Értekezés

4. fejezet Vizsgálati eredmények értékelése
már nem volt kimutatható hatással. A nyár próbatestek ütı-törı munkája a 180°C-os elsı
menetrend esetében már kb.50%-os csökkenést mutattak. A kezelési idı növelése már itt sem
csökkentette számottevıen a mintaátlagokat. Egyedül az elsı és harmadik menetrend
mintaátlagai között volt szignifikáns az eltérés.
A 200°C–os menetrendek fafajtól függetlenül szignifikánsan csökkentették az ütı-törı
munkát, de az elsı menetrendhez képest tovább növelt kezelési idı már nem volt hatással a
mintaátlagokra. Cser esetén kb. 40%-al , bükk esetén kb. 35%-al és a nyár faanyagnál pedig kb.
70%-al csökkent az ütı-törı munka. A számadatokon kívül a törési képek jellege is arról
tanúskodik, hogy a hıbomlás egy szintjén túl a faanyagot egyre ridegebbé teszi. A tompa
törések gyakorisága a hıbomlás elırehaladtával növekvı tendenciát mutat. A 32. ábra a
kezeletlen fa szálkás és a hıkezelt fa tompa törési képeit mutatja. Balról jobbra haladva a nyár,
bükk, és végül a cser próbatestek láthatók az ütı-törı vizsgálatot követıen.
32. ábra A kezeletlen fa szálkás és a hıkezelt fa tompa törési képei
(balról jobbra: nyár, bükk, cser)
4.3.3. Rostirányú nyomószilárdság
A vizsgálati eredmények alapján megállapítottam, hogy a hıkezelés a faanyag
hıdegradációjának egy bizonyos szintje felett növeli a rostirányú nyomószilárdságot. A mérési
eredményeket a 18. diagramcsoport összegzi, a minták 25 darabosak voltak és a részletes
adattáblázatokat a 3.3 számú melléklet tartalmazza. A diagramokon a bükk és cser faanyagok
180°C-os, azaz a kék trendvonalait tekintve látható, hogy az egyes menetrendek mintaátlagai
alig térnek el a kontrollcsoportokétól. A statisztikai elemzés is megerısítette, hogy ezen a
hıfokon végzett menetrendek nem okoztak szignifikáns eltéréseket sem a kontrollcsoportokhoz
képest, sem a hıkezelt minták között. 180°C-os hıkezeléseknek így nem volt kimutatható
hatása a cser és bükk faanyag nyomószilárdságára. Ugyanezen a hıfokon hıkezelt nyár
faanyagnál a mintaátlagok növekedése figyelhetı meg. A harmadik menetrend hatására az
eltérés már 20%-feletti, mely a 200°C-os elsı menetrendnél is hasonlóképpen alakult. E két
menetrend hatása így azonosnak bizonyult. A 200°C-os elsı menetrendhez képest a kezelési
idı további növelése már nem volt hatással a nyár rostirányú nyomószilárdságára. Míg bükk
esetében a 200°C-os elsı menetrend mintaátlaga közel 30%-al, addig csernél csak kb. 12%-al
magasabb, mint a hozzátartozó kontrollcsoporté. A menetrendek mintaátlagai közötti
eltéréseket vizsgálva megállapítottam, hogy az elsı menetrendhez képest a kezelési idı
növelése e két faanyag esetében sem volt további hatással a nyomószilárdságra.
67