római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

helyiségekkel rendelkező I. számú főépületet tekinthetjük (1.17 ábra): a 24 helyiséges
épületet Rhé Gyula egyperiódusúnak tartotta, 678 azonban B. Thomas Edit, Rhé leírásait
elemezve, két korszakot határozott meg. Véleménye szerint az első periódus az itáliai
lakóház teljes utánzásából született, 679 délen nyíló bejárattal (1.18 ábra), a második
korszakában pedig két helyiséget alakítottak át fürdő céljára, néhány további helyiséget is
– a pannoniai klímához alkalmazkodva – fűthetővé tettek, a bejáratot pedig a nyugati
oldalra, a két sarokrizalit közé helyezték át (1.19 ábra). Később a bejáratnál porticust
húztak fel, és megépült az apszisos helyiség az északi oldalon. 680
A pars rusticába sorolható az összes többi épület, amelyek minden bizonnyal
raktár (a négy saroktoronnyal megerősített III. számú épület (M86 és M87 ábra), 681
ahonnan a mezőgazdasági vaseszköz leletek zöme is előkerült, valamint a feltehetően
fakonstrukciós V. számú épület 682 ), ólomöntő műhely (a két, egymáshoz a sarkaikon
csatlakozó helyiségből álló II. számú épület, 683 amelyet kövezett út kötött össze a III.
számú épülettel), és a feltételezhetően fürdő céljára szolgáló négyhelyiséges, apszisos
bővítményű épület (IV. számú épület 684 ), valamint a téglaégető kemencék. Gyulafirátóton
két kisebb és két nagyobb, de hasonló szerkezetű kemencét tárt fel Rhé Gyula. A két
nagyobb, téglalap alakú, földbe mélyített kemence az épületek és a forrás között
helyezkedett el: formájuk alapján téglaégető kemencék voltak, amelyben rendszeresen
égettek nagyobb kerámiát is. A Rhé Gyula által közölt metszetrajz alapján az egyik,
téglafalazású kemence égetőtere 3,2 m hosszú volt, a középen futó, szakaszonként
boltozott tüzelőcsatorna a keleti oldalról, a források felől nyílt (M88 és M89 ábra). 685
Az épületek mennyisége, mérete és minősége alapján a villához kapcsolódóan
középbirtokra következtethetünk, amely – a kemencék és a kerámia-leletek 686 tanúsága
szerint – saját kézműves iparral rendelkezett, önellátás és a közeli villatgazdaságok
kiszolgálása céljából. A leletek között egyaránt találunk ólom fogadalmi ajándékokat 687 és
vaseszközöket 688 is, amelyek a villagazdaság összetett funkciójára utalnak. Az ólom leletek
között felismerhetőek Isis-Fortuna, 689 Silvana 690 és Matronae istenségek, de egyúttal a
rontott és félkész darabok jelenléte is helyi ólomöntésre utalnak. A vaseszközök pedig a
678
RHÉ 1904, p. 248., HAJNÓCZI 1975, pp. 21-23.
679
Első lakóját és építtetőjét itáliai telepesnek tartja, in: B. THOMAS 1961, p. 18.
680
MRT 2, p. 96., B. THOMAS 1961, p 18., B. THOMAS 1964, pp. 36-40.
681
MRT 2, p. 96., B. THOMAS 1961, p 18., B. THOMAS 1964, p. 46. és HAJNÓCZI 1975, pp. 36-37.
682
B. Thomas Edit fazekaskemence szárítóhelyiségének tekinti, in: B. THOMAS 1964, p. 48.
683
B. THOMAS 1961, pp. 18-20., B. THOMAS 1964, pp. 40-43.
684
MRT 2, p. 96., B. THOMAS 1964, pp. 46-47., PALÁGYI 2003a, p. 239.
685
RHÉ 1906, pp. 11-20., PALÁGYI 1994a, pp. 222-224., ill. ld. még LŐRINCZ 1981, pp. 77-93. Hasonló
kemencéket tártak fel Alsóörs-Kermencs-réten, Berhida-Nagygizderen és a balatonfüredi Baricskadűlőben,
illetve Siskén is, in: PALÁGYI 1994a.
686
A jó minőségű, főként szürke kerámia a drága import terra sigillatakat helyettesítette, in: B. THOMAS
1959, p. 24.
687
A II. számú épület leletei, amelyek keltezése a 2. századdal zárul, ld. B. THOMAS 1952 és B. THOMAS
1961, pp. 18-20. Megformálásuk az őslakosság istenképzetét tükrözi, ld. B. THOMAS 1959, p. 24.
688
A III. számú épület leletei, valamint a villagazdaságtól északkeletre elrejtett vaseszközökről ld. PALÁGYI
2000a, p. 21.
689
B. THOMAS 1952, p. 36., B. THOMAS 1961, p. 20.
690
Silvanus és Silvana kultuszáról ld. FITZ 1982, p. 37.
213