Értekezés
Értekezés
Értekezés
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
2. fejezet A hıkezelés tudományos és ipari vonatkozásai<br />
15. ábra A fa hıvezetı képessége rostokra merılegesen NIEMZ (1993) bal, A nedves sőrőség, hımérséklet és a<br />
porozitás „r” befolyása a fa hıvezetı képességére SULEIMAN és mtsai (1999) jobb,<br />
a; rostirányban b; arra merılegesen<br />
e. A szín<br />
A faanyag hı hatására bekövetkezı elszínezıdését a 100-200 o C hımérsékleti<br />
tartományban döntıen a járulékos anyagok kémiai átalakulása okozza. A színváltozás<br />
mértéke, mind inert, mind oxidatív atmoszférában 160-180 o C között ugrásszerően megnı. A<br />
szín-jellemzık a fafajtól és az alkalmazott atmoszférától függıen a következık szerint<br />
változnak: a faanyag világossága jelentısen csökken, színezete a kevéssé telített, vöröses<br />
tartományok irányába tolódik el, a telítettség alig változik, a kezelés idejével a változás<br />
sebessége jelentısen csökken, és a szín a fafajra és kezelési idıre jellemzı határérték felé<br />
közelít. Igen hosszú kezelési idı azonban a magasabb hımérsékleten kapott színingerjellemzıket<br />
adja. (NÉMETH K. 1998)<br />
A fa termikus kezelésének hatására bekövetkezı színváltozásáról KOLLMANN és<br />
munkatársai (1951) adtak elıször részletes információt. Az elszínezıdés sebességét és<br />
mértékét az alkalmazott hımérséklet határozza meg, hiszen magasabb hımérsékleten a<br />
termikus folyamatok felgyorsulnak, így intenzívebb lesz a színváltozás. Megállapították, hogy<br />
a színváltozás mértéke a hımérséklet növekedésével exponenciálisan nı.<br />
BOURGOIS és munkatársai (1991) vizsgálatai szerint a hıkezelés (240-310°C)<br />
hatására bekövetkezı világosság csökkenést és a színeltolódást a hemicellulóz, különösen a<br />
pentozán mennyiségének csökkenése okozza.<br />
NÉMETH K. (1988, 1989a, 1998) vizsgálatai alapján megállapította, hogy termikus<br />
kezelés során is a világosságváltozás adja a faanyag szempontjából a legtöbb információt, és<br />
ez az érték közelít legjobban a szubjektív színmegítélés adataihoz is.<br />
CSONKÁNÉ (2005) a magas extraktanyag tartalmú fehérakác és a kevésbé magas<br />
extraktanyag tartalmú feketenyár fajokat vizsgált és a 16. ábrán látható világosságváltozást<br />
tapasztalta. Rámutatott, hogy az extraktmentes akác termikus hatásra bekövetkezı<br />
színváltozása jellegében a nyár színváltozását követi.<br />
22