római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

időszakok őslakosaival ellentétben 306 – legközelebb, de mégis kicsit kiemelkedő ponton
telepedtek meg. Az efölötti magasságkülönbségnél jelentkező villák és telepek száma
arányosan oszlik el, de elenyészőnek tekinthető. Nagyobb magasságkülönbségekkel a
meredek partoknál, elsősorban Balatongyöröknél, illetve Balatonkenesénél találunk
lelőhelyeket. E magasabb zónában fekvő villák és telepek esetében nagy arányban
jelentkezett őskori és kelta települési előzmény.
3.4 diagram: A római kori vidéki települések és legközelebbi víznyerő helyeik között napjainkban
mérhető magasságkülönbség
3.5 diagram: A római kori vidéki települések és legközelebbi víznyerő helyeik között napjainkban
mérhető magasságkülönbség, őskori előzményeik feltüntetésével
Mindebből tehát jól látszik – a mikroszintű elemzéseket is alátámasztva –, hogy a rómaiak
villáik helyszínének kiválasztásakor elsősorban a vízközeli, de magasabb pontokat tartották
előnyösnek. Azonban az is jól látszik, hogy a legalacsonyabb fekvésű villagazdaságok és
telepek tengerszint feletti magassága mindössze 104,5 méter körül van (B. f.), tehát a
császárkori vízszint nem haladhatta ezt meg (hiszen ezeknek a villáknak a zöme a 3-4.
század folyamán épülhetett, pusztulásukat pedig a 4-5. századi barbár betörések
okozhatták; 3.38 ábra, amelyen jól látható a nyílt vízfelület és a mocsaras részek
kiterjedése, valamint a lokalizálható lelőhelyek sora). Elemzésem tehát azt mutatja, hogy a
306 Az őskori telepek a víztől jellemzően távolabb, a dombok oldalában, magasabb térszinten létesültek.
54