római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

A 4. században Keszthely környékén magas szintű gyümölcskultúra alakult ki:
szőlőt, mandulát, diót, szilvát, almát, cseresznyét és őszibarackot 180 termesztettek itt.
Pannonia területén olyannyira jelentőssé vált a szőlőtermesztés, hogy Domitianus
rendelete 181 megtiltotta új szőlők telepítését és elrendelte a meglévő szőlők felének
kiirtását a provinciában, a római bor védelmére, illetve a termelt gabona mennyiségének
növelése érdekében. Metszőkések kerültek elő Balácáról, Gyulafirátótról (ezek azonban
nem utalnak kizárólagos szőlőtermesztésre, vinea művelési formára, inkább vegyes
birtokokra gondolhatunk itt), Szentendréről. Szőlőprést ismerünk többek között Winden
am Seeből (2. század első fele, Fertő tó környéke) és Aquincum környékéről. A lugasos
szőlőművelés tanúja a Balácán talált szüretelő jelenetes falfestménytöredék. 182
A fakitermelés, fafeldolgozás a leletek tanúsága szerint is általános tevékenység
volt a villákban (pl. Baláca), hiszen az építkezések (a provincia korai építkezései, illetve
számos melléképületet, illetve tetőt emeltek fából) és a helyiségek, fürdők fűtése nagy
mennyiségű fa- és tüzelőanyagot igényelt. Ráadásul a fontosabb útvonalak mentén is fákat
irtottak a jobb védhetőség érdekében, így a Balaton-felvidék erdőinek nagy mérvű
pusztítása ment végbe a római uralom fennállása alatt. 183
Az állattenyésztés, halászat eszközei is megtalálhatóak a pannoniai
villagazdaságokban. 184 Állattartásra főként a szövés-fonás eszközei utalnak, de egy
vaskolompot is feltártak egy Balaton-felvidéki villa területén, a balácai villagazdaság
pincéjéből 185 pedig állatcsontok és lószerszámok kerültek elő. A haltenyésztés tájban is
megjelenő elemei a Pátka, Öskü és Szentkirályszabadja melletti kőgátak, amelyek
segítségével a környék forrásainak, patakjainak vizét duzzasztották fel, és elképzelhető,
180 Kényes, állandó gondozást igényel, elvadulva nem él meg, in: GYULAI 2001, p. 143. Fenékpusztáról
gabonavermek is ismertek, ld. 6.2 Függelék és RÉG. KUT. 2002, p. 226. A gabonavermek típusairól és a
mezőgazdasági művelés formáiról kiváló képet nyújtanak a britanniai kutatásokat összefoglaló művek:
MORRIS 1979 és TAYLOR 2007.
181 Domitianus rendelete a provinciák szőlőtermesztését és bortermelését kívánta korlátozni. A rendelet
végrehajtásának ellenőrzése elmaradt, ennek köszönhetően Pannoniában a valószínűleg már a rómaiak
előtt meghonosodott szőlő átvészelte ezt az intézkedést. Ld. Suetonius: De vita duodecim Caesarum
(Caesarok élete) VIII. könyv Domitianus 14., in: SUETONIUS 1964, p. 320., Kis Ferencné fordítása, továbbá
DAX 1985, p. 32., HAJNÓCZI 1987, p. 14. és LAPOSA 1988, p. 24.
182 DAX 1985, p. 32. A szőlőművelésről ld. még PÁKAY 1971, pp. 95-96. és GYULAI 2001, pp. 144-146.
183 B. THOMAS 1959, p. 21. Mindemellett a fakitermelést üzletszerűen is végezhették, in: BÍRÓ 1999.
184 Ezek az állattartáshoz kapcsolódó leletek minden bizonnyal összefüggnek a mezőgazdasági művek
írásaival is: az állatokat makkoltatták, legeltették, valamint fontos volt a juhtenyésztés és gyapjúkészítés.
In: GABLER 1994a, p. 152., BÍRÓ 1999 és B. THOMAS 1969, p. 142. a nagyvázsonyi, halászt ábrázoló
sírkőről (vö. 3.1 fejezet).
185 Az élelem és konyhai eszközök tárolására szolgáló pincében legnagyobb arányban sertés és szarvasmarha
csontjait azonosították, emellett több, a belterjes állattartás nyomaira utaló kiskérődző (vö. Vergilius,
Columella), továbbá szárnyasok és kutyák csontjait. Kisebb mennyiségben vadászott állatok (őstulok,
gímszarvas, őz, vaddisznó) csontjai is előkerültek: kis számú előfordulásuk megváltozott vadászati
szokásokat jelez. A Balaton-felvidéken nagyvadakra (az őstulok már ritka nagyvadnak számított a római
korban) és vízimadarakra vadásztak. In: SEY 1992a, pp. 120-121.
34