római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

és Palladius 137 voltak, akiktől a birtoktestekről, gazdálkodási formákról és folyamatokról, a
termesztett növényfajokról is értesülünk. Vergilius 138 és id. Plinius 139 is említést tettek
mezőgazdasági tevékenységekről, villákról, növényekről.
Cato a földbirtok vásárlásának szempontjairól írva kiemelte a szomszédok
jólétének megfigyelését: ha azok jól élnek, akkor bizonyára kedvező az éghajlat, jó a talaj a
megvételre szánt területen. 140 A legfontosabb szempontok az ideális birtokra vonatkozóan,
hogy „lehetőleg hegy lábánál feküdjék”, és „délnek nézzen, egészséges vidéken”, legyen
elegendő „munkás meg jó víztároló”, továbbá „a közelben nagyobb város, tenger vagy
folyó, amelyen hajók közlekednek, vagy forgalmas jó út”. 141 Az ideális birtok 100 iugerum
nagyságú (25 ha). 142 A majorság „legyen jól ellátva épületekkel”, és fontos a terméshozam,
a gazdálkodáshoz szükséges eszközök mennyiségének megfigyelése is a vásárlást
megelőzően. 143 Cato rangsort is felállított a művelési ágak alapján: első és legfontosabb „a
szőlő, ha jó bort és sok bort terem, második az öntözéses konyhakert, harmadik a füzes,
negyedik az olajfaültetvény, ötödik a rét, hatodik a gabonaföld, hetedik a lombadó erdő,
nyolcadik a futtatott szőlős erdő, kilencedik a makkoserdő”. 144 Cato a jól kiépített
gazdasági épület (villa rustica) fontosságát hangsúlyozta: az épületeken túl a birtok
gazdasági felszerelései közé tartozott az olaj- és/vagy borpince (cella olearia, illetve cella
vinaria) a hordókkal (dolia), és a jó sajtolók (torcularia). 145
Varro szerint a földművelés célja a haszonra és élvezetre törekvés (ad utilitatem
et voluptatem): „a haszon szerzi meg a jövedelmet, az élvezet a gyönyörködést; a fontosabb
szerepet az játssza, ami hasznos, mintsem az, ami gyönyörködtet.” A jövedelmezőség
mellett ugyanakkor a birtok szépségének fontosságát is kiemelte, amely előnyt jelent az
137 Rutilius Taurus Aemilianus Palladius (i. sz. 4-5. század), földbirtokos. Elődei (pl. Columella) és
személyes tapasztalatai alapján írta meg 15 kötetes Opus agriculturae (A mezőgazdasági munka) című
művét a mezőgazdaságról, hónapok szerint felsorolva a legfontosabb munkálatokat. In: FINÁLY 1884 és
PECZ 2002
138 Publius Vergilius Maro (i. e. 70-i. e. 19), négykötetes Georgica (A földművelés) című műve nem
mezőgazdasági kézikönyv: a földművelést mint az emberi kultúra szimbólumát jeleníti meg, amelyben a
kemény munka meghozza gyümölcsét, azaz elvezet a művészetek, tudományok felfedezéséhez, a római
állam létrehozásához. In: ADAMIK 2009, pp. 290-294. és pp. 298-305. és BORHY 2003, p. 482.
139 Gaius Plinius Secundus (i. sz. 23-79), katona, kormányzó. Egyetlen műve maradt fenn, teljes egészében, a
77-78 folyamán kiadott Naturae historiarum triginta septem (röviden Naturalis historia, azaz A természet
története harminchét könyvben): lexikonnak szánt, gyakorlati hasznosságú, egyedülálló műve könyvenként
tárgyalja többek között a földrajz, néprajz, antropológia, zoológia, valamint a mineralógia témaköreit. In:
PLINIUS 1987, pp. 197-199. és ADAMIK 2009, pp. 469-473., továbbá BORHY 2003, p. 478.
140 Cato: De agri cultura (A földművelésről) I.2., in: BORHY 2003, p. 123., Kun József fordítása
141 Cato: De agri cultura (A földművelésről) I.7., in: BORHY 2003, p. 123., Kun József fordítása
142 Cato: De agri cultura (A földművelésről) I.7., in: BORHY 2003, p. 123., Kun József fordítása; 1 iugerum =
704 négyszögöl = 0,252 hektár, in: HEIMBERG 1977, p. 17. és DAX 1985, p. 31.
143 Cato: De agri cultura (A földművelésről) I.4-5., in: BORHY 2003, p. 123., Kun József fordítása
144 Cato: De agri cultura (A földművelésről) I.7., in: BORHY 2003, p. 123., Kun József fordítása
145 Cato: De agri cultura (A földművelésről) V. 2., in: BORHY 2003, p. 126., Kun József fordítása
27