Értekezés

2. fejezet A hıkezelés tudományos és ipari vonatkozásai
A kezeletlen próbatestekhez képest egyértelmően kimutatható volt a kezelési hımérséklet
markáns hatása is az egyensúlyi fanedvességre vonatkoztatva. A jobb oldali ábrarészen a
132 o C, 152 o C és 165 o C-os görbék pontjai rendre alacsonyabb érékeket vettek fel a kezeletlen
faanyag izotermáinál.
NIEMZ (2004) az összehasonlító elemzés során a növényi olajban kezelt
próbatesteken észlelte a legkisebb nedvességfelvételt, ezt követték a levegıben, majd a
vákuumban kezelt próbatestek értékei. A kezelési hımérséklet mindhárom esetben 200 o C
volt.
A kezelési hımérséklet általános érvényő összefüggéseit az egyensúlyi fanedvességgel
a 14. ábra mutatja (PATZELT és mtsai 2002, HANGER és mtsai 2002a). A méréseket, 65%os
relatív páratartalom mellett és 20 o C-on történt klimatizálás után, lombos és fenyıfélék
esetén végezték el. Megállapították, hogy hıkezelés által az egyensúlyi fanedvesség 10-12%os
értéke a felénél is nagyobb mértékben csökken.
d. Hıvezetı-képesség
14. ábra Hıkezelt faanyagok egyensúlyi fanedvessége
PATZELT és mtsai (2002), HANGER és mtsai (2002a)
Láthattuk, hogy a kezelési hımérséklet növelésével nem csak az egyensúlyi
fanedvesség, hanem a faanyag sőrősége is változik. A hıvezetı-képesség alakulását e kettı
tényezın kívül még az anatómiai irány és a faanyag hımérséklete is befolyásolja. A hıvezetıképességet
a hıvezetési tényezıvel (λ) jellemezzük. A hıvezetési tényezı azt a
hımennyiséget mutatja, mely egységnyi idı alatt, az anyag egymástól egy méterre levı egy
négyzetméteres felületein áramlik át, egy Kelvin hımérséklet-különbség hatására.
NIEMZ (1993) a 15.-bal ábra szerint határozta meg a faanyagok hıvezetı képességét
a rostokra merılegesen. Az ábráról megállapítható, hogy a faanyag nedves (nyers)
sőrőségének és a nedvességének emelkedésével a lambda is emelkedik. A hıkezelés e két
tulajdonságra vetett csökkentı hatása a hıkezelt faanyag hıvezetı-képességének csökkenését
vetíti elıre.
KRAUS (2003) lucfenyı 200 o C-on történı kezelése kapcsán 15%-os hıvezetı
képesség csökkenésrıl számol be. SULEIMAN és munkatársai (1999) a faanyag porozitását,
sőrőségét, hımérsékletét, és az anatómiai irányt, mint befolyásoló tényezıket vizsgálták a
hıvezetési tényezı alakulásánál (15.-jobb ábra). Megállapították, hogy a 100 o C-on mért
értékek mind rost-, mind keresztirányban magasabbak, mint 20 o C-os hımérsékleten.
Méréseik szerint a sőrőség növekedése és a porozitás csökkenése is növeli a hıvezetıképességet.
21