római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

3.3 diagram: A Balaton partja mentén húzódó lelőhelyek tengerszint feletti középmagasságának és
fennállási idejének összefüggése (*a lelőhelyek egyedi azonosítóival, ld. 4-5. Függelék)
A Balaton közvetlen közelében a megtelepedés hiánya nagy kiterjedésű mocsarakra utal a
déli és délnyugati partnál, illetve az északi parton a Badacsonynál, azonban lecsapolási
munkálatokra utalhat Badacsonytomaj, Szigliget és Balatonederics feltételezett villáinak
partközeli, máig vizenyős területen való fekvése. A római kori úthálózat messze elkerülte a
délnyugati, mocsaras partot. A 19. századig a Zala is Balatonhídvégnél, a Kis-Balatonnál
ömlött a Balatonba, így itt is hiányoznak a villagazdaságok és telepek. A déli part
homokturzásai is ekkorra már teljesen kialakult állapotban voltak, 304 a római korban főként
ezeken a helyeken települtek meg, a berkeket övezően. A Balaton siófoki kifolyása is
létezett már, ha a tó megáradt. 305
Vizsgálataimat a villák és telepek mikroszintjére, a víznyerő helyek és a
lelőhelyek közötti magasságkülönbség analízisére is kiterjesztettem. Az általam vizsgált
lelőhelyek 69 %-a a vízforrások közvetlen közelében helyezkedik el, maximum öt méterrel
magasabb zónában (3.4 diagram és 3.7 ábra, illetve vö. 3.12 ábra). Ez az arány jól mutatja,
hogy a római korban a domboldalak alacsonyabb szakaszain, a vízhez – a korábbi
304 VIRÁG 2005, p. 26.
305 VIRÁG 2005, p. 26.
53