Értekezés

2. fejezet A hıkezelés tudományos és ipari vonatkozásai
legelterjedtebbek. Képzıdésük kapcsolatban áll a levelekben és a fában végbemenı
lignifikációs folyamatokkal is (MARKHAM 1989). A kvercetin és kempferol jelenléte
egyaránt általános, mind a lombos fák (pl. Quercus robur, Castanea sativa, Juglans regia),
mind a fenyıfélék (pl. Pinus sylvestris, Pseudotsuga menziesii) faszöveti részeiben, a fizetin
és a robinetin a fehérakác (Robinia pseudoacacia) jellegzetes flavonolja, a miricetin pedig a
vörösfenyıben (Larix decidua) található jelentıs mennyiségben. A glikozidok közül a rutin
elsısorban a japánakácra (Sophora japonica) jellemzı, míg a miricitrin a mogyoró (Corylus
avellana) termésében fordul elı (DUKE)(CSONKÁNÉ 2005).
BURGIOS (1989) erdeifenyıt vizsgált (7. ábra) és megállapította, hogy az extraktanyagok
hiánya az exoterm csúcsokat a magasabb hımérséklet irányába tolja el.
7. ábra BURGOIS (1989) Dinamikus differenciálkalorimetriás vizsgálat (DSC)
extrahált és „natúr” erdeifenyı esetén, oxidatív atmoszférában
WHITE (1987) az extraktanyagok két csoportját, a terpéneket és gyantákat nevezte
meg, melyek szignifikánsan befolyásolják a fa égési tulajdonságait.
Számos flavonoid meghatározza egy-egy adott fafaj színét. Az ún. színes fák
extraktanyagának zöme flavonoid, illetve azok származékai. Gyakran a flavonoidok a fában
színtelen, leuko formában vannak jelen, a színt úgy kell kezeléssel (oxidáció, savak-lúgok,
fémionok) kialakítani (SJÖSTRÖM 1993).
A színezı anyagok kémiai sajátságainak jobb megismerése hasznos tanácsot adhat
abban is, hogy a fafeldolgozás során elkerülhetık legyenek a nemkívánatos színváltozások
(IMAMURA 1989), mivel a fafelületet ért napfény, hıkezelés, illetve sav vagy bázis hatására
csaknem valamennyi faanyag színváltozást mutat (CSONKÁNÉ 2005).
NÉMETH (1989b) a flavonoidok fotostabilizáló szerepét igazolta, rámutatva, hogy
több kromofórcsoportot és -szerkezetet tartalmazó anyag alkalmazása esetében a fény
hatására bekövetkezı színváltozás is jelentıs lesz.
2.3.4. A hıkezelés hatása a faanyag tulajdonságaira
A hıkezelés tehát a faanyag hıdegradációjának irányított befolyásolása a paraméterek
kézbentartásával, ahol mind a külsı, mind a belsı tényezık megfelelı fontossággal bírnak.
Általános érvénnyel megállapítható, hogy az iparban a 230 o C-ot jelölik meg, mint legfelsı
kezelési hımérsékletet. A kezelések közegét illetıleg a növényi olajban történı (MENZ Holz
AG-Németország) ugyanúgy alkalmazott, mint a normál FWD- eljárás (pl. PLATO ® -
Hollandia) vagy az egyéb, száraz eljárások esetleges gızbefúvással (Thermo Wood ® -
Finnország) vagy a nitrogénben történı kezelés (Retified Wood ® - Franciaország). A 230 o C
feletti folyamatoknak már nincs jótékony hatásuk a végtermékek tulajdonságait és a
rentabilitási szempontokat figyelembe véve, természetesen a kezelés körülményei (közeg,
15