Anyagtan kidolgozott

8. Anyagvizsgáló módszerek a fogászati anyagtanban, alapvető
anyagtani jellemzők.
Anyagvizsgáló módszerek a fogászati anyagtanban
1. Biomechanikai tesztek
• Keménységet mérő módszerek
• Végeselem analízis
• Kettőstöréses analízis
• Terheléses tesztek
• Implantátum és befogadó szövet (csont) közötti kötés erősségnek meghatározása:
– Pull-out
– Push-out tesztek
– Torque
(2. Felületvizsgálati módszerek)
Anyagok keménységét meghatározó eljárások
• Brinell féle:
A benyomásra használt anyag: 1.6 mm átmérőjű acélgömb, melyet adott értékű (123 N) erovel, adott
ideig alkalmazunk.
• Vickers féle
A benyomásra használt anyag : 136 o –os gyémánt gúla (erő: 1-120 kg-os); a hátrahagyott négyzet
átlóit mérik meg és az átlagukat veszik.
• Knoop féle
Sszintén gyémántból készül a benyomó fej, de az egyik átló hosszabb, mint a másik, és
csak a hosszabbik átlót mérik.
• Rockwell keménység:
Leginkább acélból készült anyagok vizsgálatára használják, acél golyó vagy kúp alakú gyémánt a
benyomó fej.
• Shore A féle:
Gumi természetű anyagok és műanyagok keménységének meghatározására szolgál. Skála: 0-100
egység; 0 teljes benyomódás, 100 nincs benyomódás.
(Az implantátumban lévő feszültségek meghatározása végeselem analízissel:
az implantátumot egy rácsos struktúra alapján apró elemekre osztják fel
Implantátumok kivitelezésének tesztelése végeselem analízissel)
Anyagok mechanikai/terheléses tesztelése
• Átmérő-összenyomási tesztek: Olyan anyagoknál alkalmazható, amelyek elasztikusak és
kevésbé, vagy egyáltalán nem plasztikusak
• P összenyomási erővel hatunk a testre, és nyújtó feszültség/törés képződik.