római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

féloszlopok tagoltak. Ezzel egyidejűleg, a szeles időjárás elleni védekezésül elfalazták a
peristylium déli oszlopsorát, 614 amelyre virágoskert képét festették, kerítéssel, olajfákkal,
virágzó gránátalmafákkal, madarakkal. A főépület ebben a formájában maradt fenn a 4.
században is, a villagazdaság elnéptelenedése – minden bizonnyal egy újabb barbár betörés
hírére – 380 után következhetett be. A villagazdaság fokozatos pusztulásnak indult, az
épületek maradványait és kőanyagát a népvándorlás korában és az Árpád-korban részben
újra felhasználták. 615
A mezőgazdasági vaseszköz-leletek tanúsága szerint az ún. északi udvart 616
közrefogó, az I. és II. számú épületet összekapcsoló folyosórendszer 617 egy része gazdasági
célokat szolgálhatott. 618 A II. számú épület (M42 ábra) eredetileg műhelyként
funkcionálhatott, 619 és csak később használták fürdőnek 620 egyes helyiségeit. Később
minden bizonnyal apszissal és folyosóval bővített lakóházzá alakították át. 621 A II. számú
épület is a 3. században élte virágkorát, de kisebb átalakításokra még a 4. században is sor
került. 622
A 185 m 2 alapterületű X. számú épület két, jól fűthető helyiségből állt, a
nagyobbik, középfolyosós helyiséget további hat kisebb helyiségre osztották (M43
ábra). 623 Északkeleti falának külső oldalán a főépület udvari falfestményével rokon,
leveles-virágos falfestmény töredékek kerültek elő. 624 Rhé Gyula gyülekezésre alkalmas
épületként határozta meg, ám az újabb ásatási adatok ismeretében (téli) személyzeti
szálláshelyként szolgált, és valószínűleg emeletes épület lehetett. 625 Az I. és X. számú
épület közötti udvart a két épületet összekötő, támfalas teraszlépcsőkön át lehetett
megközelíteni (M44 ábra). 626 A X. épület bejárata minden bizonnyal a főépület felőli
614
HAJNÓCZI 1984, p. 53., PALÁGYI 1994b, p. 36., FELHŐSI 2008, pp. 180-181., GALAMBOS 2008, pp. 176-
177., PALÁGYI 2008b, pp. 112-119. és ld. 2.1.3 fejezet.
615
PALÁGYI 1994b, p. 36., PALÁGYI 1995, pp. 5-9.
616
Gyümölcsös vagy zöldségeskert, esetleg gazdasági udvar lehetett, ld. ERTEL 1994, p. 29. A feltárások
egységes, 3-4. századi képet mutató udvart hoztak felszínre, ld. RÉG. KUT. 1999, p. 228., azonban Fatsar
Kristóf geofizikai kutatása egy, az udvar közepén áthaladó újabb falat eredeményezett, ld. FATSAR 2005, p.
100.
617
RÉG. KUT. 1999, p. 228., RÉG. KUT. 2000, p. 185.
618
B. THOMAS 1959, p. 26., RÉG. KUT. 1999, p. 228. és PALÁGYI 2000a, pp. 22-25.
619
Ez a fémmegmunkáló műhely eredetileg a körítőfal közelében, attól északkeletre állt, e körül alakult ki
azután a többi helyiség (első lépésben háromhelyiséges fürdő lett), már a körítőfalra tapasztva; in: PALÁGYI
1995, p. 9.
620
Rhé szerint ez kettős fürdő volt, a férfi és a női traktust a kisebb központi udvart övező, az épületen is
áthaladó körítőfal határolta el, ld. BIRÓ 1974, pp. 38-39. és HAJNÓCZI 1974, pp. 82-84. B. THOMAS 1961, p.
30. nyomán az MRT 2, p. 148. is még fürdőnek tartja, hideg-, melegvizes, valamint izzasztó helyiségekkel.
621
PALÁGYI 1994b, p. 36., PALÁGYI 2003a, p. 239.
622
PALÁGYI 1994b, p. 36.
623
REGENYE 1992, pp. 341-348. és PALÁGYI 2003a, p. 239.
624
REGENYE 1992, p. 346. és PALÁGYI 1984, p. 45. Palágyi Sylvia szerint ezek a részletek eredetileg a
fakonstrukciójú belső válaszfalakat díszíthették.
625
PALÁGYI 1994b, p. 37.
626
PALÁGYI 1995, pp. 9-10. és HAJNÓCZI 1994, p. 232. Az udvar magasabban helyezkedett el, mint az attól
keletre lévő részek (pl. a III. épület környéke): ennek az enyhén kiemelkedő terepterasznak a szélén állt a
X. épület, a főépülettel egy szinten, de a III. épület felől 1-1,2 méterrel magasabban.
205