Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Az olvasmánytörténet legfontosabb forrásai a különböz� céllal készült összeírások. A<br />
nemesi javak összeírása azonban els�dlegesen a birtokokra, azok részeire vonatkozik, és<br />
egyben korlátozódik is. Az ingóságok számbavétele már nem olyan gyakori, és ezeken belül a<br />
könyvek � összehasonlítva az ékszerekkel, a fegyverekkel, a bútorokkal, a díszes ruhákkal �<br />
nem mindig képviseltek olyan értéket, amelyeket tételesen felsoroltak volna. Általában is a<br />
köznemesek, a f�urak vásárlásairól viszonylag kevés forrás maradt fenn, mert a levéltári<br />
anyagok rendezése során, lényegében a XVIII. századtól kezdve ezeket a selejtezett anyagok<br />
közé helyezték. (A részletes összeírás még a polgári hagyatékok esetében is megsemmisült, és<br />
csak a vagyonrészek összértékét feltüntet� tisztázati � és nem az összeírás helyszínén készült<br />
részletes piszkozati � példány maradt fenn. 158 ) Az olvasmánytörténet kutatójának<br />
szerencséjére a magyar nemes peresked� alkat, így az örökösödési perek kapcsán sokszor<br />
maradt fenn ingóságok összeírása, és természetesen a családi udvar kulturális életének<br />
szervezése a könyvet is megfelel� értékén kezelte. A fennmaradt régi könyvek kéziratos<br />
bejegyzései pedig további értékes információkkal szolgálnak a gy�jtemény keletkezésével<br />
kapcsolatban, és nem ritkán a nemesek olvasási, könyvhasználati szokásaira is következtetni<br />
engednek.<br />
<strong>dc</strong>_<strong>77</strong>_<strong>10</strong><br />
A kora újkori magánkönyvtárak állományáról ritkán készült katalógus. Ennek alapvet�<br />
oka az, hogy kevés akkora könyvtár volt, amelyben az egyes m�vek megtalálhatóságát ezzel<br />
az eszközzel (katalógus) kellett volna biztosítani. A tulajdonos vagy az udvari személyzet a<br />
néhány száz, ritkán egy-két ezer könyv között katalógus nélkül is eligazodott. A katalógus<br />
összeállításához ráadásul olyan személyre volt szükség, aki ismerte a gy�jteményt, a kortárs<br />
tudományok rendszerét, és volt gyakorlati érzéke ahhoz, hogy a könyveket fizikailag<br />
gazdaságos helykihasználással tudja elhelyezni, egyben a megtalálhatóságot is biztosítani<br />
(adott esetben például a köteteket beszámozva, a gyarapodásnak helyet hagyva, nagyság<br />
szerint, de a tematikus rendet is megtartva tette a polcokra). Ezt a személyt, ebben a<br />
funkciójában nyugodtan nevezhetjük könyvtárosnak. 159 Katalógus készíttetése már<br />
önmagában nagyfokú tudatosságra utal a könyvgy�jtés területén. A tény, hogy készült<br />
néhány, a magyarországi bibliofília kezdeteit is jelenti. 160 A legtöbb esetben azonban a<br />
tulajdonos egyszer�en jegyzékbe (a dokumentum fejléce szerint �catalogus�-ba) foglaltatta<br />
158 Az összeírások rendszerét a kivételesen fennmaradt komplett dokumentáció mutatja. Ilyen a Kassa város<br />
Levéltárában fennmaradt kett�s összeírás-sorozat, a maculatorium és a purum. Vö. ADATTÁR 15.<br />
159 MONOK István: Kit nevezhetünk könyvtárosnak a XVI–XVIII. századbeli Magyarországon? In: „Mert a<br />
szívnek teljességéből szól a száj.” Könyvtártudományi tanulmányok Hajdu Géza 80. születésnapjára. Szerk.:<br />
BARÁTNÉ HAJDU Ágnes. Szeged, 2007, SZTE Juhász Gyula Fels�oktatási Kiadó, 156�164.<br />
160 A magyarországi bibliofília történetének összefoglalásakor erre a szempontra nem utaltam. Vö.: MONOK<br />
István�BUDA Attila�HAPÁK József (fotó): A magyar bibliofília képeskönyve. Bp., 2006, Korona Kiadó.<br />
39
Change language