római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

tapasztott falú, esetleg kőből épült házaihoz, vagy egy-egy földbirtokcentrumhoz
tartoznak. 330
A mai Magyarország területén öt későrómai, belső-pannoniai erőd ismert (3.10 és
3.11 ábra), amelyek a limes mögötti második védvonalként jöttek létre: 331 Herculia mellett
Környe, Kapospula-Alsóhetény (Iovia), valamint a Balaton környékén Ságvár (Tricciana
vagy Quadriburgium) és Fenékpuszta (Valcum vagy Volgum) erős falai magasodtak. A
Balaton délkeleti partjának közelében fekvő Ságvár erődjének 332 alaprajzát Rómer Flóris
közölte elsőként. Az 1937-től Paulovits István vezette ásatásból azonban kiderült, hogy az
erőd kisebb, mint amekkorának azt Rómer feltételezte. 333 Radnóti Aladár szerint egy
nagyobb császári birtok központja volt itt: a földhöz kötött telepeseket (colonusok) ezen a
birtokon telepítették le. 334
A Balaton déli partján a régészeti feltárások tizennégy mai település területén
csaknem húsz római korban fennálló lelőhelyet hoztak a felszínre, jellemzően a berkek
szélén, a magasabban fekvő szárazulatokon: 335 a Balatonszabadi és Vörs közötti szakasz –
különösen Fonyód és Balatonújlak között – csaknem lakatlan volt a római időben, ezen a
vidéken a mocsár, a láp uralkodott (3.12 ábra). 336 A part mentén számos telep vált ismertté,
amelyek a római uralom teljes ideje alatt fennálltak: az 1-2. században állt fenn Fonyód,
Fehérbézseny telepe, 337 míg az 1-3. században létezett Balatonszemes, Egyenes-dűlő
telepe. 338 A legtöbb telep azonban a 2-3. században (pl. Balatonboglár, Berekre-dűlő 339 és
330 PALÁGYI 1994b, pp. 19-20. és ld. 1.5 fejezet.
331 A – határmenti barbárok és a keletről nyugat felé áramló népcsoportok által fennálló veszély ellen
védelmet nyújtó – erődök ugyanakkor nagybirtok-központként is funkcionálhattak, in: MÜLLER 1987, p.
108. A belső erődök a késő római hadseregreformok eredményeként tervszerűen létrejött ellátó bázisok (pl.
kovácsműhely, gabonatárolás) voltak, amelyek a határon állomásozó katonaság, illetve a tartományba
érkező mozgó alakulatok ellátására és elszállásolására jöttek létre, in: SÁGI 1983, p. 113., TÓTH 2003a, p.
217. és VISY 2003a, pp. 211-212. Közös jellemzőjük a négyszögletű alaprajzon tornyokkal megerősített, 2-
3 méter vastag falakon belüli laza beépítéssel jöttek létre, vízforrások közelében, in: TÓTH 2003a, pp. 215-
217., valamint HEINRICH-TAMÁSKA 2009, pp. 42-49.
332 A Ságvárt Aquincummal összekötő út Siófoknál vezetett át Gorsium irányába, in: VIRÁG 2005, p. 50. és
KUZSINSZKY 1903, p. 23. Ugyanakkor az erőd a Sopianae-Arrabona út egyik fontos állomása is volt.
333 Paulovics /Paulovits/ István Révfülöp, Ságvár, Szigliget, Fenék … stb. I. c. cikke, amely a Balatoni Kurir,
VI., 1938. január 12-i számában jelent meg, ld. MNM RA 72.B.I., és KOPPÁNY 1993, pp. 9-10-, valamint
TÓTH 2003a, p. 216.
334 MNM RA III.7/1971
335 Ezek a lelőhelyek leginkább az M7 autópálya építése kapcsán váltak ismertté, ld. RACZKY 2007 p. 7. és
pp. 26-27., BELÉNYESY 2007 és ld. még Paulovics /Paulovits/ István Révfülöp, Ságvár, Szigliget, Fenék …
stb. II. c. cikke, amely a Balatoni Kurir, VI., 1938. január 19-i számában jelent meg, ld. MNM RA 72.B.I.
KUZSINSZKY 1903, p. 23. is említést tesz Fonyódról és Siófokról. Meglátása szerint a parttól távolodva a
lelőhelyek száma csökken, amelynek okát a kőanyag hiányában látja.
336 BÍRÓ 1999
337 M7 S33 lelőhely. A fonyódi berekből kiemelkedő területen több régészeti kor leletei is megtalálhatóak.
Gallina Zsolt és Somogyi Krisztina ásatása, in: RÉG. KUT. 2003, pp. 214-216.
338 M7/S-19. lelőhely. A vaskortól a 2-3. századig fennállt, sekély árokkal kerített, gazdasági épületekkel és
kemencékkel ellátott telep még az 5. században is fennállhatott (ld. sírok), ám 4. századi lelet nem került
elő. Serlegi Gábor ásatása, in: RÉG. KUT. 2003, pp. 158-159.
58