római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

úthálózaton a tájékozódást térképek (Tabula Peutingeriana, 344 3.13 ábra) és útikönyvek
(Itinerarium Antonini, Itinerarium Burdigalense, Notitia Dignitatum) segítették, amelyek a
főutakat és a városok egymástól való távolságát tüntették fel, római mérföldben 345
megadva. Ezek jelentik a dunántúli utak térképezésének kiindulópontját. A pannoniai
úthálózat gerincét az alábbi főutak adták: a Száva mentén húzódó dél-pannoniai út, az ősi
kereskedelmi utak nyomvonalát követő, a provincia nyugati határán délről északra haladó
Borostyánkő út (amely a carnuntumi legiotábornak a Birodalom déli területeivel való
összeköttetését biztosította), és a Duna mentén húzódó limes út. A limes utat 346 a belső
pannoniai településekkel és a többi főutat egymással a Dunántúlt átszelő diagonális utak
kötötték össze. Ezen belül az utak egyik legjelentősebb kiindulópontja Sopianae volt,
ahonnan út vezetett Savariába, Arrabonába (ma Győr), Brigetioba és Pannonia Inferior
fővárosába, Aquincumba, továbbá fontos diagonális út volt a – később részletesebben
bemutatásra kerülő – Poetoviot (ma Ptuj, Szlovénia) Aquincummal összekötő útvonal
(1.10 és 3.14 ábra). 347 Az utak kiépítése Pannoniában Augustus császársága alatt
kezdődött. Mindenekelőtt az elsőként meghódított dél-pannoniai várost, Sisciát (ma Šišak,
Horvátország) kötötték össze az észak-itáliai Aquileiával, a pannoniai területekre vezető
utak másik kiindulópontja pedig Salona (ma Solin, Horvátország) volt. A római főutak
tehát a városok és táborok közti közlekedést szolgálták. A főutak karbantartása állami
feladat volt, ezek a jól kiépített utak tudtak legjobban ellenállni a kiépítésük óta eltelt
évezredeknek, így főleg ezeknek a nyomai lelhetőek fel napjainkban: többek között – a
Borostyánkő út vonalán – Zalalövőn, Szombathelyen és Sopronban, illetve a limes-menti
Dunaújvárosban és Óbudán. 348
A római jogban három különböző úttípus jelenik meg: 1) a via kétsávos közút
volt, amely fuvarozásra is alkalmas volt, 2) az egysávos actust lovas- és járműforgalomra
szánták, valamint 3) az iter, amely két láb (pes) szélességű gyalogút volt, amelyet a
344 A Tabula Peutingeriana, más néven Tabula Itineraria i. sz. 365-ből származik, és a fontosabb településeket
és egymástól való távolságukat jelölte római mérföldben mérve; ma is létező magyarországi példánya
1825. évi másolat, OSZK Térképtár, TA 4680. In: PAPP-VÁRY 2002, pp. 68-69.
345 1 római mérföld = 1478,5 méter. In: HAJNÓCZI 1995, p. 115. és PAPP-VÁRY 2002, p. 68.
346 A limes egyenes szakaszokból álló útteste olyan közel vezet a Dunához, amennyire azt az áradási és a
terepviszonyok megengedték: a mocsaras területeket elkerülték vagy töltést építettek az út alá. A limesút
tábortól táborig haladt, a legios táboroktól mért távolságokat római mérföldekben adták meg. Mint katonai
objektumot a katonaság építette és tartotta karban, in: VISY 2003a, p. 215.
347 TÓTH 2005, pp. 1-8. Az ismert magyarországi útszakaszokról részletesebben ld. TÓTH 2003b és TÓTH
2006, pp. 5-22. A rómaiak útépítő tevékenységéről ld. még TOBEY 1973, pp. 56-57.
348 HAJNÓCZI 1995, pp. 14-19., pp. 23-27., pp. 46-55. és pp. 73-74. A legfontosabb útvonalak a Savaria-
Brigetio, Savaria-Aquincum, Sopianae-Brigetio, Sopianae-Aquincum közötti főutak voltak, in: TÓTH 2005.
Brigetioból, Aquincumból (Hatvan és Miskolc érintésével a Kárpátok felé, Szolnokon keresztül pedig
Dacia északi részére), és Lugioból (Szegeden és a Maros völgyén át Dacia déli részeihez) a barbaricumba
induló azt átszelő utakat is ismerünk, in: HAJNÓCZI 1987, p. 16.
60