római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

vele / Nyilazá a magas sast, / Vidrát, rókát és farkast.”, 282 azonban többen is római
eredetűnek tartották. 283 A Kikeri-tó közelében több, összefüggőnek tekinthető
villagazdaság is megtalálható, 284 így az átereszes, valószínűleg zsilippel is ellátott gát
római kori eredetét ez a tény is igazolni látszik. Ez a mocsaras, zsombékos terület
különösen alkalmas volt a haltenyésztés céljára történő felduzzasztásra. 285
3.1.2.2 A Balaton-felvidék vízrajzi adottságai
A Birodalom határát képező Duna mellett számos folyó is átszelte Pannoniát: a Dráva, a
Rába és a Marcal, továbbá a Balatonnal kapcsolatban álló Zala, Sárvíz és Kapos. Emellett
fontos szerepet játszik a Balaton és a provincia területén fakadó számos forrás. Mindezek
az adottságok együttesen képezik az egyes települési formák legfontosabb telepítő
tényezőit, így a villagazdaságokét is.
A Balaton-felvidék vízrajzi adottságai tehát kétféle metódusban elemezhetőek:
egyrészt mikroszinten, a villák közvetlen környezetének, másrészt makroszinten a Balatonfelvidék
vízrajzi adottságainak és a Balaton vélhető egykori kiterjedésének vizsgálatával.
Elemzésem a Balaton római kori méreteinek – a villagazdaságok és települések terepi
helyzetének segítségével történő – meghatározását célozza meg, amely magában foglalja a
mikroszintű vizsgálatok eredményeit is.
A hidrológiai témájú mikroszintű elemzések tárgyát a villák és telepek közelében
található források, illetve az egykori vízfolyások helyének meghatározása képezik. Ehhez a
későbbi korok térképei nyújtanak segítséget: többek között a 18-19. századi katonai
felmérések térképlapjainak segítségével meghatározhatóak olyan árulkodó mélyvonalak,
amelyek egykor vízfolyások lehettek. A történeti térképek vizsgálatát kiemelten a mai
Balaton-parti települések római kori villáinak, illetve feltételezhető telepeinek területén is
282 Kisfaludy Sándor verse, in: EÖTVÖS 2008, p. 13.
283 A gátat Rómer Flóris, Rhé Gyula és Póczy Klára római eredetűnek tartják. In: MRT 2 37/7. számú
lelőhely, pp. 161-162. Ld. még PÓCZY 1980, pp. 94-95. (itt nem foglal állást a gát korával kapcsolatban, de
a hitelesítő ásatást sürgeti), HAJNÓCZI 1987, pp. 73-75., HAJNÓCZI 1995, p. 88., továbbá BENDEFY 1969, p.
58. Az MRT 2 azonban a gátat az Újlaki család 15. századi építkezésének tartja, in: MRT 2, p. 162. A gátat
már saját korában is útként használták, in: PÓCZY 2003a, p. 234. Az elmúlt években Rainer Pál kutatta a
gát korszakait a vasútvonal áthelyezésének és a főút kiszélesítésének terve kapcsán, ld. RÉG. KUT. 1999, p.
230., RÉG. KUT. 2000, p. 187.
284 MRT 2 37/10, 37/12 és 37/14. számú lelőhelyek.
285 Ugyanakkor a római korban a nedves, mocsaras talajt csatornázással kiszárították, amely így alkalmassá
vált a mezőgazdasági művelésre, különösen a gyümölcs- és szőlőtermesztésre, in: PÓCZY 2003a, p. 234.
47