Anyagtan kidolgozott
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
1. A fogászati anyagokra vonatkozó normák és szabványok
A szabvány tartalmazza a termék:
1. általános tulajdonságait, osztályozását, alkalmazási területét,
2. követelményeket (egységesség, szín,…),
• Leírja: összetételét, tisztaságát, fizikai, kémiai tulajdonságait, pl.:
- kötési idő, nyomási szilárdság 24 óra múlva, oldhatóság,
feldolgozás helyes módja, használati utasítás, csomagolás,
tárolás módja.
Adatok a gyártó részéről: név, előállítás, lejárati dátum, súly, szín.
3. felhasználás, feldolgozás, csomagolás, tárolás helyes módját,
4. vizsgálata során végzett módszereket,
5. szakirodalmára vonatkozó utalásokat.
Szabvány: valamely termék megkívánt tulajdonságainak, méretének, választékának, vizsgálati
módszerének, általában valamilyen ismétlődő műszaki-gazdasági feladat egységes és
legkedvezőbbnek ítélt megoldási módjának írásba foglalt és közzétett előírása.
Meghatározza, hogy milyen tulajdonságokkal szabványszerű a
termék, milyen a szabványszerű vizsgálati módszer, csomagolás, stb.
A szabványban elő lehet írni a termék anyagát, összetételét, alakját, méreteit,
csomagolását és egyéb jellemzőit.
A szabványnak kötelező ereje van, a szabványtól való eltérésre a Magyar Szabványügyi
Hivatal adhat engedélyt. A szabvány elkészítése, életbeléptetése a Hivatal feladata.
Magyarország: M.Sz.
Németország: DIN (Deutsches Institute für Normung)
Franciaország: FDI (Fédération Dentaire International)
Nemzetközi (~60 ország): ISO (International Organization for
Standardization)
USA: ADA (American Dental Association Specifications)
British Standards, Australian Standards
A fogászati anyagok - az anyagtani követelményeken kívül a
gyakorlati felhasználhatóságnak is meg kell feleljenek. Ezt előzetes
vizsgálatokkal kell igazolni. Normákban megadják a megkívánt
tulajdonságokat és azt, hogy ezeket hogyan lehet ellenőrizni.
A fogászati anyagokkal szembeni követelmények célja:
1. Beteg védelme
2. Fogorvos/fogtechnikus informálása -> termékválasztás
3. Kereskedők tájékoztatása -> információk a vevők felé
4. Gyártó informálása -> termék előállítása a kívánt minőségben,
minőség ellenőrzés módja
A szabványt sorszámmal látják el, az árukon rendszerint feltüntetik, a
Szabványügyi Hivatalból igényelhető (pl.: Szilikátcement DIN 13902, ISO 1565)
Példák:
Fogászati implantátumok - fogászati implantátumok kifejlesztésének irányelvei
(ISO/TR 11175:2003)
Nem aktív sebészeti implantátumok. Csontösszekötő implantátumok. Sajátos
követelmények (ISO 14602:1998)
Fogászat. Csontba ültetheto fogászati implantátumok kifáradási vizsgálata (ISO
14801:2003)
Fogászat. Orvostechnikai eszközök fogászati célra. Fogászati implantátumok (MSZ
EN 1642:2005)
Orvostechnikai eszközök biológiai értékelése (MSZ EN 30993-6)
2. A fogászati anyagok kategóriái a felhasználási cél és anyagszerkezet szerint
Felhasználási cél szerint:
Hiányzó fog helyettesítése
Állati fog
Saját fog
Tengeri kagyló
Elefántcsont
Csont
HAP
Co-Cr ötvözet
Titán
Hiányzó fog részeinek a pótlása
Fémek
Kerámiák
Polimerek
Kompozitok
Fogászati anyagok kategóriái anyagszerkezet szerint
Fémek
Kerámiák
Polimerek
Kompozitok
Másféle csoportosítás is létezik, pl.:
- nem fémes és
- fémes anyagok
1. Fémek
Osztályozása:
• nemesfémek (pl.: Au, Pt, Ag)
• nem nemesfémek (pl.: Co, Cr, Ni, Ti)
• ötvözetek (pl.: amalgám, Co-Cr, rozsdamentes acél)
Előnyök: szilárdság, keménység, formálhatóság
Hátrányok: korrózióra való hajlam, nagy fajsúly, előállításuk költséges, magas hő- és
elektromos vezetőképesség
Alkalmazási területek: fogpótlások alapanyaga, fogászati implantátum (ízületek pótlása,
csontrögzítő sínek és csavarok, varrat drót, stb.)
2. Kerámiák
Definíció: hőálló, polikristályos, általában szervetlen vegyületek (szilikátok, fémoxidok,
karbidok, hőálló hidrátok, szulfidok, és szelenidek)
Előnyök: magas olvadási hőmérséklet, alacsony hő- és elektromos vezetőképesség, rendkívül
biokompatibilis, bioinert, esztétikus
Hátrányok: törékeny, nem rugalmas, nehéz előállítani
Alkalmazási területek: fogművek, fogászati (és ortopédiai) implantátumok bevonása
(ideiglenes csontüreg kitöltés, ortopédiai rögzítő elemek, szívbillentyű pótlás, stb.)
Osztályozás: szervetlen vegyületek (pl. gipsz, cink-foszfát)
kristályos kerámiák (pl. SiO2, Al2O3)
üvegek
(pl. fogászati porcelán)
Implantológiai célokra használt kerámiák osztályozása
nem felszívódó, bioinert (Al2O3, ZrO2, szén allotróp formái)
felület-reaktív, bioaktív, félig-inert (tömör, nemporózus üvegek, SiO2-CaO-Na2O-
P2O5 és Li2OZnO- SiO2, Bioglass, Ceravital és HAP)
felszívódó, biológiailag lebontható, nem-inert (Ca-P, CaSO4, Al-Ca-P,
korallszármazékok, TCP, Zn-Ca-P oxid, Zn-S-Ca-P, Fe-Ca-P oxid)
3. Polimerek
Definíció: hosszú láncba rendeződött molekulák, melyeket kovalens kötések tartanak össze,
ismétlődő monomerekből állnak. A hosszú láncokat van der Waals és hidrogén-híd kötések
tartják össze.
Osztályozás:
természetes (cellulóz, élesztő, természetes gumi, DNS)
szintetikus (poliészter PE, poliamid (nylon), polivinilklorid PVC, polietilén PE,
polipropilén PP, polimetil metakrilát PMMA, szilikon gumi)
VAGY: merev polimerek (pl. PMMA), viaszok, lenyomat anyagok
Előnyök: rugalmas, könnyű előállítani (polimerizáció)
Hátrányok: mechanikai szempontból gyengék, idővel deformálódnak, lebontódhatnak
Polimerek és alkalmazási területeik
• fül, fül-részek: akril, polietilén, szilikon, PVC (poli-vinil-klorid)
• fogak: akril, epoxi, ultramagas molekuláris súlyú polietilén
• arc-epitézisek: akril, PVC, poliuretán
• tracheális tubusok: akril, szilikon, nylon
• szív és szívrészek: poliészter, PVC, szilikon
• szív pacemaker: polietilén
• tüdő-, vese- és májrészek: poliészter, polialdehid, PVC
• gasztrointesztinális részek: nylon, PVC szilikon
• vérerek: PVC, poliészter
• felszívódó varratok és csavarok: poliuretán, laktid kopolimer
• csontok és ízületek: akril, szilikon, nylon, poliuretán, polietilén, polipropilén
• térd ízület: polietilén
4. Kompozitok
Definíció: két vagy több különböző anyag vagy fázis, atomi méreteknél nagyobb doménjeiből
állnak
Előnyök: szilárdság, keménység, könnyű súlyú
Hátrányok: nehéz előállítani
Kompozitoknak két nagy csoportja van:
rostokkal, vagy szemcsékkel (üveg, szén, kerámia, polimer) megerősített mátrix (poliglikolsav
(PGA), polilaktidsav (PLA), akrilát (PMMA))
Kompozitok
Természetes kompozitnak tekinthető: csont, dentin, porc, bőr, tüdő
Alkalmazási területek: fogászati tömőanyagok, megerősített metil metakrilát cementek és
nagy molekuláris súlyú polietilén (porózus felületű ortopédiai implantátumok, ízület
helyettesítés, szívbillentyű pótlás, csontrögzítés, stb.)
6. TÉTEL: A poliszulfid, poliéter lenyomatanyagok összetétele, tulajdonságai, felhasználása
Poliszulfid lenyomatanyagok:
• Visszafordíthatatlanul (irreverzibilisen) rugalmas (elasztikus) lenyomatanyagok
• más néven tiokol elasztomerek
• hidegen polimerizálódó vagy vulkanizálódó anyagok
• előnyök kitűnő rugalmasság, pontosság, térfogatállandóság
hátrány felhasználásuk körülményes, költséges anyagok
• Alapanyag: (paszta)
Poliszulfidpolimer (lánc) kb. 50 % fehér
Ti-dioxid (TiO 2) kb. 49 %
Lágyítóanyag
kb. 1 % ricinusolaj
• Reaktor: (paszta)
Ólomoxid
kb. 77 % barna
Kén kb. 30 %
• Töltő és lágyítóanyagok kb. 20 %
• Kiszerelés: két paszta tubusban
• Keverés: két paszta összekeverése
• Kémia kiindulási anyaguk a kénhidrogén, vizes oldatban ionokra disszociál, savanyú sói a
hidrogénszulfidok, alkáli(Na,K) és alkáli földfémekkel(Mg,Ca) alkotott sói vízben oldódnak
• Felhasználás koronacsonkok és betétüregek lemintázására használják, készülhet
poliszulfidlenyomat kompozíciós anyagból kialakított előlenyomat-alapra is
• Feldolgozási és kötési ideje hosszabb, mint a szilikonoké; eltávolításához nagyobb erő
szükséges, mint alginát vagy szilikonlenyomatokéhoz erősen tapad a fogakhoz
Poliéter lenyomatanyagok:
• Visszafordíthatatlanul (irreverzibilisen) rugalmas (elasztikus) lenyomatanyagok
• Alapanyag: (paszta)
- Poliéterpolimer (lánc)
- Töltelékanyag
- Lágyítóanyag
- Színezőanyag
• Reaktor: (paszta)
Aromás szulfonsav észter
Töltőanyag
• Kiszerelés: két tubus
• Keverés: a két paszta összekeverése
• Bázispaszta poliglikoléter; Aktivátorpaszta benzol-szulfonsavészter
• Az Espe többfélét forgalmaz, ilyen pl: Impregum
• az Impregum betét, korona és hídpótlások készítésekor, funkciós és alábélelő lenyomatok
vételekor használható
• Réteglenyomat Impregummal kétféle módon is vehető
• Katalizátor hatására viszonylag kemény,de rugalmas anyaggá alakul
• Az Impregumnak jó a formaálló képessége, lenyomatvétel után 2 órával már nem zsugorodik,
szárazon – melegtől védve hosszú ideig tárolható
• Keményebb, mint a többi elasztikus lenyomatanyag, lefejtésére fokozott gondot kell
fordítani
• előnyök pontos, gyors kötési idő, nagyon jó dimenzió stabilitás,
7. A fogászatban használt fúrók és csiszolóeszközök
A keményszövet alakításának terápiás módszerei:
• károsodott foganyag eltávolítása, s a helyén maradott üreg meghatározott formájúra
alakítása
• fogak koronai formájának átalakítása
• gyökércsatorna megmunkálása
• állcsonton végzett műtéti beavatkozások
• fogtechnikai munka
• Protetika - fogak csiszolása, korona, híd, inlay, kivehető fogsor korrekciója, kidolgozása,
eltávolítása
• Parodontológia - fogak eltávolítása, gyökerek simítása, tömések alakítása, simítása
• Laboratóriumokban - öntvények formázása
• Szájsebészet - csont kialakítása, implantológia
1. Forgó eszközök
Olyan eszközök, amelyek meghajtó berendezésekhez (fogászati fúrógépekhez) csatlakoztatva,
forgó mozgásba hozhatók, és kemény anyagokkal kapcsolatba hozva a forgóeszközt az adott
anyagról vagy anyagból anyagrészek eltávolításával formai alakítás végezhető.
2. Meghajtó berendezés
Olyan motorikus erőforrás, amelyben az energia vagy elektromos áramból (elektromotor),
vagy levegő áramlásából származik (turbina).
3. Átvivő eszközök
A forgóeszköz és a meghajtó berendezés közötti kapcsolatot az átvivő eszközök teremtik meg.
Beleilleszthetők a forgóeszközök és a meghajtó berendezéshez úgy csatlakoztathatók, hogy
rajtuk keresztül a meghajtó erő átvivődik a forgóeszközre, működésbe hozva azt. Az átvivő
eszközöket a fogászati nevezéktan kézidaraboknak nevezi.
• Átvivő eszközök fajtái
Két alaptípusa ismeretes:
• elektromotoros vagy légmotoros meghajtó berendezésre csatlakoztatható
• pneumatikus meghajtású turbinát tartalmazó légturbinás
• Elektromotoros és légmotorosmeghajtó
• erőátvitel indirekt módon
• forgóeszköz és a meghajtó motor között indirekt kapcsolat
• hajtóerő iránya és forgatónyomatékának nagysága mechanikus áttételekkel változtatható
Egyenesdarab: a működő rész a kézidarab szárának hossztengelyével megegyező
tengely körül forog
Könyökdarab: a kézidarab szárának tengelyével derékszöget bezáró tengely körül
forog
• fordulatszám tág határok között mozog: 0-100.000 U/min.
• a mechanikus áttételezéssel a fordulatszám és forgónyomaték is szabályozható
• Pneumatikus meghajtású
• a forgóeszköz közvetlenül a légturbinában rögzíthető
• a turbina és a beleillesztett forgóeszköz forgásiránya és forgási sebessége azonos
• autoklávozhatóak, használat előtt és után olajozni kell
•fordulatszám a kézidarab konstrukciójától függ, és a működés során nagyságrendileg nem is
változtatható: 160.000-400.000 U/min.
• a fordulatszám és nyomaték nem szabályozható (direkt meghajtás, nincs áttételezés)
Forgóeszközök felépítése
Két fő részből áll:
Működő rész: az alakítandó anyaggal kapcsolatba kerül, anyagrészeket távolít el
Nyél: kézidarabba való rögzítés, formáját is ennek milyensége határozza meg
• Rögzítőmechanizmus
Egyenesdarab: többnyire szorító pofa, nagy nyomaték esetén is biztos szorítás
Könyökdarab: retesz szerkezettel rögzül, forgóeszköz és a nyél vége egy felszínen lapolt,
retesz kicsúszást, lapoltság megcsúszást gátol
Légturbinás kézidarab: műanyag, esetleg speciális fém betétbe kell belenyomni a forgóeszköz
nyelét, a rögzítés szorulva, súrlódás által jön létre.
Innen a turbinába való eszközök FG -friction gripe- jelölése
• Forgóeszközök szerkezeti felépítése
I. A nyél és működő rész egy darabból, azonos alapanyagból: hatásosságát speciális forma és
élek biztosítják
II. Gyémántszemcséket rögzítenek az alapra: kerámia módszerrel (galvanizálás, szinterelés)
III. Szerelt kövek: kerámiai anyagból égetve préselt működőrészt ragasztanak a forgóeszköz
nyelére
IV. Szereletlen forgóeszközök: szárra (mandrelre) csavaros rögzítésű gyémántszemcse
borítású fém alapú, korong, henger, tányér vagy egyéb formájú működő rész.
V. Különleges kategória: a működő rész viszonylag puha, elasztikus anyagból készül, vagy a
szárra műanyag kefét helyeznek (polírozás, simítás, fényezés)
A fém működő részű forgóeszközök alapanyag szerint lehetnek acélból, vagy keményfémből.
• Forgóeszközök formagazdagsága
Három alapforma dominál:
• gömb
• hengeres (fisszura)
• kúp
A fő formákon túl, alkalmazási céltól függően számtalan variáció.
Nagyobb fúrók – fogpótlástan, fogtechnikai labor
A fúrás, csiszolás és a fényezés
• fogászati fúrás: műszaki értelemben forgácsoló megmunkálás, hatásmódja miatt marás
a fúró élei egymást követően, kis részeket (forgácsokat) marnak le a fogról/fogpótlásról
• fogászati csiszolás: szintén forgácsoló eljárás, műszaki értelemben köszörülés
eszköze: csiszolókő élei lemetszik, leforgácsolják a fog/fogpótlás eltávolítandó részeit
• fényezés (polírozás): célja a felület simábbá és fényesebbé tétele
nem forgácsolja a felszínt
a felület egyenetlenségeit a kiemelkedő részek közötti bemélyedésekbe nyomja
• csiszolás és fényezés hatásmódja különböző, mégis nehéz éles határt vonni közöttük
1. Gyémánt fúrók
Alkalmazzuk:
• üregalakítás
• csonkelőkészítés
• kompozíciós tömések kidolgozása
• finírozás
• technikai munkák
• Gyémánt csiszoló eszközök
Jellemzőik:
• 1.szám (sorszám) működő rész anyaga
• 2.szám legnagyobb átmérő tizedmm.-ben
• 3.szám működő rész hossza
• .szám szemcsék mérete
Fekete
• nagyon durva szemcseméret 180 μm
• még hatásosabb munkához
Zöld
• durva szemcseméret 151 μm
• gyors munkához
Szürke
• közepes szemcseméret 107-126 μm
• fogak alakítására
Piros
• finom szemcseméret 40 μm
Sárga
• super fine 20 μm
• tömések eldolgozása
Fehér
• ultrafinom 15 μm
• simítás, tömések kidolgozása, polírozás, így fényt ad a tömésnek
Kisebb átmérő nagyobb sebesség, fordulatszám 400.000-ig
• Gyémánt kövek
Rágófelszín kialakítása
Vállas preparáláshoz
(kúp és fordított kúp gyémántok)
• Gyémántgömb fúrók
I. Trepanálás
II. Barázda feltárás
• Gyémánthenger fúrók
Rágófelszín kialakítása
Derékszögű váll kialakítása
• Gyémántkörték
Retentív üregalakítás
I. és II.osztályú retentív üregalakítás
Fúrók anyaga:
• krómot és nikkelt tartalmazó volfrámacél, vanádiumacél zománcfúrásra nem alkalmasak
• korszerű keményfém (volfrám-karbid: Vidia) fúrók zománc fúrására is alkalmasak
2. Keményfém fúrók
• üregalakítás
• csiszolás
• korona eltávolítása
• finírozás
• amalgám eltávolítás
• fém kidolgozás
• Keményfém frézerek
• technikai munka
• fémek kidolgozása
• koronák, hidak korrekciója
• szín szerint változó durvaság
• Acél fúrók
• dentin eltávolítása
• kárieszes lézió eltávolítása
• sebészet
• Acél frézerek
• műanyag kidolgozás
• gipsz alakítás
• Csiszolóeszközök
• eszköze: csiszolókő, működő része: csiszolószemcse élei és hegyei alakítják a csiszolandó
fog/fogmű felületét (felületcsiszolás), vagy nagyobb mennyiségű anyagot távolítanak el
(méretre csiszolás)
• kerámia kötőanyagba ágyazott szilícium-karbid, ill. nemeskorund
• csiszolás közben por- és hőképződés nedves kővel végzett csiszolás csökkenti
• hőképződést fokozza a nyomás alapelv: minél kisebb nyomással, de nagyobb
fordulatszámmal történjen a csiszolás
• természetes csiszolóanyag: gyémánt (legkeményebb), rubin (laborban), korund
(alumínium-oxid), smirgli (alumínium-oxid, vas-oxid, kvarc, szilikátok), gránit, kvarc
(szilícium-oxid), habkő (habos szerkezetű, megszilárdult láva)
• szintetikus csiszolószer: karborundum (szilícium-karbid)
Alkalmazzuk:
• porcelán kidolgozás
• dentin kidolgozás
• nemesfém- és fémötvözetek kidolgozása
• öntvények durva és finom kidolgozása
• Arkansas kő
Finom kidolgozás, polírozás-kompozitok
Turbinába és könyökdarabba csatlakoztathatóak
Fényezés (polírozás)
• finom csiszoló szemcsék gumiba való rugalmas beágyazódása; magas fény, sima felszín
elérésére, rendelő vagy labor munka során
• fényezőanyag: polírozómasszák (csiszolószemcsepor+zsiradék)
• fényezés eszközei: kefék és korongok
1. fázis: finírozó 2. fázis: polírozó
Gyökércsatorna megmunkálása
Alapanyag jellemzői:
• rugalmas
• rozsdamentes acél
• nikkel-titán
Használt eszköz: kézi, gépi
8. Anyagvizsgáló módszerek a fogászati anyagtanban, alapvető
anyagtani jellemzők.
Anyagvizsgáló módszerek a fogászati anyagtanban
1. Biomechanikai tesztek
• Keménységet mérő módszerek
• Végeselem analízis
• Kettőstöréses analízis
• Terheléses tesztek
• Implantátum és befogadó szövet (csont) közötti kötés erősségnek meghatározása:
– Pull-out
– Push-out tesztek
– Torque
(2. Felületvizsgálati módszerek)
Anyagok keménységét meghatározó eljárások
• Brinell féle:
A benyomásra használt anyag: 1.6 mm átmérőjű acélgömb, melyet adott értékű (123 N) erovel, adott
ideig alkalmazunk.
• Vickers féle
A benyomásra használt anyag : 136 o –os gyémánt gúla (erő: 1-120 kg-os); a hátrahagyott négyzet
átlóit mérik meg és az átlagukat veszik.
• Knoop féle
Sszintén gyémántból készül a benyomó fej, de az egyik átló hosszabb, mint a másik, és
csak a hosszabbik átlót mérik.
• Rockwell keménység:
Leginkább acélból készült anyagok vizsgálatára használják, acél golyó vagy kúp alakú gyémánt a
benyomó fej.
• Shore A féle:
Gumi természetű anyagok és műanyagok keménységének meghatározására szolgál. Skála: 0-100
egység; 0 teljes benyomódás, 100 nincs benyomódás.
(Az implantátumban lévő feszültségek meghatározása végeselem analízissel:
az implantátumot egy rácsos struktúra alapján apró elemekre osztják fel
Implantátumok kivitelezésének tesztelése végeselem analízissel)
Anyagok mechanikai/terheléses tesztelése
• Átmérő-összenyomási tesztek: Olyan anyagoknál alkalmazható, amelyek elasztikusak és
kevésbé, vagy egyáltalán nem plasztikusak
• P összenyomási erővel hatunk a testre, és nyújtó feszültség/törés képződik.
• Az összenyomási feszültség függ a terheléstől (P), a korong átmérojétol (D), és annak vastagságától
(t).
Anyagok terheléses tesztelése
• Ellenőrzött terhelés-torzulási teszt:
Az anyagot tartó szerkezet erősebb mint a minta-anyag, a mérőfejet csavarral, vagy hidraulikus
dugattyúval húzzuk; a mérőfejjel beállíthatjuk az alkalmazott erőt és a deformáció sebességét.
Számítógépes vezérlést alkalmaznak.
• Összenyomási teszt:
A mérőfej mozgatásának irányát megváltoztatjuk, közelítjük az anyaghoz.
Push-out” és „torque”-tesztek
Implantátumok osszeointegrációjának vizsgálatára használják (LLoyd készülékkel)
ESCA = XPS = Röntgen fotoelektron mikroszkópia
• Felületek érdességének meghatározása:
• Atomi erő mikroszkóp
• 3D-Analízis
Kiegészítés:
• Technológiai alkalmasság
• A technológiai alkalmasság legfontosabb szempontjai:
– formálhatóság, megmunkálhatóság
– pontos és jó feldolgozhatóság
– könnyű és gazdaságos nyersanyag
Egyéb (praktikussági) szempontok:
- jól sterilizálható legyen
- röntgenárnyékot adjon
- ne legyen bonyolult sem sebészi beültetése, sem protetikai felépítése
- könnyen eltávolítható legyen
• Elsődleges kötések:
• Ionos
• Kovalens
• Fémes
• Másodlagos kötések:
• Hidrogén-híd kötés
• van der Waals erők
A szilárd test elektron, atomi szerkezete és majdnem mindegyik
fizikai tulajdonsága az atomjai között fellépő kémiai kötések
természetétől és erősségétől függ.
Ionos kötés (A)
+ és – töltések vonzása, melyet elektron transzfer jellemez az egyik elemtől (+, kation, fém) a
másikig (-, anion, nem fém)
• Példák: Na+Cl-, NaF, MgCl2, néhány fogászati anyag
egyes kristályos fázisai (gipsz és foszfát cementek)
• Gyenge elektromos vezetők (erősen kötött e-), alacsony
kémiai reaktivitás (alacsony energetikai állapot)
Kovalens kötés (B)
Az elektronok atomok közti megoszlása és pontosan orientált kötések jellemzik. Sajátságos
atomi szerkezet vagy kristályos szerkezet.
• Példák: H2, gyémánt, szilícium, szerves vegyületek
(fogászati gyanta)
• Gyenge elektromos vezetok (a vegyérték lokalizált volta)
Fémes kötés (C)
Az elektronok atomok közti megoszlása és elektron felho kialakulása jellemzi. Ez az e- felho
köti össze a pozitív atomokat a rácsban.
• Példák: fémes kristályok, arany, kobalt
• A nem lokalizált kötések plasztikus deformációt engedélyeznek és az elektron felho
eredménye a kémiai reaktivitás és a jó hővezető-képesség.
• Hidrogén-híd kötés (H...O)
• A megosztott elektronok (kovalens kötésben) permanens dipólt
alkotnak, és ezáltal a molekula asszimetrikussá válik (pl.: víz molekula).
• Oka a polarizáció által létrehozott H pozitív töltése.
• A polarizációnak köszönhetően a szerves vegyületek esetében a
molekulák között kölcsönhatások alakulnak ki (fogászati gyanták víz
adszorpciója).
• Van der Waals erők
• Ezek az erők a dipólok közötti vonzás alapjául szolgálnak.
• Pl.: egy szimmetrikus molekulában (semleges gáz) az elektromos mező
állandóan változik, a töltése hol pozitív hol negatív.
• A változó elektromos dipól hasonló dipólokat fog vonzani
• Gyenge erők.
Erősségük 3-10% -a az elsődleges C_C kovalens kötésnek.
Alapvetően befolyásolják főleg a polimerek tulajdonságait.
• Kristályos szerkezet:
• Az atomokat elsődleges vagy másodlagos erők kötik össze.
• Szilárd állapotban oly módon helyezkednek el az atomok, hogy a minimális belső
energia elérésére törekednek (pl.: Na+Cl-).
• Nem egyszerűen csak párokat alkotnak, hanem az összes pozitív ion vonzza az összes
negatív töltésű iont.
• Ennek következtében egy jól meghatározott térbeli elrendeződést alkotnak: rácsot
vagy kristályt alkotnak (14 féle kristályrács létezik).
• Nem kristályos szerkezet:
• Egyes fogászati anyagokra jellemző, pl.: a viaszok megszilárdulhatnak
amorf módon, vagyis a molekulák szabálytalan módon fognak
elhelyezkedni.
• Az üveg szintén nem kristályos szerkezettel rendelkezik, mivel atomjai
rövid-távú rendezettségben helyezkednek el a kristályos szilárd testek
hosszú-távú rendezettségével ellentétben.
• A belső energia nem olyan alacsony mint a kristályok esetében.
• Nem rendelkeznek jól meghatározott olvadási hőmérséklettel, hanem
inkább puhábbak lesznek ahogy növeljük a hőmérsékletet.
• Fogászati műgyanták rendelkeznek még üvegre jellemző szerkezettel.
Fémes kötés: szilárd állapotban
Ötvözetek: különbözo fémek vegyületei
A Face-centered cubic (FCC)
B: Full size atoms in FCC
C: Hexagonal close packed (HCP)
D: Body-centered cubic (BCC)
Kerámai atomszerk
• Ionos és kovalens kötések kombinációja
• Szorosan rendezett struktúrák, de a kötések speciális követelményeknek kell
megfeleljenek (négyszeres koordináció kovalens szilárdtestek esetében és
semlegesség ionos szilárdtesteknél)
• Nyitottabb és ugyanakkor bonyolultabb kristályos szerkezet
Szén, két különböző kristályos szerkezet:
A – gyémánt (tetraéder alakú, négyszeres koordináció)
B – grafit (hexagonális, a 4x-es koordináció nem
teljesül, a kötések síkban való elhelyezkedése miatt) ebből következnek a
különböző fizikai tulajdonságok: keménység, szín, sűrűség, elektromos
vezetőképesség.
• Polimerek atomszerkezete
• Általában szén atomok alkotják, amelyeket kovalens kötések tartanak
össze lineáris láncszerű alakzatba.
• A láncokon belüli kötések két vegyérték elektront foglalnak le, a másik
két elektront szabadon hagyva, és ezáltal más atomok (pl.: H), molekulák,
funkcionális csoportok kötodését teszik lehetové.
• Szerkezetük alapján 2 féle csoportba sorolhatóak:
• Termoplasztikus polimerek: az alap láncok nem rendelkeznek oldal
elágazásokkal, ennek megfeleloen többszörösen is olvaszthatóak anélkül, hogy
alapveto szerkezeti változásban legyen részük. (Amorf t.p.p: van der Waals és
hidrogén-híd kötések tartják össze a láncokat).
• Hore keményedo (thermosetting) polimerek: az oldalsó ágak
között is kovalens kötések vannak, egy háromdimenziós eros szerkezet alakul
ki, amely ha egyszer ho hatására kialakult nem fog egyenletesen megolvadni
újbóli melegítés hatására.
lineáris, elágazó, laza hálózat, szoros hálózat
• Anyagok fizikai (térfogati) jellemzoi
Mechanikai tulajdonságok:
– erősség (nyújtási, összenyomási, nyírási feszültségek)
– rugalmasság (reziliencia, rugalmassági állandó)
– alakíthatóság (hajlékonyság, megnyúlás)
– keménység (Brinell, Vickers, Knoop, Rockwell, Shore A)
Termikus tulajdonságok:
– hőáramlás (termikus vezetőképesség, termikus diffúzió
(szétterjedés))
– hőtágulás
Elektromos és elektrokémiai tulajdonságok:
– Elektród potenciál
– Elektromos ellenállás
• Mechanikai jellemzok
Erősség (edzettség) az egyik legfontosabb anyagtani
tulajdonság.
Rugalmas tulajdonságok, Hooke törvénye
• Nyújtási teszt
• Ha egy szilárd testet megnyújtunk adott nagyságú húzó erővel akkor a test
erővel egyirányú megnyúlása arányos lesz a rá kifejtett terheléssel.
• A legtöbb szilárd test rugóként viselkedik, ha nem túl nagy a megterhelés.
• Nyújtófeszültség és relatív megnyúlás (torzulás).
Nyújtás (húzás) és összenyomás.
Az anyag megnyúlása egy adott terhelés következtében függ a test
geometriájától és az anyag összetételétol.
Hogy ezeket a tényezoket kiküszöböljük, a terhelés és a deformáció
normálható:
FESZÜLTSÉG = Normált terhelés, erő/felület
= F/A [N/m2] vagy [Pa]
RELATÍV MEGNYÚLÁS = Normált megnyúlás
= l/lo
Nyújtás és összenyomás esetében az a felület (A) melyre hat az ero, merőleges
a terhelés irányára, míg a megnyúlás párhuzamos az
eredeti hosszal.
Példa: Rágóerők hatására fellépő feszültségek híd
esetében
• Nyújtási („tension”) és összenyomási („compression”) feszültségek
alakulnak ki.
• A 3 egységből álló híd esetében a nyújtó feszültség a fogínyhez
közeli részen
alakul ki.
• A 2 egységű híd esetében pedig a rágófelülethez közelebb képződik.
• Ezek a feszültség alatt lévő területek potenciális törési szakaszok!
Nyírás, rugalmassági állandók
Nyírás esetében a terhelés párhuzamos az A felülettel – nyíró feszültség, t − és a
relatív megnyúlás meroleges a kezdeti
referencia lo méretre – nyíró relatív megnyúlás, g
Hooke törvényét kifejezhetjük a feszültség és a torzulás
definícióinak segítségével:
s = E . e húzás és összenyomás esetében
t = G . g nyíró erok esetében
E – rugalmassági állandó (Young modulusz)
G – nyírási állandó
Ezek az állandók írják le az illető anyag belső (inherens) tulajdonságait (a
geometriai jellemzőket kiküszöböltük)
Magyarázat
= F/A
FESZÜLTSÉG = Normált terhelés, ero/felület Mértékegysége: [N/m2] vagy
[Pa]
= l/lo
RELATÍV MEGNYÚLÁS = Normált megnyúlás
Mértékegysége: m/m vagyis nincs, de általában %-ban adják meg
Ha tehát F arányos l-el (Hooke törvénye szerint), és A (a szilárd test keresztmetszete)
egy konstans és úgy szintén lo (a szilárd test kezdeti hossza) is konstans, akkor is
arányos lesz –al.
Az arányossági tényező maga a rugalmassági állandó (E).
Ugyanez a levezetés érvényes a nyírási állandóra is (G).
Így megkülönböztetünk plasztikus illetőleg elasztikus
torzulást.
• Feszültség-relatív megnyúlás (torzulás) görbe
Nyújtásnak kitett anyag feszültség és relatív megnyúlás értékeit
ábrázolja
• Elasztikus deformálódási szakasz: a feszültség arányos a relatív
megnyúlással (arányossági küszöb)
• Plasztikus deformálódási szakasz: a feszültség és a torzulás értékei nem
arányosak többé
• Plaszticitási küszöb; szakítószilárdság (ultimate tensile strength): az a
maximális feszültség érték mely elérheto az anyag elszakadása előtt
• Megnyúlás mértéke (percent elongation): az egész relatív megnyúlás, az
elasztikus és a plasztikus deformálódás összege
• Hajlékonyság, törékenység, erősség, rugalmasság, fáradás
• Hajlékony (duktilis): olyan anyagok melyek permanens deformációnak vannak
kitéve (plasztikus viselkedés).
• Törékenység: nem plasztikus anyagok, a valóságban az elasztikus tulajdonság
nem tart a végtelenségig, mikroszkópikus hibák elősegítik az anyag törését.
• Erősség (edzettség): a görbe elasztikus és plasztikus szakasza alatti területek
összege; az anyag eltöréséhez, illetve elszakításához szükséges energia.
• Rugalmasság (reziliencia): a görbe elasztikus szakasza alatti területe; az
anyag azon képessége, hogy rugalmassági energiákat tároljon.
• Fáradás: ismétlődő terhelés hatására az anyag eltörik, elszakad (pl. rágási
erők) még a plaszticitási küszöb alatt.
A dentin és a zománc összehasonlítása a feszültség-torzulás görbe
alapján
• A dentin a plaszticitási küszöböt nagyobb relatív megnyúlási értéknél éri el,
mint a zománc.
• A dentin flexibilisebb és erősebb mint a zománc.
• A zománc rugalmassági állandója (E) háromszor nagyobb mint a dentiné, kisebb
relatív megnyúlásnál éri el a plaszticitási küszöböt mint a dentin.
• A zománc merevebb és törékenyebb anyag.
• Rugalmassági állandók összehasonlítása
Általánosan érvényes, ideális rugalmassági állandó érték
biomechanikai szempontból nem létezik, az optimális érték a
konkrét funkciótól függ.
• Keménység
Keménység: permanens benyomódás, vagy penetrációval szembeni
ellenállás (ásványtanban: az anyag kopásállósága).
Tulajdonságok melyek befolyásolják az anyag keménységét:
• erősség
• arányossági küszöb
• hajlékonyság (duktilitás)
Keménységet mérő módszerek:
– Brinell, Vickers, Knoop, Rockwell, Shore A
• Termikus tulajdonságok
Az anyagon átáramló hő mértéke (sebessége):
• Hővezetőképesség: k egy adott anyag vastagságon keresztül, mikor az anyag
egyik oldala konstans hőmérsékleten van tartva, és 1oC-al magasabb a
hőmérséklete mint a másik oldalnak. [Cal / cm . sec . oC]
• Termikus diffúzió: h Megadja azt, hogy milyen gyorsan éri el az illető anyag a
külső környezet hőmérsékletét.
h = k/(Cp . r) , [mm2/ sec]
Cp – hőkapacitás, r -sűrűség
A fogászatban az anyagok hőtágulása nagyon fontos
jellegzetesség:
Lineáris hőtágulási együttható = relatív egységnyi hosszváltozás 1oC –os
hőmérséklet változásra
Sok fogászati anyag hotágulási együtthatója nagy mértékben eltér a
foganyagétól.
• Elektromos és elektrokémiai tulajdonságok
Elektrókémiai potenciál:
-Elektrokémiai sorrend: az elemek azon képességének sorba állítása,
hogy felvegyenek vagy leadjanak elektronokat egy adott oldatban.
- A potenciálskála zéruspontja (0 V) - Ha a szájban két olyan fém található
melyek elektród potenciálja között nagy a különbség (Au, Al), elektrolitikus cella
alakulhat ki, és kellemetlenséget okoz! megállapodás szerint a normál
hidrogén-eletród potenciálja.
- Ha az elemeket elektron leadási tendenciájuk szerint állítjuk sorba, akkor
oxidációs potenciálról, míg ha elektron felvevő képességük alapján akkor
reduktív potenciálról beszélünk. Standard elektrokémiai potenciál:
redukciós potenciál 25oC –on és 1 Atm nyomáson.
Példák:
- Azok a fémek (platina, arany) melyek magas pozitív elektród potenciállal
rendelkeznek jobban ellenállnak az oxidációnak és a korróziónak a szájüregben.
Fajlagos ellenállás: r az anyag azon képességét fejezi ki,
hogy ellen álljon az elektromos áram átfolyásának.
R = r . (l/A), [W_m]
R -ellenállás, l -hossz, A -felület
Példák: fémes anyagok alacsony ellenállóképesség, érzékenység a
szájban;pl üveg szigetelő tulajdonságokkal rendelkezik.
• Anyagok felületi tulajdonságai
A biológiai környezet „leolvassa” az adott felület tulajdonságait és ennek
megfelelően reagál.
Az anyagok felülete általában nagyon reaktív és merőben különbözik az
anyag belsejétől.
Felületi energia vagy feszültség: egységnyi felületre eso energia növekedés.
Adhézió: másodlagos kémiai kötések kialakulása a különbözo molekulák között
(ezüst, arany adszorbeálja az oxigént).
Kemiszorpció: elsodleges kötések kialakulása (kémiai kötés alakul ki a
ragasztó és az anyag között)
A biológiai válasz kialakulásának fontos paraméterei:
- érdesség, nedvesítés, felületi mobilitás, kémiai összetétel,
kristályos állapot és heterogenitás.
A nedvesítés kontakt szöge (q):
- a nedvesítési képesség mérésének egyszeru módszere.
- ha q = 0o , a folyadék szétterül a felületen
Nedvesítés: ahhoz, hogy adhézió alakuljon ki két szilárd test között olyan
ragasztó folyadékot kell alkalmaznunk, mely könnyedén elterül, szétfolyik a két
anyag felületén.
Egy anyag nedvesítésre való képességét elsősorban a felület
tisztasága befolyásolja.
Teflont (polytetrafluoroethylene, kereskedelmi mugyanta) használnak
sokszor ha egy felületet megakarunk védeni más anyag adhéziójától.
Mechanikai elvárások
-A fogászati anyagokkal szembeni mechanikai elvárások különbözőek
lehetnek, betöltött szerepüktől (funkciójuktól) függően.
.
• Technológiai alkalmasság
• A technológiai alkalmasság legfontosabb szempontjai:
– formálhatóság, megmunkálhatóság
– pontos és jó feldolgozhatóság
– könnyű és gazdaságos nyersanyag
Egyéb (praktikussági) szempontok:
- jól sterilizálható legyen
- röntgenárnyékot adjon
- ne legyen bonyolult sem sebészi beültetése, sem protetikai felépítése
- könnyen eltávolítható legyen
9. A fogászatban használatos műanyagok. Műfogak anyagai.
MŰFOGAK (előadás; műanyagok Annáéban)
Ősidőkben a fogak pótlására leggyakrabban állati eredetű csontot, elefántcsontot, később ezüstöt, aranyat,
gyöngyöt használtak. Manapság a legelterjedtebb anyagok a műfogak előállítására az akrilát műanyag és a
porcelánfogászati kerámia.
Követelmények
Életszerű (alak, méret, szín, árnyalat)
Megfelelő mechanikai tulajdonságok
(kopásállóság, keménység, ellenállóság…)
Akrilát műfogak
Termoplasztikus eljárással készülnek. Térhálós vagy keresztkötéses műfogak: ridegek
A polimer por a mintába kerül, és ott megfelelőhőfokon (180 °C) és nyomással, a porból fogat préselnek. A
préselés fémminták (bronz vagy acélmatricák) között megy végbe. Kopásállóságuk és
vegyi ellenállásuk fokozására térhálós műanyagból is készítik (ún. keresztkötéses műanyagok). Sorozatban
kaphatók, nagyságuk, formájuk, színe különböző. Színválasztást a fogszínkulcsok segítik. Kémiai
kapcsolatban állnak a műfogsor alaplemezével. Fogszínkulcs: front garnitúra 6 fog, őrlő garnitúra 16 fog, teljes
garnitúra 28 fog
Porcelán műfogak
Porcelán műfog alapanyagai:
földpát (70-80%) adja a fog transzparenciát,
kvarc (kb.25%) növeli a szilárdságot
kaolin (max.3%) növeli a szilárdságot, csökkenti a transzparenciát, csontszerűvé teszi az anyagot.
Színezésük fémoxidok hozzáadásával érhető el (vas-oxid vörös, króm-oxid
zöld, kobalt-oxid kék, nikkel-oxid szürke, ezüst-oxid narancs és az ón-oxid
fehér szint ad).
Por folyadék keverésével állítják elő, majd a képlékeny masszát
bronzmatricákba helyezik és préselik (200-250 °C)
Sorozatban kaphatók.
Nagyságuk, formájuk, színe különböző.
Színválasztást a fogszínkulcsok segítik.
Rögzítési módjuk szerint lehetnek szegecses és szegecs nélküli műfogak,
tehát a kapcsolatuk a műfogsor alaplemezével mechanikai.
A műfogakat különböző alakban (háromszög, ovális, négyszög), méretben és árnyalatban gyártják.
A porcelán és akrilátból készült műfogak egyénileg szinezhetők
Porcelánfogak színezése hasonló a kerámia egyéni színezéséhez koronák, hidak elkészítésekor.
Akrilát műfogak színezése lakkok alkalmazásával történik.
Mindkét eljárás alkalmazásával elérhető a műfogak természetes kinézete.
10. Okklúziós indikátorok (artikulációs papír, fólia), a harapásvétel anyagai,
káriesz indikátorok, plakk indikátorok
Okklúziós indikátorok
Okklúzió pontos fiziológiás helyreállítása kihívást jelent mind a fogorvos mind a
fogtechnikus számára.
Még a legkisebb korai érintkezés, akár néhány mikron vastagságú is, a páciens
rágókészülékében disfunkciót okozhat.
Emiatt fontos az okklúziós érintkezések vizsgálata nyugalmi helyzetben, de
funkció közben is.
Minden tömés, fogeltávolítás, protetikai vagy orthodonciai kezelés kihatással van az
okklúzióra. A legkisebb okklúziós eltérés is okozhat funkcionális zavarokat, amelyek
a rágószerv egészségére hatnak. Korai érintkezések következménye a fogak
érzékenysége, túlterhelése, amely a fogak paradonciumát károsítja, a rágóizmok
túlterhelődnek, és a rágóízület dyszfunkciója alakul ki.
A páciens próbál kompenzálni, aminek parafunkció kialakulása (csikorgatás,
szorítás) lehet a következménye. Minden betegnél akinél új tömés, fogpótlás
készült, de a betegeknél, amelyek orthodonciai kezelésen estek át, szükséges
megvizsgálni az okklúziós viszonyokat.
Okklúziós viszonyok ellenőrzésére különböző okklúziós papírokat, selymet,
fóliákat használunk. Ezekkel a statikus de a dinamikus okklúzió is ellenőrizhető.
Artikulációs papír 200micron
Artikulációs papír 100micron
Artikulációs papír 40micron
Artikulációs fólia 12micron
Artikulációs fólia 8micron
Artikulációs selyem 80micron
Artikulációs papír, fólia tulajdonságai:
· A rágófelszín anyagától függetlenül fesse meg a valódi érintkezéseket,
· Ne változtassa meg a normális érintkezéseket,
· Száraz felszínek,
· Több szín az egyes állkapocshelyzeteknek megfelelő érintkezésekre,
· Lehet kétoldalon különböző színű.
Okklúziós eltérések okai:
• tömés, fogeltávolítás, protetikai vagy orthodonciai kezelés
• funkcionális zavarokat: a fogak túlterhelése (amely a fogak paradonciumát
károsítja), a rágóizmok túlterhelődése, és a rágóizület diszfunkciója
• Okklúziós viszonyok vizsgálatára okklúziós papírt, fóliát, selymet használunk
(ezekkel a statikus, de a dinamikus okklúzió is ellenőrizhető, a
leghatékonyabb, ha mindkettőt – papír, fólia – használjuk)
Vizsgálat célja:
• A kontaktpontok megjelenítése, erre szivacsos struktúrájú mikro szövésű
artikulációs papírt használunk, amely nyomásnak kitéve festékanyagot bocsát
ki.
• Erős kontaktpont esetében (nagyobb rágónyomás) több festék kerül a fogak
felszínére, így ennek megfelelően sötétebb pontok jelennek meg.
• Kevésbé szoros kontaktpontok esetén, kisebb rágónyomás eredményeképpen
kevesebb festék jut a fogak felszínére, világosabb pontok észlelhetők.
• Okklúziós papírok megfestik a kontaktpontokat nedves, fém vagy magas fényű
kerámia felszíneken egyaránt.
• Mindennapi gyakorlatban a pontos kontaktpontok megjelenítésére az
okklúziós papírok és okklúziós fóliák együttes használata bizonyult
legjobbnak.
Különbség az okklúziós papírok és fóliák között:
Okklúziós papír:
• Nyomás alatt festi meg a fog felszínt
• nagyobb kontaktpontokat jelenít meg.
• Statikus okklúzió vizsgálatára alkalmas
• nedves felszíneken is használható.
Okklúziós fólia:
• Enyhe nyomás elegendő a kontaktpontok ábrázolására
• Kisebb kontaktpontokat jelenít meg
• Statikus és dinamikus okklúzió vizsgálatára is alkalmas.
Okklúziós selyem:
• természetes selyemből készül
• a selyem vékonyságánál és nagy flexibilitásánál fogva pontosan a fogak
(csücskök és gödröcskék) felszínéhez idomul, ezért nagyon pontosan képes
megmutatni a legkisebb érintkezéseket is
• nagy a festékanyag befogadó képessége
• Különösen alkalmas laboratóriumi használatra, mivel többször is
felhasználható.
Normális és kóros rágófelszíni érintkezések jelölésére, az artikulációs papíron, fólián
kívül használatosak más anyagok is: viaszok, folyékony festékek, aeroszolos
porok, alufólia csík (kihúzáshoz szükséges erő)
Feltételek az okklúziós vizsg-i anyagokhoz:
• A rágófelszín anyagától függetlenül fesse meg a valódi érintkezéseket
• Ne változtassa meg a normális érintkezéseket
• Száraz felszíneket is fessen meg
• Normális és kóros rágófelszíni érintkezések jelölésére legyen alkalmas
Okklúzió vizsgálata:
• Első lépés: artikulációs papír (200-100-40micron, leggyakrabban kék)
• Második lépés: artikulációs fólia (8-12micron, piros v. metál piros színű)
Harapásvétel anyagai, indikátorok
Harapásvétel anyagai:
• Az alsó és felső gipszminták egymáshoz való viszonyának
meghatározására
• ha a természetes fogak érintkezése egyértelműen meghatározza az állcsontviszonyt
– nem szükséges
• Jelentős foghiány esetén szükség lehet harapási sablonra
• anyagok:
• Rózsaviasz (mintázó/ laboratóriumi viasz)
• Aluminax
• Elasztomer
• Cinkoxid-eugenol és hasonló eugenol-mentes paszták
• Önkötő akrilát
Caries indikátorok:
• Festékek - részben előkészített üregek alján látható demineralizált, fertőzött
dentin, ép fogállománytól való elkülönítésére.
• A nem fertőzött dentin, amely megfelelő kezelés hatására remineralizálódni
fog, nem festődik meg.
• A beteg számára láthatóvá teszi a lepedéket, szembesíti az egyéni
szájhigiénés tevékenységének hiányosságaival.
• Tabletta, oldat (fuchsin, erythrosin tartalmú) vörösre festi a lepedéket
• Vannak csak UV fény alatt látható festékek is
• A caries indikátor használata elősegíti a szuvas területek felismerését és
eltávolítását. Így megelőzhető a secunder caries kialakulása, illetve
felismerhető az a demineralizált dentin réteg, amelyhez a bondanyagok
lényegesen gyengébben kötődnek.
Plakk indikátorok:
• részben előkészített üregek alján látható demineralizált, fertőzött dentin,
ép fogállománytól való elkülönítésére
• a nem fertőzött dentin, amely megfelelő kezelés hatására remineralizálódni
fog, nem festődik meg
+ Előadás:
Fogak tisztítása vizsgálat előtt:
•Fogkőeltávolítás
•Polírozás: paszták, amelyek eltávolítják az elszíneződéseket, de nem károsítják a
zománcot.
„Air-polishing”: Na+-bikarbonát-tal dúsított légáram
11. Fogászati cementek. (cink-foszfát, cink-szilikofoszfát, polikarboxilát)
A cementeket por és folyadék formában hozzák forgalomba. A „cement” elnevezést
a vízzel keményedő cementporról kapta.
1. cink-foszfát cement (röv. foszfátcement)
• kötése azon alapszik, hogy a cementpor cink-oxidja a cementfolyadék
foszforsavával összekeverve előbb pasztaszerű képlékeny, majd
megszilárduló cink-foszfátot képez.
• A cementporban: cink-oxid tartalom kb. 85% + magnézium-oxid, kalciumfluorid,
bizmut-oxid.
• A port 1100 C-on égetik
• az égetéskor összeolvadt (cink-oxid+adalékanyagok) anyagot zúzzák, finomra
őrlik és különböző színűre festik hozzákevert festékekkel, amit az előállító a
csomagoláson feltűntet szám formájában ami a színt jelzi, vagy magát a színt.
• A fémpótlást rögzítő vagy alaptöméshez használt cementek színe
közömbös, nem úgy mint porcelán vagy akrilát fogmű rögzítésnél. Ehhez
porcelánföldet és kovasavat is adnak, a szilárdság és a keménység
fokozása miatt.
• Minél finomabb őrlésű a cementpor, annál nagyobb az összfelület, ami a
reakció (cement kötés) reakcióját gyorsítja.
• A cementfolyadék ortofoszforsav tartalma kb. 60%, tartalmaz még vizet,
cink-foszfátot és alumínium-foszfátot. Utóbbiak feladata a por-folyadék
összekeverésekor a támadó reakció mérséklése. A mérséklés célja a kötés
lassítása, és a túlzott felmelegedés (nagy reakcióhő) megelőzése, ami
fájdalmat válthat ki a betegnél.
• Forgalomba normál, rapid, ultrarapid, slow keményedő jelzéssel kerülnek.
Fogmű rögzítésre általában rapid/ultrarapid jelzésűt használnak.
• A hőmérséklet is befolyásolja a keményedést, minél alacsonyabb annál
lassabb. Továbbá befolyásolhatjuk a keverés módjával is a gyorsaságot (ha
sok port viszek a folyadékba gyorsabb, ha apránként akkor lassabb). Túl sok
folyadék esetén csökken a cement kötés utáni szilárdsága. Túl gyors
keveréssel gyorsítom a keményedést, és minél kisebb a folyadék sűrűsége
annál gyorsabb a keményedés.
• Folyadékot utólag NEM adunk hozzá, mert megzavarja a kötés kémiai
folyamatát!
A fogászati cement kötési reakcióját kb. 0,1%-os zsugorodás kíséri.
Mindig legyenek zárva a tároló üvegek, mert az orofoszforsav higroszkópos anyag,
így víz felvétel után, az rontja az anyag minőségét, és kötési idejét.
Kötés után a cement lyukacsos a kötés során keletkező szénsavképződés miatt,
de ez nem hat a keménységre. Ez a tulajdonság a szájban idővel nedvfelvételhez
vezethet, ami következménye a híd/korona eltávolításakor érezhető bűzösség.
Felhasználási területe: inlay-ek, koronák, hidak rögzítése betétüregekben,
valamint az előkészített fogak csonkjain.
A rögzítőcement így szerves része lesz a fogpótlásnak. Emiatt a rögzítőcementet
fogpótlásanyagként tartjuk számon.
2. polikarboxilátcementek (karboxilátcement, cink-polikarboxilát-cement,
poliakrilátsavas cement)
• por és folyadék formában kerülnek forgalomba.
• A por a foszfátcement porhoz hasonlóan cink-oxidból áll + Mg-oxid, Caoxid,
Ca-fluorid.
• A folyadék poliakrilsav 40%-os vizes oldata.
• A kimért por és a folyadék összekeverése után rögzítésre alkalmas,
megkeményedő anyag keletkezik.
• A poliakrilsav pulpakárosodást nem idéz elő.
Előny a cink-foszfát cementhez képest, hogy nedves fogfelületen is tapad. A fog
Ca-ja és a polikarboxilát között kémiai kötés létesül.
Felhasználása: tömések készítése, inlay, koronák, hidak rögzítése, de NEM
használható csapod koronák rögzítésére olajtartalmú gyökértömés után!
3. Kőcement, vagy szilikofoszfát cement
• tulajdonképpen a szilikát és a foszfátcement keveréke, azaz olyan
foszfátcement, amely pora tekintélyes mennyiségű szilikátcementport is
tartalmaz.
• Nem annyira áttetsző mint a szilikátcement, a nyálban csak kevéssé
oldódik, a terhelést rágáskor nagyobb kopás nélkül bírja.
• A pulpát alig veszélyezteti nagyobb mértékben a foszfátcementnél.
E tulajdonságai révén alkalmas végleges tömés készítésére kevéssé szembetűnő
helyen.
Mivel nem sikerült ebben sem megszűntetni a szilikát pulpát károsító hatását,
használata gyerekek és fiatalkorúak fogaiban nem ajánlatos.
A kőcement is több színben kerül forgalomba. Ugyanúgy keverjük, mint a már
ismertetett cementeket. A folyadék 1 vagy több cseppjéhez adjuk a pornak előbb
mintegy felét egyszerre, majd másik felét apró részletekben. A kész tömés
elszíneződését elkerülendő, a kőcementet nem szabad közönséges
fémspatulával keverni, hanem rozsdamentes acélspatula, illetve tömőműszerek
használata szükséges.
Fogászati cementek
(üvegionomer, resin bázisú)
Előadás:
Üvegionomer cement:
Áll: polimer, víz, reaktív üvegszemcse
(Reaktív, mert savas polimer a vizes közegben az üvegszemcse felületén lévő atomokkal
kapcsolódik)
Kötés: sav-bázis reakció, mely során ionleadás történik – fluoridion
Összetétel: Por-kalcium-aluminium-fluor-szilikát üveg
-stroncium-aluminium-fluor –szilikát üveg
Folyadék–poliakrilsav
-maleinsav/ metakrilsav
GIC cementek típusai:
Önkötő
Fényrekötő
Hagyományos (por+foly.) GC Fuji IX GP,
KetacMolar
Vízzel keverhető hagyományos AquaCem
Cermetcement
Nagykeménységű, gyors kötésű
Műanyaggal megerősített GC Fuji VIII GP
Fénnyel gyorsítható
GC Fuji II LC
Fényrekörő
Hármas kötésű
•Por –folyadék, paszta –paszta kiszerelés, Kapszulás
•10 perc keményedési idő, 24 órás kötési idő, 20’’-tól2’10’’/2’20”
•Kémiai kötés a dentinhez, zománchoz még a cementhez is !!!-kémiai zárást biztosít
•Keverőlap és műanyag spatula,
•Nedvességre és szárazságra érzékeny a kötés alatt
•tartós fluoridion-leadó képesség
•környező szövet védelme fluorid és stroncium leadás miatt
•REMINERALIZÁCIÓ-stroncium leadás miatt
•Hőtágulás dentinhez hasonló
•Biokompatibilis, nem pulpairritatív, radiopak
•10-15 másodperces 10%-os poliakrilsavas előkezelését javasolt, bár az előkezelés
elmaradása nem jár számottevő tapadásveszteséggel.
(a kompozitok tapadási erejének felét elérő) tapadásáért.
Klinikai alkalmazás:
• Alábélelő anyagok
• dentintubulust hermetikusan lezárják
• antibact. hatás
• Szendvics technika
• Csonkfelépítés
• Ragasztás-korona, híd, betét, héj
• Barázdazárás
• Hosszú távú ideiglenes tömés
• I, II, III és V. oszt kavitások ellátása
RESIN BÁZISÚ CEMENT
műgyanta alapú
esztétikus direkt, indirekt helyreállítások, fogpótlások rögzítőcementje
Tulajdonságok:
Előnyök:
• egyesítik a kémiai és mikromechanikai kötés erejét
• azonnali kiemelkedő kötőerő
• nagyfokú kopásállóság
• kiváló széli záródás
• nem oldódnak a nyálban
Hátrányok:
• lege artis alkalmazása során számos nehézséggel kell szembenézni
• technikailag több lépésre van szükség
• a ragasztás anyag- és időigényes
• az anyag magas viszkozitása nehezítheti a fogpótlás pontos helyreillesztését
• csak száraz környezetben használhatóak (DE az erősen leszárított fogfelszín a tapadási erő
ellen is dolgozhat)
Az önsavazó és a nedvességtűrő ragasztók (bondok) megjelenésével, illetve a zománc és dentin
együttes savazásának elterjedésével egyszerűbbé, gyorsabbá, kevésbé technikaigényessé vált a
rezincementekkel végzett ragasztás. Az önsavazó bondok a dentincsatornákba horgonyozzák el a
rezincementek közbejöttével a fogpótlásokat. A kötési erő 20–40 MPa, ennek létrejöttében a
hibridréteg kialakulásának jelentős szerepe van. A hibridréteg a dentin kollagénrostjaiból, valamint az
azt „átszövő” műgyanta polimer szálakból áll. Létrejöttében fontos a fogfelszín nedvessége. Mivel a
ragasztás nedves fogfelszínen történik, az eljárást wet bondingnak nevezi a szakirodalom.
A tömőanyagok felhasználásának egyszerűsítését eredményezte az úgynevezett all-in-one bondok
megjelenése. Ezek az anyagok természetesen a rezincementek felhasználását is megkönnyítették.
Mára ezt felváltotta az egylépéses ragasztó. A Bifix SE egy univerzális, kettős kötésű (fényre és
kémiailag is kötő), önsavazó, rezin/kompozit/műanyag bázisú ragasztórendszer, amely már
bondanyag nélkül is alkalmazható.
A Bifix SE
Felhasználása:
• indirekt kerámia, cirkónium, fém, kompozit fogpótlások (korona, híd, inlay, onlay)
ragasztására,
• csapok beragasztására is.
Használata:
• nincs szükség semmilyen adhezív vagy kondicionáló anyagra
• quickmix fecskendő segítségével az anyag automatikusan keveredik, kiküszöbölve a keverési
hibákat és a levegőbuborékokat. Minden készlet tartalmaz normál és endo keverőcsőröket is.
Összetétel:
• kettős funkciójú metakrilátot
• savas metakrilátot
• szervetlen töltőanyagot (70% w/w)
Háromféle színben létezik: univerzális (U), transzparens (T), illetve fehér (WO).
KIDOLGOZOTT
Az ideális cement
• Nem toxikus
• Nem oldódik nyálban
• Mechanikailag ellenálló
• Védi a pulpát
• Optikai, esztétikai jell.
• Kémiailag köt
• Bakteriosztatikus
• Nyugtató
• Kis viszkozitású
• Olcsó
• Könnyen applikálható
Cementek fajtái:
Foszforsav Poliakrilsav Eugenol
ZnO Zn(O)-foszfát cement Karboxiláz cement ZnO-eugenol cement
Al-szilikát Szilikát cement GIC
+ Kálcium-hidroxid cement
Cementekről általában:
Keverés:
• por -> folyadék
• Mivel,min,hogyan…?
• Reagálnak a levegővel
• Fényes ->matt fsz.
Kötési időt befolyásolja:
• Por szemcsemérete, előállítása
• Gyorsítók
• Por-folyadék arány
• Keverés közben jelenlévő nedvesség
• Hőmérsékle
Indikációk:
• Alábélelés, alaptömés
• Gyökértömés
• Csonkfelépítés
• Cementezés
• Ideiglenes tömés
• Fogművek rögzítése
ÜVEGIONOMER CEMENT (GIC):
Por – folyadék, paszta – paszta kiszerelés, Kapszulás
• por: kálcium-aluminium-fluoroszilikát üveg vagy stroncium-aluminium-fluor –szilikát üveg
• folyadék: akrilsav és maleinsav kopolimer vizes oldata, 10% borkősavval
• nedvességre, kiszáradásra érzékeny
Összetétel:
Kötése:
• Szerves:
• Szervetlen:
• Alkánsav -> polimer (akrilsav, itakonsav, maleinsav)
• Hidroxikarbonsav – akcelerátor, kelátképző (citromsav, borsav)
• Al-szilikát üveg / reaktív üvegszemcse
(Reaktív, mert savas polimer a vizes közegben az üvegszemcse felületén lévő
atomokkal kapcsolódik)
• Ca, Na, CaF2
• víz
sav (polialkánsav) + bázis (aluminium- szilikátüveg) – ionleadás történik (F - )
• Iniciális
• Primer (gélképzés)
• Secunder kötési fázis (kovagél)
Tulajdonságai:
• Kémiai kötés (zománc=2xdentin) – dentinhez, zománchoz, cementhez is
• Jó széli zárás , kémiai zárás
• F-, cariostatikus
• Rtg árnyék
• Kötési zsugorodásuk kicsi: 0.05-0.15% - >később vízfelvétel
• Hőtágulási együttható ≈ fog/dentin
• Hidrofil + nedvességtűrő
• pH: 1-> 4-5 -> 6,5-7
• Kondícionálás (poliakrilsav, 10 mp)
• Varnish
• 10 perc keményedési idő, 24 órás kötési idő, 20’’-tól 2’10’’/2’20”
• Keverőlap és műanyag spatula,
• Nedvességre és szárazságra érzékeny a kötés alatt
• tartós fluoridion-leadó képesség környező szövet védelme fluorid és stroncium leadás miatt
• REMINERALIZÁCIÓ- stroncium leadás miatt
• Biokompatibilis, nem pulpairritatív, radiopak
• 10-15 másodperces 10%-os poliakrilsavas előkezelését javasolt, bár az előkezelés elmaradása
nem jár számottevő tapadásveszteséggel. (a kompozitok tapadási erejének felét elérő)
tapadásáért.
Fajtái:
ÖNKÖTŐ
• Hagyományos -arányok! (Ketac Cem, FujiVIII, IX.p)
• Vízzel keverhető
• Cermet cement (+Ag por)
• Fénnyel gyorsítható (Fuji VII. rózsaszín)
• Műanyaggal erősített
• Nagy keménységű, gyors kötésű
FÉNYREKÖTŐ
• RMGIC (Fuji II. LC)
• hagyományos
• 3-as kötésű GIC
• nem kell a rétegvastagságra figyelni
Klinikai alkalmazás:
• Alábélelő anyagok
• dentintubulust hermetikusan lezárják
• antibact. hatás
• Szendvics technika
• Csonkfelépítés
• Ragasztás-korona, híd, betét,héj
• Barázdazárás
• Hosszú távú ideiglenes tömés
• I, II, III és V. oszt kavitások ellátása
CINKOXID-EUGENOL
Fogászati cementek
(cinkoxid-eugenol, kálcium-hidroxid cement)
ZnO porból és eugenolból összekeveréssel állítható elő
Keverés aránya: por:folyadék = 4:1 ill. 6:1
Eugenol hatásai:
• Nagyon oldékony
• Rossz mechanikai tulajdonságok
• Bakteriosztatikus
• Nincs kémiai kötés
Felhasználás:
• konzerváló fogászatban
• hídművek ideiglenes rögzítése
• koronák, hidak rögzítése (HA: az eugenol 2/3 részét EBA-ra helyettesíti
Tulajdonságok:
• javít a tulajdonságain, ha a ZnO porhoz kevert kvarcot 30%-os arányban aluminium-oxiddal
cserélik fel
• csekély mechanikai szilárdság
• nyomási szilárdsága 24 óra után is csak 14-40 N/mm 2
• oldékonysága szájban jóval nagyobb mértékű, mint a foszfátcementé
• EBA cementek mechanikai tulajdonságai megközelítik a foszfátcementét
• az eugenol puhítja a műanyagot akrilátkoronák ragasztására nem alkalmas
KÁLCIUM-HIDROXID CEMENT
Tulajdonságok:
Fajtái:
• Rossz mechanikai tulajdonságok
• Oldékony
• Jól tapad kiszárított üregben
• Könnyen applikálható
• Gyorsan köt
Önkötő típus
• Oldékony
• Cement bázisú (Zn-foszfát,GIC)
• Dycal, Calcimol
Fényrekötő típus
• Jobb mechanikai tulajdonságok
• Resin bázisú
• Calcimol LC, Sealapex
14. Kompozitok összetétele, fizikai tulajdonságai, alkalmazási
területei, előnyök, hátrányok
I. Kompozitokról általánosságban:
Definíció: két vagy több különböző anyag vagy fázis, atomi méreteknél nagyobb
doménjeiből állnak.
Előnyök: szilárdság, keménység, könnyű súlyú
Hátrányok: nehéz előállítani
Két nagy csoportja van:
rostokkal, vagy szemcsékkel (üveg, szén, kerámia,polimer) megerősített mátrix
(poliglikolsav (PGA), polilaktidsav (PLA), akrilát (PMMA))
Természetes kompozitnak tekinthető: csont, dentin, porc, bőr, tüdő
Alkalmazási területek: fogászati tömőanyagok, megerősített metil metakrilát
cementek és nagy molekuláris súlyú polietilén (porózus felületű ortopédiai
implantátumok, ízület helyettesítés, szívbillentyű pótlás, csontrögzítés, stb.)
II. Fogászati vonatkozásban, mint tömőanyag:
Kompozíciós tömőanyag:
• Organikus alapanyag: Metakrilsav és epoxid vegyület
• Anorganikus töltelékanyag: szilikátok, kvarc
• Szilán (szilícium vegyület): összekapcsolja az organikus és anorganikus
anyagokat
• Két tégely, pasztaszerű- MÚLT
• Katalizátort, reakció gyorsítót tartalmaz
• Felhasználható: tömés, javítás, csonkfelépítés, parodontopáthiás fogak
sinezése
• Polimerizáció szerint: kemo, termo, foto!!! speciális lámpák
• Két típus: Kompozit tömőanyag, Kompomer tömőanyag
III. Kompozit tömőanyag
Definíció: fogszínű, plasztikus tömőanyag, kémiai úton vagy energia közlésére
megkeményednek
Kötési reakciók:
Kémiailag kötő- benzoilperoxid iniciátor
A+B paszta keverés, 4-5 perc kötési idő
Fényrekötő- fotóiniciátor egy diketon, ez a diketon ingerületbe jön,
monomerből polimer alakul
a fény hullámhossza 480 nm
az oxigén rontja a kötést
Összetétel: Szerves mátrix-polimer (monomer, iniciátor, stabilizátor,
pigmentek)
Szervetlen töltelékanyag (kvarc, kerámia)
Kötőfázis
Csoportosítás: Lutz-féle
>Konvencionális kompozit
>Mikrotöltésű kompozit – homogén/inhomogén
>Hibrid kompozit
Bulk-fill kompozit:
• Smart Dentin Replacement (SDR)-Dentsply
• x-tra base-VOCO
• Jellemzői:
Kis viszkozitás- jobb adaptáció
polim. Stressz (1,5 Mpa)
Alacsony
I+II osztályú kavitásokhoz
4 mm vastagságig használható
Neten találtam egy másik előadást is, csak azért írom ide, hogy tudjátok, hogy ez
nem onnan lesz, amit nekünk leadtak :D
Kompozitok (társított anyagok):
• A kompozitok olyan összetett anyagok, amelyek két vagy több különböző
szerkezetű és makro-,mikro- vagy nanoméretekben elkülönülő
anyagkombinációkból épülnek fel a hasznos tulajdonságok kiemelése és
a káros tulajdonságok csökkentése céljából,mert a kompozitok
alapanyaga az erősítő fázis segítségével ér el jobb tulajdonságokat
• Az alapanyagot mátrixnak, a többi elemet pedig második (erősítő)
fázis(ok)nak nevezzük
• A kompozitok bármilyen két anyag (kerámia,fém,műanyag,üveg)
kombinációjaként előállítható és az alapanyagot számtalan morfológiájú
második fázissal erősíthetik
Több előnye is van:
• Elsősorban lehetővé teszik, hogy a tulajdonságoknak egy különleges
kombinációját hozzuk létre
• Másrészt ezek a tulajdonságok egy adott tartományon belül folyamatosan
változhatnak
• A kompozitok harmadik lényeges sajátsága,hogy olyan fizikai
tulajdonságokkal is rendelkezhetnek,melyek nem érhetők el különkülön
egyik alkotójával sem
Mindegyik esetben a cél a végtermék tulajdonságainak optimalizálása
különböző alapanyagok együttes használatával.
Kitűnő és az igényeknek megfelelően szabályozható a szilárdságuk, a
képlékenységük és korrózióállóságuk.
Fogászati kompozitok előnyei:
• fogszínű tömést eredményeznek
• szilárdságuk, kopásállóságuk közel megegyezik az amalgámtömésekével
(dentin< kompozit <zománc)
• a fog szöveteivel kohéziós kötést alakít ki
• nem tartalmaznak nehéz fémeket
• nagyon rövid idő alatt szilárdulnak meg
• az amalgámtöméshez képest kisebb üreget kell a fogba munkálni
• kisebb hővezetőképesség: fogak kevésbé érzékenyek a hidegre ill.
melegre
• Radioopacitás (röntgenárnyékot ad)
Fogászati kompozitok hátrányai:
• Számolni kell a polimerizációs zsugorodással (1…2mm-es rétegekben
kell felvinni)
• az amalgámnál kevésbé kopásállóbb (mind a rágás során érintkező ill.
nem érintkező helyeken)
• a tömés szélein rosszabb az anyag integritása ( a polimerizációs
zsugorodás miatt), ami egyfajta „tömítetlenséget” és ezáltal másodlagos
fogszuvasodást okozhat
A fentiek miatt néhány évente célszerű kicserélni a kompozit töméseket.
15. Kompomerek összetétele, fizikai tulajdonságai,
alkalmazási területei, előnyök, hátrányok
I. Kompozíciós tömőanyag:
• Organikus alapanyag: Metakrilsav és epoxid vegyület
• Anorganikus töltelékanyag: szilikátok, kvarc
• Szilán (szilícium vegyület): összekapcsolja az organikus és anorganikus
anyagokat
• Két tégely, pasztaszerű- MÚLT
• Katalizátort, reakció gyorsítót tartalmaz
• Felhasználható: tömés, javítás, csonkfelépítés, parodontopáthiás fogak
sinezése
• Polimerizáció szerint: kemo,termo,foto!!! speciális lámpák
• Két típus: Kompozit tömőanyag, Kompomer tömőanyag
II. Kompomer tömőanyag:
• KOMPOzit + üvegionoMER (1993-tól)
Cél: olyan tömőanyag, amely rendelkezik a kompozitok (szilárdság) és az
üveg ionomerek kedvező tulajdonságaival (fluoridleadás, kémiai kötés a
fogszövetekkel) az utóbbiak hátránya nélkül.
• Összetétel:
-Különleges bifunkcionális monomer, amely a megvilágítás
hatására a kompozitokhoz hasonlóan polimerizálódik
-Reaktív üveg töltőanyag ( az üvegionomerekhez hasonlóan)
• Tulajdonságaik:
• Hajlító-, szakító- , és nyomószilárdsága a mikrotöltésű
kompozitokéhoz hasonlít
• Kb. 2-3%-ban zsugorodnak (ezt követően vízfelvétel -> anyag
megduzzad)
• Kevésbé állnak ellen az abráziónak, mint a hibrid kompozitok
(savas közegben még inkább csökken)
• Fluorid felszabadításra képesek
• Magas töltelékanyag tartalom
• Radioopacitást mutatnak
• A kompozit-technológiából átmentve pigmenteket, iniciátorokat
és stabilizátorokat is találunk bennük
Megjelenésük hasonló a kompozitokhoz, de a jellemzőik összességében
valamivel rosszabbak, ezért használatuk háttérbe szorul.
• Típusai:
• Fényrekötő
• Önkötő (ragasztócementek)
• Kötésmechanizmus:
• Szabadgyökös polimerizáció (bifunkcionális monomer, anyagot
óvni kell a víztől a reakció alatt)
• Sav-bázis reakció (reaktív üveg töltőanyag, fluorid csak akkor
következik be, ha az anyag vizet vesz fel)
• Töltőanyag méret: 0,8 mikrométer
• Kötés során:
• 2-3% zsugorodás
• vizet vesz fel
• expanzió-széli zárás
• Egyszerűbb, gyorsabb:
• nulla savazás ? (így volt az előadásban)
• 1 üveges bond rendszer
• izolálás
• glaze
• Előnyök:
• jó esztétika
• színtartó
• polírozható
• fluorid leadás-felvétel
• kopásállóság
• tömési szilárdság
• kémiai kötés
• Felhasználható:
• Tömőanyag
• Gyerekfogászat (barázdazárás)
• Szendvics tömés
• V.osztályú üregek (kavitás)
• Csonkfelépítés/ endodonciai csonkfelépítés
• Alábélelés
Dyract, Ionosit, Ionoseal
16. tétel
A fémek osztályozása, alkalmazási területei a fogászatban.
Előadás:
Fémek definíciója
“Olyan átlátszatlan, fénylő kémiai anyag, ami jól vezeti a hőt, az áramot és polírozott állapotban jól
visszaveri a fényt.”
Fémek jellemzői
- kristályszerkezet
- hő-és elektromos vezetés
- fémes fényvisszaverés
- szilárdság
- olvasztva jól munkálhatók
- ötvözetek készíthetők belőlük
Fémek szerkezete
Makroszerkezet
-szabad szemmel, lupe segítségével
-felületi hibák detektálása
Mikroszerkezet
-mikroszkóppal
-homogén, heterogén
Kristályszerkezet
-hat különböző kristályrács típus
Szövetszerkezet alapján
-->Homogén (egyfázisú)
bármilyen kis része fizikailag és kémiailag azonos
-->Heterogén (két-vagy többfázisú)
–több fázis fizikailag és kémiailag elkülöníthető
Kristályszerkezet
6 különböző kristályrács típus:
-cubic
-tetragonal
-hexagonal
-orthorhombic
-monoclinic
-triclinic
Fémek csoportosítása
-->atomtömeg, sűrűség
–könnyű fémek (Al, Ti)
–nehéz fémek (Au, Hg, W)
-->olvadáspont
–alacsony op. (Al, Sn, Pb) <
–
-->rugalmasság, keménység, kopásállóság
-->önthetőség, hőtágulási együttható, zsugorodás
-->Korróziós hajlam:
Nemes fémek (Au, Pt, Pd, Ir, Os, Rh, Ru, Ag)
sem levegőn, sem nedves közegben, sem hevítés hatására nem oxidálódnak
Nem nemes fémek (Co, Cr, Ni, W, Mo, Cu, Pb, Sn, Ga, Ti, stb…)
Ötvözet definíciója
Fémnek, valami más fémmel vagy nemfémes anyaggal alkotott szilárd oldata.
Szilárdoldat: két vagy több fém oldja egymást egy bizonyos hőmérsékleten egy bizonyos
koncentrációig. (homogén)
Eutektikum: a fémek csak olvadt állapotban oldják egymást szilárd állapotban nem, ekkor különkülön
kristályosodnak ki (heterogén).
Protetikában használatos fémötvözetek csoportosítása nemesség alapján
Nemesfém ötvözetek
1. Aranyötvözetek (Pt-Au, takarékarany)
2. Ezüstötvözetek (ezüst-palládium, ezüst-ón)
Nem nemesfém ötvözetek
1. Kobalt-króm
2. Nikkel-króm
3. Rozsdamentes fogászati acél
A titán alapanyagú fogpótlások
- elsősorban az öntéses technológia révén már ma is a hagyományos ötvözetek alternatíváját jelentik
- felhasználásuk különösen indokolt egyéb fém-allergia, illetve implantátumokon megtámasztott
pótlás esetén
Elterjedésében, a hagyományos ötvözetekkel szembeni jövőbeli térhódításában döntő szerepet
játszanak a gazdasági tényezők.
Titán fém
- A 7. leggyakoribb fém a földkéregben
- Sűrűség: 4.51 g/cm3
- Olvadáspont: 1672-1727 °C
- Fogszövetekéhez közeli hővezető-képesség
- WHN: 80-105, aranyötvözetekéhez hasonló
- Rtg-sugár relatíve jól átjárja
- Nagy affinitás az oxigénhez -> korrózióstabilitás
- Nagy reaktivitás (O, N, H, C)
- Fehérjékkel toxikus makromolekulát nem képez
- Dimorf kristályrács-szerkezet (αés ß), az allotróp rácsszerkezet-váltás hőpontja 882°C
Titán felhasználása
Ipari
- Repülő-, űrhajó, hajógyártás
- Kémiai, energia ipar
- Sportszergyártás
- Szemüveg-, óra-, kamera-gyártás
Orvostudományban
- Orthopediai implantátumok
- Pacemaker-házszerkezet
- Sebészi lemezek, drótok
- Dentális implantátumok
- Orthodontiai ívek
- Gyökér-és parapulparis-csapok
- Koronák, hídak, öntött tömések
- Kivehető fogpótlások
Titán alapanyagú fogpótlások előnyei
- Megfelelő technológiával magas öntési precizitás
- Belső légzárványok ellenőrizhetősége: Rtg
- Forrasztóanyag-mentes kötés lehetősége
Implantátumon megtámasztott pótlás esetén, különböző fémek ugyanabban a szájban való
alkalmazásának elkerülhetősége
- Biokompatibilitás, oxidrétegporcelán
Fogászati fémötvözetek csoportosítása összetevőik alapján
- Au ötvözetek (min.70%)
- Pd ötvözetek (min.70%)
- Ag-Pd ötvözetek(~60-30%)
- Ni-Cr ötvözetek(~60-30%)
- Au-Ag-Pd ötvözetek
- Co-Cr-Mo ötvözetek
Fogászati fémötvözetek felhasználása
- öntöttbetétek (inlay)
- koronák
- rövidhidak
- hosszúhidak
- fémkerámiai rekonstrukciókhoz fémvázak
- kivehető részleges protézishez fémlemezek
Protetikában használatos aranyötvözetek csoportosítása (ADA)
I.(puha): kis inlay
II.(közepes): inlay, 3/4 koronák, borító koronák, rövid hidak
III.(kemény): koronák, hosszabb hidak
IV.(extra kemény): fémlemezek
Fémötvözetekkel szemben támasztott általános követelmények
- Könnyen feldolgozhatóak és megmunkálhatóak legyenek
- Kellő szilárdsággal rendelkezzenek
- Esztétikusak legyenek
- Ellenállóak legyenek a szájüregbe kerülő anyagokkal szemben
- Ne legyenek mérgezőek, a szervezetet semmilyen szinten se károsítsák
Fémekkel szemben támasztott biológiai követelmények fontos szempontjai
Szisztémás toxikus hatás
–bejutás helyétől függ (orális, peritoneális, intravénás)
–LD50 jelentősen csökken (orális iv.)
–Implantátumok esetében nagyobb lehetőség
–Palládium: intravénásan 20%-a még megtalálható 40 nap múlva, orálisan adagolva 1%-a marad 3
nap múlva.
Lokális toxikus hatás
-Pótlás „mikrokörnyezetében” (gingiva és sulcus) magasabb cc.
-Étkezéssel mintegy 1000-szer nagyobb mennyiséget viszünk be
Allergiás hatás
-Fémionok felszabadulása (önmagukban nem, más molekulákhoz kapcsolódva hapténeket alkotva
allergizálnak)
Mutagén, karcinogén hatás
-Berillium, Kadmium, Cr6+, Ni2S3(karcinogén), Ón, Cu2+(mutagén)
Tankönyv:
A fémek különböző szempontok alapján csoportosíthatók:
Gyakorlatban 2 fő csoport:
- vas és vasötvözetek
- nem vas fémek
Feloszthatók:
- atomsúly alapján
- sűrűség (fajsúly) alapján --> könnyű- (fajsúlyuk 5,0 alatti) és nehézfémek
(Fogászatban csak nehézfémeket használnak (kivétel: alumínium és titán alkalmazására tett
kísérletek); iridium sűrűsége a legnagyobb)
- olvadáspont alapján --> könnyen olvadó fémek (Pb, Sn, ...) nehezen olvadó fémek (Fe, Cu, Ni
stb...), nagyon nehezen olvadó fémek (W, Mo, ...)
- korrózióra való hajlam alapján --> nemes- és nem nemes fémek
Az elemek fizikai, kémiai tulajdonsága és az atomsúly között összefüggés van --> ezen alapszik a
periódusos rendszer (Mengyelejev)
A fogászatban használatos fémek
A fogászatban használatos fémeket nemes fémek és nem nemesfémek csoportosításában célszerű
tárgyalni.
I., A nemesfémek: sem levegőn, sem nedves közegben, sem hevítés közben nem oxidálódnak.
Fogászatban használatos nemesfémek: Pt, Au, Ag, Pa (palládium), Iridium
1. Az arany
Nemesfém
fogászatiötvözetekben leggyakrabban felhasznált fém
élénksárga, puha, jól nyújtható nyújthatóság = duktilitás), kalapálható
duktilitása minden más fémnél nagyobb (nagyon vékony fóliává hengerelhető)
egyetlen fém, amely szobahőmérsékleten nyomással (kalapálással) hegeszthető (annál
jobban, minél vékonyabb) --> kohezivitás (hosszas állás, szennyeződés következtében ez a
tulajdonság elveszik --> nonkohezívvá válik (tisztítással újra kohezív)
kohezivitás --> kalapált aranytömés készítése alapul rajta
odontotechnikában galvánáramos aranyozásra is használnak színaranyat
2. A platina és a platinacsoport fémei
platinafémek: savállóság, magas olvadáspont, (részben) keménység
sűrűség alapján: könnyű és nehéz platinafémek
Könnyű platinafémek: ruténium, ródium, palládium
Nehéz platinafémek: ozmium, iridium, platina
odontotechnikában leginkább: platina, palládium
Platina
szürkésfehér, nehezen olvasztható
kevésbé nyújtható, keményebb, mint az arany
A múlt század 2. felében: luxus kivitelű műfogsorok platinából --> platinalemezre égettek
porcelán fogakat. Húzott, vagy kétszeres (stancolt rágőfelszínű) koronát is készítettek platinából.
Vékony platinalemezt használtak porcelán köpenykoronák égetéséhez. Régen gyári porcelánfogak
szegecseit platinából készítették.
Palládium
mechanikai tul. Hasonlóak a platináéhoz: jól hengerelhető, vékony drót, finom fólia
készíthető belőle
fogászatban ötvözetei gyakoriak
Iridium
igen magas olvadáspont
savval szemben igen ellenálló, királyvíz sem oldja
aranyhoz, platinához iridiumot ötvöznek -->szilárdság nő, de képlékenység csökken
3. Az ezüst
puha, fehéres, fénylő, igen jól nyújtható
levegőben lévő kén-hidrogén az ezüst felületén barnásfeketés ezüst-szulfid réteget képez
ezüstionok baktériumölő hatásúak (oligodinámiás hatás)
ezüst finomságának mértéke: ezredrész-számítással
rézzel, ónnal, cinkkel, palládiummal, platinával ötvözik
színezüstből fogpótlás nem készül (puha, elszíneződik) kivéve: gyermekek részére készülő
borítókoronák
ötvözőfémként használják a fogászatban
II., A nem nemesfémek
réz kémiailag félnemes fémnek tekinthető
színréz vöröses színű (vörösréz)
jól nyújtható, szívós fém
korróziónak meglehetősen ellenáll
nedves levegőn zöldes réteg (patina --> bázikus réz-karbonát)
ón (cin) ezüstfényű, puha fém
réz-ón ötvözet: bronz
vékony fóliává hengerelhető (sztaniol) --> odontotechnikában segédanyagként
nem mérgező
szobahőmérsékleten vékony oxidréteg rajta
horgany (cink) kékesfehér, törékeny
cink-karbonát réteg védi a korróziótól
kevés cinket tartalmaz az arany-forrasztó és az öntőarany (leszállítja az olvadáspontot, hígan
folyóvá teszi az olvadékot)
kadmium fehér, nyújtható, puha
odontotechnikában különböző célokra: fogászati ötvözetekhez az olvadáspont leszállítása
céljából, aranyforrasztók ezt tartalmazhatnak (kadmiumforrasztók) --> gőzei mérgezőek!
Fogászati ezüstötvözetek része gyakran (elszíneződés hajalmot csökkenti)
indium ezüstfehér, késsel vágható, puha
alacsony op.
Néha aranyötvözetekben (op leszállítása)
ritka fém
tantál ritka fém
magas op.
Kemény fém (hidrogénfelvétettel fokozható)
subperiosteális implantátum
képlékeny, hidegen jól alakítható, sajtolható
nagy kémiai ellenállóság (kirányvíz sem oldja)
titán kobalt-króm ötvözetekben
implantológiában, protetikában (szövetközömbös, nem allergizáló hatású)
szájüregben galvanikus szempontból semleges
de nehezen feldolgozható
korona- és hídpótlások kovácsolt titántömbből
egyetlen, amit színfém formában használnak fogpótlások készítésére
króm, nikkel (felületi bevonáshoz/nikkelezéshez), kobalt (fogászati ötvözetek alkotórésze),
molibdén, volfrám (kobalt-króm ötvözetek része), berillium (ötvözetekben op süllyesztése,
keménység növelése, karcinogén --> ma már nem használják ötvözőelemként!), ólom (és vegyületei
is mérgezőek), rénium, gallium, szamárium (mágnesei fogászatban)
17. tétel
Fémkerámia ötvözetek csoportosítása, összetétele, fizikai tulajdonságai.
Ea.:
Keramizálható fémötvözetekkel szemben támasztott követelmények
1. Stabil oxid-rétegnek kell kialakulni a felületen (hőkezelés), ami biztosítja a kémiai kapcsolatot.
2. Hőtágulási együtthatójának a kerámiáéval azonosnak kell lennie.
3. Olvadáspontjának magasabbnak kell lennie a kerámia olvadáspontjánál.
4. Nagy keménység (hajlító szilárdság), rágás során nem deformálódik.
kompozíciók
Fémkerámia kompozíciók
Hosszú tapasztalat
Minden régióban alkalmazható
Új teljes kerámia rendszerekhez képest rosszabb esztétika
Fémváz a preparációs határig van kiterjesztve – szürke szegély
Alkalmazható ún. Schulter kerámia ennek elkerülésére (rágóerőknek kevésbé kitett
területeken)
Fém és porcelán kötése (fontos!)
Felérdesített fémfelületen mechanikai rögzülés
Szinterezés közbeni zsugorodás mechanikai rögzülés
Fém felületén lévő oxidréteg – oxigénhíd (kovalens kötés)
Fém felületére rétegzett kerámia által tartalmazott tapasztóoxidok (cink-oxid, titánoxid,
indium-oxid, cirkónium-oxid)
Nem nemesfém fémötvözeteknél ionos kötés
Internetről:
(Fogpótlásokhoz használatos ötvözetek: nemesfém és nem nemesfém ötvözetek --> további
felosztás összetevők alapján)
A tiszta kerámia rideg, törékeny ezért gyakran ötvözetekkel együtt alkalmazzák. Kettejük között
erős kötés létesül, hőtágulási együtthatójuk hasonló. A fém és a kerámiainterfacen csapokat
alkalmaznak. A felület érdessége növeli az affinitást, de a kerámia hólyagmentes penetrációját
biztosítani kell. Általában homokfúvással érdesítenek. Ahűtés alatt az ötvözet kontrakciója enyhén
nagyobb. Enyhe reziduális kompresszió a porcelánon kedvez a hajlító igénybevételnek. Nemesfém
ötvözeteknél: vas jelenlét javítja a szerkezetállóságot, a platina és a palládiumnöveli az
olvadáspontot és csökkenti az expanziót, az ón, indium, gallium, kobalt növeli a szilárdságot és
csökkenti az olvadáspontot. Nemesfém mentes ötvözeteknél: nikkel, titán esetében a Ni3Al és a Ti3Al
növeli aszilárdságot, a berillium csökkenti az olvadáspontot, a ruténium az önthetőséget fokozza.A
fém fogpótlások ráégetett porcelánnal jól leplezhetők, ezt az eljárást fémkerámiának nevezik. A
porcelán tulajdonságainak szigorúan alkalmazkodnia kell a fémváz ötvözetéhez. Nem teljesen
tisztázott, hogy mi hozza létre a porcelán és a fém közti kapcsolatot, de feltehetően mechanikai,
kémiai, fizikokémiai, és metallográfiai tényezői isvannak. A felérdesített fémfelületen a mechanikai
összekapaszkodás is szerepet játszik. Az oxigénhíd-elmélet szerint a fém felületén keletkező
oxidréteg köti meg a porcelánt. Nemesfémek esetén ennek létrejöttéhez oxidációs elemet kell
hozzáadnunk (aranynál azón és az indium segít), a nem nemesfémeknél szabadlevegőn való
hevítésekor létrejön. A legelfogadottabb elmélet szerint a kötés több mint 50%-ban kémiai. A fém
felületén keletkező oxidréteghez a kerámia szilícium molekulái különleges affinitással kötődnek. A
tartós kapcsolatot tapasztó oxidok is segítik, melyeket a fogászati kerámiai alapanyag tartalmaz.
Ezeknek nem lehet elszínező vagy egészségkárosító hatásuk, ezért cink-oxid,titán-oxid, cirkóniumoxid
tartalmú tapasztóoxidokat alkalmaznak. A porcelánok egy része csak speciális meghatározott
ötvözethez használható. Ha a fém koronaszéleket a vállas preparáció külső széléig terjesztik ki,
akkor az esztétikus porcelánleplezés nem tökéletes, mert a fognyaknál a fogszíntől eltérő
szürkésszegély jön létre. Ez a hátrány kiküszöbölhető, ha a pótlás alapját képező fémkoronaszélét
csak a váll belső széléig terjesztik ki. A vállat külső széléig borító leplezést egy speciális magasabb
olvadáspontú porcelánból égetik.
Tankönyvből:
1. A fémkerámiai aranyötvözetek
aranyötvözet és porcelán tulajdonságainak egyeztetése és összehangolása szükséges
ötvözet és porcelán hőtágulási együtthatója megközelítően azonos kell, hogy legyen
ötvözetnek keménynek kell lennie ahhoz, hogy a rágásnál ne következzen be a porcelán
leválását előidéző deformitás
ötvözet olvadáspontja magas legyen, a porceláné alacsonyabb --> ráégetésnél ne károsodjon
a fémváz
fémkerámiai aranyötvözetek: 70-90% arany, 2-15% platina. 0,5-10% palládium, max 5%
ezüst, 1% réz, indium, rénium, iridium, ón és vas
ha aranytartalom < 70% --> fehér
2. Kerámiai takarékarany ötvözetek (aranyszegény ötvözetek)
3. Ezüst-palládium fémkerámiai ötvözetek
4. Nikkel-króm fémkerámiai ötvözetek
fémkerámiai pótlások nemesfémmentes ötvözetekből is készülhetnek (nikkel(70%)-
króm(15-20%) ötv.)
nagy szilárdság, keménység, csekély hővezető képesség, alacsony sűrűség, olcsó, tapadó
hatású oxidképző hajlam
hátrány: ötvözet körülményes megmunkálhatósága, nem optimális pontosság, nem teljesen
kielégítő kerámiai leplezhetőség
18. tétel
A beágyazóanyagok összetétele; velük szemben támasztott követelmények
A beágyazóanyagok
fogpótlások készítésekor régebben a viaszminta hőhatás következtében beálló tágulásával
(viaszexpanzió) igyekeztek kiegyenlíteni az öntőfémek zsugorodását
majd áttértek a beágyazóanyagok alkalmazására --> kötéseik és hőtásulásuk útján érhető el a
térfogatváltozás kiegyenlítése
beágyazó: tűzálló és kötőanyagból áll
tűzálló anyagok: homok (kvarcliszt, szilícium-oxid), bolus alba, horzsakőpor, samottpor,
talkum, azbeszt- és csillámpor --> ezek az anyagok vízzel összekeverve nem keményednek meg,
ezért szükség van kötőanyagra: (aranyötvözetekhez használt beágyazóban:) gipsz, kobalt-króm
vagy saválló acélötvözet beágyazójában cementszerű (szilikát) vagy szilikonbázisú anyag
titánból készült koronák és hidak beágyazásához szilikátmentes alumínium- és
magnéziumalapú beágyazóanyagot javasolnak
bolus alba, talkum, kréta, és az azbeszt az öntvényüreg felületének finomítását szolgálja
a beágyazóban adalékanyagok is vannak (max 2%, tulajdonságok javítása) pl.: bórax,
NaSO4 (kötés siettetése ill. Késleltetése), NaCl, LiCl (növeli a hőtágulást), szén az öntvényüregben
redukálóan hat
beágyazóanyagok 2 okból tágulnak:
kötési tágulás: por alakú beágyazó + víz összekeverve megkeményedik (gipsz vízfelvétele)
hőtágulás: a formát öntés előtt megfelelő hőfokon előmelegítik (kvarcnak vagy változatainak
hatására) --> a fogászati beágyazóanyag rendszerint alfa-kvarc, béta-krisztoballit, tridimit és
kötőanyag keverése (a beágyazóanyag hőtágulása a kvarc mennyiségétől és minőségétől függ, de
növelhető kül. Anyagokkal, víz hozzáadása viszont csökkenti a tágulást)
--> ez a két tágulás összege: teljes tágulás --> kiegyensúlyozza a fém zsugorodását
a gipsznek nemcsak a kötési tágulásban van szerepe -->tágul hő hatására is (300°-ig,
melegebben zsugorodik, hűtéskor tovább zsugorodik)
a beágyazó gipsztartalma magas hőfokon bomlik, kén szabadul fel --> ezüst-palládium
ötvözetek öntésekor erre figyelemre kell lenni!
A beágyazó nyomási szilárdsága is fontos (híd, betét készítésekor) --> csak a nagy
szilárdságú beágyazó képes ellenállni az öntéskor jelentős erővel beáramló olvadt ötvözetnek (gipsz
növeli, víz csökkenti a szilárdságot)
a beágyazóanyag lyukacsossága (porozitása) --> túlzott porozitás tönkreteheti az öntvényt
porozitást idézhet elő a beágyazóba keveredett levegő, sok kvarc, nagy kvarcszemcsék,
képződő gázok, keveréskor adott túl sok víz (ez ellen: vibrátor használata, vákuumban végzett
beágyazás)
bizonyos fokú porozitás azonban szükséges
magas olvadáspontú ötvözeteket nem szabad gipsztartalmú beágyazóanyagba önteni, mert
magas hőfokon a gipsz bomlik!
Használati utasítás megadja az előmelegítés hőfokát és tartalmát
a fémkerámiai módszer ötvözetei speciális beágyazóanyagot igényelnek
klasszikus beágyazóanyagok mindegyikének hőtágulása meghaladja a kötési tágulást
össztágulásuk messze elmarad a nemesfémmentes ötvözetek zsugorodásától
ezért forgalomba kerültek olyan beágyazóanyagok, ameleknek a keverőfolyadék
koncentrációjának változtatásával jelentősen növelhető a kötési tágulása --> így pontos
nemesfémmentes öntvények készíthetők
19. tétel
A beágyazás, fémöntés
A beágyazás
olyan művelet, amely során az öntéssel készítendő fogpótlás mintázatáról forma készül úgy,
hogy a mintázatot képlékeny anyaggal veszik körül (alkalmazott anyag: beágyazóanyag)
a beágyazóanyag megkeményedése után a viasz- vagy műanyag mintázatot kiforrázzák,
kiolvasztják vagy kiégetik
beágyazási és öntési technikáknál figyelembe kell venni a fémek hő okozta
térfogatváltozását is (melegben a fémek kitágulnak, hidegben összehúzódnak)
ha az olvadt fém lehűl, térfogata zsugorodik: létezik folyékony zsugorodás (hűlő folyadék
térfogatcsökkenése), megmerevedési zsugorodás (kikristályosodáskor), szilárd zsugorodás
(szobahőmérsékletre lehűlés során)
zsugorodási mértékszám: zsugorodás fokát jellemzi
Az expanziós beágyazás technikája
az öntvény csak akkor pontos, ha a beágyazóanyag tágulása (expanziója) kiegyenlíti az
öntvény zsugorodását
módszerei: mag- (kétfázisú vagy réteges), higroszkópos, vibrátoros és vákuumvibrátoros
beágyazás
beágyazáshoz megfelelő fém öntőgyűrű és öntőlap szükséges
kétfázisú beágyazáskor öntőmagot készítenek: a mintázatot közvetlenül borítják az
ötvözetnek megfelelő beágyazómasszával
a magbeágyazást kiegészítheti a higroszkópos beágyazás módszere
a beágyazó megkeményedése után közvetlenül vízbe mártják a magot --> vízfelvétel,
fokozottabb expanzió
vibráció hatására a beágyazóanyag tömörebb és léghólyagmentesebb lesz, pozitív hatás a
készülő öntvény felületére
egyfázisú beágyazás: vibrátoron légritkított térben végzett beágyazás
Az öntőkészülékek
megolvasztott ötvözet a minta üregébe öntőkészülék útján jut
korszerű, rugós öntőkészülékek (Kerr-féle rugós tégely-öntőkészülék --> alkalmas
fémlemezek öntésére is)
motoros öntőkészülékek (centrifugális erő az olvadék formába juttatására, pl.: Pollux
motor-öntőkészülék)
légnyomásos készülékek
Az öntés
alapja: melegítés fokozza a fémrészecskék mozgékonyságát --> kiszakadnak a
rácsszerkezetből --> olvadás
öntés lényege: megolvasztott fém(ötvözet)et megfelelő formájú üregbe öntik --> folyékony
fém felveszi az üreg alakját és megdermed
alapfogalmak: minta (szájképletek pozitív mása, amelyet a lenyomat kiöntése után
nyernek)/mintázat (az öntés után készítendő fogpótlás viaszból vagy műanyagból) ez után készül a
forma (az üreg, amely a mintázat negatívja és amelybe beleöntik az olvadt fémet)/öntvényminta,
forma, öntvény (az öntés eredménye, fémből készült fogpótlás, vagy annak egy eleme)
A fogászati precíziós öntés
a "fogászati" jelzővel ellátott, már begyökeresedett precíziós öntés kifejezés, a hagyományos
öntési módszerekkel szemben, a pontosság viszonylagos fokozódását fejezi ki
a fokozott pontosságú öntés az ötvözetnek megfelelően választott beágyazóanyag, megfelelő
beágyazási technika, korszerű öntőgépek és öntési módszerek segítségével érhető el
mintázat toldaléka: öntőcsap, ezen lévő holtfej
KIEGÉSZÍTÉS KAPOTT SEGÉDANYAGBÓL:
Fémöntés
Mind a részleges kivehető, mind a fix fogpótlásoknak van (lehet) fém alkatrésze.
1. Az egész folyamat az anamnézissel és tervezéssel kezdődik. A fogorvos a
csonkelőkészítéssel folytatja. Ez lehet vállas vagy tangenciális preparálás.
2.A fogorvos lenyomatot vesz az el készített fogakról, és azok környezetéről. Ezt
szituációsprecíziós lenyomatnak nevezzük.
3. A lenyomat megérkezik a laborba és ellenőrzés után elkészítjük a szekciós mintát, amely
pontos (pozitív) mása a fogívnek. A szekciós minta alapvetően azt jelenti, hogy a részek
eltávolíthatóak és visszahelyezhetőek pontosan ugyanabban a helyzetbe. Ehhez csapokat és
kétféle gipszet használunk, melyeket speciális izoláló folyadékkal választunk el egymástól.
(Különböző szekciós mintakészítési eljárások ismertek) Előnyt jelent, ha az alátalpaló gipsz
helyett műanyag talpat használunk.
4. Ezután egy vékony réteg lakkot viszünk fel a gipszminta felszínére (hasonlít a
körömlakkhoz, de ez speciálisan gipszhez alkalmazható). Ilyen bevonat csak a csonkokra
kerül (a fog, gyökér vagy implantátum amely a rögzített vagy kivehető fogpótlás
megtámasztására és rögzítésére szolgál), hogy biztosítsa a helyet a ragasztócement számára.
5. Lakkozás után elkészítjük a sapkákat. Használhatunk fóliát, vagy mártó viaszt erre a célra.
Ha az előkészítés vállas, mártó viaszt használunk az alap sapkákhoz.
6. A következő lépés a modellező viasz felrétegezése.
7. Miután a híd viaszmintázata elkészült, tagonként közvetlen beömlő csappal, keresztcsappal
és beömlő csappal látjuk el. Lényeges, hogy a keresztcsap tömege nagyobb legyen, mint a
viaszmintázaté. A beömlő csapokat rögzítjük. Az öntőtalphoz, és beágyazó gyűrűt helyezünk
rá. Nagyon fontos, hogy a viaszmintázat 6 mm-re legyen gyűrű végétől és szélétől.
8. Az öntőgyűrű beágyazóval történő felöntése és kitüzelése után következik a negatív
mintázat fémmel való kiöntése,
Vannak bizonyos információk, amelyeket tudnunk kell, mielőtt az öntési folyamatot
megkezdjük. Ismernünk kell olyan adatokat, mint például: sűrűség, előmelegítés hőmérséklet,
öntés hőmérséklet, Vickers keménység, stb.
9. Beágyazás
Összefoglalva: A viasz mintázatot körülveszi a beágyazó anyag, később a viaszt melegítéssel
eltávolítjuk az öntőformából, majd a fém befolyik az ötvényüregbe.
Az öntőforma készítésének folyamatát beágyazásnak nevezzük. A beágyazó anyagok
lehetnek: foszfátkötés, gipszkötés, vagy szilikátkötés, attól függ, mire használjuk azt.
Azt az anyagot arra használjuk, hogy a viaszmintázatot ebbe beleágyazva, majd a viaszt
onnan melegítéssel eltávolítva, a visszamaradó öntvényüregbe fémet jutatunk és így
megkapjuk a viaszmintázat pontos mását fémből.
Az eljárást végezhetjük fémgyűrűvel vagy a nélkül. A gyűrűt be kell vonni egy speciális
bélelő anyaggal. Ez helyet biztosít a beágyazó anyag tágulásához, ami az öntőtalphoz rögzített
viaszmintázatot veszi körbe.
Kvarcot tartalmaz, amit nem szabad belélegezni, így mindig maszkot kell viselnünk, amikor
dolgozunk ezzel az anyaggal.
Beágyazó anyagok összetétele:
Hőálló anyag: (SiO2, kvarc, trydimit, krisztobalit)
Kötőanyag: gipsz, foszfát, szilikát
Egyéb vegyi anyagok: nátrium-klorid, bórsav, K2SO4, grafit, magnézium-oxid
9/1. A beágyazó anyagot összekeverjük desztillált vízzel és egy speciális folyadékkal. A víz
és ezen speciális folyadék aránya attól függ, hogy milyen "szorosan" vagy "lazán" szeretnénk
beágyazni.
9/2. A beágyazó anyagot vákuumban összekeverjük, hogy eltávolítsuk a légbuborékokat.
Ezután óvatosan beleöntjük az anyagot a formába.
A beágyazó anyagnak két különböző tágulása van. Tágul, amikor megszilárdul és van egy
zsugorodik, a zsugorodásnak és a tágulásnak tökéletes egyensúlyban kell lennie a tökéletes
eredmény érdekében, hogy a fém híd pontosan akkora legyen, mint viaszmintázata volt.
A tágulás mértékének meg kell egyeznie az öntéshez használt fém zsugorodásával!
Ez elég bonyolult fizikai folyamat, szerencsére a gyártók adnak tájékoztatást arról, hogyan
kell használni az anyagaikat. Annak ellenére, hogy ismerjük ezeket az adatokat, időbe telik,
amíg kitapasztaljuk, hogyan érhetünk el tökéletes eredményt.
Amikor a beágyazó köt, felmelegszik a 60-80 Celsius fokra. Megfogásához védőkesztyűre
van szükség.
10. Várunk körülbelül 20 percig, aztán behelyezzük a már megkötött beágyazást a
kemencébe. Attól függően, hogy milyen típusú beágyazó anyagot használunk, a kemencét
felmelegítjük, egyből az kiégetési hőmérsékletre vagy csak lassan, fokozatosan. A gyűrűt
ezután a kemencébe helyezzük és a viasz teljes kiégetéséig otthagyjuk, ekkora az öntőforma is
eléri azt a hőmérsékletet, ami a felhasználni kívánt fém öntéséhez szükséges.
11. A kitüzelési hőmérséklet attól függ, hogy milyen a hőfoka az adott fém öntési
hőmérsékletének. Pl. ha 1300 Celsius fok, akkor a kitüzelő kályha hőfokát 400 Celsius fokkal
alacsonyabbra állítjuk be, tehát 900 Celsius fokra. Inlay arany ötvözet esetén 700 Celsius
fokra.
Miután a kitüzelő kályha hőfoka elérte a kívánt hőfokot, a beágyazás tömegétől függően még
kb. ½ órát tartjuk a véghőmérsékleten és csak ezután kezdhetünk az öntéshez.
Az öntést öntőgéppel végezzük, amely lehet oxigén-földgáz keverék, és elektromos izzítású
is. Szükségünk van még öntőtégelyre is, ebben történik az öntőfémünk előmelegítése a
kitüzelő kályhában, és később a fém megolvasztása is. Az öntendő fém mennyisége a
viaszmintázat súlyától függ. Nemesfémmentes fém esetében a viasz-fém szorzószáma 1x10,
nemesfém esetén 1x19. Az előmelegített tégelyt az öntőfémmel behelyezzük az öntőgépbe,
majd a kitüzelt beágyazást is. Ezután történik az öntőtégelyben a fém felmelegítése és
megolvasztása.
A megolvadt öntőfémet centrifugális erő juttatja a beágyazásunk negatívjába. Miután ez a
folyamat megtörtént, a megöntött öntést kivesszük az öntőgépből, szobahőmérsékletre
lehűtjük. Öntésünket kibontjuk a beágyazásból és homokfúvózzuk.
Az öntés sikeressége nagy figyelmet és tapasztalatot igényel. Hibalehetőségek lehetnek: Ha
nem tartjuk be a kitüzelési hőmérsékletet, nem olvasztottuk meg megfelelően az öntőfémet
vagy túlhevítettük a fémet.
12. Centrifugális erő vezeti az olvadékot az öntőformába. Különböző tégelyt használunk
minden típusú fémhez, azért, hogy az előző öntés során a tégelyben maradt fém darabkák ne
szennyezzék be a készülő öntvényt.
13.Megvárjuk, amíg a gyűrű teljesen lehűl.
14. Amikor kihűlt, akkor óvatosan eltávolítjuk a gyűrűt, kitörjük a beágyazó anyagot, és
homokfújjuk a hidat 2-4 bar nyomáson. Az öntőcsap eltávolításához szeparáló korongokat
használunk.
15. Ezután csiszolóköveket, gyémánt csiszolókat, gumi polírozókat használunk a felület
további kezeléséhez.
20. tétel
Fémallergia, korrózió
A fémek szájállósága: kémiai és fizikai hatásokkal szemben tanúsított ellenálló képessége a szájon
belül
A fémek vegyi szájállóságát legjobban a korrózió rontja.
E.a: Korrózió: „Fémes anyag reakciója a környezetével, amely az anyag mérhető elváltozásával
jár és az anyag károsodásához vezet.”
Korrózió: általános, a fém teljes felületét egyenletesen megtámadó, de lehet helyi jelenség is
Helyi korrózió megjelenési fomái: foltos, lyukszerű (pont-), kristályközi (interkrisztallin) és
szelektív
Pl.: pontkorrózió saválló acélhidak ezüst-ón tartalmú forrasztóinak felületén
Korróziós folyamatok 2 fő csoportja: kémiai és elektrokémiai korrózió
Előadás:
Korrózió típusai
I. „Száraz”korrózió (kémiai)
–Kémiai reakció a környezettel
–Oxidáció, szulfurizáció, halogenizáció
II. „Nedves”korrózió (elektrokémiai)
–A fém oldódása elektromos áram fejlődésének kíséretében megy végbe
–Galván mechanizmus (2 féle fém –elektrolit oldat)
Korrózió fogászati jelentősége
Szervezet-károsító hatás
a., szubjektív panaszok
-fémes íz, savanyú íz, bizsergés
b., objektív tünetek
-nyálfolyás, allergiás tünetek
-nyh. hiperplázia, ínygyulladás
-egyéb szisztémás betegségek
c,. Anyagtani következmények
-fogpótlás csökkent tartóssága
-működési, használati zavar
-esztétikai zavar
Fontos tudni a fogászati fémek szájüregi felhasználása során
- Szájüregen belül egyféle fémötvözetet használjunk.
- Igyekezzünk minél nemesebb fémmel dolgozni.
- Ismerni kell a szájba helyezett fémötvözet pontos összetételét (származási bizonylat).
- Fontos ellenőrizni, hogy a technikus betartja-e az adott fém feldolgozásával kapcsolatos
előírásokat.
(felületi inhomogenitás loc. min. res.)
TANKÖNYV:
1. A kémiai korrózió
a fém és a környező közeg között kialakuló kémiai reakció következménye
leggyakoribb megjelenési forma: oxidáció
víz/ más folyadékok oldott oxigéntartalmának hatására a fémek fém-oxidokká alakulnak -->
hőm. Emelkedés segíti
nemesfémek nem oxidálódnak, a nem nemesfémek egy része sem --> oka: felületi oxidréteg
(ón, cink, alumínium, réz, ólom felületén)
nem oxidálódó fémek csak akkor szájállóak, ha ellenállnak az elektrokémiai korróziónak is
2. Az elektrokémiai korrózió
ha a fém oldódása elektromos áram fejlődése kíséretében megy végbe
elektrolit: olyan folyadék, amely másodrendű elektromos vezetőként viselkedik (pl.: emberi
nyál)
ha a fém ionjai átmennek az elektrolitba, akkor a felületén elektrokémiai korrózió
következik be
különböző fémek közötti potenciálkülönbség --> szájban galvánelem alakulhat ki
korróziós elemek: korróziós folyamatokat létrehozó fémek, amelyek galvánelemet alkotnak
makromerek: ha a korróziós elemek szabad szemmel is láthatók (pl.: arany hídpótlás és
amalgámtömés)
mikromerek: ha szabad szemmel nem láthatók
szubjektív panaszok: fémíz, savanyú íz, bizsergés
objektív tünetek: nyálfolyás, nyálkahártyafekély, hámvastagodás, ínygyulladás
A fémallergia
helyi és távoli allergiás elváltozások
szájba helyezett fogpótlások tartós kapcsolatba kerülnek környezetükkel, esetleges korrózió
következtében a szervezet távoli részeivel
leggyakoribb: nikkel- és krómtúlérzékenység
ritkább: kobaltallergia, palládiumallergia
leggyakrabban helyi tünetek: stomatitisek, fekélyek, bőrekzemás elváltozások, hajhullás,
gyomor- és béltünetek
nemek között nagy különbség: nők 20, férfiak 5%-a nikkelallergiás
allergia fennállásánál csak olyan fogpótlás készíthető, amely nem tartalmazza az aktuális
fémet
egyre több nikkelmentes nemesfémmentes ötvözet kerül forgalomba
21. tétel
A minta fogalma, fajtái, a mintakészítés anyagai
Minta definíciója
A minta a szájképletek pozitív mása, amit a lenyomatok kiöntése után kapunk.
Erre azért van szükség, mert a fogtechnikai műveletek nem végezhetők közvetlenül a
szájban, nyilvánvaló okokból (hozzáférés, hőhatás, durva mechanikus hatás, kémiai hatás).
A mintakészítésre szolgáló anyagokkal szembeni elvárások:
Plasztikus állapotban a lenyomatba juttatva, abban megszilárduljon,
pontos részletvisszaadó képesség,
térfogat állandóság (dimenzióstabilitás),
kellő mechanikai szilárdság (keménység, kopásállóság, törési szilárdság); olyan anyagból
készüljön, amely képes elviselni a fogtechnikai munka során fellépő hatásokat,
a lenyomatanyaggal szembeni fizikai-kémiai kompatibilitás,
egyszerű feldolgozhatóság.
Minták osztályozása felhasználásuk alapján:
I. Anatómiai minta
anatómiai lenyomatra
– minta az antagonista fogívről
– tanulmányi minta
Tanulmányi minta
tájékozódás (fogak alakja, száma, rendellenességek)
tervezés (fogak tengelyállása, fémlemez tervezése, implantátumok helyének megtervezése,
orthodontia)
dokumentáció (eredeti és végállapot rögzítése)
II. Precíziós minta
a fogpótlás elkészültéhez szükséges összes szájképletet tartalmazza pontosan megmintázva
(fedett csonkfelszín)
III. Funkciós minta
mutatja a lágyrészek funkció közbeni elmozdulásának határait
A mintakészítésre szolgáló anyagok csoportjai:
Gipszek (keménygipszek)
Műanyagok
Fémek
Galvanizációra alkalmas fémek
Ráfúvásos technikára alkalmas fémek
Cementek
Amalgám
Kerámiai anyagok
Cementek, amalgám feldolgozása körülményes, adaptálás során a lenyomat sérülhet
Műanyagok
Epoxi gyanták→paszta formátum, amin folyadék aktivátor (toxikus) 0,1% zsugorodás;
jobb kopásállóság, mint az extra kemény gipszeké
Önkötő akrilátok→ keménység és kopásállóság fokozása
Fogorvos is használja → direkt mintázatok készítése a szájban (inlay, csapos műcsonk →
lsd. képek)
Fémek
Galvanizációra alkalmas fémek (Ni, Cu, Ag, Au)
–Direkt elektromos áram és elektrolit jelenlétében
–Elektrolit: savas réz-szulfát, lúgos ezüst-cianid oldat
–Elektród: anód: Cu0–2e →Cu++(réz vagy ezüst lap)
katód: Cu+++ 2e → Cu0 (lenyomat porral bevonva)
–Vízben az elektrolit oldat disszociál; a pozitív töltésű réz-ionok a katód felé, a negatív töltésű
szulfát ionok az anód felé mozdulnak
–A réz-ionok a katód (lenyomat) felé mozognak, ahol 2 elektront felvéve fém réz formájában
lerakódnak a felületre.
Fogászati gipszek
Ásványi anyag (CaSO4+ 2H2O) –dihidrát, vagy anhidrit formájában van jelen (gipszkő,
gipszpát, kristálygipsz)
Salamon király templomához már használtak alabástrom gipszet
Fogászati felhasználás alapja → égetés, amikor elveszíti víztartalmának jelentős részét →
hemihidrát (por) + H2O = gipszpép, amely hőképződés (exoterm folyamat) után kémiailag megköt
és megmerevedik.
Alacsony hőn (107 °C) égetés → stukatúr gipsz; vakolás
magas hőn (150 -200 °C) égetés → lenyomat gipsz
száraz égetés → β-hemihidrát (párizsi gipsz)
rendezetlen formájú részecskék
porózusabb, szivacsosabb szerkezet
nedves égetés → α-hemihidrát (nagy vízgőznyomáson)
egységesebb formájú (hasáb) részecskék
sűrűbb szerkezetű kristályok
( Innentől csak az előadás többi része, átolvasásra :) : Fogászati gipszek csoportosítása
Az ADA osztályozása alapján:
–I. osztály: lenyomatgipszek (ß-félhidrátok)
Gyors (2-3 perc) kötési idő
Könnyen kell törnie, éles törésfelület mentén
Adalékanyagok: kréta (kalcium-karbonát), bolus alba (aluminium-szilikát), talkum
(magnézium-szilikát)
ízjavítók (mentol, vanília)
–II. osztály: alabástromgipszek (ß-félhidrátok)
ahol az expanziónak nincs nagy jelentősége; küvettába ágyazás, artikulátorba gipszelés
fehér színűek
–III. osztály: keménygipszek (α-hemihidrát)
Nyomási szilárdság: 20,7 –34,5 MPa
–IV. osztály: kis expanziójú extra kemény gipszek (α-hemihidrát)
legsűrűbb szemcseszerkezet
Nagyobb felületi keménység, kopásállóság
–V. osztály: nagy expanziójú extra kemény gipszek (α-hemihidrát)
Nagyobb nyomási szilárdság, mint a IV. típusnál, kötési expanzió is nagyobb
Munkaminták esetén kompenzálja az öntőfém zsugorodását szilárdulás során
–Szintetikus gipszek
Pontos összetételük gyári titok, lényegesen drágábbak a természetes gipszeknél
Gipszkeményedés fázisai
• Oldódás → szemcsék a vízben diszpergálódnak
• Hidratáció → a hemihidrát felveszi a 1,5 mol kristályvizet
• Kolloidképződés → dihidráttal túltelített oldat; gócképződés
• Kristályosodás → pépes, csillogó anyag elveszíti a fényét
• Gipszkeverés aránya (W/P)
–0.5-0.6ß-félhidrátok
–0.30-0.33α-hemihidrátok
–0.18-0.23extrakeménygipszek
• Keveréskor előbb a vizet töltik a csészébe, majd eloszlatják benne a port. A buborékok elkerülése
érdekében vákuum alatt keverik.
• Keményedési időt befolyásolja
• Gipszpor őrlési finomsága (minél finomabb, annál gyorsabb), vízmennyiség
• NaCl, K2SO4 2,5 g%-ig gyorsítja, melegvíz 40°C-ig gyorsítja
• Tej, vízüveg (nátrium-szilikát), enyv, borax (Na-borát) lassítja a kötést
Fogászati gipszek tulajdonságai
• Sűrűség
• Frissen kevert gipsz (tejfölsűrűségű) olyanállagú, hogy bármilyen forma kiönthető vele.
• Az optimális sűrűség elérésére a gyártó megadja a megfelelő víz/por arányt.
• Kötésiidő (szilárdulási idő)
• Kötés során a gipsz viszkozitása nő-egyre több kalcium-szulfát kristály képződik-finom részletek
ilyenkor már nem mintázhatók meg.
•Szilárdulási idő végén a gipsz deformálódás és törés nélkül elválasztható a lenyomattól (a félhidrát
teljesen átalakul dihidráttá).
• Nyomási szilárdság
• Fordítottan arányos a víz/por aránnyal; minél több vízzel keverjük, annál alacsonyabb a nyomási
szilárdság.
• A lenyomat gipszporban a legtöbb az égetés során megmaradt, felesleges többlet-víz, ami a vízzel
történő keverés során szétoszlik és elfoglalja a helyet a kristályok elöl, így csökkenti a
keménységet.
• Lenyomatgipsz (12,5 MPa), extra kemény gipsz (45 MPa)
• Hajlítási szilárdság
• A lenyomat gipszmintáról történő lefejtése során fellépő hajlító erővel szemben van jelentősége.
• Lenyomatgipszek esetében alacsony az értéke.
• Felületi keménység, kopásállóság
• Egyenesen arányos a nyomási szilárdsággal, bár a felületi keménység gyorsabban eléri végső
értékét, mivel az anyag külső felszíne hamarabb szilárdul meg, mint a belseje.
• Részletvisszaadóképesség
• 0,05mm széles barázdát még képes visszaadni
•Agalvanizált és epoximinták pontosabbak, mivel a megkötött gipsz felszíne mikroszkopikus
méretekben porózusabb.
•A lenyomatanyag és a gipsz határfelületén gyakran képződnek légbuborékok, mert a frissen kevert
gipsznéhol nem képes eléggé nedvesíteni a lenyomatot (főleg a hidrofób felületet).
• Surfactants felületaktív anyagok a lenyomatban, vibrációs asztal kiöntés során, lenyomat tisztítása
(vér, folyadék, törmelékek).
• Kötési térfogatváltozás, expanzió
• Keverés első fázisában zsugorodás, majd tágulás–lineáris expanzió
• Alabástromgipsz (0,2-0,3%), extrakemény gipsz (0,05-0,07%)
• Az expanzió 70%-a a keverés utáni első órában figyelhető meg.
• NaCl növeli a kötési expanziót, 4%K2SO4 csökkenti
• Ha a teljes kötés előtt vízbe mártjuk a gipszet→higroszkopikus expanzió, amely kétszer nagyobb,
mint a lineáris expanzió
Gipsz keverése:
• Keverő csésze, spatula, vagy gépi keverés
• Vízhez adjuk a port és 30 másodpercig várni, hogy eloszoljon a vízben. Így csökkenthető a
keverés során a gipszbe kerülő levegő mennyisége. Vákuumos keverés során a légbuborékok
képződése elkerülhető.
• Keverés (keverési idő: géppel fél perc –kézzel egy perc)
Lenyomat kiöntése:
Lenyomat kiöntése (vibráció alkalmazása)
Feldolgozási idő: kb. 3 perc Kötési idő = az anyag megkeményedéséig eltelt idő (kb. 45-60 perc
után lehet lefejteni) )
22. Tisztán kerámia rendszerek, összetételük, jellemzőik, feldolgozásuk.
ELŐADÁSerámia*
Kerámiák
Olyan nemfémes és szervetlen anyagok, amelyek nagymértékben vízállóak, és zömmel
vagy teljesen kristályos anyagok, illetve anyagkeverékek. Égetés (szinterezés) után rigiddé
és keménnyé válnak.
Görög „keramosz” = edény
Porcelán: Legfinomabb típusú kerámia
Általános jellemzők:
Kemény (nyomási szilárdság 800N/mm2)
Merev
Kopásálló – (túl magas) érintkező ép foganyag eróziója
Nem vízoldékony
Kerámiák felosztása gyártási mód szerint
Szinterezés (gyártási eljárás, aminek során egy porózus szilárd test tömör anyaggá válik
mechanikai szilárdság növekedése mellett)
Préselés
Öntés
Kristályosodás
Kristály nukleáció: hevítés 750-850C-ra és ezen a hőmérsékletn 1-6h
Kristálynövekedés: hőmérséklet emelése 1000-1150C-ra 1-6h
Kerámiák felosztása kémiai összetétel alapján
Low strenght ceramics
Földpátkerámia (beágyazóra égetett eljárás)
Préskerámiák
(IPS Empress e-max (lítium-diszilikát))
High strenght ceramics
Zirconia = ZrO2
Alumina = AlO2
Földpát- és üvegkerámiák - összetétel
Eredetileg porcelánból indult ki
70-80% földpát (transzparencia igénye)
10-30% kvarc
0-3% kaolin
Égetési hőmérsékletet csökkentik: nátrium-, kálium-, bór-oxid
Fémoxidok adják az anyag színét, növelik az opacitását: kobalt, króm, vas, titán-oxidok
Hőtáguálsi együtthatóját befolyásolja: leucitkristály-hányad (magas viszkozitás, szilárdságért,
égetés alatti formatartásért felelős) + leplezőkerámia esetén a fém hőtágulási együtthatójához
igazítható
Üvegkerámiák /
Nagy leucit tartalmú üvegkerámiák
Kiindulási állapotban üvegfélék, melyek végső struktúrája másodlagos, részleges
kristályosodással jön létre.
Az alapanyag különböző rétegzett szerkezetű üvegfélék
Tulajdonságokat jelentősen befolyásolja a kristálycsírák és kristályok növekedésének száma és
fajtája
Lítium diszilikát tartalmú üvegkerámiák
Alumínium-szilikát üveghez lítium-oxid (Li2Si2O5)
Pl.: IPS-Empress 2
Feldolgozás
Szintereljárás jellemző
Por-folyadék rétegzése, vibrálással tömörítése
Vákuum alatti égetés – porozitás csökkentése
Öntés (Dicor): nyers üvegkerámia darabokat olvadáspontjukig hevítik, majd
öntőcentrifuga segítségével negatív formába öntik. Utána célzott temperálási
eljárással kristályok növekedését segítik elő (csökken az átlátszóság, növekszik a szilárdság)
Préselés (IPS Empress 2): az üvegkerámia darabok nem válnak folyékonnyá, hanem szerkezetük
megtartásával meglágyulnak. Ezt követően nyomással negatív formába préselik az anyagot
Utófeldolgozás
Öntött és préselt kerámiák további megmunkálását végezhetjük festéssel
(glazúrmasszákkal) vagy rétegtechnikai leplezéssel
...
KIDOLGOZOTT
Keramosz=edény, görög eredetű szó
Olyan nemfémes és szervetlen anyagok, amelyek nagymértékben vízállóak, és zömmel vagy
teljesen kristályos anyagok, illetve anyagkeverékek. Égetés (szinterezés) után rigiddé ( merev, rideg
)és keménnyé válnak.
(Porcelán: legfinomabb típusú kerámia.)
ALAPÖSSZETÉTEL: üvegmátrixba ágyazott kristályok
(A kristályok és az üvegmátrix kerámiatípusonként különböznek
Mátrix: Túlhűtött folyadék, Nem kristályos de, rendezett struktúra
Kristályok: Fluormica, Aluminium, Spinell, Zirconia, Leucit
Meghatározzák az adott kerámia fizikai, kémiai és optikai tulajdonságait.
Kerámiák felosztása kémiai összetétel alapján (táblázat)
Szilikát kerámiák: ESZTÉTIKA
Oxidkerámiák: ELLENÁLLÓ
magas erősségű kerámiák: Földpátkerámia (beágyazóra égetett eljárás),Préskerámiák, (IPS Empress
e-max (lítium-diszilikát))
alacsony erősségű kerámiák: Zirconia = ZrO2, Alumina = AlO2
A.) Földpát és üvegkerámia összetétel :
Eredetileg porcelánból indult ki
70-80% földpát (transzparencia igénye)
10-30% kvarc
0-3% kaolin
Égetési hőmérsékletet csökkentik: nátrium-, kálium-, bór-oxid
Fémoxidok adják az anyag színét, növelik az opacitását: kobalt, króm, vas, titán-oxidok
Hőtáguális együtthatóját befolyásolja: leucitkristály-hányad (magas viszkozitás,
szilárdságért, égetés alatti formatartásért felelős) + leplezőkerámia esetén a fém hőtágulási
együtthatójához igazítható
a.) Üvegkerámia:
a.1.) Nagy leucit tartalmú üvegkerámia:
Leucit tartalom (35-50%)
Üvegfázis: alumínium-szilikát üveg
Feldolgozás: szinterezés, préselés, öntés
Pl.: IPS Empress 1
a.2.) Lítium-diszilikát tartalmú üvegkerámiák
Alumínium-szilikát üveghez lítium-oxid (Li2Si2O5)
Pl.: IPS-Empress 2
b.) Földpátkerámia
Kis szilárdság
Fullkerámia pótlásra korlátozottal alkalmazható
Héj, inlay, front korona, híd max. 3 tag, max. 1. kisőrlőig
B.) Oxidkerámiák
Polikristályos oxidtartalmú anyagok
Elhanyagolhatóan alacsony üvegfázis
Alumínium-oxid, cirkónium-oxid
JELLEMZŐK: Kemény, merev, kopásálló, nem vízoldékony
Miért használunk kerámiákat?
Esztétika
Biokompatibilitás
Kémiai és elektrokémiai korrózió elkerülhető
Allergia elkerülhető
Optikai tulajdonságok (hiányzó fémalaprévén a természetes fogak hatását maradéktalanul
reprodukálni képesek)
FELDOLGOZÁS: ÜVEGKERÁMIÁK
Kerámiák felosztása feldolgozási mód szerint:
Szinterezés (gyártási eljárás, aminek során egy porózus szilárd test tömör anyaggá válik mechanikai
szilárdság növekedése mellett) Préselés, Öntés
Szintereljárás jellemző:
Por-folyadék rétegzése, vibrálással tömörítése
Vákuum alatti égetés – porozitás csökkentése
Öntés (Dicor): nyers üvegkerámia darabokat olvadáspontjukig hevítik, majd
öntőcentrifuga segítségével negatív formába öntik. Utána célzott temperálási
eljárással kristályok növekedését segítik elő (csökken az átlátszóság, növekszik a szilárdság)
Préselés (IPS Empress 2): az üvegkerámia darabok nem válnak folyékonnyá, hanem szerkezetük
megtartásával meglágyulnak. Ezt követően nyomással negatív formába préselik az anyagot
Utófeldolgozás:
Öntött és préselt kerámiák további megmunkálását végezhetjük festéssel (glazúrmasszákkal) vagy
rétegtechnikai leplezéssel.
Öntés és préselés előnye
Szinterzsugorodás elkerülése
Mechanikai tulajdonságok alapvető javítása
Állandó minőség
Géppel csiszolható kerámiák fejlődése – CAD/CAM
FELDOLGOZÁS: OXIDKERÁMIÁK:
Gyártási folyamat alapján:
Zöld megmunkálás (előszinterezés előtt frézelés)->Az oxidkerámia alapanyag (por)
préselése utáni megmunkálás
Fehér megmunkálás (előszinterezés utáni frézelés)->Előégetéssel megszilárdított nyers
kerámiadarab megmunkálása
Kemény- vagy végmegmunkálás (szinterezés utáni frézelés)->Tömörre szinterezett nyers
kerámiadarab
ESZTÉTIKA:
Földpát: anatómiailag rétegzett - legjobb esztétika
Préskerámia: Festéssel – elfogadható: nem képes opaleszcenciát, transzlucenciát,
transzparenciát produkálni. Leplezéssel: monokróm! Színe választható>nagyon jó, a fény
70-80%-át átengedi
Alumínium-oxid: Festéssel: túl opak, csak moláris régió. Leplezéssel: nagyon jó
Cirkónium-oxid: Festéssel: legopakabb kerámia, csak moláris régióban Leplezéssel: nem
olyan jó, mint az alumina, de akár front régióban is
RAGASZTÁS:
Földpátkerámia – csak ADHEZÍV
Préskerámia – csak ADHEZÍV
Alumínium-oxid - ADHEZÍV vagy KONVENCIONÁLIS (transzlucencia!)
Cirkónium-oxid: ADHEZÍV vagy KONVENCIONÁLIS
23. A fogászatban használt porcelán összetétele,
tulajdonságai, előnyök, hátrányok
Az agyagból és hasonló nyersanyagfajtákból készült égetett tárgyakat kerámiai
termékeknek nevezik. A kerámiai feldolgozás alapja az agyagnak az a
tulajdonsága, hogy vízzel feláztatva képlékeny, formázható lesz. Ha kiszárad,
alakját megtartja, ha pedig égetik, megkeményedik, s ezután már nem puhul,
vízben sem oldódik többé. A legfinomabb kerámiai termék a porcelán: fehér,
tömör, nem lyukacsos, kagylós törésű, nem átlátszó anyag. A 19. századtól
kezdve használnak porcelánt a fogászatban. A szokásos porcelán készítési
eljárástól hamar eltért a fogászati gyakorlat, mert a szokásos porcelán opak
(nem átlátszó), és nem utánozza jól a fogzománc transzlucens (áttetsző) optikai
tulajdonságát. A porcelán opacitásáért a kaolin a felelős, ezért ezt elhagyták. A
mai fogászati porcelán alapanyaga nagyrészt földpátból, kisebb részt kvarcból
áll, ezért ezt sokan nem is tekintik igazi porcelánnak.
Tipikus fogászati porcelán arányait mutatja a táblázat, figyelembe véve a
felhasznált földpátok (nátronföldpát – Na2O x Al2O3 x 6 SiO2 , káliföldpát –
K2O x Al2O3 x 6 SiO2) összetételét.
Porcelán tulajdonságai:
A porcelán üvegszerű szerkezete: a rendezetlenül elhelyezkedő Si atomok körül
nagy alkáli fém (Na, K, Li) atomok lehetnek.
A porcelán üvegszerű szerkezete miatt törékeny, a fémekkel ellentétben: a
nyújtás során keletkező törés könnyen tovább terjed.
A porcelán nedvesítő képessége jó! A porcelán, megolvasztása során, fém
felületen alacsony érintkezési szöggel rendelkezik. Nagy területet nedvesít be,
és ez a porcelán és a fém közötti jó kémiai kompatibilitásra utal. --> Fémkerámia
korona
Előny:
- világos színe és áttetszősége (nem átlátszóság) esztétikai szempontból
előnyös
- tömörsége és oldhatatlansága biológiai szempontból előnyös
- nagy nyomási szilárdság (növeli a timföld)
- nagy kopásállóság
Hátrány:
- gyakorlatilag teljesen rugalmatlan
- rugalmassági és törési határa egybeesik
- csekély hajlítási és húzási szilárdság törékeny
- keményebb a természetes fogzománcnál (nem teszi lehetővé a műfogak
bekoptatását)
- elkoptathatja a puhább ötvözetekből vagy műanyagból készült mű- vagy
természetes fogakat
24. Porcelán-fém kapcsolat jellemzői, fémkerámia koronák fizikai
tulajdonságai.
FONTOS:
Porcelán-fém kapcsolat jellemzői
Felérdesített fémfelületen mechanikai rögzülés
Szinterezés közbeni zsugorodás mechanikai rögzülés
Fém felületén lévő oxidréteg – oxigénhíd (kovalens kötés)
Fém felületére rétegzett kerámia által tartalmazott tapasztóoxidok (cink-oxid, titánoxid,
indium-oxid, cirkónium-oxid)
Nem nemesfém fémötvözeteknél ionos kötés
KIDOLGOZOTT
Keramizálható fémekkel szemben támasztott követelmények
1. Stabil oxid-rétegnek kell kialakulni a felületen (hőkezelés), ami biztosítja a kémiai
kapcsolatot.
2. Hőtágulási együtthatójának a kerámiáéval azonosnak kell lennie.
3. Olvadáspontjának magasabbnak kell lennie a kerámia olvadáspontjánál.
4. Nagy keménység (hajlító szilárdság), ragas során nem deformálódik.
Legelterjedtebb a fémkerámiai eljárás, amikor a kerámiát ráégetik a fémvázra. A
kerámia leplezés nagy előnye, hogy a kerámia és a fém közt nagyon erős kémiai
kötés jön létre. A kötés nagy részét az oxid hidak biztosítják, melyek a fémfelület
oxidjai és kerámia szilíciumatomjai között jönnek létre. A fémoxidok csak a nem
nemesfémek felszínén keletkeznek, ezért a nemesfémekből készült fémvázat nem
nemesfémekkel (például vassal, ónnal, indiummal stb.) szennyezni szokták. A jó
kötődésen kívül a kerámia leplezésnek még további előnyei is vannak: színük a
legközelebb áll a fogéhoz és időben nem változó, kopásállóak. Ugyanakkor
hátrányaik is vannak: magas égetési hőre van szükség, ami korlátozza különböző
fémek használatát (például az aranyét), rugalmatlanok ezért könnyen törnek.
Miután a fémváz elkészült, az oxidok megjelenésére a fémet hőkezelni kell,
háromszor öt percig, 950 °C-on. Csak ezután következik a kerámia felvitele, több
rétegben: alap, dentin, zománc és transzparens réteg. A kerámiát kerámiaégető
kemencében 880-970 °C-on vákuumban égetik.
Fémkerámia=fémre égetett porcelain
•Előnyök:
•Esztétikus
•Kopásálló
•Szín-és formatartó
•Kevésbé plakkretentív
•Fémváz megfelelő illeszkedése
•Kevesebb foganyag eltávolítása szükséges
•Kedvező ár-érték arány
•Ismert, begyakorolt technika
•Hátrányok:
•Fém allergia
•Fém szél nem esztétikus
•Transzlucencia probléma
•Antagonista fogkopás
•Drága
•Kemény és rigid anyag
ØKoronának feszülésmentesen kell illeszkednie, mert feszülés hatására a kerámia
lepattanhat
Felhasználható fémek
1.Platina-arany ötvözetek
2.Arany-ezüst palládium
3.Ezüst-palládium
4.Ni-Cr ötvözet
Fém-kerámiai kapcsolat:
–Zsugorodás (kerámia rázsugorodik a vázra) –Az ötvözet és a kerámia hőtágulási
együttható hasonló legyen
–Kémiai kapcsolat –oxigénhíd elmélet- a kerámia szilíciumoxid atomjai és az ötvözet
fémoxidjai között (oxid színe befolyásolja a restauráció színét)
–Mikromechanikai retenció-fémváz felületének felérdesítése (frézelés, Al2O3-os
lefújással,savazással)
–Adhézió (Van-der Waals erők)
–Az öntvényt a kerámia ráégetése előtt ízzitják, ekkor válnak ki a kerámia
tapadásához szükséges oxidok: ZnO, TiO, Cirkónium-oxid
Fém-kerámia kapcsolat:
•Az ötvözet olyan kemény legyen, hogy a rágóerő ne idézzen elő rajta a kerámia
leválását okozó alakváltozást
•Az ötvözet olvadáspontja magas legyen, a kerámiáé alacsonyabb
A ráégetés ne károsítsa a fémvázat
Fogászati kerámiák csoportosítása
1.Olvadáspont
2.Összetétel, anyagszerkezet
3.Gyártási mód
4.Labortechnológiai feldolgozás
5.Alkalmazási terület,felhasználás
1.Olvadáspont
•Nagyon alacsony olvadáspontú <870C
•Duceram, Noritake, Ceramco Finesse
•Alacsony olvadáspontú teljes kerámia 870-1050C
•Empress Ceramic for IPS Empress, Optimal for OPS
•Alacsony olvadáspontú fémkerámiai 870-1050 C
•Biobond, Ceramco, Excelo, Noritake
•Közepes olvadáspontú 1051-1200 C
•Műfogak
•Magas olvadáspontú 1201-1450 C
•Műfogak
2.Összetétel, anyagszerkezet
Szilikát kerámiák
•Földpát porcelán
•Szintetikus kerámiák
•Hidrotermális kerámiák
•Üvegkerámiák
•Üveginfiltrált kerámiák
•Polikristályos kerámiák
3. Gyártási mód
a)Szinterezés
b)Préselés
c)Öntés
4.Labortechnológiai feldolgozás
•Földpát, szintetikus,hidrotermális kerámiák
•Egybeöntött technológia:
•GoldenGate rendszer
•Vestibularis kerámia váll-schulter kerámia
•CAD/CAM technológia-titán fémtömb:oxidkerámiák
•Galvanoplasztikus technika:
•Nemesfémfólia technika (Captek, Ceplatek, Ultralight)
4.Labortechnológiai feldolgozás
•A porcelánmasszát rétegenként viszik fel a fámvázra és égetik vákuumban
•Az utolsó égetés a magas fényre égetés 950 fokon, ami már nem vákuumban
történik
•Gyártók közlik az égetés hőfokát, a vákuum és nem vákuum égetés időtartamát
5.Alkalmazási területek
a)Használati kerámia
b)Építőipari kerámia
c)Műszaki kerámia
d)Fogászati kerámia
5.Felhasználás
•Fémkerámiai leplezőanyagok
•Teljes kerámia rendszerek :
oOnlay
oPorcelán héj
oKorona
oHíd
•Porcelán műfog
•Implantátum
•Orthodonciai bracket
25. A fogászati polimerek feldolgozása a fogászatban.
A fogpótlások megmunkálási módja alapvetően különbözik aszerint, hogy az anyag…
• termoplasztikus eljárással feldolgozható /száraz/,
• kemoplasztikus eljárással feldolgozható /nedves/,
• autoplasztikus (önkötő) anyag-e.
• TERMOPLASZTIKUS ELJÁRÁS lényege, hogy a kész polimerizátumot,
megfelelő nyomással és hőmérsékleten, a kialakított formába préselik. A hőre
lágyuló anyagokat a formába juttatás előtt képlékennyé kell tenni. A forma
lehűlésekor az anyag megkeményedik. A hőre lágyuló anyagokat
fröccsöntéssel munkálják meg. A megolvasztott anyagot nagy sebességgel
az elkészítendő tárgy formájába lövellik, ahol az anyag megdermed és a
kívánt alakot ölti.
A termoplasztikus anyag por, szemcse, vagy lemez formájában kerül
forgalomba.
• KEMOPLASZTIKUS ELJÁRÁS lényege az, hogy a por alakú, kész
polimerizátumot összekeverik a még kis molekulájú, folyadék
halmazállapotú anyaggal. Az így elkészített gyurmát még plasztikus
állapotban juttatják a készítendő pótlásformába, amelyben a préselés után a
polimerizálódás végbemegy. Ezt Paladon-eljárásnak is nevezik. (átvette az
addig használt kaucsuk feldolgozási módszerét)
A fogászati műanyagok kemoplasztikus feldolgozásának szakaszai
alapvetően azonosak a különböző pótlások készítésekor. E szakaszok:
• akrilát polimerpor és monomerfolyadék keverése,
• akrilátmassza préselése a formába, tömörítése,
• nyomás alatti polimerizálás, 100 0 C hőfokon
A polimerizálás vízben (főzés) vagy meleg levegőben végezhető!
• AUTOPOLIMERIZÁTUMOK FELDOLGOZÁSÁNAK módja azonos a
kemoplasztikus eljárással megmunkálható anyagokéval. Az eltérés az, hogy
polimerizációjukhoz sokszor elégséges a szobahőmérséklet (szájhőmérséklet)
vagy rövid időn át viszonylag alacsony hőmérséklet (pl. 50 0 C 6 percen át).
Feldolgozás
1) Kemoplasztikus (klasszikus akrilát, öntő akrilát, önkötő akrilát)
2) Termoplasztikus (fröccsöntés --> műfogak)
3) Fotopolimerizációs (fény hatására kompozíciós tömőanyagok megkötnek)
1a) klasszikus akrilát:
por = akrilát-őrlemény + katalizátor + iniciátor + színezék
folyadék = monomer + inhibitor + accelerator
por + folyadék – keverés után kötni kezd, szálat húz, negative formába tömködjük,
polimerizáljuk
• 1b) öntő akrilát:
por + folyadék – kis részecskékre esnek szét, sűrűn folyó anyag, önteni lehet,
polimerizálás 70 ºC-on, 1.5 atm-n 40 perc. Fröccsöntéssel is feldolgozható. H_fok,
220 ºC. Lemez nem készíthető öntőkészülék drága.
• 1c) piroplaszt eljárás:
magas hőmérsékleten és nyomáson történik a polimerizálás, előrészek készítésére
használják
• 1d) önkötő akrilát: (autopolimerizátum)
por + folyadék, szobahőn is megköt, szájban direct mintázásra, ideiglenes korona,
híd készítésére használjuk, zsugorodik, felmelegszik
2) Termoplasztikus (fröccsöntés): nagy nyomáson, magas hőmérsékleten
felolvasztják és nagy sebességgel negatívba öntik. Műfogak így készülnek.
3) Fotopolimerizációs: fény hatására kompozíciós műanyagok megkötnek. Szerves
mátrixban töltőanyag van, kedvezőbb tulajdonságok. Egyéni kanál így készül.
26. Metamerizmus, transzlucencia, fényesség, fluoreszcencia
Metamerizmus : a restauráció és a fog színének egyezése függ a megvilágítástól.
A fogat meghatározza a forma és a szín.
• Forma: alak, méret, kontúr, makro és mikromorfológia
- Szín:
- dentin : színárnyalat, színintenzitás, opacitás és fluorescencia
• zománc : opalescencia, transzlucencia
Ezen tulajdonságok a fény és a fogszövetek interakciójának
következményei
Fényáteresztő képesség: TRANSZLUCENCIA
• 0% : OPACITÁS
• 100% : TRANSZPARENCIA
• Növelése csökkenti a világosságot/fényességet. (zománc)
A fluorescencia az elnyelt UV- fényt 10 -8 s alatt visszaveri a fehértől a világoskék
árnyalatig (ez növeli a fényességet és csökkenti a színintenzitást). (dentin)
FOGSZÍN
• Az alapszínt a dentin határozza meg. A fognyakban sok a dentin, kevés a
zománc, intenzív a szín.
• Él felé haladva csökken az intenzitás és nő az opalescencia.
• Az opalescencia a zománc azon tulajdonsága, hogy a prizmák átengedik a
vörös tartományba eső fényt és visszaverik a kékes színűt – incizális élen
látható.
Szempontok:
1. Színárnyalat (hue)
2. Színtelítettség/színintenzitás (chroma/saturation)
3. Világosság/Fényesség (value/brightness)
4. Transzlucencia: áttetszőség az opaktól a transzparensig (növelése csökkenti a
világosságot)
5. Fluorescencia : azonnali fényvisszaverődés (növelése növeli a világosságot)
6. Opalescencia: Szelektív fényáteresztés. A zománc apró részecskéi visszaverik a
kis hullámhosszú kékes fényt és áteresztik a nagyobb hullámhosszú vörös fényt.
• A színintezitás növekedésével csökken a fényesség.
• Az emberi fogak a sárgás-narancsvörös és a sárgás-zöld sávba esnek (A és B
Vita).
• Karakterizálás : életszerűvé teszi a fogakat
A fogszín sötétebb, ha...
1. Színárnyalat (hue) - sötét
2. Színtelítettség/színintenzitás (chroma) - magas
3. Világosság/Fényesség (value) - alacsony
4. Transzlucencia: áttetszőség az opaktól a transzparensig (növelése csökkenti a
világosságot) - magas
5. Fluorescencia : azonnali fényvisszaverődés (növelése növeli a világosságot) -
alacsony
6. Opalescencia: Szelektív fényáteresztés. A zománc apró részecskéi visszaverik a
kis hullámhosszú kékes fényt és áteresztik a nagyobb hullámhosszú vörös fényt.
A fogszín világosabb, ha...
1. Színárnyalat (hue) - világos
2. Színtelítettség/színintenzitás (chroma) - kisebb
3. Világosság/Fényesség (value) - magasabb
4. Transzlucencia: áttetszőség az opaktól a transzparensig (növelése csökkenti a
világosságot) – alacsony (vastagabb, alacsony víztartalmú zománc – gyerekek)
5. Fluorescencia : azonnali fényvisszaverődés (növelése növeli a világosságot) -
magas
6. Opalescencia: Szelektív fényáteresztés. A zománc apró részecskéi visszaverik a
kis hullámhosszú kékes fényt és áteresztik a nagyobb hullámhosszú vörös fényt.
27. A fogászati amalgám (tavalyi előadás+konzi könyv)
• „klasszikus” indikációs területe: I.-II. és V. osztályú üregek a moláris régiókban
(régen ide tartozott a szemfog distalis felszínén keletkezett szuvasodásból preparált üreg is)
• érintett felszínek száma szerint: egyszerű üreg tömése (1 felszínt érint), összetett ~ (több ~)
• kontraindikációja: allergia, fogtól eltérő szín + amikor makromechanikai retenció nem
alakítható ki
• Könnyű kezelhetőség, előnyös fizikai tulajdonságok, tartós, költségkímélő,
antibakteriális
• Biológiai és környezetvédelmi szempontokat figyelembe kell venni (a Hg miatt, szeparátor
felszerelés kell a fogorvosi székekhez)
• Terhes nők, kisgyermekek – Skandinávia – NEM
• További használatát támogatja a CED és a WHO
• Alternatív anyagok kutatása folyik, de az amalgámnak maradni kell a fogorvosi eszköztár
részeként
Kémiai összetétel, mikrostruktúra
• A Hg a „reszelékkel” hidegen alkot ötvözetet, amit amalgámnak nevezünk
• Fém + Hg (50% + 50%) hideg ötvözete
• Hagyományos amalgám (gamma 2 fázis tartalmú) – Cu 6%, Sn 25%, Ag 65%
• Jelenlegi, magas Cu-tart. amalgám: (gamma 2 fázis mentes) Cu 12-18%, Sn kevés, Ag
65%
(gamma 2 fázis mentes) max. 30% Cu, 40% Ag, max. 32% Sn
2 Fázis jelentősége
Jörgensen képlet
• 8 Ag3Sn + 33 Hg = 8 Ag3Hg4 + Sn8Hg
1 2
• 2 a tömésvolumen 10%-a
• 2 felel a korrózióért
• Mechanikai és dimenzionális instabilitás
2 fázisban a felszabaduló Hg az amalgámba diffundál –› merkuroszkópos expanzió
Amalgám összetétel ma
• Min. 65% Ag /ezüst
• Max. 29% Sn /ón
• Max. 6% Cu /réz
• Max. 2% Zn /cink
• Max. 3% Hg /higany
• 1963. amalgám gamma fázis nélkül
/Sn7Hg/ - magas réz tartalom
• Kiszerelések:
- reszelék
- szférikus
- keverék
- szféroid (egyenetlen gömbfelszínű)
• Zn tartalom (max. 2%) – könnyíti a keverést, jobb mechanikai tulajdonság, víz – késői
expanzió
• Előamalgámozott ötvözet (Hg max. 3%)
Amalgám típusok
• Reszelék – irreguláris alak
• Szféroid – gömb
• Kevert / reszelék + gömb /
• Kevert – magas Cu tartalom és tradícionális amalgám keverék
Rézamalgám (1960-tól)
• 2 fázis mentes amalgám
• Ezekben (nű) fázis (Cu6Sn5) alakul ki a 2 fázis helyett, mert az ón a rézhez erősebben
kötődik, mint a Hg–hoz
Az amalgámtömés készítése
• bevitele a preparált üregbe amalgámpisztollyal történik
• az üregben tömöríteni, kondenzálni kell
célja: a preparált üreg hézagmentes kitöltése, porozitás csökkentése, felesleges
higanymennyiség kipréselése
eszközei: tömőműszerek – leggyakrabban Williams-féle tömő
• kondenzáláskor kifejtett erők miatt a dentincsatornák lezárása, pulpavédelem szükséges
(cementekkel, adhezívekkel)
• összetett és komplex üregek tömésénél a hiányzó proximalis (+esetenként a vestibularis és
oralis) falakat a töméskészítés idejére pótolni kell –> matricarendszerek
Térfogatváltozás
• Kezdeti zsugorodás : kezdetben a Hg feloldja a reszelék szemcséit, így az azok közti hézag
csökken, ill. megszűnik
• Majd kristályok jönnek létre a kötés során – átmeneti expanzió
• Vég – kontrakció követi ezt a fázist
• Összességében a lineáris expanzió 0,1-0,2%
FLOW, CREEP
• Flow (folyás) – 3-24 óra között, a még meg nem kötött amalgám alakváltozása okkluzális
erők hatására
• Creep - a megkötött amalgám kúszása
- a Cu tartalom csökkenti
- a Hg tartalom fokozza
Késői expanzió, duktilitás
• Késői expanzió
- a tömés készítése közben az amalgám nyállal–vízzel keveredik
- évekig elhúzódó expanzió
- a felület érdesedik
- a széli zárás romlik
• Duktilitás
- hidegen kenhető az amalgám
- polírozáskor javul a széli záródás
Korrózió
• a 2 fázis (Sn8Hg) erősen elektro-pozitív
• elszíneződés, felérdesedés, a tömés kiemelkedik az üregből, széli résképződés, szélek
letöredezése
• csak az Sn oxidálódik, a Hg fémes formában marad vissza
• a felszabadult Hg merkuroszkópos expanziót okoz, a mélybe diffundál és új 1 és 2 fázist hoz
létre
Térfogat változás
• Függ:
- az összetételtől
- a szemcsemérettől
- a homogenizáltságtól
• A változás csökkenthető:
- a Hg - fém megfelelő arányával
- a megfelelő keverési idővel
- jó kondenzálással
- sima üregfallal
Problémák amalgámtömések készítésénél
• posztoperatív érzékenység <– nem megfelelő kondenzálás, a dentin nem megfelelő lezárása
• széli résképződés <– nem megfelelő kondenzálás, az amalgám letörése, túlkontúrálása
• széli gerinc törése <– preparációs hiba
(Hg mérgezési tünetek
1) Pszichoszomatikus tünetek: nyálfolyás, álmatlanság, étvágytalanság.
2) Emocionális labilitások: fáradtság, ingerlékenység, gyakori hangulat változások,
érdektelenség, visszahúzódás, izzadás és pirulás.
3) Motoros hatások: szédülés, egyensúlyvesztés, a kézmozgás koordinálási zavara, cerebellar
ataxia, izomremegés ujjaknál, szemhéjaknál, ajkaknál.
4) Mentális zavarok a memóriában, a logikai gondolkodásban, intelligencia vesztés.)