római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

e. 600 Rhé Gyula igyekezett meghatározni az általa feltárt 12 épület funkcióját, ezek a mai
ismeretek alapján csak kisebb részben látszanak módosulni (pl. a X. számú épület
esetében). 601 Több gazdasági rendeltetésű épület 602 és önálló fürdőépületek is létesültek a
birtokközponton: fürdőként funkcionálhatott többek között a XVII. számú, soros
elrendezésű, apszisos, falfestményekkel díszített, egy periódusú épület, 603 és egyik
korszakában önálló fürdőépület volt a főépület közelében álló II. számú épület is.
A főépület első periódusa 604 azonban az i. sz. 1. század végére-2. század elejére
tehető: a középfolyosós XIII. számú épület elrendezésével a – később bemutatásra kerülő –
örvényesi 2. századi típushoz hasonlít, bár előcsarnok és kőfalakkal határolt udvar
egészítette ki. 605 Később, részleges visszabontást követően eltérő tájolású helyiségeket
hoztak létre, 606 amelyek az új, központi udvar köré létesült épület alapját képezték. Az
épület délnyugati sarka alápincézett. Rhé Gyula az épületek funkcióinak meghatározásánál
nem annyira az előkerült leletanyagra, mint inkább a Római Birodalom hasonló alaprajzú
épületeire támaszkodott. 607 Az I. számú épületben többek között a középudvar 608 köré
csoportosuló reprezentációs helyiségeket, 609 téli és nyári ebédlőt, 610 hálószobákat, 611
galériákat 612 határozott meg. A falfestmény-töredékek és egy elrejtett éremlelet alapján a 2.
és 3. században pusztulások mentek végbe az épületen, amelyeket átalakítások követtek. 613
A déli traktus egyes helyiségei tüzelőtérként szolgáltak. Az északi traktus külső, az ún.
északi kert felé eső része fehér színű stukkóborítást kapott, amelyet íves nyílászárók és
600 Többek közt a III., VIII. és X. számú épületek, de legerősebben fűthető az I. és II. épület volt,
alkalmazkodva a funkciókhoz és a helyi klímához. A fűtőrendszerek kemencéit mindig a helyiségeken
kívül helyezték el.
601 PALÁGYI 1994b, p. 28.
602 Gazdasági rendeltetésű volt a III-XII. épületek többsége: istálló vagy konyha, kisebb lakóház is akadt
közöttük, a körítőfalra tapasztott V. épület pedig kapuként szolgálhatott. Több közülük karó- és
sövényfonású, tapasztott falú volt. Az újabb feltárásokból ismertté vált XIV. számú épület is istállóként
szolgálhatott, in: PALÁGYI 2003a, p. 239., azonban a Rhé által istállóként meghatározott III. számú épület
valójában lakóház volt, in: PALÁGYI 1995, p. 9. A tapasztott falú épületekről ld. RÉG. KUT. 2001, pp. 195-
196. A XV. számú épület alaprajza és keltezése a nagyarányú bolygatás miatt még nem tisztázott,
elképzelhető, hogy nem a római korban, hanem később, a középkor folyamán létesült, in: RÉG. KUT. 1999,
p. 228. Hajnóczi Gyula a XII. épület környékét cryptoporticusnak tartja, in: HAJNÓCZI 1987, p. 75.
603 A XVII. számú épületre irányuló kutatások 1998-tól zajlottak, Palágyi Sylvia vezetésével, ld. RHÉ 1907,
p. 367., RÉG. KUT. 1998, p. 158., RÉG. KUT. 1999, p. 228., RÉG. KUT. 2000, p. 185., RÉG. KUT. 2001, pp.
195-196., és RÉG. KUT. 2004, p. 253.
604 Ld. a kelet-nyugati tájolású, déli oldalán oszlopfolyosós (porticusos), keletről udvarral határolt épület, in:
PALÁGYI 1995, p. 1. és p. 5. Ugyanezen a részen, azaz a főépület 4. számú folyosójának déli végénél őskori
gödröket, műhely funkcióra utaló leleteket is találtak, in: BIRÓ 1989
605 PALÁGYI 2003a, p. 239.
606 Az új tájolás jobban alkalmazkodott a terepi adottságokhoz és az uralkodó szélirányhoz, in: HAJNÓCZI
1995, pp. 88-91.
607 HAJNÓCZI 1975, pp. 10-11.
608 Peristylium, 33. helyiség
609 A mozaikkal és falfestményekkel díszített, apszisos bővítményű 20. és 31. helyiségek. Az MRT 2 a 20.
helyiséget tablinumnak tartja, az épület bejárata azonban nem ezzel szemben nyílt, hanem a főépület
délnyugati, hosszanti homlokzatán; in: B. THOMAS 1961, p. 30.
610 23. és 9. helyiségek.
611 10, 11, 13, 14, 16 és 17. helyiségek.
612 4. és 12. helyiségek .
613 PALÁGYI 1995, p. 8. Gabler Dénes szerint e Severus-kori átépítés idején vált nagybirtok központjává, sőt
azt sem tartja kizártnak, hogy a 4. századra császári birtokká vált, in: GABLER 1994a, p. 151.
204