római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

1. BEVEZETÉS
„…topographiai kérdéseket iróasztalnál eldönteni nem lehet. S ha ennek
következményeképen meg lehet indítani nálunk az igazi, rendszeres kutatást, örömmel
mond le mindenki a legszellemesebb feltevésről is, ha az ásó és a kapa hozza a
czáfolatot.” 1
(Finály Gábor: Római utak a Dunántúl.)
A környezetrégészet napjaink dinamikusan fejlődő interdiszciplináris tudományterülete,
amelynek kutatásai a régészeti, történeti, térképi és terepi adatok összevetésén alapszanak.
Az épületek, az utak, azaz az ún. fedett műemlékek kapcsolatainak feltárása a mai terepi
adottságok elemzésének segítségével lehetséges, amelyekből következtetések vonhatóak le
a feltételezett ókori környezetre, a római kori történeti tájra vonatkozóan.
Az emberi tevékenység – amely igyekszik kihasználni az egyes területek
nyújtotta adottságokat és az abban rejlő lehetőségeket – minden egyes korban erőteljes,
folyamatos hatást gyakorol környezetére. Azonban a különböző használati módok
eltűnésével is megőrzi a természet ezek nyomait, bár a későbbi korok beavatkozásai
(többek között rátelepülés, vagy épp ellenkezőleg, a terület felhagyása, esetleg elszántása),
illetve a természeti körülmények mentén fellépő változások (pl. erózió) újabb, de
rendszerint elkülöníthető jelenségeket okoznak. 2
1.1 AZ ÉRTEKEZÉS CÉLKITŰZÉSEI, A KUTATÁSI TERÜLET
LEHATÁROLÁSA
Munkám célja egy speciális római kori lakókörnyezet átfogó vizsgálata: ennek
környezettörténeti jelentőségét a gazdasági rendeltetésű ún. villa (rustica), és annak szűk,
1 FINÁLY 1903, p. 173.
2 RIPPON 2004, CSEMEZ 1996, p. 19., SÜMEGI 2003, p. 56. és VIRÁGOS 2008, pp. 202-203.
7