Értekezés

3. fejezet Vizsgálatokról
Az egyes próbatestek hajlító-rugalmassági moduluszát (Eu), N/mm 2 -ben adjuk meg, és a
következı képlettel számíthatjuk a statikus hajlítószilárdság jelleggörbéjének lineáris
szakaszán vett összetartozó lehajlások és terhelıerık értékeibıl.
ahol:
E u
3
ΔF
⋅ l
4 ⋅ a ⋅ b ⋅ Δy
= 3
Eu hajlító rugalmassági modulusz, N/mm 2 -ben
∆F F1,F2 terhelıerık különbsége a lineáris szakaszon, 400N;
l az alátámasztási távolság, 240 mm;
∆y a próbatest F1,F2 erıkhöz tartozó lehajlásainak különbsége, mm-ben;
a ,b a próbatest keresztmetszeti méretei, sugár- és húrirányban, mm-ben
A hajlító vizsgálatokat ugyancsak klimatizált próbatesteken, Instron típusú vizsgálógépen
végezetem.
3.4.3.2. Ütı-törı munka meghatározása
A mért mennyiségre használatos fogalom az ütı-hajlító szilárdság megnevezés is, de a
mértékegység „fajlagos munka” jellege miatt inkább az ütı-törı munka a megfelelıbb. A
próbatestet lengıkalapács (29. ábra) segítségével dinamikusan terhelve, rostirányra
merıleges dinamikus hajlításra vizsgáljuk. A kalapács energiatartaléka 3-5-ször nagyobb a
próbatest töréséhez szükséges munkánál, és az energia legalább 1 Joule pontossággal
mérhetı. Az alátámasztási és ütıfelületek lekerekítési sugara 15 mm. Az alátámasztó részek
magassága 20 mm-nél kevesebb nem lehet, az alátámasztási távolság, a középpontok között
mérve, 240 ± 1 mm. A vizsgálathoz 20×20 mm keresztmetszető, rostirányban kialakított 300
mm hosszúságú derékszögő próbatesteket készítünk. A próbatest egyik élét sugár-, másikat
érintı irányban kell kialakítani. A vizsgálatokat az MSZ EN 6786/7-75 szabványnak
megfelelıen végeztem.
29. ábra A lengıkalapács munka közben
Faanyagtudományi Intézet -NYME
42