Anyagtan kidolgozott

nyernek)/mintázat (az öntés után készítendő fogpótlás viaszból vagy műanyagból) ez után készül a
forma (az üreg, amely a mintázat negatívja és amelybe beleöntik az olvadt fémet)/öntvényminta,
forma, öntvény (az öntés eredménye, fémből készült fogpótlás, vagy annak egy eleme)
A fogászati precíziós öntés
a "fogászati" jelzővel ellátott, már begyökeresedett precíziós öntés kifejezés, a hagyományos
öntési módszerekkel szemben, a pontosság viszonylagos fokozódását fejezi ki
a fokozott pontosságú öntés az ötvözetnek megfelelően választott beágyazóanyag, megfelelő
beágyazási technika, korszerű öntőgépek és öntési módszerek segítségével érhető el
mintázat toldaléka: öntőcsap, ezen lévő holtfej
KIEGÉSZÍTÉS KAPOTT SEGÉDANYAGBÓL:
Fémöntés
Mind a részleges kivehető, mind a fix fogpótlásoknak van (lehet) fém alkatrésze.
1. Az egész folyamat az anamnézissel és tervezéssel kezdődik. A fogorvos a
csonkelőkészítéssel folytatja. Ez lehet vállas vagy tangenciális preparálás.
2.A fogorvos lenyomatot vesz az el készített fogakról, és azok környezetéről. Ezt
szituációsprecíziós lenyomatnak nevezzük.
3. A lenyomat megérkezik a laborba és ellenőrzés után elkészítjük a szekciós mintát, amely
pontos (pozitív) mása a fogívnek. A szekciós minta alapvetően azt jelenti, hogy a részek
eltávolíthatóak és visszahelyezhetőek pontosan ugyanabban a helyzetbe. Ehhez csapokat és
kétféle gipszet használunk, melyeket speciális izoláló folyadékkal választunk el egymástól.
(Különböző szekciós mintakészítési eljárások ismertek) Előnyt jelent, ha az alátalpaló gipsz
helyett műanyag talpat használunk.
4. Ezután egy vékony réteg lakkot viszünk fel a gipszminta felszínére (hasonlít a
körömlakkhoz, de ez speciálisan gipszhez alkalmazható). Ilyen bevonat csak a csonkokra
kerül (a fog, gyökér vagy implantátum amely a rögzített vagy kivehető fogpótlás
megtámasztására és rögzítésére szolgál), hogy biztosítsa a helyet a ragasztócement számára.
5. Lakkozás után elkészítjük a sapkákat. Használhatunk fóliát, vagy mártó viaszt erre a célra.
Ha az előkészítés vállas, mártó viaszt használunk az alap sapkákhoz.
6. A következő lépés a modellező viasz felrétegezése.
7. Miután a híd viaszmintázata elkészült, tagonként közvetlen beömlő csappal, keresztcsappal
és beömlő csappal látjuk el. Lényeges, hogy a keresztcsap tömege nagyobb legyen, mint a
viaszmintázaté. A beömlő csapokat rögzítjük. Az öntőtalphoz, és beágyazó gyűrűt helyezünk
rá. Nagyon fontos, hogy a viaszmintázat 6 mm-re legyen gyűrű végétől és szélétől.
8. Az öntőgyűrű beágyazóval történő felöntése és kitüzelése után következik a negatív
mintázat fémmel való kiöntése,
Vannak bizonyos információk, amelyeket tudnunk kell, mielőtt az öntési folyamatot
megkezdjük. Ismernünk kell olyan adatokat, mint például: sűrűség, előmelegítés hőmérséklet,
öntés hőmérséklet, Vickers keménység, stb.
9. Beágyazás
Összefoglalva: A viasz mintázatot körülveszi a beágyazó anyag, később a viaszt melegítéssel
eltávolítjuk az öntőformából, majd a fém befolyik az ötvényüregbe.
Az öntőforma készítésének folyamatát beágyazásnak nevezzük. A beágyazó anyagok
lehetnek: foszfátkötés, gipszkötés, vagy szilikátkötés, attól függ, mire használjuk azt.
Azt az anyagot arra használjuk, hogy a viaszmintázatot ebbe beleágyazva, majd a viaszt
onnan melegítéssel eltávolítva, a visszamaradó öntvényüregbe fémet jutatunk és így
megkapjuk a viaszmintázat pontos mását fémből.
Az eljárást végezhetjük fémgyűrűvel vagy a nélkül. A gyűrűt be kell vonni egy speciális