Értekezés
Értekezés Értekezés
3. fejezet Vizsgálatokról A próbatestek színének különbözıségét az ún. teljes színeltéréssel (ΔE) határozhatjuk meg, mely a színkoordinátákból számítható a következı képlet alapján: Δ E = Δ 2 2 ( ΔL*) + ( Δa*) + ( b ahol: ΔΕ próbatest teljes színeltérése ΔL* a kezelt és kontroll próbatestek világosság különbsége (L*kezelt -L*kontroll) Δa* a kezelt és kontroll próbatestek vörös színezet-különbsége (a*kezelt -a*kontroll) Δb* a kezelt és kontroll próbatestek sárga színezet-különbsége (b*kezelt -b*kontroll) A minták teljes színeltérésének értékelésekor a ΔE alapján öt kategóriába sorolják az eredményeket. Amennyiben a ΔE értéke 0-1 közé esik akkor nincs, ha 1-2 közötti akkor csekély mértékő, ha 2-4 közötti akkor jelentıs, ha 4-5 közötti akkor erıs és 5 feletti értéknél már nagyon erıs színeltérésrıl beszélhetünk. A mintákat a vizsgálatot megelızıen normálklímán klimatizáltam. 27. ábra CIE-Lab színinger tér (bal), Színmérés spektrofotométerrel (jobb) A színeltérések hıkezeléssel történı homogenizálása a cser illetve az álgesztes bükk esetében lényeges kérdés. Míg csernél a geszt és szijács közötti eltérést egyszerő kimutatni, addig az álgesztes bükk esetén fellépı vékony, néha vonalszerő elszínezıdések vizsgálata problematikusabb. A 3mm átmérıjő mérınyílás alkalmazása sem hoz mindig kielégítı eredményt a rendkívül változékony színő, struktúrájú álgeszteknél. Mindkét fajnál a mintákon belüli színeltérést (ΔE) határoztam meg a két kezelési hıfokhoz tartozó leghosszabb, azaz a harmadik menetrend alkalmazásával (180/3.; 200/3.). A kezeletlen próbatestekhez képest így meghatározható a hıkezelés színeltérésekre kifejtett hatása. E vizsgálat nem kapcsolódik szervesen a teljes analízishez és a minták száma csernél tíz, álgesztes bükk esetében pedig öt volt. Mind a kontroll, mind a kezelt próbatestek egymás melletti faszövetbıl kerültek kivágásra. Álgesztes bükk esetében célszerő a szabad szemmel legvilágosabbnak és legsötétebbnek ítélt területek összehasonlítása. *) 2 38
3. fejezet Vizsgálatokról 3.4.2.4. Dimenzióstabilitás A dimenzióstabilitás, vagy méretstabilitás fogalma a faanyag nedvességgel kapcsolatos méretváltozásához köthetı. A fatestben kötött víz változása a faanyag zsugorodását, dagadását eredményezi. A kötött víz maximális értéke, ún. rosttelítettségi pont, feletti nedvesedés, vagy száradás nem jár méretváltozással. A rosttelítettség alatti méretváltozások tangenciális, azaz húrirányban a legnagyobbak ezt követik, a radiális-, más néven sugár- és végül a longitudinális-, avagy rostirányban mért értékek. Ennek megfelelıen beszélhetünk e három anatómiai fıirányban vett vonalas zsugorodási, ill. dagadási értékekrıl. A vizsgálataimban az abszolút száraz próbatestek vízben történı áztatása után a maximális dagadás értékét határoztam meg. Természetesen a maximális térfogati dagadás is meghatározható a három fıirányban vett abszolút száraz és a rosttelítettségi méretekbıl számított térfogatok különbségébıl. A dagadás mértékét az abszolút száraz állapothoz viszonyítva százalékosan fejezzük ki.Ennek megfelelıen a dagadással kapcsolatosan a következı számítási képleteket alkalmaztam: xrostt. − xo d t, r, l = ⋅100 d V xo Vrostt. −Vo = ⋅100 Vo dt a d = d r ahol: dt,r,l a próbatest vonalas dagadási értéke, %-ban t- tangenciális, r- radiális, vagy l- longitudinális anatómiai fıirányokban dV a próbatest térfogati dagadásának értéke, %-ban xrostt. a próbatest rosttelített méretei az adott anatómiai irányban, mm-ben a próbatest abszolút száraz méretei az adott anatómiai irányban, mm-ben xo Vrostt a próbatest rosttelítettségi térfogata, mm 3 -ben Vo ad a próbatest abszolút száraz térfogata, mm 3 -ben a térfogat a vonalas méretek (xr ; xt ; xl) szorzataként adódik mindkét esetben a faanyag dagadási anizotrópiája, dimenzió nélküli szám Mivel a faanyag a hıkezelés során abszolút száraz állapotba kerül, ezért a visszanedvesedés hatására fellépı dagadás és az azzal kapcsolatos viszonyszámok alakulását vizsgáltam. Ilyen viszonyszám a dagadási anizotrópia (ad), mely a húrirányban mért maximális dagadás (dt) és a maximális radiális dagadás (dr) hányadosaként határozható meg. Itt megemlíthetı, hogy a zsugorodási anizotrópia (azs) is hasonlóan számítható a megfelelı radiális és tangenciális zsugorodási értékek hányadosaként. Zsugorodás esetében viszont a rosttelített méretekhez képest adjuk meg a vonalas eltéréseket, s így a zsugorodási anizotrópia értéke elmarad a dagadási anizotrópiától. Ez sok esetben elhanyagolható különbség, de egyes fafajok esetében 5%-feletti is lehet. A méret-, vagy dimenzióstabilitás javulását (DSzs,d) a kezelés által lecsökkent zsugorodás, ill. dagadás eredményezi. A fent említett okból itt is a dagadással kapcsolatos értékek változását követtem nyomon és így a következı képlet alkalmazható a különféle anatómiai fıirányokban: DS d d = kontroll d − d kontroll kezelt ⋅100 ahol: DSd a kezelés hatása a méretstabilitás értékére, %-ban (+/javul, -/romlik) d- dagadás esetén dkontroll a kezeletlen faanyag dagadása az adott anatómiai irányban, %-ban dkezelt a kezelt faanyag dagadása az adott anatómiai irányban, %-ban 39
- Page 1 and 2: Horváth Norbert A termikus kezelé
- Page 3 and 4: Kivonat A disszertáció legfıbb c
- Page 5 and 6: Tartalomjegyzék 1. Bevezetés, el
- Page 7 and 8: 1. fejezet Bevezetés, elızmények
- Page 9 and 10: 2. fejezet A hıkezelés tudományo
- Page 11 and 12: 2. fejezet A hıkezelés tudományo
- Page 13 and 14: 2. fejezet A hıkezelés tudományo
- Page 15 and 16: 2. fejezet A hıkezelés tudományo
- Page 17 and 18: 2. fejezet A hıkezelés tudományo
- Page 19 and 20: 2. fejezet A hıkezelés tudományo
- Page 21 and 22: 2. fejezet A hıkezelés tudományo
- Page 23 and 24: 2. fejezet A hıkezelés tudományo
- Page 25 and 26: 2. fejezet A hıkezelés tudományo
- Page 27 and 28: 2. fejezet A hıkezelés tudományo
- Page 29 and 30: 2. fejezet A hıkezelés tudományo
- Page 31 and 32: 2. fejezet A hıkezelés tudományo
- Page 33 and 34: 3. fejezet Vizsgálatokról 3. A vi
- Page 35 and 36: 3. fejezet Vizsgálatokról Figyele
- Page 37 and 38: 3. fejezet Vizsgálatokról 3.2. H
- Page 39 and 40: 3. fejezet Vizsgálatokról 24. áb
- Page 41 and 42: 3. fejezet Vizsgálatokról 3.4. A
- Page 43: 3. fejezet Vizsgálatokról 3.4.2.2
- Page 47 and 48: 3. fejezet Vizsgálatokról 3.4.3.
- Page 49 and 50: 3. fejezet Vizsgálatokról meg: ah
- Page 51 and 52: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 53 and 54: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 55 and 56: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 57 and 58: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 59 and 60: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 61 and 62: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 63 and 64: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 65 and 66: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 67 and 68: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 69 and 70: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 71 and 72: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 73 and 74: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 75 and 76: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 77 and 78: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 79 and 80: 4. fejezet Vizsgálati eredmények
- Page 81 and 82: 5. fejezet Összefoglalás 5. Össz
- Page 83 and 84: 5. fejezet Összefoglalás 5.1.4 A
- Page 85 and 86: 5. fejezet Összefoglalás 5.2. Gya
- Page 87 and 88: 6. fejezet Irodalomjegyzék 6. Irod
- Page 89 and 90: 6. fejezet Irodalomjegyzék 6.2. Hi
- Page 91 and 92: 6. fejezet Irodalomjegyzék IMAMURA
- Page 93 and 94: 6. fejezet Irodalomjegyzék NÉMETH
3. fejezet Vizsgálatokról<br />
A próbatestek színének különbözıségét az ún. teljes színeltéréssel (ΔE) határozhatjuk<br />
meg, mely a színkoordinátákból számítható a következı képlet alapján:<br />
Δ E =<br />
Δ<br />
2<br />
2<br />
( ΔL*)<br />
+ ( Δa*)<br />
+ ( b<br />
ahol: ΔΕ próbatest teljes színeltérése<br />
ΔL* a kezelt és kontroll próbatestek világosság különbsége (L*kezelt -L*kontroll)<br />
Δa* a kezelt és kontroll próbatestek vörös színezet-különbsége (a*kezelt -a*kontroll)<br />
Δb* a kezelt és kontroll próbatestek sárga színezet-különbsége (b*kezelt -b*kontroll)<br />
A minták teljes színeltérésének értékelésekor a ΔE alapján öt kategóriába sorolják az<br />
eredményeket. Amennyiben a ΔE értéke 0-1 közé esik akkor nincs, ha 1-2 közötti akkor<br />
csekély mértékő, ha 2-4 közötti akkor jelentıs, ha 4-5 közötti akkor erıs és 5 feletti értéknél<br />
már nagyon erıs színeltérésrıl beszélhetünk. A mintákat a vizsgálatot megelızıen<br />
normálklímán klimatizáltam.<br />
27. ábra CIE-Lab színinger tér (bal), Színmérés spektrofotométerrel (jobb)<br />
A színeltérések hıkezeléssel történı homogenizálása a cser illetve az álgesztes bükk esetében<br />
lényeges kérdés. Míg csernél a geszt és szijács közötti eltérést egyszerő kimutatni, addig az<br />
álgesztes bükk esetén fellépı vékony, néha vonalszerő elszínezıdések vizsgálata<br />
problematikusabb. A 3mm átmérıjő mérınyílás alkalmazása sem hoz mindig kielégítı<br />
eredményt a rendkívül változékony színő, struktúrájú álgeszteknél. Mindkét fajnál a mintákon<br />
belüli színeltérést (ΔE) határoztam meg a két kezelési hıfokhoz tartozó leghosszabb, azaz a<br />
harmadik menetrend alkalmazásával (180/3.; 200/3.). A kezeletlen próbatestekhez képest így<br />
meghatározható a hıkezelés színeltérésekre kifejtett hatása. E vizsgálat nem kapcsolódik<br />
szervesen a teljes analízishez és a minták száma csernél tíz, álgesztes bükk esetében pedig öt<br />
volt. Mind a kontroll, mind a kezelt próbatestek egymás melletti faszövetbıl kerültek<br />
kivágásra. Álgesztes bükk esetében célszerő a szabad szemmel legvilágosabbnak és<br />
legsötétebbnek ítélt területek összehasonlítása.<br />
*)<br />
2<br />
38
Change language