Értekezés

1. fejezet Bevezetés, elızmények és célkitőzések
1. Bevezetés, elızmények és célkitőzések
A Föld erıforrásaival történı bánásmód és gazdálkodás korunk mindnyájunkat érintı,
s talán sokakat foglalkoztató kérdései. Erdeink ökológiailag és egyéb szempontok szerint jól
definiált és fontos szerepein túlmenıen a mindennapjainkban is oly nélkülözhetetlen,
megújuló nyersanyagot biztosítanak számunkra. A faanyag életünk részévé vált, olyan
mértékben, hogy az erdık jövıbeni sorsa mára már a mi sorsunk is egyben. A
faanyagtudomány a fatestnek, mint a továbbfeldolgozás alapanyagának életútját hivatott
szolgálni úgy, hogy környezetbarát eljárásokkal, tudományos érvekkel növeljék a felhasználás
hatékonyságát és a beépített faanyag élettartamát. E törekvések velejárójaként az alapanyagok
céltudatosabb és orientált alkalmazásával lehetıség nyílhat a globális folyamatok, mint pl. az
erdıfelületek csökkenése, kis mozgatórugójaként pozitív hatást gyakorolni arra. A faanyagmodifikációs
kísérletek ilyen megfontolásokból a mindezidáig értéktelenebbnek tartott, nem
túl attraktív színtónusú, károsítókkal szemben nem tartós faanyagok tulajdonságainak
javítására irányultak. Mivel a javítani, újat alkotni vezérelvek nem mindig párosulnak
komplex gondolkodásmóddal s néha évtizedek múltán zsákutcának is bizonyulnak a háttérben
megbúvó másod, vagy harmadlagos hatásaik miatt, ezért az egyes tudományágak
összehangolt tevékenysége e téren is nélkülözhetetlen. Sajnálatos módon a tendencia az, hogy
a tudomány, holott elıbbre jár, mindig az ipar mögött kényszerül kullogni, elég csak a
„kıolajlobby” vonatkozásaira gondolnunk.
Kéziratom fı témáját faanyag-tudományi, ezen belül fıként faanyagvédelmi
szempontok alapján a hıkezelés, mint módosító eljárás képezi. Tárgyilagos eredményein
túlmenıen csak pár gondolat erejéig szeretnék e tudományág keretein kívül tekinteni, melyek
szervesen kapcsolódnak a hıkezelési technológiához és talán újabb, más szakterületen is
fontos kutatásokat motiválnak. Célul tőztem ki, hogy az elmúlt években folytatott
kutatómunkám egy részét, melyet a Faanyagtudományi Intézetben a GVOP „Vegyszermentes
faanyagvédelem” projekt keretein belül kutatómérnökként és azt megelızıen
doktoranduszként végeztem, szakmailag egységes és hasznosítható formába öntsem. Ehhez
kapcsolódóan szükségesnek látom, hogy pár sorban összegezzem mi is történt az értekezés
megírását megelızıen.
Elsı kezeléseimet a Fizika és Elektrotechnika Intézet által a hidrotermikus kezelések
során már alkalmazott autokláv segítségével végeztem. Nagy István technikus
közremőködésével, a kezdeti sikertelenség és egyéb technikai módosítás ellenére, már 2004
végén sikerült minıségi hıkezelt faanyagot elıállítanunk. Cser, tölgy, kıris, bükk, álgesztes
bükk, nyár, akác és erdeifenyı próbatesteket hıkezeltünk, melyek a következı évben
folytatott gombaállósági vizsgálatok alapjául szolgáltak. A drezdai 2005-ös „Thermoholz
Workshop”- konferencián elsıként sikerült részt vennünk e témában, s így az ott publikált
kezdeti eredményeinkkel a nemzetközi kutatóintézetek (pl. ETH - Institut für Baustoffe -
Zürich, IHD - Dresden) sorához csatlakoznunk. 2005-2007 között a „Vegyszermentes
faanyagvédelem” kapcsán elıbb a téma irodalmának feldolgozásával, majd a késıbbiek során
(2006) a hıkezelés céljára kifejlesztett berendezésben minıségi faanyagot biztosító
menetrendek kidolgozásával foglalkoztam. Cser, tölgy, bükk, akác, erdeifenyı, nyár és a
késıbbiekben gyertyán fajokkal folytattam vizsgálatokat. A projektet tekintve a figyelem
középpontjában a gombakárosítókkal szembeni ellenálló-képesség változása állt, de emellett
természetesen a fizikai és mechanikai tulajdonságok jellemzésére, ill. a Kémia Intézettel
karöltve a folyamatok során keletkezı gázok, csapadékok kémiai elemzésére is sor került. A
2006-ban, Lipcsében rendezett soron következı „Thermoholz Workshop”-on már a cser,
tölgy faanyagokkal végzett gombaállósági vizsgálatok eredményeit publikáltam, melyen ismét
lehetıség nyílt az új eredményekkel, nemzetközi aktualitásokkal megismerkednem.
1