Anyagtan kidolgozott

bélelő anyaggal. Ez helyet biztosít a beágyazó anyag tágulásához, ami az öntőtalphoz rögzített
viaszmintázatot veszi körbe.
Kvarcot tartalmaz, amit nem szabad belélegezni, így mindig maszkot kell viselnünk, amikor
dolgozunk ezzel az anyaggal.
Beágyazó anyagok összetétele:
Hőálló anyag: (SiO2, kvarc, trydimit, krisztobalit)
Kötőanyag: gipsz, foszfát, szilikát
Egyéb vegyi anyagok: nátrium-klorid, bórsav, K2SO4, grafit, magnézium-oxid
9/1. A beágyazó anyagot összekeverjük desztillált vízzel és egy speciális folyadékkal. A víz
és ezen speciális folyadék aránya attól függ, hogy milyen "szorosan" vagy "lazán" szeretnénk
beágyazni.
9/2. A beágyazó anyagot vákuumban összekeverjük, hogy eltávolítsuk a légbuborékokat.
Ezután óvatosan beleöntjük az anyagot a formába.
A beágyazó anyagnak két különböző tágulása van. Tágul, amikor megszilárdul és van egy
zsugorodik, a zsugorodásnak és a tágulásnak tökéletes egyensúlyban kell lennie a tökéletes
eredmény érdekében, hogy a fém híd pontosan akkora legyen, mint viaszmintázata volt.
A tágulás mértékének meg kell egyeznie az öntéshez használt fém zsugorodásával!
Ez elég bonyolult fizikai folyamat, szerencsére a gyártók adnak tájékoztatást arról, hogyan
kell használni az anyagaikat. Annak ellenére, hogy ismerjük ezeket az adatokat, időbe telik,
amíg kitapasztaljuk, hogyan érhetünk el tökéletes eredményt.
Amikor a beágyazó köt, felmelegszik a 60-80 Celsius fokra. Megfogásához védőkesztyűre
van szükség.
10. Várunk körülbelül 20 percig, aztán behelyezzük a már megkötött beágyazást a
kemencébe. Attól függően, hogy milyen típusú beágyazó anyagot használunk, a kemencét
felmelegítjük, egyből az kiégetési hőmérsékletre vagy csak lassan, fokozatosan. A gyűrűt
ezután a kemencébe helyezzük és a viasz teljes kiégetéséig otthagyjuk, ekkora az öntőforma is
eléri azt a hőmérsékletet, ami a felhasználni kívánt fém öntéséhez szükséges.
11. A kitüzelési hőmérséklet attól függ, hogy milyen a hőfoka az adott fém öntési
hőmérsékletének. Pl. ha 1300 Celsius fok, akkor a kitüzelő kályha hőfokát 400 Celsius fokkal
alacsonyabbra állítjuk be, tehát 900 Celsius fokra. Inlay arany ötvözet esetén 700 Celsius
fokra.
Miután a kitüzelő kályha hőfoka elérte a kívánt hőfokot, a beágyazás tömegétől függően még
kb. ½ órát tartjuk a véghőmérsékleten és csak ezután kezdhetünk az öntéshez.
Az öntést öntőgéppel végezzük, amely lehet oxigén-földgáz keverék, és elektromos izzítású
is. Szükségünk van még öntőtégelyre is, ebben történik az öntőfémünk előmelegítése a
kitüzelő kályhában, és később a fém megolvasztása is. Az öntendő fém mennyisége a
viaszmintázat súlyától függ. Nemesfémmentes fém esetében a viasz-fém szorzószáma 1x10,
nemesfém esetén 1x19. Az előmelegített tégelyt az öntőfémmel behelyezzük az öntőgépbe,
majd a kitüzelt beágyazást is. Ezután történik az öntőtégelyben a fém felmelegítése és
megolvasztása.
A megolvadt öntőfémet centrifugális erő juttatja a beágyazásunk negatívjába. Miután ez a
folyamat megtörtént, a megöntött öntést kivesszük az öntőgépből, szobahőmérsékletre
lehűtjük. Öntésünket kibontjuk a beágyazásból és homokfúvózzuk.
Az öntés sikeressége nagy figyelmet és tapasztalatot igényel. Hibalehetőségek lehetnek: Ha
nem tartjuk be a kitüzelési hőmérsékletet, nem olvasztottuk meg megfelelően az öntőfémet
vagy túlhevítettük a fémet.
12. Centrifugális erő vezeti az olvadékot az öntőformába. Különböző tégelyt használunk
minden típusú fémhez, azért, hogy az előző öntés során a tégelyben maradt fém darabkák ne
szennyezzék be a készülő öntvényt.
13.Megvárjuk, amíg a gyűrű teljesen lehűl.
14. Amikor kihűlt, akkor óvatosan eltávolítjuk a gyűrűt, kitörjük a beágyazó anyagot, és
homokfújjuk a hidat 2-4 bar nyomáson. Az öntőcsap eltávolításához szeparáló korongokat