római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem
római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem
római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
értékesítésénél. 146 Egy birtok akkor jövedelmező, ha a termelt áru elszállításának költségei<br />
kedvezőek, illetve ha a gazdaságnak szükséges anyagok beszállítása kedvező: „ha …<br />
városok vannak a közelben, vagy gazdag embereknek bőven termő földjei és gazdaságai,<br />
ahonnan olcsón tudod megvásárolni azt, amire szükséged van a birtokon, s akiknek el lehet<br />
adni azt, amiből felesleg van, … akkor jövedelmezőbb lesz a birtok, mint hogyha távolról<br />
kellene behozni, néha még annál is, mint hogyha a saját birtokodon való megtermeléssel<br />
tudnád előállítani.” 147 Ugyanakkor álljon rendelkezésre megfelelő és jó minőségű út vagy<br />
folyó is a termények szállítására. 148 Varro a birtok felszerelésére vonatkozóan három<br />
csoportot különített el: a szerszámokat, a napszámosokat és az állatok munkaerejét.<br />
Hangsúlyozta, hogy bármi, amit el lehet készíteni a birtokon, azt nem szabad megvenni,<br />
önellátásra kell törekedni. 149<br />
Columella az ún. vegyes birtokot tartotta a legjobb gazdálkodási formának, ahol a<br />
gabonatermesztés, az olaj- és szőlőültetvények, az állattartás és legeltetés együttesen jelen<br />
van. Szerinte az összefüggő nagybirtok kerülendő, mert azt a tulajdonos számára nehéz<br />
bejárni, ellenőrizni, így inkább a kisbirtokokat részesítette előnyben, vagy pedig – javaslata<br />
szerint – a nagybirtokot ki kell adni több bérlőnek, ennek gyakorlata azonban inkább az 1.<br />
század végétől, Plinius korától terjedt el. Plinius 2. századi írásában 150 megemlítette, hogy<br />
gondja akadt a bérlőkkel, akik nem tudták fizetni a bérleti díjat. Ugyanis míg korábban az<br />
ún. partiario rendszere uralkodott, ahol a birtokokon zajló tevékenységeket megosztották,<br />
azaz egy adott munkarészt adtak ki egy bérlőnek (nem fix összegért, hanem a terményen<br />
osztoztak a tulajdonossal), Plinius idejében már a locatio volt jellemző, amelynek<br />
alkalmával a teljes területet bérelték (hagyományosan 5 évre, fix összegért, így a bérlő az<br />
extra jövedelem érdekében a hatékony termelésre törekedett).<br />
A <strong>római</strong>ak birtokait többféle módon kategorizálhatjuk: 151 méretük, a művelés formája,<br />
továbbá a termelési rendszer, a termesztett növények alapján. A méret alapján<br />
megkülönböztethető a kis-, közép- és nagybirtok. A kisbirtokok, amelyek rendszerint 10-<br />
80 iugerum (2,5-20 ha) nagyságúak voltak, a császár<strong>kori</strong>g léteztek. Ezek jellemzően<br />
önállóak voltak, vagy egy nagybirtok bérleményeként álltak fenn. Aquincum környékén<br />
146 Varro: Rerum rusticarum libri tres (A mezőgazdaságról) 1.4.1-2., in: BORHY 2003, p. 121., Kun József<br />
fordítása<br />
147 Varro: Rerum rusticarum libri tres (A mezőgazdaságról) 1.16.3., in: BORHY 2003, p. 124., Kun József<br />
fordítása<br />
148 Varro: Rerum rusticarum libri tres (A mezőgazdaságról) 1.16.6., in: BORHY 2003, pp. 124-125., Kun<br />
József fordítása<br />
149 Varro: Rerum rusticarum libri tres (A mezőgazdaságról) 1.16.3., in: BORHY 2003, p. 124., Kun József<br />
fordítása<br />
150 PLINIUS 1981, IX. 37., pp. 307-308., Muraközy Gyula fordítása<br />
151 Heinz Dohr birtokkategóriái, ld. WHITE 1966, p. 249.<br />
28
Change language