római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

felépítésében több típus különíthető el: készülhettek körítőfallal (pl. Baláca) vagy anélkül,
a körítőfalon túl pedig egyéb lehatárolással (pl. árok, vagy Balácán kőfal) is. Méretükben is
eltérőek lehettek (így pl. a provincia keleti szélén húzódó halmok általában kisebbek
voltak). 224 Pannoniában a bennszülött törzsi arisztokrácia körében elterjedt a
kocsitemetkezés, ahol a halott mellett a kocsit és a lovakat is eltemették (pl. Inotán igás- és
hátaslovak sírját is megtalálták). 225 A 2-3. századtól a csontvázas temetkezés volt jellemző
az egész Birodalomban, amely a 4. századra uralkodó típussá vált (a szarkofágok, majd az
ókereszténység megjelenése is, pl. Sopianae). 226
Veszprém megyében négy helyről ismerünk halomsírokat, több sírból álló
csoportot Kemenesszentpéteren, két halmot Várpalota-Inotán, kettő pedig villagazdaság
mellett, attól néhány száz méterre létesült (Balácán és Örvényesen, ld. 2.29, 2.30 és M50
ábra). Kemenesszentpéter területén két helyen is a településhez 227 kapcsolódó halomsírokat
tártak fel a régészek. A Dombi-dűlői tumulus 228 a római korinak feltételezett úttól 50
méterre, délre található, 229 a római kori településtől pedig 100 méterre. 230 A sírt négyszög
alakú sírkertbe foglalták, amelyet V keresztmetszetű árok határolt. 231 A Pagonynak
nevezett területen 232 halomsírmező helyezkedik el: a régészek öt tumulust észleltek, de
ennél több halom létezésével is számolnak. 233 Jellemzően 10-20 méter átmérőjű, 0,5-1,5
méter magas halmok láthatóak itt: Torma István vezetésével 1969-ben két halom
feltárására került sor, amelyekben azonban nem találtak sírokat. 234 A régészek a Dombidűlői
tumulushoz hasonlóan ezt a halomsírmezőt is rómainak feltételezik, 235 amely a római
kori településtől 800-1000 méterre fekszik. 236
224
PALÁGYI 2003b, p. 261. A méretbeli különbségek és a leletanyag sokszor az eltemetettek társadalmi
rangjára is utalhattak, ld. PALÁGYI 1988
225
DAX 1985, p. 39., MÓCSY 1990, pp. 245-246., ZSIDI 2003, p. 253., és PALÁGYI 2003b, p. 258. A
kocsitemetkezés eraviscus jellegzetesség, in: ZSIDI 2003, p. 253.
226
PALÁGYI 1994b, p. 37., ZSIDI 2003, p. 254. és p. 257.
227
Az MRT római villaként határozza meg, ld. MRT 4 37/4. számú lelőhely, p. 128.
228
Az MRT szerint őskori halom, ld. MRT 4 37/2. számú lelőhely, pp. 127-128.
229
Türr Ervin terepbejárása és leletgyűjtése, amely a római úthálózat ezen szakaszának felderítésére irányult.
Az út nyomait a Kemenesmihályfa – Kenyeri (Királykúti-major) – Kemenesszentpéter – Egyházaskesző –
Várkesző – Nagysitke – Nagysimonyi (Ostffyasszonyfa) – Mesteri – Kemeneskápolna nyomvonalon
követte végig. In: MNM RA 142.K.III. és ld. még PALÁGYI 1989b, p. 44: az Egyházaskesző határában
nyugat-keleti, és Kemenesszentpéternél északnyugat-nyugat – délkelet-keleti irányú, ún. Sóhordó út több
kilométer hosszan megfigyelhető. Az útról ld. még MRT 4 37/5. számú lelőhely, pp. 128-129. és TÓTH
2003b, p. 220.
230
PALÁGYI 2000b, p. 17., p. 23. és p. 63.
231
PALÁGYI 2003b, p. 261.
232
MRT 4 37/2. számú lelőhely, p. 129.
233
MNM RA XVIII.230/1969 és PALÁGYI 1989b.
234
Ennek oka lehetett, hogy a halmokat vagy nem temetkezésre használták, vagy a temetkezés a halmon
kívül történt, in: MNM RA XVIII.230/1969.
235
MNM RA XVIII.230/1969
236
PALÁGYI 2000b, p. 17. és p. 63.
40