Anyagtan kidolgozott

1. A fogászati anyagokra vonatkozó normák és szabványok

A szabvány tartalmazza a termék:

1. általános tulajdonságait, osztályozását, alkalmazási területét,

2. követelményeket (egységesség, szín,…),

• Leírja: összetételét, tisztaságát, fizikai, kémiai tulajdonságait, pl.:

- kötési idő, nyomási szilárdság 24 óra múlva, oldhatóság,

feldolgozás helyes módja, használati utasítás, csomagolás,

tárolás módja.

Adatok a gyártó részéről: név, előállítás, lejárati dátum, súly, szín.

3. felhasználás, feldolgozás, csomagolás, tárolás helyes módját,

4. vizsgálata során végzett módszereket,

5. szakirodalmára vonatkozó utalásokat.

Szabvány: valamely termék megkívánt tulajdonságainak, méretének, választékának, vizsgálati

módszerének, általában valamilyen ismétlődő műszaki-gazdasági feladat egységes és

legkedvezőbbnek ítélt megoldási módjának írásba foglalt és közzétett előírása.

Meghatározza, hogy milyen tulajdonságokkal szabványszerű a

termék, milyen a szabványszerű vizsgálati módszer, csomagolás, stb.

A szabványban elő lehet írni a termék anyagát, összetételét, alakját, méreteit,

csomagolását és egyéb jellemzőit.

A szabványnak kötelező ereje van, a szabványtól való eltérésre a Magyar Szabványügyi

Hivatal adhat engedélyt. A szabvány elkészítése, életbeléptetése a Hivatal feladata.

Magyarország: M.Sz.

Németország: DIN (Deutsches Institute für Normung)

Franciaország: FDI (Fédération Dentaire International)

Nemzetközi (~60 ország): ISO (International Organization for

Standardization)

USA: ADA (American Dental Association Specifications)

British Standards, Australian Standards

A fogászati anyagok - az anyagtani követelményeken kívül a

gyakorlati felhasználhatóságnak is meg kell feleljenek. Ezt előzetes

vizsgálatokkal kell igazolni. Normákban megadják a megkívánt

tulajdonságokat és azt, hogy ezeket hogyan lehet ellenőrizni.

A fogászati anyagokkal szembeni követelmények célja:

1. Beteg védelme

2. Fogorvos/fogtechnikus informálása -> termékválasztás

3. Kereskedők tájékoztatása -> információk a vevők felé

4. Gyártó informálása -> termék előállítása a kívánt minőségben,

minőség ellenőrzés módja

A szabványt sorszámmal látják el, az árukon rendszerint feltüntetik, a

Szabványügyi Hivatalból igényelhető (pl.: Szilikátcement DIN 13902, ISO 1565)

Példák:

Fogászati implantátumok - fogászati implantátumok kifejlesztésének irányelvei

(ISO/TR 11175:2003)

Nem aktív sebészeti implantátumok. Csontösszekötő implantátumok. Sajátos

követelmények (ISO 14602:1998)

Fogászat. Csontba ültetheto fogászati implantátumok kifáradási vizsgálata (ISO

14801:2003)

Fogászat. Orvostechnikai eszközök fogászati célra. Fogászati implantátumok (MSZ

EN 1642:2005)

Orvostechnikai eszközök biológiai értékelése (MSZ EN 30993-6)

2. A fogászati anyagok kategóriái a felhasználási cél és anyagszerkezet szerint

Felhasználási cél szerint:

Hiányzó fog helyettesítése

Állati fog

Saját fog

Tengeri kagyló

Elefántcsont

Csont

HAP

Co-Cr ötvözet

Titán

Hiányzó fog részeinek a pótlása

Fémek

Kerámiák

Polimerek

Kompozitok

Fogászati anyagok kategóriái anyagszerkezet szerint

Fémek

Kerámiák

Polimerek

Kompozitok

Másféle csoportosítás is létezik, pl.:

- nem fémes és

- fémes anyagok

1. Fémek

Osztályozása:

• nemesfémek (pl.: Au, Pt, Ag)

• nem nemesfémek (pl.: Co, Cr, Ni, Ti)

• ötvözetek (pl.: amalgám, Co-Cr, rozsdamentes acél)

Előnyök: szilárdság, keménység, formálhatóság

Hátrányok: korrózióra való hajlam, nagy fajsúly, előállításuk költséges, magas hő- és

elektromos vezetőképesség

Alkalmazási területek: fogpótlások alapanyaga, fogászati implantátum (ízületek pótlása,

csontrögzítő sínek és csavarok, varrat drót, stb.)

2. Kerámiák

Definíció: hőálló, polikristályos, általában szervetlen vegyületek (szilikátok, fémoxidok,

karbidok, hőálló hidrátok, szulfidok, és szelenidek)

Előnyök: magas olvadási hőmérséklet, alacsony hő- és elektromos vezetőképesség, rendkívül

biokompatibilis, bioinert, esztétikus

Hátrányok: törékeny, nem rugalmas, nehéz előállítani

Alkalmazási területek: fogművek, fogászati (és ortopédiai) implantátumok bevonása

(ideiglenes csontüreg kitöltés, ortopédiai rögzítő elemek, szívbillentyű pótlás, stb.)

Osztályozás: szervetlen vegyületek (pl. gipsz, cink-foszfát)

kristályos kerámiák (pl. SiO2, Al2O3)

üvegek

(pl. fogászati porcelán)

Implantológiai célokra használt kerámiák osztályozása

nem felszívódó, bioinert (Al2O3, ZrO2, szén allotróp formái)

felület-reaktív, bioaktív, félig-inert (tömör, nemporózus üvegek, SiO2-CaO-Na2O-

P2O5 és Li2OZnO- SiO2, Bioglass, Ceravital és HAP)

felszívódó, biológiailag lebontható, nem-inert (Ca-P, CaSO4, Al-Ca-P,

korallszármazékok, TCP, Zn-Ca-P oxid, Zn-S-Ca-P, Fe-Ca-P oxid)

3. Polimerek

Definíció: hosszú láncba rendeződött molekulák, melyeket kovalens kötések tartanak össze,

ismétlődő monomerekből állnak. A hosszú láncokat van der Waals és hidrogén-híd kötések

tartják össze.

Osztályozás:

természetes (cellulóz, élesztő, természetes gumi, DNS)

szintetikus (poliészter PE, poliamid (nylon), polivinilklorid PVC, polietilén PE,

polipropilén PP, polimetil metakrilát PMMA, szilikon gumi)

VAGY: merev polimerek (pl. PMMA), viaszok, lenyomat anyagok

Előnyök: rugalmas, könnyű előállítani (polimerizáció)

Hátrányok: mechanikai szempontból gyengék, idővel deformálódnak, lebontódhatnak

Polimerek és alkalmazási területeik

• fül, fül-részek: akril, polietilén, szilikon, PVC (poli-vinil-klorid)

• fogak: akril, epoxi, ultramagas molekuláris súlyú polietilén

• arc-epitézisek: akril, PVC, poliuretán

• tracheális tubusok: akril, szilikon, nylon

• szív és szívrészek: poliészter, PVC, szilikon

• szív pacemaker: polietilén

• tüdő-, vese- és májrészek: poliészter, polialdehid, PVC

• gasztrointesztinális részek: nylon, PVC szilikon

• vérerek: PVC, poliészter

• felszívódó varratok és csavarok: poliuretán, laktid kopolimer

• csontok és ízületek: akril, szilikon, nylon, poliuretán, polietilén, polipropilén

• térd ízület: polietilén

4. Kompozitok

Definíció: két vagy több különböző anyag vagy fázis, atomi méreteknél nagyobb doménjeiből

állnak

Előnyök: szilárdság, keménység, könnyű súlyú

Hátrányok: nehéz előállítani

Kompozitoknak két nagy csoportja van:

rostokkal, vagy szemcsékkel (üveg, szén, kerámia, polimer) megerősített mátrix (poliglikolsav

(PGA), polilaktidsav (PLA), akrilát (PMMA))

Kompozitok

Természetes kompozitnak tekinthető: csont, dentin, porc, bőr, tüdő

Alkalmazási területek: fogászati tömőanyagok, megerősített metil metakrilát cementek és

nagy molekuláris súlyú polietilén (porózus felületű ortopédiai implantátumok, ízület

helyettesítés, szívbillentyű pótlás, csontrögzítés, stb.)

6. TÉTEL: A poliszulfid, poliéter lenyomatanyagok összetétele, tulajdonságai, felhasználása

Poliszulfid lenyomatanyagok:

• Visszafordíthatatlanul (irreverzibilisen) rugalmas (elasztikus) lenyomatanyagok

• más néven tiokol elasztomerek

• hidegen polimerizálódó vagy vulkanizálódó anyagok

• előnyök kitűnő rugalmasság, pontosság, térfogatállandóság

hátrány felhasználásuk körülményes, költséges anyagok

• Alapanyag: (paszta)

Poliszulfidpolimer (lánc) kb. 50 % fehér

Ti-dioxid (TiO 2) kb. 49 %

Lágyítóanyag

kb. 1 % ricinusolaj

• Reaktor: (paszta)

Ólomoxid

kb. 77 % barna

Kén kb. 30 %

• Töltő és lágyítóanyagok kb. 20 %

• Kiszerelés: két paszta tubusban

• Keverés: két paszta összekeverése

• Kémia kiindulási anyaguk a kénhidrogén, vizes oldatban ionokra disszociál, savanyú sói a

hidrogénszulfidok, alkáli(Na,K) és alkáli földfémekkel(Mg,Ca) alkotott sói vízben oldódnak

• Felhasználás koronacsonkok és betétüregek lemintázására használják, készülhet

poliszulfidlenyomat kompozíciós anyagból kialakított előlenyomat-alapra is

• Feldolgozási és kötési ideje hosszabb, mint a szilikonoké; eltávolításához nagyobb erő

szükséges, mint alginát vagy szilikonlenyomatokéhoz erősen tapad a fogakhoz

Poliéter lenyomatanyagok:

• Visszafordíthatatlanul (irreverzibilisen) rugalmas (elasztikus) lenyomatanyagok

• Alapanyag: (paszta)

- Poliéterpolimer (lánc)

- Töltelékanyag

- Lágyítóanyag

- Színezőanyag

• Reaktor: (paszta)

Aromás szulfonsav észter

Töltőanyag

• Kiszerelés: két tubus

• Keverés: a két paszta összekeverése

• Bázispaszta poliglikoléter; Aktivátorpaszta benzol-szulfonsavészter

• Az Espe többfélét forgalmaz, ilyen pl: Impregum

• az Impregum betét, korona és hídpótlások készítésekor, funkciós és alábélelő lenyomatok

vételekor használható

• Réteglenyomat Impregummal kétféle módon is vehető

• Katalizátor hatására viszonylag kemény,de rugalmas anyaggá alakul

• Az Impregumnak jó a formaálló képessége, lenyomatvétel után 2 órával már nem zsugorodik,

szárazon – melegtől védve hosszú ideig tárolható

• Keményebb, mint a többi elasztikus lenyomatanyag, lefejtésére fokozott gondot kell

fordítani

• előnyök pontos, gyors kötési idő, nagyon jó dimenzió stabilitás,

7. A fogászatban használt fúrók és csiszolóeszközök

A keményszövet alakításának terápiás módszerei:

• károsodott foganyag eltávolítása, s a helyén maradott üreg meghatározott formájúra

alakítása

• fogak koronai formájának átalakítása

• gyökércsatorna megmunkálása

• állcsonton végzett műtéti beavatkozások

• fogtechnikai munka

• Protetika - fogak csiszolása, korona, híd, inlay, kivehető fogsor korrekciója, kidolgozása,

eltávolítása

• Parodontológia - fogak eltávolítása, gyökerek simítása, tömések alakítása, simítása

• Laboratóriumokban - öntvények formázása

• Szájsebészet - csont kialakítása, implantológia

1. Forgó eszközök

Olyan eszközök, amelyek meghajtó berendezésekhez (fogászati fúrógépekhez) csatlakoztatva,

forgó mozgásba hozhatók, és kemény anyagokkal kapcsolatba hozva a forgóeszközt az adott

anyagról vagy anyagból anyagrészek eltávolításával formai alakítás végezhető.

2. Meghajtó berendezés

Olyan motorikus erőforrás, amelyben az energia vagy elektromos áramból (elektromotor),

vagy levegő áramlásából származik (turbina).

3. Átvivő eszközök

A forgóeszköz és a meghajtó berendezés közötti kapcsolatot az átvivő eszközök teremtik meg.

Beleilleszthetők a forgóeszközök és a meghajtó berendezéshez úgy csatlakoztathatók, hogy

rajtuk keresztül a meghajtó erő átvivődik a forgóeszközre, működésbe hozva azt. Az átvivő

eszközöket a fogászati nevezéktan kézidaraboknak nevezi.

• Átvivő eszközök fajtái

Két alaptípusa ismeretes:

• elektromotoros vagy légmotoros meghajtó berendezésre csatlakoztatható

• pneumatikus meghajtású turbinát tartalmazó légturbinás

• Elektromotoros és légmotorosmeghajtó

• erőátvitel indirekt módon

• forgóeszköz és a meghajtó motor között indirekt kapcsolat

• hajtóerő iránya és forgatónyomatékának nagysága mechanikus áttételekkel változtatható

Egyenesdarab: a működő rész a kézidarab szárának hossztengelyével megegyező

tengely körül forog

Könyökdarab: a kézidarab szárának tengelyével derékszöget bezáró tengely körül

forog

• fordulatszám tág határok között mozog: 0-100.000 U/min.

• a mechanikus áttételezéssel a fordulatszám és forgónyomaték is szabályozható

• Pneumatikus meghajtású

• a forgóeszköz közvetlenül a légturbinában rögzíthető

• a turbina és a beleillesztett forgóeszköz forgásiránya és forgási sebessége azonos

• autoklávozhatóak, használat előtt és után olajozni kell

•fordulatszám a kézidarab konstrukciójától függ, és a működés során nagyságrendileg nem is

változtatható: 160.000-400.000 U/min.

• a fordulatszám és nyomaték nem szabályozható (direkt meghajtás, nincs áttételezés)

Forgóeszközök felépítése

Két fő részből áll:

Működő rész: az alakítandó anyaggal kapcsolatba kerül, anyagrészeket távolít el

Nyél: kézidarabba való rögzítés, formáját is ennek milyensége határozza meg

• Rögzítőmechanizmus

Egyenesdarab: többnyire szorító pofa, nagy nyomaték esetén is biztos szorítás

Könyökdarab: retesz szerkezettel rögzül, forgóeszköz és a nyél vége egy felszínen lapolt,

retesz kicsúszást, lapoltság megcsúszást gátol

Légturbinás kézidarab: műanyag, esetleg speciális fém betétbe kell belenyomni a forgóeszköz

nyelét, a rögzítés szorulva, súrlódás által jön létre.

Innen a turbinába való eszközök FG -friction gripe- jelölése

• Forgóeszközök szerkezeti felépítése

I. A nyél és működő rész egy darabból, azonos alapanyagból: hatásosságát speciális forma és

élek biztosítják

II. Gyémántszemcséket rögzítenek az alapra: kerámia módszerrel (galvanizálás, szinterelés)

III. Szerelt kövek: kerámiai anyagból égetve préselt működőrészt ragasztanak a forgóeszköz

nyelére

IV. Szereletlen forgóeszközök: szárra (mandrelre) csavaros rögzítésű gyémántszemcse

borítású fém alapú, korong, henger, tányér vagy egyéb formájú működő rész.

V. Különleges kategória: a működő rész viszonylag puha, elasztikus anyagból készül, vagy a

szárra műanyag kefét helyeznek (polírozás, simítás, fényezés)

A fém működő részű forgóeszközök alapanyag szerint lehetnek acélból, vagy keményfémből.

• Forgóeszközök formagazdagsága

Három alapforma dominál:

• gömb

• hengeres (fisszura)

• kúp

A fő formákon túl, alkalmazási céltól függően számtalan variáció.

Nagyobb fúrók – fogpótlástan, fogtechnikai labor

A fúrás, csiszolás és a fényezés

• fogászati fúrás: műszaki értelemben forgácsoló megmunkálás, hatásmódja miatt marás

a fúró élei egymást követően, kis részeket (forgácsokat) marnak le a fogról/fogpótlásról

• fogászati csiszolás: szintén forgácsoló eljárás, műszaki értelemben köszörülés

eszköze: csiszolókő élei lemetszik, leforgácsolják a fog/fogpótlás eltávolítandó részeit

• fényezés (polírozás): célja a felület simábbá és fényesebbé tétele

nem forgácsolja a felszínt

a felület egyenetlenségeit a kiemelkedő részek közötti bemélyedésekbe nyomja

• csiszolás és fényezés hatásmódja különböző, mégis nehéz éles határt vonni közöttük

1. Gyémánt fúrók

Alkalmazzuk:

• üregalakítás

• csonkelőkészítés

• kompozíciós tömések kidolgozása

• finírozás

• technikai munkák

• Gyémánt csiszoló eszközök

Jellemzőik:

• 1.szám (sorszám) működő rész anyaga

• 2.szám legnagyobb átmérő tizedmm.-ben

• 3.szám működő rész hossza

• .szám szemcsék mérete

Fekete

• nagyon durva szemcseméret 180 μm

• még hatásosabb munkához

Zöld

• durva szemcseméret 151 μm

• gyors munkához

Szürke

• közepes szemcseméret 107-126 μm

• fogak alakítására

Piros

• finom szemcseméret 40 μm

Sárga

• super fine 20 μm

• tömések eldolgozása

Fehér

• ultrafinom 15 μm

• simítás, tömések kidolgozása, polírozás, így fényt ad a tömésnek

Kisebb átmérő nagyobb sebesség, fordulatszám 400.000-ig

• Gyémánt kövek

Rágófelszín kialakítása

Vállas preparáláshoz

(kúp és fordított kúp gyémántok)

• Gyémántgömb fúrók

I. Trepanálás

II. Barázda feltárás

• Gyémánthenger fúrók

Rágófelszín kialakítása

Derékszögű váll kialakítása

• Gyémántkörték

Retentív üregalakítás

I. és II.osztályú retentív üregalakítás

Fúrók anyaga:

• krómot és nikkelt tartalmazó volfrámacél, vanádiumacél zománcfúrásra nem alkalmasak

• korszerű keményfém (volfrám-karbid: Vidia) fúrók zománc fúrására is alkalmasak

2. Keményfém fúrók

• üregalakítás

• csiszolás

• korona eltávolítása

• finírozás

• amalgám eltávolítás

• fém kidolgozás

• Keményfém frézerek

• technikai munka

• fémek kidolgozása

• koronák, hidak korrekciója

• szín szerint változó durvaság

• Acél fúrók

• dentin eltávolítása

• kárieszes lézió eltávolítása

• sebészet

• Acél frézerek

• műanyag kidolgozás

• gipsz alakítás

• Csiszolóeszközök

• eszköze: csiszolókő, működő része: csiszolószemcse élei és hegyei alakítják a csiszolandó

fog/fogmű felületét (felületcsiszolás), vagy nagyobb mennyiségű anyagot távolítanak el

(méretre csiszolás)

• kerámia kötőanyagba ágyazott szilícium-karbid, ill. nemeskorund

• csiszolás közben por- és hőképződés nedves kővel végzett csiszolás csökkenti

• hőképződést fokozza a nyomás alapelv: minél kisebb nyomással, de nagyobb

fordulatszámmal történjen a csiszolás

• természetes csiszolóanyag: gyémánt (legkeményebb), rubin (laborban), korund

(alumínium-oxid), smirgli (alumínium-oxid, vas-oxid, kvarc, szilikátok), gránit, kvarc

(szilícium-oxid), habkő (habos szerkezetű, megszilárdult láva)

• szintetikus csiszolószer: karborundum (szilícium-karbid)

Alkalmazzuk:

• porcelán kidolgozás

• dentin kidolgozás

• nemesfém- és fémötvözetek kidolgozása

• öntvények durva és finom kidolgozása

• Arkansas kő

Finom kidolgozás, polírozás-kompozitok

Turbinába és könyökdarabba csatlakoztathatóak

Fényezés (polírozás)

• finom csiszoló szemcsék gumiba való rugalmas beágyazódása; magas fény, sima felszín

elérésére, rendelő vagy labor munka során

• fényezőanyag: polírozómasszák (csiszolószemcsepor+zsiradék)

• fényezés eszközei: kefék és korongok

1. fázis: finírozó 2. fázis: polírozó

Gyökércsatorna megmunkálása

Alapanyag jellemzői:

• rugalmas

• rozsdamentes acél

• nikkel-titán

Használt eszköz: kézi, gépi

8. Anyagvizsgáló módszerek a fogászati anyagtanban, alapvető

anyagtani jellemzők.

Anyagvizsgáló módszerek a fogászati anyagtanban

1. Biomechanikai tesztek

• Keménységet mérő módszerek

• Végeselem analízis

• Kettőstöréses analízis

• Terheléses tesztek

• Implantátum és befogadó szövet (csont) közötti kötés erősségnek meghatározása:

– Pull-out

– Push-out tesztek

– Torque

(2. Felületvizsgálati módszerek)

Anyagok keménységét meghatározó eljárások

• Brinell féle:

A benyomásra használt anyag: 1.6 mm átmérőjű acélgömb, melyet adott értékű (123 N) erovel, adott

ideig alkalmazunk.

• Vickers féle

A benyomásra használt anyag : 136 o –os gyémánt gúla (erő: 1-120 kg-os); a hátrahagyott négyzet

átlóit mérik meg és az átlagukat veszik.

• Knoop féle

Sszintén gyémántból készül a benyomó fej, de az egyik átló hosszabb, mint a másik, és

csak a hosszabbik átlót mérik.

• Rockwell keménység:

Leginkább acélból készült anyagok vizsgálatára használják, acél golyó vagy kúp alakú gyémánt a

benyomó fej.

• Shore A féle:

Gumi természetű anyagok és műanyagok keménységének meghatározására szolgál. Skála: 0-100

egység; 0 teljes benyomódás, 100 nincs benyomódás.

(Az implantátumban lévő feszültségek meghatározása végeselem analízissel:

az implantátumot egy rácsos struktúra alapján apró elemekre osztják fel

Implantátumok kivitelezésének tesztelése végeselem analízissel)

Anyagok mechanikai/terheléses tesztelése

• Átmérő-összenyomási tesztek: Olyan anyagoknál alkalmazható, amelyek elasztikusak és

kevésbé, vagy egyáltalán nem plasztikusak

• P összenyomási erővel hatunk a testre, és nyújtó feszültség/törés képződik.

• Az összenyomási feszültség függ a terheléstől (P), a korong átmérojétol (D), és annak vastagságától

(t).

Anyagok terheléses tesztelése

• Ellenőrzött terhelés-torzulási teszt:

Az anyagot tartó szerkezet erősebb mint a minta-anyag, a mérőfejet csavarral, vagy hidraulikus

dugattyúval húzzuk; a mérőfejjel beállíthatjuk az alkalmazott erőt és a deformáció sebességét.

Számítógépes vezérlést alkalmaznak.

• Összenyomási teszt:

A mérőfej mozgatásának irányát megváltoztatjuk, közelítjük az anyaghoz.

Push-out” és „torque”-tesztek

Implantátumok osszeointegrációjának vizsgálatára használják (LLoyd készülékkel)

ESCA = XPS = Röntgen fotoelektron mikroszkópia

• Felületek érdességének meghatározása:

• Atomi erő mikroszkóp

• 3D-Analízis

Kiegészítés:

• Technológiai alkalmasság

• A technológiai alkalmasság legfontosabb szempontjai:

– formálhatóság, megmunkálhatóság

– pontos és jó feldolgozhatóság

– könnyű és gazdaságos nyersanyag

Egyéb (praktikussági) szempontok:

- jól sterilizálható legyen

- röntgenárnyékot adjon

- ne legyen bonyolult sem sebészi beültetése, sem protetikai felépítése

- könnyen eltávolítható legyen

• Elsődleges kötések:

• Ionos

• Kovalens

• Fémes

• Másodlagos kötések:

• Hidrogén-híd kötés

• van der Waals erők

A szilárd test elektron, atomi szerkezete és majdnem mindegyik

fizikai tulajdonsága az atomjai között fellépő kémiai kötések

természetétől és erősségétől függ.

Ionos kötés (A)

+ és – töltések vonzása, melyet elektron transzfer jellemez az egyik elemtől (+, kation, fém) a

másikig (-, anion, nem fém)

• Példák: Na+Cl-, NaF, MgCl2, néhány fogászati anyag

egyes kristályos fázisai (gipsz és foszfát cementek)

• Gyenge elektromos vezetők (erősen kötött e-), alacsony

kémiai reaktivitás (alacsony energetikai állapot)

Kovalens kötés (B)

Az elektronok atomok közti megoszlása és pontosan orientált kötések jellemzik. Sajátságos

atomi szerkezet vagy kristályos szerkezet.

• Példák: H2, gyémánt, szilícium, szerves vegyületek

(fogászati gyanta)

• Gyenge elektromos vezetok (a vegyérték lokalizált volta)

Fémes kötés (C)

Az elektronok atomok közti megoszlása és elektron felho kialakulása jellemzi. Ez az e- felho

köti össze a pozitív atomokat a rácsban.

• Példák: fémes kristályok, arany, kobalt

• A nem lokalizált kötések plasztikus deformációt engedélyeznek és az elektron felho

eredménye a kémiai reaktivitás és a jó hővezető-képesség.

• Hidrogén-híd kötés (H...O)

• A megosztott elektronok (kovalens kötésben) permanens dipólt

alkotnak, és ezáltal a molekula asszimetrikussá válik (pl.: víz molekula).

• Oka a polarizáció által létrehozott H pozitív töltése.

• A polarizációnak köszönhetően a szerves vegyületek esetében a

molekulák között kölcsönhatások alakulnak ki (fogászati gyanták víz

adszorpciója).

• Van der Waals erők

• Ezek az erők a dipólok közötti vonzás alapjául szolgálnak.

• Pl.: egy szimmetrikus molekulában (semleges gáz) az elektromos mező

állandóan változik, a töltése hol pozitív hol negatív.

• A változó elektromos dipól hasonló dipólokat fog vonzani

• Gyenge erők.

Erősségük 3-10% -a az elsődleges C_C kovalens kötésnek.

Alapvetően befolyásolják főleg a polimerek tulajdonságait.

• Kristályos szerkezet:

• Az atomokat elsődleges vagy másodlagos erők kötik össze.

• Szilárd állapotban oly módon helyezkednek el az atomok, hogy a minimális belső

energia elérésére törekednek (pl.: Na+Cl-).

• Nem egyszerűen csak párokat alkotnak, hanem az összes pozitív ion vonzza az összes

negatív töltésű iont.

• Ennek következtében egy jól meghatározott térbeli elrendeződést alkotnak: rácsot

vagy kristályt alkotnak (14 féle kristályrács létezik).

• Nem kristályos szerkezet:

• Egyes fogászati anyagokra jellemző, pl.: a viaszok megszilárdulhatnak

amorf módon, vagyis a molekulák szabálytalan módon fognak

elhelyezkedni.

• Az üveg szintén nem kristályos szerkezettel rendelkezik, mivel atomjai

rövid-távú rendezettségben helyezkednek el a kristályos szilárd testek

hosszú-távú rendezettségével ellentétben.

• A belső energia nem olyan alacsony mint a kristályok esetében.

• Nem rendelkeznek jól meghatározott olvadási hőmérséklettel, hanem

inkább puhábbak lesznek ahogy növeljük a hőmérsékletet.

• Fogászati műgyanták rendelkeznek még üvegre jellemző szerkezettel.

Fémes kötés: szilárd állapotban

Ötvözetek: különbözo fémek vegyületei

A Face-centered cubic (FCC)

B: Full size atoms in FCC

C: Hexagonal close packed (HCP)

D: Body-centered cubic (BCC)

Kerámai atomszerk

• Ionos és kovalens kötések kombinációja

• Szorosan rendezett struktúrák, de a kötések speciális követelményeknek kell

megfeleljenek (négyszeres koordináció kovalens szilárdtestek esetében és

semlegesség ionos szilárdtesteknél)

• Nyitottabb és ugyanakkor bonyolultabb kristályos szerkezet

Szén, két különböző kristályos szerkezet:

A – gyémánt (tetraéder alakú, négyszeres koordináció)

B – grafit (hexagonális, a 4x-es koordináció nem

teljesül, a kötések síkban való elhelyezkedése miatt) ebből következnek a

különböző fizikai tulajdonságok: keménység, szín, sűrűség, elektromos

vezetőképesség.

• Polimerek atomszerkezete

• Általában szén atomok alkotják, amelyeket kovalens kötések tartanak

össze lineáris láncszerű alakzatba.

• A láncokon belüli kötések két vegyérték elektront foglalnak le, a másik

két elektront szabadon hagyva, és ezáltal más atomok (pl.: H), molekulák,

funkcionális csoportok kötodését teszik lehetové.

• Szerkezetük alapján 2 féle csoportba sorolhatóak:

• Termoplasztikus polimerek: az alap láncok nem rendelkeznek oldal

elágazásokkal, ennek megfeleloen többszörösen is olvaszthatóak anélkül, hogy

alapveto szerkezeti változásban legyen részük. (Amorf t.p.p: van der Waals és

hidrogén-híd kötések tartják össze a láncokat).

• Hore keményedo (thermosetting) polimerek: az oldalsó ágak

között is kovalens kötések vannak, egy háromdimenziós eros szerkezet alakul

ki, amely ha egyszer ho hatására kialakult nem fog egyenletesen megolvadni

újbóli melegítés hatására.

lineáris, elágazó, laza hálózat, szoros hálózat

• Anyagok fizikai (térfogati) jellemzoi

Mechanikai tulajdonságok:

– erősség (nyújtási, összenyomási, nyírási feszültségek)

– rugalmasság (reziliencia, rugalmassági állandó)

– alakíthatóság (hajlékonyság, megnyúlás)

– keménység (Brinell, Vickers, Knoop, Rockwell, Shore A)

Termikus tulajdonságok:

– hőáramlás (termikus vezetőképesség, termikus diffúzió

(szétterjedés))

– hőtágulás

Elektromos és elektrokémiai tulajdonságok:

– Elektród potenciál

– Elektromos ellenállás

• Mechanikai jellemzok

Erősség (edzettség) az egyik legfontosabb anyagtani

tulajdonság.

Rugalmas tulajdonságok, Hooke törvénye

• Nyújtási teszt

• Ha egy szilárd testet megnyújtunk adott nagyságú húzó erővel akkor a test

erővel egyirányú megnyúlása arányos lesz a rá kifejtett terheléssel.

• A legtöbb szilárd test rugóként viselkedik, ha nem túl nagy a megterhelés.

• Nyújtófeszültség és relatív megnyúlás (torzulás).

Nyújtás (húzás) és összenyomás.

Az anyag megnyúlása egy adott terhelés következtében függ a test

geometriájától és az anyag összetételétol.

Hogy ezeket a tényezoket kiküszöböljük, a terhelés és a deformáció

normálható:

FESZÜLTSÉG = Normált terhelés, erő/felület

= F/A [N/m2] vagy [Pa]

RELATÍV MEGNYÚLÁS = Normált megnyúlás

= l/lo

Nyújtás és összenyomás esetében az a felület (A) melyre hat az ero, merőleges

a terhelés irányára, míg a megnyúlás párhuzamos az

eredeti hosszal.

Példa: Rágóerők hatására fellépő feszültségek híd

esetében

• Nyújtási („tension”) és összenyomási („compression”) feszültségek

alakulnak ki.

• A 3 egységből álló híd esetében a nyújtó feszültség a fogínyhez

közeli részen

alakul ki.

• A 2 egységű híd esetében pedig a rágófelülethez közelebb képződik.

• Ezek a feszültség alatt lévő területek potenciális törési szakaszok!

Nyírás, rugalmassági állandók

Nyírás esetében a terhelés párhuzamos az A felülettel – nyíró feszültség, t − és a

relatív megnyúlás meroleges a kezdeti

referencia lo méretre – nyíró relatív megnyúlás, g

Hooke törvényét kifejezhetjük a feszültség és a torzulás

definícióinak segítségével:

s = E . e húzás és összenyomás esetében

t = G . g nyíró erok esetében

E – rugalmassági állandó (Young modulusz)

G – nyírási állandó

Ezek az állandók írják le az illető anyag belső (inherens) tulajdonságait (a

geometriai jellemzőket kiküszöböltük)

Magyarázat

= F/A

FESZÜLTSÉG = Normált terhelés, ero/felület Mértékegysége: [N/m2] vagy

[Pa]

= l/lo

RELATÍV MEGNYÚLÁS = Normált megnyúlás

Mértékegysége: m/m vagyis nincs, de általában %-ban adják meg

Ha tehát F arányos l-el (Hooke törvénye szerint), és A (a szilárd test keresztmetszete)

egy konstans és úgy szintén lo (a szilárd test kezdeti hossza) is konstans, akkor is

arányos lesz –al.

Az arányossági tényező maga a rugalmassági állandó (E).

Ugyanez a levezetés érvényes a nyírási állandóra is (G).

Így megkülönböztetünk plasztikus illetőleg elasztikus

torzulást.

• Feszültség-relatív megnyúlás (torzulás) görbe

Nyújtásnak kitett anyag feszültség és relatív megnyúlás értékeit

ábrázolja

• Elasztikus deformálódási szakasz: a feszültség arányos a relatív

megnyúlással (arányossági küszöb)

• Plasztikus deformálódási szakasz: a feszültség és a torzulás értékei nem

arányosak többé

• Plaszticitási küszöb; szakítószilárdság (ultimate tensile strength): az a

maximális feszültség érték mely elérheto az anyag elszakadása előtt

• Megnyúlás mértéke (percent elongation): az egész relatív megnyúlás, az

elasztikus és a plasztikus deformálódás összege

• Hajlékonyság, törékenység, erősség, rugalmasság, fáradás

• Hajlékony (duktilis): olyan anyagok melyek permanens deformációnak vannak

kitéve (plasztikus viselkedés).

• Törékenység: nem plasztikus anyagok, a valóságban az elasztikus tulajdonság

nem tart a végtelenségig, mikroszkópikus hibák elősegítik az anyag törését.

• Erősség (edzettség): a görbe elasztikus és plasztikus szakasza alatti területek

összege; az anyag eltöréséhez, illetve elszakításához szükséges energia.

• Rugalmasság (reziliencia): a görbe elasztikus szakasza alatti területe; az

anyag azon képessége, hogy rugalmassági energiákat tároljon.

• Fáradás: ismétlődő terhelés hatására az anyag eltörik, elszakad (pl. rágási

erők) még a plaszticitási küszöb alatt.

A dentin és a zománc összehasonlítása a feszültség-torzulás görbe

alapján

• A dentin a plaszticitási küszöböt nagyobb relatív megnyúlási értéknél éri el,

mint a zománc.

• A dentin flexibilisebb és erősebb mint a zománc.

• A zománc rugalmassági állandója (E) háromszor nagyobb mint a dentiné, kisebb

relatív megnyúlásnál éri el a plaszticitási küszöböt mint a dentin.

• A zománc merevebb és törékenyebb anyag.

• Rugalmassági állandók összehasonlítása

Általánosan érvényes, ideális rugalmassági állandó érték

biomechanikai szempontból nem létezik, az optimális érték a

konkrét funkciótól függ.

• Keménység

Keménység: permanens benyomódás, vagy penetrációval szembeni

ellenállás (ásványtanban: az anyag kopásállósága).

Tulajdonságok melyek befolyásolják az anyag keménységét:

• erősség

• arányossági küszöb

• hajlékonyság (duktilitás)

Keménységet mérő módszerek:

– Brinell, Vickers, Knoop, Rockwell, Shore A

• Termikus tulajdonságok

Az anyagon átáramló hő mértéke (sebessége):

• Hővezetőképesség: k egy adott anyag vastagságon keresztül, mikor az anyag

egyik oldala konstans hőmérsékleten van tartva, és 1oC-al magasabb a

hőmérséklete mint a másik oldalnak. [Cal / cm . sec . oC]

• Termikus diffúzió: h Megadja azt, hogy milyen gyorsan éri el az illető anyag a

külső környezet hőmérsékletét.

h = k/(Cp . r) , [mm2/ sec]

Cp – hőkapacitás, r -sűrűség

A fogászatban az anyagok hőtágulása nagyon fontos

jellegzetesség:

Lineáris hőtágulási együttható = relatív egységnyi hosszváltozás 1oC –os

hőmérséklet változásra

Sok fogászati anyag hotágulási együtthatója nagy mértékben eltér a

foganyagétól.

• Elektromos és elektrokémiai tulajdonságok

Elektrókémiai potenciál:

-Elektrokémiai sorrend: az elemek azon képességének sorba állítása,

hogy felvegyenek vagy leadjanak elektronokat egy adott oldatban.

- A potenciálskála zéruspontja (0 V) - Ha a szájban két olyan fém található

melyek elektród potenciálja között nagy a különbség (Au, Al), elektrolitikus cella

alakulhat ki, és kellemetlenséget okoz! megállapodás szerint a normál

hidrogén-eletród potenciálja.

- Ha az elemeket elektron leadási tendenciájuk szerint állítjuk sorba, akkor

oxidációs potenciálról, míg ha elektron felvevő képességük alapján akkor

reduktív potenciálról beszélünk. Standard elektrokémiai potenciál:

redukciós potenciál 25oC –on és 1 Atm nyomáson.

Példák:

- Azok a fémek (platina, arany) melyek magas pozitív elektród potenciállal

rendelkeznek jobban ellenállnak az oxidációnak és a korróziónak a szájüregben.

Fajlagos ellenállás: r az anyag azon képességét fejezi ki,

hogy ellen álljon az elektromos áram átfolyásának.

R = r . (l/A), [W_m]

R -ellenállás, l -hossz, A -felület

Példák: fémes anyagok alacsony ellenállóképesség, érzékenység a

szájban;pl üveg szigetelő tulajdonságokkal rendelkezik.

• Anyagok felületi tulajdonságai

A biológiai környezet „leolvassa” az adott felület tulajdonságait és ennek

megfelelően reagál.

Az anyagok felülete általában nagyon reaktív és merőben különbözik az

anyag belsejétől.

Felületi energia vagy feszültség: egységnyi felületre eso energia növekedés.

Adhézió: másodlagos kémiai kötések kialakulása a különbözo molekulák között

(ezüst, arany adszorbeálja az oxigént).

Kemiszorpció: elsodleges kötések kialakulása (kémiai kötés alakul ki a

ragasztó és az anyag között)

A biológiai válasz kialakulásának fontos paraméterei:

- érdesség, nedvesítés, felületi mobilitás, kémiai összetétel,

kristályos állapot és heterogenitás.

A nedvesítés kontakt szöge (q):

- a nedvesítési képesség mérésének egyszeru módszere.

- ha q = 0o , a folyadék szétterül a felületen

Nedvesítés: ahhoz, hogy adhézió alakuljon ki két szilárd test között olyan

ragasztó folyadékot kell alkalmaznunk, mely könnyedén elterül, szétfolyik a két

anyag felületén.

Egy anyag nedvesítésre való képességét elsősorban a felület

tisztasága befolyásolja.

Teflont (polytetrafluoroethylene, kereskedelmi mugyanta) használnak

sokszor ha egy felületet megakarunk védeni más anyag adhéziójától.

Mechanikai elvárások

-A fogászati anyagokkal szembeni mechanikai elvárások különbözőek

lehetnek, betöltött szerepüktől (funkciójuktól) függően.

.

• Technológiai alkalmasság

• A technológiai alkalmasság legfontosabb szempontjai:

– formálhatóság, megmunkálhatóság

– pontos és jó feldolgozhatóság

– könnyű és gazdaságos nyersanyag

Egyéb (praktikussági) szempontok:

- jól sterilizálható legyen

- röntgenárnyékot adjon

- ne legyen bonyolult sem sebészi beültetése, sem protetikai felépítése

- könnyen eltávolítható legyen

9. A fogászatban használatos műanyagok. Műfogak anyagai.

MŰFOGAK (előadás; műanyagok Annáéban)

Ősidőkben a fogak pótlására leggyakrabban állati eredetű csontot, elefántcsontot, később ezüstöt, aranyat,

gyöngyöt használtak. Manapság a legelterjedtebb anyagok a műfogak előállítására az akrilát műanyag és a

porcelánfogászati kerámia.

Követelmények

Életszerű (alak, méret, szín, árnyalat)

Megfelelő mechanikai tulajdonságok

(kopásállóság, keménység, ellenállóság…)

Akrilát műfogak

Termoplasztikus eljárással készülnek. Térhálós vagy keresztkötéses műfogak: ridegek

A polimer por a mintába kerül, és ott megfelelőhőfokon (180 °C) és nyomással, a porból fogat préselnek. A

préselés fémminták (bronz vagy acélmatricák) között megy végbe. Kopásállóságuk és

vegyi ellenállásuk fokozására térhálós műanyagból is készítik (ún. keresztkötéses műanyagok). Sorozatban

kaphatók, nagyságuk, formájuk, színe különböző. Színválasztást a fogszínkulcsok segítik. Kémiai

kapcsolatban állnak a műfogsor alaplemezével. Fogszínkulcs: front garnitúra 6 fog, őrlő garnitúra 16 fog, teljes

garnitúra 28 fog

Porcelán műfogak

Porcelán műfog alapanyagai:

földpát (70-80%) adja a fog transzparenciát,

kvarc (kb.25%) növeli a szilárdságot

kaolin (max.3%) növeli a szilárdságot, csökkenti a transzparenciát, csontszerűvé teszi az anyagot.

Színezésük fémoxidok hozzáadásával érhető el (vas-oxid vörös, króm-oxid

zöld, kobalt-oxid kék, nikkel-oxid szürke, ezüst-oxid narancs és az ón-oxid

fehér szint ad).

Por folyadék keverésével állítják elő, majd a képlékeny masszát

bronzmatricákba helyezik és préselik (200-250 °C)

Sorozatban kaphatók.

Nagyságuk, formájuk, színe különböző.

Színválasztást a fogszínkulcsok segítik.

Rögzítési módjuk szerint lehetnek szegecses és szegecs nélküli műfogak,

tehát a kapcsolatuk a műfogsor alaplemezével mechanikai.

A műfogakat különböző alakban (háromszög, ovális, négyszög), méretben és árnyalatban gyártják.

A porcelán és akrilátból készült műfogak egyénileg szinezhetők

Porcelánfogak színezése hasonló a kerámia egyéni színezéséhez koronák, hidak elkészítésekor.

Akrilát műfogak színezése lakkok alkalmazásával történik.

Mindkét eljárás alkalmazásával elérhető a műfogak természetes kinézete.

10. Okklúziós indikátorok (artikulációs papír, fólia), a harapásvétel anyagai,

káriesz indikátorok, plakk indikátorok

Okklúziós indikátorok

Okklúzió pontos fiziológiás helyreállítása kihívást jelent mind a fogorvos mind a

fogtechnikus számára.

Még a legkisebb korai érintkezés, akár néhány mikron vastagságú is, a páciens

rágókészülékében disfunkciót okozhat.

Emiatt fontos az okklúziós érintkezések vizsgálata nyugalmi helyzetben, de

funkció közben is.

Minden tömés, fogeltávolítás, protetikai vagy orthodonciai kezelés kihatással van az

okklúzióra. A legkisebb okklúziós eltérés is okozhat funkcionális zavarokat, amelyek

a rágószerv egészségére hatnak. Korai érintkezések következménye a fogak

érzékenysége, túlterhelése, amely a fogak paradonciumát károsítja, a rágóizmok

túlterhelődnek, és a rágóízület dyszfunkciója alakul ki.

A páciens próbál kompenzálni, aminek parafunkció kialakulása (csikorgatás,

szorítás) lehet a következménye. Minden betegnél akinél új tömés, fogpótlás

készült, de a betegeknél, amelyek orthodonciai kezelésen estek át, szükséges

megvizsgálni az okklúziós viszonyokat.

Okklúziós viszonyok ellenőrzésére különböző okklúziós papírokat, selymet,

fóliákat használunk. Ezekkel a statikus de a dinamikus okklúzió is ellenőrizhető.

Artikulációs papír 200micron



Artikulációs fólia 12micron

Artikulációs fólia 8micron

Artikulációs selyem 80micron

Artikulációs papír, fólia tulajdonságai:

· A rágófelszín anyagától függetlenül fesse meg a valódi érintkezéseket,

· Ne változtassa meg a normális érintkezéseket,

· Száraz felszínek,

· Több szín az egyes állkapocshelyzeteknek megfelelő érintkezésekre,

· Lehet kétoldalon különböző színű.

Okklúziós eltérések okai:

• tömés, fogeltávolítás, protetikai vagy orthodonciai kezelés

• funkcionális zavarokat: a fogak túlterhelése (amely a fogak paradonciumát

károsítja), a rágóizmok túlterhelődése, és a rágóizület diszfunkciója

• Okklúziós viszonyok vizsgálatára okklúziós papírt, fóliát, selymet használunk

(ezekkel a statikus, de a dinamikus okklúzió is ellenőrizhető, a

leghatékonyabb, ha mindkettőt – papír, fólia – használjuk)

Vizsgálat célja:

• A kontaktpontok megjelenítése, erre szivacsos struktúrájú mikro szövésű

artikulációs papírt használunk, amely nyomásnak kitéve festékanyagot bocsát

ki.

• Erős kontaktpont esetében (nagyobb rágónyomás) több festék kerül a fogak

felszínére, így ennek megfelelően sötétebb pontok jelennek meg.

• Kevésbé szoros kontaktpontok esetén, kisebb rágónyomás eredményeképpen

kevesebb festék jut a fogak felszínére, világosabb pontok észlelhetők.

• Okklúziós papírok megfestik a kontaktpontokat nedves, fém vagy magas fényű

kerámia felszíneken egyaránt.

• Mindennapi gyakorlatban a pontos kontaktpontok megjelenítésére az

okklúziós papírok és okklúziós fóliák együttes használata bizonyult

legjobbnak.

Különbség az okklúziós papírok és fóliák között:

Okklúziós papír:

• Nyomás alatt festi meg a fog felszínt

• nagyobb kontaktpontokat jelenít meg.

• Statikus okklúzió vizsgálatára alkalmas

• nedves felszíneken is használható.

Okklúziós fólia:

• Enyhe nyomás elegendő a kontaktpontok ábrázolására

• Kisebb kontaktpontokat jelenít meg

• Statikus és dinamikus okklúzió vizsgálatára is alkalmas.

Okklúziós selyem:

• természetes selyemből készül

• a selyem vékonyságánál és nagy flexibilitásánál fogva pontosan a fogak

(csücskök és gödröcskék) felszínéhez idomul, ezért nagyon pontosan képes

megmutatni a legkisebb érintkezéseket is

• nagy a festékanyag befogadó képessége

• Különösen alkalmas laboratóriumi használatra, mivel többször is

felhasználható.

Normális és kóros rágófelszíni érintkezések jelölésére, az artikulációs papíron, fólián

kívül használatosak más anyagok is: viaszok, folyékony festékek, aeroszolos

porok, alufólia csík (kihúzáshoz szükséges erő)

Feltételek az okklúziós vizsg-i anyagokhoz:

• A rágófelszín anyagától függetlenül fesse meg a valódi érintkezéseket

• Ne változtassa meg a normális érintkezéseket

• Száraz felszíneket is fessen meg

• Normális és kóros rágófelszíni érintkezések jelölésére legyen alkalmas

Okklúzió vizsgálata:

• Első lépés: artikulációs papír (200-100-40micron, leggyakrabban kék)

• Második lépés: artikulációs fólia (8-12micron, piros v. metál piros színű)

Harapásvétel anyagai, indikátorok

Harapásvétel anyagai:

• Az alsó és felső gipszminták egymáshoz való viszonyának

meghatározására

• ha a természetes fogak érintkezése egyértelműen meghatározza az állcsontviszonyt

– nem szükséges

• Jelentős foghiány esetén szükség lehet harapási sablonra

• anyagok:

• Rózsaviasz (mintázó/ laboratóriumi viasz)

• Aluminax

• Elasztomer

• Cinkoxid-eugenol és hasonló eugenol-mentes paszták

• Önkötő akrilát

Caries indikátorok:

• Festékek - részben előkészített üregek alján látható demineralizált, fertőzött

dentin, ép fogállománytól való elkülönítésére.

• A nem fertőzött dentin, amely megfelelő kezelés hatására remineralizálódni

fog, nem festődik meg.

• A beteg számára láthatóvá teszi a lepedéket, szembesíti az egyéni

szájhigiénés tevékenységének hiányosságaival.

• Tabletta, oldat (fuchsin, erythrosin tartalmú) vörösre festi a lepedéket

• Vannak csak UV fény alatt látható festékek is

• A caries indikátor használata elősegíti a szuvas területek felismerését és

eltávolítását. Így megelőzhető a secunder caries kialakulása, illetve

felismerhető az a demineralizált dentin réteg, amelyhez a bondanyagok

lényegesen gyengébben kötődnek.

Plakk indikátorok:

• részben előkészített üregek alján látható demineralizált, fertőzött dentin,

ép fogállománytól való elkülönítésére

• a nem fertőzött dentin, amely megfelelő kezelés hatására remineralizálódni

fog, nem festődik meg

+ Előadás:

Fogak tisztítása vizsgálat előtt:

•Fogkőeltávolítás

•Polírozás: paszták, amelyek eltávolítják az elszíneződéseket, de nem károsítják a

zománcot.

„Air-polishing”: Na+-bikarbonát-tal dúsított légáram

11. Fogászati cementek. (cink-foszfát, cink-szilikofoszfát, polikarboxilát)

A cementeket por és folyadék formában hozzák forgalomba. A „cement” elnevezést

a vízzel keményedő cementporról kapta.

1. cink-foszfát cement (röv. foszfátcement)

• kötése azon alapszik, hogy a cementpor cink-oxidja a cementfolyadék

foszforsavával összekeverve előbb pasztaszerű képlékeny, majd

megszilárduló cink-foszfátot képez.

• A cementporban: cink-oxid tartalom kb. 85% + magnézium-oxid, kalciumfluorid,

bizmut-oxid.

• A port 1100 C-on égetik

• az égetéskor összeolvadt (cink-oxid+adalékanyagok) anyagot zúzzák, finomra

őrlik és különböző színűre festik hozzákevert festékekkel, amit az előállító a

csomagoláson feltűntet szám formájában ami a színt jelzi, vagy magát a színt.

• A fémpótlást rögzítő vagy alaptöméshez használt cementek színe

közömbös, nem úgy mint porcelán vagy akrilát fogmű rögzítésnél. Ehhez

porcelánföldet és kovasavat is adnak, a szilárdság és a keménység

fokozása miatt.

• Minél finomabb őrlésű a cementpor, annál nagyobb az összfelület, ami a

reakció (cement kötés) reakcióját gyorsítja.

• A cementfolyadék ortofoszforsav tartalma kb. 60%, tartalmaz még vizet,

cink-foszfátot és alumínium-foszfátot. Utóbbiak feladata a por-folyadék

összekeverésekor a támadó reakció mérséklése. A mérséklés célja a kötés

lassítása, és a túlzott felmelegedés (nagy reakcióhő) megelőzése, ami

fájdalmat válthat ki a betegnél.

• Forgalomba normál, rapid, ultrarapid, slow keményedő jelzéssel kerülnek.

Fogmű rögzítésre általában rapid/ultrarapid jelzésűt használnak.

• A hőmérséklet is befolyásolja a keményedést, minél alacsonyabb annál

lassabb. Továbbá befolyásolhatjuk a keverés módjával is a gyorsaságot (ha

sok port viszek a folyadékba gyorsabb, ha apránként akkor lassabb). Túl sok

folyadék esetén csökken a cement kötés utáni szilárdsága. Túl gyors

keveréssel gyorsítom a keményedést, és minél kisebb a folyadék sűrűsége

annál gyorsabb a keményedés.

• Folyadékot utólag NEM adunk hozzá, mert megzavarja a kötés kémiai

folyamatát!

A fogászati cement kötési reakcióját kb. 0,1%-os zsugorodás kíséri.

Mindig legyenek zárva a tároló üvegek, mert az orofoszforsav higroszkópos anyag,

így víz felvétel után, az rontja az anyag minőségét, és kötési idejét.

Kötés után a cement lyukacsos a kötés során keletkező szénsavképződés miatt,

de ez nem hat a keménységre. Ez a tulajdonság a szájban idővel nedvfelvételhez

vezethet, ami következménye a híd/korona eltávolításakor érezhető bűzösség.

Felhasználási területe: inlay-ek, koronák, hidak rögzítése betétüregekben,

valamint az előkészített fogak csonkjain.

A rögzítőcement így szerves része lesz a fogpótlásnak. Emiatt a rögzítőcementet

fogpótlásanyagként tartjuk számon.

2. polikarboxilátcementek (karboxilátcement, cink-polikarboxilát-cement,

poliakrilátsavas cement)

• por és folyadék formában kerülnek forgalomba.

• A por a foszfátcement porhoz hasonlóan cink-oxidból áll + Mg-oxid, Caoxid,

Ca-fluorid.

• A folyadék poliakrilsav 40%-os vizes oldata.

• A kimért por és a folyadék összekeverése után rögzítésre alkalmas,

megkeményedő anyag keletkezik.

• A poliakrilsav pulpakárosodást nem idéz elő.

Előny a cink-foszfát cementhez képest, hogy nedves fogfelületen is tapad. A fog

Ca-ja és a polikarboxilát között kémiai kötés létesül.

Felhasználása: tömések készítése, inlay, koronák, hidak rögzítése, de NEM

használható csapod koronák rögzítésére olajtartalmú gyökértömés után!

3. Kőcement, vagy szilikofoszfát cement

• tulajdonképpen a szilikát és a foszfátcement keveréke, azaz olyan

foszfátcement, amely pora tekintélyes mennyiségű szilikátcementport is

tartalmaz.

• Nem annyira áttetsző mint a szilikátcement, a nyálban csak kevéssé

oldódik, a terhelést rágáskor nagyobb kopás nélkül bírja.

• A pulpát alig veszélyezteti nagyobb mértékben a foszfátcementnél.

E tulajdonságai révén alkalmas végleges tömés készítésére kevéssé szembetűnő

helyen.

Mivel nem sikerült ebben sem megszűntetni a szilikát pulpát károsító hatását,

használata gyerekek és fiatalkorúak fogaiban nem ajánlatos.

A kőcement is több színben kerül forgalomba. Ugyanúgy keverjük, mint a már

ismertetett cementeket. A folyadék 1 vagy több cseppjéhez adjuk a pornak előbb

mintegy felét egyszerre, majd másik felét apró részletekben. A kész tömés

elszíneződését elkerülendő, a kőcementet nem szabad közönséges

fémspatulával keverni, hanem rozsdamentes acélspatula, illetve tömőműszerek

használata szükséges.

Fogászati cementek

(üvegionomer, resin bázisú)

Előadás:

Üvegionomer cement:

Áll: polimer, víz, reaktív üvegszemcse

(Reaktív, mert savas polimer a vizes közegben az üvegszemcse felületén lévő atomokkal

kapcsolódik)

Kötés: sav-bázis reakció, mely során ionleadás történik – fluoridion

Összetétel: Por-kalcium-aluminium-fluor-szilikát üveg

-stroncium-aluminium-fluor –szilikát üveg

Folyadék–poliakrilsav

-maleinsav/ metakrilsav

GIC cementek típusai:

Önkötő

Fényrekötő

Hagyományos (por+foly.) GC Fuji IX GP,

KetacMolar

Vízzel keverhető hagyományos AquaCem

Cermetcement

Nagykeménységű, gyors kötésű

Műanyaggal megerősített GC Fuji VIII GP

Fénnyel gyorsítható

GC Fuji II LC

Fényrekörő

Hármas kötésű

•Por –folyadék, paszta –paszta kiszerelés, Kapszulás

•10 perc keményedési idő, 24 órás kötési idő, 20’’-tól2’10’’/2’20”

•Kémiai kötés a dentinhez, zománchoz még a cementhez is !!!-kémiai zárást biztosít

•Keverőlap és műanyag spatula,

•Nedvességre és szárazságra érzékeny a kötés alatt

•tartós fluoridion-leadó képesség

•környező szövet védelme fluorid és stroncium leadás miatt

•REMINERALIZÁCIÓ-stroncium leadás miatt

•Hőtágulás dentinhez hasonló

•Biokompatibilis, nem pulpairritatív, radiopak

•10-15 másodperces 10%-os poliakrilsavas előkezelését javasolt, bár az előkezelés

elmaradása nem jár számottevő tapadásveszteséggel.

(a kompozitok tapadási erejének felét elérő) tapadásáért.

Klinikai alkalmazás:

• Alábélelő anyagok

• dentintubulust hermetikusan lezárják

• antibact. hatás

• Szendvics technika

• Csonkfelépítés

• Ragasztás-korona, híd, betét, héj

• Barázdazárás

• Hosszú távú ideiglenes tömés

• I, II, III és V. oszt kavitások ellátása

RESIN BÁZISÚ CEMENT

műgyanta alapú

esztétikus direkt, indirekt helyreállítások, fogpótlások rögzítőcementje

Tulajdonságok:

Előnyök:

• egyesítik a kémiai és mikromechanikai kötés erejét

• azonnali kiemelkedő kötőerő

• nagyfokú kopásállóság

• kiváló széli záródás

• nem oldódnak a nyálban

Hátrányok:

• lege artis alkalmazása során számos nehézséggel kell szembenézni

• technikailag több lépésre van szükség

• a ragasztás anyag- és időigényes

• az anyag magas viszkozitása nehezítheti a fogpótlás pontos helyreillesztését

• csak száraz környezetben használhatóak (DE az erősen leszárított fogfelszín a tapadási erő

ellen is dolgozhat)

Az önsavazó és a nedvességtűrő ragasztók (bondok) megjelenésével, illetve a zománc és dentin

együttes savazásának elterjedésével egyszerűbbé, gyorsabbá, kevésbé technikaigényessé vált a

rezincementekkel végzett ragasztás. Az önsavazó bondok a dentincsatornákba horgonyozzák el a

rezincementek közbejöttével a fogpótlásokat. A kötési erő 20–40 MPa, ennek létrejöttében a

hibridréteg kialakulásának jelentős szerepe van. A hibridréteg a dentin kollagénrostjaiból, valamint az

azt „átszövő” műgyanta polimer szálakból áll. Létrejöttében fontos a fogfelszín nedvessége. Mivel a

ragasztás nedves fogfelszínen történik, az eljárást wet bondingnak nevezi a szakirodalom.

A tömőanyagok felhasználásának egyszerűsítését eredményezte az úgynevezett all-in-one bondok

megjelenése. Ezek az anyagok természetesen a rezincementek felhasználását is megkönnyítették.

Mára ezt felváltotta az egylépéses ragasztó. A Bifix SE egy univerzális, kettős kötésű (fényre és

kémiailag is kötő), önsavazó, rezin/kompozit/műanyag bázisú ragasztórendszer, amely már

bondanyag nélkül is alkalmazható.

A Bifix SE

Felhasználása:

• indirekt kerámia, cirkónium, fém, kompozit fogpótlások (korona, híd, inlay, onlay)

ragasztására,

• csapok beragasztására is.

Használata:

• nincs szükség semmilyen adhezív vagy kondicionáló anyagra

• quickmix fecskendő segítségével az anyag automatikusan keveredik, kiküszöbölve a keverési

hibákat és a levegőbuborékokat. Minden készlet tartalmaz normál és endo keverőcsőröket is.

Összetétel:

• kettős funkciójú metakrilátot

• savas metakrilátot

• szervetlen töltőanyagot (70% w/w)

Háromféle színben létezik: univerzális (U), transzparens (T), illetve fehér (WO).

KIDOLGOZOTT

Az ideális cement

• Nem toxikus

• Nem oldódik nyálban

• Mechanikailag ellenálló

• Védi a pulpát

• Optikai, esztétikai jell.

• Kémiailag köt

• Bakteriosztatikus

• Nyugtató

• Kis viszkozitású

• Olcsó

• Könnyen applikálható

Cementek fajtái:

Foszforsav Poliakrilsav Eugenol

ZnO Zn(O)-foszfát cement Karboxiláz cement ZnO-eugenol cement

Al-szilikát Szilikát cement GIC

+ Kálcium-hidroxid cement

Cementekről általában:

Keverés:

• por -> folyadék

• Mivel,min,hogyan…?

• Reagálnak a levegővel

• Fényes ->matt fsz.

Kötési időt befolyásolja:

• Por szemcsemérete, előállítása

• Gyorsítók

• Por-folyadék arány

• Keverés közben jelenlévő nedvesség

• Hőmérsékle

Indikációk:

• Alábélelés, alaptömés

• Gyökértömés


• Cementezés

• Ideiglenes tömés

• Fogművek rögzítése

ÜVEGIONOMER CEMENT (GIC):

Por – folyadék, paszta – paszta kiszerelés, Kapszulás

• por: kálcium-aluminium-fluoroszilikát üveg vagy stroncium-aluminium-fluor –szilikát üveg

• folyadék: akrilsav és maleinsav kopolimer vizes oldata, 10% borkősavval

• nedvességre, kiszáradásra érzékeny

Összetétel:

Kötése:

• Szerves:

• Szervetlen:

• Alkánsav -> polimer (akrilsav, itakonsav, maleinsav)

• Hidroxikarbonsav – akcelerátor, kelátképző (citromsav, borsav)

• Al-szilikát üveg / reaktív üvegszemcse

(Reaktív, mert savas polimer a vizes közegben az üvegszemcse felületén lévő

atomokkal kapcsolódik)

• Ca, Na, CaF2

• víz

sav (polialkánsav) + bázis (aluminium- szilikátüveg) – ionleadás történik (F - )

• Iniciális

• Primer (gélképzés)

• Secunder kötési fázis (kovagél)

Tulajdonságai:

• Kémiai kötés (zománc=2xdentin) – dentinhez, zománchoz, cementhez is

• Jó széli zárás , kémiai zárás

• F-, cariostatikus

• Rtg árnyék

• Kötési zsugorodásuk kicsi: 0.05-0.15% - >később vízfelvétel

• Hőtágulási együttható ≈ fog/dentin

• Hidrofil + nedvességtűrő

• pH: 1-> 4-5 -> 6,5-7

• Kondícionálás (poliakrilsav, 10 mp)

• Varnish

• 10 perc keményedési idő, 24 órás kötési idő, 20’’-tól 2’10’’/2’20”

• Keverőlap és műanyag spatula,

• Nedvességre és szárazságra érzékeny a kötés alatt

• tartós fluoridion-leadó képesség környező szövet védelme fluorid és stroncium leadás miatt

• REMINERALIZÁCIÓ- stroncium leadás miatt

• Biokompatibilis, nem pulpairritatív, radiopak

• 10-15 másodperces 10%-os poliakrilsavas előkezelését javasolt, bár az előkezelés elmaradása

nem jár számottevő tapadásveszteséggel. (a kompozitok tapadási erejének felét elérő)

tapadásáért.

Fajtái:

ÖNKÖTŐ

• Hagyományos -arányok! (Ketac Cem, FujiVIII, IX.p)

• Vízzel keverhető

• Cermet cement (+Ag por)

• Fénnyel gyorsítható (Fuji VII. rózsaszín)

• Műanyaggal erősített

• Nagy keménységű, gyors kötésű

FÉNYREKÖTŐ

• RMGIC (Fuji II. LC)

• hagyományos

• 3-as kötésű GIC

• nem kell a rétegvastagságra figyelni

Klinikai alkalmazás:

• Alábélelő anyagok

• dentintubulust hermetikusan lezárják

• antibact. hatás

• Szendvics technika


• Ragasztás-korona, híd, betét,héj

• Barázdazárás

• Hosszú távú ideiglenes tömés

• I, II, III és V. oszt kavitások ellátása

CINKOXID-EUGENOL

Fogászati cementek

(cinkoxid-eugenol, kálcium-hidroxid cement)

ZnO porból és eugenolból összekeveréssel állítható elő

Keverés aránya: por:folyadék = 4:1 ill. 6:1

Eugenol hatásai:

• Nagyon oldékony

• Rossz mechanikai tulajdonságok

• Bakteriosztatikus

• Nincs kémiai kötés

Felhasználás:

• konzerváló fogászatban

• hídművek ideiglenes rögzítése

• koronák, hidak rögzítése (HA: az eugenol 2/3 részét EBA-ra helyettesíti

Tulajdonságok:

• javít a tulajdonságain, ha a ZnO porhoz kevert kvarcot 30%-os arányban aluminium-oxiddal

cserélik fel

• csekély mechanikai szilárdság

• nyomási szilárdsága 24 óra után is csak 14-40 N/mm 2

• oldékonysága szájban jóval nagyobb mértékű, mint a foszfátcementé

• EBA cementek mechanikai tulajdonságai megközelítik a foszfátcementét

• az eugenol puhítja a műanyagot akrilátkoronák ragasztására nem alkalmas

KÁLCIUM-HIDROXID CEMENT

Tulajdonságok:

Fajtái:

• Rossz mechanikai tulajdonságok

• Oldékony

• Jól tapad kiszárított üregben

• Könnyen applikálható

• Gyorsan köt

Önkötő típus

• Oldékony

• Cement bázisú (Zn-foszfát,GIC)

• Dycal, Calcimol

Fényrekötő típus

• Jobb mechanikai tulajdonságok

• Resin bázisú

• Calcimol LC, Sealapex

14. Kompozitok összetétele, fizikai tulajdonságai, alkalmazási

területei, előnyök, hátrányok

I. Kompozitokról általánosságban:

Definíció: két vagy több különböző anyag vagy fázis, atomi méreteknél nagyobb

doménjeiből állnak.

Előnyök: szilárdság, keménység, könnyű súlyú

Hátrányok: nehéz előállítani

Két nagy csoportja van:

rostokkal, vagy szemcsékkel (üveg, szén, kerámia,polimer) megerősített mátrix

(poliglikolsav (PGA), polilaktidsav (PLA), akrilát (PMMA))

Természetes kompozitnak tekinthető: csont, dentin, porc, bőr, tüdő

Alkalmazási területek: fogászati tömőanyagok, megerősített metil metakrilát

cementek és nagy molekuláris súlyú polietilén (porózus felületű ortopédiai

implantátumok, ízület helyettesítés, szívbillentyű pótlás, csontrögzítés, stb.)

II. Fogászati vonatkozásban, mint tömőanyag:

Kompozíciós tömőanyag:

• Organikus alapanyag: Metakrilsav és epoxid vegyület

• Anorganikus töltelékanyag: szilikátok, kvarc

• Szilán (szilícium vegyület): összekapcsolja az organikus és anorganikus

anyagokat

• Két tégely, pasztaszerű- MÚLT

• Katalizátort, reakció gyorsítót tartalmaz

• Felhasználható: tömés, javítás, csonkfelépítés, parodontopáthiás fogak

sinezése

• Polimerizáció szerint: kemo, termo, foto!!! speciális lámpák

• Két típus: Kompozit tömőanyag, Kompomer tömőanyag

III. Kompozit tömőanyag

Definíció: fogszínű, plasztikus tömőanyag, kémiai úton vagy energia közlésére

megkeményednek

Kötési reakciók:

Kémiailag kötő- benzoilperoxid iniciátor

A+B paszta keverés, 4-5 perc kötési idő

Fényrekötő- fotóiniciátor egy diketon, ez a diketon ingerületbe jön,

monomerből polimer alakul

a fény hullámhossza 480 nm

az oxigén rontja a kötést

Összetétel: Szerves mátrix-polimer (monomer, iniciátor, stabilizátor,

pigmentek)

Szervetlen töltelékanyag (kvarc, kerámia)

Kötőfázis

Csoportosítás: Lutz-féle

>Konvencionális kompozit

>Mikrotöltésű kompozit – homogén/inhomogén

>Hibrid kompozit

Bulk-fill kompozit:

• Smart Dentin Replacement (SDR)-Dentsply

• x-tra base-VOCO

• Jellemzői:

Kis viszkozitás- jobb adaptáció

polim. Stressz (1,5 Mpa)

Alacsony

I+II osztályú kavitásokhoz

4 mm vastagságig használható

Neten találtam egy másik előadást is, csak azért írom ide, hogy tudjátok, hogy ez

nem onnan lesz, amit nekünk leadtak :D

Kompozitok (társított anyagok):

• A kompozitok olyan összetett anyagok, amelyek két vagy több különböző

szerkezetű és makro-,mikro- vagy nanoméretekben elkülönülő

anyagkombinációkból épülnek fel a hasznos tulajdonságok kiemelése és

a káros tulajdonságok csökkentése céljából,mert a kompozitok

alapanyaga az erősítő fázis segítségével ér el jobb tulajdonságokat

• Az alapanyagot mátrixnak, a többi elemet pedig második (erősítő)

fázis(ok)nak nevezzük

• A kompozitok bármilyen két anyag (kerámia,fém,műanyag,üveg)

kombinációjaként előállítható és az alapanyagot számtalan morfológiájú

második fázissal erősíthetik

Több előnye is van:

• Elsősorban lehetővé teszik, hogy a tulajdonságoknak egy különleges

kombinációját hozzuk létre

• Másrészt ezek a tulajdonságok egy adott tartományon belül folyamatosan

változhatnak

• A kompozitok harmadik lényeges sajátsága,hogy olyan fizikai

tulajdonságokkal is rendelkezhetnek,melyek nem érhetők el különkülön

egyik alkotójával sem

Mindegyik esetben a cél a végtermék tulajdonságainak optimalizálása

különböző alapanyagok együttes használatával.

Kitűnő és az igényeknek megfelelően szabályozható a szilárdságuk, a

képlékenységük és korrózióállóságuk.

Fogászati kompozitok előnyei:

• fogszínű tömést eredményeznek

• szilárdságuk, kopásállóságuk közel megegyezik az amalgámtömésekével

(dentin< kompozit <zománc)

• a fog szöveteivel kohéziós kötést alakít ki

• nem tartalmaznak nehéz fémeket

• nagyon rövid idő alatt szilárdulnak meg

• az amalgámtöméshez képest kisebb üreget kell a fogba munkálni

• kisebb hővezetőképesség: fogak kevésbé érzékenyek a hidegre ill.

melegre

• Radioopacitás (röntgenárnyékot ad)

Fogászati kompozitok hátrányai:

• Számolni kell a polimerizációs zsugorodással (1…2mm-es rétegekben

kell felvinni)

• az amalgámnál kevésbé kopásállóbb (mind a rágás során érintkező ill.

nem érintkező helyeken)

• a tömés szélein rosszabb az anyag integritása ( a polimerizációs

zsugorodás miatt), ami egyfajta „tömítetlenséget” és ezáltal másodlagos

fogszuvasodást okozhat

A fentiek miatt néhány évente célszerű kicserélni a kompozit töméseket.

15. Kompomerek összetétele, fizikai tulajdonságai,

alkalmazási területei, előnyök, hátrányok

I. Kompozíciós tömőanyag:

• Organikus alapanyag: Metakrilsav és epoxid vegyület

• Anorganikus töltelékanyag: szilikátok, kvarc

• Szilán (szilícium vegyület): összekapcsolja az organikus és anorganikus

anyagokat

• Két tégely, pasztaszerű- MÚLT

• Katalizátort, reakció gyorsítót tartalmaz

• Felhasználható: tömés, javítás, csonkfelépítés, parodontopáthiás fogak

sinezése

• Polimerizáció szerint: kemo,termo,foto!!! speciális lámpák

• Két típus: Kompozit tömőanyag, Kompomer tömőanyag

II. Kompomer tömőanyag:

• KOMPOzit + üvegionoMER (1993-tól)

Cél: olyan tömőanyag, amely rendelkezik a kompozitok (szilárdság) és az

üveg ionomerek kedvező tulajdonságaival (fluoridleadás, kémiai kötés a

fogszövetekkel) az utóbbiak hátránya nélkül.

• Összetétel:

-Különleges bifunkcionális monomer, amely a megvilágítás

hatására a kompozitokhoz hasonlóan polimerizálódik

-Reaktív üveg töltőanyag ( az üvegionomerekhez hasonlóan)

• Tulajdonságaik:

• Hajlító-, szakító- , és nyomószilárdsága a mikrotöltésű

kompozitokéhoz hasonlít

• Kb. 2-3%-ban zsugorodnak (ezt követően vízfelvétel -> anyag

megduzzad)

• Kevésbé állnak ellen az abráziónak, mint a hibrid kompozitok

(savas közegben még inkább csökken)

• Fluorid felszabadításra képesek

• Magas töltelékanyag tartalom

• Radioopacitást mutatnak

• A kompozit-technológiából átmentve pigmenteket, iniciátorokat

és stabilizátorokat is találunk bennük

Megjelenésük hasonló a kompozitokhoz, de a jellemzőik összességében

valamivel rosszabbak, ezért használatuk háttérbe szorul.

• Típusai:

• Fényrekötő

• Önkötő (ragasztócementek)

• Kötésmechanizmus:

• Szabadgyökös polimerizáció (bifunkcionális monomer, anyagot

óvni kell a víztől a reakció alatt)

• Sav-bázis reakció (reaktív üveg töltőanyag, fluorid csak akkor

következik be, ha az anyag vizet vesz fel)

• Töltőanyag méret: 0,8 mikrométer

• Kötés során:

• 2-3% zsugorodás

• vizet vesz fel

• expanzió-széli zárás

• Egyszerűbb, gyorsabb:

• nulla savazás ? (így volt az előadásban)

• 1 üveges bond rendszer

• izolálás

• glaze

• Előnyök:

• jó esztétika

• színtartó

• polírozható

• fluorid leadás-felvétel

• kopásállóság

• tömési szilárdság

• kémiai kötés

• Felhasználható:

• Tömőanyag

• Gyerekfogászat (barázdazárás)

• Szendvics tömés

• V.osztályú üregek (kavitás)

• Csonkfelépítés/ endodonciai csonkfelépítés

• Alábélelés

Dyract, Ionosit, Ionoseal

16. tétel

A fémek osztályozása, alkalmazási területei a fogászatban.

Előadás:

Fémek definíciója

“Olyan átlátszatlan, fénylő kémiai anyag, ami jól vezeti a hőt, az áramot és polírozott állapotban jól

visszaveri a fényt.”

Fémek jellemzői

- kristályszerkezet

- hő-és elektromos vezetés

- fémes fényvisszaverés

- szilárdság

- olvasztva jól munkálhatók

- ötvözetek készíthetők belőlük

Fémek szerkezete

Makroszerkezet

-szabad szemmel, lupe segítségével

-felületi hibák detektálása

Mikroszerkezet

-mikroszkóppal

-homogén, heterogén

Kristályszerkezet

-hat különböző kristályrács típus

Szövetszerkezet alapján

-->Homogén (egyfázisú)

bármilyen kis része fizikailag és kémiailag azonos

-->Heterogén (két-vagy többfázisú)

–több fázis fizikailag és kémiailag elkülöníthető

Kristályszerkezet

6 különböző kristályrács típus:

-cubic

-tetragonal

-hexagonal

-orthorhombic

-monoclinic

-triclinic

Fémek csoportosítása

-->atomtömeg, sűrűség

–könnyű fémek (Al, Ti)

–nehéz fémek (Au, Hg, W)

-->olvadáspont

–alacsony op. (Al, Sn, Pb) <

–

-->rugalmasság, keménység, kopásállóság

-->önthetőség, hőtágulási együttható, zsugorodás

-->Korróziós hajlam:

Nemes fémek (Au, Pt, Pd, Ir, Os, Rh, Ru, Ag)

sem levegőn, sem nedves közegben, sem hevítés hatására nem oxidálódnak

Nem nemes fémek (Co, Cr, Ni, W, Mo, Cu, Pb, Sn, Ga, Ti, stb…)

Ötvözet definíciója

Fémnek, valami más fémmel vagy nemfémes anyaggal alkotott szilárd oldata.

Szilárdoldat: két vagy több fém oldja egymást egy bizonyos hőmérsékleten egy bizonyos

koncentrációig. (homogén)

Eutektikum: a fémek csak olvadt állapotban oldják egymást szilárd állapotban nem, ekkor különkülön

kristályosodnak ki (heterogén).

Protetikában használatos fémötvözetek csoportosítása nemesség alapján

Nemesfém ötvözetek

1. Aranyötvözetek (Pt-Au, takarékarany)

2. Ezüstötvözetek (ezüst-palládium, ezüst-ón)

Nem nemesfém ötvözetek

1. Kobalt-króm

2. Nikkel-króm

3. Rozsdamentes fogászati acél

A titán alapanyagú fogpótlások

- elsősorban az öntéses technológia révén már ma is a hagyományos ötvözetek alternatíváját jelentik

- felhasználásuk különösen indokolt egyéb fém-allergia, illetve implantátumokon megtámasztott

pótlás esetén

Elterjedésében, a hagyományos ötvözetekkel szembeni jövőbeli térhódításában döntő szerepet

játszanak a gazdasági tényezők.

Titán fém

- A 7. leggyakoribb fém a földkéregben

- Sűrűség: 4.51 g/cm3

- Olvadáspont: 1672-1727 °C

- Fogszövetekéhez közeli hővezető-képesség

- WHN: 80-105, aranyötvözetekéhez hasonló

- Rtg-sugár relatíve jól átjárja

- Nagy affinitás az oxigénhez -> korrózióstabilitás

- Nagy reaktivitás (O, N, H, C)

- Fehérjékkel toxikus makromolekulát nem képez

- Dimorf kristályrács-szerkezet (αés ß), az allotróp rácsszerkezet-váltás hőpontja 882°C

Titán felhasználása

Ipari

- Repülő-, űrhajó, hajógyártás

- Kémiai, energia ipar

- Sportszergyártás

- Szemüveg-, óra-, kamera-gyártás

Orvostudományban

- Orthopediai implantátumok

- Pacemaker-házszerkezet

- Sebészi lemezek, drótok

- Dentális implantátumok

- Orthodontiai ívek

- Gyökér-és parapulparis-csapok

- Koronák, hídak, öntött tömések

- Kivehető fogpótlások

Titán alapanyagú fogpótlások előnyei

- Megfelelő technológiával magas öntési precizitás

- Belső légzárványok ellenőrizhetősége: Rtg

- Forrasztóanyag-mentes kötés lehetősége

Implantátumon megtámasztott pótlás esetén, különböző fémek ugyanabban a szájban való

alkalmazásának elkerülhetősége

- Biokompatibilitás, oxidrétegporcelán

Fogászati fémötvözetek csoportosítása összetevőik alapján

- Au ötvözetek (min.70%)

- Pd ötvözetek (min.70%)

- Ag-Pd ötvözetek(~60-30%)

- Ni-Cr ötvözetek(~60-30%)

- Au-Ag-Pd ötvözetek

- Co-Cr-Mo ötvözetek

Fogászati fémötvözetek felhasználása

- öntöttbetétek (inlay)

- koronák

- rövidhidak

- hosszúhidak

- fémkerámiai rekonstrukciókhoz fémvázak

- kivehető részleges protézishez fémlemezek

Protetikában használatos aranyötvözetek csoportosítása (ADA)

I.(puha): kis inlay

II.(közepes): inlay, 3/4 koronák, borító koronák, rövid hidak

III.(kemény): koronák, hosszabb hidak

IV.(extra kemény): fémlemezek

Fémötvözetekkel szemben támasztott általános követelmények

- Könnyen feldolgozhatóak és megmunkálhatóak legyenek

- Kellő szilárdsággal rendelkezzenek

- Esztétikusak legyenek

- Ellenállóak legyenek a szájüregbe kerülő anyagokkal szemben

- Ne legyenek mérgezőek, a szervezetet semmilyen szinten se károsítsák

Fémekkel szemben támasztott biológiai követelmények fontos szempontjai

Szisztémás toxikus hatás

–bejutás helyétől függ (orális, peritoneális, intravénás)

–LD50 jelentősen csökken (orális iv.)

–Implantátumok esetében nagyobb lehetőség

–Palládium: intravénásan 20%-a még megtalálható 40 nap múlva, orálisan adagolva 1%-a marad 3

nap múlva.

Lokális toxikus hatás

-Pótlás „mikrokörnyezetében” (gingiva és sulcus) magasabb cc.

-Étkezéssel mintegy 1000-szer nagyobb mennyiséget viszünk be

Allergiás hatás

-Fémionok felszabadulása (önmagukban nem, más molekulákhoz kapcsolódva hapténeket alkotva

allergizálnak)

Mutagén, karcinogén hatás

-Berillium, Kadmium, Cr6+, Ni2S3(karcinogén), Ón, Cu2+(mutagén)

Tankönyv:

A fémek különböző szempontok alapján csoportosíthatók:

Gyakorlatban 2 fő csoport:

- vas és vasötvözetek

- nem vas fémek

Feloszthatók:

- atomsúly alapján

- sűrűség (fajsúly) alapján --> könnyű- (fajsúlyuk 5,0 alatti) és nehézfémek

(Fogászatban csak nehézfémeket használnak (kivétel: alumínium és titán alkalmazására tett

kísérletek); iridium sűrűsége a legnagyobb)

- olvadáspont alapján --> könnyen olvadó fémek (Pb, Sn, ...) nehezen olvadó fémek (Fe, Cu, Ni

stb...), nagyon nehezen olvadó fémek (W, Mo, ...)

- korrózióra való hajlam alapján --> nemes- és nem nemes fémek

Az elemek fizikai, kémiai tulajdonsága és az atomsúly között összefüggés van --> ezen alapszik a

periódusos rendszer (Mengyelejev)

A fogászatban használatos fémek

A fogászatban használatos fémeket nemes fémek és nem nemesfémek csoportosításában célszerű

tárgyalni.

I., A nemesfémek: sem levegőn, sem nedves közegben, sem hevítés közben nem oxidálódnak.

Fogászatban használatos nemesfémek: Pt, Au, Ag, Pa (palládium), Iridium

1. Az arany

Nemesfém

fogászatiötvözetekben leggyakrabban felhasznált fém

élénksárga, puha, jól nyújtható nyújthatóság = duktilitás), kalapálható

duktilitása minden más fémnél nagyobb (nagyon vékony fóliává hengerelhető)

egyetlen fém, amely szobahőmérsékleten nyomással (kalapálással) hegeszthető (annál

jobban, minél vékonyabb) --> kohezivitás (hosszas állás, szennyeződés következtében ez a

tulajdonság elveszik --> nonkohezívvá válik (tisztítással újra kohezív)

kohezivitás --> kalapált aranytömés készítése alapul rajta

odontotechnikában galvánáramos aranyozásra is használnak színaranyat

2. A platina és a platinacsoport fémei

platinafémek: savállóság, magas olvadáspont, (részben) keménység

sűrűség alapján: könnyű és nehéz platinafémek

Könnyű platinafémek: ruténium, ródium, palládium

Nehéz platinafémek: ozmium, iridium, platina

odontotechnikában leginkább: platina, palládium

Platina

szürkésfehér, nehezen olvasztható

kevésbé nyújtható, keményebb, mint az arany

A múlt század 2. felében: luxus kivitelű műfogsorok platinából --> platinalemezre égettek

porcelán fogakat. Húzott, vagy kétszeres (stancolt rágőfelszínű) koronát is készítettek platinából.

Vékony platinalemezt használtak porcelán köpenykoronák égetéséhez. Régen gyári porcelánfogak

szegecseit platinából készítették.

Palládium

mechanikai tul. Hasonlóak a platináéhoz: jól hengerelhető, vékony drót, finom fólia

készíthető belőle

fogászatban ötvözetei gyakoriak

Iridium

igen magas olvadáspont

savval szemben igen ellenálló, királyvíz sem oldja

aranyhoz, platinához iridiumot ötvöznek -->szilárdság nő, de képlékenység csökken

3. Az ezüst

puha, fehéres, fénylő, igen jól nyújtható

levegőben lévő kén-hidrogén az ezüst felületén barnásfeketés ezüst-szulfid réteget képez

ezüstionok baktériumölő hatásúak (oligodinámiás hatás)

ezüst finomságának mértéke: ezredrész-számítással

rézzel, ónnal, cinkkel, palládiummal, platinával ötvözik

színezüstből fogpótlás nem készül (puha, elszíneződik) kivéve: gyermekek részére készülő

borítókoronák

ötvözőfémként használják a fogászatban

II., A nem nemesfémek

réz kémiailag félnemes fémnek tekinthető

színréz vöröses színű (vörösréz)

jól nyújtható, szívós fém

korróziónak meglehetősen ellenáll

nedves levegőn zöldes réteg (patina --> bázikus réz-karbonát)

ón (cin) ezüstfényű, puha fém

réz-ón ötvözet: bronz

vékony fóliává hengerelhető (sztaniol) --> odontotechnikában segédanyagként

nem mérgező

szobahőmérsékleten vékony oxidréteg rajta

horgany (cink) kékesfehér, törékeny

cink-karbonát réteg védi a korróziótól

kevés cinket tartalmaz az arany-forrasztó és az öntőarany (leszállítja az olvadáspontot, hígan

folyóvá teszi az olvadékot)

kadmium fehér, nyújtható, puha

odontotechnikában különböző célokra: fogászati ötvözetekhez az olvadáspont leszállítása

céljából, aranyforrasztók ezt tartalmazhatnak (kadmiumforrasztók) --> gőzei mérgezőek!

Fogászati ezüstötvözetek része gyakran (elszíneződés hajalmot csökkenti)

indium ezüstfehér, késsel vágható, puha

alacsony op.

Néha aranyötvözetekben (op leszállítása)

ritka fém

tantál ritka fém

magas op.

Kemény fém (hidrogénfelvétettel fokozható)

subperiosteális implantátum

képlékeny, hidegen jól alakítható, sajtolható

nagy kémiai ellenállóság (kirányvíz sem oldja)

titán kobalt-króm ötvözetekben

implantológiában, protetikában (szövetközömbös, nem allergizáló hatású)

szájüregben galvanikus szempontból semleges

de nehezen feldolgozható

korona- és hídpótlások kovácsolt titántömbből

egyetlen, amit színfém formában használnak fogpótlások készítésére

króm, nikkel (felületi bevonáshoz/nikkelezéshez), kobalt (fogászati ötvözetek alkotórésze),

molibdén, volfrám (kobalt-króm ötvözetek része), berillium (ötvözetekben op süllyesztése,

keménység növelése, karcinogén --> ma már nem használják ötvözőelemként!), ólom (és vegyületei

is mérgezőek), rénium, gallium, szamárium (mágnesei fogászatban)

17. tétel

Fémkerámia ötvözetek csoportosítása, összetétele, fizikai tulajdonságai.

Ea.:

Keramizálható fémötvözetekkel szemben támasztott követelmények

1. Stabil oxid-rétegnek kell kialakulni a felületen (hőkezelés), ami biztosítja a kémiai kapcsolatot.

2. Hőtágulási együtthatójának a kerámiáéval azonosnak kell lennie.

3. Olvadáspontjának magasabbnak kell lennie a kerámia olvadáspontjánál.

4. Nagy keménység (hajlító szilárdság), rágás során nem deformálódik.

kompozíciók

Fémkerámia kompozíciók

Hosszú tapasztalat

Minden régióban alkalmazható

Új teljes kerámia rendszerekhez képest rosszabb esztétika

Fémváz a preparációs határig van kiterjesztve – szürke szegély

Alkalmazható ún. Schulter kerámia ennek elkerülésére (rágóerőknek kevésbé kitett

területeken)

Fém és porcelán kötése (fontos!)

Felérdesített fémfelületen mechanikai rögzülés

Szinterezés közbeni zsugorodás mechanikai rögzülés

Fém felületén lévő oxidréteg – oxigénhíd (kovalens kötés)

Fém felületére rétegzett kerámia által tartalmazott tapasztóoxidok (cink-oxid, titánoxid,

indium-oxid, cirkónium-oxid)

Nem nemesfém fémötvözeteknél ionos kötés

Internetről:

(Fogpótlásokhoz használatos ötvözetek: nemesfém és nem nemesfém ötvözetek --> további

felosztás összetevők alapján)

A tiszta kerámia rideg, törékeny ezért gyakran ötvözetekkel együtt alkalmazzák. Kettejük között

erős kötés létesül, hőtágulási együtthatójuk hasonló. A fém és a kerámiainterfacen csapokat

alkalmaznak. A felület érdessége növeli az affinitást, de a kerámia hólyagmentes penetrációját

biztosítani kell. Általában homokfúvással érdesítenek. Ahűtés alatt az ötvözet kontrakciója enyhén

nagyobb. Enyhe reziduális kompresszió a porcelánon kedvez a hajlító igénybevételnek. Nemesfém

ötvözeteknél: vas jelenlét javítja a szerkezetállóságot, a platina és a palládiumnöveli az

olvadáspontot és csökkenti az expanziót, az ón, indium, gallium, kobalt növeli a szilárdságot és

csökkenti az olvadáspontot. Nemesfém mentes ötvözeteknél: nikkel, titán esetében a Ni3Al és a Ti3Al

növeli aszilárdságot, a berillium csökkenti az olvadáspontot, a ruténium az önthetőséget fokozza.A

fém fogpótlások ráégetett porcelánnal jól leplezhetők, ezt az eljárást fémkerámiának nevezik. A

porcelán tulajdonságainak szigorúan alkalmazkodnia kell a fémváz ötvözetéhez. Nem teljesen

tisztázott, hogy mi hozza létre a porcelán és a fém közti kapcsolatot, de feltehetően mechanikai,

kémiai, fizikokémiai, és metallográfiai tényezői isvannak. A felérdesített fémfelületen a mechanikai

összekapaszkodás is szerepet játszik. Az oxigénhíd-elmélet szerint a fém felületén keletkező

oxidréteg köti meg a porcelánt. Nemesfémek esetén ennek létrejöttéhez oxidációs elemet kell

hozzáadnunk (aranynál azón és az indium segít), a nem nemesfémeknél szabadlevegőn való

hevítésekor létrejön. A legelfogadottabb elmélet szerint a kötés több mint 50%-ban kémiai. A fém

felületén keletkező oxidréteghez a kerámia szilícium molekulái különleges affinitással kötődnek. A

tartós kapcsolatot tapasztó oxidok is segítik, melyeket a fogászati kerámiai alapanyag tartalmaz.

Ezeknek nem lehet elszínező vagy egészségkárosító hatásuk, ezért cink-oxid,titán-oxid, cirkóniumoxid

tartalmú tapasztóoxidokat alkalmaznak. A porcelánok egy része csak speciális meghatározott

ötvözethez használható. Ha a fém koronaszéleket a vállas preparáció külső széléig terjesztik ki,

akkor az esztétikus porcelánleplezés nem tökéletes, mert a fognyaknál a fogszíntől eltérő

szürkésszegély jön létre. Ez a hátrány kiküszöbölhető, ha a pótlás alapját képező fémkoronaszélét

csak a váll belső széléig terjesztik ki. A vállat külső széléig borító leplezést egy speciális magasabb

olvadáspontú porcelánból égetik.

Tankönyvből:

1. A fémkerámiai aranyötvözetek

aranyötvözet és porcelán tulajdonságainak egyeztetése és összehangolása szükséges

ötvözet és porcelán hőtágulási együtthatója megközelítően azonos kell, hogy legyen

ötvözetnek keménynek kell lennie ahhoz, hogy a rágásnál ne következzen be a porcelán

leválását előidéző deformitás

ötvözet olvadáspontja magas legyen, a porceláné alacsonyabb --> ráégetésnél ne károsodjon

a fémváz

fémkerámiai aranyötvözetek: 70-90% arany, 2-15% platina. 0,5-10% palládium, max 5%

ezüst, 1% réz, indium, rénium, iridium, ón és vas

ha aranytartalom < 70% --> fehér

2. Kerámiai takarékarany ötvözetek (aranyszegény ötvözetek)

3. Ezüst-palládium fémkerámiai ötvözetek

4. Nikkel-króm fémkerámiai ötvözetek

fémkerámiai pótlások nemesfémmentes ötvözetekből is készülhetnek (nikkel(70%)-

króm(15-20%) ötv.)

nagy szilárdság, keménység, csekély hővezető képesség, alacsony sűrűség, olcsó, tapadó

hatású oxidképző hajlam

hátrány: ötvözet körülményes megmunkálhatósága, nem optimális pontosság, nem teljesen

kielégítő kerámiai leplezhetőség

18. tétel

A beágyazóanyagok összetétele; velük szemben támasztott követelmények

A beágyazóanyagok

fogpótlások készítésekor régebben a viaszminta hőhatás következtében beálló tágulásával

(viaszexpanzió) igyekeztek kiegyenlíteni az öntőfémek zsugorodását

majd áttértek a beágyazóanyagok alkalmazására --> kötéseik és hőtásulásuk útján érhető el a

térfogatváltozás kiegyenlítése

beágyazó: tűzálló és kötőanyagból áll

tűzálló anyagok: homok (kvarcliszt, szilícium-oxid), bolus alba, horzsakőpor, samottpor,

talkum, azbeszt- és csillámpor --> ezek az anyagok vízzel összekeverve nem keményednek meg,

ezért szükség van kötőanyagra: (aranyötvözetekhez használt beágyazóban:) gipsz, kobalt-króm

vagy saválló acélötvözet beágyazójában cementszerű (szilikát) vagy szilikonbázisú anyag

titánból készült koronák és hidak beágyazásához szilikátmentes alumínium- és

magnéziumalapú beágyazóanyagot javasolnak

bolus alba, talkum, kréta, és az azbeszt az öntvényüreg felületének finomítását szolgálja

a beágyazóban adalékanyagok is vannak (max 2%, tulajdonságok javítása) pl.: bórax,

NaSO4 (kötés siettetése ill. Késleltetése), NaCl, LiCl (növeli a hőtágulást), szén az öntvényüregben

redukálóan hat

beágyazóanyagok 2 okból tágulnak:

kötési tágulás: por alakú beágyazó + víz összekeverve megkeményedik (gipsz vízfelvétele)

hőtágulás: a formát öntés előtt megfelelő hőfokon előmelegítik (kvarcnak vagy változatainak

hatására) --> a fogászati beágyazóanyag rendszerint alfa-kvarc, béta-krisztoballit, tridimit és

kötőanyag keverése (a beágyazóanyag hőtágulása a kvarc mennyiségétől és minőségétől függ, de

növelhető kül. Anyagokkal, víz hozzáadása viszont csökkenti a tágulást)

--> ez a két tágulás összege: teljes tágulás --> kiegyensúlyozza a fém zsugorodását

a gipsznek nemcsak a kötési tágulásban van szerepe -->tágul hő hatására is (300°-ig,

melegebben zsugorodik, hűtéskor tovább zsugorodik)

a beágyazó gipsztartalma magas hőfokon bomlik, kén szabadul fel --> ezüst-palládium

ötvözetek öntésekor erre figyelemre kell lenni!

A beágyazó nyomási szilárdsága is fontos (híd, betét készítésekor) --> csak a nagy

szilárdságú beágyazó képes ellenállni az öntéskor jelentős erővel beáramló olvadt ötvözetnek (gipsz

növeli, víz csökkenti a szilárdságot)

a beágyazóanyag lyukacsossága (porozitása) --> túlzott porozitás tönkreteheti az öntvényt

porozitást idézhet elő a beágyazóba keveredett levegő, sok kvarc, nagy kvarcszemcsék,

képződő gázok, keveréskor adott túl sok víz (ez ellen: vibrátor használata, vákuumban végzett

beágyazás)

bizonyos fokú porozitás azonban szükséges

magas olvadáspontú ötvözeteket nem szabad gipsztartalmú beágyazóanyagba önteni, mert

magas hőfokon a gipsz bomlik!

Használati utasítás megadja az előmelegítés hőfokát és tartalmát

a fémkerámiai módszer ötvözetei speciális beágyazóanyagot igényelnek

klasszikus beágyazóanyagok mindegyikének hőtágulása meghaladja a kötési tágulást

össztágulásuk messze elmarad a nemesfémmentes ötvözetek zsugorodásától

ezért forgalomba kerültek olyan beágyazóanyagok, ameleknek a keverőfolyadék

koncentrációjának változtatásával jelentősen növelhető a kötési tágulása --> így pontos

nemesfémmentes öntvények készíthetők

19. tétel

A beágyazás, fémöntés

A beágyazás

olyan művelet, amely során az öntéssel készítendő fogpótlás mintázatáról forma készül úgy,

hogy a mintázatot képlékeny anyaggal veszik körül (alkalmazott anyag: beágyazóanyag)

a beágyazóanyag megkeményedése után a viasz- vagy műanyag mintázatot kiforrázzák,

kiolvasztják vagy kiégetik

beágyazási és öntési technikáknál figyelembe kell venni a fémek hő okozta

térfogatváltozását is (melegben a fémek kitágulnak, hidegben összehúzódnak)

ha az olvadt fém lehűl, térfogata zsugorodik: létezik folyékony zsugorodás (hűlő folyadék

térfogatcsökkenése), megmerevedési zsugorodás (kikristályosodáskor), szilárd zsugorodás

(szobahőmérsékletre lehűlés során)

zsugorodási mértékszám: zsugorodás fokát jellemzi

Az expanziós beágyazás technikája

az öntvény csak akkor pontos, ha a beágyazóanyag tágulása (expanziója) kiegyenlíti az

öntvény zsugorodását

módszerei: mag- (kétfázisú vagy réteges), higroszkópos, vibrátoros és vákuumvibrátoros

beágyazás

beágyazáshoz megfelelő fém öntőgyűrű és öntőlap szükséges

kétfázisú beágyazáskor öntőmagot készítenek: a mintázatot közvetlenül borítják az

ötvözetnek megfelelő beágyazómasszával

a magbeágyazást kiegészítheti a higroszkópos beágyazás módszere

a beágyazó megkeményedése után közvetlenül vízbe mártják a magot --> vízfelvétel,

fokozottabb expanzió

vibráció hatására a beágyazóanyag tömörebb és léghólyagmentesebb lesz, pozitív hatás a

készülő öntvény felületére

egyfázisú beágyazás: vibrátoron légritkított térben végzett beágyazás

Az öntőkészülékek

megolvasztott ötvözet a minta üregébe öntőkészülék útján jut

korszerű, rugós öntőkészülékek (Kerr-féle rugós tégely-öntőkészülék --> alkalmas

fémlemezek öntésére is)

motoros öntőkészülékek (centrifugális erő az olvadék formába juttatására, pl.: Pollux

motor-öntőkészülék)

légnyomásos készülékek

Az öntés

alapja: melegítés fokozza a fémrészecskék mozgékonyságát --> kiszakadnak a

rácsszerkezetből --> olvadás

öntés lényege: megolvasztott fém(ötvözet)et megfelelő formájú üregbe öntik --> folyékony

fém felveszi az üreg alakját és megdermed

alapfogalmak: minta (szájképletek pozitív mása, amelyet a lenyomat kiöntése után

nyernek)/mintázat (az öntés után készítendő fogpótlás viaszból vagy műanyagból) ez után készül a

forma (az üreg, amely a mintázat negatívja és amelybe beleöntik az olvadt fémet)/öntvényminta,

forma, öntvény (az öntés eredménye, fémből készült fogpótlás, vagy annak egy eleme)

A fogászati precíziós öntés

a "fogászati" jelzővel ellátott, már begyökeresedett precíziós öntés kifejezés, a hagyományos

öntési módszerekkel szemben, a pontosság viszonylagos fokozódását fejezi ki

a fokozott pontosságú öntés az ötvözetnek megfelelően választott beágyazóanyag, megfelelő

beágyazási technika, korszerű öntőgépek és öntési módszerek segítségével érhető el

mintázat toldaléka: öntőcsap, ezen lévő holtfej

KIEGÉSZÍTÉS KAPOTT SEGÉDANYAGBÓL:

Fémöntés

Mind a részleges kivehető, mind a fix fogpótlásoknak van (lehet) fém alkatrésze.

1. Az egész folyamat az anamnézissel és tervezéssel kezdődik. A fogorvos a

csonkelőkészítéssel folytatja. Ez lehet vállas vagy tangenciális preparálás.

2.A fogorvos lenyomatot vesz az el készített fogakról, és azok környezetéről. Ezt

szituációsprecíziós lenyomatnak nevezzük.

3. A lenyomat megérkezik a laborba és ellenőrzés után elkészítjük a szekciós mintát, amely

pontos (pozitív) mása a fogívnek. A szekciós minta alapvetően azt jelenti, hogy a részek

eltávolíthatóak és visszahelyezhetőek pontosan ugyanabban a helyzetbe. Ehhez csapokat és

kétféle gipszet használunk, melyeket speciális izoláló folyadékkal választunk el egymástól.

(Különböző szekciós mintakészítési eljárások ismertek) Előnyt jelent, ha az alátalpaló gipsz

helyett műanyag talpat használunk.

4. Ezután egy vékony réteg lakkot viszünk fel a gipszminta felszínére (hasonlít a

körömlakkhoz, de ez speciálisan gipszhez alkalmazható). Ilyen bevonat csak a csonkokra

kerül (a fog, gyökér vagy implantátum amely a rögzített vagy kivehető fogpótlás

megtámasztására és rögzítésére szolgál), hogy biztosítsa a helyet a ragasztócement számára.

5. Lakkozás után elkészítjük a sapkákat. Használhatunk fóliát, vagy mártó viaszt erre a célra.

Ha az előkészítés vállas, mártó viaszt használunk az alap sapkákhoz.

6. A következő lépés a modellező viasz felrétegezése.

7. Miután a híd viaszmintázata elkészült, tagonként közvetlen beömlő csappal, keresztcsappal

és beömlő csappal látjuk el. Lényeges, hogy a keresztcsap tömege nagyobb legyen, mint a

viaszmintázaté. A beömlő csapokat rögzítjük. Az öntőtalphoz, és beágyazó gyűrűt helyezünk

rá. Nagyon fontos, hogy a viaszmintázat 6 mm-re legyen gyűrű végétől és szélétől.

8. Az öntőgyűrű beágyazóval történő felöntése és kitüzelése után következik a negatív

mintázat fémmel való kiöntése,

Vannak bizonyos információk, amelyeket tudnunk kell, mielőtt az öntési folyamatot

megkezdjük. Ismernünk kell olyan adatokat, mint például: sűrűség, előmelegítés hőmérséklet,

öntés hőmérséklet, Vickers keménység, stb.

9. Beágyazás

Összefoglalva: A viasz mintázatot körülveszi a beágyazó anyag, később a viaszt melegítéssel

eltávolítjuk az öntőformából, majd a fém befolyik az ötvényüregbe.

Az öntőforma készítésének folyamatát beágyazásnak nevezzük. A beágyazó anyagok

lehetnek: foszfátkötés, gipszkötés, vagy szilikátkötés, attól függ, mire használjuk azt.

Azt az anyagot arra használjuk, hogy a viaszmintázatot ebbe beleágyazva, majd a viaszt

onnan melegítéssel eltávolítva, a visszamaradó öntvényüregbe fémet jutatunk és így

megkapjuk a viaszmintázat pontos mását fémből.

Az eljárást végezhetjük fémgyűrűvel vagy a nélkül. A gyűrűt be kell vonni egy speciális

bélelő anyaggal. Ez helyet biztosít a beágyazó anyag tágulásához, ami az öntőtalphoz rögzített

viaszmintázatot veszi körbe.

Kvarcot tartalmaz, amit nem szabad belélegezni, így mindig maszkot kell viselnünk, amikor

dolgozunk ezzel az anyaggal.

Beágyazó anyagok összetétele:

Hőálló anyag: (SiO2, kvarc, trydimit, krisztobalit)

Kötőanyag: gipsz, foszfát, szilikát

Egyéb vegyi anyagok: nátrium-klorid, bórsav, K2SO4, grafit, magnézium-oxid

9/1. A beágyazó anyagot összekeverjük desztillált vízzel és egy speciális folyadékkal. A víz

és ezen speciális folyadék aránya attól függ, hogy milyen "szorosan" vagy "lazán" szeretnénk

beágyazni.

9/2. A beágyazó anyagot vákuumban összekeverjük, hogy eltávolítsuk a légbuborékokat.

Ezután óvatosan beleöntjük az anyagot a formába.

A beágyazó anyagnak két különböző tágulása van. Tágul, amikor megszilárdul és van egy

zsugorodik, a zsugorodásnak és a tágulásnak tökéletes egyensúlyban kell lennie a tökéletes

eredmény érdekében, hogy a fém híd pontosan akkora legyen, mint viaszmintázata volt.

A tágulás mértékének meg kell egyeznie az öntéshez használt fém zsugorodásával!

Ez elég bonyolult fizikai folyamat, szerencsére a gyártók adnak tájékoztatást arról, hogyan

kell használni az anyagaikat. Annak ellenére, hogy ismerjük ezeket az adatokat, időbe telik,

amíg kitapasztaljuk, hogyan érhetünk el tökéletes eredményt.

Amikor a beágyazó köt, felmelegszik a 60-80 Celsius fokra. Megfogásához védőkesztyűre

van szükség.

10. Várunk körülbelül 20 percig, aztán behelyezzük a már megkötött beágyazást a

kemencébe. Attól függően, hogy milyen típusú beágyazó anyagot használunk, a kemencét

felmelegítjük, egyből az kiégetési hőmérsékletre vagy csak lassan, fokozatosan. A gyűrűt

ezután a kemencébe helyezzük és a viasz teljes kiégetéséig otthagyjuk, ekkora az öntőforma is

eléri azt a hőmérsékletet, ami a felhasználni kívánt fém öntéséhez szükséges.

11. A kitüzelési hőmérséklet attól függ, hogy milyen a hőfoka az adott fém öntési

hőmérsékletének. Pl. ha 1300 Celsius fok, akkor a kitüzelő kályha hőfokát 400 Celsius fokkal

alacsonyabbra állítjuk be, tehát 900 Celsius fokra. Inlay arany ötvözet esetén 700 Celsius

fokra.

Miután a kitüzelő kályha hőfoka elérte a kívánt hőfokot, a beágyazás tömegétől függően még

kb. ½ órát tartjuk a véghőmérsékleten és csak ezután kezdhetünk az öntéshez.

Az öntést öntőgéppel végezzük, amely lehet oxigén-földgáz keverék, és elektromos izzítású

is. Szükségünk van még öntőtégelyre is, ebben történik az öntőfémünk előmelegítése a

kitüzelő kályhában, és később a fém megolvasztása is. Az öntendő fém mennyisége a

viaszmintázat súlyától függ. Nemesfémmentes fém esetében a viasz-fém szorzószáma 1x10,

nemesfém esetén 1x19. Az előmelegített tégelyt az öntőfémmel behelyezzük az öntőgépbe,

majd a kitüzelt beágyazást is. Ezután történik az öntőtégelyben a fém felmelegítése és

megolvasztása.

A megolvadt öntőfémet centrifugális erő juttatja a beágyazásunk negatívjába. Miután ez a

folyamat megtörtént, a megöntött öntést kivesszük az öntőgépből, szobahőmérsékletre

lehűtjük. Öntésünket kibontjuk a beágyazásból és homokfúvózzuk.

Az öntés sikeressége nagy figyelmet és tapasztalatot igényel. Hibalehetőségek lehetnek: Ha

nem tartjuk be a kitüzelési hőmérsékletet, nem olvasztottuk meg megfelelően az öntőfémet

vagy túlhevítettük a fémet.

12. Centrifugális erő vezeti az olvadékot az öntőformába. Különböző tégelyt használunk

minden típusú fémhez, azért, hogy az előző öntés során a tégelyben maradt fém darabkák ne

szennyezzék be a készülő öntvényt.

13.Megvárjuk, amíg a gyűrű teljesen lehűl.

14. Amikor kihűlt, akkor óvatosan eltávolítjuk a gyűrűt, kitörjük a beágyazó anyagot, és

homokfújjuk a hidat 2-4 bar nyomáson. Az öntőcsap eltávolításához szeparáló korongokat

használunk.

15. Ezután csiszolóköveket, gyémánt csiszolókat, gumi polírozókat használunk a felület

további kezeléséhez.

20. tétel

Fémallergia, korrózió

A fémek szájállósága: kémiai és fizikai hatásokkal szemben tanúsított ellenálló képessége a szájon

belül

A fémek vegyi szájállóságát legjobban a korrózió rontja.

E.a: Korrózió: „Fémes anyag reakciója a környezetével, amely az anyag mérhető elváltozásával

jár és az anyag károsodásához vezet.”

Korrózió: általános, a fém teljes felületét egyenletesen megtámadó, de lehet helyi jelenség is

Helyi korrózió megjelenési fomái: foltos, lyukszerű (pont-), kristályközi (interkrisztallin) és

szelektív

Pl.: pontkorrózió saválló acélhidak ezüst-ón tartalmú forrasztóinak felületén

Korróziós folyamatok 2 fő csoportja: kémiai és elektrokémiai korrózió

Előadás:

Korrózió típusai

I. „Száraz”korrózió (kémiai)

–Kémiai reakció a környezettel

–Oxidáció, szulfurizáció, halogenizáció

II. „Nedves”korrózió (elektrokémiai)

–A fém oldódása elektromos áram fejlődésének kíséretében megy végbe

–Galván mechanizmus (2 féle fém –elektrolit oldat)

Korrózió fogászati jelentősége

Szervezet-károsító hatás

a., szubjektív panaszok

-fémes íz, savanyú íz, bizsergés

b., objektív tünetek

-nyálfolyás, allergiás tünetek

-nyh. hiperplázia, ínygyulladás

-egyéb szisztémás betegségek

c,. Anyagtani következmények

-fogpótlás csökkent tartóssága

-működési, használati zavar

-esztétikai zavar

Fontos tudni a fogászati fémek szájüregi felhasználása során

- Szájüregen belül egyféle fémötvözetet használjunk.

- Igyekezzünk minél nemesebb fémmel dolgozni.

- Ismerni kell a szájba helyezett fémötvözet pontos összetételét (származási bizonylat).

- Fontos ellenőrizni, hogy a technikus betartja-e az adott fém feldolgozásával kapcsolatos

előírásokat.

(felületi inhomogenitás loc. min. res.)

TANKÖNYV:

1. A kémiai korrózió

a fém és a környező közeg között kialakuló kémiai reakció következménye

leggyakoribb megjelenési forma: oxidáció

víz/ más folyadékok oldott oxigéntartalmának hatására a fémek fém-oxidokká alakulnak -->

hőm. Emelkedés segíti

nemesfémek nem oxidálódnak, a nem nemesfémek egy része sem --> oka: felületi oxidréteg

(ón, cink, alumínium, réz, ólom felületén)

nem oxidálódó fémek csak akkor szájállóak, ha ellenállnak az elektrokémiai korróziónak is

2. Az elektrokémiai korrózió

ha a fém oldódása elektromos áram fejlődése kíséretében megy végbe

elektrolit: olyan folyadék, amely másodrendű elektromos vezetőként viselkedik (pl.: emberi

nyál)

ha a fém ionjai átmennek az elektrolitba, akkor a felületén elektrokémiai korrózió

következik be

különböző fémek közötti potenciálkülönbség --> szájban galvánelem alakulhat ki

korróziós elemek: korróziós folyamatokat létrehozó fémek, amelyek galvánelemet alkotnak

makromerek: ha a korróziós elemek szabad szemmel is láthatók (pl.: arany hídpótlás és

amalgámtömés)

mikromerek: ha szabad szemmel nem láthatók

szubjektív panaszok: fémíz, savanyú íz, bizsergés

objektív tünetek: nyálfolyás, nyálkahártyafekély, hámvastagodás, ínygyulladás

A fémallergia

helyi és távoli allergiás elváltozások

szájba helyezett fogpótlások tartós kapcsolatba kerülnek környezetükkel, esetleges korrózió

következtében a szervezet távoli részeivel

leggyakoribb: nikkel- és krómtúlérzékenység

ritkább: kobaltallergia, palládiumallergia

leggyakrabban helyi tünetek: stomatitisek, fekélyek, bőrekzemás elváltozások, hajhullás,

gyomor- és béltünetek

nemek között nagy különbség: nők 20, férfiak 5%-a nikkelallergiás

allergia fennállásánál csak olyan fogpótlás készíthető, amely nem tartalmazza az aktuális

fémet

egyre több nikkelmentes nemesfémmentes ötvözet kerül forgalomba

21. tétel

A minta fogalma, fajtái, a mintakészítés anyagai

Minta definíciója

A minta a szájképletek pozitív mása, amit a lenyomatok kiöntése után kapunk.

Erre azért van szükség, mert a fogtechnikai műveletek nem végezhetők közvetlenül a

szájban, nyilvánvaló okokból (hozzáférés, hőhatás, durva mechanikus hatás, kémiai hatás).

A mintakészítésre szolgáló anyagokkal szembeni elvárások:

Plasztikus állapotban a lenyomatba juttatva, abban megszilárduljon,

pontos részletvisszaadó képesség,

térfogat állandóság (dimenzióstabilitás),

kellő mechanikai szilárdság (keménység, kopásállóság, törési szilárdság); olyan anyagból

készüljön, amely képes elviselni a fogtechnikai munka során fellépő hatásokat,

a lenyomatanyaggal szembeni fizikai-kémiai kompatibilitás,

egyszerű feldolgozhatóság.

Minták osztályozása felhasználásuk alapján:

I. Anatómiai minta

anatómiai lenyomatra

– minta az antagonista fogívről

– tanulmányi minta

Tanulmányi minta

tájékozódás (fogak alakja, száma, rendellenességek)

tervezés (fogak tengelyállása, fémlemez tervezése, implantátumok helyének megtervezése,

orthodontia)

dokumentáció (eredeti és végállapot rögzítése)

II. Precíziós minta

a fogpótlás elkészültéhez szükséges összes szájképletet tartalmazza pontosan megmintázva

(fedett csonkfelszín)

III. Funkciós minta

mutatja a lágyrészek funkció közbeni elmozdulásának határait

A mintakészítésre szolgáló anyagok csoportjai:

Gipszek (keménygipszek)

Műanyagok

Fémek

Galvanizációra alkalmas fémek

Ráfúvásos technikára alkalmas fémek

Cementek

Amalgám

Kerámiai anyagok

Cementek, amalgám feldolgozása körülményes, adaptálás során a lenyomat sérülhet

Műanyagok

Epoxi gyanták→paszta formátum, amin folyadék aktivátor (toxikus) 0,1% zsugorodás;

jobb kopásállóság, mint az extra kemény gipszeké

Önkötő akrilátok→ keménység és kopásállóság fokozása

Fogorvos is használja → direkt mintázatok készítése a szájban (inlay, csapos műcsonk →

lsd. képek)

Fémek

Galvanizációra alkalmas fémek (Ni, Cu, Ag, Au)

–Direkt elektromos áram és elektrolit jelenlétében

–Elektrolit: savas réz-szulfát, lúgos ezüst-cianid oldat

–Elektród: anód: Cu0–2e →Cu++(réz vagy ezüst lap)

katód: Cu+++ 2e → Cu0 (lenyomat porral bevonva)

–Vízben az elektrolit oldat disszociál; a pozitív töltésű réz-ionok a katód felé, a negatív töltésű

szulfát ionok az anód felé mozdulnak

–A réz-ionok a katód (lenyomat) felé mozognak, ahol 2 elektront felvéve fém réz formájában

lerakódnak a felületre.

Fogászati gipszek

Ásványi anyag (CaSO4+ 2H2O) –dihidrát, vagy anhidrit formájában van jelen (gipszkő,

gipszpát, kristálygipsz)

Salamon király templomához már használtak alabástrom gipszet

Fogászati felhasználás alapja → égetés, amikor elveszíti víztartalmának jelentős részét →

hemihidrát (por) + H2O = gipszpép, amely hőképződés (exoterm folyamat) után kémiailag megköt

és megmerevedik.

Alacsony hőn (107 °C) égetés → stukatúr gipsz; vakolás

magas hőn (150 -200 °C) égetés → lenyomat gipsz

száraz égetés → β-hemihidrát (párizsi gipsz)

rendezetlen formájú részecskék

porózusabb, szivacsosabb szerkezet

nedves égetés → α-hemihidrát (nagy vízgőznyomáson)

egységesebb formájú (hasáb) részecskék

sűrűbb szerkezetű kristályok

( Innentől csak az előadás többi része, átolvasásra :) : Fogászati gipszek csoportosítása

Az ADA osztályozása alapján:

–I. osztály: lenyomatgipszek (ß-félhidrátok)

Gyors (2-3 perc) kötési idő

Könnyen kell törnie, éles törésfelület mentén

Adalékanyagok: kréta (kalcium-karbonát), bolus alba (aluminium-szilikát), talkum

(magnézium-szilikát)

ízjavítók (mentol, vanília)

–II. osztály: alabástromgipszek (ß-félhidrátok)

ahol az expanziónak nincs nagy jelentősége; küvettába ágyazás, artikulátorba gipszelés

fehér színűek

–III. osztály: keménygipszek (α-hemihidrát)

Nyomási szilárdság: 20,7 –34,5 MPa

–IV. osztály: kis expanziójú extra kemény gipszek (α-hemihidrát)

legsűrűbb szemcseszerkezet

Nagyobb felületi keménység, kopásállóság

–V. osztály: nagy expanziójú extra kemény gipszek (α-hemihidrát)

Nagyobb nyomási szilárdság, mint a IV. típusnál, kötési expanzió is nagyobb

Munkaminták esetén kompenzálja az öntőfém zsugorodását szilárdulás során

–Szintetikus gipszek

Pontos összetételük gyári titok, lényegesen drágábbak a természetes gipszeknél

Gipszkeményedés fázisai

• Oldódás → szemcsék a vízben diszpergálódnak

• Hidratáció → a hemihidrát felveszi a 1,5 mol kristályvizet

• Kolloidképződés → dihidráttal túltelített oldat; gócképződés

• Kristályosodás → pépes, csillogó anyag elveszíti a fényét

• Gipszkeverés aránya (W/P)

–0.5-0.6ß-félhidrátok

–0.30-0.33α-hemihidrátok

–0.18-0.23extrakeménygipszek

• Keveréskor előbb a vizet töltik a csészébe, majd eloszlatják benne a port. A buborékok elkerülése

érdekében vákuum alatt keverik.

• Keményedési időt befolyásolja

• Gipszpor őrlési finomsága (minél finomabb, annál gyorsabb), vízmennyiség

• NaCl, K2SO4 2,5 g%-ig gyorsítja, melegvíz 40°C-ig gyorsítja

• Tej, vízüveg (nátrium-szilikát), enyv, borax (Na-borát) lassítja a kötést

Fogászati gipszek tulajdonságai

• Sűrűség

• Frissen kevert gipsz (tejfölsűrűségű) olyanállagú, hogy bármilyen forma kiönthető vele.

• Az optimális sűrűség elérésére a gyártó megadja a megfelelő víz/por arányt.

• Kötésiidő (szilárdulási idő)

• Kötés során a gipsz viszkozitása nő-egyre több kalcium-szulfát kristály képződik-finom részletek

ilyenkor már nem mintázhatók meg.

•Szilárdulási idő végén a gipsz deformálódás és törés nélkül elválasztható a lenyomattól (a félhidrát

teljesen átalakul dihidráttá).

• Nyomási szilárdság

• Fordítottan arányos a víz/por aránnyal; minél több vízzel keverjük, annál alacsonyabb a nyomási

szilárdság.

• A lenyomat gipszporban a legtöbb az égetés során megmaradt, felesleges többlet-víz, ami a vízzel

történő keverés során szétoszlik és elfoglalja a helyet a kristályok elöl, így csökkenti a

keménységet.

• Lenyomatgipsz (12,5 MPa), extra kemény gipsz (45 MPa)

• Hajlítási szilárdság

• A lenyomat gipszmintáról történő lefejtése során fellépő hajlító erővel szemben van jelentősége.

• Lenyomatgipszek esetében alacsony az értéke.

• Felületi keménység, kopásállóság

• Egyenesen arányos a nyomási szilárdsággal, bár a felületi keménység gyorsabban eléri végső

értékét, mivel az anyag külső felszíne hamarabb szilárdul meg, mint a belseje.

• Részletvisszaadóképesség

• 0,05mm széles barázdát még képes visszaadni

•Agalvanizált és epoximinták pontosabbak, mivel a megkötött gipsz felszíne mikroszkopikus

méretekben porózusabb.

•A lenyomatanyag és a gipsz határfelületén gyakran képződnek légbuborékok, mert a frissen kevert

gipsznéhol nem képes eléggé nedvesíteni a lenyomatot (főleg a hidrofób felületet).

• Surfactants felületaktív anyagok a lenyomatban, vibrációs asztal kiöntés során, lenyomat tisztítása

(vér, folyadék, törmelékek).

• Kötési térfogatváltozás, expanzió

• Keverés első fázisában zsugorodás, majd tágulás–lineáris expanzió

• Alabástromgipsz (0,2-0,3%), extrakemény gipsz (0,05-0,07%)

• Az expanzió 70%-a a keverés utáni első órában figyelhető meg.

• NaCl növeli a kötési expanziót, 4%K2SO4 csökkenti

• Ha a teljes kötés előtt vízbe mártjuk a gipszet→higroszkopikus expanzió, amely kétszer nagyobb,

mint a lineáris expanzió

Gipsz keverése:

• Keverő csésze, spatula, vagy gépi keverés

• Vízhez adjuk a port és 30 másodpercig várni, hogy eloszoljon a vízben. Így csökkenthető a

keverés során a gipszbe kerülő levegő mennyisége. Vákuumos keverés során a légbuborékok

képződése elkerülhető.

• Keverés (keverési idő: géppel fél perc –kézzel egy perc)

Lenyomat kiöntése:

Lenyomat kiöntése (vibráció alkalmazása)

Feldolgozási idő: kb. 3 perc Kötési idő = az anyag megkeményedéséig eltelt idő (kb. 45-60 perc

után lehet lefejteni) )

22. Tisztán kerámia rendszerek, összetételük, jellemzőik, feldolgozásuk.

ELŐADÁSerámia*

Kerámiák

Olyan nemfémes és szervetlen anyagok, amelyek nagymértékben vízállóak, és zömmel

vagy teljesen kristályos anyagok, illetve anyagkeverékek. Égetés (szinterezés) után rigiddé

és keménnyé válnak.

Görög „keramosz” = edény

Porcelán: Legfinomabb típusú kerámia

Általános jellemzők:

Kemény (nyomási szilárdság 800N/mm2)

Merev

Kopásálló – (túl magas) érintkező ép foganyag eróziója

Nem vízoldékony

Kerámiák felosztása gyártási mód szerint

Szinterezés (gyártási eljárás, aminek során egy porózus szilárd test tömör anyaggá válik

mechanikai szilárdság növekedése mellett)

Préselés

Öntés

Kristályosodás

Kristály nukleáció: hevítés 750-850C-ra és ezen a hőmérsékletn 1-6h

Kristálynövekedés: hőmérséklet emelése 1000-1150C-ra 1-6h

Kerámiák felosztása kémiai összetétel alapján

Low strenght ceramics

Földpátkerámia (beágyazóra égetett eljárás)

Préskerámiák

(IPS Empress e-max (lítium-diszilikát))

High strenght ceramics

Zirconia = ZrO2

Alumina = AlO2

Földpát- és üvegkerámiák - összetétel

Eredetileg porcelánból indult ki

70-80% földpát (transzparencia igénye)

10-30% kvarc

0-3% kaolin

Égetési hőmérsékletet csökkentik: nátrium-, kálium-, bór-oxid

Fémoxidok adják az anyag színét, növelik az opacitását: kobalt, króm, vas, titán-oxidok

Hőtáguálsi együtthatóját befolyásolja: leucitkristály-hányad (magas viszkozitás, szilárdságért,

égetés alatti formatartásért felelős) + leplezőkerámia esetén a fém hőtágulási együtthatójához

igazítható

Üvegkerámiák /

Nagy leucit tartalmú üvegkerámiák

Kiindulási állapotban üvegfélék, melyek végső struktúrája másodlagos, részleges

kristályosodással jön létre.

Az alapanyag különböző rétegzett szerkezetű üvegfélék

Tulajdonságokat jelentősen befolyásolja a kristálycsírák és kristályok növekedésének száma és

fajtája

Lítium diszilikát tartalmú üvegkerámiák

Alumínium-szilikát üveghez lítium-oxid (Li2Si2O5)

Pl.: IPS-Empress 2

Feldolgozás

Szintereljárás jellemző

Por-folyadék rétegzése, vibrálással tömörítése

Vákuum alatti égetés – porozitás csökkentése

Öntés (Dicor): nyers üvegkerámia darabokat olvadáspontjukig hevítik, majd

öntőcentrifuga segítségével negatív formába öntik. Utána célzott temperálási

eljárással kristályok növekedését segítik elő (csökken az átlátszóság, növekszik a szilárdság)

Préselés (IPS Empress 2): az üvegkerámia darabok nem válnak folyékonnyá, hanem szerkezetük

megtartásával meglágyulnak. Ezt követően nyomással negatív formába préselik az anyagot

Utófeldolgozás

Öntött és préselt kerámiák további megmunkálását végezhetjük festéssel

(glazúrmasszákkal) vagy rétegtechnikai leplezéssel

...

KIDOLGOZOTT

Keramosz=edény, görög eredetű szó

Olyan nemfémes és szervetlen anyagok, amelyek nagymértékben vízállóak, és zömmel vagy

teljesen kristályos anyagok, illetve anyagkeverékek. Égetés (szinterezés) után rigiddé ( merev, rideg

)és keménnyé válnak.

(Porcelán: legfinomabb típusú kerámia.)

ALAPÖSSZETÉTEL: üvegmátrixba ágyazott kristályok

(A kristályok és az üvegmátrix kerámiatípusonként különböznek

Mátrix: Túlhűtött folyadék, Nem kristályos de, rendezett struktúra

Kristályok: Fluormica, Aluminium, Spinell, Zirconia, Leucit

Meghatározzák az adott kerámia fizikai, kémiai és optikai tulajdonságait.

Kerámiák felosztása kémiai összetétel alapján (táblázat)

Szilikát kerámiák: ESZTÉTIKA

Oxidkerámiák: ELLENÁLLÓ

magas erősségű kerámiák: Földpátkerámia (beágyazóra égetett eljárás),Préskerámiák, (IPS Empress

e-max (lítium-diszilikát))

alacsony erősségű kerámiák: Zirconia = ZrO2, Alumina = AlO2

A.) Földpát és üvegkerámia összetétel :

Eredetileg porcelánból indult ki

70-80% földpát (transzparencia igénye)

10-30% kvarc

0-3% kaolin

Égetési hőmérsékletet csökkentik: nátrium-, kálium-, bór-oxid

Fémoxidok adják az anyag színét, növelik az opacitását: kobalt, króm, vas, titán-oxidok

Hőtáguális együtthatóját befolyásolja: leucitkristály-hányad (magas viszkozitás,

szilárdságért, égetés alatti formatartásért felelős) + leplezőkerámia esetén a fém hőtágulási

együtthatójához igazítható

a.) Üvegkerámia:

a.1.) Nagy leucit tartalmú üvegkerámia:

Leucit tartalom (35-50%)

Üvegfázis: alumínium-szilikát üveg

Feldolgozás: szinterezés, préselés, öntés

Pl.: IPS Empress 1

a.2.) Lítium-diszilikát tartalmú üvegkerámiák

Alumínium-szilikát üveghez lítium-oxid (Li2Si2O5)

Pl.: IPS-Empress 2

b.) Földpátkerámia

Kis szilárdság

Fullkerámia pótlásra korlátozottal alkalmazható

Héj, inlay, front korona, híd max. 3 tag, max. 1. kisőrlőig

B.) Oxidkerámiák

Polikristályos oxidtartalmú anyagok

Elhanyagolhatóan alacsony üvegfázis

Alumínium-oxid, cirkónium-oxid

JELLEMZŐK: Kemény, merev, kopásálló, nem vízoldékony

Miért használunk kerámiákat?

Esztétika

Biokompatibilitás

Kémiai és elektrokémiai korrózió elkerülhető

Allergia elkerülhető

Optikai tulajdonságok (hiányzó fémalaprévén a természetes fogak hatását maradéktalanul

reprodukálni képesek)

FELDOLGOZÁS: ÜVEGKERÁMIÁK

Kerámiák felosztása feldolgozási mód szerint:

Szinterezés (gyártási eljárás, aminek során egy porózus szilárd test tömör anyaggá válik mechanikai

szilárdság növekedése mellett) Préselés, Öntés

Szintereljárás jellemző:

Por-folyadék rétegzése, vibrálással tömörítése

Vákuum alatti égetés – porozitás csökkentése

Öntés (Dicor): nyers üvegkerámia darabokat olvadáspontjukig hevítik, majd

öntőcentrifuga segítségével negatív formába öntik. Utána célzott temperálási

eljárással kristályok növekedését segítik elő (csökken az átlátszóság, növekszik a szilárdság)

Préselés (IPS Empress 2): az üvegkerámia darabok nem válnak folyékonnyá, hanem szerkezetük

megtartásával meglágyulnak. Ezt követően nyomással negatív formába préselik az anyagot

Utófeldolgozás:

Öntött és préselt kerámiák további megmunkálását végezhetjük festéssel (glazúrmasszákkal) vagy

rétegtechnikai leplezéssel.

Öntés és préselés előnye

Szinterzsugorodás elkerülése

Mechanikai tulajdonságok alapvető javítása

Állandó minőség

Géppel csiszolható kerámiák fejlődése – CAD/CAM

FELDOLGOZÁS: OXIDKERÁMIÁK:

Gyártási folyamat alapján:

Zöld megmunkálás (előszinterezés előtt frézelés)->Az oxidkerámia alapanyag (por)

préselése utáni megmunkálás

Fehér megmunkálás (előszinterezés utáni frézelés)->Előégetéssel megszilárdított nyers

kerámiadarab megmunkálása

Kemény- vagy végmegmunkálás (szinterezés utáni frézelés)->Tömörre szinterezett nyers

kerámiadarab

ESZTÉTIKA:

Földpát: anatómiailag rétegzett - legjobb esztétika

Préskerámia: Festéssel – elfogadható: nem képes opaleszcenciát, transzlucenciát,

transzparenciát produkálni. Leplezéssel: monokróm! Színe választható>nagyon jó, a fény

70-80%-át átengedi

Alumínium-oxid: Festéssel: túl opak, csak moláris régió. Leplezéssel: nagyon jó

Cirkónium-oxid: Festéssel: legopakabb kerámia, csak moláris régióban Leplezéssel: nem

olyan jó, mint az alumina, de akár front régióban is

RAGASZTÁS:

Földpátkerámia – csak ADHEZÍV

Préskerámia – csak ADHEZÍV

Alumínium-oxid - ADHEZÍV vagy KONVENCIONÁLIS (transzlucencia!)

Cirkónium-oxid: ADHEZÍV vagy KONVENCIONÁLIS

23. A fogászatban használt porcelán összetétele,

tulajdonságai, előnyök, hátrányok

Az agyagból és hasonló nyersanyagfajtákból készült égetett tárgyakat kerámiai

termékeknek nevezik. A kerámiai feldolgozás alapja az agyagnak az a

tulajdonsága, hogy vízzel feláztatva képlékeny, formázható lesz. Ha kiszárad,

alakját megtartja, ha pedig égetik, megkeményedik, s ezután már nem puhul,

vízben sem oldódik többé. A legfinomabb kerámiai termék a porcelán: fehér,

tömör, nem lyukacsos, kagylós törésű, nem átlátszó anyag. A 19. századtól

kezdve használnak porcelánt a fogászatban. A szokásos porcelán készítési

eljárástól hamar eltért a fogászati gyakorlat, mert a szokásos porcelán opak

(nem átlátszó), és nem utánozza jól a fogzománc transzlucens (áttetsző) optikai

tulajdonságát. A porcelán opacitásáért a kaolin a felelős, ezért ezt elhagyták. A

mai fogászati porcelán alapanyaga nagyrészt földpátból, kisebb részt kvarcból

áll, ezért ezt sokan nem is tekintik igazi porcelánnak.

Tipikus fogászati porcelán arányait mutatja a táblázat, figyelembe véve a

felhasznált földpátok (nátronföldpát – Na2O x Al2O3 x 6 SiO2 , káliföldpát –

K2O x Al2O3 x 6 SiO2) összetételét.

Porcelán tulajdonságai:

A porcelán üvegszerű szerkezete: a rendezetlenül elhelyezkedő Si atomok körül

nagy alkáli fém (Na, K, Li) atomok lehetnek.

A porcelán üvegszerű szerkezete miatt törékeny, a fémekkel ellentétben: a

nyújtás során keletkező törés könnyen tovább terjed.

A porcelán nedvesítő képessége jó! A porcelán, megolvasztása során, fém

felületen alacsony érintkezési szöggel rendelkezik. Nagy területet nedvesít be,

és ez a porcelán és a fém közötti jó kémiai kompatibilitásra utal. --> Fémkerámia

korona

Előny:

- világos színe és áttetszősége (nem átlátszóság) esztétikai szempontból

előnyös

- tömörsége és oldhatatlansága biológiai szempontból előnyös

- nagy nyomási szilárdság (növeli a timföld)

- nagy kopásállóság

Hátrány:

- gyakorlatilag teljesen rugalmatlan

- rugalmassági és törési határa egybeesik

- csekély hajlítási és húzási szilárdság törékeny

- keményebb a természetes fogzománcnál (nem teszi lehetővé a műfogak

bekoptatását)

- elkoptathatja a puhább ötvözetekből vagy műanyagból készült mű- vagy

természetes fogakat

24. Porcelán-fém kapcsolat jellemzői, fémkerámia koronák fizikai

tulajdonságai.

FONTOS:

Porcelán-fém kapcsolat jellemzői

Felérdesített fémfelületen mechanikai rögzülés

Szinterezés közbeni zsugorodás mechanikai rögzülés

Fém felületén lévő oxidréteg – oxigénhíd (kovalens kötés)

Fém felületére rétegzett kerámia által tartalmazott tapasztóoxidok (cink-oxid, titánoxid,

indium-oxid, cirkónium-oxid)

Nem nemesfém fémötvözeteknél ionos kötés

KIDOLGOZOTT

Keramizálható fémekkel szemben támasztott követelmények

1. Stabil oxid-rétegnek kell kialakulni a felületen (hőkezelés), ami biztosítja a kémiai

kapcsolatot.

2. Hőtágulási együtthatójának a kerámiáéval azonosnak kell lennie.

3. Olvadáspontjának magasabbnak kell lennie a kerámia olvadáspontjánál.

4. Nagy keménység (hajlító szilárdság), ragas során nem deformálódik.

Legelterjedtebb a fémkerámiai eljárás, amikor a kerámiát ráégetik a fémvázra. A

kerámia leplezés nagy előnye, hogy a kerámia és a fém közt nagyon erős kémiai

kötés jön létre. A kötés nagy részét az oxid hidak biztosítják, melyek a fémfelület

oxidjai és kerámia szilíciumatomjai között jönnek létre. A fémoxidok csak a nem

nemesfémek felszínén keletkeznek, ezért a nemesfémekből készült fémvázat nem

nemesfémekkel (például vassal, ónnal, indiummal stb.) szennyezni szokták. A jó

kötődésen kívül a kerámia leplezésnek még további előnyei is vannak: színük a

legközelebb áll a fogéhoz és időben nem változó, kopásállóak. Ugyanakkor

hátrányaik is vannak: magas égetési hőre van szükség, ami korlátozza különböző

fémek használatát (például az aranyét), rugalmatlanok ezért könnyen törnek.

Miután a fémváz elkészült, az oxidok megjelenésére a fémet hőkezelni kell,

háromszor öt percig, 950 °C-on. Csak ezután következik a kerámia felvitele, több

rétegben: alap, dentin, zománc és transzparens réteg. A kerámiát kerámiaégető

kemencében 880-970 °C-on vákuumban égetik.

Fémkerámia=fémre égetett porcelain

•Előnyök:

•Esztétikus

•Kopásálló

•Szín-és formatartó

•Kevésbé plakkretentív

•Fémváz megfelelő illeszkedése

•Kevesebb foganyag eltávolítása szükséges

•Kedvező ár-érték arány

•Ismert, begyakorolt technika

•Hátrányok:

•Fém allergia

•Fém szél nem esztétikus

•Transzlucencia probléma

•Antagonista fogkopás

•Drága

•Kemény és rigid anyag

ØKoronának feszülésmentesen kell illeszkednie, mert feszülés hatására a kerámia

lepattanhat

Felhasználható fémek

1.Platina-arany ötvözetek

2.Arany-ezüst palládium

3.Ezüst-palládium

4.Ni-Cr ötvözet

Fém-kerámiai kapcsolat:

–Zsugorodás (kerámia rázsugorodik a vázra) –Az ötvözet és a kerámia hőtágulási

együttható hasonló legyen

–Kémiai kapcsolat –oxigénhíd elmélet- a kerámia szilíciumoxid atomjai és az ötvözet

fémoxidjai között (oxid színe befolyásolja a restauráció színét)

–Mikromechanikai retenció-fémváz felületének felérdesítése (frézelés, Al2O3-os

lefújással,savazással)

–Adhézió (Van-der Waals erők)

–Az öntvényt a kerámia ráégetése előtt ízzitják, ekkor válnak ki a kerámia

tapadásához szükséges oxidok: ZnO, TiO, Cirkónium-oxid

Fém-kerámia kapcsolat:

•Az ötvözet olyan kemény legyen, hogy a rágóerő ne idézzen elő rajta a kerámia

leválását okozó alakváltozást

•Az ötvözet olvadáspontja magas legyen, a kerámiáé alacsonyabb

A ráégetés ne károsítsa a fémvázat

Fogászati kerámiák csoportosítása

1.Olvadáspont

2.Összetétel, anyagszerkezet

3.Gyártási mód

4.Labortechnológiai feldolgozás

5.Alkalmazási terület,felhasználás

1.Olvadáspont

•Nagyon alacsony olvadáspontú <870C

•Duceram, Noritake, Ceramco Finesse

•Alacsony olvadáspontú teljes kerámia 870-1050C

•Empress Ceramic for IPS Empress, Optimal for OPS

•Alacsony olvadáspontú fémkerámiai 870-1050 C

•Biobond, Ceramco, Excelo, Noritake

•Közepes olvadáspontú 1051-1200 C

•Műfogak

•Magas olvadáspontú 1201-1450 C

•Műfogak

2.Összetétel, anyagszerkezet

Szilikát kerámiák

•Földpát porcelán

•Szintetikus kerámiák

•Hidrotermális kerámiák

•Üvegkerámiák

•Üveginfiltrált kerámiák

•Polikristályos kerámiák

3. Gyártási mód

a)Szinterezés

b)Préselés

c)Öntés


•Földpát, szintetikus,hidrotermális kerámiák

•Egybeöntött technológia:

•GoldenGate rendszer

•Vestibularis kerámia váll-schulter kerámia

•CAD/CAM technológia-titán fémtömb:oxidkerámiák

•Galvanoplasztikus technika:

•Nemesfémfólia technika (Captek, Ceplatek, Ultralight)


•A porcelánmasszát rétegenként viszik fel a fámvázra és égetik vákuumban

•Az utolsó égetés a magas fényre égetés 950 fokon, ami már nem vákuumban

történik

•Gyártók közlik az égetés hőfokát, a vákuum és nem vákuum égetés időtartamát

5.Alkalmazási területek

a)Használati kerámia

b)Építőipari kerámia

c)Műszaki kerámia

d)Fogászati kerámia

5.Felhasználás

•Fémkerámiai leplezőanyagok

•Teljes kerámia rendszerek :

oOnlay

oPorcelán héj

oKorona

oHíd

•Porcelán műfog

•Implantátum

•Orthodonciai bracket

25. A fogászati polimerek feldolgozása a fogászatban.

A fogpótlások megmunkálási módja alapvetően különbözik aszerint, hogy az anyag…

• termoplasztikus eljárással feldolgozható /száraz/,

• kemoplasztikus eljárással feldolgozható /nedves/,

• autoplasztikus (önkötő) anyag-e.

• TERMOPLASZTIKUS ELJÁRÁS lényege, hogy a kész polimerizátumot,

megfelelő nyomással és hőmérsékleten, a kialakított formába préselik. A hőre

lágyuló anyagokat a formába juttatás előtt képlékennyé kell tenni. A forma

lehűlésekor az anyag megkeményedik. A hőre lágyuló anyagokat

fröccsöntéssel munkálják meg. A megolvasztott anyagot nagy sebességgel

az elkészítendő tárgy formájába lövellik, ahol az anyag megdermed és a

kívánt alakot ölti.

A termoplasztikus anyag por, szemcse, vagy lemez formájában kerül

forgalomba.

• KEMOPLASZTIKUS ELJÁRÁS lényege az, hogy a por alakú, kész

polimerizátumot összekeverik a még kis molekulájú, folyadék

halmazállapotú anyaggal. Az így elkészített gyurmát még plasztikus

állapotban juttatják a készítendő pótlásformába, amelyben a préselés után a

polimerizálódás végbemegy. Ezt Paladon-eljárásnak is nevezik. (átvette az

addig használt kaucsuk feldolgozási módszerét)

A fogászati műanyagok kemoplasztikus feldolgozásának szakaszai

alapvetően azonosak a különböző pótlások készítésekor. E szakaszok:

• akrilát polimerpor és monomerfolyadék keverése,

• akrilátmassza préselése a formába, tömörítése,

• nyomás alatti polimerizálás, 100 0 C hőfokon

A polimerizálás vízben (főzés) vagy meleg levegőben végezhető!

• AUTOPOLIMERIZÁTUMOK FELDOLGOZÁSÁNAK módja azonos a

kemoplasztikus eljárással megmunkálható anyagokéval. Az eltérés az, hogy

polimerizációjukhoz sokszor elégséges a szobahőmérséklet (szájhőmérséklet)

vagy rövid időn át viszonylag alacsony hőmérséklet (pl. 50 0 C 6 percen át).

Feldolgozás

1) Kemoplasztikus (klasszikus akrilát, öntő akrilát, önkötő akrilát)

2) Termoplasztikus (fröccsöntés --> műfogak)

3) Fotopolimerizációs (fény hatására kompozíciós tömőanyagok megkötnek)

1a) klasszikus akrilát:

por = akrilát-őrlemény + katalizátor + iniciátor + színezék

folyadék = monomer + inhibitor + accelerator

por + folyadék – keverés után kötni kezd, szálat húz, negative formába tömködjük,

polimerizáljuk

• 1b) öntő akrilát:

por + folyadék – kis részecskékre esnek szét, sűrűn folyó anyag, önteni lehet,

polimerizálás 70 ºC-on, 1.5 atm-n 40 perc. Fröccsöntéssel is feldolgozható. H_fok,

220 ºC. Lemez nem készíthető öntőkészülék drága.

• 1c) piroplaszt eljárás:

magas hőmérsékleten és nyomáson történik a polimerizálás, előrészek készítésére

használják

• 1d) önkötő akrilát: (autopolimerizátum)

por + folyadék, szobahőn is megköt, szájban direct mintázásra, ideiglenes korona,

híd készítésére használjuk, zsugorodik, felmelegszik

2) Termoplasztikus (fröccsöntés): nagy nyomáson, magas hőmérsékleten

felolvasztják és nagy sebességgel negatívba öntik. Műfogak így készülnek.

3) Fotopolimerizációs: fény hatására kompozíciós műanyagok megkötnek. Szerves

mátrixban töltőanyag van, kedvezőbb tulajdonságok. Egyéni kanál így készül.

26. Metamerizmus, transzlucencia, fényesség, fluoreszcencia

Metamerizmus : a restauráció és a fog színének egyezése függ a megvilágítástól.

A fogat meghatározza a forma és a szín.

• Forma: alak, méret, kontúr, makro és mikromorfológia

- Szín:

- dentin : színárnyalat, színintenzitás, opacitás és fluorescencia

• zománc : opalescencia, transzlucencia

Ezen tulajdonságok a fény és a fogszövetek interakciójának

következményei

Fényáteresztő képesség: TRANSZLUCENCIA

• 0% : OPACITÁS

• 100% : TRANSZPARENCIA

• Növelése csökkenti a világosságot/fényességet. (zománc)

A fluorescencia az elnyelt UV- fényt 10 -8 s alatt visszaveri a fehértől a világoskék

árnyalatig (ez növeli a fényességet és csökkenti a színintenzitást). (dentin)

FOGSZÍN

• Az alapszínt a dentin határozza meg. A fognyakban sok a dentin, kevés a

zománc, intenzív a szín.

• Él felé haladva csökken az intenzitás és nő az opalescencia.

• Az opalescencia a zománc azon tulajdonsága, hogy a prizmák átengedik a

vörös tartományba eső fényt és visszaverik a kékes színűt – incizális élen

látható.

Szempontok:

1. Színárnyalat (hue)

2. Színtelítettség/színintenzitás (chroma/saturation)

3. Világosság/Fényesség (value/brightness)

4. Transzlucencia: áttetszőség az opaktól a transzparensig (növelése csökkenti a

világosságot)

5. Fluorescencia : azonnali fényvisszaverődés (növelése növeli a világosságot)

6. Opalescencia: Szelektív fényáteresztés. A zománc apró részecskéi visszaverik a

kis hullámhosszú kékes fényt és áteresztik a nagyobb hullámhosszú vörös fényt.

• A színintezitás növekedésével csökken a fényesség.

• Az emberi fogak a sárgás-narancsvörös és a sárgás-zöld sávba esnek (A és B

Vita).

• Karakterizálás : életszerűvé teszi a fogakat

A fogszín sötétebb, ha...

1. Színárnyalat (hue) - sötét

2. Színtelítettség/színintenzitás (chroma) - magas

3. Világosság/Fényesség (value) - alacsony


világosságot) - magas

5. Fluorescencia : azonnali fényvisszaverődés (növelése növeli a világosságot) -

alacsony



A fogszín világosabb, ha...

1. Színárnyalat (hue) - világos

2. Színtelítettség/színintenzitás (chroma) - kisebb

3. Világosság/Fényesség (value) - magasabb


világosságot) – alacsony (vastagabb, alacsony víztartalmú zománc – gyerekek)

5. Fluorescencia : azonnali fényvisszaverődés (növelése növeli a világosságot) -

magas



27. A fogászati amalgám (tavalyi előadás+konzi könyv)

• „klasszikus” indikációs területe: I.-II. és V. osztályú üregek a moláris régiókban

(régen ide tartozott a szemfog distalis felszínén keletkezett szuvasodásból preparált üreg is)

• érintett felszínek száma szerint: egyszerű üreg tömése (1 felszínt érint), összetett ~ (több ~)

• kontraindikációja: allergia, fogtól eltérő szín + amikor makromechanikai retenció nem

alakítható ki

• Könnyű kezelhetőség, előnyös fizikai tulajdonságok, tartós, költségkímélő,

antibakteriális

• Biológiai és környezetvédelmi szempontokat figyelembe kell venni (a Hg miatt, szeparátor

felszerelés kell a fogorvosi székekhez)

• Terhes nők, kisgyermekek – Skandinávia – NEM

• További használatát támogatja a CED és a WHO

• Alternatív anyagok kutatása folyik, de az amalgámnak maradni kell a fogorvosi eszköztár

részeként

Kémiai összetétel, mikrostruktúra

• A Hg a „reszelékkel” hidegen alkot ötvözetet, amit amalgámnak nevezünk

• Fém + Hg (50% + 50%) hideg ötvözete

• Hagyományos amalgám (gamma 2 fázis tartalmú) – Cu 6%, Sn 25%, Ag 65%

• Jelenlegi, magas Cu-tart. amalgám: (gamma 2 fázis mentes) Cu 12-18%, Sn kevés, Ag

65%

(gamma 2 fázis mentes) max. 30% Cu, 40% Ag, max. 32% Sn

2 Fázis jelentősége

Jörgensen képlet

• 8 Ag3Sn + 33 Hg = 8 Ag3Hg4 + Sn8Hg

1 2

• 2 a tömésvolumen 10%-a

• 2 felel a korrózióért

• Mechanikai és dimenzionális instabilitás

2 fázisban a felszabaduló Hg az amalgámba diffundál –› merkuroszkópos expanzió

Amalgám összetétel ma

• Min. 65% Ag /ezüst

• Max. 29% Sn /ón

• Max. 6% Cu /réz

• Max. 2% Zn /cink

• Max. 3% Hg /higany

• 1963. amalgám gamma fázis nélkül

/Sn7Hg/ - magas réz tartalom

• Kiszerelések:

- reszelék

- szférikus

- keverék

- szféroid (egyenetlen gömbfelszínű)

• Zn tartalom (max. 2%) – könnyíti a keverést, jobb mechanikai tulajdonság, víz – késői

expanzió

• Előamalgámozott ötvözet (Hg max. 3%)

Amalgám típusok

• Reszelék – irreguláris alak

• Szféroid – gömb

• Kevert / reszelék + gömb /

• Kevert – magas Cu tartalom és tradícionális amalgám keverék

Rézamalgám (1960-tól)

• 2 fázis mentes amalgám

• Ezekben (nű) fázis (Cu6Sn5) alakul ki a 2 fázis helyett, mert az ón a rézhez erősebben

kötődik, mint a Hg–hoz

Az amalgámtömés készítése

• bevitele a preparált üregbe amalgámpisztollyal történik

• az üregben tömöríteni, kondenzálni kell

célja: a preparált üreg hézagmentes kitöltése, porozitás csökkentése, felesleges

higanymennyiség kipréselése

eszközei: tömőműszerek – leggyakrabban Williams-féle tömő

• kondenzáláskor kifejtett erők miatt a dentincsatornák lezárása, pulpavédelem szükséges

(cementekkel, adhezívekkel)

• összetett és komplex üregek tömésénél a hiányzó proximalis (+esetenként a vestibularis és

oralis) falakat a töméskészítés idejére pótolni kell –> matricarendszerek

Térfogatváltozás

• Kezdeti zsugorodás : kezdetben a Hg feloldja a reszelék szemcséit, így az azok közti hézag

csökken, ill. megszűnik

• Majd kristályok jönnek létre a kötés során – átmeneti expanzió

• Vég – kontrakció követi ezt a fázist

• Összességében a lineáris expanzió 0,1-0,2%

FLOW, CREEP

• Flow (folyás) – 3-24 óra között, a még meg nem kötött amalgám alakváltozása okkluzális

erők hatására

• Creep - a megkötött amalgám kúszása

- a Cu tartalom csökkenti

- a Hg tartalom fokozza

Késői expanzió, duktilitás

• Késői expanzió

- a tömés készítése közben az amalgám nyállal–vízzel keveredik

- évekig elhúzódó expanzió

- a felület érdesedik

- a széli zárás romlik

• Duktilitás

- hidegen kenhető az amalgám

- polírozáskor javul a széli záródás

Korrózió

• a 2 fázis (Sn8Hg) erősen elektro-pozitív

• elszíneződés, felérdesedés, a tömés kiemelkedik az üregből, széli résképződés, szélek

letöredezése

• csak az Sn oxidálódik, a Hg fémes formában marad vissza

• a felszabadult Hg merkuroszkópos expanziót okoz, a mélybe diffundál és új 1 és 2 fázist hoz

létre

Térfogat változás

• Függ:

- az összetételtől

- a szemcsemérettől

- a homogenizáltságtól

• A változás csökkenthető:

- a Hg - fém megfelelő arányával

- a megfelelő keverési idővel

- jó kondenzálással

- sima üregfallal

Problémák amalgámtömések készítésénél

• posztoperatív érzékenység <– nem megfelelő kondenzálás, a dentin nem megfelelő lezárása

• széli résképződés <– nem megfelelő kondenzálás, az amalgám letörése, túlkontúrálása

• széli gerinc törése <– preparációs hiba

(Hg mérgezési tünetek

1) Pszichoszomatikus tünetek: nyálfolyás, álmatlanság, étvágytalanság.

2) Emocionális labilitások: fáradtság, ingerlékenység, gyakori hangulat változások,

érdektelenség, visszahúzódás, izzadás és pirulás.

3) Motoros hatások: szédülés, egyensúlyvesztés, a kézmozgás koordinálási zavara, cerebellar

ataxia, izomremegés ujjaknál, szemhéjaknál, ajkaknál.

4) Mentális zavarok a memóriában, a logikai gondolkodásban, intelligencia vesztés.)

Anyagtan kidolgozott

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?