római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

hogy a közvetlenül a Balaton partján épült villagazdaságok is kifejezetten a halászatra
rendezkedtek be. 186
A mezőgazdasági termelés mellett jelentős volt a helyi piac, azaz a villagazdaság
és közvetlen környékének ellátását szolgáló kézműves ipar is. 187 A kézműipari termelés
tanúi a tégla- és edényégető kemencék, a fémművesség tárgyai (kovácsműhelyek,
ólomöntő műhelyek). Az építkezésekhez szükséges kő- és faanyagban a Balaton-felvidék
bővelkedett, a meszet pedig a telepek közelében égették (pl. Szentkirályszabadja-Romkút
mészégető gödrei). 188 A téglaégető kemencék általában négyszögletűek voltak, közülük
számosat tártak fel az általam vizsgált területen is (pl. Balatonfüred és Csopak kemencéi
önellátásra termeltek bélyeg nélküli téglákat és tegulákat, de Gyulafirátóton is hasonló
kemencét tárt fel Rhé Gyula is a 20. század első éveiben 189 ). Számos fazekas kemence 190 is
ismert: Gyulafirátóton a lokális ipart ellátó szürke házikerámiát, domborműves terra
sigillata utánzatokat, pecsételt kerámiákat gyártottak, a balatonfűzfői fazekastelepen 191
előállított, részben pecsételt kerámiák pedig szintén a környező bennszülött telepek
ellátását szolgálta. Baláca pusztától kissé északra – agyagos területen, a Nagy-kút
közelében –, a Zsófia-lakópark építésekor római kori kemencét és egy fazekasnegyed
határoló falát tárták fel. 192 A Fertő tó környéki Winden am See villagazdaságában mázas
kerámiát állítottak elő. Örvényesen – a bronz lámpa és Minerva-fej leletek tanúsága szerint
– finomkovács műhely működhetett, Badacsonytomaj-Papréten, Balatonfűzfőn, illetve az
Aquincum környéki Kaszásdűlő villájában pedig a félkész termékek tanúsága szerint
fémfeldolgozó- vagy javító műhely lehetett. A már említett Gyulafirátót II. számú
épületéből előkerült Fortuna-, Matronae-, Silvana-ábrázolások helyben készülhettek,
amelyre a sorjás darabok is utalnak, Kékkúton pedig egy ólomlepény bizonyítja a helyi
ólomöntést: ez a tevékenység csak minimális felszerelést igényelt (2.1 diagram).
186 Közvetlenül a tó partján elsősorban a későrómai, Keszthely környéki lelőhelyek létesültek: ennek tehát
stratégiai jelentősége is volt, ld. BÍRÓ 1999 és vö. 3.1 fejezet.
187 A helyi piacra való termelés oka a barbár betörések sokasodása is lehetett, amelynek következtében a
villák egy részét megerősítették a 3-4. század fordulójától, befelé fordultak, és piacuk is beszűkült, in: B.
THOMAS 1959, p. 22., MÓCSY 1990, pp. 130-209.
188 DAX 1985, p. 33., és MRT 1, MRT 2, a romkúti meszesgödörről pedig ld. MRT 2, p. 189.
189 Gyulafirátót részletes bemutatását ld. a 6.1 Függelékben.
190 A 2. században Pannonia még az olyan tömegcikkekből, mint az edények és használati eszközök is
behozatalra szorult. A 3. században már megjelent a tömegtermelés (beindult a hazai termelés, de nem
exportra; a luxuscikkeket, tálakat, ékszereket, szobrokat továbbra importálták), a használati tárgyak
uniformizálódtak. In: FITZ 1982, pp. 26-27., KELEMEN 1980, GABLER 1994a, p. 152. Edényművességre
utaló fazekaskemencék egyaránt előkerültek villagazdaságokból (pl. Gyulafirátót) és vicus jellegű
telepekről is (pl. Berhida, Balatonvilágos): míg a villák nagyobb területeket is elláthattak, addig a telepek
inkább szűkebb, helyi igényeket elégíthettek ki, in: GABLER 1994a, p. 152., és a Balatonvilágos-aligai
telepről BÓNIS 1994, MÜLLER 1994, VÖRÖS 1994.
191 Balatonfűzfő részletes bemutatását ld. a 6.1 Függelékben.
192 Feltárását Palágyi Sylvia és Csirke Orsolya vezette, ld. RÉG. KUT. 2002, p. 246.
35