ÚJság - Nyár 2021

nyár
3/2

Idézet a Hétágfa tanösvény FA
állomásából:
A fa megmutatja az élet
körforgását: kihajt, növekszik,
terem és nyugalomba vonul. Az
évről-évre megújuló természet,
az évkör és az emberi lét
körkörösségének is jelképe.
Alapanyag és oxigénforrás,
Földünk tüdeje.
Fák ültetésével lehetne gyógyítani
a Földet. És magunkat is!
Tudományosan is igazolt az
erdőben eltöltött idő pozitív
hatása.
Az összes földi élőlény közül
kettő van, amelynek törzse,
gerince a talajra merőleges: a fa
és az ember. Felfelé törekszünk a
világosság, a megértés felé. A
földben gyökerezünk és az égbe
nyúlunk.
Az életfa, a tudás fája egyetemes szimbólum.
Családfánk nélkül gyökértelenek vagyunk. Kultúránk gyökeréről,
mitológiánkról kevés maradt fent, főként népmeséinkből
szedegethetők össze a kereszténység előtti tudás morzsái. Ennek
központi eleme a VILÁGFA (világ-világosság) a test-lélek-szellem
egységének is szimbóluma. Az égig érő fán őseink valamikor fent
jártak az égben. A fa átjáró, ha felmászunk rá, más szemszögből
látjuk a világot, saját magunkat, múltunkat, és közelebb kerülünk a
magasabb szférákhoz, az istenhez.
Iványi Emese írása
Elérhetősége:
https://www.facebook.com/public/Emese%20Iv%C3%A1nyi

Beköszöntő
S ímhol megjelent harmadik, nyári lapszámunk
is. Teletűzdeltük Kedves Olvasónk neked, sokrétű
olvasnivalóval és jól használható javakkal.
Azt hiszem a mostani írások legjobban az
ŐSBIZALOM felé irányítanak bennünket,
mely a mai időkben kívánnivaló és
megvalósítandó. A zűrzavaros hétköznapok így
kqpnak értelmet. Befelé figyeléssel, értelmes
tettekkel, magunk teljes helyreállításával és
újjáépítésével.
Ehhez kívánunk csekély eszközeinkkel segítséget
nyújtani.
A Szerkesztőség nevében,
Pagonyi Gabriella

Lelkem tüze
az én
fényességem
£5.00
Szatmári Kinga írása és fotói
T Ű Z
gyermekkoromban szerettem
nagyszüleimnél vállalni a
tűzrakó szerepét,
T Ű Z
R É V Ü L E T
Összekapcsolódik velem, a
bennem lévő tűzzel,
felpezsdíti a vérem, kitágítja
a tudatom, és én már nem én
vagyok...
A Z
E M B E R É L E T
S T Á C I Ó I
A megszülető kis emberben ott
a szikra, gyors növekedésnek
indul, majd a tűz ifjú korára
lángra kap
Kinga nemezképe: Életfa - Női teremtő erő

Mindig különös,
megmagyarázhatatlan
kapcsolatban álltam a tűzzel. Már
kicsi gyermekkoromban szerettem
nagyszüleimnél vállalni a tűzrakó
szerepét, egyetlen kérésem volt
csupán: ne kelljen becsuknom a
kályha ajtaját, ülhessek ott, és
nézhessem a tüzet... órákig
tűnődtem a tűz előtt ücsörögve,
a lángokat figyelve, és csak
tápláltam rendületlenül, nehogy
véletlenül kialudjék. Ilyenkor
kérleltek, jó lesz már, hagyjam
abba, elég lesz, de a szavak mit
sem értek. Mintha ez valami
fontos küldetésem lett volna, amit
rám bíztak, hogy nekem a tüzet
táplálnom kell.
A mai napig, ha tüzet rakunk,
belekerülök egy érdekes
áramlásba, egy kitágult
pillanatba, mintha egyszerre
lennék a jelen valómban és ősrégi
történelmi időkben, átjár az
ismerősség érzése, hogy
számtalanszor lejátszódott már ez
velem ugyanígy, csak más
időben, más terekben, más, vagy
talán ugyanezen emberek
társaságában...
Ma úgy mondanám: a tűz
révületbe ejt. Összekapcsolódik
velem, a bennem lévő tűzzel,
felpezsdíti a vérem, kitágítja a
tudatom, és én már nem én
vagyok... pontosabban minden
énem vagyok egyetlen
időpillanatban, és az őseim, a
véreim vagyok... majd tágulok tovább, s már a csillagok
vagyok...míg végül mindennel EGY vagyok. S ugyanakkor
piciny lángocska vagyok.
A gyerekkori spontán élményekhez képest mára valamivel
tudatosabban használom a tűz révületbe ejtő erejét, kérem,
hogy tanítson engem, az élet működéséről, a tűz elem
természetéről, az ember vele való kapcsolatáról. Ezek a
“látomások” többnyire felvillanások, képek, érzetek,
szimbolikusak, vagy épp asszociációs láncolatok, de bennem
egy nagy egészbe rendeződnek, minden magától értetődő,
számomra értelmet nyer, mert az én tapasztalásom, ott,
akkor, azon a szinten, ahol tudatilag vagyok. Szavakba
nehezen önthető, komplex élmények ezek.

A tűz a teremtő erő, az élet hajtóereje, mozgatója, általa
kezdődik minden. Fejlődés, növekedés sincs nélküle, gondoljunk
csak a Napra, amelynek sugarai tavasszal felmelegítik a földet,
s ennek hatására pattannak ki a rügyek, csíráznak ki a magok,
majd szökkennek szárba, kelnek ki a fiókák, így indul be a
természetben az élet körforgása. S ahogyan növekszik a Nap
ereje, úgy fejlődik, dúsul a természet.
Nyáron ez a tűzerő eléri a csúcsát, kezdenek beérni a termések,
elhagyják a fészket a fiókák, elkezdve önálló életüket. Ez az év
legtüzesebb, legaktívabb időszaka, a szemünk láttára
növekszik, teljesedik ki az élet. Majd az őszbe fordulva a Nap
ereje hanyatlani kezd, elvégezve a munkát a természet
gazdagon ontja gyümölcseit, a tűz ekkor már csak
parázsszerűen izzik, míg elhagyja ereje, s egy időre téli álomba
merül, hogy megpihenjen.
Ugyanígy viselkedik a tűz: egy apró szikra elég, hogy a vékony
ágacskák lángra kapjanak, de táplálni kell, egyre nagyobb
ágakkal etetni, s így növekszik az ereje, hatalmas máglya lesz
belőle, majd szép lassan leég, izzó, melengető, nyugalmat
árasztó parázzsá válik, mígnem végleg kialszik.
S az emberélet? Nem ugyanezeket a stációkat járja-e be, nem a
tűz ereje viszi-e előre? A megszülető kis emberben ott a szikra,
gyors növekedésnek indul, majd a tűz ifjú korára lángra kap,
elkezdheti használni teremtő erejét, felnőtt éveiben a
legaktívabb, áldozatos munkájával értéket hoz létre, mellyel az
életet táplálja, majd idős korára lenyugszik, a benne
kikristályosodott bölcsesség parazsa izzik a lelkében,
tekintetében, átadja tudását, megpihen egy időre, jobblétre
szenderül.
S bármi, amit az életünk során létrehozunk, alkotunk, teremtünk,
nem a tűz erejének köszönhető? Elsőként jön az ihlet, az “isteni
szikra”, ez felébreszti bennünk a szenvedély lángját, a
lelkesedést, s belevágunk a megvalósításba, tesszük a dolgunk
aktívan, hogy elérjük a célt, s mikor megvalósult, elkészült,
megláthatjuk a munkánk gyümölcsét, kicsit megállhatunk, míg
egy újabb teremtési körbe kezdünk.
A testemben a tüzet a véremben, a szívemben érzem, a
lüktetésben, dobbanásban, pezsdülésben. Akkor érezzük
igazán, hogy élünk, ha a tűz kellően aktív, átjár bennünket, mi
magunk is tettre készek vagyunk.
A lelkemben a tüzet a szenvedélyben, lelkesedésben érzem, ami
elárasztja a teljes lényemet, felszabadít és szabadon
szárnyalhatok, emelkedhetek.
A szellememben a tüzet az ihletettségben érzem, mikor a
végtelenbe tágulhatok, s megértem, a teremtésben bármi
lehetséges.

Kinga nemeze:
Sámándob rajza után készült... a sámán utazása sólyom
képében segítőszellemeivel az égi világba, a világfán keresztül.
Sólyom: napmadár, fénymadár, isteni hírvivő, közvetítő az
emberi és isteni világ között.
A lelkem, a szívközéppontom az irányjelzőm, az én tűzkapum, ezt
megnyitva, ezen átlépve megláthatom, nincsen más, csak a fény. A
szív fényes útján járva összeköthetem a tudat végtelenjét az anyag
világával, s Isten teremtő társává válhatok. Fényből teremtve csak
istenit alkothatok.
A nyári napfordulóhoz közeledvén, a Nap, a tűz ereje kiteljesedik,
kapcsolódjunk ezzel az erővel, tisztuljunk meg általa, a megnyíló égi
kapukhoz hasonlóan nyissuk meg mi is a lelkünk kapuját, hogy a fény a
fénnyel egyesülhessen. Törekedjünk a teremtőerőnket az élet
szolgálatába állítani, tápláljuk az életet a bennünk élő tűz erejével!
Természetesen sok-sok történetet mesélt nekem a tűz, a kettős
természetéről, az életet adó, tápláló jellege mellett a pusztító, mindent
felemésztő, felégető hatalmáról, a többi elemmel, a földdel, a vízzel, a
levegővel való kapcsolatáról, a velük való harmóniáról, arról, hogyan
lehet uralni, egyensúlyban tartani... de most, ebben a jelenben, ezt
tartotta a legfontosabbnak nekünk elmesélni...
Kistótfalu, 2021. 05. 31.

J Ú L I U S H E V É B E N , A M U N K A T Ü Z É B E N
Sarlós Boldogasszony
A R A T Á S , N Y Á R Ü N N E P

Nagy erők érik el az évnek ezen
időszakában a Földet. Teljes, erős
napsugárzás, érő gabonák,
gyümölcsök, zöldségek tömkelege
elérhető már. Az elevenség a
tetőfokára hág. Legtöbb a munka a
konyhakertben, gyümölcsösben.
Szedhetőek már a gyümölcsök
bokrokról, fákról. Ebből készülnek az
aszalványok, lekvárok, gyümölcslevek,
melyek a tél folyamán vitaminnal,
rostokkal és ásványi anyagokkal
látnak el bennünket. A melegben
embert próbáló munka a befőzés.
Ezért azt gondolom, hogy ez a nap
nem közösségi ünnep. A NŐ teljes
erejére szükség van ezekhez a
munkákhoz. Ezért e munkák közben
elgondolkodom, hogy mit vetettem és
most mit aratok ebben az
esztendőben!? Nagyon fontos
folyamata ez az évnek.
A rengeteg gyógyító fű begyűjtése is
éppen ez időszakhoz kapcsolódik.
Nekem kiemelt fontosságú az
orbáncfű. A mai időkben különösen
fontos helyet foglal el egy nő
éléskamrájában. Nagyon nyugtató,
lecsendesítő, mind az elmének, mind
a kedélynek.

Így, egy az egyben a munkában való
teljes elmerülés közben, a belülre
való figyelés alatt és őszinte
kikérdezése magamnak - hogy az
van-e, amit akartam? - nyílik meg az
a kapu, amelyik továbbsegít a hetes
létra (Hét Boldogasszony)
megmászásában. Ennyi elég a
kamrámba, vagy sokkal többre is
képes vagyok, hogy minél jobban
mentesülni tudjak én is, és
családom a felesleges boltba menés
alól? Akkor is elgondolkozhatok, ha
túl sokat vetettem, arattam, tettem
el a kamrába.
A tüzes, tetterős, női energiával
most mindenképpen tevékeny,
mozgalmas időszak ez. A TŰZ elemet
nem csak szítani, hanem csitítani is
lehet az erő kézbentartásával.
Azért estefelé egy rövid dobolás,
éneklés a tűz mellett segíti a
következő napra, időszakra való
töltekezést.
P A G O N Y I G A B R I E L L A
H É T B O L D O G A S S Z O N Y
Kívánok mély megéléseket és
bőséges aratást!

V A J D A J Á N O S - N Y Á R I D É L
Fejem fölött a nap, körültem
Oly csöndes, néma rengeteg,
Nem rezg a lomb; ha zöld nem volna,
Azt gondolnám: megdermedett.
Az erdő mintha hallgatózva
Elfojtaná lélekzetét:
Tán várja, vagy hallgatja épen
A teremtő rendeletét?
Vagy tán az isten átölelte
Ezt a virágos csillagot,
S midőn szerelmét rálehelli:
Csupán szeme, a nap ragyog?...

DOROGINÉ RÓKUS BEÁTA
SAKKOZZUNK!

Soha ne sakkozzatok az Istennel! Az Isten mindig tud új figurákat teremteni
a táblára, amikor azt hiszitek, hogy már megnyertétek a játszmát.
Popper Péter
Hogy is van ez? Gyermekként nem egyszer és nem kétszer sakkoztam.
Akkoriban történt, hogy Polgár László leányait elkezdte tanítani sakkozni és
fellendülést hozott eme „sportnak”. Legyen az, a lényegen nem változtat,
hogy mi mindent rejt magában.
Rég nem sakkoztam. De egyre többször felmerült bennem a kérdés, hogy a
sakk a játékon kívül, a maga sajátos szimbólum rendszerével mi mindet fejez
ki. Fehér –Fekete, Fény és Árnyék, Átlátszó és Mélység. És ezen kívül még
mi?
Az ÉLET nagy körforgásában ki a „paraszt” és hol bújik meg a „Király” és a
„Királynőnek” miért van szabad mozgása? És ki kit véd? Ki áldozható fel és
miért?

És ez a kérdés már több éve foglalkoztatott, amikor kb. 6-8 éve kezembe
került Edmond Bordeaux Székely: Az ASA Művészete című könyve.
És akkor megértettem, hogy a SAKKTÁBLA maga az UNIVERZUM felosztása
FÉNYRE és SÖTÉTSÉGRE, JÓRA és ROSSZRA, egy UTAZÁS a KOZMIKUS
ÓCEÁNHOZ.
„Ősi Perzsa Legenda
A gyönyörű perzsa legendában az ASA ősi művészete kapcsolódik ahhoz,
amit ma úgy ismernek, mint sakk, és amelyet a történelem során úgy
emlegettek, mint „a királyok játéka és a játékok királya”. Azonban, míg a mai
sakk csak egy játék, az ASA ősi művészete nem játék; alapvetően komplex
és bonyolultan szőtt mikrokozmosz, az Élet makrokozmoszán belül, -
önmagában egy teljes Univerzum.
A sakk szó a perzsa „Sah” szóból ered, ami királyt jelent és ami eredetileg volt
az ASA, Kozmikus Rend.” idézet a könyvből
Nézzünk bele egy kicsit ebbe a Kozmikus Óceán szimbólum rendszerébe.

Pozitív Erők
ERŐ
BÉKE
SZERETET
MUNKA
BÖLCSESSÉG
ÖRÖK ÉLET
Negatív Erők
GYENGESÉG
ERŐSZAK
GYŰLŐLET
TÉTLENSÉG
TUDATLANSÁG
HALÁL
Az Erő a Béke és Árnyékai
A Szeretet a Munka és Árnyékai
A Bölcsesség az Örök Élet és Árnyékai
A Megtartó és Árnyéka a Megrontó
A Teremtő és Árnyéka a Pusztító
A Fravasik és Krafstrák
(bástya)
(huszár)
(futár)
(Vezér)
(Király)
(gyalog)
Fravasik: Nap, Víz, Levegő, Táplálék, Ember, Föld, Egészség, Öröm
Krafstrák: Sötétség, szennyes víz, szennyes levegő, tisztátalan étek, aljas
ember, meddőség, betegség és szomorúság. (könyvből a felsorolás)

Ha mindezt olvassuk csak végig, nem is kell találgatni, hogy nagy csata folyik
a Kozmikus Óceán színterén. A döntés nálunk EMBEREKNÉL van, mennyire
vagyunk képesek Tudatosan gondolkodni, és észrevenni mindazt, ami a
mikrokozmoszunkban zajlik. Képesek vagyunk észrevenni a tényleges életet
magunk körül! Látjuk, ahogy a fák rügyei évről évre bontogatja leveleit,
ahogy egy-egy növény először virágba borul, míg a másik először
lombkoronát alakít ki. A virágok száz meg száz színárnyalatait, illatát, ahogy
a búzatábla a friss élénkzöld színéből, napról napra átalakul aranyló sárgává!
Ahogy megannyi fészekalj kirepül, próbálgatva szárnyait! Az élet ezer és
ezer apró csodáját! Most nagy játék folyik a Teremtő és a Pusztító között! A
Fény és az Árnyék! De nincs árnyék Fény nélkül! De Fény van árnyék nélkül!
Yedi is azt mondja: Az ERŐ körbevesz, átölel, ott van mindenütt, maga az
ÉLET.
Nekem is le kellett játszanom a játékot a saját táblámon, sőt nap, mint nap ezt
teszem. Új nap, új kihívás, új lehetőség, új szintek, gyakorlás, hogy biztos
megtanultam, képes vagyok egy-egy új tulajdonságomat, erősségemet
megfelelően használni. Voltak nehéz pillanataim. Kétségeim, félelmem, hogy
képes vagyok a megfelelő, az Isteni Rend szerint játszani, vagy vannak még
hiányosságaim? Hogy képes vagyok felismerni, hogy a sötétség csak a Fény
hiánya, a betegség csak az egészség hiánya, hogy a negatív gondolatok
csak a harmonikus gondolatok és érzelmek hiánya. Azaz valamivel, valamiben
eltértem az ISTENI RENDtől, eltávolodtam tőle. A megoldásokat pedig csak
saját Önvalónkban találhatjuk meg, helyettünk nem tudja ezt a játékot más
lejátszani, esetleg segítséget, útmutatást kaphatunk másoktól, de döntenünk
Nekünk kell!
„…Én vagyok a nemlétezéssel harcoló Élet.
Én vagyok az Éjszakában lobogó Tűz.
Én vagyok Örök Fény.
Én vagyok a szabad Akarat, amel örökké küzd.
Harcolj és égj velem, bár le vagy győzve, mégis
te vagy a hadsereg, amel térdre kényszeríthetetlen.
A halál ezer éve vadászik rám, és semmi ugyancsak lesben áll.
De a harcban csak a győzelem az, ami számomra elfogadható.
A Sötétség bekerít, de én félr lököm.
És a csata ritmusa a Legfelsőbb Harmónia…”
-Jean Christophe, Romain Rolland

KÉK VÉR GYERMEKEI
Ha tudni akarsz az “Új Világ
Szimfóniájáról” és még keresed az ehhez
vezető utat, a legjobb könyv trilógiát
tudom ajánlani neked. Sokszori olvasásra
is ad újat és okulnivalót.
I. Imhotep, a kékség papja
Az első könyv a kozmikus szemléletről, a
világ eképpen való megközelítéséről szól.
Ahogy a borítón olvashatjuk: “a
hasítatlan EGYemberré válásának, a
hétrétegű téridőben való alászállásának
célját es útját érthetjük meg e kékség
papjainak ősi tudásával. “
II. Az ISIS- kód
A második könyv a kék vérvonallal, a
földönkívüliséggel, az Isis kóddal, a
kéklény kozmobiológiájával és a
kéküléssel foglalkozik.
A boríton olvasható szöveg: “a kékség
egy magas szintű, kozmikus
tudatállapot, kristályszerkezetű
energiaminta, melyet az ősvíz és az Ég
kéksége szimbolizál.”
III. Utazás az Aranykorba
Az emberi törtenelem metafizikájáról,
az Aranykor megismeréséről, az
elmeprogramozásról, Isten női
részének kereséséről és a helyreállítás
koráról olvashatunk ebben a harmadik
kötetben.
A könyvborító szövege: “ újra
értelmezzük önmagunkat és világunkat:
mi van, ha a történelem, ember, sőt
Isten is egészen más, mint ahogy azt
tanultuk? “
Azt írja, hogy feszegetik a könyvek a
megszokott gondolkodási formákat és
összetörik a megkövült elmekorlátokat,
hogy új válaszokat tudjunk alkotni
magunknak egy magasabb szellemi
lépcsőfokon.
Pagonyi Gabriella összeállítása
G O L E N Y A Á G N E S
Könyv trilógiájából

A magyar néphagyományban
a méhek a Boldogasszony
szívéből (Szőreg), ill. a
könnyeiből
lettek
(Magyarszentmárton). A
méhek nem megdöglenek,
hanem meghalnak, mint az
ember. - A pócsi kegyképhez
fűződő csodák közül az egyik
leghíresebb a méhekkel
kapcsolatos.
1.rész
A N Y A T Á R S A D A L O M -
K O M M U N A - M É H I S T E N N Ő
M É H
A méhnek az életadó Ős-Istennővel kapcsolatos
szakrális összefüggése a magyar nyelvben az életet
adó anyaméh elnevezésben mutatkozik meg
beszédesen. A méh az ígéretet hordozza, hogy ha
követjük álmainkat, mindig lesz lehetőségünk inni az
édes elixírből. Az Eger környéki nagyon ősi
„kaptárkövek” rejtélye is összefügghet a valamikori
Méh-Anyaistennő tiszteletével.
Temesvári Gabilla - Méh

legtöbb elhivatott és
A
méhész úgy látja,
lelkes
a méh kolónia egy
hogy
felépített,
nagyszerűen
és egységes
anyaközpontú
Nagyon
életközösség.
társadalmuk
szervezett
van.
000 évvel ezelőtti
13
megtalálható
leleteken
a Méh Istennő
már
tisztelete.
ősi kultúrnépek
Az
kozmológiájában,
mitológiájában
teremtés
szakrális helyein jelen
és
a méh és a méz. A
volt
és a kas-élet
méhek
teli jelképe volt a
erővel
az
közösségeknek,
és az
újjászületésnek
való másvilági
ősökkel
kapcsolatnak.
korai kultúrák
A
területein
mediterrán
Istennő tisztelet
Anya
volt.
Rodoszi arany dísztábla a hétszirmú virággal
Napóleoni méh- a halhatatlanság és feltámadás jelképe
egészen az egyiptomi időkig vissza.

Gyönyörű barlang festményeken, később ékszereken, domborműveken
Gimbutas kutatásai, anyagai gazdag forrásai ennek. A jutubon angol
Maria
több is megtalálható, ajánlom.
nyelven
meg tiszteletüket, a kultusz becsben tartását.
jelenítették
méh nemzetségen belül senki sem ellenkezik a szerepével. Mindenki teszi a
A
elfogadja a reá kimért szerepet. Így olajozottan megy a munka, a
dolgát,
a szaporulat megindulása, a róluk való gondoskodás. És bizony a már
gyűjtés,
elvégzett egyedekkel sem kíméletesek. Nekünk, embereknek talán néha
dolgát
is tűnhet ez a fajta életmenet. De ha megértjük, hogy behatárolt
ridegnek
kell a megfelelő ellátást biztosítaniuk (tisztogatás, fűtés,
élettérben
védekezés), akkor elfogadhatóvá válik.
élelemelosztás,
ősi anyajogú társadalmakban sem volt túlszaporodás, vagy lézengés,
Az
Mindenki beletette azt a munkát a mindennapokba, amire az
ingyenélés.
életközösségnek szüksége volt. Kiegyensúlyozott, harmonikus életre törekedtek.

éve megtalált személyes életemben
Néhány
a Méhistennő. Valami régi adósságom
is
törleszteni, amikor a jegyével meg is
éreztem
testemet. Azóta erős jeleket,
pecsételtem
kapok a mostani társadalmi
megérzéseket
“erkölcs” hibáinak észrevételében és
morál,
újrateremtési munka elindítása mellett.
az
néz ki, párommal mi is elkezdünk
Úgy
lenni a méhtársadalom közelebbi
részesei
Elhatároztuk, hogy gondos
megismerésének.
és néhány méhkolónia
továbbképzés,
hozzájárulunk a kertünk
létesítésével
és az éléskamránk
beporzásához
ezzel.
megtöltéséhez
elkezdtem utánajárni újságírói szemmel
Ezért
az egész folyamatnak.
is
mostani kulturális és személyes
A
elindítok egy kis sorozatot. A
bemutatással
méhészeket szólaltatok meg. A
továbbiakban
lakásától, gyűjtő munkájukon át, a
méhek
méz minőségéről, hasznosításáról,
kitermelt
szóba kerül majd.
minden
tarts velem a következő részekben is!
Kérlek,
is jó mézelést kívánok mindenkinek!
Addig
Pagonyi Gabriella riportja
Sumer Méh Istennő
Egyiptomi méhészek (ie. 5000)
Méh Istennő - Eksztatikus szertartás tánc, Isopata, Knosszosz

Ősbizalom
Csendes Ildikó - Paradicsomkert

A május általában az egyik legszebb hónap! Minden kizöldül, virágoznak a
fák, a növények, csicseregnek a madarak.
Igen.
Imádom a növényeket! Rengeteget lehet tőlük tanulni! És varázslatos módon
az emberek számára kódolt, vagy nyílt információkat tartalmaznak!
Ma olvastam egy cikket az ŐSBIZALOM-ról. Ez gyakorlatilag az ÖNmagunkba
vetett mély és megingathatatlan hit. Hogy képesek vagyunk
bármit elérni, és bármi is kerüljön az utunkba, akkor is kitartunk, és véghez
visszük a küldetésünk. Anya- gyermek kapcsolatnál szoktak említést tenni
róla, de tágabb értelmezésben, a TEREMTÉS-ben való HIT, a feltétlen
bizalom.
Nos, a növények egyik fő tanítása éppen ez az ŐSBIZALOM, melynek teljes
birtokában, megkérdőjelezhetetlenül törnek az Ég felé, az OTTHON felé.
Ez a tavasz nem volt éppen kedvező a kicsi, fejlődő növénykéknek. A hideg
miatt nem, vagy alig lehetett edzeni a palántákat. Sok meg is fázott, ez volt
az első sokk. Amikor melegebb lett, akkor a naphoz kellett volna szoktatni
őket, de olyan erős UV sugárzás, és hirtelen meleg jött, hogy megégtek a kis
levélkék. Most annyi eső ömlik, hogy már ki kellett volna ültetni őket, de nem
lehet az óriási sártól. Ezért tömegével kénytelenek senyvedni a cserepekben,
ládákban. Gondolom, azért ez nem mindenkinél van így, mert még pár száz
palántát is jól lehet kezelni, de több ezer palántát ki-be cipelészni
képtelenség. Ezért a drága kis növények elég rosszul festenek.
Gabi barátnőm (az ÚJság létrehozója) kért tőlem palántákat, és láttam rajta,
hogy bizony JOBB-ra számított! Megnyugtatásul küldök egy pár képet arról,
hogy mire képes az ŐSBIZALOM!

Mert csodák-csodája, a kiültetett palánták egy-két hét alatt csodálatos
átalakuláson mennek keresztül! Senki nem mondaná meg, hogy eddig milyen
hányattatott életük volt!
Egyszerűen, ha rájuk nézek, vagy bármelyik kis növényre, elönt a feltétel
nélküli szeretet, és túlcsordul bennem. Ők hisznek benne, hogy szélben,
esőben, hidegben, vagy éppen perzselő hőségben, de képesek rá, hogy
növekedjenek, fejlődjenek, és beérleljék a terméseiket, és bőséget
teremtsenek! Egyszerűen nincs ott az a program, hogy nem lehetséges! És aki
velük foglalkozik, vagy csak éppen közöttük van, egyszer csak azt veszi
észre, hogy ez az ŐSBIZALOM BENNE is megjelent! Hogy hiszi, ha EZT a
VALÓSÁGOT TEREMTI, akkor ez a VALÓSÁG már OTT VAN!
Hiszem, ha minden ember MEGTEREMTI a SAJÁT (belső) ÉDENKERT-jét,
akkor GYÖNYÖRŰ Világot hozunk létre! A növények ezt az ÜZENETET
hordozzák magukban.
Gyönyörű szép nyarat kívánok mindenkinek!

Kövek-köve,körök-köre.
az elme bekövesedett.
Melyben
a követ törjétek,ne az elmét értsétek.
Ne
megadatik a szívbéli váltás,
Mindenkinek
visszaállás.
ÖnMAGába
az elme már nem kap eret,
Hol
szív épít új élhető teret.
A
EGY új világ,
Megnyílik
A Z Ő S I I S T E N A N Y A - Ő S M A M A
Nagyboldogasszony
ŐSANYÁNK oltalma vár.
Melyben
csak rajtad áll.
Átlépés
Szíved hídja készen áll?
ZsiborásMárti

Nyár végi ünnepünk. Nem szeretném sehová sem bepasszírozni,
mint vallási ünnep. Sem István királyhoz kötni.
Inkább összevegyíteném az úgynevezett szeptemberi
Kisboldogasszony nappal, mert nekem ezek nem különállóak.
Aztán lehet, lassacskán egyik Boldogasszony ünnep sem lesz külön
álló, csak egy nagy, egész éves ünneppé válik bennem, mint
ahogy már érzem is ezt. A nap minden napján beömlő Istenanyai
erő, energia, segítség eggyé válik velem. Ezért nem tudom a
Kisboldogasszonyt külön választani a Nagyboldogasszonytól sem.
Mert a leszületett rész egyesülni tud az Égivel, a
természetfelettivel. Minden pillanatban benne van az időszerű
tanítás. Mely kiüresítéssel válik befogadhatóvá. Mikor nem terhel
már szokás, babona, tanult program. Mikor átadom magam az
ősbizalmi állapotnak és engedem, hogy az hasson rám. A Teremtő
EGY Ősmama. Kiben megvan a női és a férfi esszencia is.
Sosem tartottam Nagyboldogasszony napot női körben. Talán
ezért. Mert ezt megtartottam magamnak. Ez a személyes ünnepem.
Ünnepelem benne Nőiségem, erősségeim, hivatásom, beleadom
minden gondoskodásom. Hálát adok mindazért a tanulásért, melyet
ebben az életben Neki köszönhetek. Hálát adok ama részemnek is,
mely tartalmazza,és mindig is tartalmazni fogja a Teremtő Egyet.
Ünnepelj te is! Virágozzál, nyíljál, és illatfelhőd borítsd szét
magad körül, hogy mások is részesülhessenek belőle!
Pagonyi Gabriella

Régóta tudom, hogy nekem a női minőség megismerése, feltárása az
utam, ehhez keresem az eszközöket.
Az utóbbi hónapokat a jin jóga világában töltöttem, elvégezve egy
oktatói tanfolyamot, és valóban az Élet megismerésének egy újabb
megközelítése tárul fel számomra.
Választhattam volna női jógát is, de az kifejezetten nőknek szól, én
pedig olyat szeretnék, amit bárki végezhet, az is, aki jelenleg nem női
testben él. Nem csak a nők, hanem a férfiak is gyógyításra szorulnak.
A jin, mint energia, valóban a nőkre (volt) jellemző, de mindenkiben
megvan jin és jang is.
Poláris világunkban a jin és jang energia viszonylag elkülönül
egymástól. A jin jellemzője a befelé fordulás, elfogadás, szemlélődés,
passzivitás, sötétség, mélység. A jang a kifelé fordulás,
megnyilvánulás, akarás, tevékenység, tüzesség, változtatás,
magasság. E két energia mindannyiunkbanmegvan, csak nem azonos
arányban.
A jin jóga egy csodálatos út arra, hogy az ember önmagát
megismerje.
Alapvetően maga a jóga- bármelyik irányzat,- az önismeret útja, az
ászanák gyakorlásával fokozatosan megismerkedünk a testünkkel,
elindulnak a gyógyító energiák, amik segítik a változást is, és egyre
közelebb és közelebb kerülünk Önmagunkhoz.
A jin jógában is erről van szó, de egy még lelassultabb, még
elfogadóbb, szemlélődőbb módon.
A pózokat sokkal hosszabb ideig tartjuk ki, ezzel segítve az izmok
elernyedését, és a mélyebb rétegek lazulását. Ez persze nem csak
testi, hanem lelki ellazulást is jelent.
A más típusú jógákban általában több utasítás van az ászanákhelyes
kivitelezésére, a gyakorlás során az izmokat mozgatjuk, erősítjük.
Erővonalak vannak.

A jinben kevés instrukció hangzik el az
oktató részéről, inkább megmutatja a
lehetőségeket a variációkra és
könnyítésekre. Onnantól kezdve a
gyakorlóra van bízva, melyiket és
milyen mélységben választja. A
lazaság, erőlködés mentesség jellemzi.
Persze, itt is vannak olyan pózok,
amikhez kell erőkifejtés, de mindig
fontos, hogy ne szenvedjünk a
végzésük közben.
A “menj bele, amennyire tudsz!”
jelszót felváltja a “menj bele,
amennyire jólesik!”. Fontos, hogy
figyeljünk a saját testünk jelzéseire
egyfajta szemlélődő szerepben.
Elfogadni azt, ami ma éppen van,
ahogy éppen vagyunk, ítélkezés
nélkül. Nem kell a végső határokig
elmenni, csak ha tényleg jólesik.
A gyakorlás alatt egy kellemes,
relaxált, akár meditatív állapot jön
létre, mivel teljes mértékben
önmagunkkal tudunk lenni.
Mitől a jin elnevezés? Attól, hogy a
kínai medicinát vegyíti a jóga
ászanákkal. A kínai medicina öt elemet
különböztet meg, amik kicsit mások,
mint a jógában: víz, fa, tűz, föld és
fém.
Mindegyik elemhez egy-egy évszakot,
szerveket, meridiánokat, ízeket,
érzéseket kapcsolunk.Tehát a gyakorlás
során nem csak ellazítjuk és nyújtjuk a
testet, hanem a meridiánokra is hatunk,
a hozzájuk tartozó szervekre,
tulajdonságokra, stb...
Nagy élményt tud adni egy-egy jin
gyakorlás, különösen azoknak, akik a
pörgős életük mellett dinamikusabb
sportokat is választanak.
Szükség van a dinamikára is, és az
ellazulásra is.
Hogy jön a kínai medicina és a jóga
össze? Nos, csak annyit mondhatok: A
TUDÁS ugyanaz, csak más
megközelítésből.
Bár az elemek neve némileg más, az
azok mögött lévő energia ugyanaz.
Bár a jógikus szemlélet csakrákról
beszél, a kínai pedig szervekről, a
gyógyulás ugyanúgy létrejön.
A lényeg, amit mondani szoktam, hogy a
TUDÁS mindenhol megvolt, csak
ezekben a kultúrákban maradt meg,
mindenhol kicsit másképp...
A LÉNYEG ugyanaz.

A punna nunna tészta
hiteles története
(megtörtént események alapján) Várhelyi Panni tollából
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidám facebook-társaság.
Tésztások voltak, nem is kicsit. Sokat dolgozó, közben trécselő, új dolgokat
szívesen kipróbáló, viccelődő, és éppenhogycsak egy kicsit buggyant népek
voltak.
Történt egyszer, hogy egyikük új tészta-fajtával próbálkozott otthon, fotózta,
mutatta a többieknek, és föltette a kérdést:
- Ma készítettem, de nem tudom, mi a neve?
A tészta igazán szép volt. Formás. És... rózsaszín.
A vihánc pedig beindult, jöttek a sziporkák… nuna… puna… punna nunna…
Szegény tészta, hiába tiltakozott, hogy tud ő másmilyen színű is lenni, és
különben is, van tisztességes, polgári neve, úgymint sopressini, eztán már
csak így emlegették.
Bosszúból jól megfertőzte a cserfes csajokat, attól kezdve mindenki nuna
tésztát akart. És készített is.
(fotó: Szabados Mariann;
névadó: Jari Kinga Lilla)

Könyvklub
Filmajánló
Pagonyi Gabriella
Nagyon jókedélyű, könyvbarát barátnők olvasói körébe
csöppenünk. Egyikőjük olyan könyvet hoz, amihez nem
szoktak hozzá. Túl a szépirodalmon, önmaguk félénkségén
és meg nem élt vágyaik előhívásán át kinyitják a pikáns
könyvet és elkezdik olvasni. Hogy hogyan hat életükre,
miket fedeznek fel szunnyadó önmagukban..?
Na ezt fedezheted fel te is kedves olvasónk, ha
kényelmesen elhelyezkedve eldőlsz fotelodban, és átadod
magad ennek a vígjátéknak.

Egészség
varázslás
füvekkel
P A G O N Y I G A B R I E L L A J A V A L L A T A I

Tésztaságok
VÁRHELYI PANNI OLDALA

A csiga
Nagymamám, és nagynénéim mesélték, hogy régen, a lakodalmak előtt
összeült a nőrokonság, jó ismerősök, és közösen pödörték a csigát.
A mindennapok része volt (főleg a téli időszakban), hogy az asszonyok
tésztát gyúrtak, szárították, legyen mihez nyúlni nyári dologidőben is.
Nálunk még ma is szokás, hogy időnként összejövünk mi, asszonyok, és
pödrünk. Mert a csigatészta az más, mint a többi! A csiga HAGYOMÁNY! A
csiga ÜNNEP! Mert együtt készítjük!
Ez a hagyomány, és az emlékek felidézése hozta az elhatározást: jó lenne
ismét élővé tenni az otthoni tésztakészítést. Erre jó alkalomnak mutatkozott
egy közös csigázás. Ehhez nem kell sok eszköz: elég egy bordás fa vagy vas,
és egy pálca.
2018 decemberében pödörtük először együtt a csigatésztát falubeli
asszonyokkal.
Azóta számos alkalommal, egyre szélesebb körben jövünk össze, hogy
finom házi tészta kerüljön az ünnepi asztalra (és a csigatészta mellett
kipróbáltunk más formákat is).
Jó lenne visszahozni a családok mindennapjaiba a házilag készített tésztákat.
Továbbadni a tudást a gyerekeknek, fiataloknak, minden érdeklődőnek.
Mert a pödrés nem csupán jó móka, a csigatésztának közösségteremtő
ereje van!
Várhelyi Panni

Uborka leves
N Y Á R I H Ű S Í T Ő
F Ű S Z E R É S G Y Ó G Y N Ö V É N Y E K K E L

Ebben levesben minden nyári jó megtalálható!
Legelőször a jól behűtött frissesége. Aztán a
fűszerek, gyógynövények által hozzáadott
gyógyító plusz. Gyönyörű, harmónikus ízvilág!
Ne ijedj meg a különleges növényektől az
összhatás nagyon jó. Persze, ha hiányzik
némelyik, az sem baj.
Hozzávalók:
2 db kígyó uborka vagy ezzel megegyező
fürtös uborka,
2 fej salottahagyma, vagy 1 kisfej vöröshagyma,
vagy 3 szál zöldhagyma,
2 gerezd fokhagyma, vagy 2 szál
zöldfokhagyma,
5-6 borágó levél,
4-5 sóska levél,
1-1 csokor, petrezselyem, kapor, bazsalikom,
menta,
1/2 l tejföl,
1/2 l joghurt,
só, bors, kevés cukor, citromlé.
Nagyon egyszerű az összetétel. Az uborkát
felkockázom héjastul. Kevés sóban
megforgatom. Állni hagyom 10 percet. Akinek
rossz az epéje, öntse le a levét.
Ezután mindent beleteszek a turmixgépbe
(Többszöri művelet a mennyiség miatt. Mindig
elosztom a folyadékkal a szilárd anyagokat).
Mindent egy ngy edénybe töltök, kissé
megkeverem, majd hűtőbe téve néhány órát
behűtöm.
Főtt tojással, vagy buggyantott tojással tálalom.
Isteni!
Pagonyi Gabriella

Mesezug
NYÁRI
V á r h e l y i P a n n i s z í v e c s ü c s k e

Fekete István: A vadgalamb
Csak az elmúlt gyermekéveknek voltak olyan ragyogó napjai, mint az a
vasárnap. Éjjel esett az eső, a szőlőlugas levelein ezer vízcsepp szikrázott és
a harangszó is olyan üdén hintázott a levegőben, mintha harmatban
mosakodott volna.
Harmadik harangszó után már mindenki a helyén ült a templomban, a mise
lassan csordogált a prédikáció felé, a maga ragyogó vasárnapi útján.
- Ne tegyétek azt másoknak, amit nem akartok, hogy nektek tegyenek -
hangzott az intés a szószékről és én ezen a nagyon öreg bölcsességen
hosszan elgondolkoztam. Még otthon is eszembe jutott, amikor a
szomszéd kutyáját oldalba dobtam. Nekem se esne jól, ha egy akkora kő
csattanna a bordáimon...bár nem tudtam, hogy az állatokra is vonatkozik - a
példabeszéd.
A falon kalitka lógott s benne egy vadgalamb. Nem gerle, és nem örvös
galamb, hanem igazi vadgalamb, melyik nagy fák odvában költ és úgy búg,
mint az orgona. Igen, tegnap még búgott, de mára, mintha elfelejtette volna
a dalt, ami a madarak imádsága. A búgás egy nagy bükkfáról hallatszott, de
aztán elhallgatott és Berta Jancsi azt mondta:
- Most bement a likba, ami a fán van, ha akarnám, meg is foghatnám...
Jancsinak nagy tisztelője voltam, mert hét országra szóló csibész volt és
mellettem, mint "rossz szellem" működött, de azért erre azt mondtam,
hogy: nem hiszem.
- Nem lehet azt a fát megmászni...
- Neem? Mit adsz, ha megfogom a madarat?
- Bicskát. Halas bicskát, de csak búcsúkor.
Jancsi egy kicsit latolgatta a búcsú távolságát, és a bicska valószínűségét,
aztán mászni kezdett. Magam is jó famászó voltam abban az időben, de
Jancsi barátom művész volt, aki úgy ment felfelé a fa síkos törzsén, mint a
mezei poloska.
- Úgy is kirepül - gondoltam-, de a galamb nem repült ki. Talán fiai voltak,
talán azt hitte, nem lehet benyúlni? Nem tudom.
Reszkettem a madárért, hogy az enyém legyen és nagyot dobbant a szívem,
amikor Jancsi benyúlt az odúba.

- Megvan!
A galamb rémülten vergődött, aztán eltűnt barátom öblös ingében.
- A bicskának legyen karikája is, hogy madzagra kössem - egészítette ki
Jancsi a megkötött üzletet. - Itt a madarad.
Boldog voltam. Kalitkába tettem, vizet adtam neki, és búzát is - mi tagadás -
a templomban is csak rá gondoltam.
Örömöm aztán egyre csökkent és most csak néztem a kalitkában gubbasztó
galambot, és szerettem volna, ha megszólal. De nem szólalt meg. Csak ült a
kalitka rácsán túl, valami irtózatos messzeségbe nézett. Addig néztem, míg
elaludtam.
És álmomban búgni kezdett, és előttem megjelent a táj, amit elvettem tőle.
Az erdő, amely néma lett nélküle, a szikla, amely felett átszállt, a patak,
ahová inni járt, a ködös messzeség, ahová elrepült, a párás magasság,
ahonnét mindent látott.
Panaszos siránkozása szinte fojtogatott. A kalitka rácsa, mintha
megvastagodott volna és elzárta előlem a világot. Nem mehettem játszani,
nem mehettem a mezőre, nem mehettem apámhoz, anyámhoz. Vergődtem
a rács mögött és nem tudtam miért.

- Miért? - kiáltottam. - Miért?
Ekkor valaki megrázta a vállam.
- Rosszat álmodol, hogy úgy nyögsz?
- Igen - suttogtam, de álmomat hiába kérdezték.
- Elfelejtettem...
Másnap azonban hajnalban keltem, amikor még aludt a ház - csak a fecskék
csiviteltek áhítattal nézve a kelő napot. Odamentem a kalickához és
kinyitottam ajtaját.
- Eredj madár!
Néztem utána, míg csak láttam és a szívemben boldog, nagy sóhajtások
születtek.
Azóta vele repülök minden szabad madárral, azóta az én házamban nem
volt rab madár és azóta: nem teszem mással azt, amit nem akarom, hogy
velem tegyenek, mert emlékeim távoli, árnyékos erdejében ilyenkor
szomorúan búgni kezd a vadgalamb.

A MAGAZIN
Nyári bőséget kíván
Várhelyi Panni
Pagonyi Tímea
Pagonyi Gabriella