Anyagtan kidolgozott

23. A fogászatban használt porcelán összetétele,
tulajdonságai, előnyök, hátrányok
Az agyagból és hasonló nyersanyagfajtákból készült égetett tárgyakat kerámiai
termékeknek nevezik. A kerámiai feldolgozás alapja az agyagnak az a
tulajdonsága, hogy vízzel feláztatva képlékeny, formázható lesz. Ha kiszárad,
alakját megtartja, ha pedig égetik, megkeményedik, s ezután már nem puhul,
vízben sem oldódik többé. A legfinomabb kerámiai termék a porcelán: fehér,
tömör, nem lyukacsos, kagylós törésű, nem átlátszó anyag. A 19. századtól
kezdve használnak porcelánt a fogászatban. A szokásos porcelán készítési
eljárástól hamar eltért a fogászati gyakorlat, mert a szokásos porcelán opak
(nem átlátszó), és nem utánozza jól a fogzománc transzlucens (áttetsző) optikai
tulajdonságát. A porcelán opacitásáért a kaolin a felelős, ezért ezt elhagyták. A
mai fogászati porcelán alapanyaga nagyrészt földpátból, kisebb részt kvarcból
áll, ezért ezt sokan nem is tekintik igazi porcelánnak.
Tipikus fogászati porcelán arányait mutatja a táblázat, figyelembe véve a
felhasznált földpátok (nátronföldpát – Na2O x Al2O3 x 6 SiO2 , káliföldpát –
K2O x Al2O3 x 6 SiO2) összetételét.
Porcelán tulajdonságai:
A porcelán üvegszerű szerkezete: a rendezetlenül elhelyezkedő Si atomok körül
nagy alkáli fém (Na, K, Li) atomok lehetnek.