római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

esetén), szembetűnő a célállomás felé vezető irányítás pontossága, a domborzati
viszonyokhoz való alkalmazkodás. 353 Ez mindenképpen arra utal, hogy a rómaiak az
útvonal kitűzését megelőzően alaposan felmérték, megismerték a terepi viszonyokat. Az
utak kialakításában a környezet döntő szerepet játszott: sík területen az út vonalvezetése
viszonylag egyenes, könyökszerű szögben törik és nem hajlik ívben (3.19 ábra). Tagolt
domborzatnál azonban lehetőség szerint kerülték az emelkedőket, lejtőket: a nyomvonal az
azonos szintvonalat követi, 354 például a Dunakanyart lerövidítő út a Pilis délnyugati szélén,
de Balaton-felvidék domborzati viszonyai is ezt a kiépítési módot igényelték.
A Genuát (ma Genova, Olaszország) Aquileiával összekötő Via Postumia építését
i. e. 148-ban kezdte meg Spurius Postumius Albinus consul. Ez az út a pannoniai utak fő
tengelyének tekinthető, hiszen ennek a meghosszabbítása a Borostyánkő út északi,
Carnuntumig tartó szakasza, és minden bizonnyal a Pannoniát délnyugat-északkelet
irányban, a Balatont érintve átszelő, az észak-itáliai Aquileiától a Birodalom keleti határát
jelentő Aquincumig futó átlós út is. Ezt az utat az eddigi kutatások másodrendűként
kezelték a Borostyánkő úthoz és a limes úthoz képest. Ennek az lehet az oka, hogy ez az út
nem szerepel a Pannoniát feltüntető 3-4. századi Itinerariumokban, hiszen a
villagazdaságokban gazdag Balaton-felvidéken, amint azt bemutattam, nem számolhatunk
városokkal. 355 Mindazonáltal ez az út nemcsak a korai időszakban volt jelentős, hanem –
változó intenzitással ugyan, de – Pannonia fennállása alatt még az 5. században is az
maradt. 356 Erről a fő útvonalról ágaztak le a Balaton-felvidék útjai, amelyek mentén a
villák elhelyezkedtek. A villák magas száma pedig szintén ezen útvonal jelentőségét
támasztja alá. Ugyanakkor a Balaton környéke már a tartomány megszállása előtt is ismert
volt az Italiából észak felé utazók előtt: a Borostyánkő útról – a leletek tanúsága szerint –
gyakran letértek a kereskedők a Balaton felé az itt élő magas kultúrájú kelta
353
VISY 2003a, p. 215. és TÓTH 2005, p. 6.
354
BÖDŐCS 2006
355
Ld. 3.2 fejezet és 2. Függelék. Az útleírások szerint a mai Veszprém megyében két magasabb rendű út
találkozik ugyan, de ezek Veszprém táján, vagy attól északra metszhették egymást. Ezek az utak Savariát
kötötték össze Aquincummal, illetve Sopianaet Arrabonával, in: KUZSINSZKY 1903, pp. 21-22. és PALÁGYI
1994b, p. 9. Ugyanakkor az Itinerarium Antonini három olyan települést említ, amely a mérföldekből
számítva a Balaton környékére estek: Crispianát (Veszprémvarsány, Bakonyszentkirály vagy
Bakonyszentlászló lehetett), Cimbrianát (Litér, Berhida, Gyulafirátót-Pogánytelek vagy Veszprém
környékén helyezkedhetett el) és Caesarianát (minden bizonnyal Nemesvámos-Baláca pusztával azonos,
esetleg a név csak a Cimbriana torzításából ered), ld. PALÁGYI 1994b, p. 10., PALÁGYI 1995, p. 1. és
GABLER 1994a, p. 151. Kuzsinszky Bálint véleménye szerint Mogentiana városa Keszthely vagy
Fenékpuszta környékén keresendő, így Caesariana Nagyvázsony területére esik, ld. 3.2 fejezet és 6.2
Függelék, és KUZSINSZKY 1903, p. 21. Rómer Flórisnál más nevek is megjelennek: „ – Rhispiának vagy
Mestránának neveztetett-e a rómaiak által a mai veszprém, nem szándékom vitatni, mindazonáltal fekvése
és erőditési művei eléggé mutatják, miszerént már akkor hatalmas várda lehetett…”, in: RÓMER 1990, pp.
12-13. Az Aquileia-Aquincum útvonal jelentősebb állomása volt Emonán és Poetovion túl Celeia
municipiuma is, ld. LAZAR 2001, pp. 12-13.
356
PÓCZY 1999, pp. 50-54.
62