Értekezés

3. fejezet Vizsgálatokról
Amennyiben az érték pozitív, úgy a kezelés növeli, ha negatív akkor csökkenti a
méretstabilitást. A vizsgálatokat az MSZ 6786-9 szabványra támaszkodva 20×20×30 mm-es,
hasáb alakú próbatesteken végeztem, melyeknek a hosszabb éle a rostirányban értendı. Itt
fontos megjegyezni, hogy az anatómiai fıirányoknak a hasáb éleivel közel azonos
futásúaknak kell lenniük.
3.4.2.5. Hıkezelési méret- és tömegcsökkenés
Ahogy azt az elızı fejezetekben is láthattuk a faanyag hıkezelésének velejárója a
faalkotók bomlása és a faanyag zsugorodása. Faanyagismerettani szempontból ugyanúgy
fontos kérdés lehet a hıkezelés hatására elbomlott összes anyag mennyisége, mint a hıbomlás
következtében fellépı, maradandó zsugorodás mértéke is. A faanyag nedves tömegének
csökkenése a technológia finomítása miatt lényeges fontosságú, míg az abszolút száraz fa
tömegcsökkenése az egyes menetrendek során végbement bomlás mértéke felıl is információt
nyújt. A végtermék szempontjából ez utóbbi kulcsfontossággal bír. A vizsgálat során arra
voltam kíváncsi, vajon a hıkezelés után mért tömegcsökkenés és a gombabontás mértéke
összefüggnek e egymással. A vizsgálatot elıkísérletek elıztek meg, melyek során a kismérető
35×20×15mm-es (hossz. ×radiális × tangenciális) próbatesteket (5db) a kezelıkamrába
lógatva kezeltem. A menetrendek utolsó fázisa elıtt kivettem ıket és 0,01-os pontossággal
lemértem a tömegüket és a méreteiket. A mérés maximum 10-15 percet vett igénybe, s
próbatestek már 1-1,5 perc elteltével kézzel fogható hımérsékletőre hőltek. Ezt követıen
visszahelyeztem ıket a kezelıtérbe és a 15 perccel módosított menetrend utolsó fázisát
indítottam el, mely a hőtési fázis. Ez a fázis nem más, mint az egyes menetrendek esetén a
180 ill. 200 o C-os belsı hımérsékletnek az idı függvényében történı lineáris csökkentése
20 o C-ig. A kezelések végeztével a már lehőlt, némileg visszanedvesedett próbatesteket
abszolút száraz állapotig szárítottam, majd exikátorban 20 o C-ra hőlve újból lemértem ıket. A
kísérletek azt bizonyították, hogy a próbatestek tömege és méretei megegyeztek az utolsó
fázis elıtt mért értékekkel, tehát ebben a szakaszban már további degradáció nem lépett fel.
Ez a faanyag hıhatására történı csekély dilatációját is alátámasztotta, mely a
századmilliméteres tolómérıvel nem érzékelhetı. Ezekre az elıkísérletekre alapozva
végeztem a méréseimet úgy, hogy a minták nedvességét a mindenkori rakatok
átlagnedvességére állítottam be. Ez a próbatestek abszolút száraz tömegének lemérése miatt
volt szükséges, s így a visszanedvesítéssel a rakattal azonos kiinduló állapotú faanyagot
kaptam. A technológiai idık határán történı mintavétel alapján a tömeg- és méretcsökkenést
az alábbi képletekkel számítottam:
mo
− mo,
h
lo
− lo,
h
m h−cs
= ⋅100
Δl
t,
r,
l = ⋅100
m
l
ahol: mh-cs tömegcsökkenés, a hıbomlás mértéke, %-ban
az abszolút száraz tömeg, g-ban
mo
mo,h az abszolút száraz tömeg a hıbomlás után, g-ban
Δlt,r,l a próbatestek vonalas méretcsökkenése, %-ban
lo,h
lo
o
t- tangenciális, r- radiális, vagy l- longitudinális anatómiai fıirányokban
a próbatestek hıbomlás utáni, abszolút száraz méretei az adott fıirányban, mmben
a próbatestek abszolút száraz, kezdeti méretei az adott anatómiai irányban,
mm-ben
o
40