dc_77_10 - REAL-d
dc_77_10 - REAL-d dc_77_10 - REAL-d
El�szó A legtöbb történeti munkában nem tudhatjuk el�re, mit is jelent a �magyarországi� megjelölés. Esetünkben a kora újkori történelmünk valóságának megfelel�en kell érteni. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Királyság értend� �Magyarország� alatt, igaz, hogy az Istvánffy és a Mikulich könyvtárak esetében átlépünk a Horvát Királyság területére, Varasd megyébe. A Horvát Királyság azonban a magyar korona része volt, politikai önállósága az ehhez való tartozás mentén rendezett viszonyt jelentett. Nem tárgyaljuk azonban az Erdélyi Fejedelemség el�kel�inek könyvtárait, a Partium Regni Hungariae pedig nem kínál eldöntend� helyzetet: nem ismerünk a kérdéses korszakból f�nemesi könyvtárakra vonatkozó dokumentumokat. Dolgozatom szerkezetének megválasztásakor felmerült egy �Horvátország�, �Nyugat- Magyarország� és �Felföld� tagolás, ezt azonban elvetettem. Szükségesnek látom azonban, hogy err�l a lehetséges tagolásról az el�szóban szót ejtsek. Általában nem értek egyet azzal, ha a mai horvátországi területek történeti kutatását mell�zik a magyar m�helyek. Fel sem vet�dik, hogy egy-egy vizsgálat tárgyát ne képeznék a mai szlovákiai részek, vagy a Romániához került egykori magyar régiók (Partium, Erdély, Temesvidék). 1 Valóban vitatható, ha a dalmáciai nemességet bevonjuk a vizsgálatba, hiszen egy alapjaiban eltér� m�vel�déstörténeti koordináta-rendszerben éltek. 2 A szlavónia, illetve Varasd és Zágrád megyék 3 horvát nemességének iskolázottsága, vallási szokásai, olvasmányai azonban nem tértek el a nyugat-magyarországi katolikus magyar nemességét�l. A kora újkorban az itteni nemesek általában kétnyelv�ek (horvát és magyar) voltak, ismerték a latint, mint az adminisztráció, és az országgy�lések (horvát és magyar) nyelvét, sokan közülük Grácban, Bécsben tanultak, vagyis a német nyelv ismerete sem volt ritka körükben. Velence közelsége, illetve a dalmát nemesség kétnyelv�sége (horvát és olasz), a gyakori házassági, vagy csak egyszer�en gazdasági kapcsolatok miatt az olasz ismerete sem csak sporadikusnak mondható. A Zrínyi család példája a XVII. században nem csak a mai kutatók számára jelenti a kapcsolatot a horvát és a magyar kultúra között, a korban, tekintélyük okán is, kialakult udvaraikban egy könyvekkel valamit kezdeni tudó, valóban horvát-magyar, kétnyelv� nemesi 1 Még a magyar nemzeti bibliográfiai munkákból (RMNy) is kimaradt például a XVI. században Nedelic (Nedeli��e), amely ráadásul Zala megyéhez tartozott, vagyis semmilyen értelemben sem a Horvát Királysághoz. A XIX. századi Csáktornyának (� akovec, egykor Zala megye) ugyancsak szerepelnie kellene a nemzeti bibliográfiai számbavételben 1920-ig. 2 Talán nem bántó egy tudományos igény� dolgozatban, ha azt mondjuk, hogy a m�vel�déstörténeti határ ott húzódik a két terület közt, ahol már nem šunka-t, hanem pršut-ot készítenek a sertés combjából. 3 Történetileg lásd: PÁLFFY Géza: Horvátország és Szlavónia a XVI–XVII. századi Magyar Királyságban. Fons, 9(2002). 107�121. dc_77_10 4
kör. 4 De elmondható ez a többiekr�l is: Keglevichek, Bothok, Gyulayak, Frangepánok, Erd�dyek, Draskovichok stb. Legtöbbüknek voltak birtokaik, udvaraik Magyarországon, sokuknak a tengermelléken is. 5 dc_77_10 A kérdés, hogy együtt vizsgálható-e a magyar és a horvát nemesség olvasmánykultúrája, a török hódításnak köszönhet�en persze csaknem tisztán elméleti marad. A hódoltság alatt él� Szlavóniából egyetlen kora újkori könyvtárat sem ismerünk, jóllehet van olyan horvát helyismereti irodalom, amely szerint valamelyik budai pasa a Bibliotheca Corvina egy részét magával vitte Valpó (Valpovo) várába. 6 Varasd és Zágráb megyéb�l viszont van néhány tényleges emlékünk, amelyek alapján jellemezhetjük a terület nemességének a m�veltségét. Természetesen a horvátországi nemesi családokról is elmondható, hogy források tekintetében nem elkényeztetett a m�vel�déstörténet írója. Vannak olyan emlékeink, amelyek önmagukban állnak, igaz beszédesen. Ilyen például a Draskovich család könyvtártörténeti helye. Számos kérdés kapcsán el�fordul a nevük, de a családi könyvtár XVII. századi katalógusának nyomára eddig nem akadt senki. Biztosan komoly gy�jteményük volt, hiszen nyomtatott ex librist is készíttettek 1635 körül, amikor grófi címüket elnyerték. 7 Örökölték Istvánffy Miklós könyvtárának egy részét is, és jó néhány családtag, amikor f�papi méltóságot nyert, gazdagon adományozott könyvei közül. A XVI. században felemelkedett, Horvátországban birtokokat szerz� Gyulay család hasonlóképpen gazdag könyvtárral bírhatott. Nyomtatott ex librisük csak a XVIII. század legelejér�l maradt fenn, 8 de XVI. századi gazdagságukat, családi kapcsolataikat látva képzelhetetlen, hogy ne lett volna korábbi gy�jteményük. Természetesen felsorolhatnánk a legtöbb nemes családot, akinek egy-egy könyve fennmaradt napjainkig, de inkább azokat veszem számba, amelyek olvasmányairól annyi információnk van, amely alapján az eruditio jellegét is megítélhetjük. 4 Erre utal BENE Sándor könyvének szelleme is: Egy kanonok három királysága. Ráttkay György horvát históriája. Bp., 2000, Argumentum. (Irodalomtörténeti Füzetek, 148.) 5 Az utóbbi évek leginkább példaadó eseménye a közös múlt közös kutatása irányában három könyv megjelenése: Croato-Hungarica. Uz 900 godina hrvatsko-mađarskih povijesnih veza : a horvát-magyar történelmi kapcsolatok 900 éve alkalmából. Ured.: Milka JAUK-PINHAK, KISS Gy. Csaba, NYOMÁRKAY István. Zagreb, 2002, Katedra za hungarologiju Filozofskoga fakulteta Sveu�ili�ta u Zagrebu, Matica hrvatska. 167�179.; Hrvatsko-mađarski odnosi, 1102–1918. Zbornik radova. glav. ured.: Milan KRUHEK. Zagreb, 2004.; A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk.: BENE Sándor, HAUSNER Gábor. Bp., 2007, Zrínyi Kiadó. 6 HOCH-KUHA� , Franjo � aver: Valpovo i njegovi gospodari. Zagreb, 1876, Dioni�. 24�25. 7 OSZK, Régi Nyomtatványok Tára, exl. 107. 8 OSZK, Régi Nyomtatványok Tára, exl. 181. 5
- Page 1 and 2: dc_77_10 MONOK ISTVÁN A magyarorsz
- Page 3: Mottó: dc_77_10 �Parler de livre
- Page 7 and 8: dc_77_10 telepedtek le, Észak-Nyit
- Page 9 and 10: ne protestáns arculatú lett volna
- Page 11 and 12: dc_77_10 Bármennyire is egyszer�
- Page 13 and 14: illetve az RMNy egyben az egyes kia
- Page 15 and 16: Nemesi udvar és könyvkultúra Mag
- Page 17 and 18: dc_77_10 le ennyire. Az erdélyi ka
- Page 19 and 20: dc_77_10 Az udvar szerkezetének ki
- Page 21 and 22: dc_77_10 (hogy modernek legyünk: a
- Page 23 and 24: tárgyalják. Egészen addig men�
- Page 25 and 26: dc_77_10 A könyvek beszerzésének
- Page 27 and 28: dc_77_10 jegyezte fel a megvásáro
- Page 29 and 30: fogadtak be udvarukba, birtokaikra
- Page 31 and 32: dc_77_10 ahogy az � udvari botani
- Page 33 and 34: eldönthet�. Batthyány Boldizsá
- Page 35 and 36: Balázs Mihály és Horn Ildikó ta
- Page 37 and 38: dc_77_10 tevékenységükkel); a k
- Page 39 and 40: Az olvasmánytörténet legfontosab
- Page 41 and 42: Istvánffy Miklós könyvtáráról
- Page 43 and 44: dc_77_10 A hagyatéki összeíráso
- Page 45 and 46: feljegyezték volna, de olyan esete
- Page 47 and 48: A ma is fennmaradt könyvek szaksze
- Page 49 and 50: Királyi udvar � fejedelmi udvar
- Page 51 and 52: most nem az, hogy mikor pusztult el
- Page 53 and 54: számukra Mátyás, illetve a Hunya
El�szó<br />
A legtöbb történeti munkában nem tudhatjuk el�re, mit is jelent a �magyarországi�<br />
megjelölés. Esetünkben a kora újkori történelmünk valóságának megfelel�en kell érteni. Ez<br />
azt jelenti, hogy a Magyar Királyság értend� �Magyarország� alatt, igaz, hogy az Istvánffy és<br />
a Mikulich könyvtárak esetében átlépünk a Horvát Királyság területére, Varasd megyébe. A<br />
Horvát Királyság azonban a magyar korona része volt, politikai önállósága az ehhez való<br />
tartozás mentén rendezett viszonyt jelentett. Nem tárgyaljuk azonban az Erdélyi Fejedelemség<br />
el�kel�inek könyvtárait, a Partium Regni Hungariae pedig nem kínál eldöntend� helyzetet:<br />
nem ismerünk a kérdéses korszakból f�nemesi könyvtárakra vonatkozó dokumentumokat.<br />
Dolgozatom szerkezetének megválasztásakor felmerült egy �Horvátország�, �Nyugat-<br />
Magyarország� és �Felföld� tagolás, ezt azonban elvetettem. Szükségesnek látom azonban,<br />
hogy err�l a lehetséges tagolásról az el�szóban szót ejtsek.<br />
Általában nem értek egyet azzal, ha a mai horvátországi területek történeti kutatását<br />
mell�zik a magyar m�helyek. Fel sem vet�dik, hogy egy-egy vizsgálat tárgyát ne képeznék a<br />
mai szlovákiai részek, vagy a Romániához került egykori magyar régiók (Partium, Erdély,<br />
Temesvidék). 1 Valóban vitatható, ha a dalmáciai nemességet bevonjuk a vizsgálatba, hiszen<br />
egy alapjaiban eltér� m�vel�déstörténeti koordináta-rendszerben éltek. 2 A szlavónia, illetve<br />
Varasd és Zágrád megyék 3 horvát nemességének iskolázottsága, vallási szokásai, olvasmányai<br />
azonban nem tértek el a nyugat-magyarországi katolikus magyar nemességét�l. A kora<br />
újkorban az itteni nemesek általában kétnyelv�ek (horvát és magyar) voltak, ismerték a latint,<br />
mint az adminisztráció, és az országgy�lések (horvát és magyar) nyelvét, sokan közülük<br />
Grácban, Bécsben tanultak, vagyis a német nyelv ismerete sem volt ritka körükben. Velence<br />
közelsége, illetve a dalmát nemesség kétnyelv�sége (horvát és olasz), a gyakori házassági,<br />
vagy csak egyszer�en gazdasági kapcsolatok miatt az olasz ismerete sem csak sporadikusnak<br />
mondható. A Zrínyi család példája a XVII. században nem csak a mai kutatók számára jelenti<br />
a kapcsolatot a horvát és a magyar kultúra között, a korban, tekintélyük okán is, kialakult<br />
udvaraikban egy könyvekkel valamit kezdeni tudó, valóban horvát-magyar, kétnyelv� nemesi<br />
1 Még a magyar nemzeti bibliográfiai munkákból (RMNy) is kimaradt például a XVI. században Nedelic<br />
(Nedeli��e), amely ráadásul Zala megyéhez tartozott, vagyis semmilyen értelemben sem a Horvát<br />
Királysághoz. A XIX. századi Csáktornyának (� akovec, egykor Zala megye) ugyancsak szerepelnie kellene<br />
a nemzeti bibliográfiai számbavételben 1920-ig.<br />
2 Talán nem bántó egy tudományos igény� dolgozatban, ha azt mondjuk, hogy a m�vel�déstörténeti határ ott<br />
húzódik a két terület közt, ahol már nem šunka-t, hanem pršut-ot készítenek a sertés combjából.<br />
3 Történetileg lásd: PÁLFFY Géza: Horvátország és Szlavónia a XVI–XVII. századi Magyar Királyságban. Fons,<br />
9(2002). <strong>10</strong>7�121.<br />
<strong>dc</strong>_<strong>77</strong>_<strong>10</strong><br />
4