római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

A szőlőtermesztés és borkészítés a legjövedelmezőbb ágazatok egyike volt. 159 A
szőlő futtatására számos módszert alkalmaztak (2.6-2.8, 2.12 és 2.13 ábra), 160 amelyek
közül három típust alkalmaztak Italián kívül, a provinciákban. Támaszték nélküli futtatás
módszere volt a vitis prostrata, ahol az ágak a földön terültek szét (ez a módszer sok, de
rossz minőségű termést hozott, a kártevők is könnyen hozzáférhettek), míg a másik fő
módszer az ún. vitis capitata volt, ahol a szőlőtőkét törzsesre nevelték (ez már jobb
minőségű termést biztosított): ezt, a mai neveléshez hasonló futtatást is a provinciákban
alkalmazták. Pannonia falfestmények ábrázolásain is megjelenik a lugasos futtatású
pergula, amellyel csemegeszőlőt termesztettek: ez a módszer nemcsak díszítő szerepet
töltött be, hanem árnyékoló tulajdonsággal is bírt, így ezt a típust elsősorban forró
területeken alkalmazták.
A régészeti leletek között számos mezőgazdasági eszköz is akad, amelyek főként vasból
készültek. A szakíróknál rengeteg kifejezés megjelenik az eszközökre vonatkozóan, így
ezeket nehéz pontosan beazonosítani. A Birodalom különböző adottságú területein, másmás
talajviszonyokon eltérő hagyományok alakultak ki, változatos termesztett
növényekkel, amelyek megművelése más típusú és nevű eszközöket igényelt. Az eszközök
a kézi- és ún. gépesített eszközök két fő csoportjába sorolhatóak. 161 A kézi szerszámok
(2.14-2.15 ábra) jelentős csoportját képezték az ásók, kapák, a csákányok, fejszék (pl. a
bidens, a két ágú kapa, boronakapa, amely az olívatermesztéshez, keményebb, köves
talajokhoz ideális, kisebb fejű típusait pedig a szőlőben használták), amelyek egyes formái
a mai eszközök között is megtalálhatóak. A kések és sarlók csoportjában is számos típust
különböztettek meg a szakírók: a culter fogalma az általános késeket, míg a falx a
mezőgazdasági késeket jelentette. Ez utóbbin belül több altípus is elkülöníthető: a falx
arboraria (fametsző kés), falx silvatica (vagy falx vinitoria), a falcula vineaticát (vagy
falcula) szőlő szüreteléséhez 162 használták, a falx stramentaria (vagy falx messoria) pedig
a gyümölcsmetsző kés volt. A „gépesített” szerszámok közé az eke borona, cséplőgép és az
aratógép tartoznak.
159 A szőlő iugerumonként 200 sestertius hasznot hozhatott, ezzel szemben a legelő és erdő iugerumonként
100, míg a szántó csupán 48 sestertiust termelt, ld. BÍRÓ 1999. A szőlő- és borkultúráról, és azok
művészetekben való megjelenéséről ld. még LOESCHKE 1933, illetve YOUNGER 1966.
160 Ld. id. Plinius: Naturalis historia (A természet története) 14.3, in: PLINIUS 1987, pp. 38-39., és WHITE
1975, pp. 19-23., valamint JASHEMSKI 1979, p. 212.
161 Ld. WHITE 1975
162 A szőlő szüretelésének ideje (vindemia) augusztus végén kezdődött, de hagyományosan október 5-re esett.
A szőlőmetsző kés leletek jellemzően a villagazdaságokhoz köthetőek, ld. MÜLLER 1994, p. 191.
31