dc_77_10 - REAL-d

1598), Imre (1539 k.�1599) és Ferenc (1535�1577), a történetíró, váradi püspök, 1560-ban
bárói címet kaptak. Ahogy a Balassa család esetében a költ� Balassi Bálintról csak
érint�legesen szólhatunk olvasmányai kapcsán, a történetíró Forgáchok, 1075 m�veltségét nem
ismerjük, és a �magyar Tacitus� olvasttsága is csak fennmaradt történeti munkája 1076
forrásainak elemzésekor rajzolódik ki. 1077 Igaz, ezek a vizsgálatok is csak antik
szövegélményeivel, a történeti irodalommal, de f�ként forrásaival foglalkoznak.
Forgách Imre, Trencsén vármegye f�ispánja háromszor n�sült (a Perényi, a Zrínyi, majd a
von Sachsen-Lauenburg családokból). Fiai sorra meghaltak feln�tt koruk el�tt, leányai viszont
az Ostrosith, a Révay és a Nádasdy családok tagjaihoz mentek férjül. Haláláig lutheránus
maradt, a trencséni gimnáziumot 1588-ban könyvadománnyal is segítette.
Forgách Simon királyi pohárnokmester gyermekei közül többen kiemelked� életm�vet
hagytak maguk után. Ferenc (1566�1615) esztergomi érsek lett, könyveit több összeírásból is
ismerjük. 1078 A lutheránus Mihály (� 1603), aki levélváltást kezdeményezett Justus
Lipsiusszal, 1079 a kés� humanista magyarországi értelmiségi kör jeles tagja volt. � maga is
egy Lipsius-imitációval (De peregrinatione) 1080 disputált a wittenbergi egyetemen. A XVI.
század végének, XVII. század elejének szellemi mozgalmát meghatározó egyéniségek, Révay
Péter, Rimay János is részben az � közvetítésével találkoztak az újsztoicizmus modern
tanaival. 1081
dc_77_10
1075 Forgách Ádám, Ferenc, Imre, Mihály, Simon, Zsigmond. Munkáik bibliográfiáját lásd: Inventarium de
operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentiis ab initiis usque ad annum 1700. – A magyar történeti
irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig. Composuit/összeállította KULCSÁR Péter. Bp., 2003,
Balassi Kiadó, OSZK. 169�172.
1076 Ez a történeti m� csak 1866-ban látott nyomdafestéket, de 37 kéziratos másolata ismert. Vö. Kulcsár
Péternek az el�z� jegyzetben idézett munkája 170�171. oldalával. A kiadás: Ghymesi Forgách Ferencz
nagyváradi püspök magyar históriája 1540–1572, Forgách Simon és Istvánfi Miklós jegyzéseikkel együtt. A
Herczeg Esterházy-féle kéziratból közli MAJER Fidél. Bévezette TOLDY Ferenc. Pest, 1866, Eggenberger
Ferdinánd. (Magyar Történelmi Emlékek. II. osztály, 16.) A kézirat sorsáról lásd az Istvánffy Miklósról írt
fejezetünket.
1077 Máig egyik legalaposabb elemzése: SÖRÖS Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró. A Pannonhalmi
F�apátsági F�iskola Évkönyve az 1912�1913. tanévre. Pannonhalma, 1913. 145�207. (itt f�ként: 199�203.);
U� : Forgách Ferencz és Tacitus. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1899. 324�329.; PIRNÁT Antal: Forgách
Ferenc. Irodalomtörténet, 1955. 17�32.; BORZSÁK István: Forgách Ferenc és Tacitus. ItK, 1977. 51�60.
Ugyanez, In: U� : Dragma. Válogatott tanulmányok. I. kötet. Bp., 1994, Telosz Kiadó. 292�307.
1078 ADATTÁR 13/4. 33�41. (1613); ADATTÁR 13/1. 96�101. (1614)
1079 Forgách Mihály–Justus Lipsius levélváltása. Sajtó alá rend.: STOLL Béla. Latinból ford.: PIRNÁT Antal.
Bev., szerk.: KLANICZAY Tibor. Jegyzetek: V. KOVÁCS Sándor. Életrajz: KOMLOVSZKI Tibor. Bp., 1970,
MTA Irodalomtudományi Intézete.
1080 RMK III. 769. Magyarul KULCSÁR Péter fordításában: Magyar utazási irodalom, 15–18. század. A válogatás
és az utószó KOVÁCS Sándor Iván, a szöveggondozás és a jegyzetek MONOK István munkája. Bp., 1990,
Szépirodalmi Kiadó. (Magyar Remekírók) 7�33.
1081 Vö.: VARGHA Anna: Iustus Lipsius és a magyar szellemi élet. Bp., 1942. (Értekezések a magyarországi
latinság köréb�l, 7.); PAPY, Jan: Justus Lipsius in Hungary: exchange of a humanist intellectual and
educational programme. In: Hercules Latinus. Acta colloquiorum minorum anno MMIV Aquis Sextiis,
sequenti autem anno Debrecini causa praeparandi grandis eius XIII conventus habitorum, quem Societatis
Internationalis Studiis Neolatinis Provehendis diebus 6�13 m. Aug. a. MMVI in Hungariae finibus instituet.
211