római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

őslakossághoz. 357 A Déli-Bakonyt és a Balaton-felvidéket elválasztó természetes
törésvonal pedig a római korban és a középkorban is a Balatonnal párhuzamosan futó
diagonális út nyomvonalaként jelentkezett: ma is nagyjából itt halad a Veszprémnagyvázsony-tapolcai
út is. 358
3.3.2 UTAK A BALATON-FELVIDÉKEN
Alábbi vizsgálataimmal célom a Balaton-felvidéki úthálózat makro-léptékű elméleti
nyomvonalvezetésének – a terepi viszonyok figyelembevételével történő – felderítése,
hiányos ismereteink pótlása volt. Rekonstrukcióm a később bemutatásra kerülő prediktív
modell megalkotásához, a sűrűség és elhelyezkedés valószínűségének elemzéséhez is
nélkülözhetetlen.
A hiteles úthálózat-rekonstrukcióhoz nem elegendő csupán az Itinerariumok
adatainak és az ismert római lelőhelyeknek összekötése, hanem szükség van azok terepi
feltérképezésére is. 359 A feladat a korábbi – villákra, telepekre, illetve utakra vonatkozó –
régészeti adatok 360 összegyűjtése után a helyszíni terepbejárásokon tapasztalt domborzati
adottságok alapján az úthálózat elméleti modelljének megalkotása, hiszen a korábbi
ábrázolások elnagyoltak, elsősorban csak a Mogentiana és Gorsium közötti fizikai
kapcsolat lényegét jelenítették meg.
A vonatkozó régészeti irodalom áttekintése után az utak nyomvonalának elméleti
megrajzolása a Magyarország Régészeti Topográfiájában (a továbbiakban MRT) található
adatok számbavételével kezdődhetett el. Ez tartalmazza mind a villákra, mind az utakra
vonatkozó ismérveket, többek közt a villagazdaságok épületeinek feltételezhető számát, az
utak irányát és méreteit, az út villához viszonyított helyzetét is. A régészek római korinak
tulajdonított utak nyomait találták az alábbi Balaton-felvidéki helyszíneken (3.20 és 3.21
ábra): Balatongyörökön a szépkilátói római villa irányában; Diszelen, amely a
középkorban is fontos Veszprém-Nagyvázsony-Tapolca útvonalon helyezkedik el;
Gyulakeszi római települése (amely villa vagy útbiztosító erőd lehetett) mellett; Kapolcson
az Eger-patak völgyében, a mai út alatt; Keszthelyen; Tapolcáról Veszprémbe, illetve
Gyulakeszi-Kékkút-Zánka irányába vezethettek utak, amelyek a középkorban is fontosak
357 B. THOMAS 1959, pp. 19-20.
358 PALÁGYI 1994b, p. 8.
359 TÓTH 2005, p. 2.
360 A kutatáshoz kiindulópontot jelentettek B. THOMAS 1961, pp. 6-8., DAX 1985, pp. 30-33. HAJNÓCZI 1987,
pp. 72-83.; MÓCSY 1990, pp. 222-233. és PALÁGYI 2003a, továbbá a Magyarország Régészeti Topográfiája
c. sorozat Veszprém megyére vonatkozó kötetei.
63