római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

2.1 MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG
A mezőgazdasági és kézműves termelésre szakosodott Balaton-felvidéki villagazdaságok
életének megismeréséhez, a táji és kulturális elemek összefüggéseinek vizsgálatához
nélkülözhetetlen a római kori agrikultúra részletesebb ismertetése. Erről számos forrás ad
képet: a szakírók (auctorok) művein túl kiemelkedő fontosságúak a lakóházak és villák
falfestményeinek és padlómozaikjainak (2.2 ábra) ábrázolásai, 131 továbbá a feltárt leletek
(így többek között miniatűr leletek is előkerültek mezőgazdasági szerszámokról, amelyek a
művelési ágakról árulkodnak, ld. 2.3 és 2.4 ábra). Mindemellett – ritkább esetben – a légi
felvételek is árulkodhatnak a római kori birtokstruktúráról és művelési formákról (2.5
ábra).
2.1.1 A MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁLATOK FORRÁSAI
Az ókori szerzők a villák létesítéséhez a hely kiválasztásától, az épületek elhelyezésén és a
szerszámok megválasztásán, a növények telepítésében is hasznos tanácsokkal látták el a
földbirtokok tulajdonosait. A villagazdaság előnyére vált, ha a körítőfalon belül vagy a
közelben volt víz, ha volt benne jó konyha, s a birtok nagyságának megfelelő pince. 132 A
legkiemelkedőbb mezőgazdasági auctorok Cato, 133 Varro, 134 Columella, 135 ifj. Plinius, 136
131 A növényi és figurális díszítésű mozaikok szép példái láthatóak a görögországi római villák mozaikjain is
(pl. Anaploga, Argos, Athen, Chalcis), ld. MILLER 1972, WAYWELL 1979. A tájképábrázolásokról
részletesebben ld. ANDERSON 1987, p. 130. és p. 135., illetve KOTSIDU 2007.
132 DAX 1985, p. 30.
133 Marcus Porcius Cato (i. e. 234-i. e. 149), földműves, katona, szónok. Egyetlen fennmaradt műve a De agri
cultura, amelyben 162 rendszerezetlen fejezetben, a birtok kiválasztásától a ház urának kötelességein át a
különféle folyamatokig, a földművelés és az állattartás, a hatékony munka és a haszonra termelés dícséretét
zengi. In: ADAMIK 2009, pp. 123-124. és pp. 127-129. és Cato: De agri cultura (A földművelésről), in:
BORHY 2003, p. 123, pp. 126-128. és pp. 134-137., valamint p. 467.
134 Marcus Terentius Varro (i. e. 116-i. e. 27), író, polihisztor, földbirtokos. Egyetlen műve maradt csak fenn
teljesen, a Rerum rusticarum libri tres (A mezőgazdaságról három könyvben), amelyben tiszta
felépítésben, irodalmi formában, dialógusok keretében ír a mezőgazdasági munkálatokról. In: ADAMIK
2009, pp. 257-259. és pp. 262-265. BORHY 2003, pp. 121-122. és pp. 481-482.
135 Lucius Iunius Moderatus Columella (i. e. 1. század) tizenkét kötetes műve, a De re rustica a
legterjedelmesebb ismert mezőgazdasági munka: többek között a birtok kiválasztását, a villa
legszükségesebb épületeit is tárgyalta. Columella célja az volt, hogy művével felhívja a figyelmet arra a
tényre, hogy a termelés hanyatlásának nem a terméketlen föld, hanem a hozzá nem értés az oka: a gabonát
külföldről kell behozni, mert a földesurak a városokban, a fürdőkben múlatják idejüket. In: ADAMIK 2009,
pp. 468-469. és BORHY 2003, p. 468.)
136 Gaius Plinius Caecilius Secundus (i. sz. 61 körül-111/113) számos tisztséget elnyert politikus, író. Tíz
könyvből álló levélgyűjteményéből (Epistulae) a Traianus-kori életmódra nyílik rálátás, némely levelében
birtokairól is ír (pl. Etruria), illetve a földbirtok vásárlásának szempontjait elemzi. In: PLINIUS 1981 és
ADAMIK 2009, pp. 578-585. továbbá BORHY 2003, p. 477.
26