római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

több kisbirtok is létesült. A legáltalánosabbnak tekinthető középbirtokok 80-500 iugerum
(20-125 ha) területűek, a nagybirtokok pedig ennél nagyobbak voltak (500 iugerum, azaz
125 ha felett). 152 Plinius elítélte a nagybirtokokat: „A régiek úgy gondolták, hogy a
földművelésben mértéket kell tartani, hiszen úgy vélekedtek, hogy előnyösebb dolog
kevesebbet vetni és többet aratni. … És az igazat megvallva Italiát és valójában már a
provinciákat is a nagybirtokok tették tönkre…” 153
A művelés formája, menedzselése alapján négy fő típus határolható el aszerint,
hogy a tulajdonos és családja maga művelte földjét, vagy rabszolgával dolgoztatott. E két
típus mellett bérleményeket is találunk: a már említett partiario a megosztott munka volt,
ahol a colonus partiarius, a rész-bérlő átvett egy bizonyos munkafolyamatot, a munka
többi részét pedig általában a tulajdonos maga végezte. A locatio a teljes terület, munka –
rövid lejáratú, vagy kedvezőbb díjú örökös – bérbeadását jelentette, amelynek során a
colonus meghatározott, a terméshozamtól független összeget fizetett a birtok
tulajdonosának.
A termelési rendszer, művelési mód, a termesztett fajok alapján hat típus állítható
fel. Catonál jelenik meg a vinea és az olivetum fogalma. 154 A vinea, azaz a szőlőbirtok 100
iugerum (25 ha) birtokon 65-70 iugerumnyi (16,25-17,5 ha) területen termesztett szőlőt
jelentett (a többi területet az emberek és állatok ellátására szolgáló gabonatermesztés és
szántó céljára tartották fenn, valamint fás, nádas területek, és a szüretelésnél használt
kosarak készítéséhez szükséges fűzfás ligetek is megtalálhatóak voltak). Ez a birtokméret
évi 260-280 culeus bort (kb. 1.000 hl) termelt (2.6-2.8 ábra). Az olivetum, az
olívaültetvény, 240 iugerum (60 ha) birtokon 200 iugerum területen (50 ha) termesztett
olívát jelentett (a többi terület kiszolgáló funkcióval bírt, illetve gyümölcsös volt): ekkora
területen közel hatezer olajfa fért el, amely hatalmas bevételt jelentett (2.9-2.11 ábrák). 155
Catonál megjelenik a praedium suburbanum (más néven fundus suburbanus),
azaz a külvárosi, városszéli birtok fogalma is: ezeken a földeken a városi piacra termeltek a
mindennapi élethez szükséges árukat (tejet, tojást, baromfit, desszertszőlőt, olívát, virágot,
Columella pedig megemlíti az itt termelt mazsolát, gesztenyét, mandulát, diót, birsalmát, és
152
Nagybirtokok esetében jellemző több, elszórtan elhelyezkedő birtoktestről beszélhetünk. Erről ld. PLINIUS
1981, III.19., pp. 98-99., Muraközy Gyula fordítása
153
Id. Plinius: Naturalis historia (A természet története) 18.7.35., in: BORHY 2003, p. 122., Nagy Levente
fordítása, és más fordításban ld. PLINIUS 1987, p. 139.
154
WHITE 1975, p. 213. és Cato: De agri cultura (A földművelésről) I.7., in: BORHY 2003, p. 123., Kun
József fordítása
155
WHITE 1975, p. 114. és p. 213., valamint Cato egy 120 iugerumos olivetumra két sajtolót és
zúzómalmokat javasolt, „ha az ültetvény jó, sűrűn ültetett és jól gondozott.” In: Cato: De agri cultura (A
földművelésről) V. 5. In: BORHY 2003, p. 126., Kun József fordítása
29