Csak még egyet! - útmutató e-book az életmódváltás és étkezés útvesztőiben

Ha az agyi idegpályák már alkalmazkodtak, kialakul a megszokás (ingerkésztetés-jutalom),
megtanuljuk mi a jutalom, ismételjük ugyanazt a cselekvést,
mivel megszoktuk, hogy ezt tesszük(az inger nemcsak a süti látványa, hanem
maga a stressz is lehet). Szinte öntudatlanokká válunk, a szokás irányít.
Ha megtanulunk figyelni a jelre és jutalomra, változtathatunk viselkedési
sémáinkon, új szokásokat vehetünk fel, amelyek egészségesebb jutalmak fele
hajtanak.
Az élelmiszeripar tudja mi a jól eladható, támogatja, hogy az étellel
kapcsolatos alkalmakat az örömszerzés és a jutalmazás eszközének tekintsük, s
persze felajánlja, hogy minél gyakrabban kényeztessük magunkat. A
fogyasztóknak nem sok fogalma van arról, mit is esznek, alábecsülik a termékek
só és cukor tartalmát, tudják, mit szeretnek, de fogalmuk sincs, hogy miért;
minden bizonnyal reklámok is közrejátszanak ebben. Sokszor nem is érzékeljük,
hogy mennyi sót, cukrot vagy zsírt tartalmaznak egyes élelmiszerek, dresszingek,
kenyerek, hambi zsömlék, müzlik. A kémiai ízesítéssel hiperízletesek lesznek az
ételek.
Az ingerek akkor is hatnak, ha nem is tudatosulnak. Látszólag teljesen
váratlanul, minden előzmény nélkül felrémlik a kedvenc kekszünk képe, és nem
is vesszük észre, hogy vágyunkat egy reklám, egy emlék vagy egy hely
ébresztette fel. Ilyenkor motiválva vagyunk arra, hogy egy megalapozott
stimulusból még többet keressünk. Egyetlen kis falatot eszünk és máris többet
akarunk, ez az a pont, amikor már nehéz megálljt parancsolni. A túlevést
megtapasztaló embereknél az érzelmi állapot gyakran fokozza az ingerek erejét,
legyőzi a kontrollt. Egyfajta öngyógyítás megy végbe, az emberek azért esznek,
hogy megnyugtassák és jobban érezzék magukat. Rajita Sinha pszichiáterprofesszor
szerint (Yale Stress Center, USA), leginkább a szomorúság és a harag
képes kontrollvesztést okozni és hamar a konyhában találjuk magunkat.
21