római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem

helyét rögzítették a környéken. 2001-ben újabb ásatások zajlottak, Müller Róbert
vezetésével. A kutatások nyomán három épület nyomai körvonalazódtak, valamint egy
deszkabélésű kutat és zömében császárkori kemencéket is feltártak: a terület a kora
császárkorban, a markomann háborút megelőzően volt intenzíven lakott. 547
Az ásatási munka 2003-ban folytatódott, ismét Müller Róbert vezetésével: ekkor
már nemcsak az Attila utcai, legjelentősebb épület feltárására és alaprajzainak tisztázására,
hanem a helyreállításra és romkonzerválásra is figyelmet tudtak fordítani. Csak ott
végeztek a legkorábbi kultúrrétegig nyúló kutatást, ahol az tudományos szempontból
feltétlenül szükséges volt, ezáltal több rejtve maradó leletről le kellett mondani. Ezáltal az
épület funkciójának pontos meghatározása sem vált lehetségessé, azonban négy építési
periódust különíthettek el (M25 ábra). 548
A legkorábbi időszakban egy 10x10 méteres alapozású boronaház állt itt (kb. 119
m B.f. magasságon), amely minden bizonnyal leégett. Építésének és pusztulásának pontos
kora nem ismert, de a kerámiatöredékek és egy Tiberius idején vert bronzérme alapján a
boronaházat az 1. század első felében használhatták. Müller Róbert a későbbi kőépület
északkeleti részén fellelt átégett réteg alapján több másik faház létét is feltételezi. 549
Az első, kb. 45x23 méter alapterületű (150x75 római láb) kőépületet a leégett
boronaház helyén az 1-2. század fordulóján építették. A 16x8 méteres atriumba a keleti
oldalon nyíló, az épület keleti oldalán teljes szélességben végigfutó három méter széles,
féltetős, oszlopos porticuson keresztül lehetett bejutni. Az atriumból az északi oldalon
három, a délin pedig két helyiségbe lehetett jutni. Az épület északnyugati sarkában fürdőt
alakítottak ki. A díszítetlen épület északnyugati sarkához egy másik, hét méter széles
épületszárny is csatlakozott, ezt azonban nem sikerült feltárni. 550
A villa a 2. században elnéptelenedett, a század végén azonban ez a villagazdaság
is ismét virágzásnak indult, az épületet átépítették. A porticust és a fürdő falait elbontották,
a bejárat pedig a nyugati oldalra került át. A legnagyobb változás azonban az épület
belsejének elrendezésében történt: a középső tömb osztófalait elbontották, új tagolást
kapott. A délnyugati részen is további, alacsonyabb osztófalakat emeltek: elrendezéséből
Mithras 551 tiszteletére emelt szentélyre következtethetünk (M26 és M27 ábra). 552
Az utolsó építési periódus a 4. századra tehető: ekkor rombolták le a Mithrasszentélyt,
valamint több belső osztófalat is visszabontottak. Az épület nyugati részét
547 RÉG. KUT. 2001, p. 172.
548 MÜLLER 2006, p. 89.
549 MÜLLER 2004, p. 8. és MÜLLER 2006, pp. 90-91.
550 MÜLLER 2006, p. 89. és p. 91.
551 Pannonia provinciában több Mithras szentélyt (mithraeumot) tártak fel a régészek (pl. Aquincum,
Fertőrákos, Poetovio). Általában különálló, téglalap alaprajzú épületeket emeltek, amelyek jellemzője a
hármas tagolás: az oltár előtti helyiség két hosszanti oldalán pódiumok álltak. A Mithras-kultuszról ld.
KIRÁLY 1886, pp. 66-129., FITZ 1982, pp. 39-41., MEZŐS 1985, pp. 146-147., LŐVEI 1998, p. 16.,
HINTZEN-BOHLEN 2005, p. 238. és pp. 330-333., valamint MÜLLER 2006, p. 92. A Balaton-felvidékről több
Mithras-relief is előkerült: Balatonfűzfőről és Dörgicséről (ez utóbbi elképzelhető, hogy Nagyvázsony
területéről származik) is ismerünk töredékeket, in: PALÁGYI 1982, és a kultuszról, illetve Aquincumról ld.
még: HAVERFIELD 1911, p. 163., pp. 167-168., PÓCZY 2003b, p. 250.
552 MÜLLER 2004. p. 11. és MÜLLER 2006, pp. 91-92.
197