Értekezés

5. fejezet Összefoglalás
5. Összefoglalás
Értekezésem elsı részében a faanyag-modifikáció témakörébe tartozó hıkezelés
tudományos és ipari elızményeit, a hıkezelt faanyag legfontosabb alaptulajdonságait és
térségünk neves kutatóintézeteinek eredményeit foglaltam össze. Reményeim szerint e
fejezetrész a témával kapcsolatos magyar nyelvő szakirodalmat méltóan kiegészíti. A fıleg
külföldi szakirodalommal rendelkezı hıkezelés eredményeibıl és az elıkísérleteimbıl
kiindulva 180 és 200°C-on végeztem termikus kezeléseket cser, bükk és pannónia nyár
faanyagokkal. A külföldi eljárások elemzése alapján a faanyag száraz, normál levegıben
történı hıkezelésére sikerült olyan menetrendeket felállítanom, melyek félüzemi szinten
minıségi hıkezelt faanyagok elıállítását tették lehetıvé. A kutatásom során olyan
ismeretanyag birtokába jutottam, mellyel reményeim szerint mind egyetemünk, mind a hazai
ipar szakmai és gazdasági fejlıdését szolgálhatom. A kifejlesztett menetrendek
dokumentációja jelenleg iparjogvédelmi szerzıdés tárgyát képezi, mely megalapozza a
megszerzett tudás jövedelmezı ipari hasznosulását.
Vizsgálataim alapján megállapítható, hogy a hıkezelés következtében a vizsgált
faanyagok tulajdonságai a lezajló fizikai és kémiai folyamatok eredményeként megváltoznak.
A hıhatás következményeként megindul a kémiai összetevık bomlása, a faanyag zsugorodik
és egy kompaktabb szerkezet alakul ki. Az -OH csoportok lehasadásával, és szférikus okok
miatt a szerkezet higroszkópossága mérséklıdik, az egyensúlyi fanedvesség csökken, s ennek
következtében a hıkezelt faanyagok méretstabilitása növekedik. Eredményeim alapján
egyértelmően megállapítható volt, hogy a hıkezeléssel csökkenthetı a gombabontás mértéke
is, s így a vizsgálati faanyagok gombaállósága jelentısen növelhetı. Ezzel lehetıség nyílik e
faanyagok kültéri alkalmazására, mint pl. járófelületek, burkolatok kialakítása. A farontó
gombákkal szembeni ellenálló-képesség növelése mellett más, bizonyos felhasználási
területek szempontjából fontos változások is fellépnek. Nagyon karakterisztikus a kezelés
színmódosító hatása, mely nem csak a faanyag sötétebb színárnyalatainak elérését teszi
lehetıvé, hanem az egyes farészek színbeli különbségeit, kontrasztját is csökkentheti. Ezáltal
az így kezelt faanyagok beltéri felhasználási köre is szélesedik, mint pl. burkolatok,
dekorációs felületek kialakítása. A szakirodalmi adatok alapján azonban elmondható, hogy az
így kialakult módosult szín, a kezeletlen fáéhoz hasonlóan, UV fény hatására változik, nem
tekinthetı stabilnak. A faanyagvédelmi és színmódosító célú kezelés esetén figyelemmel kell
lenni a módosult szilárdsági tulajdonságokra, ugyanis a termék késıbbi élettartamát
nagymértékben befolyásolják. A szilárdsági értékek változása arra enged következtetni, hogy
a színmódosító kezeléseket a lehetı legalacsonyabb hımérsékleten kell végrehajtani. A
faanyagvédelmi szempontú modifikálás során a magasabb hıfokon végzett kezelések
esetleges nem kívánt hatásaival is számolni kell (pl. a faanyag jellegzetes szaga).
Hangsúlyoznom kell azonban azt a tényt, hogy hıkezeléseimet normál légköri levegıben
végeztem, mely az oxidatív bomlásfolyamatoknak kedvez. A kezelıközeg megválasztása,
mely meghatározza a technológiát, kulcsfontosságú a végtermék és az egyéb keletkezı
anyagok milyenségét illetıen, döntı jelentıségő a kezelés költségeit és a környezeti terhelést
tekintve. Az általam alkalmazott eljárás költségkímélı jellege mellett megemlíthetı, hogy a
bomlásfolyamatok során keletkezı gázok, csapadékok kezelésérıl gondoskodni kell és erısen
korrozív hatásúak, mely tények egyéb kérdéseket vethet fel. Faanyagvédelmi vonatkozásban a
növekvı gombaállóság mellett megemlítendı, hogy a faanyag teljes keresztmetszetében
tartósan 100°C hımérséklet fölé emelkedik, mely hıhatás a fában lévı farontó organizmusok
pusztulását okozza.
75