 

elõnyt ad neki, hogy õ a háziasszony, 

de ennek hátrányai is 

vannak, folyton szaladgálnia kell. 

Mintha valami kettõsséget lehetne 

érezni. A nagyobb Mensák 

a status quo hívei, megvannak, 

elvannak, minek nyüzsögni? A 

kisebbek, különösen a fejlõdõben 

levõk, mindenfélét kezdeményeznének. 

Bibi még azt is felveti, 

nézzük meg a Mensa-logót, 

nem arról van szó, mondja, hogy 

megváltoztassuk, csak nézzük 

meg, nem volna-e érdemes valamit 

kezdeni vele... úgy csapják le 

a kezdeményezését, mint medve 

a nyuszit. 

Az IBD egyperces néma felállással 

emlékezik meg az USA-t ért 

terrortámadás áldozatairól. Magam 

sem szeretem a terrort, de 

nem hiszem, hogy ez ide való. Érdekes 

volna, fut át rajtam a gondolat, 

ha itt lenne az afganisztáni 

Mensa. Furcsa precedens ez, kíváncsi 

vagyok, a következõ években 

milyen nemzetközi események 

kerülhetnek be az ülésekre. 

A hivatalos program 

Három fõ elem, három napra 

elosztva. Az elsõ a „Training Day”, 

a tapasztalatcsere. Elvben nagyon 

érdekes lehetne, hiszen arról 

szólnak az elõadások, hogy 

miként érdemes kommunikálni, 

tesztelni, krízist menedzselni, 

bizottságot mûködtetni stb. A 

gyakorlatban viszont közhelyes 

evidenciákat fejtegetnek, olyan 

dolgokat, amelyeket mi már évekkel 

ezelõtt is maguktól értetõdõnek 

tekintettünk. Megkérdezek

egy résztvevõt, hogy ez mindig 

ilyen érdektelen-e, óvatos körülnézés 

után halkan azt mondja, 

nem, néha jobb. 

Második nap: az IGC, a 

Nemzetközi Általános Tanács 

ülése, amelyen minden Mensaszervezet 

képviselõi részt vesznek, 

a szervezet státuszától függetlenül, 

de döntési jogkör nélkül. 

Nincs olyan pont, amelyet 

végig tudnék ülni, pedig esküszöm, 

nagyon igyekszem, de 

majdnem lefordulok a székrõl az 

unalomtól. Remélem, Bibi majd 

közzéteszi a napirendet. 

Harmadik nap: az IBD ülése. 

Na, ez már komolyabb testület, ez 

döntéshozatalra is jogosult. Ennek 

megfelelõen a végtelenségig 

formalizált, minden a lehetõ legbürokratikusabb 

merevséggel 

zajlik, ehhez képest az angol parlament 

laza házibuli. Remélem, 

Bibi közzéteszi az IBD napirendjét 

is, roppant tanulságos lesz. 

Persze, egy izgalmas pont van, a 

nagy dráma, arra vár mindenki: 

Carole Bell leváltása. 

Carole Bell 

Július 1-jével lett nemzetközi 

fejlesztési igazgató. A nemzetközi 

elnökség többi tagja mást szeretett 

volna, Carole hatásos kampányolással 

elérte, hogy õt válasszák 

meg. Négy hónap sem 

kellett hozzá, hogy kinyírják. 

A vádat a német Mensa-elnök 

képviseli, valóságos kéjjel, mintha 

egy rossz filmben látnám a 

szadista ügyészt. Úgy érzem, 

Carole ügyének õ használ a legtöbbet. 

Dave Remine, a nemzetközi 

elnök csikorgó foggal igyekszik 

demonstrálni, hogy õ a lehetõ 

legtárgyilagosabb levezetõ, de 

persze, a hangsúlyaival nem tud 

mit csinálni, mindenki tudja, hogy 

õ mozgatja az egészet. Többször 

korlátozni akarja Carole megszólalásait, 

aztán Carole rájátszik, 

elnöki engedélyt kér minden szavához, 

Dave elõször észre sem 

veszi – láthatóan megszokta a 

gazsulálást –, aztán észbe kap, de 

muszáj jó képet vágnia. 

Mindenki tudja, miféle ellen- 


tétek állnak a háttérben, de mindenki 

másról beszél. Carole megbolygatta 

a poshadt nyugalmat, 

ellent mert mondani az elnöknek, 

elkezdett nemzetközi szinten 

önállóskodni. Közben persze 

az agyára ment mindenkinek, nem 

véletlenül, mert (tanúsíthatom) 

tényleg nehéz természet, aligha 

könnyû vele együtt dolgozni. 

Tizenegy órára hirdetik meg a 

napirendjét, negyed tizenkettõkor 

még mindig nem jelenik 

meg, pedig már többször szóltak 

neki, de kint áll a szállodai recepciónál, 

faxot vár. Végül kimegyek, 

berángatom, nagy nehezen megérti, 

hogy a recepciós képes lesz 

arra, hogy utána hozza a faxot. 

Teljesen érthetõ, hogy idegesítette 

a többieket. Ez azonban 

nem tárgya a vitának, ezért ugyebár 

nem lehetne visszahívni. 

Több mint öt órán át az a vita 

tárgya, hogy miért gondolta 

Carole úgy, hogy nem neki, 

hanem a Mensának kell kifizetnie 

egy szállodai számlát, miért mondott 

csúnyákat a nemzetközi 

elnökségben ülõ társairól, és 

miért telefonált annyit Zürichben. 

Carole össze-vissza magyarázkodik, 

pedig be kellene vallania, 

hogy a fele magántelefon 

volt, bocs. Persze, mindenki 

tudja, hogy mások is szoktak 

magánügyben telefonálni, bárki 

telefonszámláját elõ lehet kaparni, 

ha éppen ki akarják nyírni. 

Most az övét kaparták elõ. 

Nem tudja bizonyítani, mit 

mondtak neki szóban a többiek. 

Soha nem engedték, hogy hangfelvételt 

készítsen az elnökségi 

ülésekrõl. Ez nyíltan elhangzik, 

de senki sem kérdezi meg, hogy 

miért. 

Mindenki tudja, hogy Carole 

nem akart sikkasztani, de a játszma 

eleve egyesélyes: a többiek el 

akarják mozdítani, az amerikai 

elnököt támogatja az amerikai, 

angol, kanadai Mensa, innentõl 

csak a szavazati arány kérdéses. A 

holtfáradt Carole késõ délután 

elkövet egy rettenetes taktikai 

hibát, perrel fenyegeti a testületet, 

ettõl kezdve mindenki 

vöröset lát, a végén négyen sz- 

7 

avaznak a leváltás ellen, egy 

tartózkodik, a többi lincsel. 

Az IBD történelmet csinál, 

valószínûleg rosszul. A nemzetközi 

alapszabály nem ismeri a 

felfüggesztés lehetõségét, ráadásul 

amikor felfüggesztik vagy 

elmozdítják a nemzetközi fejlesztési 

igazgatót, akkor ezzel jogilag 

ugyanezt teszik a Mensa International 

Ltd. nevû bejegyzett cég 

egyik igazgatójával, mert a Mensa 

egyúttal egy bejegyzett vállalat. 

Ebbõl olyan jogi tûzijáték lehet, 

hogy hûha, mert a vállalatok igazgatójának 

elmozdítására sokkal 

keményebb szabályok érvényesek. 

Az a pálya már nem a Mensa 

belterjes homokozója. 

És persze most itt van nekünk 

egy precedens. Ezután ez mindig 

járható út lesz, a cél szentesíti az 

eszközt, ha agyunkra megy az 

illetõ, vagy a többségnek nem tetszik 

a fizimiskája, vagy mást akar, 

mint mi, akkor vegyük csak elõ a 

számláit! 

Sajtó 

Dave Remine interjút ígért a 

Kossuth Rádió Napközbenjének, 

megjön az újságíró, kulturált, 

ötvenes ember, szemlátomást 

nem kezdõt küldtek. Végtelen 

önfegyelemmel vár több mint 

egy órán át, Dave azonban sajnos 

el van foglalva Carole kinyírásával. 

Bibi többször kísérletet tesz, 

hogy összehozza a riporterrel, 

Dave a szemem láttára zavarja el. 

A riporter õrjöng, Bibi könnyek 

között megkér, hogy nyilatkozzam 

én, õ már nem bírja. A riporter 

eddigre mindenkit utál, engem 

pláne, hiszen én ülök ott. Makogok 

valamit arról, hogy az intelligencia 

mint érték tudatosítása és 

népszerûsítése a társadalomban, 

nem is lenne nagy baj, amíg a 

riporter meg nem kérdi, hogy 

ugyebár most azért jött össze ez a 

magas testület, hogy megvitassa, 

miként jobbíthatna a világon és a 

környezeten, erre elborul az 

agyam, mondom, ezt attól kellene 

megkérdezni, aki a sajtóban

elõször leírta. Innentõl kezdve 

kicsit feszült a hangulat, szerencsére 

nem a velem készült részt 

adják le a Kossuthon. 

Másik sajtóértekezlet, az MTInek 

leadott hír kapcsán jöttek 

össze. Teljesen szokatlan társaság, 

nem a szokásos sajtós banda, 

idõsebbek és halk szavúak, találgatjuk, 

hogyan szelektálódhattak 

így, de nem tudunk rájönni. Õk is 

azt firtatják, hogy mi van a világ 

jobbá tételével. Mondja már meg 

a Mensa, mit kellene csinálnia az 

emberiségnek! Izé... magyarázzuk, 

hogy a Mensának nincs véleménye, 

és százezer mensásnak 

százezerféle véleménye volna 

arról, hogy mit kellene csinálni. 

Aztán azt firtatják, de kitartóan, 

hogy miért 2%, miért nem mondjuk 

meg érthetõen, hogy hányas 

IQ-tól okos az ember. Rigó Peti 

terápiás hangsúlyokkal próbálkozik, 

Bibi tanárnõsen magyaráz, 

én agresszívan, de hiába, képtelenek 

felfogni. Remélem, azért 

jókat írnak majd rólunk. 

Az a bizonyos illetõ, aki leírta, 

hogy a Nemzetközi Mensa összejövetele 

a környezet és a világ jobbítási 

lehetõségeirõl fog beszélni, 

régi, kedves mensás cimbora, 

gyakorló újságíró, tapintatból 

nem írom le a nevét, a sajtóértekezletek 

kapcsán úgyis sokat 

emlegettük. Meg a felmenõit is. 

Gratula 

Szóval még egyszer: a szervezõk, 

a segítõik (és nem utolsósorban 

Bibi, aki elnökként és háziasszonyként 

egyszerre állt helyt egy szokatlanul 

feszült, ideges légkörû 

nemzetközi találkozón) csak köszönetet 

és elismerést érdemelnek. 

Le a kalappal elõttük. 

Békés András 


Egyszer volt, nemrég volt, 

hogy el kellett utaznom (ti. 

mint grafikus-fotósnak) 

egy vidéki kastélyba fényképeket 

készíteni. A kastély több mint 

százötven éve épült, kissé romantikus, 

kissé szecessziós stílusban 

egy nagy kert, illetve erdõcske 

közepére. Kacskaringós út vezetett 

a fõbejárathoz, nagy gesztenyefák 

kellemes árnyékában. Bár 

a hetek óta tartó hideg, ködös 

esõs idõ megkeserítette az utamat, 

mégis, mikor leparkoltam 

a kerítés 

mellett az autómmal, 

s elindultam 

a már említett 

kígyózó kikövezett 

ösvényen a 

kastély felé, – így 

utólag igen meglepõ 

– a magas, kívülrõl 

szürke, belülrõl 

napsárga 

téglafalon belül – 

ne hidd el, ha nem akarod – 

sütött a nap. Olyannyira, hogy 

szinte kerestem a fák árnyékát, a 

vállamra vetettem a zakómat, s 

mire megmásztam a nehéz géppel 

a vállamon az emelkedõ utacskát 

– még ki is melegedtem. 

A homokszín falú, kék üvegekkel 

tarkított, tornyocskákkal, 

erkélyekkel cifrázott épület mesebelinek 

tetszett, fõleg a különleges 

növényekkel zsúfolt arborétumszerû 

környezetben. A szinte 

vibráló, kis cikázó rovarokkal 

meghintett, fülsüketítõ madárcsiviteléssel 

teli levegõ után jól esett 

belépni a kunkorokkal teli, súlyos 

kovácsoltvas kapun, mely mögött 

faillatú hûvös levegõjével fogadott 

az elõtér, majd a vörösbarna 

fogadóterem. Súlyos, de mégsem 

ijesztõ csend osztozott a termeken 

a kellemesen bódító faburkolatok 

és bútorok illatával. A faragványokról 

cirkalmas, ide-oda kunkorodó 

virágok és fába vésett kis 

állatok szemeztek a betolakodóval, 

azaz velem. 

A kastély portása kint maradt a 

fõbejáratnál, így egyedül, nyugodtam 

készülõdtem hozzá a fotózáshoz 

(a beltér színes és varázslatos 

üvegablakairól kellett képeket ké- 

8 

Így volt... 

szítenem). Rajtam kívül nem 

mozgott-zörgött senki, mégis, 

mintha nem lettem volna egyedül. 

Nem, nem figyelt senki, nem 

volt ott emberi lény rajtam kívül 

egy teremtett lélek sem, de ennek 

ellenére sem éreztem valahogy 

kihaltnak a szobákat, folyosókat. 

De hogy ne bonyolódjak nagyon 

a részletekbe, a mesélnivalóm 

lényegére térek. Lefotóztam a 

megbeszélt témákat, az üvegablakokat 

(modern korunk digitális 

kamerájával), a 

régi, sok-sok éves 

– háborúkat átvészelt, 

sértetlenül 

megmaradt(!) – 

ajtók és ablakok 

színes üvegdíszeit, 

növényi ornamentikával 

zsúfolt felületeit. 

Eleinte vaku 

nélkül exponáltam 

(nem szeretem 

a vakus fotókat), 

majd a végére hagytam egy 

„villanós” képet. S ekkor valami 

furcsa dolog történt, melyre akkor 

nem is igazán lettem figyelmes, 

de így utólag elgondolkodtatott. 

Közvetlenül a villanás után, mintha 

pár másodpercig életre kelt 

volna – az amúgy félhomályban 

úszó – levegõ, a terem egész 

légtere. Mely pontosan nem is 

írható le, mi is történt pontosan, 

inkább csak éreztem mint láttam, 

s talán hallottam is egy amolyan 

kis zizzenést, egy pillanatnyi 

neszt, s a levegõ is megmozdult 

egy szellõnyire. Aztán egy másodperc 

elteltével minden visszaváltozott 

a régire, a sûrû csend 

visszatelepedett a helyére. 

Hamar elfeledve a történteket, 

már a kellemetlennek ígérkezõ 

visszaúton morfondírozva összepakoltam, 

sietve kijöttem a kastélyból, 

a nehéz tölgyfakapu csattanásával 

pecsételtem le az ódon 

épület megzavart, majd visszaállt 

nyugalmát. 

A hazaút említésre méltó események 

nélkül zajlott le, a rádióban 

a hírek szóltak, buta reklámok 

bömböltek, majd a ritkán 

hallgatott, mégis éppen a CD-tár-

an lévõ egyetlen Vivaldi-lemezt 

játszattam. Visszaérve a stúdiónkba, 

miután a sürgõs visszahívásokat 

elintéztem, s a fontosabb dolgokat 

megbeszéltem a kollegáimmal, 

leültem a gép elé, majd rákötve 

a kamerát elkezdtem bemásolni 

a 20 darab exponált képet. 

Közben a munkatársaim és a 

testvérem elmentek, szóval egyedül 

maradtam, mire a bemásolt 

képeket egyesével elkezdtem átnézni, 

kiretusálni. 

Az elsõ 19 képpel semmi különleges 

nem volt, a legtöbb jól 

sikerült, kettõ homályos lett, azokat 

kukáztam, a többit színezgettem, 

élesítettem, elneveztem, 

könyvtárakba mentettem, ahogy 

ezt már oly sokszor meg kellett 

tennem egyéb munkáim során. 

Úgy este fél kilenc körül járt az 

idõ, (csend volt, nyugalom) kivételesen 

a telefonok sem csörögtek 

már, amikor eljutottam az 

utolsó (emlékeztek: a vakus) kép 

kinyitásához. 

Érdekes módon, amikor a fotóretusáló 

program „open” ablakában 

már csak 2 kép várt a megnyitásra, 

még ott volt a 20-as sorszámú. 

De mire egyedül maradt – 

a megnyitott fotókat új könyvtárba 

helyeztem, az eredeti sorszámozottakat 

pedig egyesével töröltem 

– hirtelen eltûnt, üres lett 

a folder. Mérgelõdtem egy 

rövidet, de mivel nem elõször 

fordult elõ ilyen, rögtön keresni 

kezdtem máshol, és hamarosan 

(közvetlenül a kuka mellett) meg 

is találtam. Biztos rossz helyre 

húztam figyelmetlenségbõl – 

gondoltam akkor – és megnyitottam 

a fotóprogramban. 

A fotó különösebb probléma 

nélkül, de igen lassan nyílt ki. Egy 

öt-hat „megás” jpeg kép nem nyílik 

több percen keresztül – ráncoltam 

a homlokom, de ki is 

ment a fejembõl azonnal az 

újjászületett mérgelõdés, mikor 

is megláttam a képet. 

Tudniillik az egész fotó tele 

volt icipici, mákszemnyi, fehéren 

világító, de tényleg alig látható 

pontokkal, mintha porszemekkel 

teli levegõrõl verõdne vissza a vaku 

fénye. Hát ilyet még nem láttam! 


Ilyen programhiba nincs, a kamerám 

ilyet még nem csinált, a monitoron 

máshol nincsenek pöttyök, 

tehát tényleg a fotón vannak! 

A nagy felületû képernyõn elkezdtem 

lépésenként kinagyítani 

a fényképet. Mikor már több mint 

200%-nál tartottam, magam sem 

hittem, de a saját szememmel láttam, 

az apró fehér foltok különbözõ 

formákat kezdtek ölteni, a 

kisebbek rózsaszínbe hajlottak, a 

nagyobbak világoskékbe, de csak 

a szélük, mert a közepük még 

mindig fehéren izzott. 

Tovább nagyítottam, és tovább, 

és tovább kis lépésekben. S mikor 

már vagy 500%-on néztem a képet, 

illetve most már csak egy kis részletét 

– hallj csodát! – apró kis figurák 

kezdtek kirajzolódni elõttem. 

Biztosan káprázik a szemem – 

gondoltam, majd félre néztem, 

aztán vissza a képernyõre, de Õk 

ott voltak. Továbbra is. Ráadásul 

száz-, sõt ezerszám. Mit ezerszám 

– nem is tudom mennyien. (Hisz 

továbbra is csak egy része volt a 

teljes fényképnek, amit egyszerre 

láttam.) Gyorsan a billentyûzethez 

kaptam, és tovább növeltem a 

nagyítás mértékét. Klakk, klakk, 

és ekkor – még a lélegzetem is 

elállt – apró tündérek töltötték 

be a monitoromat, s meglepett 

képpel, csodálkozó arcocskákkal 

néztek a kamerába, illetve rám, 

sõt kifejezetten a szemembe. 

Némelyik pöttöm vidáman kuncogott 

(halványsárgásan világítva), 

egy másik – kékesebb fényudvarú 

(talán fiú lehetett) –, nagyobb 

tündér szeme pedig mintha 

megrovón villant volna rám. A 

legkecsesebbek a rózsaszínben 

játszó kis nõies tündérek voltak, 

nekik a szárnyuk is vékonyabb, 

kecsesebb volt, kékes, (talán 

férfi) társaiknál. Repült mind – 

mármint meg voltak persze merevedve, 

hisz így örökítette meg 

õket a gép –, a szárnyuk elmosódva 

látszott, de cérna vékonyságú 

lábaik, karjaik, sõt még az arcvonásaik 

is élesen kirajzolódtak. 

Pedig nem lett volna szabad, hisz 

a fényképezõgépem felbontása 

közel sem engedhette volna meg. 

9 

Épp erre terelõdtek a gondolataim, 

szinte még levegõt is 

elfelejtettem venni, és ekkor – a 

szívem majd megállt – az egyik 

rózsaszín tündér, talán a legkecsesebb, 

a legszebb – ember nem 

lehet ennyire tüneményes és bájos 

– megmoccant. Pontosabban, 

megmozdította a karját, az 

elképzelhetetlenül vékony, szinte 

áttetszõ ujjait, búcsút intett felém, 

egy picit bohókás, egy picit 

szomorkás mosoly villant meg az 

arcán – mintha azt sajnálta volna, 

hogy nem ismerhet meg engem, 

egy emberi lényt a sok közül, ki 

nem hisz a létezésükben – majd 

hirtelen elsötétült a kép, és 

szinte azonnal lefagyott a 

számítógépem. 

Még az ilyenkor jól bevált 

„egér asztalhoz vágása” is elmaradt. 

Csak ültem ott mint egy 

hirtelen ébresztett bagoly. 

Persze újraindítás után nem 

volt meg a 20-as számú kép, sem 

a könyvtárakban, sem a kuka mellett. 

De nem is kerestem sokáig. 

Tudtam, valahogy éreztem, hogy 

ennek így kellett történnie, s 

hogy úgyis hiába keresném. Az is 

óriási kiváltság, hogy egy villanásnyit 

kaptam a látásukból, ez 

sem mindenkinek adatik meg. 

Hisz oly, oly szépek voltak, hogy 

bizton tudom, nem is tudna egy 

emberi lény sem együtt élni velük, 

tündérekkel. Az irigységtõl csak 

megkeseredne az életünk. Ezt õk 

is tudják jól, ezért nem is 

mutatkoznak elõttünk. 

Azóta többször voltam a kastélyban, 

de nem láttam, nem hallottam 

semmi különlegeset, igaz, 

mindig többekkel voltam, hangzavarban, 

sürgés-forgásban, rendezvényeken. 

Bizonyítékom így 

hát nincs a velem történtekre. 

Csak a portás bácsi mosolygott 

egyszer a bajsza alatt, amikor meglátott 

a kertben a virágokat közelrõl 

bambulni. Talán tudta azt, 

hogy miket, azaz kiket keresek. 

Így a történetemet aki hiszi, az 

hiszi, aki nem, az nem. 

Hát így volt. 

Gerencsér Attila

Magyar Nemzet, 

2001. aug. 29., szerda, 

16. oldal: 

Vonalkódos kokain 

(MTI–Panoráma) 

„Árcédulával és szabályos vonalkóddal 

is ellátott kokaincsomagocskákat 

foglalt le Brazíliában a 

rendõrség.” 

Népszabadság, 

2001. aug. 31., péntek, 

8. oldal: 

T. Z.: 

És mi mégis markot hordunk 

„»Örül, mint fajom a markának« 

– hirdette tavaly az egyik frivol 

óriásplakát Budapesten, a Felvonulási 

téren. A szlogen alatti képen 

egy fiatalember szorongatta 

marok- (hivatalosabban: mobil-) 

telefonját…” 


2001. szept. 4., kedd, 

10. oldal: 

Hargitai Miklós: 

Igyon ön is gumiarábikumot! 

„És most következzen az ötvenmilliós 

kérdés: mit keres a gumiarábikum 

az üdítõben? Aki azt hiszi, 

hogy ez valami tréfa, azt az egyik 

pótkóla szó szerinti összetételének 

elolvasása talán lehûti: a nevezetes 

kortyolnivalót vízbõl, cukorból, 

szén-dioxidból, étkezési savból, 

antioxidánsból, tartósítószerbõl, 

gumiarábikumból, aromákból 

és színezékekbõl gyártják.” 


2001. szept. 5., szerda, 

23. oldal: 

Hírek / Cím nélkül (K. M. F.) 

„Még a legsörisszább ember is 

vélhetõen habozna, hogy azonnal 

felhajtsa a legújabb skót sört – 

amely a legrégebbi. A kõkorszakinak 

mondott recept szerint fõzött 

nedû ugyanis trágyaízesítésû, állati 

ürüléket tartalmaz – bár nem csak 

azt. Skóciában felfedeztek egy ötezer 

éves kocsmát, és sörfõzdét. A 

kutatók szerint az »õssört« agyagedényekben 

fõzték, és levét 

megsütött állatiürülék-darabokkal 

»aromásították«. Dineley profeszszor, 

a Manchester egyetem történésze 

segítõtársakkal rekonstru- 


álta a korabeli italt, és bele is kóstolt. 

Szerinte meglehetõsen kellemes 

ízû, ezért aztán az õssörbõl 

eladásra is fõztek.” 

(Én is ittam már szar sört… – H. J.) 


2001. szept. 6., csütörtök, 

13. oldal: 

B. J.: A007-es Skoda 

„Aston Martin, Lotus és BMW után 

Skodával forgat a James Bondfilmek 

hõse, a hetvenéves Sir 

Sean Connery. Az egykori 007-es 

ügynököt alakító skót színész egymillió 

fontot, mintegy négyszázmillió 

forintot kap a Volkswagen 

konszernhez tartozó Skoda márka 

új modelljének reklámozásáért. 

A jelenlegi Passatnál 10 centiméterrel 

hosszabb, 2,8 méteres 

tengelytávú, cseh Superb luxus- 

Taglózó 

tallózó 

autó tavasszal még Montreux 

tanulmánymodellként mutatkozott 

be Genfben, a jövõ héten 

nyíló frankfurti nemzetközi kiállításon 

már sorozatgyártásúként 

szerepel.” 


2001. szept. 10., hétfõ, 

6. oldal: 

Bary Eszter: 

Piszkos Fred Vanuatun 

„…a hotel Port Vila fõváros Nambatu 

elnevezésû kerületében 

található. 

Amikor elõször hallottuk ezt a 

nevet, biztosak voltunk benne, 

hogy ez igazi õsi, rituális bennszülött 

név. Nemsokára azonban 

kiderült, hogy ez a »number two«, 

azaz »kettes számú« megjelölésbõl 

ered. Vanuatu a második világháborúban 

amerikai támaszpont 

10 

volt. Port Vila három különbözõ 

pontján három nagy katonai 

parabolaantenna állt: a No.1, a 

No.2 és a No.3. Azaz bislamaiul: 

»nambavan«, »nambatu« és »nambatri«. 

Késõbb ezek alapján osztották 

fel a városkát és nevezték 

el a kerületeket.” 

„A bennszülöttek a százötven 

különbözõ melanéz nyelvjárás mellett 

leginkább a bislamait (pidgin 

English) használják. Ez az angolnak 

egy teljesen leegyszerûsített 

formája, pár helyi szóval tarkítva. 

Az »én« és a »te« angolul: I (vagy 

me), illetve you. Bislamaiul: mi és 

yu. A »mi« angolul: us, bislamaiul: 

yumi. Minden, ami nagy, hosszú, 

különleges, fenséges, óriási, kiterjedt, 

az long. A részeshatározó 

eset, a birtokviszony, a tárgyeset 

stb. kifejezõje a blong (a belong 

szóból). A népmûvészeti bolt felirata 

a következõ: Art blong Vanuatu 

blong yumi, ami annyit tesz: 

»a mi vanuatui mûvészetünk«. A 

papírpénzükön pedig ez áll: Long 

God yumi stanap, azaz: In our 

great God we stand up, vagyis: In 

God we trust.” 

„A káva a vanuatuiak nemzeti 

itala, a borsnövények családjából 

származó növénybõl erjesztett, 

igen erõs folyadék. Az íze leginkább 

a fogorvosi lidokain sprayre 

emlékeztet, de néhány pohárnyi 

belõle már az egész testet elzsibbasztja, 

nem csak a szájat.” 

„Egyik este egy kávézóban ültünk 

Angelikával, és vihart bámultunk. 

Orkán süvített, baljós felhõk 

sötétítették el az eget… és akkor 

hirtelen, két villámlás között 

megjelent egy kísértet! Piszkos 

Fred, a kapitány! Egy évezredes és 

koszos kapitányi egyenruhában, 

hetven és a halál között, dülöngélve, 

szakállasan, szellemhez képest 

meglepõen erõs alkoholszagot 

árasztva. Tiroli tájszólással bemutatkozott 

(»I’sch bin Franzl«), és 

miután megtudta, hogy magyarok 

vagyunk, egy gurgulázó »Kezicsókolomjónapotkívánok«-kal 

mélyen meghajolt, majd feltápászkodott 

a földrõl, és eltûnt az 

esõfüggöny túloldalán. Utána a 

vízözön… Késõbb kiderült, a 

Franzl nevû osztrák születésû 

látomás fõállásban (már amikor 

megáll a lábán) helikopterpilóta. 

Az útikönyvben található egy 

rész a helikopterbérlésrõl. Leírja,

hogy hol van a helikopterállomás 

(a városka közepén, a kikötõ mellett), 

és azt írja: »Ha nem találod 

ott a pilótát, menj a közeli kocsmába, 

ott biztosan megleled«. 

Nagyon úgy tûnt számunkra, hogy 

ez a leírás ráillik…” 

(Tetszik ez a diplomatikus 

megfogalmazás: „mélyen meghajolt, 

majd feltápászkodott a 

földrõl”, de a valószínûleg véletlen 

„Késõbb kiderült” szófordulat 

is telitalálat az adott szövegkörnyezetben. 

– H. J.) 



25. oldal: 

Hírek / Cím nélkül (G. J.) 

„Pornófilmekkel nyugtatják az 

idõs lakókat egy dániai öregotthonban. 

A koppenhágai otthon 

vezetõnõje egy televíziós mûsorban 

elmondta, szombat esténként 

az öregek pornófilmeket 

tekinthetnek meg. Amióta ezt a 

programot bevezették, a gondozottaknak 

lényegesen kevesebb 

nyugtatószerre van szükségük. 

Különösen az aggkori elmegyengeségben 

szenvedõk lesznek 

lényegesen nyugodtabbak a szexjelenetek 

alatt.” 


2001. szept. 11., kedd, 

27. oldal: 

Vagyonos rab 

„Eddig hetvenmillió forintnyi 

vagyont halmozott fel egy belga 

pedofil rablógyilkos, miközben 

börtönbüntetését tölti Hollandiában. 

A volt kamionsöfõrt ugyanis 

az illetékes holland bizottság 

»pszichológiai okokból százszázalékosan 

munkaképtelennek« nyilvánította, 

és megítélte az elítéltnek 

a havi hatszázezer forintos 

rokkantsági nyugdíjat. (Nyilván 

nagyon megviselte, hogy több gyereket 

kellett puszta kézzel megfojtania 

ahhoz, hogy elfogják és 

elítéljék.) Ilyenformán a három 

rábizonyított és még két valószínû 

gyermekgyilkosságért húsz 

évre ítélt Michel Stockx 2012-ben 

dúsgazdag emberként szabadul, 

hiszen a rács mögött teljes ellátást 

kap, a nyugdíja pedig szépen gyarapodik 

a bankszámlán. A Hollandiában 

teljesen törvényes eljárás 


révén a társadalombiztosítás több 

tucat hasonló, »lelki okokból« 

munkaképtelenné leszázalékolt 

bûnözõbõl csinált milliomost.” 

(A hír tartalmán kívül a brüszszeli 

tudósító két durva hibája is 

megdöbbentett. Az egyik a forintban 

kifejezett összegek említése, 

amelyeknél az összegbõl következtethetõ 

ugyan, hogy magyar, 

és nem holland forintra vonatkoznak, 

de azért…, a másik pedig, 

hogy „valószínû gyermekgyilkosságért” 

tudtommal sehol a világon 

nem ítéltek még el senkit. – H. J.) 



11. oldal: 

Trencsényi Zoltán: 

Hideg csõvel, hideg fejjel 

„…a legjobb szemû hazai lövész 

néhány évvel ezelõtt kísérletképpen 

egy tõle ötven méterre lévõ, 

élével felé fordított rohamkés 

pengéjét találta el, de úgy, hogy a 

penge kettéhasította a lövedéket, 

s az jobbra és balra két lyukat 

ütött a mögötte lévõ papíron.” 

„…Simonyi Ottó rendõr alezredes, 

az ORFK Rendészeti Szervek 

Kiképzõ Központ lõkiképzõje, 

tûzfegyverinstruktora immár hat 

világbajnoki címet szerzett. Nem 

mellékesen: négy esetben kölcsönpisztollyal, 

kölcsönpuskával, néha 

meg a sajátjával, azzal, amit az 

osztrák mesterlövészek a hatvanas 

évek végén használtak, és amit a 

versenyeken szinte muzeális értéke 

miatt csodálnak (vagy mosolyognak) 

meg a kollégák.” 

„Kilencéves volt, amikor leterített 

egy cikázó hermelint, néhány 

évvel késõbb pedig már olyan hibátlanul 

célzott, hogy elég volt 

odaállnia a környékbeli céllövöldék 

elé, a tulajdonosok a légpuskát 

sem adták a kezébe, csak egy 

erõteljes sóhajtás kíséretében azt 

kérdezték tõle: na milyen ajándékot 

választasz, kisfiam?” 

„Nem felejti el aztán azt a 

pillanatot sem, amikor néhány 

évvel ezelõtt, a Budapesten tartott 

EBESZ-kongresszus idején 

egy nyûgös-ködös téli napon a 

Novotel Szálló tetejérõl azt vette 

észre, hogy pontosan Jelcin érkezésének 

pillanataiban a szemközti 

lapos tetõn nyílik a tetõfeljáró, 

kilép egy férfi a tetõre, megáll ter- 

11 

peszben, és a Novotel irányába 

fordulva egy csövet emel a vállára. 

A kommandósok elõször vállról 

indítható rakétára gyanakodtak, 

de szerencsére a férfi a következõ 

pillanatban lefelé fordította a 

csövet, kiszórta belõle egy antenna 

alkatrészeit, majd elkezdte 

összeszerelni azokat.” 

„Néhány hete a mesterlövészvilágkupán 

tizenhatodik lett, azaz 

Simonyi Ottó ma a világ tizenhatodik 

legjobb mesterlövésze. 

Ráadásul úgy, hogy míg egy amerikai 

kolléga három-négyezret 

lõhet egy évben, addig õ a saját 

özönvíz elõtti puskájával, saját 

pénzébõl vásárolt, átlag négyszáz 

forintos lövedékkel jó, ha százkétszázat…” 



9. oldal: 

Dunai Péter: Meghülyült, 

vagy csak perverz? 

„Németországban kirobbant az 

Amerika elleni támadás elsõ kulturbotránya. 

Karlheinz Stockhausen, 

a leghíresebb német zeneszerzõ 

példátlan kijelentésre 

ragadtatta magát:” 

„»Ami ott történt – és most állítsák 

át az agyukat – a legnagyobb 

mûalkotás, amit a Kozmoszban 

valaha is létrehoztak… emberek 

tíz évig teljesen fanatikusan gyakorolnak 

egy koncertre, és meghalnak… 

Emberek, akik annyira 

koncentrálnak a bemutatóra, és 

aztán egyetlen pillanat alatt ötezer 

embert hajtanak bele a feltámadásba. 

Én erre képtelen vagyok. 

Ezekhez képest mi, komponisták 

semmik vagyunk.«” 

„Az NDR tévéállomás által rögzített 

sajtóbeszélgetés végén a láthatóan 

megriadt Stockhausen így 

mosakszik: »Hova vitt engem ez a 

Lucifer… nem szörnyû dolog, hogy 

hirtelen mi jutott az eszembe?” 

Stockhausen, akinek a legrangosabb 

zenei kitüntetés, a Polardíj 

átadásakor George W. Bush 

amerikai elnök gratulált, akit Paul 

McCartney úgy tisztelt, hogy a 

»Bors õrmester« lemezborítójára 

tette a képét, aki megihlette John 

Lennont »Revolution 9« címû számának 

megírásában, egy csapásra 

szalonképtelen lett. Stockhausen 

Licht (Fény) nevû zenemûciklu-

sának Péntek címû operajellegû 

részét a botrányt követõen Hamburgban 

levették a Zeit-alapítvány 

és a város által közösen szponzorált 

koncertsorozat, a Musikfest 

mûsoráról. A komponista visszavonta 

ominózus kijelentését, és 

sértõdötten elutazott valahová.” 



18. oldal: 

Az orvos New Yorkban, 

a beteg Strasbourgban 

„A világon elsõ alkalommal hajtottak 

végre transzatlanti mûtétet, 

egy 68 éves francia nõn: az operációt 

végzõ orvoscsoport New 

Yorkból, videokészüléken keresztül 

irányított robotkarok segítségével 

emelte ki a strasbourgi kórházban 

ápolt nõ megbetegedett epehólyagját, 

A transzatlanti operáció 

költsége egymillió dollár volt.” 


2001. szept. 21., péntek, 

16. oldal: 

M. L. G.: 

Kilométeres felhõkarcoló 

„Sanghajban akarják a világ legnagyobb, 

1100 méter magas felhõkarcolóját 

felhúzni, ami persze 

kérdéses, hogy a New York-i katasztrófa 

után valóban felépül-e. 

Ez az acélból, betonból és üvegbõl 

készülõ, torpedó alakú »függõleges 

város«, a Bionic Tower 

névre keresztelt építmény a maga 

háromszáz emeletén százezer 

ember számára fog lakásokat, 

üzleteket és éttermeket biztosítani. 

Az esetleges tûzvészek elhatalmasodásának 

megakadályozása 

céljából a felhõkarcolót tizenkét 

tûzbiztos födémmel választják el, 

amelyek 25 emeletnyi részeket 

fognak közre. Hogy a kis alapterületû 

ellipszis alakú épület stabil 

legyen, kétszáz méter mély 

betonalapja fagyökerek módjára 

kapaszkodik a földbe. A »Bionic 

Tower« egy kilométeres átmérõjû 

mesterséges tó közepén áll, amelynek 

víztömege földrengés esetén 

csillapítja a lökéshullámokat. 

Sanghaj lakossága 2050-ig eléri a 

harmincmilliót, »így nem maradt 

más hátra, mint a függõleges tér 

meghódítása«, indokolja Javier 

Pioz spanyol építész 32 milliárd 


márkába kerülõ grandiózus vízióját. 

A felhõkarcoló legkorábban 

2020-ra készül el.” 

(Zseniális helykihasználás: 

1100 m-es, kis alapterületû felhõkarcoló, 

egy egy kilométer átmérõjû 

mesterséges tóban… Az is 

kissé abszurd, hogy egy Kínában 

építendõ, spanyol építész által 

tervezett épület költségét egy 

magyar lapban német(?) márkában 

adják meg. A cikkhez mellékelt 

repülõvel ábrázolt látványterv 

pedig… – H. J.) 


2001. szept. 22., szombat, 

4. oldal: 

Százötven dal a tiltólistán 

(MTI – Panoráma) 

„Az Egyesült Államok elleni merényletek 

sokkja odáig vezet, 

hogy a legnagyobb amerikai 

rádióhálózat, a Clear Channel a 

pop- és rockzene klasszikus dalait 

is pellengérre állítja, és betiltja 

150 olyan dal sugárzását, amely 

haláról, repülésrõl és pusztulásról 

szól, de elég, ha csupán szeptember 

van bennük.” 

„És mivel magyarázható, hogy 

a Rolling Stones egyik legszebb 

szerelmes balladája, a Ruby Tuesday 

is »hallgathatatlanságra« ítéltetett, 

hacsak azzal nem, hogy a 

tragédia kedden történt?” 

„Rossz asszociációkat véltek 

felfedezni… …John Lennon békedalában, 

az Imagine-ben is.” 

„Frank Sinatra örökbecsû New 

York, New York-jával valószínûleg 

az a baj, hogy sokat emlegetik benne 

a támadást ért metropolist.” 

(Súlyos támadás érte a demokráciát, 

a globális gazdaságot, az 

USA önérzetét, de az emberi (fõleg 

amerikai) hülyeség elpusztíthatatlanságához 

nem férhet kétség. 

Ha kerülendõ mindenfajta kellemetlen 

asszociáció, akkor súlyos 

következetlenség a Biblia be nem 

tiltása… – H. J.) 



11. oldal: 

Karcagi László: 

Az évszázad sztorija 

„Késõ este volt, már indultam volna 

hazafelé az irodámból, amikor 

megcsörrent a telefon. Egy titok- 

12 

zatos férfihang suttogta enyhe 

idegen akcentussal: 

– Ha akarja, magáé lehet az 

évszázad sztorija. 

Akartam. 

– Akkor találkozzunk fél óra 

múlva a Margitszigeten, a víztoronynál! 

Egyedül jöjjön! – adta ki 

az utasítást, aztán letette a kagylót. 

A szigeten egy lélek se járt rajtam 

kívül. Õszi esõ szemerkélt. 

Szeszélyes köd gomolygott a halványan 

pislákoló lámpák fénykörében. 

Szorongva tébláboltam a 

víztorony környékén, amikor hirtelen 

a semmibõl sötét árny tûnt 

fel mellettem. Esõkabátja csuklyáját 

a fejére húzta, úgyhogy arcából 

semmit sem láttam. Csak a szeme 

fehérje izzott a sötétben. Erõsen 

megragadta a karomat. Éreztem 

forró leheletét, ahogy a fülemhez 

hajolt: 

– Diana hercegnõ él! – suttogta. 

Jézusom ez õrült! – villant át az 

agyamon. Próbáltam kitépni magam 

a szorításából, de õ szakértõ 

mozdulattal hátracsavarta a karom. 

A másik kezét a számra szorította. 

Sikolyom elhalt a tenyerében. 

– Zámbó Jimmy is él! – mondta. 

Olyan erõsen szorított, hogy 

meg se tudtam mozdulni. 

– Együtt élnek – tette hozzá.” 

„– Akkor találkoztak, amikor 

Diana Magyarországon járt. Tudja, 

a hercegnõ nagyon rossz alvó volt. 

(Volt? – H. J.) Éjszaka a szállodai 

szobájában bekapcsolta a tévét. 

Éppen Zámbó Jimmy mûsora 

ment. Azonnal beleszeretett.” 

„– Egy kis szigeten élnek, nem 

mondom meg, melyik óceán közepén. 

Nagyon boldogok. A bennszülöttek 

borzasztóan szeretik, 

amikor Jimmy a régi slágereit 

énekli. Istenként imádják.” 

„Nagyon nehezen aludtam el, s 

álmomban Dianát és Jimmyt láttam, 

amint a tengerparti fövenyen 

egy pálmafa tövében üldögélnek. 

Az alkonyati szellõ lágyan 

fodrozza a tenger hullámait. 

Jimmy átkarolja Diana vállát: 

– Még mindig belém vagy esve? 

– kérdezi játékosan. 

– Fülig Jimmy – válaszol a hercegnõ 

szemlesütve.” 

(Rég hallottam Elvisrõl, kezdek 

aggódni. – H. J.) 

Gyûjtötte: Hevér József

1. hét 

Hétfõ 

Bevittek az elõzetesbe. Van itt 

néhány nagydarab, tetovált rab. 

Fõleg gyilkosok és rablógyilkosok. 

Elmondtam, hogy nálam találtak 

egy másolt Corel Draw-t. Elsápadtak, 

majd tisztelettel arrébb húzódtak. 

Az egyik felajánlotta, 

hogy szívesen kitisztítja majd a 

cipõmet, ha igényt tartok rá. 

Talán nem lesz itt annyira rossz. 

Kedd 

Beszélgettem a cellatársaimmal. 

Az egyik gyilkos elmondta, hogy 

5 évet is kaphat, de lehet, hogy 3 

év múlva szabadon engedik, mert 

hirtelen felindulásból ölt. 

A másik ittasan elütött egy asszonyt, 

3 évet kaphat, de lehet, 

hogy 2 év múlva elengedik mert 

a nõ szabálytalanul közlekedett. 

Mondtam, hogy a másolt Corel 

Draw miatt 8 évet is kaphatok, de 

lehet, hogy leviszik 7 évre, mert a 

saját gyári példányomrol készített 

biztonsági másolat volt. 

Szerda 

Ma kihallgattak a rendõrök. Azt 

mondták, bizonyítsam be az eredeti 

CD-vel, hogy a Corel az 

enyém volt. Mondtam, hogy a 

Corel 2, amit nálam találtak, csak 

diskeken jelent meg, ezért is másoltam 

CD-re. Azt mondták, ne 

próbáljak trükközni, õk okos rendõrök, 

„mink to-vább-kép-zé-sen 

is vótunk” (így mondták), és 

tudják, hogy minden program 

CD-n jelenik meg. Végem van. 

Csütörtök 

Kínozni kezdtek! 

Behoztak egy számítógépet, a 

hóhér a szemem láttára leszedte 

róla a Linuxot, és felrakta rá a 

Windowst! 

Péntek 

Tovább kínoznak! 

Arra kényszerítettek, hogy Windows 

95-öt telepítsek! 3,5"-es 

diskekrõl! 


BSA- 

börtönnapló 

2. hét 

Hétfõ 

Miután látták, hogy nem török 

meg, magánzárkába tettek. Nem 

én vagyok a zárka elsõ lakója. Van 

itt egy falhoz láncolt csontváz, a 

kezében néhány Polimer kazettával. 

Manic Miner, Jetpac, The 

Hobbit, ilyesmik vannak ceruzával 

ráírva. 

A falra valaki körömmel 

néhány Photoshop serial numbert 

kapart. Az utolsót már nem 

tudta befejezni... 

Ma éjszaka megjelent a 

csontváz szelleme. Dömötör 

Flatline a neve. ZX Spectrumos 

kazettákat másolt dupla kazettás 

magnón, ezért zárták el, aztán itt 

felejtették, és éhen halt. Azóta itt 

kísért. 

Kedd 

Bejött az ügyvédem. Azt mondta, 

a szerzõi és a szomszédos jogok 

megsértésével vádolnak. Megkért, 

áruljam el neki, mit szereztem a 

szomszédomtól, és mivel sértettem 

meg a jogait. 

Nem tudom, hogy az ügyvéd 

mennyire felkészült a témában, 

de rossz elõérzetem van. 

Szerda 

Elkészült a szakértõi jelentés. 

Egymillió forintos anyagi kárt 

okoztam a másolt programok 

szekrényben való tárolásával, 

további kétmillió forintos erkölcsi 

kárt pedig azzal, hogy ezeket a 

gondos munkával készített programokat 

csúnya, összefirkált 

CD-ken tartottam. 

13 

A szakértõ szerint a lopott 

könyvelõprogrammal akár a maffiának 

is könyvelhettem. Ha nem 

tudom bebizonyítani, hogy ezt 

nem tettem, leültetnek. Hogy 

lehet bebizonyítani, hogy valamit 

az ember nem tett meg? 

Csütörtök 

Olvasgatom tovább a szakértõi 

jelentést. Az Adobe Acrobatot 

15 000 forintos kárként sorolta be. 

Ez egy ingyenes program, de a 

szakértõ odaírta mellé, hogy ha 

nem az lenne, szerinte én akkor 

is elloptam volna, ezért tüntette 

fel kárként. 

A szakértõ talált néhány bitet a 

winchesteremen, amely õt távolról 

a Windows Notepad utolsó 

néhány bájtjára emlékeztette. Azt 

írta, ez alapján biztos, hogy loptam 

a Notepadet is, a Windowst 

is, és ha magamnak loptam, akkor 

biztos másoknak is, ezért a kár 

mintegy 50 millió forint. 

Egy freeware játékot álcázott 

szövegszerkesztõnek minõsített, 

mert hosszas munka után rájött, 

hogy a toplistába be tudja gépelni 

a nevét. 

Péntek 

Kopogást hallottam a zárka falán. 

Rájöttem, hogy valaki a Linux 

kernel bináris kódját kopogja. 

Válaszoltam neki, és most hexában 

kopogva beszélgetünk. Õ is 

CD-k miatt ül. Smiley-kat hogyan 

lehet hexadecimálisan kódolni? 

Egyre többen szállnak be a 

kopogós levelezésbe. Most már 

levelezési listaként kopogunk. 

Dömötör lett a mailer daemon. 

Az internetrõl halászta: 

Mizsányi Attila 

Lopás az, amiért kis tételben 

ülni, nagy tételben pedig lemondani 

szokás. 

- elekes -


ERS – egy ismeretlen pszichiátriai szimptóma 

Ez a tünet – amennyire tudom – nem 

szerepel a hivatalos jegyzékekben. Sok 

hónapja az interneten találkoztam vele, 

de amikor most újra rákerestettem, nem találtam 

semmi lényegit. Úgyhogy leginkább saját 

erõbõl és emlékezetbõl: 

Az Extreme Rejection Sensitivity (mondjuk: kóros 

visszautasítás-érzékenység) látható lényege, hogy az 

illetõ személy nehezen viseli el, ha ellentmondanak 

neki. Milyen gyakori lehet ez a tünet? Bizonyára sokan 

rávágnák, hogy minden második ember, akit ismernek, 

ebben szenved, és már sorolnák is az eklatáns példákat, 

de a helyzet nem ilyen egyszerû. 

Az ERS a depresszióféleségek népes családjába tartozik. 

A depresszió jelenségének a lényege talán a kockázatos 

helyzetekhez kötõdõ rossz érzések irreális 

felfokozódása. Viszont ez rendkívül sokféle alakot ölthet. 

Mintha egyfajta túlcsordulás jelentkezne, amely, 

ha nem tud kibuggyanni az egyik irányba, akkor utat 

keres magának egy másikba. Ez eléggé Freud-szerûen 

(akihez én például erõs kritikával viszonyulok) 

hangzik. De az embernek kikerülhetetlenül ez az 

érzése támad, amikor végigtekint a különbözõ fóbiák, 

kényszerek és egyebek skáláján, és tekintetbe veszi 

azt a jól ismert tényt, hogy ezek a tünetek az esetek 

egy részében magukban észlelhetõk, más részében a 

legkülönbözõbb kombinációkban, harmadik részében 

pedig a klasszikus depresszió tüneteivel együtt, 

amelyek az alig észrevehetõen enyhétõl a drámaian 

súlyosig terjedhetnek. Sokszor az az ember benyomása, 

hogy ezek a speciális tünetek egész jó védekezést 

jelentenek; ha valaki csak a kígyóktól fél kórosan, 

akkor általában el tudja õket kerülni, és sokkal jobban 

jár, mintha minden, akár apró kockázatot sugalló helyzetben 

súlyos pánik kerítené hatalmába. Más esetekben 

ez a védekezés nem látszik túl hatékonynak, talán 

erre példák a „hoarder”-ek (gyûjtögetõk), akik nehezen 

tudnak kidobni egy szükségtelenné vált tárgyat, 

mert „hátha mégis szükség lesz rá”. Ez enyhébb formájában 

valóban nagyon elterjedt, mindenki tud említeni 

ilyet a környezetébõl, hacsak maga nem szenved 

éppen benne. Súlyos formájában viszont tökéletesen 

tönkreteszi hordozóját: az ilyen emberek lakása, esetleg 

annak környéke is félelmetes szemétdombbá változik. 

Szomorú néha látni ilyen eseteket a tv-ben, amikor 

a szomszédok a rendõrséget hívják, és senkinek 

nem jut eszébe, hogy az illetõt inkább pszichiáterhez 

küldjék, aki szerencsés esetben megszabadíthatja 

szenvedéseitõl, vagy legalább enyhítheti azokat. 

14 

Ha valaki nem túl sok teoretikus higgadtsággal 

vitázott velünk egyszer vagy kétszer, még nem biztos, 

hogy felállíthatjuk a „depresszió-típusú” ERS diagnózisát. 

Lehet, hogy konfliktuskeresõ típus, lehet, hogy 

agresszív személyiség, de még ez sem biztos; lehet, 

hogy annyira szeret vitatkozni – aminek fõ oka az 

lehet, hogy e tevékenység során sok sikerélményt élt 

át –, hogy célirányosan – ámbár errõl nem feltétlenül 

tudva – élezi a helyzetet, teszi személyeskedésekkel, 

túlzásokkal provokatívvá a stílusát, hogy a másik fél 

biztosan ne hagyja abba a vitát, hogy kényszerítve 

érezze magát a válaszolásra. 

Hogy egy „tüskés” vitatkozóval mi a helyzet, azt 

leginkább õ maga ítélheti meg. Ha ugyanis depi-ERSrõl 

van szó, akkor az ilyen szituációkban bizonyos 

mértékû szenvedést él meg. De azért a kívülállónak is 

van lehetõsége tippelni. Míg a szenvedélyes vitázók a 

vita folytatásának az irányába navigálnak, az ERS-esek 

gyakran egy gyors sértõdési vagy más manõverrel viszonylag 

hamar kifarolnak a témából. 

Egyáltalán nem biztos, hogy gyakori jelenségrõl van 

szó. Én az általam valaha ismert emberek közül kb. 

kettõre tudnám viszonylagos magabiztossággal kimondani 

ezt a diagnózist. Az egyik sajnos egy ideig a kollégám 

volt. Egy ERS-es akár nagyon kedves ember, nagyon 

jó barát is lehet, maximum nem tudunk vele filozófiai 

vitákat folytatni (amit én persze már önmagában is 

nagy csalódással szoktam tudomásul venni, de hát ez 

magánügy). Egy kollégával viszont idõnként muszáj 

jó konszenzusra jutni az együttmûködés érdekében. 

Ha valaki arra a lehetetlen feladatra vállalkozna, 

hogy egy ERS-est pszichiáterhez való fordulásra ösztönözzön, 

azt javasolnám neki, hogy próbáljon meg 

kijelentõ, nem pedig felszólító módban fogalmazni, 

és minél inkább világossá tenni, hogy csupán információt 

közöl, de nem fogja ellenõrizni, sõt még csak 

rákérdezni sem, hogy a páciens valóban eljutott-e oda. 

Azonban igazi reményt az adna, ha a szakemberek felfedeznék 

a dolgot, és õk is jó sokat írnának róla, hogy 

abban ismerjenek magukra az ERS-ben szenvedõk. Ez 

a „stratégia” a „sima” depresszió esetében már jelentõs 

eredményeket hozott, és az ERS esetében is egyszer 

majd fog, nem elhanyagolhatóan kevés embert szabadítva 

meg azoktól a szenvedésektõl, amelyeket a konfliktushelyzetek 

okoznak nekik egyrészt önmagukban, 

másrészt olyan barátok elvesztésével, akiket amúgy 

nem kellene elveszíteniük. 

Koltai László

Titokzatos Idegen 

Talány 

a lány. 

Ökológiai örömhír 

Tisztul a 

Visztula. 

Fanatikus 

Elv akit 

elvakít. 

Némelyek szerint 

Ki nõsül, 

minõsül. 

Vesztes meccs után 

Nézd a brazilt, 

milyen blazírt! 

Torkoskodás 

Készül már a répatorta, 

készül rá a Réka torka. 

Leendõ kémikusnak 

Annyit tudni nem elég, 

hogy az argon neme lég. 


Kecskerímek 

Idill 

Majszolom a pralinét, 

közben szól egy klarinét. 

Öt óra felé 

Megyek teát fõzni 

a kapott csalánnal, 

lesz benne cukor is 

egy csapott kanállal. 

Bélben érlelt végtermékek érkezése 

Megnyílik az ürü léke, 

és potyog az ürüléke. 

Útbaigazítás 

Ott ül Petra bakja ni, 

mellette meg Bak Jani. 

Meglátás 

Ha beesnénk, ez a bálna 

belõlünk jól bezabálna. 

15 

Egy klónozással foglalkozó 

tudóscsoport felháborodása 

Rágalom és hitelrontás! 

Még hogy nálunk Hitler-ontás! 

(J)el(l)emzés 

Apatikus 

a patikus, 

atipikus 

apatípus. 

Anyád 

Idõsödõ 

õsöd õ, 

az õszülõ 

nõ szülõ. 

modERN ESTi mese 

Hû, de szexi ez a sellõ 

– szól az öreg halász, s ellõ. 

Hevér József 

Macsek és az õ 

felfedezése 

A demokrácia vadhajtásának 

tartom, hogy az 

AsztalLap hasábjain egy 

alkoholista nõ* nyíltan írjon fajtalansággal 

súlyosbított pedofil tetteirõl. 

Amúgy pedig érdekes az 

elmélete, én magamtól sohasem 

gondoltam volna, hogy például 

Bean az anyját vélte meglelni 

Eszterben. (Szinte látom a kis lurkót, 

amint durcásan messzire köpi 

a cumit, ha Eszter épp nem gagyog 

hozzá.) 


* lásd: 

http://janoka.netstudio.hu/kepek/ 

20010825_mensa_nyar_2001/ 

page_04.htm

Elsõfokú sorozáson voltam. Nagy élmény 

volt. Sokan nyilván nem voltak még ilyenen, 

és nem is lesznek, sokan viszont voltak, 

de talán nem ilyenen – okulásul íme egy kis 

élménybeszámoló. 

Az elsõ meglepetés maga a sorozási felhívás megérkezése 

volt, hiszen még egy évem hátra van az egyetembõl 

– egy tanévet viszont halasztottam, a hadsereg 

pedig az eredeti, ötéves verzióhoz tartotta magát. Sebaj, 

gondoltam, ezt egy levéllel el lehet intézni, amelyben 

elküldök egy iskolalátogatási igazolást. Fel is hívtam 

a hadkiegészítõ parancsnokságot 

ez ügyben, de levelezési 

ötletemre az illetékes 

kolléga csak ennyit mondott: 

„Uram, ha nem jön el, akkor 

fel fogjuk jelenteni.” Ez nagyon 

meggyõzõen hangzott. 

A következõ probléma az 

volt, hogy induláskor nem 

találtam a felhívást, amit ott 

be kellett volna mutatni. (A 

papírt beleraktam ugyanis az AL szeptemberi számába, 

amit avval egy napon kaptam kézhez, csak éppen 

a lap kiolvasása után ezt rögtön el is felejtettem.) Az 

egyik sorozó tiszt erre a hiányra a következõképpen 

reagált: „Hát hol hagytad, bazmeg?” Legalább tudtam, 

hogy jó helyen járok. 

Ismertették a sorozás programját: adatlap kitöltése, 

logikai és pszichológiai tesztlapok kitöltése, jogi tájékoztatók, 

pszichológusi vizsgálat, orvosi vizsgálat, sorozóbizottság 

elõtti megjelenés. Ebbõl kiderült tehát, 

hogy a sorozás nem pusztán a bevonulók egyszerû 

számbavétele, hanem egy minden hadkötelest érintõ 

komplex, egész napos adatcsere, ahol nagyvonalúan 

túllépünk azon, hogy például a tesztlapok kötelezõ 

jellegû kitöltése nem ellentétes-e a személyiségi 

jogok védelmével. 

Az adatlap relatíve gyorsan ment, bár enyhe ellenszenvet 

sikerült kivívnom magamnak, amikor a nyelvismeretre 

vonatkozó pontnál, ahol csupán két idegen 

nyelvnek volt hely, megkérdeztem, hogy hová írjam a 

harmadikat. A logikai tesztlap hasonlóan érdekesnek 

ígérkezett, elvégre a Mensa-tesztírás óta nem csináltam 

ilyesmit. A matematikainak szánt teszt azonban 

szerencsére kimerült a négy alapmûvelet gyakorlásában 

(legalábbis a „folytassa a sorozatot!” címû feladat 

szerintem az), így nem forgott veszélyben a Mensapapírom. 

☺ 

A pszichológiai tesztlapon azt lehetett bevallani, 

hogy valaki alkoholista, rendszeres drogfogyasztó, 

neurotikus, vagy éppen szereti kínozni az állatokat. 

Az egész hasonlított egy kicsit az amerikai vízumigénylõ 

adatlapra, ahol kedvenc kérdésem a következõ: 

„Azzal a céllal érkezik Ön az Egyesült Államokba, 

hogy ott terrorista cselekményeket kövessen el 

vagy szervezzen meg?” A tájékoztató szerint a több 

hasonló kérdésre adott egy darab „igen” válasz még 

nem jelenti a vízum automatikus megtagadását – 

talán az arab pilóták is így jutottak be az Államokba… 


Néhány sor egy sorozásról 

(élménybeszámoló nem-hadköteleseknek) 

16 

De vissza a sorozásra! A tesztek után egy érdekfeszítõ 

elõadás következett a hadkötelesek jogairól és kötelezettségeirõl. 

Amikor szóba került az adatváltoztatás 

bejelentésének kötelezettsége, akkor a magát jogi 

doktornak nevezõ tiszt a következõ viccet eresztette 

el, a névváltozás bejelentése kapcsán: „Ha például 

valaki magyarosítani akar, Orsósról Baloghra…” Megdöbbentõ, 

hogy ilyesmi elhangozhat nyilvános helyen 

egy közalkalmazott szájából. 

Az elõadás után kezdetét vette a több órás várakozás, 

hogy egyenként járulhassunk a pszichológus, az 

orvos és a sorozóbizottság 

elé – közben a katonaéletet 

dicsõítõ filmetûdöket vetítettek 

az elõadóteremben, 

szinte csak egy Balassi Bálintversmondó 

versenyt hiányolt 

az ember. A vizsgálatok aztán 

roppant hatékonyan zajlottak. 

A pszichomókus megkérdezte 

ugyanazt, amit a 

tesztlapon már leírtam, azaz 

fogyasztok-e alkoholt, kábítószert, stb., majd feltette a 

következõ kérdést: „Van valamilyen lelki problémája?” 

Egy gyors „Nincs” válasz után már lehetett is menni az 

orvoshoz, ahol mintegy negyedórát kellett alsónadrágra 

vetkõzve várni, hogy bejuthassunk. Odabent az 

égvilágon semmilyen vizsgálat nem történt, elbeszélgettünk 

az egészségi állapotomról – az orvosok ülve, 

én alsónadrágban állva, csak hogy minél megalázóbb 

legyen a helyzet. Megmérték ugyan a súlyomat és a 

magasságomat, de ehhez azért nem feltétlenül lett 

volna szükség a vetkõzésre. Másrészt ezeket már be 

kellett írni korábban az adatlapra is – erre akkor mi 

szükség volt? Ellenõrizték, hogy jól tudom-e a súlyomat 

és a magasságomat? (Én lebuktam: a testtömegnél 

tévedtem 4 kilót, mentségemre szóljon, hogy nem 

alul-, hanem felülbecsültem magam.) 

A sorozóbizottság elõtt zártam a napot. A sorozó 

tiszt a következõképpen kiáltott ki a folyosóra: 

„Szabados… úr!” Ez a kettõség jellemezte végig a 

sorozók magatartását: látszott, hogy szívük szerint mindenkit 

tegeznének, és úgy beszélnének velünk, mint a 

kutyákkal, de fogcsikorgatva próbáltak udvariasak 

lenni és magázódni. Nem mindig sikerült… A bizottság 

végül közölte, hogy a nyáron elvégzett térdmûtétem 

miatt ideiglenesen alkalmatlannak találtak a 

katonai szolgálatra. Fél év múlva kell visszamennem, 

hogy újra minõsítsenek – én persze egy évre kértem 

tanulmányi halasztást az egyetem miatt, de evvel addig 

nem is foglalkoznak, amíg a térdemet el nem intézik. 

Ennyi a rövid történet – akinek tetszett, jelentkezzen 

bátran a szerzõdéses állományba, rengeteg a 

betöltetlen hely… 

Szabados Gábor 

Ui.: A fenti irományban nem akartam belemenni a 

sorkatonaság intézménye körüli vitába, mert ez féligmeddig 

politikai kérdés, de ez a sorozás csak 

megerõsített az eddigi álláspontomban…


Film- (és könyv-) kritika (Moszkva tér helyett) 

Szeptember 24., péntek 

50 kg 10 dkg, alkoholegység 0, 

cigaretta 0, kalória: sok (csoki), 

lapzártáig hátralevõ idõ: kevés 

A kezdésbõl bárki, aki irodalmilag 

és filmileg naprakész 

(könyv: toplista elsõ 

két hely, film: most már csak 2.), 

rájöhetett, mirõl is lesz szó ebben 

a rövid szösszenetben. Persze, 

hogy Bridget Jonesról! Sokakkal 

ellentétben csak ma jutottam el 

odáig (a moziig), hogy megtekintsem, 

miután hétvégén elõképeztem 

magam a két könyv extra 

gyors egyhuzamban való elolvasásával. 

És õszintén be kell vallanom, 

a téma sokkal inkább késztetett 

arra, hogy tollat (klaviatúrát) 

ragadjak, mint a Mozi SIG keretében 

látott mûalkotás (lásd ott). 

Persze most sem leszek 100%-ig 

pozitív és elragadtatott (nem is én 

lennék). A mozizás pl. azzal kezdõdött, 

hogy körbenézvén meg 

kell állapítanunk, hogy a nõi népesség 

sosem látott arányban képviseli 

magát, s mikor hosszas nyaktekergetés 

után felfedeztük az 

egyetlen hímnemût a teremben, 

az is a mozisfiúnak bizonyult (aki 

már a reklámnál aludt. Szegény 

biztos soxor végigszenvedte már, 

ami egy férfiembernek nem lehet 

piskóta). Ennek ellenére a filmváltozatot 

tudom ajánlani az erõsebb(?) 

nem képviselõinek is (sõt, 

mint a listán is olvashattuk, sokan 

meg is nézték, méghozzá pozitív 

utólagos véleménnyel), csak sajnos 

ennek oka az, hogy a film meg sem 

közelíti azt, ami a könyvben igazán 

magával ragadó. Tele van kacagtató 

helyzetekkel, egyszóval 

élvezhetõ, csak nem arról szól. A 

történet is csupán néhány helyen 

stimmel (nagy vonalakban persze 

igen, de itt a lényeg a részletekben 

rejlik), kissé limonádéízû, felszínes 

és elnagyolt lett az egész (ergo 

férfiaknak is megfelel… bocs!). 

Tényleg dõltünk a röhögéstõl, de 

a könyv után nem volt más, mint 

silány utánzat. 

Akkor hát mitõl is olyan nagyszerû 

a könyv? Attól, hogy ezúttal 

igaznak bizonyult a reklám, miszerint 

mindenki (értsd: minden 

nõ) talál valamit, amitõl azonosulni 

tud B. J.-szal. Mindegyikünk 

gyötörte már magát mindig csak 

másnap kezdõdõ fogyókúrákkal, 

hatalmas sikerként/tragikus csalódásként 

könyvelve el ±0,5 kilót 

(apropó, minden tisztelet René 

Zellwegeré, aki kiállt ennyi kilóval 

a kamerák elé), képzelte el 

magát esküvõn a fél napja ismert 

pasival, majd dolgozta ki terveit 

arról, hogy megközelíthetetlen, 

szilárd és a boldogságot önmagából 

merítõ határozott nõ lesz, és 

egy cseppet sem törõdik többé a 

férfiakkal, stb. (A terv hamarabb 

dõl össze, – itt majdnem egy napi 

aktualitásokat nem nélkülözõ hasonlat 

következett, de a jó ízlés 

miatt letettem róla – mint amennyi 

idõt kidolgozása igénybe vett). 

Bridget Jones tehát nem kitalált 

személy, nagyon is valóságos, és 

nem sokban különbözik bármelyik 

átlag nõtõl (ezért merem mégis 

ajánlani a könyvet pasiknak is: 

ha nem dobják félre a második 

oldal után jobb esetben értetlenkedve, 

rosszabb esetben szörnyülködve, 

akkor sokat okosodhatnak. 

Eddig mindössze egy kísérletet végeztem 

a témában hímnemûvel: 

teljes kudarc! Ebben ugyan szerepet 

játszhatott az a tény is, hogy 

„véletlenül” pont ott nyílt ki, ahol 

az a mély igazság bontakozik ki, 

hogy miután a nõ már nem tiltakozik 

a szex ellen, akkor az hirtelen 

kötelességszerû bizarr tevékenységgé 

aljasodik, és mihamarabb 

felváltja a focimeccs a tévében, 

s nekünk nem marad más, 

mint a könyörgés Istenhez, hogy 

a férfit „változtassa vissza azzá a 

kéjtõl õrjöngõ meztelen fenevad- 

17 

dá, akit ismertem és szerettem”). 

Benne foglaltatik tehát a mûben 

minden kicsinyességünk és 

külsõséghajhászásunk (pl. a pasihiány 

különösen Valentin-nap táján 

fokozódik krízissé, mikor már 

nagyon ciki, ha idén sem kapunk 

szivecskés képeslapot), de minden 

valódi sajnálatra méltó személyes 

tragédiánk is. Miközben 

olvassuk, mintha magunkat látnánk 

Bridget gondolataiban, vagy 

mintha a legjobb barátnõnkkel beszélgetnénk. 

És ha ettõl eluralkodna 

rajtunk a depresszió, ott van a 

lelkiekkel szemben a cselekmény, 

ahol viszont minden bizonnyal 

több körrel verjük Bridgetet, és 

megnyugtat a gondolat: azért 

ennyire szerencsétlenek mi nem 

vagyunk! 

Egyszóval a könyv letehetetlen! 

Csak a vége csalódás egy kicsit: 

egyrészt mert már vége van, másrészt 

mert az már nem az igazi, 

mikor minden tökéletesen jóra 

fordul, minden barátnõ, anyuka, 

homokos barát megtalálja a neki 

rendelt álompasit (de ez persze 

nem akkor van, mikor a film véget 

ér, én, a beavatott olvasó, tudom, 

hogy Mark Darcyval sem fenékig 

habostorta az élet), és vélhetõleg 

boldogan élnek, míg meg nem halnak. 

Itt a történet veszít realitásából, 

valamint azt is megbántva 

konstatáljuk, hogy végül Bridget 

nyert: a mi életünk nem zárul le a 

2. kötet 452. oldalán, tehát a 

happy-end sem szükségszerû. 

(Bár némileg vigasztal, hogy Mr. 

Darcy már a Büszkeség és balítéletben 

sem volt szimpatikus, és 

ebben a modern változatban sem 

vált azzá: az én vonzó szexistenem 

ne ilyen legyen!) 

Ennyi zavaros (nõi) gondolat 

után nincs más hátra, mint a tanulság: 

Lányok, gondoljátok meg jó 

elõre, milyen bugyit vesztek föl! 

VA(rga) CSI(lla)

… 

„Szokás szerint Marci barátoméknál gyülekeztünk, 

náluk alakítottuk ki a fõhadiszállást. 

Minekutána a szüleik elváltak, és az apjuk folyton utazott, 

ott senki sem zavart, nyugodtan dolgozhattunk. 

Mondhatom, felettébb fáradtak és idegesek voltunk, 

mert egyikünk sem tudott aludni. Legalább 

ötszázszor átvettük teendõinket, és minimum ezerszer 

leellenõriztünk mindent. Csak Attila akadékoskodott 

folyton, azzal idegesített, 

hogy úgysem fog sikerülni, 

úgyis elkapnak. Marci volt a legcsendesebb, 

õ csak ült egy sarokban. 

Caesar naplóját olvasgatta, 

és azt mormolta egyfolytában, 

hogy a kocka el van vetve. 

Teendõinket már jó elõre 

megszerveztük, a feladatokat felosztottuk 

egymás között. Hogy 

ne történhessen félreértés, a 

péntek délelõtti ütemtervet 

mindenkivel bemagoltattam. 

A fesztiválozókkal Matyi és Balázs 

törõdtek; legalább kilenc-tíz 

lepedõre mázolták fel az »INGYEN SÖR A PLAZÁBAN!« 

feliratot. Õk indultak el leghamarább, hajnalban már 

szorgosan aggatták fel a Limonádé-fesztivál színhelyétõl 

a Tehhén Plazához vezetõ HÉV útvonala mentén 

a lepedõtranszparenseket. 

Karen, Tamás és ‘A’ a másnapi elõadásukra készültek. 

KFOR bemelegített és edzett pár órácskát, 

Dzsuzsu barátunk pedig a rokonsága segítségével 

átköltöztette fûszeresstandját a Plaza parkolójába. 

Grandiózus terveket szövögetett a fejében, de 

egyelõre nem volt hajlandó megosztani velünk az 

elképzeléseit, akárhogyan faggattuk is, csak annyit 

volt hajlandó mondani: „Májd méglátód, hehehe!” 

Marci öccse és Laci ezalatt kicsempészték a gimnázium 

videokameráját és az összes megszerezhetõ 

számítástechnikai berendezést, azokkal bajlódtak. 

Nekik és Attilának volt a feladatuk, hogy a beígért DJ 

Hûdelaza-klip forgatását imitálják, és rávegyék a diszkópatkányokat 

arra, fosszák ki az üzleteket. Ehhez kellettek 

a felszerelések. Marci és én lekötetlenül maradtunk. 

Mi hangoltuk össze az akciót, és nekünk kellett 

beugrani, ha valahol segítségre volt szükség. 

Pontban reggel nyolckor Balázs és Matyi visszaérkeztek. 

Egy kivételével minden lepedõt kiraktak; 

azt az egyet késõbbre tartogatták. 

– Már szálingóznak – válaszolta Balázs azon kérdésemre, 

mi van a fesztiválozókkal. – A többség még 

részegen fetreng. 

Karenék ekkor elindultak a gimnáziumba, hogy 

majd a negyedik óra után, dél elõtt tíz perccel jöjjenek 

csak át – magukkal hozva legalább harminc 

divatkurvát. A gumicsirkékkel amúgy nem volt semmi 

probléma. Amint Tamás megjelent a színen, le sem 

lehetett õket vakarni Karenék nyakáról, mindenhová 

követték õket. 


XXI. századi 

honfoglalás (5.) 

18 

Ezután, úgy negyed kilenckor, KFOR, Balázs, Attila 

és én lementünk körülnézni. Matyi lefeküdt pihenni 

egy keveset, Marci, az öccse és Laci pedig tovább 

ügyködtek a gimnáziumból szerzett felszereléssel. 

Legkésõbb délre produkálniuk kellett egy hihetõen 

kinézõ filmes kamerát, és persze a hozzá tartozó 

egyéb felszereléseket. 

A Tehhén Plazánál felettébb bizalomgerjesztõen 

alakultak a dolgok: Az elõzõ nap délután a falra fújt X 

helyén már ötletesebbnél ötletesebb 

falfirkák virítottak. A 

közeli kórház dolgozói is megérkeztek 

már, bõszen festegették 

transzparenseiket a parkoló 

közepén. Dzsuzsu elégedetten 

vigyorgott ránk a parkoló végében 

felállított standjából. Legnagyobb 

meglepetésünkre, bár 

senki sem szólt nekik, csak mi 

riogattuk velük a Plaza igazgatóságát, 

a krisnások valamiképp 

megneszelték, mire készülünk, 

és már buzgón táncikáltak meg 

énekelgettek az épület tövében. 

– Bíztató – állapította meg KFOR. 

– Még bármi közbejöhet! Akármikor lebukhatunk! 

– kezdte Attila, de gyorsan leállítottuk. Nagy ívben 

kikerültük a krisnásokat, és odamentünk Dzsuzsuhoz. 

A kínait a zöldségei között ülve találtuk, éppen a 

pénzét számolta. 

– Hello, sógun! – köszöntem. – Elárulnád végre, 

mire készülsz? 

Dzsuzsu vigyorogva hajlongani kezdett, adott mindegyikünknek 

egy-egy banánt. 

– Nágy-nágy ûzlet! – mondta. – Ti csinálni dolgotok, 

én nágy-nágy ûzlet, és méggázdágszúnk mind! 

Remek, remek fiúk! Ákós legremekebb, ígazi, bölcs 

buyicu! – Háláját kifejezendõ, nekem adott még egy 

banánt. 

– Te, Dzsuzsu, történt valami említésre méltó? – 

kérdeztem. Õ erre hevesen bólogatni kezdett: 

– Hájnál háromkor jönni Krisna, nyenyerélni ájtatosság, 

folyton kérdezgetni, ván-é hármónia. Mondani, 

igen, igen, és eladni sok zöldség jó drágán. Négykor 

jönni Mátyi punk és Bálázs, vinni sók-sók lepedõ. 

Ötkor órdítozni Herr Kõnig, mérges és vörös, mint 

kommunista sárkány. Én elküldeni õt fenébe. Õ 

mászkálni fálra, mikor méglátni nágy festmények 

Plázá óldalán. Hatkor jönni mentõk, venni nálam sóksók 

rohad párádicsom. Hétkor pólgármesternek 

félesége, azóta osztogat kís, píros szálágocskák, mondani, 

lesz nágy tüntetés. Dzsuzsu van bóldog, máris 

nágy pénz! 

– Ennek örülök – mondtam a veszettül vigyorgó 

kínainak, aki épp a polgármester feleségétõl kapott 

szalagot mutogatta. – Ha van valami, azonnal értesíts. 

Késõbb még visszajövünk. 

Elköszöntünk beépített emberünktõl, és idegességünket 

levezetendõ, mászkáltunk még egy keveset.

Közben lassan szállingózni kezdtek az emberek, úgy 

kilenc körül már elég sokan voltak; láttunk két 

merevrészeg fesztiválozót is, akik azt tudakolták, hol a 

sör. Matyi és Balázs jó munkát végeztek. 

Hogy miért mondom el mindezt? Türelem, nemsokára 

kiderül. Ha nem ismeri az alapokat, nem 

értheti meg az ügy késõbbi folyományait sem, nem 

láthatja át a Plazában kialakult hihetetlen helyzetet. 

Odakinn tehát felettébb biztatóan alakultak a dolgok, 

ezért úgy döntöttük, körülnézünk odabent is. 

Mikor közelebb mentünk a Plaza bejáratához, egy 

alacsony, fel-le rohangászó és torkaszakadtából ordítozó 

fickóra lettünk figyelmesek. Õ volt Herr Kõnig. 

– Ja, ja, hozzanak kétszáz liter rózsaszín festéket 

heraus! – kiabálta az embereinek. – Kurtz und gut, el 

kell tüntetni ezt az ocsmányságot! Mozogjanak már, 

schnell, schnell, fene azt a lusta ungarische fajtádat! – 

Ekkor odaértünk melléje, õ meglátott minket. – Ááh, 

üdvözlöm a kedves vevõket, milyen szép napunk van, 

az idõ gut, gut, jöjjenek csak beljebb, kérem, tekintsenek 

el ettõl a kis közjátéktól, vásároljanak csak! 

Alig tudtuk visszatartani a nevetésünket, miközben 

elmentünk mellette. Igencsak komikus látványt nyújtott, 

ahogy egyrészrõl majdnem szétvetette a düh, 

másrészrõl viszont zavartan tördelte az ujjait… és 

fogalma sem volt róla, miféle szörnyûségek készülnek 

még hõn szeretett intézménye ellen! 

Bejártuk a Plaza mindhárom szintjét, leellenõriztük, 

minden rendben van-e. Mire ezzel végeztünk, jócskán 

tíz óra lett – alig két óránk maradt már csak hátra. 

– Elkezdjük? – kérdezte Balázs izgatottan. – Érzitek 

ezt a feszültséget a levegõben? 

– Elbukunk, lelõnek, becsuknak, észrevesznek… 

– Nyugalom! – próbáltam meg elcsendesíteni 

Attilát. – Ha nem idegeskedsz, minden a legnagyobb 

rendben lesz! 

– Te, tényleg kezdenünk kéne! – KFOR a vállamra 

rakta a kezét, és az egyik, a parkolóra nyíló ablakhoz 

húzott. – Nézd! 

Odakinn, a parkolóban, már legalább ezerötszázkétezer 

ember álldogált, vagyis megint jól terveztem 

meg a dolgokat. A nõvérek és orvosok már javában 

lóbálták a tábláikat és kiabáltak, a krisnások ájtatos 

körmenetbe kezdtek és gyûjtést szerveztek, a látványosságok 

reményében odacsõdült emberek pedig 

szokás szerint bambán néztek ki a fejükbõl. 

– Rendben! – mondtam. – KFOR, indulj a fitneszszalonba! 

Egyelõre vigyázz, nehogy túlzásokba essél! 

Majd szólunk, ha kezdheted. 

– Bízhatsz bennem! – intett melák barátunk, és az 

elsõ emeleten lévõ edzõterem felé vette az irányt. 

– Rendõrök! – kiáltotta ekkor Attila, és visszaráncigált 

engem meg Balázst az ablakhoz. – Máris tudnak 

rólunk, elbuktunk, lelõnek, bezárnak, köcsög leszek 

életem végéig… 

– Kussolj már! – ripakodott rá Balázs, mert a közelünkben 

sétálók már eddig is gyanakodva néztek minket. 

– A zsaruk csak a tömeg miatt vannak itt, nem 

sejtenek semmit! 


19 

– Meg különben is, csak egy telefonunkba kerül, és 

már itt sincsenek! – mondtam nagyvonalúan. – Balázs, 

van egy tízesed? 

–Persze! 

Lementünk a földszinten lévõ telefonokhoz, felhívtam 

a város második legfontosabb rendõrkapitányságát… 

Nem tudom, Balázs említette azt a kis incidenst? 

Azért csak a második legfontosabbat hívtam, 

mert a fõkapitányságot és környékét elõzõ nap 

katasztrófa sújtotta területté nyilvánították. 

– Halló? – kezdtem elváltoztatott hangon, amikor az 

ügyeletes felvette a kagylót. Közben a barátaimra pillantottam. 

Attila szorongva nézelõdött jobbra-balra, 

Balázs viszont kajánul vigyorgott. – Jó napot kívánok, 

egy bejelentést szeretnék tenni – mondtam sipítozva. 

– Ez egyszerûen tûrhetetlen! Vagy két tucat autós 

õrült száguldozik a sóderbányában, és hiába szóltam 

nekik, azt mondták, nem mennek el, sõt délben gyorsulási 

versenyt akarnak rendezni! Addigra legalább 

ötvenen lesznek… Kérem, segítsenek, kapják el a 

csirkefogókat! 

– Ó, persze, asszonyom, rögtön utánanézünk! – Az 

ügyeletes még a kagylót is elfelejtette letenni, már 

rohant is jelenteni az örvendetes hírt a fõnökének. 

– Ennyit a zsarukról – mondtam ünnepélyesen. 

– És ennyit Artúrkáról is! – tette hozzá Balázs. 

– Á! – rázta meg a fejét Attila. – Holnapra úgyis 

szabadlábon lesz… 

– Az minket már nem érdekel! – legyintettem. – 

Gyertek! Még nagyon sok a teendõnk. 

Jó tíz percbe telt, mire átverekedtük magunkat a 

Plazában összegyûlt tömegen. Viszont, mire kiértünk 

a parkolóba, a rendõrök már mind eltûntek. A kinti 

tömegben már legalább húsz-harminc fesztiválozót 

számoltunk össze. Mindannyian azt kérdezgették, hol 

a sör. Természetesen rajtuk – és rajtunk – kívül senki 

sem tudta, miféle sörrõl van szó. 

– Tíz huszonöt – ellenõriztem le az idõt. – Jobb 

lenne, ha lehívnánk a többieket. Máris túl sok diszkópatkányt 

láttam odabenn. Le kéne õket foglalni, 

nehogy még a végén itt hagyjanak minket! 

Attila elrohant, én Balázzsal odaálltam Herr Kõnig 

mellé, vigyorogva figyeltük, ahogy ott szenved. Felváltva 

ordítozott és kért sûrû elnézéseket, a munkásai pedig 

egyre kelletlenebbül végezték a dolgukat. Nekiálltak 

átfesteni egy fekete démonpofát, de mivel a rózsaszín 

festék túl világos volt, hiába festették le egyszer, a fekete 

átütött rajta. Herr Kõnig a haját tépte szégyenében. 

– Schneller, schneller, du, schwartze Schweine!!! – 

Már kezdett volna megnyugodni, de ekkor egy csapat 

újonnan érkezett jehovistával találta szemben magát, 

akik mindenképp be akartak jutni az épületbe. Mi 

inkább hátrébb húzódtunk, mert megfájdult a fülünk, 

olyan hangosan ordítozott velük. 

Attila nemsokára visszatért, Matyi, Laci, Marci és az 

öccse kissé lemaradva követték õt. 

– Mi-minden izé… oké! – állt meg mellettünk Laci a 

mindenféle technikai vicik-vacakkal teleaggatott 

kamerával. Fekete napszemüveget és baseballsapkát

viselt, tényleg úgy nézett ki, mint egy operatõr. – Ööö… 

ho-hol vannak az izé… micsoda… re-reflektorok? 

– Nem fog sikerülni, megint közbejön valami, mint 

a tortás akciónál… – akadékoskodott Attila. Õ még 

álruha nélkül is olyan volt, mint egy rendezõ, mindennel 

baja volt, semmi sem felelt meg neki. Egy kempingszéket 

szorongatott a hóna alatt, aminek azt festettük 

a támlájára, hogy »DIRECTOR«. 

– Rendben. – Elégedetten végigmértem õket. – 

Laci, Attila, szóljatok a Marci öccsének, hagyja békén 

Dzsuzsut, és akkor indulhattok is. Csináljatok minél 

nagyobb felhajtást! Marci öccse ebben úgyis nagymester. 

Nyugalom, Herr Kõnig és beosztottjai úgysem 

érnek rá veletek törõdni! 

A fiúk, magukkal vonszolva a filmes felszereléseket, 

elindultak a Tehhén Plaza – akkor leginkább vidámparkra 

hasonlító – épülete felé. Herr Kõnig mellett gond 

nélkül átjutottak; õ éppen Dzsuzsuval volt elfoglalva. 

– Verdammte Chinesise, hogy merészelsz idedugni 

dein Arschloch?! – Önmagából kikelve rikácsolt, és 

fel-alá rohangászott Dzsuzsu standja elõtt, de nem 

mert hozzá közelebb menni, mert Dzsuzsu egy szamurájkardot 

lóbálva pöffeszkedett a zöldségein. 

Közben a mentõsök egyre jobban belemelegedtek a 

demonstrációba, azt kezdték ordítozni, hogy a kormány 

mondjon le. Egyre nagyobb lett odakinn a zsivaj, a 

helyszínen tartózkodó fesztiválozók kezdték jól érezni 

magukat, és már egy-két tévécsatorna kamerái is a helyszínen 

voltak. Ekkor körülbelül tizenegy óra lehetett. 

– Matyi? 

– Vagyok. – Matyi, vállán az utolsó lepedõvel, 

odalépett hozzám. 

– Rendben. Te meg Balázs mehettek a teraszra. 

Ahogy megbeszéltük. Ha minden jól alakul, még felugrom 

hozzátok. 

Matyi és Balázs leléptek, már csak én és Marci 

maradtunk. Marci éppen Napóleon emlékiratait olvasgatta, 

abból próbált meg újabb ötleteket szerezni. Az 

órámra néztem. Vészesen közeledett a déli tizenkét óra. 

– Olybá tûnik, kérlek, idelent minden a legnagyobb 

rendben – mondta Marci. – Javaslom, foglaljuk el mi 

is pozícióinkat! 

Amilyen gyorsan csak tudtunk, elindultunk a Plaza 

bejárata felé. Ez elég nehezen ment, mert elõször meg 

akartak minket téríteni, utána interjút akartak velünk 

készíteni, végül a polgármester feleségének buzdító 

beszédét kellett hallgatnunk legalább két percig. 

– Igen, asszonyom, köszönöm, asszonyom… – vettem 

el a polgármester feleségétõl a felém nyújtott 

kitûzõt. – Rendben, tudom, kire kell szavazni… 

– Mit szólnál ahhoz, kérlek, ha körbejárnánk? – 

javasolta Marci. – Maradt még némi idõnk. 

– Rendben – értettem egyet, miközben mély 

megelégedéssel szemléltem az odabenn összegyûlt, 

izgatott tömeget. 

A hátsó bejárattal kezdtük. A biztonsági õrök még 

sehol sem voltak, de odaát, az utca túloldalán, kiszúrtam 

két romát, akik látszólag semmit sem csináltak, 

csak ártatlanul molesztálták az öreg néniket. 


20 

– Na látod! – mondtam. – Nem lesz itt semmi probléma! 

Ezután benéztünk az edzõterembe. KFOR éppen 

egy háromszáz kilós súlyzót pörgetett a feje fölött, és 

banánt eszegetett. A body-builderek kiguvadt szemekkel 

figyelték õt, és szintén banánt eszegettek. Vagyis 

minden jól alakult. 

Marci javaslatára felmentünk a második emeletre, 

és megnéztük onnan is a kinti tömeget. A parkoló 

telve volt autókkal és emberekkel, Herr Kõnig az 

embereivel ordítozott, a bámészkodók meg csodálkozva 

nézték a Tehhén Plaza falát. Sajnáltam, hogy 

nem láthatom a mûvünket. Az órámra pillantottam. 

Az 11:25-öt mutatott. 

– Ennyi gyarló embert! – pillantott le Marci az 

odalenn tülekedõ emberekre. 

– És még mennyi lesz, ha Matyiék leengedik a lepedõt! 

– mondtam elégedetten. 

– Hohó, a lepedõ! Félkor kezdünk, ugyebár? 

– Persze! Négy perc múlva! 

– Akkor ajánlatosabb lenne, ha mindketten elfoglalnánk 

helyeinket – javasolta Marci, és már indult is 

volna, de én elérzékenyültem, nem bírtam csak így 

elengedni. Hátha soha többé nem látom… A vállára 

raktam a kezem. 

– Marci… 

– Igen? 

– Ha valami mégis közbejönne… khm… Ha nem találkoznánk… 

– Csak nehezen találtam meg a nekem 

kellõ szavakat. – Csak azt szeretném mondani, hogy 

öröm volt a barátodnak lenni! 

– Ugyan, számomra a megtiszteltetés! – Marci elõzékenyen 

elmosolyodott. – De aggodalomra semmi 

ok. Van egy barátom, õ szokta folyton azt mondani: 

„Minden a legnagyobb rendben!” 

Átöleltük, megpaskoltuk egymás vállát, de aztán 

siettünk, mert alig pár percünk maradt fél tizenkettõig. 

Én gyorsan a második emeletrõl nyíló teraszhoz rohantam, 

ahol Matyi és Balázs voltak. Pontban fél tizenkettõkor 

kellett leengedniük a lepedõt. 

– Hello! – rontottam ki a teraszra, ahol rajtuk kívül 

még senki sem volt. Segítettem nekik széthajtogatni a 

lepedõt, és amilyen gyorsan csak tudtuk, leengedtük, 

aztán kikötöttük a korláthoz. Az órám ekkor csipogni 

kezdett. Fél tizenkettõ volt. Kíváncsian figyeltem a 

tömeget. Egyesek értetlenül néztek, mások – beleértve 

az összes Limonádé-fesztiválról érkezõ embert – 

ordítva rohanni kezdtek a Plaza felé. A lepedõre 

ugyanis a következõ volt festve: »INGYEN SÖR ITT!«, 

és egy lefelé, a bejáratra mutató nyíl. 

– Lépjünk le innen, de gyorsan! – kiáltotta Balázs. 

Mikor én is kijutottam, Matyi elõhúzott egy acélláncot 

a punk felszerelései közül, és a terasz kilincseire 

tekerte, aztán lelakatolta. 

– Eltart pár percig, mire ezt leszedik! – dörzsölte a 

kezét. – Valódi svédacél! 

– Remek! – nyugtáztam. – Menjetek a helyetekre! 

Rohantam tovább. Fenn, a másodikon még elég 

kevesen voltak, de lentrõl, a földszintrõl, ordítozás,

tülekedés zajai hallatszottak fel. Lementem az elsõ 

emeletre, ahol Laciék a filmforgatást játszották. 

– Úgy, most menj közelebb a kirakathoz, és vigyorogj! 

– utasított Attila egy nyálas fejû diszkópatkányt. 

– Csendet! Forgatás! 

Laci úgy tett, mint aki buzgón filmez. Az átalakított 

videokamera berregni, villogni kezdett. 

– Hû, micsoda kamera! – álmélkodtak a fiúk köré 

gyûlt diszkópatkányok. – Biztos a ZUSA-bó’ van! 

Körülnéztem, hol van Marci öccse. Lacitól és 

Attilától kissé távolabb állt, éppen egy csapat vigyorgó 

diszkópatkánnyal tárgyalt: 

– Oké, oké, ha tényleg benne akartok lenni a klipben, 

itt írjátok alá! Meglátjátok, remek lesz, bukni fognak 

rátok a csajok, dõl a lé, gazdagok és sikeresek 

lesztek mind… Hogy hol van DJ Hûdelaza? Ááh, õt 

majd számítógéppel visszük rá a filmre… Okés, okés, 

levehetitek a trikótokat, kellenek a borotvált mellkasok… 

Ó, a szerep? Mindjárt megmondom, de most 

hagyjátok, hagy koncentráljon a rendezõ úr, nem 

szabad megzavarni, most forgatás van… 

– Hé, maguk csinálják a klipet? – harsant ekkor egy 

kiáltás. A vér is megfagyott az ereimben, és láttam a 

fiúk arcán, õk is megrémültek. Mindenki a hang 

irányába fordult. 

DJ Hûdelaza volt az. Azonnal fel lehetett ismerni a 

homokos tekintetérõl, meg az arca elé lógó hosszú, 

rózsaszín masniban végzõdõ szõke hajfonatról. 

– Maguk meg mit csinálnak itt? – kérdezte affektálva 

Laciéktól. – Ma reggel tudtam meg a produceremtõl, 

hogy valami filmforgatás lesz! Azonnal magyarázzák 

meg! 

– Ööö… a-az izé… ööö… – nyögte Laci. Attilától csak 

egy sikoltásra futotta; gyorsan elbújt a rendezõi széke 

mögött. Én lázasan gondolkodni kezdtem, sietve megpróbáltam 

kitalálni valamit, már éppen indultam is 

volna, hogy leállítsam valahogy a fickót, de Marci öccse 

megelõzött engem, DJ Hûdelaza mellett termett, átkarolta, 

és felettébb bizalmas hangnemben lökni kezdte 

neki a sódert: 

– Ááh, jó napot, mûvész úr, hogy vagyunk, hogy 

vagyunk? Tudja, kérem, az úgy volt, hogy tegnap 

összejöttünk az Andyvel meg a producer úrral, és 

gondoltuk, készítünk egy kis meglepetést önnek… 

Meg aztán itt van ez az új ötlet, a plazás klip! Nahát, ez 

nem semmi! Ugye maga találta ki? Mondtam is a 

Sóder Sanyinak, ez olyan eredeti, hogy csakis az a zseniális, 

briliáns, tökéletes DJ Hûdelaza találhatta ki!!! De 

nem fárasztom a részletekkel, kérem, foglaljon helyet, 

mindjárt küldöm a sminkest, addig is egy szivart? 

– Á, ó! – A DJ-tõl egyelõre többre nem tellett. Marci 

öccse pedig nem késlekedett: alányomott egy széket, 

és betolta a diszkópatkányok közé. A diszkósok azonnal 

letámadták a DJ-t, körbenyalták õt, és azért könyörögtek, 

hogy vegye be õket is a klipbe, bármit megtesznek 

érte. 

Gratuláltam Marci öccsének a remek alakításért, aztán 

megnyugodva otthagytam a fiúkat. Megnéztem az 

idõt: 11.45. Tamásnak öt perc múlva hoznia kellett a 


21 

gimnázium divatkurváit. Elindultam hát le, a földszintre, 

közben leellenõriztem, mindenki a helyén van-e. 

Az edzõterem környékén elviselhetetlen izomszag 

terjengett, a földszinten meg óriási tömeg tolongott. 

Mindenki azt kérdezte, hol a sör, és az emberek kezdtek 

felettébb agresszívek lenni. A földszintre vezetõ 

lépcsõ felénél megálltam. Az volt az én posztom, 

onnan kellett összehangolnom a többiek munkáját. 

Végigtekintettem addigi mûvünkön. Óriási csõdület 

és hangzavar, mindez fejetlenséggel tetézve, hiszen 

senki nem tudott semmirõl. Legalább négyezer ember 

zsúfolódott össze csak a földszinten, és még legalább 

háromezer a két emeleten, ráadásul az odakinn lévõk 

is mind befelé igyekeztek. Igaz, hogy izgultam, de akkor 

már úgy éreztem, minden rendben, nem történhet semmi 

baj… Sajnos késõbb azonban történt. Nem is kevés. 

De ne siessük el a dolgokat! Akkor még minden profi 

módon alakult. Tamás és a divatkurvák pontosan a megbeszélt 

idõben érkeztek, Tamás bevitte a nõket a földszinten 

lévõ legmárkásabb divatszalonba. A divatkurvák 

csivitelve követték õt. ‘A’-t kiszúrtam közöttük, 

de Karent, a drága, szépséges Karent nem láttam sehol. 

– Was für eine lepedõ? – viharzott el mellettem 

Herr Kõnig torkaszakadtából ordítva. – Was für sör?!! 

Warum, hogy ingyen?!! 

11.55: A lepedõ lehullt, beterítette a bejárat elõtt 

álló embereket. A Plaza biztonsági õrei – egy-kettõ 

kivételével – mind a hátsó bejárat felé vették az irányt, 

álmos, békés arckifejezéssel készültek a teaszünetre. 

A lépcsõrõl remek rálátás nyílt az egész épületre, így 

a nálam lévõ távcsõ segítségével kiszúrtam azt is, hogy 

a hátsó bejáraton túl, az utcán lévõ kukák mögött 

ádáz romák gyülekeznek. 

Igen! Tényleg eljöttek! Óriási kõ esett le a szívemrõl, 

de egyúttal még idegesebb lettem. Bajban lettünk 

volna, ha a romák nem jönnek. Szerencsére, ha balhéról 

volt szó, rájuk mindig lehetett számítani. Már tényleg 

nem volt visszaút. Ahogy Marci egyik példaképe, 

Julius Caesar is megfogalmazta: A kocka el van vetve. 

11.57: Tamás a hátsó bejárattal ellentétes oldalon 

lévõ KOKÁJ divatszalon közepén várt, egyelõre csak a 

mobiljaival szórakozott, hagyta, hogy a divatkurvák 

körüludvarolják. A távcsõvel sikerült kiszúrnom a 

divatszalon elõtt álló Matyit, aki feszülten figyelt 

engem. Közben a fesztiválozók némelyike reklamálni 

kezdett a szupermarketben, hogy hol a beígért sör. 

Persze az eladók nem tudtak semmirõl. 

– Õrök! Verdammte ungarische SS…!!! – A lépcsõ 

tetején Herr Kõnig jelent meg, rohanni kezdett lefelé. 

– Ich kirúg mindegyik, wenn… – Befejezni már nem 

tudta, mert én kiraktam a lábamat, és elgáncsoltam 

õt. Visítva végigbukfencezett a lépcsõn, és eltûnt a 

tömegben. 

Mintha mi sem történt volna, szememhez emeltem 

a távcsövet és körbenéztem. A romák rendben, mindenhol 

ingerült arcok… ó, és végre megtaláltam Karent 

a divatszalonban. Annyira hõsiesen, bátran feszített 

ott a sok divatkurva között, valóságos amazon volt… 

de térjünk vissza a történésekhez!

Marci öccse odafönn, az elsõ emeleten összeszedte 

a diszkópatkányokat, és ismertette velük a következõ 

jelenet lényegét: Hangosan ordítozva végig kell rohanni 

a fõfolyosón, aztán be kell törni az ékszerüzlet 

üvegablakait, és el kell kezdeni fosztogatni a kirakatot. 

Ezután gyorsan megnyugtatta a felvételben résztvevõ 

húsz diszkópatkányt, hogy az üveg természetesen 

csak cukorból van, az arany viszont igazi. 

11.58: A feszültség nõttön-nõtt. A divatkurvák körberajongták 

Tamást, a Plaza fõbejárata felõl a krisnások 

ájtatos éneke hallatszott. Már az elsõ emeleten is 

meglehetõsen sokan voltak. Leellenõriztem, hogy 

mindenki biztosan a helyén van-e. Matyi, Balázs és 

Marci eltökélten néztek vissza rám. 

11.59… A romák sosem ismerték a pontos idõt. 

Rárontottak a biztonsági õrök elgyötört, éppen teát 

szürcsölgetõ csapatára, pillanatokon belül heves csata 

bontakozott ki. A biztonsági õröket ugyan meglepetésként 

érte a támadás, mégsem futamodtak meg, erõs 

legényeknek hitték magukat, felvették hát a harcot a 

romákkal. Szerencsétlenségükre azonban a romák 

tudtak valamit, amit õk még nem: hogy a kisebbség 

ezúttal többségben volt. 

A hátsó kijáratnál lévõk azonnal megzavarodtak, 

nem tudták mire vélni a fejleményeket. Én a KOKÁJ 

divatszalon felé fordultam, felemeltem a kezem, tekintetemmel 

megkerestem az üzlet elõtt váró Matyit. Õ 

idegesen nézett engem. Gyorsan hátrapillantottam, 

hogy megbizonyosodjam róla, a romák és az õrök jól 

elvannak egymással, aztán intettem neki. 

Matyi erre berontott az üzletbe és felordított: 

– KOKÁJ FOREVÖR! 

Ez volt a jelszó. Tamás erre széttárta a karját, elcsendesítette 

a körülötte tolongó divatkurvákat. Mikor 

mindegyik õrá figyelt, elkurjantotta magát: 

– Szeretlek titeket, lányok, mindenki azt vehet, 

amit csak akar, én fizetem! 

A gumicsirkék elõször alig hittek a fülüknek. Talán 

még gyanakodni is elkezdtek volna, ha Karen és ‘A’ 

nem vetik magukat a ruhakollekcióra. 

A hatás szemet gyönyörködtetõ volt: A divatkurvák 

Karenék példáját látva szó szerint fosztogatni kezdték 

az üzletet, amit csak értek, mindent elvettek. Egy szemspirál 

emitt, egy fekete csipkemelltartó amott… akárha 

sáskák lettek volna. És ami a legfontosabb: Az odakinn 

álló emberek döbbenten figyelték, ahogy a gumicsirkék 

kirabolják a boltot. 

Én azonban ezt nem láthattam, mert ahogy csak 

bírtam, futottam fölfelé a lépcsõn. Akár a szélvész, 

elfutottam az ékszerüzlet elõtt álló Marci mellett, aki 

ezt látva intett az õt figyelõ öccsének. Marci öccse, 

mikor meglátta a jelzést, szólt a diszkópatkányoknak, 

hogy készüljenek. 

Én futottam tovább, amíg meg nem láttam a fitneszszalon 

közelében várakozó Balázst. Odakiáltottam neki, 

amire Balázs berontott az edzõterembe, és artikulálatlanul 

felordított. Ez volt a jel KFOR-nak. 

KFOR lerakta a háromszáz kilós súlyzót, felállt, eldobta 

a kezében lévõ banánhéjat. A testépítõk is eldobták 

a banánjaikat. KFOR megdöngette a mellkasát. 

– Én erõs, szétszed egész PLAZA! – mondta a lehetõ 

legegyszerûbb nyelvezettel, hogy az izomagyúak is 


22 

megértsék. – Én menõ csávó! – Azzal kirontott az 

edzõterembõl, és széttört mindent, ami csak a keze 

ügyébe került. 

A testépítõk egymásra néztek. Aztán befeszítették 

izmaikat, és követték KFOR példáját. 

– Mi erõs, szétszed egész PLAZA! Mi menõ csávó! 

Sajnos azonban errõl is lemaradtam, mert ekkor 

már újra a lépcsõn voltam. Marci kilépett az elsõ 

emelet korlátjához, úgy várta a jelzésemet. 

Körbenéztem. Rendben, Matyi már a szupermarket 

elõtt van… Intettem Marcinak, hogy kezdhetik. 

Marci bólintott, hogy értette, megigazította a szemüvegét, 

aztán ünnepélyesen tisztelgett az öccsének. 

– A-akció! – kiáltotta el magát Attila, mikor Marci 

öccse megrázta a vállát. 

A kiválogatott húsz diszkópatkány felordított, megrohamozták 

az ékszerboltot. Kellemetlen meglepetés 

érte az élen járókat, mikor betörték a kirakatüveget, 

és kiderült, az mégis igazi üvegbõl van, de a többiek 

kedvét ez mégsem vette el. 

Laci, Attila és a segítségükre érkezõ Marci egy szempillantás 

alatt eltüntették a filmforgatás kellékeit, 

aztán elvegyültek a tömegben. 

– Kirabolják a Plazát! – kurjantott fel Marci öccse, 

mikor társai eltûntek, és már az összes diszkópatkány 

az üzletben volt. – Kirabolják! 

A közelben nézelõdõ emberek mind feléje fordultak. 

Õ elmosolyodott, és elindult az ékszerüzlet felé. 

– Hé, mindenki! Ezt a lehetõséget nem lehet kihagyni! 

Az emberek elõször csak diszkréten, alig észrevehetõen 

loptak, felszedték a földre hullott ékszereket. 

Aztán, amikor az egyik diszkópatkány körülbelül két 

kilónyi arannyal a kezében kirontott a boltból, szerencsésen 

elfajultak a dolgok, az emberek vérszemet 

kaptak. A tömeg leteperte a fickót, elszedtek tõle mindent, 

aztán berontottak az üzletbe. Az eladónõ sikítva 

menekült. 

A zsivajon túl mintha hallottam volna DJ Hûdelaza 

affektálását, de nem értem rá azzal törõdni. Hátra voltak 

még a fesztiválozók. 

A testépítõk, KFOR vezetésével, éppen a földszinti 

bankautomatát verték szét, a gumicsirkék pedig végeztek 

a KOKÁJ divatszalonnal. A földszinten összegyûlt 

tömeg izgatottan morajlott-zúgott, akár a haragos 

óceán. Láttam, ahogy Tamás egy másik ruhaboltra 

mutat, de inkább csak sejtettem, semmint hallottam, 

hogy azt mondja: 

– Abba a boltba is bemehettek, azt is fizetem! Meg azt 

is, és azt is! Az egész Plazát megveszem nektek, csajok! 

Nagy levegõt vettem, összpontosítottam. Most következett 

akciónk legkritikusabb pontja. 

Minimum kilencezer embert sikerült becsalnunk a 

Plazába. Kilencezer felidegesített, tettre kész, adrenalintúltengésben 

szenvedõ embert. Innentõl kõkemény 

pszichológiáról volt szó, kõkemény pszichológiáról. 

Ezt az összezárt, tolongó tömeget kellett annyira felbõszítenünk, 

hogy fosztogatni, rombolni kezdjen. 

Ehhez tökéletes összehangoltságra volt szükség. 

… 

(folyt. köv.) 

Gaál Viktor

Koltai László 

Az ügynök 

szereplõk: 

ANATU, iskolaigazgatónõ 

ARISZTARKHOSZ, athéni 

MOT, kereskedõ 

NERGAL, kereskedõ 

SAPASU, kereskedõ 

FELSZOLGÁLÓ 

RABSZOLGA 

POLGÁROK 

Játszódik a közel-keleti Ugarit városában, semmikor sem. 

Prológus 

Az ókorban fog játszódni ez a mû. 

De e történelmi háttér nem lesz hû. 

Akit érdekelnek a valós tények, 

Nézzen utána, itt nem ez a lényeg. 

Írónak, ki a jelen ellen lázad, 

Csak eszközül van az antik példázat. 

Mi más ihlethetné? a mostani kor. 

Ezért van, ha hangja tán kissé komor. 

(Étterem belseje. Középen asztal, körülötte székek. 

Hátul, a bejárat közelében egy vizesvödör. A falon 

lehet egy plakát, ami a mai reklámokra emlékeztet, 

csak a figurák ókori asszír vagy hettita stílusban 

vannak rajzolva, és a feliratok ékírásosak. A Felszolgáló 

az asztalt törölgeti.) 

SAPASU (jön) 

FELSZOLGÁLÓ Enki legyen veled, Sapasu! 

SAPASU Enki legyen veled! A többiek még nem jöttek? 

FELSZOLGÁLÓ Még nem. 

SAPASU (csak hümmög) 

FELSZOLGÁLÓ Talán a városházán vannak? 

SAPASU Vajon mit akarhatnának ott? 

FELSZOLGÁLÓ Hát azt én nem tudhatom, de például 

el tudom képzelni, hogy szeretnék meggyõzni 

a helytartót, hogy korlátozza azt az árumennyiséget, 

amit az urartui kereskedõk a kikötõn keresztül forgalmazhatnak. 

SAPASU Az bizony jól jönne, mert különben könnyen 

tönkremegyünk. De vajon milyen szívbõl jövõ érvekkel 

próbálkozhatnak a föníc hatóságnál? 

FELSZOLGÁLÓ Talán zsebbõl jövõ érvekkel. 

SAPASU De ha így volna, szóltak volna nekem is. 

FELSZOLGÁLÓ Lehet, hogy most mégsem a pénzrõl 

van szó. Hogy a föníc helytartó mit tesz meg a kedvetekért, 

talán nemcsak attól függ, mennyire korrupt, 

hanem attól is, mennyire fél tõletek. 

SAPASU (legyint) Fél... 


23 

FELSZOLGÁLÓ Mit hozhatok? 

SAPASU (az asztalon levõ ékírásos agyagtáblára pillant) 

Gránátalmát sörben, légy szíves. 

FELSZOLGÁLÓ (el. Késõbb idõnként bejön és letesz 

egy-két tányért, vagy bögrét az asztalra) 

ANATU (jön) Enki legyen veled! 

SAPASU Enki legyen veled! Hogy ment az új tantárgy 

bevezetése az iskolában? 

ANATU Szerintem kitûnõen. A tanulóknak biztos, 

hogy tetszett. A tanárok sem idegenkednek tõle. (kis 

büszkeséggel) Jól fel lettek készítve. 

SAPASU És a szülõk? 

ANATU Némelyikük feleslegesnek tartja, de, õszintén 

szólva, engem ez nem nagyon érdekel. Majd megszokják. 

SAPASU És mit tartalmaz tulajdonképpen ez az új tárgy? 

ANATU Különbözõ országok népeirõl, szokásairól 

érdekes dolgokat, meg a legjelentõsebb növények és 

állatok fõbb tulajdonságait, elõfordulási helyét, satöbbi. 

Ezekrõl rendeltem képeket meg figurákat is, 

sajnos nem mindig tudom magam megítélni, mennyire 

jók, például oroszlánt még én is csak képen láttam. 

SAPASU Szerintem nagyon is jó elgondolás, hogy ne 

csak a szigorúan véve szükséges ismereteket sajátítsák 

el. Még talán az is igaz, hogy egy munkavezetõ 

vagy egy bíró jobb döntéseket hoz a saját szakmájában 

attól, hogy van egy kis áttekintése a világról. 

ANATU Pontosan így gondolom én is... A többi kereskedõk 

ma nem jönnek? 

SAPASU De, biztosan, csak talán tárgyalnak valahol... 

Az igazság az, hogy alakítottak egy politikai csoportot. 

Szeretnének fellázadni Fönícia ellen, és a vezért... 

a vezérünket kiáltanánk ki Ugarit királyának. 

ANATU Motot, igaz? 

SAPASU Igen. 

ANATU Gondolom, neki a függetlenség elérése után 

elsõ dolga lenne háborút indítani Urartu ellen. 

SAPASU Könnyen lehet, de akkor is... nem akarsz 

csatlakozni hozzánk? Mégiscsak az elnyomástól 

akarunk megszabadulni. 

ANATU Én nem érzem elnyomva magam. 

SAPASU Nem? 

ANATU Pontosabban, nem sok különbséget érzek 

aközött, hogy egy ugariti király, vagy egy föníc helytartó 

uralkodik felettünk. Túl kellene már lépni ezen 

a szinten, hogy minden hangyaboly külön államot 

akar alapítani, amely aztán ugyanolyan korrupt és 

elnyomó lesz, mint amibõl kiszakadt. Inkább az állam 

felépítésének jobbításán kellene gondolkozni. 

SAPASU Minden zseniális újítás nélkül is szabadabb 

az ember egy olyan városban, amit saját polgártársai 

irányítanak. 

ANATU Ahogy én ezeket az embereket ismerem, tartok 

tõle, hogy az én szabadságom inkább csökkenne, 

ha õk kerülnének nyeregbe. 

SAPASU Hacsak nem veszel részt a mozgalomban, 

mely esetben szép kedvezményekre számíthatsz. Míg,

ha kitör a balhé és a rossz oldalon találod magad... 

még veszélyes is lehet. 

ANATU (könnyedén) Hát, tudod, én inkább 

meghalok, mint hogy elveim ellen cselekedjem. 

(Mot, Nergal, Arisztarkhosz jönnek. Mot rendel a 

Felszolgálónál, aki agyagtáblára írja azt fel.) 

NERGAL Enki legyen veletek! 

SAPASU Enki legyen veletek! Kit hoztatok magatokkal? 

NERGAL Õ Arisztarkhosz, kulturális attasé az athéni 

nagykövetségen. (Arisztarkhoszhoz) Õ Sapasu. Õ 

pedig Anatu, akirõl már beszéltem neked. 

ANATU Enki legyen veled. 

ARISZTARKHOSZ Zeusz legyen veled. (kezet fog 

vele, és leül) 

(Nergal közben szintén rendel) 

MOT Lement már a délutáni híradó? 

SAPASU Még nem. (Arisztarkhoszhoz) Õ az, akinek 

az iskolájában legfeljebb csak rendbontás miatt verheti 

meg a tanár a gyereket, de azért semmiképpen, mert 

nem tudja a leckét. 

ARISZTARKHOSZ Nagyon figyelemre méltó elgondolás. 

MOT Ugyan, értelmetlenség. Minket is megvertek annak 

idején és semmi bajunk nincsen. Diáknak hátán 

van a füle. 

FELSZOLGÁLÓ Neked mit hozhatok, idegen? 

ARISZTARKHOSZ Mi a választék? (valaki a kezébe 

adja az agyagtáblát) Aha... aszalt szilvát vörösborban, 

légy szíves. 

FELSZOLGÁLÓ (el) 

ARISZTARKHOSZ (játékosan megütögeti a fejét az 

agyagtáblával) Nem túl praktikus adathordozó. 

ANATU De, nagyon is az. Ha kiégetik, örökre megmarad. 

Ha pedig nem, az anyag újrahasznosítható. 

Bedobjuk egy vizesvödörbe, mint az ott, ahol felázik, 

és új, üres tábla formálható belõle, amelyre megint 

írni lehet. 

ARISZTARKHOSZ Ezek szerint itt naponta változik a 

kínálat, mert, ha jól látom, ez nincs kiégetve. 

NERGAL Úgy bizony. Ha például a halászoknak sikerül 

egy bálnát elejteni, igen olcsón meg lehet itt vacsorázni. 

SAPASU Nálatok mire írnak? 

ARISZTARKHOSZ Papiruszra. Sokkal kisebb helyet 

foglal. 

MOT Igen, csak éppen nagyon silány anyag. Míg az 

agyagtábla a tûzvészt is túléli, ez elrothad a nedvességtõl, 

meg megrágja az egér. 

ARISZTARKHOSZ Lehet, hogy ez nem is olyan nagy 

baj. Valóban nem örök, újat kell írni helyette, de hát a 

tudás úgyis mindig új és új alakba kerül. Az is igaz, 

hogy így az ismeretek megõrzése a sebezhetõ embereken 

múlik, de hát ez mindenképp így van. Gondoljátok 

el: ha az istenek megsemmisítenének egy pillanat 

alatt minden írást, nagy részüket újra lehetne írni, 

de ha az emberiséget semmisítenék meg, akkor hiába 

teremtenének rögtön egy másik emberiséget helyette, 

az semmit sem tudna kezdeni az írásokkal – mert nem 

értené meg õket. 


24 

SAPASU Érdekes gondolatmenet. 

RABSZOLGA (jön, és a kezében levõ agyagtábláról 

felolvas) Enki legyen veletek. Ugarit városa fennállásának 

842. éve Zefon hónap 4. napján a hírek: 

– A hivatalos látogatáson Szidonban tartózkodó urartui 

küldöttség megállapodott Fönícia nagytanácsával, 

hogy Ebla városa továbbra is a két állam közös ellenõrzése 

alatt marad, melynek folyamán biztosítják az 

áruk és emberek minden irányú szabad mozgását. 

– Afrika megkerülése után visszaérkezett a négy évvel 

ezelõtt útnak indult közös föníc-egyiptomi kutatócsoport 

hajója. Az expedíció felmérte a kontinens kiterjedését, 

és értékes adatokat gyûjtött az ott fellelhetõ 

erõforrásokról. 

– Itthon, a központi írnokiskolában új tantárgyat 

vezettek be, környezettan néven. A világ különbözõ 

tájait ismertetõ tananyag az intézmény vezetõjének 

várakozásai szerint szélesíteni fogja a tanulók 

látókörét. Az újítást mind a diákok, mind szüleik 

örömmel fogadták. 

– Mardikh templomának papjai holnapra meleg, 

napos idõt jósolnak, hajózáshoz megfelelõ széllel. 

– A nagykereskedelmi árak nagyjából változatlanok. 

Az egyiptomi búza vékája 3 és negyed mina, egy tekercs 

gyapjúszövet 14 mina, egy amfora görög bor 16 mina, 

a sör 2 és fél. A hajóbérlet Krétáig és vissza másfél talentum 

per 100 köbkönyök. 

Enki legyen veletek. (el) 

MOT Semmi komoly kalamajka Föníciában? 

NERGAL (Arisztarkhoszhoz) Te sem tudsz valamit, 

ami a hírekbõl... esetleg... kimaradt? 

ARISZTARKHOSZ Semmi különöset... Hát, a követség 

értesülései szerint egy kisebb városban volt egy 

békésen lezajlott demonstráció – a környékbeli 

parasztok a spekulánsok kezén felhalmozódott földek 

újraelosztását követelték. És persze itt-ott mûködnek 

kisebb szakadár mozgalmak, de semmi jelentõs.. 

SAPASU Lehangoló, mi? 

ARISZTARKHOSZ Szó sincs róla. Nekünk egy stabil 

Fönícia a jó. Amellyel tárgyalni lehet. 

MOT És merre mozdultak ki ezek a jó kis tárgyalások? 

ARISZTARKHOSZ Egyelõre semerre. Fönícia továbbra 

is ragaszkodik hozzá, hogy a nyugati tengeri kereskedelem 

az õ monopóliuma legyen, és eddig még 

minden általunk felajánlott ellentételezést túl kicsinynek 

minõsített. 

NERGAL Meg is lehet érteni. 

ARISZTARKHOSZ Meg is. De akárhogyan is van, ezek 

a nézeteltérések nem fogják tönkretenni a világbékének 

azt a korszakát, amelybe most belépünk. 

NERGAL (kissé gúnyosan, szónokian integetve a kezével) 

És a világbéke az nagyon jó, mert az emberiség 

a demokrácia világméretû izébizé... 

ARISZTARKHOSZ Igen, pontosan. A világbéke a 

demokrácia miatt jó. 

NERGAL (abbahagyja az integetést, mert érdekelni 

kezdi a dolog)

ARISZTARKHOSZ A demokrácia ugyanis igen jó 

berendezkedés, de egy hátránya van: háborúban nem 

túl hatékony. Ugyanis a háború gyors és titokban 

maradó döntéseket kíván meg, márpedig ha a nép 

dönt, az egyrészt sokáig tart, hiszen az információnak 

el kell jutnia minden tagjához, másrészt amirõl az 

egész nép tud, az már, ugye, az ellenség számára sem 

valószínû, hogy titok maradhat. Tehát a világbéke igen 

kedvezõ a demokrácia elterjedése szempontjából. 

MOT És persze ti szeretnétek, hogy a ti társadalmi 

berendezkedésetek terjedjen el az egész világon... 

ARISZTARKHOSZ Talán nem is meglepõ... 

MOT (egyre hevesebben) ...és persze a ti szokásaitok, 

a ti ételeitek és italaitok, és a ti gondolkozásotok, csak 

tudod, mi a baj? Az a baj, hogy ez a törekvés visszataszítóbb, 

mint ha fegyverrel akarnád meghódítani a 

földünket. Mert másféle emberek is vannak a világon, 

akik másképp szeretnek élni, akik képesek lelkesedni 

egy ügyért és képesek követni egy igazi vezetõt, és 

akik tisztelik a hagyományaikat, amelyek olyan idõkbe 

nyúlnak vissza, amikor a ti városotok helyén még 

vaddisznók dagonyáztak... (olyan indulatosan emelkedik 

fel a helyérõl, hogy Sapasu és Nergal csillapítóan 

körülfogják) 

NERGAL Na, na... 

SAPASU Ideje lenne már benéznünk a tõzsdére, 

nem? (Mot, Sapasu, Nergal távoznak, de elõtte még 

fizetnek a Felszolgálónak és kis agyagtábla-számlákat 

kapnak tõle, amelyekre vetnek egy pillantást, 

majd a vizesvödörbe dobják) 

ANATU Sokat hallottam ám Athénrõl. Apám hajós 

volt, és járt ott többször is. Látott olyan elõadást is, 

amikor az emberek félkörbe ülnek, és középen 

néhányan bemutatnak egy legendás történetet. Az 

nagyon érdekes lehet. 

ARISZTARKHOSZ Valóban. Nagyon kedveljük. Szinte 

az egész város megnézi, amikor van. 

ANATU Meg azt is mesélte, hogy okos athéni 

emberek gyakran összejönnek, és vitát rendeznek 

arról, hogy hogyan keletkezett a világ, és mibõl van. 

ARISZTARKHOSZ Igen, voltam én is ilyenen. 

ANATU És mire jutottatok? 

ARISZTARKHOSZ Ahogy én látom, most két nagy 

irányzat van: az egyik szerint végtelen sokféle dologból 

állnak össze a tárgyak, a másik szerint néhány féle, 

szemmel láthatatlan apró kis építõelem különbözõ 

kombinációiból. Persze mindkét alapeszme számos 

változatban ismeretes. 

ANATU S hogyan döntitek majd el, melyik a helyes? 

ARISZTARKHOSZ (bizonytalanul) Hát, mindenki 

érvel a maga változata mellett. Bemutatja, hogy az 

mennyire jól mûködik. Hogy milyen jól meg lehet 

magyarázni a segítségével a jelenségeket. 

ANATU Tartok tõle, hogy ezzel sohasem lesztek 

készen. 

ARISZTARKHOSZ Ez nem olyan biztos. Egyes dolgokban 

igenis van elõrelépés. Például, soká vitatták, hogy 

a Föld gömb alakú-e. Mostanra gyakorlatilag eldõlt, 


25 

hogy igen. És, mint hallottam, a nemrég visszaérkezett 

Afrika-expedíció ezt még meg is erõsítette. 

ANATU (meglepve) Csakugyan? És hogyan? 

ARISZTARKHOSZ Tegyük fel, hogy a Föld felszíne 

sík, legyen, mondjuk, ez az asztallap, és mi itt 

vagyunk. (mutatja) Mi mindig láthatjuk a Kis Medve 

csillagait, ez csak úgy lehetséges, hogy azok valahol 

fölöttünk vannak. Viszont akkor akárhova is 

megyünk a Földön, mindig látnunk kellene õket az 

éjszakai égen. Márpedig az expedíció tagjai nem mindenhonnan 

látták, és ez csak úgy lehetséges, (felvesz 

egy üres tojáshéjat az asztalról, és azon mutatja) 

hogy egy gömbfelszínen mozogtak, és maga a gömb 

alakú Föld takarta el azokat elõlük. 

ANATU És hogy lehet, hogy nem estek le, amikor itt 

oldalt voltak? 

ARISZTARKHOSZ (bizonytalanul) Úgy, hogy 

amikor itt oldalt voltak, akkor a lefele már nem lefele 

volt nekik, hanem így, oldalirányban (mutatja). 

ANATU (nevetve) Ez nem valami meggyõzõen 

hangzik! 

ARISZTARKHOSZ Talán nem, de egy nap ezt a problémát 

is megoldja valaki. 

ANATU Van egy probléma, amit szerintem 

sürgõsebb lenne megoldanotok. 

ARISZTARKHOSZ És mi volna az? 

ANATU Apám azt is mesélte, hogy ezeken a vitákon 

mindig csak férfiak vesznek részt. Meg a népgyûlésen 

is, meg a Nagytanácsban is... Miért van ez? Azt gondoljátok, 

hogy a nõk nem tudnak gondolkozni a társadalom 

ügyeirõl? 

ARISZTARKHOSZ Egyáltalán nem, sõt, éppen 

ellenkezõleg. Attól tartunk, hogy túlságosan is 

magukhoz ragadnák a kezdeményezést. Az õseink a 

legnehezebb csatáikat az amazonok ellen vívták, akik 

félelmetes harcosok voltak, és olyan társadalomban 

éltek, ahol a férfiakat durván elnyomták. Nehogy azt 

hidd, hogy nálunk a nõk nem befolyásolják a dolgok 

menetét! A legtöbb férfi megbeszéli ezeket a 

feleségével, és a feleség véleménye is tükrözõdni fog 

az õ állásfoglalásában. (békítõleg) Persze egyszer, egy 

békésebb világban a problémát majd komolyan fel 

kell vetni. 

ANATU Csakhogy ez elvi kérdés, mert a megkülönböztetés 

az oka általában is minden konfliktusnak, 

háborúnak és nyomorúságnak. (kicsit szónoki 

pózban) Ha az istenek büntetése volt az, hogy az 

emberiség sok népre oszlott szét, bizony, igen súlyos 

kellett, hogy legyen az a bûn, amivel ezt kiérdemelte. 

Ha most a világ népeit összekevernénk, és az összes 

nyelvekbõl készítenénk egy keverék-nyelvet, és arra 

kényszerítenénk az embereket, hogy mindenki azon 

beszéljen, akkor ez biztosan sok szenvedéssel járna, 

de még mindig sokkal kevesebbel, mint amennyi 

most van. Nem állítom, hogy ez lenne a megoldás, de 

azt igen, hogy beszélni kellene ezekrõl a dolgokról, és 

megoldást keresni! 

ARISZTARKHOSZ Ezért a beszédért az athéni agorán 

biztosan megtapsolnának, itt viszont...

ANATU ...helyben meglincselnének? Hát igen. Egyes 

elõkelõink mostanában azon törik a fejüket, hogyan 

tudnának fellázadni Fönícia ellen és visszaszerezni a 

város régi hatalmát és dicsõségét. 

ARISZTARKHOSZ Ez minket is aggaszt. Tudomásunk 

szerint a föníc helytartó jelentést küldött Szidonba a 

Nagytanácsnak, amelyhez mellékelte az összeesküvõk 

névsorát is, és egyrészt engedményeket javasolt az elégedetlenek 

leszerelésére, másrészt a helyõrség megerõsítését. 

De semmi sem történt. 

ANATU Vajon miért nem? 

ARISZTARKHOSZ Szerintem attól tartanak, hogy ezek 

a lépések ugyanazzal a kockázattal járnának, mint amit 

elhárítani hivatottak. Ha kedvezményeket adnak, az 

itteni hatalmasságok túlságosan meggazdagodhatnak, 

és több erõforrásuk és motivációjuk lehet a lázadáshoz. 

Ami pedig a katonai erõsítést illeti, még azzal is számolhatnak, 

hogy viszonylag nagy katonai erõ birtokában 

maga a helytartó próbálná meg magát függetleníteni, 

ami megesett már párszor a történelemben. De most 

úgy tûnik, akut a helyzet, és jobb lenne lépni... A 

nagykövetünk úgy véli, hogy ha mi is megerõsítenénk 

az összeesküvésrõl szóló információkat, akkor komolyabban 

vennék õket. Ehhez persze az kell, hogy az 

általunk küldött névsor egyezzen meg azzal, ami a 

kezükben van... és ebben... segíthetnél nekünk. 

ANATU Dehát én is csak fél füllel hallok dolgokat, 

hogyan adhatnék pontos listát? 

ARISZTARKHOSZ Úgy, hogy beállsz közéjük. 

ANATU Valóban ezt akarnád? De miért akarnának 

pont engem bevenni maguk közé? 

ARISZTARKHOSZ Nem tudom, hogy akarnak-e vagy 

sem, de nem hiszem, hogy nagyon válogatósak 

lennének. Mindenesetre tartsd nyitva a szemedet, és 

ha alkalom adódik... nos, nem várom, hogy most 

mondj igent vagy nemet. Gondold meg alaposan. 

Most mennem kell, mert értekezlet lesz a követségen. 

Zeusz legyen veled. 

ANATU Zeusz legyen veled. 

ARISZTARKHOSZ (fizet, és távozik) 

FELSZOLGÁLÓ (utánanéz) Nem sikerült elérnie, 

amit akart? 

ANATU Ez még nem dõlt el végleg. 

FELSZOLGÁLÓ Úgy is van. Adjál még neki egy kis idõt. 

Amúgy mi a benyomásod, jobb emberek az athéniek, 

mint az ugaritiak? 

ANATU Tartok tõle, hogy nem. 

FELSZOLGÁLÓ Ez szomorú. Azt reméltem volna, 

hogy a magasabb tudományossági fok jobbá teszi az 

embereket, és így a világ is egyre jobb lesz. 

ANATU Azért még reménykedhetsz. A világ pusztán 

az okosodástól is jobbá lehet, mert az okosabb emberek 

jobban felmérhetik, hogy a harcban nem feltétlenül 

õk gyõznek, így hajolhatnak a kompromisszumra. 

Nem feltûnõ, hogy, noha egy háborúban csak az 

egyik fél nyerhet, mégis mindkettõ a gyõzelembe 

vetett hittel szokott nekiindulni? 


26 

NERGAL (jön) Enki legyen veletek. 

ANATU Enki legyen veled, Nergal. 

NERGAL Anatu, beszélni szeretnék veled. 

ANATU (megadóan) Mondjad. 

NERGAL Nem tudom, hallottál-e a félig-meddig titkos 

Szabad Ugarit Mozgalomról. 

ANATU (megadóan) Hallottam. 

NERGAL Szeretnélek rábeszélni, hogy lépj be közénk. 

ANATU Miért vágytok erre? 

NERGAL Azért, hogy ne legyél ellenünk. Azért, mert 

félünk tõled. Mert téged okosnak tartanak. Mert te 

egy iskolát vezetsz. Nehogy azt hidd, hogy azt várjuk, 

hogy az iskoládban utáltasd meg a föníceket! Ez teljesen 

fölösleges. Kellõképpen utálja õket mindenki 

már most is. Csak arra van szükségünk, hogy ne fejts 

ki ellenpropagandát. 

ANATU Nem elég, ha ezt simán megígérem? 

NERGAL Nekem igen, de olyan tagok, akik téged 

nem ismernek személyesen, talán érthetõen, bizalmatlanabbak. 

De ne hidd, hogy ádáz összeesküvõkrõl 

van szó, akik alig várják, hogy gyilkolhassanak. Készek 

vagyunk tárgyalni Föníciával, és beérni egy korlátozott 

önkormányzattal. De ahhoz, hogy ezt elérjük, 

valódi fenyegetésként kell megjelennünk. Jogokat 

még senki sem kapott ajándékba, legfeljebb kikényszerítette 

õket. Márpedig nekünk több jogra van 

szükségünk. Nemcsak az érdekeink miatt, hanem a 

méltóságunk miatt is. Az õsi kultúránk miatt. Mégiscsak 

mi voltunk azok, akik a redukált fonográfiát 

bevezették! Amit ma a fönícek éppúgy, mint a görögök, 

vígan használnak. Hmm, ma is rossz rágondolni, 

mennyi verést kellett volna elszenvednem az iskolában, 

ha nem az ABC huszonegy betûjét, hanem a 

sumer írás kétezer jelét kellett volna megtanulnom... 

ANATU Nos, rendben van. 

NERGAL (meglepõdve) Máris meggyõztelek? 

ANATU Neked elmondom, van egy hátsó gondolatom. 

Leigázott és elnyomott nép vagyunk, efelõl semmi kétség. 

De ennek az állapotnak kétféle tagadása lehet: az 

egyik, hogy elszakadunk, a másik, hogy kiharcoljuk, 

hogy egyenjogú polgárai lehessünk a föníc birodalomnak, 

mi is szavazhassunk az ügyeiben. Ez a két törekvés 

eszmeileg tulajdonképpen közel áll egymáshoz. 

NERGAL Érzelmileg viszont szakadék van közöttük. 

ANATU Talán fog valami csoda történni, és az emberek 

elkezdenek ésszerûbben gondolkodni, nem annyira 

az indulataikra hallgatva. 

NERGAL Naivitásnak tûnik. De mindenkinek a maga 

útját kell követnie. Gyere most velem, a kikötõ egyik 

raktárában tartunk gyûlést. Bemutatlak, és learatom a 

dicsõséget, hogy én szerveztelek be. (mindketten el) 

FELSZOLGÁLÓ (jön, és pakolászik egy kicsit az asztalon, 

aztán kimegy, érzékeltetendõ, hogy hosszabb 

idõ telik el) 

ARISZTARKHOSZ (jön) 

FELSZOLGÁLÓ (megint bejön) Enki legyen veled! 

ARISZTARKHOSZ Zeusz legyen veled! Nem jönnek 

ma már vissza az õsi kultúra hordozói?

FELSZOLGÁLÓ Attól tartok, hogy a nap hátralevõ 

részét már bajkeveréssel fogják tölteni. Mondd, meg 

fogjuk úszni ezt vérontás nélkül? 

ARISZTARKHOSZ Lehet reménykedni benne. 

FELSZOLGÁLÓ Az okos athéni emberek arról nem 

szoktak disputálni, hogy hogyan lehetne a politika 

vitás kérdéseit békésen eldönteni? 

ARISZTARKHOSZ Sajnos nem nagyon. Elõfordult, 

hogy valaki ilyesfajta ötletekkel állt elõ, aztán a következõ 

cserépszavazáson számûzték a városból. Azóta 

az atomok összekapcsolódásának módja sokkal kedveltebb 

téma. 

ANATU (jön) 

FELSZOLGÁLÓ (kimegy) 

ANATU (ruhája alól agyagtáblát vesz elõ) Itt van, 

amit kértél. 

ARISZTARKHOSZ (átveszi tõle) Köszönöm. (egy pillantást 

vet a táblára) Magadat is felírtad? 

ANATU Igen. Úgy gondoltam, a helytartó következõ 

jelentésében már úgyis benne lesz az én nevem is. Ha 

errõl most lehagytam volna magamat, az annyi lenne, 

mint ha aláírtam volna a táblát. Az árulókat sehol sem 

szeretik. 

ARISZTARKHOSZ Ne aggódj. El fog simulni ez a 

dolog. Ha le akartak volna tartóztatni benneteket, 

már megtették volna, amíg még kicsi volt a létszám. 

Most már túl kockázatos lenne. De ha mégis történne 

valami, az athéni követség közben fog járni érted. 

ANATU Ezt el is várom. Most mennem kell, mert 

hiányolni fognak. Enki legyen veled. (el) 

ARISZTARKHOSZ Enki legyen veled. (megvárja, 

míg Anatu eltûnik) Egy fontos személy beszervezve. 

Igaz, elég faramuci módon, de azt hiszem, ez másként 

nem ment volna. (a táblát darabokra törve a vizesvödörbe 

dobja, és õ is távozik) 

(Változik a szín, most utcát mutat. Mot, Nergal, 

Sapasu, Anatu jönnek.) 

MOT Milyennek láttátok a gyûlés résztvevõit? 

NERGAL Elég harciasnak. 

(Sapasu és Anatu egyetértõen bólogatnak) 

MOT Én is így láttam. És ez nagyon szükséges, mert a 

közeljövõben jó esély van egy hajórakomány fegyverre. 

És akkor cselekedni kell. Holnap találkozunk. 

(Mot kezet fog Nergallal és Sapasuval, akik távoznak. 

Mot és Anatu sétálnak) 

MOT Tulajdonképpen mi hozott közénk? 

ANATU Õszintén szólva, leginkább az önérdek. 

MOT Az jó. Megbízható, szilárd motiváció. 

ANATU De azt nem gondoltam, hogy ilyen kiélezett 

a dolgok állása. (bátortalanul) Mondd, van komoly 

esélye a fegyveres ellenállásnak? 

MOT Persze hogy van. 

ANATU Úgy értem, nemcsak Fönícia ellenkezésével 

kell számolnunk, hanem talán Athénével is. Arisztarkhosz 

azt mondta... 

MOT (türelmesen) Arisztarkhosznak és az összes többi 

követségi alkalmazottnak az a dolga, hogy az athéni 

politikát képviselje. Vagyis nyilvánosan hangoztassa a 


27 

hivatalos athéni politikát, amely szerint Athén nem 

kíván ártani Föníciának – mást nem is hangoztathat, 

nem lévén hadiállapot a két állam között. A tetteivel 

pedig segítse a valóságos athéni politikát, amely ott 

próbál bajt okozni a nagy vetélytársnak, ahol csak tud. 

Itt és most azzal tud, hogy segíti a mi lázadásunkat. 

(ránéz Anatura) Nagyon el tudom például képzelni, 

hogy téged õ beszélt rá, hogy csatlakozz hozzánk. No 

és mit gondolsz, ki fogja nekünk küldeni azt a 

fegyverszállítmányt? Bizony, az athéniek küldik, mert 

– a jelek szerint – úgy gondolják, hogy egyszer majd 

meg fog térülni ez a kis befektetés a nagy játszmában, 

amely köztük és Fönícia közt zajlik.k. 

ANATU (igyekszik megõrizni a nyugalmát) És mi... 

felvállaljuk, hogy az õ eszközük legyünk? 

MOT Hajaj, de mennyire. Mert ez szép reményeket 

ad nekünk. (megáll) 

ANATU Miért álltunk meg? 

MOT Mert én itt lakom. 

ANATU Hát akkor... 

MOT Arra gondoltam, hogy... bejöhetnél hozzám. 

ANATU Szó sem lehet róla! 

MOT (Anatut a derekánál fogva magához rántja) 

Ugyan, mit ellenkezel? Ma még nemet mondhatsz 

nekem, de nemsokára már én leszek, ha nem több, de 

mindenesetre a város ura. Ugarit királyának mernél 

nemet mondani? (eltöpreng, de közben továbbra is 

magához szorítja Anatut, aki hiába próbál kibújni) 

Persze, ennél nem fogok megállni: meghódítjuk Urartut, 

és utána Föníciát is. És ebben még Athén lelkesen 

támogatni fog. És az egész térség birtokában már 

Athénnal is szembeszállunk majd. Ó, ne mondd, hogy 

ilyen nem lehet, hogy egy provincia nagyhatalommá 

küzdje fel magát! Szerintem te tudnál erre példát is 

mondani a történelembõl... hmm... talán... Babilon? 

Engem személyesen leginkább csak az aggaszt, hogy 

mindehhez sok idõ kell. Vajon elég hosszú ideig élek-e 

majd ahhoz, hogy mindezt még magam is... 

(nem folytathatja, mert Anatu kirántja Mot tõrét, 

amelyet övébe tûzve visel, és oldalba szúrja vele, mire 

az összeroskad. Anatu körülpillant és elsiet) 

(másik utcarészlet, késõbb. Sapasu és Nergal jönnek, 

beszélgetve) 

SAPASU ...mennyire vehetjük az ígéretet készpénznek 

szerinted? 

NERGAL Semmi szükség arra, hogy máris készpénznek 

vegyük. Ma az athéni követségen vacsorázom. A 

nagykövet majd megerõsíti a hírt. Ne aggódj, tartani 

fogják a szavukat. Az õ érdekük is. 

SAPASU Remélem. 

ANATU (jön) Mi a helyzet? 

SAPASU Úgy határoztunk, mármint az alapító tagok, 

hogy szavazással dõljön el, ki legyen az új vezérünk. 

Most számolják össze õket. Azt hiszem, meg is nézem, 

hogy állnak. (el) 

ANATU Azt hiszem, neked van a legjobb esélyed a 

szavazáson. 

NERGAL Szó sincs róla. Túlságosan tartanak attól,

hogy visszaélnék a hatalmammal. Meg is tudom 

érteni õket. Elég kockázatos is lenne, ha esetleg mégis 

engem választanának. Az istenek se mosnák le rólam, 

hogy én döftem le szegény Motot, hogy a helyére 

léphessek. Ugye, te nem feltételezed rólam? 

ANATU Jaj, dehogy. Eszembe se jutott. No és te kire 

szavaztál? 

NERGAL Én rád szavaztam. 

ANATU De hát én nem értek hozzá. 

NERGAL Nem baj az. A szakértelmet majd mi megadjuk. 

Sokkal fontosabb, hogy népszerû ember álljon az 

élünkön. 

ANATU De te tudod, hogy én eszmeileg sem teljesen 

felelek meg a céljaitoknak. Hogyan bízhatsz így meg 

bennem? 

NERGAL Miért, te tudnál mondani valakit, akiben az 

eszméi miatt bízhatok? Nem, nincs ilyen ember. Nem 

az eszme adja az elkötelezettséget, hanem a pozíció, 

amit betöltesz. A csapat, amelyhez tartozol. Nem történhet 

meg az emberrel, hogy megváltoznak az eszméi? 

Dehogynem. Az ember véleménye megváltozhat, ha 

új információk birtokába jut – ez történik velünk egész 

életünkben. Csapatot, azt nehéz váltani. Mert nemcsak 

a volt társaid válnak ellenségeiddé, hanem a többiek 

is potenciális árulónak tekintenek – hiszen amit egyszer 

megtettél, megteheted újra. Az eszmék csak címkék, 

amikkel a csoportokat megkülönböztetjük. Így 

aztán az elvhûség szimulálása olyan állapotokhoz vezet, 

mintha valóban létezne elvhûség. És ez jól is van így. 

ANATU Azért nekem lennének kétségeim a helyedben. 

NERGAL Nekem nincsenek. Hamar bele fogsz tanulni 

a realitásba. Ha nem tudod az egész világot felemelni, 

emeld fel a saját népedet. Ha azt sem tudod, emeld 

fel saját magadat. 

ANATU És mibõl gondoljátok egyáltalán, hogy elvállalom? 

Errõl meg sem kérdezett senki! 

NERGAL Persze, mert nem igazán merül fel, hogy ne 

vállald el. Ha belépsz egy szervezetbe, aztán nem fogadod 

el az általa kínált karriert, igencsak gyanússá 

teszed magad. Olyannyira gyanússá, hogy még én 

sem vállalnám, hogy megvédjelek ennek következményeitõl, 

még akkor sem, ha esetleg én szerezném meg 

a királyi hatalmat. No persze, az uralkodás sem jelent 

garanciát a hosszú életre – úgyhogy nagyon ajánlom, 

hogy majdan a testõrséged tagjait különös gonddal 

válaszd meg. No de valahogy azért mégiscsak népszerûbb 

az uralkodói, mint az alattvalói poszt. Gondolom, 

azért, mert, noha az uralkodónak sincs olyan 

korlátlan mozgástere, mint egyesek gondolni hajlamosak, 

még mindig több esélye van álmai megvalósítására, 

mint az alattvalónak.. 

SAPASU (jön) Te vagy a vezérünk, Anatu, gratulálok. 

Gyertek, megbeszélést tartunk. Sok a dolgunk, a 

görög hajó a fegyverekkel, amit még Mot szerzett 

nekünk, holnap befut. 

(mind el) 

(a város fõtere, másnap) 

1.POLGÁR (jön, és egy kicsit járkál) 


28 

2.POLGÁR (jön) Te mit tudsz, mi lesz itten? 

(közben további polgárok is beszállingóznak) 

1.POLGÁR Nagygyûlés. Beszédeket mondanak, a 

város népe pedig egyetértõleg meghallgassa, ezzel 

mintegy kinyilvánítsa az akaratát. 

2.POLGÁR Nem nagyon vagyok oda a boldogságtól. 

Általában katasztrofális döntésekhez szokják a hozzájárulásunk 

kikérni. 

3.POLGÁR Nyugalom. Ez csak egy démon stáció, 

ahol követeljük, hogy a városunkat ne közvetlenül a 

helytartó irányítsa, hanem a saját polgárainkból álló 

tanács egyetértésével. 

1.POLGÁR És garantáltan erõszakmentes démon stáció 

lett meghirdetve. 

4.POLGÁR Ámde énszerintem az kérdéses, hogy 

lehetséges-e egyáltalán garantáltan erõszakmentes 

démon stáció. 

3.POLGÁR Már hogy lenne nem lehetséges. 

4.POLGÁR Úgy értem a dolgot, hogy ha az erõszakmentesség 

valóban tökéletesen és véglegesen biztosítva 

lenne, akkor a kutyát se érdekelné, hogy mit követelünk 

mink. Amúgy pedig azt õk nagyon is tudják. Az 

egésznek csak az adhat értelmet, hogy lássák, hogy mi 

mennyien vesszük a fáradságot meg az esetleges rizikót, 

hogy kiálljunk az érdekeinkért, és akkor ha harcolni 

kellene, azt is megcsinálnánk. Sõt még az a hátsó meggondolás 

is benne lehet, aki ilyet szervez, hogy aki már 

részt vett a tiltakozáson, az nem fog annyira nemet 

mondani akkor sem, ha arra kérik, hogy fegyveres 

felkelésben részt vegyen. Mert ha akkor visszatáncolna, 

szemére vethetõ volna, hogy amíg csak a száját kellett 

jártatni, addig ott volt, de cselekedni gyáva. 

2.POLGÁR És ez a mai nyomásgyakorlás hatásosnak 

ígérkezik? 

4.POLGÁR Aztat én nem tudom megmondani, de 

gondoljuk csak meg, mirõl is van szó. A föníceknek el 

kell dönteniük, hogy lazítsanak-e az uralmukon. Ha 

megteszik, nyilván kisebb adóbevételre számíthatnak, 

amely különbözetet egyfajta költségnek tekinthetnek. 

A másik oldalon, ha a jelenlegi helyzet marad, akkor 

nem lép fel ez a költség, viszont, ha esetlegesen bekövetkezik 

egy lázadás, az sokkal nagyobb költséggel, 

például a lázadás leverésének költségével, vagy pedig 

a tartomány és ezzel az adóbevétel teljes elvesztésével 

jár. Na most, ha döntést akarnak hozni, akkor a várható 

költségeket kell összehasonlítaniuk, amihez az utóbbi 

esetben a lázadás költségét annak bekövetkezési 

valószínûségével meg kell szorozni. Amit most itt mi 

csinálunk, az nem más, mint ennek a valószínûségnek 

a megnövelése abból a célból, hogy az õ döntésük, 

amelynek kikalkulálásában természetesen igyekeznek 

figyelembe venni a mi várható viselkedéseinkhez rendelhetõ 

valószínûségeket, amelyek viszont... (a többiek 

elcsendesítik, mert közben Anatu megérkezik a 

térre, és fellép egy kis emelvényre) 

ANATU Ugarit polgárai! Meg kellene kérdeznem, 

elégedettek vagytok-e a sorsotokkal. De ez eléggé feleslegesnek 

látszik. Általában nem az elégedett emberek 

szoktak részt venni tüntetéseken. Sejthetõ, hogy nem

vagytok anyagilag valami jól eleresztve az utóbbi idõben. 

(a polgárok helyeslõen morajlanak) De csoda is 

lenne, ha másképp lenne. Mikor fordult elõ, hogy egy 

leigázott nép jólétben és elégedetten élt? Mikor fordult 

elõ, hogy a gyõztesek nem használták fel erõfölényüket 

a legyõzöttek kiszipolyozására? Ugarit polgárai! 

Szeretnék segíteni rajtatok, de ehhez én kevés 

vagyok önmagamban. Nektek kell magatokon segítenetek! 

De ha csak a jólétünkrõl lenne szó, azt mondanám, 

egyezkedjünk Föníciával, kérjük a terheink kisebbítését. 

De a büszkeségünkrõl van szó. Dicsõ történelemmel 

rendelkezõ nép vagyunk, és ez arra kötelez bennünket, 

hogy a jövõben is beírjuk városunk nevét a 

történelembe. Csakhogy dicsõséget nem alkudhatunk 

ki magunknak. Azt ki kell harcolnunk, nekünk magunknak, 

itt és most! Ha pénzt akar szerezni az ember, meg 

kell fontolnia, minek milyen esélye van. De ha a becsületrõl 

van szó, nem latolgathat esélyeket, hanem tennie 

kell, amit a szíve parancsol! Nem hagyjuk magunkat 

megalázni! Nem tûrjük tovább a föníc elnyomást! 

NERGAL (jön, és fellép Anatu mellé az emelvényre) 

Barátaim! Itt az idõ a cselekvésre. Gyertek velünk a kikötõbe, 

ahol mindannyiunknak elég fegyvert találhatunk 

egy athéni hajóban! Kiûzzük a megszállókat még ma! 

(mind el) 

Epilógus 

Nem követjük tovább, mi lesz hõsnõnk sorsa. 

Tanulságnak mára elég e kis morzsa. 

Hogy következik majd háború és béke, 

Nem vesszük sorra, mert drámánknak itt vége. 

Beértük pár dologgal, ami véletlen 

Visszaköszönhet még a való életben. 

Nem volt teljes körkép, csak egy keresztmetszet. 

Akkor tapsoljatok csupán, hogyha tetszett. 


OKTÓBERI PROGRAMAJÁNLAT 

Október 20Ð23.: Hétvége Cserépfalun 

Teljesítménytúra, séta, jókedv, jó társaság. Városnézés Egerben, fürdõzés Egerszalókon 

Szállás: a falu tornatermében hálózsákban. 

Ellátás: félpanzió. 

Költség: kb. 5500 Ft/fõ (létszámtól függ). 

Utazás: teleautókkal. 

NOVEMBERI ELÕZETES 

• Tai Chi Chuan és kínaijóga-tanfolyam indul. 

Minél elõbb jelezzétek érdeklõdéseteket, mert csak meghatározott létszámtól indítjuk a tanfolyamot. 

• Mini-társastánctábort szervezünk a november 23–25-diki hétvégére. 

Jelezzétek részvételi szándékotokat, mert ezt is csak meghatározott létszámmal indítjuk. 

Korpa Julianna (20-949-3808) 

Aczél Judit (20-310-4287) 

29 

FELADVÁNYOK 

1. Egyik este Emil egy izgalmas krimit olvasott a nappaliban. 

Amikor Susan, a felesége kiment a konyhába, 

az szórakozottságból ráoltotta a villanyt. A szobában 

sötét lett, de Emil mégsem szólt Susannak. 

Miért nem? 

2. Egy jól öltözött férfi bement egy kocsmába, és rendelt 

egy pohár fehér és egy pohár vörösbort. A 

fehér borral teli poharat a jobb, a másik poharat a 

bal kezébe fogta. Elõször a fehér, majd a vörösbort 

itta meg egy hajtásra. Másnap megismétlõdött 

ugyanez a jelenet. A kocsmáros, aki egyébként az 

illetõt korábban soha nem látta, így szólt: „Nem is 

tudtam, hogy a tûzoltóknak ilyenek az ivási szokásai.” 

A férfi mosolyogva távozott. Honnan tudta a 

kocsmáros a vendége foglalkozását? 

3. Egy bûnözõ elvitte a feleségét a moziba, ahol éppen 

egy westernt vetítettek. Az egyik lövöldözõs jelenet 

alatt lelõtte a feleségét. Ezután kivitte az asszonyt a 

moziból anélkül, hogy az bárkinek is feltûnt volna. 

Hogy lehet? 

(J. J. Mendoza Fernández 

feladványaiból 

válogatta Takács Tibor)


Idegen lények a Mensa-hajókiránduláson! 

Közreadja: Költõ Gábor 

A nemzetközi Mensa-találkozóhoz kapcsolódó hajókiránduláson látszólag minden rendben 

ment. Ha nem lett volna egy neve elhallgatását kérõ önfeláldozó fotós, aki felmerészkedvén a 

fedélzetre életét kockáztatja, a háttérben zajló valódi történések sosem derülnek ki. Az alábbi 

tények alapján tovább nem titkolható, hogy a Mensa nemzetközi szervezete immár csak egy eszköz, 

amelyen keresztül a magasabb rendû civilizáció manipulálja az emberiséget. 

Vigyázat! Bliccelõk a hajón! 

A Lények természetesen NEM a szokásos úton 

jutottak a fedélzetre. Társadalmukban fizetõeszközre 

nincs szükség, ezért a hajóhídon folyó beszállás 

elõtti földi szertartást processzoraik nem tudták 

értelmezni. 

A jobb oldali lény kéztartással üzen a még vízben 

lévõ társainak: én már beúsztam, de ilyen hideg 

a víz. A bal oldalon álló másik leplezi le az akció 

módját. Kéztartása elárulja, hogy a lebukás elkerülése 

érdekében a víz alatt közelítették meg a hajót. 

A földi élet alacsony fejlettségi foka. 

A Lények egyike gyalázza a házigazdákat. Nagyon is 

egyértelmû módon érzékelteti egy nemzõszervének 

méretét. A megdöbbent földi ifjú a kezében tartott mérettáblázat 

segítségével próbálja az adatot metrikus 

egységekben értelmezni. 

30 

A földönkívüliek 

megdöbbentõ hipnózisa! 

Döbbenetes élmény látni, 

ahogy a magasabbrendû civilizáció 

irányítása alá vonja az emberiség 

magatehetetlen tagjait! Az 

idegen lény észrevétlenül, a mutatóujjából 

kiinduló láthatatlan 

sugárral hipnotikus állapotot 

idéz elõ a kiválasztott egyeden. 

Az áldozat képességei átalakulnak, 

a hajón alkalmazott esetben 

tipikusan az íráskészség eltûnik. 

A trauma letörölhetetlen nyomai 

jól láthatók a kép jobb szélén álló 

áldozaton. Vele már végzett a 

Lény. Már õt szolgálja.


Az idegen civilizáció egy frissen a Földre érkezett 

tagja táplálék után kutat. 

Szükülõ szeme elárulja, hogy energiaszintje csökkenõben. A 

kiképzõtáborban tanultak szerint arckifejezése így sem árulkodó, 

de a mellkasán (KÖZÉPEN!) felvillanó látószerve már az 

elõtte levitáló SÖR nevû folyékony földi táplálékra fókuszál. 

A Körfûrészes Sorozatgyilkos leleplezése! 

A Földet régóta rettegésben tartó gyilkos felbukkanása nagy 

népsûrûségû helyeken várható. Nem bír ki másfél órát sem, 

hogy fel ne darabolna valakit. Ilyenkor pszichésen vezeti 

le agresszióját, kezeivel kedvenc körfûrészét szimbolizálja. 

A mozdulat tizedmásodpercig tart, ezt a pillanatot kellett elkapni a leleplezõnek. Ne lepõdjünk, ha a képen látható 

kiszemelt áldozatot legközelebb több darabban látjuk viszont. (PERSZE NEM ÚGY, mint népszerû színészeinket.) 

A födönkívüliek rögtönzött megbeszélése. 

Vezetõjük papírt tart kezében. Õ jutott el a földi létforma 

legmagasabb fokára: ki tudja nyitni a száját. A többi alsóbbrendû 

lény a vázlatok tanulmányozásával próbál erre a szintre 

jutni. 

VIGYÁZZUNK! Egyszer még beszélni is fognak! 

G. Attila © 

31 

S végül a szkeptikusoknak: 

A paranormális jelenségeket leleplezõ legfõbb 

tárgyi bizonyíték! 

Ki hinné, hogy ez a motor MÉG MAGÁTÓL képes 

arra, hogy egy egész hajót mozgasson folyón felfelé, 

tele szendvicsekkel, emberekkel, födönkívüliekkel és 

fotósokkal megrakva?

MOZI SIG Ð MOSZKVA TÉR 

Sokszor fölmerült már Mensás társaságban, 

hogy miért nem nézünk meg néha közösen 

filmeket, amikor annyian szeretünk moziba 

járni. Ezen fölbuzdulva végül is elszántam magam, és 

útjára indítottam a Mozi SIG-et, ami a maga 19 tagjával, 

úgy tûnik, már az elsõ alkalomra a legtöbb tagot 

számláló SIG-gé nõtte ki magát a magyar Mensában. Remélem, 

legközelebbre még ennél is többen leszünk. 

A következõ Mozi SIG idõpontja: október 19., 

péntek (filmválasztás: október 17., szerda). 

Az alábbiakban az elsõ közösen megnézett filmrõl 

olvashattok, ami nem kis meglepetésre – a Majmok 

bolygóját szoros küzdelemben legyõzve – a Moszkva 

tér címû magyar film lett. 

A film a rendszerváltáskor, a 80-as évek legvégén 

játszódik, és néhány érettségire készülõ fiatal történetén 

keresztül az akkori életet mutatja be annak minden 

szomorú és humoros oldalát a nézõk elé tárva. 

Rendezõ: Török Ferenc 

Szereplõk: Karalyos Gábor, Pápai Erzsi, 

Csatlós Vilmos, Réthelyi András 

Istvánfy Gergõ 

• • • 

Amikor kijöttünk, Eszter egyetlen mondatot 

mondott, azóta sem tudok jobbat errõl a 

filmrõl: „Nekem is van életem, de azt nem 

vetítik a moziban." 

A mûvészet állítólag oly módon tart tükröt a valóság 

elé, hogy tömörít, összpontosít, kiemeli és stilizálja 

a lényeget. De az a rendezõ, aki a valóság elé történõ 

tükörtartást úgy értelmezi, hogy lehozza a fürdõszobából 

a falitükröt, és elébe teszi a kamerát, aztán hadd 

menjen, az nem ad plusz élményt. Milyen katarzisom 

legyen attól, hogy nézem a többieket a buszon, a bulikban, 

a ballagáson, az utcán, csak úgy? Semmilyen, 

nem is volt. De ettõl még jó kis film volt, mert a moziban, 

fotelban ülve nézhettem a többieket a buszon, a 

bulikban, a ballagáson, az utcán. 

Három napja láttam a filmet, többre sajnos nem 

emlékszem... 

Pontozni? Milyen dimenzióban? Izgalom: 0 pont. 

Ártalmatlanság: 10 pont. Katarzis: 0 pont. 


Békés András (BeAn) (? Pont) 

• • • 

A szokottnál kíváncsibban ültem be a moziba, 

mert magyar filmet ritkán nézek meg, a filmrõl 

se tudtam semmit, és a cím se mondott 

valami sokat. Arra számítottam, hogy a Moszkva téren 

virágzó feketemunka-piacról láthatok egy dokumentumfilmet, 

ezzel szemben egy meglepõen jó mûvet kap- 

32 

tam a rendszerváltásról és az akkori fiatalok, a mostani 

harmincasok akkori életérzésérõl. Szerencsére én ennél 

pár évvel fiatalabb vagyok ☺, de így is találtam meglepõ 

analógiákat a saját életemben, az egyik szereplõben 

például egy volt gimis ügyeskedõ osztálytársamra 

ismertem, aki elõbb saját motoron, majd saját kocsijával 

járt iskolába, de az érettségiig már nem jutott el. 

Ajánlom mindazoknak, akiknek fontos emlékeik 

vannak 1988–90 közötti idõszakból. 

Bert (8 pont) 

• • • 

Vannak ugyan jobb, több pénzbõl és ezért 

profibb technikai megoldásokkal készült 

külföldi filmek a mozikban, de kétségtelen, 

hogy a Moszkva tér az idei év legjobb MAGYAR filmje. 

Legjobban azok élvezhetik, akik az idõ tájt érettségiztek, 

és saját tinédzserkorukra ismerhetnek a vásznon. 

A filmet leginkább nem is a tartalom miatt érdemes 

megnézni, hisz az egyenes vonalú cselekményben nem 

sok minden történik. Kicsit ugyan izgulhatunk azon, 

hogy a fõszereplõ srác vajon tényleg egy pöcs marad-e 

a film végéig (már bocsánat, de egy részt tényleg az, 

másrészt meg a film egyik kulcsmegjegyzését idéztem, 

amely késõbb fontos lesz ahhoz, hogy a srác végre ki 

tudjon mozdulni a lacafacázásából), de nagyjából 

ennyi a dráma. Amik miatt érdemes megnézni, azok a 

formai megoldások, a stylist és a design. Nagyon érzékenyen, 

pontosan, túlzásokba mégsem esve ragadja 

meg Török Feri és stábja a 80-as végének hangulatát. 

Számomra a legtöbb pontot érõ nüansz a filmben a suliudvaron 

zajló ballagási jelenetben látható. A ballagás 

alkalmából virágokkal körbedíszített lepukkant kosárlabdapalánk 

háló nélküli vas kosárszája annyira találóan 

80-as évek végi, hogy az akár méltó darabja lehetne 

a Szalay András-féle „Magyar buhera" gyûjteménynek is. 

És ami, illetve aki miatt még nagyon érdemes megnézni 

a filmet, az a matektanárt alakító Béres Ilona. A 

rutinos színésznagyasszony hibátlan. Semmi manír, 

eltúlzott ripacskodás, õrület, hogy hogy tud játszani, 

miközben úgy tûnik, nem is játszik. Visszafogottságával 

tökéletesen adja a figurát, csak õ egymaga megér 

10 pontot. Az egyszerûségbõl kimosakodott, heves 

vérû autókereskedõt játszó, hétköznap Al Bandy 

hangjaként tündöklõ Csuja Imre is szórakoztató jelenség, 

kitûnõ karakteralakítást nyújt. 

Dukát Csilla (9 pont) 

• • • 

Elõször is szeretném leszögezni, hogy én szeretem 

a magyar filmeket, ráadásul az újakat 

(értem ez alatt az elmúlt 30 év termését). 

Furcsa jó érzéssel tölt el, ha a fiatalságom idején játszódik 

a története. Na ez ebbõl a szempontból határeset, 

a jó érzés már-már megvolt, de azon gondolatom 

nem tudtam elfojtani, hogy érettségizni 82-ben kell. A 

film tetszett. A készítõk a rendszerváltás évét, 89-et 

választották. Szinte minden pillanatban visszaköszön-

nek az idõszak jellemzõi, a 18 forintos csalamádéval 

teletömött hamburger, az akkori politikusok, az „felcseperedõ" 

újgazdagok, a régi tévéhíradó szignálja 

(de jó volt látni!), a régi autók (kétbetû–négyszám 

rendszámmal), a történelem tanár elsõ szabad 

véleményalkotása, Kádár halála, a 301-es parcella, stb. 

A mi „hõseink" számomra fura módon, mit sem 

törõdtek a körülöttük történõ változásokkal. Emiatt 

furcsa feszültség alakulhat ki a filmet nézõben, 

legszívesebben beszólnának a szereplõknek: „Hé, te! 

Figyelj már, mi megy a tévében!” E mellett végig élveztem 

a filmet. Jó poénok (Eddig elég sokszor tartottam 

magam bunkónak, de a film után ezt lehet, hogy felül 

kell bírálnom – van még mit tanulnom), egész jó színészi 

teljesítmények (néhány kivételtõl eltekintve), egész jó 

hitelesség, és annak is õrültem, hogy az egyetlen általam 

beszélt nyelven készült. Sajnos volt néhány 

bosszantó, figyelmességgel könnyen elkerülhetõ hiba 

is, pl. akkor még nem lehetett a rendõröknek szakálluk; 

a tévék akkori egyenes adásánál is az AV kijelzõ 

világított; feltûnt a háttérben egy újabb fajta Suzuki, 

stb. Mindent egybevetve 8, azaz nyolc pontot adok rá, 

különösen, mert nem tolakodtak benne a szponzorok 

reklámtörekvései (lehet, hogy nem is nagyon voltak). 

Végezetül volna egy kérdésem azokhoz, akik látták: 

Az egyik házibulin videón néztek egy filmet. Kíváncsi 

vagyok, hogy hányan ismertek rá. Nekem nagy 

élmény volt annak idején. 

Ludas Zoli (ZWACK) (8 pont) 

• • • 

Kedves kis (szokványos) történet sok technikai 

hibával, amely számomra nézhetetlenné 

tette a filmet. 

Igénytelensége (színészi, operatõri rendezõi munka) 

miatt inkább a home-videó mûfajához áll közelebb, 

mint a filméhez, amire nem mentség az, hogy 

fõiskolai vizsgafilm. 

Tóth Magdi (4 pont) 

• • • 

Magamtól sosem néztem volna meg a filmet 

(komoly fenntartások a magyar filmgyártással 

szemben), amire meg is voltak az okaim. 

Azt hiszem, túl fiatal vagyok még az 1989-es életérzéshez, 

a köztársaság kikiáltása is csak halovány emlék, 

ilyen szempontból nem tudtam azonosulni a mondanivalóval, 

valamint „kényes úrilány” (khm, khm…) 

létemre a szókincsem nem nagyon fedi a szereplõk 

kevésbé szalon- és nyomdaképes fordulatait. További 

probléma, hogy nem volt egyetlen kellõképpen szimpatikus 

figura, akivel némiképp is azonosulni/együttérezni 

lehetett volna, ami felborítja a nézõ lelki harmóniáját 

(nem mondom, hogy ez nem volt szándékos). 

Ennek ellenére voltak nem kis számban igen jó 

poénok, ami feldobta az összképet. És ez nem negatív 

kritika akart lenni, csak a film nem nekem való. 

Varga Csilla (5 pont) 


33 

Én 1990-ben érettségiztem és nap mint nap 

a Moszkva téren át jártam a gimnáziumba, 

ezért már eleve érdekelt a film. Kíváncsi voltam, 

képes lesz-e visszaadni a kor hangulatát, képeit, 

figuráit és nem csalódtam. A város, az autók, a lakások, 

a bulik, a tanárok, a feliratok, a mûszaki cikkek, a 

„Mariahilferstrassze” és az emberek mind-mind pontosan 

olyanok voltak, ahogy én is emlékszem rájuk. A 

színészek és az általuk megformált karakterek egytõl 

egyig tökéletesen hitelesek voltak. 

Végre egy magyar film, amely nem csak az alkotó 

rokonainak készült, ugyanakkor a „véletlenül" a 

képbe lógó reklámfeliraton sem idõzött el hosszú 

percekig a kamera. Ezek után végképp értelmét 

veszíti, hogy „kevés pénzbõl nem lehet jó filmet 

csinálni" – aki nem hiszi, nézze meg és megtudja, 

hogy igenis lehet! 

Gergõ (7 pont) 

• • • 

Moszkva tér, 

avagy már nekem is múltam van, amire emlékezni kell? 

Az elõzetes információk és a dátum a film 

elején kevés volt ahhoz, hogy a magyar filmekkel 

szembeni ellenérzéseim fölött valami 

jó hangulatú várakozás legyen úrrá, így egyszerûen 

csak elkezdõdött a film, és én kötelességtudóan belefolytam, 

pedig eredetileg nem ezt a filmet szerettem 

volna látni. Aztán hirtelen meghallottam a számomra 

ismerõs érettségi tételeket, és onnantól menthetetlenül 

belefeledkeztem a hétköznapi sztoriba, a 

„mintha az én haverjaim lettek volna" típusú szereplõkbe, 

a zenébe…. 

…ugyanis én is abban az évben lettem 18, volt rendszerváltás 

és jelentõs események mellékesen a TVben 

☺, érettségi botrány, töri-tétel fogyatkozás, 

trükközés a vonatjegyekkel, és bizony 1989-ben az én 

papám is kezdõ videós volt, abból az úttörõ fajtából, 

aki mindenkire ráhozta a frászt ballagáskor a gyakorlatlan, 

pillanatismételtetõs kamerakezelésével. Igaz, 

az érettségire csak egy rég áhított parfümöt kaptam 

autó vagy robogó helyett és a bulizási szokásaim is 

szolidabbak voltak, na de én vidéki lány voltam, a film 

szereplõi meg pesti vagányok! 

A korábban sosem figyelt hiteles háttér (díszlet, 

jelmezek, nyelvezet, események) hirtelen fontos 

tényezõ lett, hiszen mindezt én is átéltem, így pontosan 

tudom, hogy mi volt vagy mi nem volt akkoriban! 

Vizslató figyelmem végül mindent helyénvalónak 

talált, bár esetenként néhány szófordulatot kifogásoltam, 

hiszen az elmés „bocsesz” és „bakker” már az 

ezredforduló szlengjei közül való, valamint abban 

sem voltam egészen biztos, hogy a weszkó csizmás, 

nagyhangú alakok már akkoriban is Banderasra hajaztak 

volna a szõrszerkezetükkel. Ezzel együtt olyan 

valóságos volt minden, a 18 forintos hamburger, az

öntudatos buszsofõr, a körülcsodált nyugati autó és 

az újgazdag vállalkozó, az unalmas és informatív királyi 

televízió, a Poptarisznya és Frankie Goes To 

Hollywood, valamint a hagyományos nagymama és a 

régivágású tanárember. Pont úgy döcögött a filmben 

minden, ahogy a mi nagybetûs Életünk 12 évvel 

ezelõtt, a kezdet kezdetén, mellékesen pedig arra 

másfél órára újra 18 évesnek éreztem magam, így 

talán nem csoda, ha elfogultan azt mondom, hogy 

nekem minden jó volt: a képek, a szereplõk, a 

párbeszédek (bár talán mi ennél kevesebbet 

káromkodtunk), a zene, a befejezés…. 

(Mindezek után már csak azon töröm a fejem, hogy 

a rámtörõ nosztalgikus érzéseken túl az zavar-e jobban, 

hogy a jelek szerint belátható idõn belül én is az 

érettebb korosztályokra jellemzõ „Bezzeg az én idõmben”-nel 

fogom kezdeni mondandóm javarészét, vagy 

az, hogy ezt már nem is találom annyira tragikusnak?) 

Képaláírások 

A logisztroik megoldásai 

1. Emil vak volt, aki egy Braille-írással írt könyvet olvasott. 

2. A férfi a második alkalommal tûzoltó egyenruhában 

volt. 

3. A gyilkosság egy autósmoziban történt. 


Barib (8 pont) 

janoka.netstudio.hu/kepek/20010825mensa_nyar_2001 

• dscn3119.jpg (a továbbiakban csak a számot írom): 

1. verzió: – Szemüveg nélkül nem találom a fogsorom. 

2. verzió: – Ugye nem látszik, hogy ittam? 

• 3165: – Nézzétek a kezem! Ma még nem ittam semmit. 

• 3185: – Újabban három után már fulladok! 

• 3191: Szabadtéri szabadfogású szabadosságok. 

• 3194: Popsi peep-show. 

• 3210: Én mondtam, hogy ne nyúljon a sörömhöz… 

• 3217: Bibi próbálkozik. 

• 3221 és 3222: Janka és a farakás. 


34 

IRODALMI SALÁTA 

Közkívánatra leközöljük a tábori kérdõíveket. 

Ez a második feladatsor. 

1) Ismert írók neveit rejtik az alábbi anagrammák. 

Kik õk, és melyik kulcsszó kapcsolja össze õket? 

HANS TOMMAN 

ÉREM OLI 

MERRE LÁNC FON 

ROSSZ PARKBA IZENT 

HEJ, ZSIRÁFNYOMÓ! 

2) A Portugál szonettek c. verseskötet kinek a tollából 

született? 

3) Ki írta a Tigris és hiéna c. drámát? 

4) Írónõ, Chopin egyik nagy szerelme. Ki õ? 

George Sand 

5) Jól tudjuk, ki írta a Lúdas Matyi c. elbeszélõ költeményt. 

De ki írt drámát Fazekas Mihály mûvébõl? 

6) Egy ismert író ismert mûvébõl készült A meztelen 

diplomata c. magyar film. Kinek melyik könyvérõl 

van szó? 

7) Gyakran elõfordul, hogy ismert szerzõk álnéven is 

jelentetnek meg írásokat. Charles Dickensnek mi volt 

az írói álneve? 

8) Rögtön a Nyugat megszûnése után, azaz 1941-tõl a 

folyóiratot egy másik lap indulása váltotta föl. Mi volt 

a neve? 

9) Drámaírás elõtt mivel kereste kenyerét 

Shakespeare, mit dolgozott a színháznál? 

10) Egy svéd írónõ könyvébõl készült az azonos címû 

rajzfilm: Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal. 

Ki a szerzõ? 

11) "Gyarlóság, asszony a neved." Kinek melyik 

mûvébõl származik ez a szállóige?

Ez itt a harmadik... 

ZENÉS KOKTÉL 

1) Hogy nevezzük a portugálok "népzenéjét"? (A 

mûfaj legnagyobb énekesnõje Amália.) 

2) A Beatles elsõ kislemezének mi volt a címe? 

3) Sorolj fel négy zenekart, amelynek tagja volt 

Vikidál Gyula! 

4) Az elsõ hazai táncdalfesztivált Kovács Kati nyerte 

meg a Nem leszek a játékszered c. dallal. Melyik 

évben? 

5) Kinek melyik rockoperája szól Néró császárról és 

koráról? (Az elsõ magyar rockoperák egyike.) 

6) "Modern Pillangókisasszony"-nak is hívják az egyik 

világhírû musicalt. Ki a zeneszerzõ és mi a mû címe? 

7) Slágerként, filmként, színdarabként is ismert a 

Szomorú vasárnap. Melyik zeneszerzõhöz kötõdik 

mindegyik? 

8) Ki szerezte a Zorba, a görög c. film zenéjét? 

9) Kép, tõr, síp, madárkalitka, harangjáték… Melyik 

opera kellékei ezek? 

10) "Szép város Kolozsvár…" Kinek melyik 

operettjében hangzik el ez a dal? 

11) Itt töltötte élete felét, e város templomában volt 

karnagy, és itt is halt meg J. S. Bach. Melyik városról, 

és melyik templomról van szó? 

12) Beethoven VI. szimfóniájának mi az elnevezése? 

13) Híres emberek - felvett nevekkel. Milyen néven 

váltak ismertté? 

Stephen Judkins - 

Annie Mae Bullock - 

Vincent Furnier - 

Ivo Livi - 

Hügel Hajnalka - 

Jeszenszky Béla - 


G. Attila © 

35 

MÛVÉSZET 

Ez pedig a negyedik. Jó fejtörést! 

1) Ki a sevillai világkiállítás magyar pavilonjának tervezõje? 

2) Ki az a szobrász, akinek nevéhez többek között a 

kolozsvári Mátyás-szobor is fûzõdik? 

3) Ki vágta le saját fülét, s festette is meg így néhány 

önarcképét? 

4) A tasizmus kifejezés mit jelent? 

5) Ki az esztergomi bazilika tervezõje? 

6) Ki tervezte a firenzei Uffizi-palotát? 

7) A Lánchíd oroszlánszobrainak ki volt a megalkotója? 

8) Vajda Lajos, Korniss Dezsõ, Bálint Endre, Anna 

Margit és Szántó Piroska. Melyik város köti össze 

õket? 

9) A barcelonai Sagrada Familia templomnak ki volt 

az építõje? 

10) Ki festette a legtöbb Petõfi-portrét? 

Összeállította: Károlyi Zsuzsa

Lapzárta 

A következõ szám 

összevont lesz, tehát 

novemberben nincs 

újság, csak 


Mensa-butik 

A fent említett intézmény még mindig 

gazdátlan. PEDIG a feladat ellátása számos 

elõnnyel jár, amelyek közül legfontosabb a 

KÖZMEGBECSÜLÉS. Ha tehát ilyesmire 

vágysz, vagy esetleg csak jó fej vagy, akkor 

legyél butikos! 

Jelentkezni lehet a mindenkori 

Elnökségnél. 

decemberben, jó? 

36 

A következõ számban részletes 

összesítés jelenik meg a nemzetközi 

találkozóról – ha a szervezõbrigád 

utoléri magát, és kikerül az 

idegszanatóriumból. (Érdekességek, 

hányan jöttek, mi volt, stb.) 

Gyere gyere gyere 

pszichológiafelvételi-elõkészítõre! 

Rabovszky Dóra 

(20-3644-099)

10% ÉTELEK, ITALOK 

FEHÉRVÁR BISZTRÓ (M7-ES AUTÓPÁLYA, 

59-ES KM, A SHELL KÚTNÁL, 22-315-445) 

20% INDIAI ÉTELEK, ITALOK & SÜTIK 

HARE KRISNA TEMPLOM NYILVÁNOS 

ÉTTERME – RABOVSZKY ÁKOS 

1128 BUDAPEST, MÁRIAREMETEI ÚT 77. 

ASZTALFOGLALÁS: 397-5219, 275-8140 

10% ABORIGINAL ÉTTEREM & BÁR ÉS 

SYDNEY GARDEN LÁTVÁNYTERASZ 

1039 BP., MÁTYÁS KIRÁLY ÚT 42. 

NYITVA : 12–01 ÓRÁIG, 

PÉNTEKEN, SZOMBATON 12–02 ÓRÁIG 

ASZTALFOGLALÁS: 388-8749 

15% INTERNETES ARCULATTERVEZÉS 

(HTTP://WWW.NETSTUDIO.HU/REFERENCIA) 

100% INTERNETES SZAKTANÁCSADÁS 

NETSTÚDIÓ – KUSZING JÁNOS 

(30-971-8412, JANOKA@NETSTUDIO.HU) 

X% HARDVEREK, SZOFTVEREK ÉS 

SZOLGÁLTATÁSOK ÁRÁBÓL. 

FERAL INFORMATIKA (346-0416) 

20% ESZPERANTÓ NYELVTANÍTÁS 

INGYENES: SEGÍTSÉG AZ ESZPERANTÓ 

ALKALMAZÁSÁBAN 

BAKSA JÓZSEF (30-976-3296) 

25% ANGOL, NÉMET IDEGENVEZETÉS 

BOGDÁN RICHÁRD (20-943-6766) 

20% ANGOL NYELVTANÍTÁS 

F. GERGELY ÁGI (20-312-6260, 216-3301) 

20% ANGOL, OROSZ FORDÍTÁS 

SCHMIEDL GÁBOR (264-9217) 

5–50% KÖNYVELÉS, KÖNYVVIZSGÁLAT, 

ÉRTÉKBECSLÉS 

9–99,9% ADÓTANÁCSADÁS SZÁMKOD KFT. 

SZAKÁL PÉTER (62-460-368) 

10% A KÖNYVVIZSGÁLAT DÍJÁBÓL VÁLLAL- 

KOZÁSOK ÉS KÖLTSÉGVETÉSI INTÉZMÉNYEK 

RÉSZÉRE AZ ORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉN 

DARÓCZI GYÖRGY OKL. KÖNYVVIZSGÁLÓ 

(45-420-249) 

50 % KEDVEZMÉNY A TANÁCSADÁSI, KÖZVE- 

TÍTÕI DÍJBÓL – KIZÁRÓLAG MENSA-TAGOKNAK! 

BEFEKTETÉS – BIZTOSÍTÁS – HITEL 

HÍVJON BIZALOMMAL! ESETLEG TELEFONNAL! 

HEINBACH JÓZSEF (30-248-3353) 


10–30% GRAFIKÁK, FESTMÉNYEK 

20–50% PORTRÉ (FOTÓKUTÁNIS) 

BÁLI PÉTER (27-334-861) 

10% PSZICHOLÓGIAFELVÉTELI-ELÕKÉSZÍTÕ 

RABOVSZKY DÓRA (20-3644-099) 

10% „SZAK”DOLGOZATOK KÉSZÍTÉSE 

10–100% LOK YIU WING CHUN 

(KUNG-FU OKTATÁS) 

SZAKÁL PÉTER (62-460-368, 30-915-0499) 

15% FESTMÉNYEK, ARCULATTERVEZÉS, 

DTP-OKTATÁS 

NAGY LANTOS MARIANN ÉS 

NAGY LANTOS BALÁZS (387-1187) 

100% ÉPÍTÉSZETI TANÁCSADÁS, 

SZOCPOL. ÜGYEK 

20% ÉPÍTÉSZETI TERVEZÉS 

KÉPÉSZ ÉPÍTÉSZIRODA 

FARKAS JÁNOS (20-965-0021) 

100%, ILLETVE KISZÁLLÁSI DÍJ FEJÉBEN 

LAKBERENDEZÉSI ÉS BELSÕÉPÍTÉSZETI 

TANÁCSADÁS 

ZÓLYOMI ZSUZSANNA (204-0697) 

10% KISÁLLATOK KEGYELETI HAMVASZTÁSA; 

URNÁK, FÉNYKÉP ALAPJÁN KÉSZÍTETT, A 

HAMVAK TÁROLÁSÁRA IS ALKALMAS SZOBROK 

FRAMA KFT. – ESZTERGÁR ÉVA 

(20-941-7122) 

50% AGYTORNA TÁRSASJÁTÉK 

ESZTERGÁR ÉVA (20-941-7122) 

20% MUNKASZERVEZÉS, ERGONÓMIA 

NÁDASI TIBOR (30-952-0070) 

100% ÉPÍTÉSZETI, LAKBERENDEZÉSI 

TANÁCSADÁS 

20% OTTHONTEREMTÉS (ÉPÍTÉSZ, 

BELSÕÉPÍTÉSZ TERVEZÉS, EGYEDI BÚTOROK) 

MAESTRO DESIGN STÚDIÓ – FEKETE ANDRÁS 

(216-3301, 20-923-2471, 

WWW.MDS-EPITESZIRODA.HU) 

5% MÛSZERES TALAJÁTVIZSGÁLÁS, 

TÛZSZERÉSZ FELÜGYELET, MENTESÍTÉS ÉS 

TÛZIJÁTÉKOK SZERVEZÉSE, LEBONYOLÍTÁSA. 

CIRÁKI TAMÁS (316-0445, 30-269-1729) 

10% VIDEOFELVÉTEL-KÉSZÍTÉS: 

ESKÜVÕK, RENDEZVÉNYEK, CSALÁDI 

ESEMÉNYEK STB. IGÉNYESEN ÖSSZEÁLLÍTVA! 

NAGY RICHÁRD (RICHIE) 

(30-996-3390) 

100% ELEKTROMÁGNESES SUGÁRZÁSOK 

ÁRNYÉKOLÁSA NATURA ÁRNYÉKOLÓ LAPPAL; 

MOBILTELEFONÁLÓK VÉDELME MOBILPAJZS 

SEGÍTSÉGÉVEL. (AZ ESZKÖZÖK ÁRA KÖTÖTT) 

HOLISZTIQS KFT. (20-946-2056) 

10% FOGÁSZATI ELLÁTÁS 

(CSALÁDTAGOKNAK IS), AZ ELSÕ VIZSGÁLAT 

ÉS KONZULTÁCIÓ DÍJMENTES 

DR. PAPP ÁGOSTON 

(BP. II., BAJVÍVÓ U. 1. FSZT. 1., 20-942-0384) 

10% NOGUN VÁLLSZÍJ (TÖBBFUNKCIÓS 

TARTÓ SZERKEZET SZEMÉLYES DOLGOK, 

APRÓSÁGOK KÉZÜGYBEN TARTÁSÁRA, EGY 

VALÓDI HASITASI, AUTÓSTÁSKA-ALTERNATÍVA) 

WWW.NOGUN.HU - DZS@NOGUN.HU 

DARÁNYI ZSOLT (20-935-5111) 

15% AIWA HÍRADÁSTECHNIKAI TERMÉKEKRE 

+ 5% ALAPÍTVÁNYI TÁMOGATÁS AZ MH-NAK. 

BÉRES ANDRÁS (20-944-5597) 

10% ÚJ KÖNYVEKRE, 

30–70% EGYÉB KÖNYVEKRE 

KEDVES KÖNYVESBOLT 

BAKSA JÓZSEF (30-976-3296) 

10% ALOE VERA TARTALMÚ, TERMÉSZETES 

ALAPANYAGÚ ÉTRENDKIEGÉSZÍTÕ ÉS 

KOZMETIKAI TERMÉKEK. 

HOLISZTIQS KFT. (20-946-2056) 

5–10% EGYEDI TERVEZÉSÛ, 

LAPSZERKEZETÛ BÚTOROK KÉSZÍTÉSE 

SZMEKÁL ZOLTÁN (222-7266) 

10% ÚJ BRINGA KIVÉTELÉVEL MINDENRE: 

ALKATRÉSZEK, KIEGÉSZÍTÕK, SZERVIZMUNKÁK 

SZÁGULDÁS KERÉKPÁRÜZLET ÉS SZERVIZ 

BANDY GYÖRGY 

(1144 BP., FÜREDI U. 19/A, 221-4901) 

INGYENES KERTTERVEZÉST VÁLLAL AZ 

ÁLOMKERT® KFT. – KERTÉPÍTÉS 

MEGRENDELÉSE ESETÉN! 

TOVÁBBI 10 % ENGEDMÉNY A MUNKADÍJBÓL 

MENSA-TAGOK RÉSZÉRE! 

CÉGEK RÉSZÉRE PARKFENNTARTÁS, PARK- 

ÉPÍTÉS, MEDENCE-, TÓ-, GOLFPÁLYAÉPÍTÉS! 

„ÖN MEGÁLMODJA KERTJÉT – MI 

MEGVALÓSÍTJUK!” 

HEINBACH JÓZSEF (30-9445-885; 27-390-689) 

99,9% ÉLETTÉRKÉP-ELEMZÉS 

ASZTROLÓGIA 

10% TRANSZCENDENTÁLIS MEDITÁCIÓ 

BAK JÁNOS (20-333-4444, 316-4221) 

10% NUMEROLÓGIAI SZÁMÍTÓGÉPES 

PROGRAM 

KOPP KATALIN (82-430-648) 

RÓNA LÁSZLÓ (82-320-398) 

* * * * * 

A KEDVEZMÉNYEKET AZ ÉRVÉNYES 

TAGSÁGI KÁRTYA BEMUTATÁSÁVAL 

LEHET IGÉNYBE VENNI!!! 

A TE AJÁNLATODNAK IS JUT ITT HELY! 

KEDVEZMÉNYT NEM CSAK MENSÁSOK 

ADHATNAK! BARÁTAID, ISMERÕSEID, 

RAJONGÓID, RAJONGÓINK... 

HIRDETÉSI DÍJAK: EGY TELJES OLDAL 

6000 FT. KISEBB FELÜLETEK ARÁ- 

NYOSAN KEVESEBBE KERÜLNEK. A 

„KEDVEZMÉNYEK” ROVATBAN MEGJE- 

LENÕ ÉS A NEM KERESKEDELMI CÉLÚ 

HIRDETÉSEK INGYENESEK.

elnök - Mensa HungarIQa

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?