római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

oldalon nyílt, a délkeletről kapcsolódó kisebb helyiség pedig későbbi építésű porticus
lehetett. 627
A római kori épületek maradványaira rátelepedett a veszprémfajszi templomtól
egykor dél-délnyugatra elterülő középkori falu. Ennek nyomai főként a főépülettől keletre
láthatóak, így többek között a XVII. számú épület maradványait is többször
megbolygatták. 628
Környezeti szempontból a nagy kiterjedésű, hosszú életű villagazdaság 315-340
m magasságon (a körítőfalak által határolt terület 325-338, a főépület 332-334, az Ányoskút
pedig kb. 327 m-nél található), keleti kitettségű sík, löszös területen, podzolos barna
erdőtalaj felett helyezkedik el (M45-M48 ábra). A villagazdaság központjától néhány száz
méterre, észak-északkeleti irányban létesült a birtok egyik tulajdonosának sírhelye, a
Likas-dombi tumulus. 629 A halomsír a 355 m magas Likas-domb délnyugati lábánál, kb.
348 m tengerszint feletti magasságon fekszik.
A balácai villagazdaság napjainkban is egy mezőgazdasági terület közepén
helyezkedik el. Az 1994 óta működő, és fokozatosan kiépülő kiállítótér körül napjainkban
is feltárások zajlanak. A terep nagyjából sík, a halomsírtól az Ányos-kútig fokozatosan lejt.
A villa körítőfalai a légi felvételek és térképek tanúsága szerint is nagyjából a mai földutak
mentén futottak. A villagazdaság délnyugati szakaszán feltárás Rhé Gyula kutatása óta
még nem történt, a falak az ún. negatív növényi jelenségekből körvonalazódtak ki (ld.
korábban, 3.29 és 3.30 ábra). Itt ma az országúttól futó bekötőút halad át, valamint egy
kisebb parkolót is kialakítottak.
6.1.13 ÖRVÉNYES, HOSSZÚRÉTEK
Örvényes és Balatonudvari községek határán, a Balaton partjának közelében fekvő
Hosszúrétek római kori villagazdaságánál, 630 a Tihanyi-félsziget déli öblére néző
Szilváskúti-dűlőben 1958-1962 között zajlottak régészeti ásatások, Szentléleky Tihamér
vezetésével: ennek során négy épületet tártak fel (M49 ábra), köztük egy önálló fürdőt az
ekkor bozótos, sziklás, művelés alatt nem álló földrészleten, amelyet legelőként használtak
(M50 ábra).
A feltárás a 2. században létesült I. számú, középfolyosós, falfestményekkel
díszített, terrazzo, valamint mozaik padlós épület területén kezdődött meg a kutatási terület
legmagasabb, dél felé enyhén lejtő részén. Az 1. században még lakógödrök voltak itt. Az
627 HAJNÓCZI 1994, p. 232.
628 RÉG. KUT. 1998, p. 158., PALÁGYI 2001, p. 203.
629 Bővebben ld. 2.2 fejezet.
630 Ld. MRT2 35/5. lelőhely, p. 154.; ill. B. THOMAS 1961, pp. 35-36., B. THOMAS 1964, pp. 107-108., B.
THOMAS 1969, p. 143., HAJNÓCZI 1975, pp. 30-31., HAJNÓCZI 1987, pp. 73-74., HAJNÓCZI 1995, p. 92. A
villagazdaság és a halomsír megőrzésének érdekében a 30/2005. (XII.7.) NKÖM rendelet kiemelten védett
régészeti lelőhellyé nyilvánította a területet.
206