római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

Első lépésként az általam meghatározott koordináták szerinti információkat
gyűjtöttem össze és elemeztem, majd elkülönítettem a villagazdaságokra és a telepekre
vonatkozó adatokat. Ezután összegyűjtöttem a villák jellemző, elsősorban topográfiai
adatait, és megvizsgáltam, a telepek között mindezek a vonások mennyire érvényesülnek.
Ezeket összevetve a sűrűségi-távolsági adatokkal kiderülhet, hogy egyes telepek a közeli
villákat szolgálták ki, azaz a villákhoz tartozó földeken gazdálkodó bérlők lakták. 427
A pontok köré ezután 500 és 1000 méter sugarú körökkel puffert képeztem, azaz
ez kb. 78,5, illetve 314 hektárnyi részletes elemzést kínáló területet jelent: előbbi biztosítja
a Balaton környéki villákhoz tartozó jellemző birtoktestek, azaz a középbirtokok
vizsgálatát, utóbbi pedig lehetőséget ad az összefüggőnek tekinthető lelőhelyek
környezetének, illetve az egyes nagybirtokok természeti adottságainak átfogó vizsgálatára.
Ezek méretének meghatározását két tényező indokolta: ez egyrészt magában foglalja a
birtokközpontokat és a környező, művelésbe vehető területeket is. Másrészt a DDM-100
terepi adatbázist használtam, amelynek raszterei 100x100 méteresek. A pufferek
képzésével célom a lelőhelyek szűk és tágabb környezetének vizsgálata, területarányos
adatok nyerésével: a puffereket összemetszettem a lejtőkategória és kitettség vektorizált
térképeivel, amelyeket a DDM modellből generáltam. Az adatokat összevetettem
egymással, majd táblázatos formában jelenítettem meg.
A kapott környezeti adatokat vizsgálati kategóriánként is összevetettem, hogy az
összefüggésekről (pl. lejtő és kitettség viszonya, vagy a fennállási idő és tengerszint feletti
magasság kapcsolata) is információkat nyerjek. Végeredményben azt vártam, hogy
kiderülhet, mely domborzati viszonyokat részesítették előnyben a rómaiak
villagazdaságok, birtokok telepítésekor a Balaton-felvidéken, milyen művelési ágra
legalkalmasabbak ezek a területek, valamint az eddig szórványosan előkerült
mezőgazdasági leletek mennyire állnak mindezzel összhangban. Továbbá a térinformatikai
szoftverek segítségével készített ún. prediktív modellen keresztül megvizsgáltam,
található-e még olyan pont a Balaton-felvidéken, ahol ezek az ideálisnak tekinthető területi
jellemzők adottak, ám a régészeti irodalmak mégsem említik ezeket római kori villaként
vagy telepként.
Mintavételi alapnak a napjainkig feltárt 27 lelőhely környezeti jellemzőit
tekintettem. Ehhez viszonyítottam a vizsgálati területre eső az MRT által említett további
közel 160 db lelőhelyet (4.44 és 4.45 ábra). A lelőhelyek legnagyobb része az MRT 2
427 Ld. GABLER 2003b, p. 241., illetve 3.2 fejezet.
81