Értekezés

3. fejezet Vizsgálatokról
meg:
ahol:
Minden egyes próbatest ütı-törı munkáját (wu) J/cm 2 -ben az alábbi képlettel adjuk
w u
W
=
b ⋅ a
wu ütı-törı munka, J/cm 2 -ben
W a próbatest töréséhez felhasznált energia, J-ban
a és b a próbatest méretei sugár és érintı irányban; cm-ben
A vizsgálatot ugyancsak normálklímán kondicionált próbatesteken végeztem.
3.4.3.3. Rostirányú nyomószilárdság meghatározása
A nyomószilárdság meghatározásakor a próbatest töréséhez szükséges legnagyobb
nyomóerıt határozzuk meg és kiszámítjuk a terhelésnek megfelelı feszültséget. A
vizsgálathoz 20×20 mm alapterülető és rostirányban 30mm hosszúságú, négyzetes-hasáb
alakú próbatesteket alkalmaztam. A próbatest keresztmetszeti méreteit - a és b - a hosszúság
felezıvonalában 0,0l mm pontossággal mérjük, majd a nyomásvizsgáló szerkezetben, ún.
nyomófejjel egyenletesen terheljük. A terhelés állandó sebességét úgy kell meghatározni,
hogy a próbatest roncsolása a terhelés kezdetétıl számított 1±0,5 percen belül bekövetkezzék.
A legnagyobb terhelés (Fmax) értékét 1% pontossággal mérjük. E vizsgálatot a megfelelı
nyomófej és talp felszerelésével ugyancsak az Instron típusú anyagvizsgáló gépen végeztem.
Minden egyes próbatest rostirányú nyomószilárdságát (σny-u) N/mm 2 -ben az alábbi
képlet szerint számítjuk ki:
ahol:
σ
ny−u
Fmax
=
a ⋅b
σny-u nyomószilárdság, N/mm 2 -ben;
Fmax. a legnagyobb terhelés, N-ban;
a és b a próbatest keresztmetszeti méretei, mm-ben
A próbatestek a vizsgálatot megelızıen szintén normál klímán kondicionálásra kerültek, s a
vizsgálatokat az MSZ EN 6786/8-71 szabványnak megfelelıen végeztem el.
43