római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

továbbá kisbirtokokról is beszélhetünk. 109 A legnagyobb villagazdaságoknak
hozzávetőlegesen négy hektár nagyságú vagy még nagyobb körülkerített területe volt (pl.
Baláca kilenc hektár, Bruckneudorf ma ismert kiterjedése közel 6,5 hektár), közel 1000-
1200 m 2 -es lakóházzal és külön álló fürdővel, a gazdasági épületek pedig főként az udvar
fala mentén sorakoztak. A középudvaros épülettípus elsősorban ennél a nagyságrendnél
jelenhetett meg. A kisebb villagazdaságok udvara nagyjából egy hektár nagyságú volt,
amelyen kisebb, 150-500 m 2 alapterületű lakóház állt, ezek többnyire a fürdőhelyiségeket
is magukba foglalták. 110
A villák lakóövezetéhez minden bizonnyal díszkertek is tartoztak, amelyek gyökereit – a
főépületek alaprajzi típusainak kialakulásához hasonlóan – a városokban kereshetjük (ld.
1.26-1.31 ábra). 111 A városi kertek (hortus) néhány gazdagabb példától eltekintve kis
méretűek voltak, és elsősorban díszítő célt szolgáltak: viridariumok voltak, ahol a díszítő
virágok mellett a hasznos fűszer- és gyógynövények is helyet kaptak. 112 A kerteket az
épületekkel összhangban, architektonikus formákkal alakították ki.
A vízvezetékek megjelenése a lakóházak fogadóhelyiségének, az atriumnak
berendezésében is átalakulásokat okozott: impluviumát, amelyre többé nem volt szükség
eredeti esővízgyűjtő szerepében, ekkor szökőkutakkal vagy szobrokkal kiegészített,
márvánnyal burkolt díszmedencék váltották fel. 113 A belső kerteket, peristyliumokat is
szobordíszekkel és bonyolult, szökőkutas medencerendszerekkel ékesítették (1.32 ábra). A
szökőkutak és medencék változatos kiképzését bizonyítják Conimbriga 114 feltárt
lakóházainak udvarai is: a városba a jól kiépített vízvezetéken érkezett a víz, amelynek
109 Ld. MÓCSY 1990, p. 127., p. 222., p. 226. és p. 231.
110 MÓCSY 1974, pp. 170-171., MÓCSY 1995, p. 159.
111 A városi lakóházak és kertjeik kialakulásának, fejlődésének és felépítésének kutatásához a legjobb
példákat a Vezúv déli és nyugati lankáinál, a Nápolyi-öbölben fekvő Pompeji és Herculaneum lakóházai
szolgáltatják, amelyek i. sz. 79-ben, a Vezúv kitörésekor pusztultak el. Pompeji utolsó évtizedeiben az
előkelő házakat a császárkori díszes kialakítású villák hatására változatosabb és kötetlenebb formák, az
egyéni ízlés érvényesülése jellemezte, a telkek méretét, a házak felépítését azonban a város nagyarányú
beépítettsége befolyásolta. Míg ekkoriban vidéken a városi lakóházak kényelmét másolták, addig a
városokban igyekeztek a pihenésre szánt villák tágasságát megteremteni minél nagyobb peristyliumok és
díszes kertek kialakításával: többek között a Casa dei Vettii (más néven Domus Vettiorum, a Casa de
Loreio Triburtino (más néven Casa di Octavio Quartio) és a Casa de Iulia Felix is jelentősebb kertekkel
rendelkeztek. Pompejiről ld. HAJNÓCZI 1967, p. 343., CASTIGLIONE 1971, p. 130., CASTIGLIONE 1973, pp.
53-54. és pp. 62-65., CASTIGLIONE 1979, pp. 15-30., VARONE 1995 és RANIERI PANETTA 2005, pp. 42-47.,
a Vezúv kitöréséről ld. PLINIUS 1981, VI. 16., pp. 183-186., Maróti Egon fordítása. Herculaneumról pedig
ld. CASTIGLIONE 1979, pp. 30-34. és pp. 132-134.
112 A decus, utile, azaz a szépség és hasznosság kettős eszményének elve nemcsak a városok, házak, villák
helyének kiválasztásakor (többek között, hogy legyen a közelben víz, út, vagy termékeny föld), hanem a
kertek kialakításakor is érvényesült; in: RANIERI PANETTA 2005, p. 379.
113 RANIERI PANETTA 2005, p. 263. és pp. 310-313. Livia Prima Portai villájának kertjét csigaházakkal és
kagylóhéjakkal is dekorálták, ld. PINTO-GUILLAUME 2002, pp. 54-55.
114 A csak kis részén feltárt Conimbriga Pompejihez hasonló felépítésű nagy méretű, virágzó város volt az
ókori Lusitaniában (ma Portugália), ld. ALARCÃO 2000, CORREIA 2008
22