római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

azilikát fenyegeti a megsemmisülés, ezért részletes kutatásba kezdtek. 566 A feltárás után a
TSz befejezte a római épület maradványainak teljes elbontását, majd a szőlőtelepítést. 567
A Sági Károly által vezetett hitelesítő ásatás megcáfolta a II. számú épület
bazilika rendeltetését. Az épület a Kővágóörsre vezető országút északi oldalán, nyugatkeleti
irányban lejtő domboldalon helyezkedett el, tengelye megegyezett a lejtő
irányával. 568 A helyiségek padlószintje a terepi adottságok miatt változó volt: a domboldalt
vízszintesre vágták, majd ezen helyezték el a burkolatot. 569 Az ásatás során csak az épület
tisztázására kerülhetett sor, környezetét már nem vizsgálhatták meg. A fűthető
helyiségekkel is rendelkező, falfestményekkel díszített 570 épület belső udvaros volt: az
udvar burkolata egyszerű döngölt agyag volt, amely 7 cm-rel mélyebben feküdt, mint az
udvart keretező folyosó terrazzo padlója. 571 Az itt előkerült permi vörös homokkő
oszlopdarabok minden bizonnyal a peristylium oszlopainak töredékei lehettek. 572 Az épület
délkeleti főhomlokzatán két saroktoronnyal rendelkezhetett (M34 ábra). 573
A villa építését egy későrómai mécses 574 és néhány I. Constantinus-érme a 4.
századra datálja. 575 Fenőkő 576 és edénytöredékek is előkerültek az épületből, egy szétfolyt
ólomlepény pedig helyi ólomöntésre utal. 577 A villa minden bizonnyal a 4. század utolsó
negyedében leégett, pusztulása után már nem építették újjá, ám egyes részeit később újra
lakták. 578
Az 1960-as években a mélyszántás területét átvizsgálva Sági Károly nem találta
gazdasági épületek nyomait, de Kékkút irányában, a villától 200 méterre egy kb. 17x7 mes,
vályogfalú, cseréptetős épület maradványait figyelte meg, az országút közelében. Sági
mindebből arra következtetett, hogy a villa tulajdonosa jelentős földterülettel bírt,
566 Az 1965. július-augusztusában zajló munkálatokban Füzes (Frech) Miklós archaeobotanikus is részt vett,
ennek eredményeiről ld. 8. Függelék.
567 Sági Károly ekkor még az ún. 1. számú bazilika nyomait is megfigyelhette a szomszédos szántásban, in:
SÁGI 1972, p. 134.
568 Emiatt jelentős szintkülönbség alakult ki, amelyhez az épület igazodott, ld. SÁGI 1972, p. 122.
569 SÁGI 1972, p. 127., p. 129. és p. 131.
570 Több freskó töredéke is előkerült az 1965. évi ásatás alkalmával is, ezek közül kiemelkedő a szőlőfürtöt
ábrázoló falfestmény, in: SÁGI 1972, pp. 131-132.
571 SÁGI 1972, p. 123. A peristyliumot Nagy Lajos még fedett helyiségnek, a bazilika baptisteriumának vélte,
in: SÁGI 1972, p. 124.
572 SÁGI 1972, p. 124. Párhuzamai ld. pl. Csopak, Kőkoporsó-domb.
573 Saroktornyos villák, illetve megerősítések jellemzően a 3-4. században épültek, ld. 1.5 fejezet. Sági a
tornyokat az épülettel egyidősnek tartja, in: SÁGI 1972, p. 124. A kézimalom az északi saroktorony
területéről került elő, a helyiség konyhaként funkcionálhatott, a déli saroktorony pedig raktározásra
szolgálhatott, in: SÁGI 1972, p. 126.
574 SÁGI 1972, p. 132.
575 SÁGI 1972, p. 134. Egy Kékkúton előkerült, nmypháknak szentelt oltár (ld. MRT 1 22/2. számú lelőhely,
ill. KUZSINSZKY 1903, p. 22) kapcsán László Péter is említést tesz a Savanyúkúti-dűlő lelőhelyéről, ám az
oltárkő származási helyét inkább a Nagykúti-forrás körüli telepre feltételezi (ld. MRT 1 22/4. számú
lelőhely). A TSz ez utóbbi lelőhelyet is folyamatosan rombolta, in: LÁSZLÓ 1980, p. 75.
576 SÁGI 1972, p. 132.
577 SÁGI 1972, p. 130.
578 A szegényes leletanyag tanúsága szerint a villát pusztulása előtt minden bizonnyal kiürítették, in: SÁGI
1972, pp. 129-130. és p. 134.
200