római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

a tűzifát is). Ez a birtoktípus az i. e. 2. századtól jelent meg és az életszínvonal növekedését
hozta magával a városokban.
Varronál három további birtoktípus is megjelenik: a már említett vegyes birtok, a
nagyméretű állattenyésztő birtok, valamint az ún. pastio villatica. A rendszerint nagyobb
kiterjedésű vegyes birtokokon a gabona, szőlő, olaj, takarmánynövények, legelők,
háziállatok együttesen, közel azonos arányban helyet kaptak. A nagyméretű állattenyésztő
birtokok Italiában a legelőkért folyó kezdeti harcokból alakultak ki, amelynek
következtében egyre több területet vontak be: nyáron a hegyekben, télen a síkságokon,
farmokon legeltették az állatokat. Bevétel szempontjából Varro rangsort állított fel: a
legértékesebb gyapjút az állatbőr, a hús, majd a tejtermékek követik. A pastio villatica 156 a
luxuscikkekre specializálódott birtokok elnevezése volt: vadmadarakat (pl. pávát) tartottak
itt, vagy egzotikus növényeket, fűszereket termesztettek. Ez a művelési mód nagy
befektetést igényelt és nagy kockázattal járt, ugyanakkor a profit is hatalmas lehetett.
2.1.2 A TERMESZTETT FAJOK, SZŐLŐMŰVELÉS
„A kert volt Rómában a szegény ember gazdasága: a nép fiainak a kert pótolta a piacot, és
ez mennyivel tisztességesebb életre adott lehetőséget!” 157
(Plinius: A természet históriája.)
A szőlő és az olíva termesztése számítottak tehát a legfontosabb ágazatoknak a római kori
mezőgazdaságban, ezért a források is főként ezeket tárgyalják részletesen. A
szőlőtermesztésről Cato, Varro, Columella és Palladius is írtak. 158 A szőlőbirtok, a vinea
ideális tájolásáról a szakírók véleménye megoszlott: míg Vergilius a nyugati, addig
Columella a keleti vagy déli kitettséget tartotta célszerűnek (szerinte szinte bárhol lehet a
sok gondozást igénylő szőlőt termeszteni, csak a nagyon forró vagy nagyon hideg éghajlat
nem alkalmas erre). Plinius véleménye szerint azonban mindig az adott birtok adottságaitól
függ az ideális helyszín kiválasztása, ki kell tapasztalni az arra legalkalmasabb területet.
156
A pastio szó jelentése legelő.
157
Id. Plinius: Naturalis historia (A természet története) 19.19., in: PLINIUS 1987, p. 172., Tóth Sándor
fordítása
158
Az olíva termesztésére (ld. WHITE 1975, pp. 225-233.) a pannoniai klíma nem bizonyult alkalmasnak,
ezért ennek részletes bemutatásától eltekintek.
30