római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem
római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem
római kori villák történeti - Budapesti Corvinus Egyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
FIRNIGL ANETT<br />
RÓMAI KORI VILLÁK TÖRTÉNETI<br />
KÖRNYEZETÉNEK VIZSGÁLATA<br />
A BALATON-FELVIDÉKEN<br />
DOKTORI ÉRTEKEZÉS<br />
TÉMAVEZETŐ:<br />
PROF. DR. FATSAR KRISTÓF<br />
Budapest, 2012
A doktori iskola<br />
megnevezése: <strong>Budapesti</strong> <strong>Corvinus</strong> <strong>Egyetem</strong><br />
Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori Iskola<br />
tudományága: Agrárműszaki<br />
vezetője: Csemez Attila, DSc<br />
egyetemi tanár<br />
BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM, Tájépítészeti<br />
Kar<br />
Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék<br />
Témavezető: Fatsar Kristóf, PhD<br />
tanszékvezető egyetemi tanár<br />
BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM, Tájépítészeti<br />
Kar<br />
Kertművészeti Tanszék<br />
A jelölt a <strong>Budapesti</strong> <strong>Corvinus</strong> <strong>Egyetem</strong> Doktori Szabályzatában előírt<br />
valamennyi feltételnek eleget tett, az értekezés műhelyvitájában<br />
elhangzott észrevételeket és javaslatokat az értekezés átdolgozásakor<br />
figyelembe vette, ezért az értekezés védési eljárásra bocsátható.<br />
………………………………….. ………..……………………<br />
Az iskolavezető jóváhagyása A témavezető jóváhagyása<br />
2
TARTALOMJEGYZÉK<br />
1. BEVEZETÉS………………………………….……………………………………………7<br />
1.1 AZ ÉRTEKEZÉS CÉLKITŰZÉSEI, A KUTATÁSI TERÜLET LEHATÁROLÁSA…………..7<br />
1.2 AZ ÉRTEKEZÉS MÓDSZERTANI FELÉPÍTÉSE……………………………………….9<br />
1.3 IRODALMI ÁTTEKINTÉS, KUTATÁSTÖRTÉNET…………………………………...10<br />
1.4 A RÓMAIAK MEGJELENÉSE A DUNÁNTÚLON. PANNONIA TÖRTÉNETE…………..12<br />
1.5 A VILLA FOGALMA ÉS A BALATON-FELVIDÉKI VILLÁK…………………………16<br />
2. A RÓMAIAK TÁJALAKÍTÓ HATÁSA…………………………………………………..….24<br />
2.1 MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG……………………………………………….26<br />
2.1.1 A MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁLATOK FORRÁSAI ……………………..…26<br />
2.1.2 A TERMESZTETT FAJOK, SZŐLŐMŰVELÉS..…………………………....30<br />
2.1.3 PANNONIA ÉS A BALATON-FELVIDÉK GAZDASÁGI ÉLETE……………..33<br />
2.2 A HALOMSÍROK MINT TÁJI ELEMEK……………………………………………..39<br />
3. A VILLÁK TELEPÍTŐ TÉNYEZŐI ………………………………………………………...42<br />
3.1 TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK A BALATON-FELVIDÉKEN……………………….…42<br />
3.1.1 GEOLÓGIAI ÉS KLIMATIKUS VISZONYOK……………………………...42<br />
3.1.2 VÍZRAJZI ADOTTSÁGOK A RÓMAI KORI BALATON-FELVIDÉKEN………44<br />
3.1.2.1 A <strong>római</strong>ak vízépítési munkálatai…………………………..45<br />
3.1.2.2 A Balaton-felvidék vízrajzi adottságai…………………….47<br />
3.2 A BALATON KÖRNYÉKÉNEK TELEPÜLÉSHÁLÓZATA…………….………………55<br />
3.3 A RÓMAI KORI ÚTHÁLÓZAT NYOMAI A BALATON-FELVIDÉKI TÖRTÉNETI<br />
TÁJBAN……………………………………………………………………..59<br />
3.3.1 A RÓMAIAK ÚTÉPÍTŐ TEVÉKENYSÉGE………………………………...59<br />
3.3.2 UTAK A BALATON-FELVIDÉKEN……………………………………...63<br />
4. A MÓDSZERTAN ISMERTETÉSE. RONCSOLÁSMENTES VIZSGÁLATOK ALKALMAZÁSA A<br />
BALATON-FELVIDÉKI RÓMAI KORI LELŐHELYEKEN.……………………….……68<br />
4.1 LÉGI FELVÉTELEK ELEMZÉSE…………………………………………………...71<br />
4.2 GEOFIZIKAI FELMÉRÉSEK…………………………………………………...…..75<br />
4.2.1 A GYULAFIRÁTÓTI VILLA GEOFIZIKAI FELMÉRÉSE……………………76<br />
4.2.2 GEOFIZIKAI FELMÉRÉS BÁNTAPUSZTÁN……………………………...78<br />
4.2.3 A SZOBAHELYI VILLA GEOFIZIKAI FELMÉRÉSE………….……..…...…78<br />
3
4.3 TÉRINFORMATIKAI VIZSGÁLATOK………………………………………………80<br />
4.3.1 FENNÁLLÁSI IDŐ……………………………………………………...83<br />
4.3.2 TENGERSZINT FELETTI MAGASSÁG…………………………………...85<br />
4.3.3 LEJTŐKATEGÓRIA…………………………………………………….87<br />
4.3.4 KITETTSÉG……………………………………………………….…..92<br />
4.3.5 GEOLÓGIA ÉS TALAJTÍPUS……………………………………………96<br />
5. ELEMZÉSEK, REKONSTRUKCIÓK, MODELLEK ……………………………………........98<br />
5.1 ELEMZÉSEK, A VILLÁK ÉS TELEPEK TELEPÍTŐ TÉNYEZŐINEK ÖSSZEVETÉSE….....98<br />
5.1.1 A TENGERSZINT FELETTI MAGASSÁG ÉS LEJTŐKATEGÓRIA<br />
ÖSSZEVETÉSE…………………………………………………...……98<br />
5.1.2 A TENGERSZINT FELETTI MAGASSÁG ÉS KITETTSÉG ÖSSZEVETÉSE......102<br />
5.1.3 A LEJTŐ ÉS KITETTSÉG ÖSSZEVETÉSE...……………………………...107<br />
5.1.4 A TÁVOLSÁGI ÉS SŰRŰSÉGI ADATOK ELEMZÉSE…………………….110<br />
5.1.5 ARCHAEOBOTANIKAI ADATOK ÉS MEZŐGAZDASÁGI LELETEK….…...113<br />
5.2 A RÓMAI KORI TÁJ REKONSTRUKCIÓJA, A MEGTELEPEDÉS MODELLJEI…..…….117<br />
5.2.1 TÖMEGREKONSTRUKCIÓK, TEREPMODELLEK…………………….…117<br />
5.2.2 A BALATON-FELVIDÉKI RÓMAI KORI TELEPÜLÉSEK PREDIKTÍV<br />
MODELLJE…………………………………………………………...118<br />
5.2.2.1 Balatonfüred, Fürdő utca…………………………………121<br />
5.2.2.2 Balatonkenese (Balatonakarattya), belterület…………….122<br />
5.2.2.3 Balatonudvari, Fövenyes…………………………………122<br />
5.2.2.4 Lesencetomaj, Felső-törek-dűlő………………………….123<br />
5.2.2.5 Várpalota, Péti út…………………………………………124<br />
5.2.3 A BALATON-FELVIDÉKI RÓMAI KORI TÖRTÉNETI TÁJ<br />
REKONSTRUKCIÓJA………………………………………………….125<br />
6. ÖSSZEFOGLALÁS………………………………………………………………………127<br />
SUMMARY. THE EXAMINATION OF THE HISTORICAL ENVIRONMENT OF ROMAN VILLAS<br />
ON THE BALATON HIGHLAND…………………………………………….……...132<br />
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS………………………………………………………………...137<br />
IRODALOM- ÉS FORRÁSJEGYZÉK………………………………………………………...138<br />
1. IRODALOMJEGYZÉK…………………………………………………………….138<br />
2. FORRÁSOK JEGYZÉKE…………………………………………………………..155<br />
3. LÉGI FELVÉTELEK JEGYZÉKE…………………………………………………...156<br />
4
FÜGGELÉK……………………………………………………………………………….157<br />
1. PANNONIA TÖRTÉNETE…………………………………………………………157<br />
2. JELENTŐSEBB PANNONIAI TELEPÜLÉSEK………………………………………..161<br />
3. GLOSSARIUM..…………...……………………………………………………..163<br />
4. A VIZSGÁLT LELŐHELYEK RÉGÉSZETI ADATAINAK ISMERTETÉSE………………169<br />
5. A VIZSGÁLT LELŐHELYEK KÖRNYEZETI ADATAINAK ISMERTETÉSE…………….178<br />
6. A BALATON-FELVIDÉKI FELTÁRT RÓMAI KORI TELEPÜLÉSEK BEMUTATÁSA……190<br />
6.1 A FELTÁRT, VILLÁNAK NEVEZETT LELŐHELYEK RÉGÉSZETI ADATAINAK ÉS A<br />
TEREPBEJÁRÁS EREDMÉNYEINEK ISMERTETÉSE…………………………...190<br />
6.1.1 BADACSONYTOMAJ, PAPRÉT………………………………...190<br />
6.1.2 BADACSONYTOMAJ, MARÓTI RÉTDOMB……………………..191<br />
6.1.3 BALATONAKALI, SÁGPUSZTA………………………….…….191<br />
6.1.4 BALATONFÜRED, REFORMÁTUS TEMPLOM ÉS ISKOLA……….192<br />
6.1.5 BALATONFŰZFŐ, ÚTELÁGAZÁS……………………………...193<br />
6.1.6 BALATONGYÖRÖK, SZÉPKILÁTÓ……………………….…....195<br />
6.1.7 BALATONSZŐLŐS, GÁLHEGY………………………………..196<br />
6.1.8 HÉVÍZ (EGREGY), ATTILA UTCA…………………………......196<br />
6.1.9 KESZTHELY, HÉVÍZI-ÖBÖL………………………..………....198<br />
6.1.10 KÉKKÚT, SAVANYÚKÚTI-DŰLŐ (KORÁBBI NEVÉN MAKTYÁNI-<br />
DŰLŐ)……...……………...……………………………..……199<br />
6.1.11 NAGYVÁZSONY, SZÉRŰSKERTI-DŰLŐ...…………..….….....201<br />
6.1.12 NEMESVÁMOS, BALÁCA PUSZTA……………………….......202<br />
6.1.13 ÖRVÉNYES, HOSSZÚRÉTEK…………………………….......206<br />
6.1.14 ÖSKÜ, BÁNTAPUSZTA……………………………...…........208<br />
6.1.15 REZI, BAKONYCSERPUSZTA………………..………………209<br />
6.1.16 SZENTKIRÁLYSZABADJA, ROMKÚT………………………...209<br />
6.1.17 TIHANY, SAJKÓD…………………………………………...211<br />
6.1.18 VESZPRÉM (GYULAFIRÁTÓT), POGÁNYTELEK….……….….212<br />
6.1.19 VESZPRÉM (KÁDÁRTA), HEGEDŰS-MALOM KÖRNYÉKE…....214<br />
6.1.20 VONYARCVASHEGY, FISZKÚT …………………………......215<br />
6.2 A FELTÁRT, TELEPNEK NEVEZETT LELŐHELYEK RÉGÉSZETI ADATAINAK ÉS<br />
A TEREPBEJÁRÁS EREDMÉNYEINEK ISMERTETÉSE……………….…....216<br />
6.2.1 ALSÓPÁHOK, PAPTAG……………...………………………..216<br />
6.2.2 ALSÓPÁHOK, HÉVÍZDOMB…………………………………..216<br />
6.2.3 BALATONFŰZFŐ, ELKERÜLŐ ÚT……………………………..217<br />
5
6.2.4 BALATONVILÁGOS (BALATONALIGA), MARHALEJÁRÓ-<br />
ROMLÁS…………………………………………………....217<br />
6.2.5 KESZTHELY, FENÉKPUSZTA…………………………………218<br />
6.2.6 NEMESVÁMOS, PATAK UTCA………………………………..223<br />
6.2.7 ZALAVÁR, BÜKKÖSSZIGET (KUNYHÓSZIGET)……………….223<br />
7. A VIZSGÁLT LELŐHELYEK TÁVOLSÁGI ADATAI…………………………………225<br />
8. A BALATON KÖRNYÉKÉRE VONATKOZÓ ARCHAEOBOTANIKAI KUTATÁSOK<br />
EREDMÉNYEI………...................................................................................228<br />
9. MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSHEZ ÉS KÉZMŰVESSÉGHEZ KÖTHETŐ LELETEK A<br />
BALATON-FELVIDÉKEN…………………………………………………...231<br />
ÁBRAJEGYZÉK…………………………………………………………………………...232<br />
TÁBLÁZATOK ÉS DIAGRAMOK JEGYZÉKE……………………………………………….253<br />
1. TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE………………………………………………….…….253<br />
2. DIAGRAMOK JEGYZÉKE………………………………………………………....255<br />
MELLÉKLETEK…………………………………………………………………………….II<br />
1. BEVEZETÉS……………………………………………………………………….II<br />
2. A RÓMAIAK TÁJALAKÍTÓ HATÁSA……………………………………………....XV<br />
3. A VILLÁK TELEPÍTŐ TÉNYEZŐI…………………………………………….....XXVI<br />
4. A MÓDSZERTAN ISMERTETÉSE. RONCSOLÁSMENTES VIZSGÁLATOK ALKALMAZÁSA<br />
A BALATON-FELVIDÉKI RÓMAI KORI LELŐHELYEKEN ……………….XXXVII<br />
5. ELEMZÉSEK, REKONSTRUKCIÓK, MODELLEK.…………………………………...LV<br />
M. 6. FÜGGELÉK. A BALATON-FELVIDÉKI FELTÁRT RÓMAI KORI TELEPÜLÉSEK<br />
BEMUTATÁSA………………………………………………….…..…...…...LXXVI<br />
6
1. BEVEZETÉS<br />
„…topographiai kérdéseket iróasztalnál eldönteni nem lehet. S ha ennek<br />
következményeképen meg lehet indítani nálunk az igazi, rendszeres kutatást, örömmel<br />
mond le mindenki a legszellemesebb feltevésről is, ha az ásó és a kapa hozza a<br />
czáfolatot.” 1<br />
(Finály Gábor: Római utak a Dunántúl.)<br />
A környezetrégészet napjaink dinamikusan fejlődő interdiszciplináris tudományterülete,<br />
amelynek kutatásai a régészeti, <strong>történeti</strong>, térképi és terepi adatok összevetésén alapszanak.<br />
Az épületek, az utak, azaz az ún. fedett műemlékek kapcsolatainak feltárása a mai terepi<br />
adottságok elemzésének segítségével lehetséges, amelyekből következtetések vonhatóak le<br />
a feltételezett ó<strong>kori</strong> környezetre, a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> <strong>történeti</strong> tájra vonatkozóan.<br />
Az emberi tevékenység – amely igyekszik kihasználni az egyes területek<br />
nyújtotta adottságokat és az abban rejlő lehetőségeket – minden egyes korban erőteljes,<br />
folyamatos hatást gyakorol környezetére. Azonban a különböző használati módok<br />
eltűnésével is megőrzi a természet ezek nyomait, bár a későbbi korok beavatkozásai<br />
(többek között rátelepülés, vagy épp ellenkezőleg, a terület felhagyása, esetleg elszántása),<br />
illetve a természeti körülmények mentén fellépő változások (pl. erózió) újabb, de<br />
rendszerint elkülöníthető jelenségeket okoznak. 2<br />
1.1 AZ ÉRTEKEZÉS CÉLKITŰZÉSEI, A KUTATÁSI TERÜLET<br />
LEHATÁROLÁSA<br />
Munkám célja egy speciális <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lakókörnyezet átfogó vizsgálata: ennek<br />
környezet<strong>történeti</strong> jelentőségét a gazdasági rendeltetésű ún. villa (rustica), és annak szűk,<br />
1 FINÁLY 1903, p. 173.<br />
2 RIPPON 2004, CSEMEZ 1996, p. 19., SÜMEGI 2003, p. 56. és VIRÁGOS 2008, pp. 202-203.<br />
7
illetve tágabb környezetével való harmóniája jelenti. 3 A <strong>történeti</strong> táj és az épített környezet<br />
ilyen jellegű kapcsolata nagyon nehezen kutatható, hiszen az eredeti elemekből,<br />
kapcsolatrendszerekből mára igen kevés maradt fenn, ám adottságai tekintetében a Balaton<br />
közvetlen és tágabb környezetére gyakorolt hatásai miatt az itt fekvő lokalizálható, ám<br />
csak kisebb részben kutatott <strong>villák</strong> és vidéki települések jelentősége kiemelkedő.<br />
A Dunántúlra érekező <strong>római</strong>ak elsőként alakították át tudatosan és jelentősen az<br />
eredeti tájat. A Balaton-felvidék a <strong>római</strong> szellemiségnek kiváló táptalajt kínált a birodalmi<br />
igények kiszolgálására: az itt meghonosodott, kifejezetten civil, gazdasági és paraszti<br />
jellegű kultúra a termelőmunka révén biztosította a katonai és határvédelmi szempontból<br />
kiemelkedően jelentős provincia ellátását. 4 A mezőgazdasági leletek tanúsága szerint is a<br />
területen a romanizációnak köszönhetően egyaránt jelen voltak az italicusok és a<br />
bennszülött népek: megtalálhatóak itt nemcsak az eredeti lakosság eszközeinek formáját<br />
tovább örökítő villagazdaságok és települések, hanem az újonnan meghonosított, fejlett<br />
<strong>római</strong> mezőgazdasághoz, szőlő- és gyümölcstermesztéshez kapcsolódó tárgyak is.<br />
Célom a Balaton környékére vonatkozó régészeti adatok összegyűjtésének<br />
segítségével egy új, topográfiai kép alkotása az ó<strong>kori</strong> <strong>történeti</strong> tájról, és egy új, a<br />
szisztematikus adatgyűjtésen és terepbejáráson, roncsolásmentes vizsgálatokon, valamint<br />
térinformatikai elemzéseken alapuló módszertan kidolgozása. Kutatási területemet a<br />
Bakony lábánál jelöltem ki, ahol az egy<strong>kori</strong>, a mai Veszprém, Nagyvázsony és Tapolca<br />
között haladó főútvonal tekinthető a legjelentősebb, a <strong>római</strong>ak megtelepedését is<br />
meghatároró objektumnak. 5 Az út mentén lévő lelőhelyek és az attól délre, a Balaton<br />
északi partjáig terjedő zóna lokalizálható emlékeinek körét, ezt a hozzávetőlegesen 16 km<br />
széles sávot, a Balaton keleti és nyugati partvonalára is kiterjesztettem. Munkámban nem<br />
vizsgáltam a déli parton az elmúlt években ismertté vált <strong>római</strong> <strong>kori</strong> vonatkozású<br />
lelőhelyeket, hiszen az elhabolások miatt 6 ez a partszakasz fokozatosan megváltozott, míg<br />
az északi part vonala lényegesen állandóbbnak tekinthető. Célom a provincia 400 éves<br />
3 Nem célom a luxus<strong>villák</strong> ismertetése. A leggazdagabb <strong>villák</strong> általában császári kézben voltak, így pl. a nagy<br />
kiterjedésű Domus Aurea Rómában (i. sz. 68, Nero; a Róma több dombjára kiterjedő komplexumban<br />
tavak, erdők, szántók és épületek váltották egymást; ld. CASTIGLIONE 1971, pp. 124-126., HINTZEN-<br />
BOHLEN 2005, pp. 314-315.) és a Villa Hadriana Tiburban (2. század eleje, Hadrianus; Tibur környéke már<br />
korábban is kedvelt nyaralóhely volt; ld. JASHEMSKI 1992, EVANS 1993, HENIG 2003, pp. 36-37.,<br />
HINTZEN-BOHLEN 2005, pp. 550-553., valamint MARZANO 2007, pp. 171-172. és pp. 567-587.). Népszerű<br />
nyaralóhely volt még többek között Baiae és Tusculum is: itt találhatóak Plinius és Lucullus villái,<br />
amelyek a gazdag dekoráció mellett gazdasági célokat is szolgáltak (ld. FÖRTSCH 1993).<br />
4 B. THOMAS 1969, p. 141.<br />
5 Természetesen ettől északabbra is létesültek települések és <strong>villák</strong> a <strong>római</strong> korban, azonban a Balatonfelvidék<br />
kistájának északi határát is ez a természetes törésvonal mentén húzódó út képezi, in: MAROSI<br />
1990, p. 609. A kistáj e sávját a Balaton teljes északi partja mentén végigfuttattam, és a törésvonaltól a<br />
tópartig haladó zónát vontam részletes vizsgálat alá.<br />
6 FÜZES 1966<br />
8
fennállása alatt létezett Balaton környéki birtokrendszer táji kapcsolatainak átfogó<br />
bemutatása.<br />
1.2 AZ ÉRTEKEZÉS MÓDSZERTANI FELÉPÍTÉSE<br />
A lelőhelyek környezetének részletes topográfiai vizsgálata nélkülözhetetlen a lelőhelyek<br />
és az ott előkerült leletek táji összefüggéseinek meghatározásakor. A vizsgálati területemre<br />
eső objektumok környezetét két léptékben vizsgáltam meg (1.1 ábra): egyrészt<br />
mikroszinten a közvetlen környezetet (pl. a lelőhely forrásoktól, vízfolyásoktól való<br />
távolsága, terepviszonyok) és összetevőit elemeztem, illetve ezzel párhuzamosan<br />
makroszinten az adott lelőhelyet tágabb összefüggéseiben (így pl. a <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
úthálózathoz való viszonyát) vizsgáltam meg. Módszereim tehát az objektumok mozaikos<br />
szintjétől az általános irányába mutatnak, ahol a vizsgálatok egyes lépései egymással<br />
párhuzamosan is haladhatnak (többek között az ásatási adatok feldolgozását követő<br />
terepbejárás és a légi felvételek elemzése). A lelőhely- és mikrokörnyezet-orientált<br />
megfigyelések összevetésével és a tágabb környezetben és annak alkotóelemeiben való<br />
helyük analizálásával válik értelmezhetővé a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> <strong>történeti</strong> táj. 7<br />
Az adatgyűjtést a Magyarország Régészeti Topográfiájának (a továbbiakban<br />
MRT) köteteiben felsorolt, a kutatási területemre eső villagazdaságok és települések<br />
leválogatásával kezdtem, kiemelten foglalkozva a feltárt lelőhelyekkel, amely<br />
információkat további régészeti irodalmak és ásatási dokumentációk adataival egészítettem<br />
ki. Ezzel párhuzamosan megkezdtem a légi felvételek elemzését és – zömmel a korábban<br />
feltárt lelőhelyek – terepbejárását, állapotuk és környezeti potenciáljuk felderítését. Az<br />
adatok és a terepbejárás során észlelt jellemző vonások összesítése és koordinátáik<br />
meghatározása után megkezdtem a csaknem kétszáz azonosítható <strong>római</strong> <strong>kori</strong> épített<br />
környezetre, esetlegesen villára utaló nyom környezetének térinformatikai elemzését.<br />
Munkámmal a Balaton és a Bakony közötti régió sajátos keresztmetszetét<br />
nyertem, amely hasznos tanulságokkal szolgálhat a földrajzi és klimatikus értelemben is<br />
tagolt, de az épített és <strong>történeti</strong> környezet szempontjából mégis szoros kapcsolatokat<br />
mutató régiók között. Statisztikai elemzéseim alátámasztják, az időszámításunk szerinti<br />
első négy évszázadban a megtelepedés során a <strong>római</strong>ak szembetűnően egyes környezeti<br />
7 Ld. még JEREM 2003, p. 40.<br />
9
adottságokat részesítettek előnyben: ezen információk összevetését prediktív modellen<br />
mutattam be, amelynek segítségével több új feltételezhető település lokalizálására is<br />
lehetőség adódott.<br />
1.3 IRODALMI ÁTTEKINTÉS, KUTATÁSTÖRTÉNET<br />
Pannonia történetével és települési formáival számos régész és történész foglalkozott. A<br />
Dunántúl <strong>római</strong> <strong>kori</strong> városait elemzi Póczy Klára, 8 amelyben a Balaton-felvidék települési<br />
viszonyait is érinti. A pannoniai városokról Hajnóczi Gyula könyvében 9 is olvashatunk, de<br />
tanulmányaiban a villakultúrát is bemutatja. Mindemellett több mű és tanulmánykötet is<br />
feldolgozza a provincia történetét és hadseregét, a jellemző települési formákat és<br />
temetkezéseket. 10<br />
A pannoniai <strong>római</strong> <strong>kori</strong> villagazdaságokkal foglalkozott Bajáné Thomas Edit, aki<br />
egy rövidebb tanulmányában kiemelten foglalkozott a kutatási területemre eső <strong>villák</strong> egy<br />
részének történetével. 11 Néhány évvel később, német nyelven megjelent könyvében pedig<br />
átfogóan foglalkozott a pannoniai villacsoportok, így a Balaton környéke legfontosabb<br />
lelőhelyeinek ismertetésével is. 12 Rendszeres villakutatásról azonban nem beszélhetünk az<br />
egy<strong>kori</strong> Pannonia területén, 13 különösen elmaradott a horvátországi részek anyaga, ahol<br />
csak az elmúlt években indulhattak meg a kutatások. 14 A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> villagazdaságokról, és<br />
elsősorban a Nemesvámos, Baláca pusztai feltárások eredményeiről adnak számot a<br />
Balácai Közlemények 1989 óta megjelenő tanulmánykötetei.<br />
A Magyar Tudományos Akadémia az 1960-as években kezdte meg az MRT<br />
köteteinek összeállítását, amelynek első vizsgálati területét az ak<strong>kori</strong> Veszprém megye 15<br />
képezte. Az őskortól a közép<strong>kori</strong>g kutatott lelőhelyek gondos adatgyűjtésen és<br />
terepbejáráson alapuló <strong>történeti</strong> és településföldrajzi bemutatását tűzték ki célul: az<br />
előkerült régészeti leletek helyének beazonosításával, kiterjedésének meghatározásával,<br />
illetve új lelőhelyek azonosításával új kontextusba helyezték mindazokat a leleteket,<br />
8 PÓCZY 1976<br />
9 HAJNÓCZI 1987<br />
10 MÓCSY 1974, MÓCSY 1990<br />
11 B. THOMAS 1961<br />
12 B. THOMAS 1964<br />
13 B. THOMAS 1961, p. 5.<br />
14 MÓCSY 1990, p. 233.<br />
15 Nyugati szakasza ma már Zala megyéhez tartozik, ld. az MRT 1 lelőhelyeinek nagy része.<br />
10
amelyeket a korábbi régészeti irodalmak ismertettek. 16 Az azóta eltelt ötven év kutatásairól<br />
a régészeti adattárakból, az újabb irodalmakból, folyóiratokból informálódhattam.<br />
A nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárások 17 megjelenése előtt több<br />
kutatás és tervásatás is megcélozta a Balaton-felvidéket: kiemelkedő jelentőségűnek<br />
tekinthető ezek közül a balácai villagazdaság és a fenékpusztai erőd évtizedek óta tartó<br />
vizsgálata. E feltárások nagy része azonban még a 2. világháború előtti időszakban zajlott,<br />
így ezek stratigráfiailag nem értékelhetőek. 18 A Balaton környékének legjelentősebb ismert<br />
villája, Baláca puszta területén Palágyi Sylvia vezetésével az 1970-es években indultak<br />
meg újra az ásatások, amelyek napjainkban is folyamatosan zajlanak. 19 A fenékpusztai<br />
erőd és előzmény településének területén Müller Róbert, illetve Heinrich-Tamáska Orsolya<br />
végzett jelentős ásatásokat. 20<br />
A szerteágazó módszereket alkalmazó környezetrégészet míg külföldön,<br />
elsősorban angolszász és német területeken nagy múltra tekinthet vissza, hazánkban csak<br />
az elmúlt években jelentkezett erőteljesen, a régészeti feltárásokat kísérő tudományágként.<br />
Ehhez iránymutató Michael Aston, Mark Bowden és Chris Currie, valamint Stephen<br />
Rippon munkássága, akik műveikben a roncsolásmentes eszközök és a <strong>történeti</strong> adatok<br />
összevetését alkalmazzák. 21 A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> mezőgazdasági tájra vonatkozóan komplex<br />
vizsgálatokat tartalmazó tanulmánykötetek is készültek. 22 A magyarországi<br />
környezetrégészeti kutatás <strong>római</strong> <strong>kori</strong> területeket még kevéssé érintett. 23 A <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
tájalakítás és a magyarországi környezettörténet kapcsán fontos tanulságokat fogalmaz<br />
meg Virág Árpád több kötetében is. 24 A tudományág hazai fejlődésében úttörő munkát<br />
vállalt Sümegi Pál, 25 valamint a botanikai részkérdésekkel foglalkozó Gyulai Ferenc és<br />
Grynaeus András több tanulmánya is. 26<br />
A Balaton-felvidéki <strong>római</strong> <strong>kori</strong> táj rekonstruálásában fontos kérdés a <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
vízrajz és úthálózat rekonstrukciója. A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> vízügyi munkálatokkal foglalkoznak<br />
Sylvia Sakl-Oberthaler és Karl-Wilhem Weeber, Pannonia tekintetében pedig Póczy Klára<br />
és Zsidi Paula művei. 27 A Balaton egy<strong>kori</strong> kiterjedésének régészeti vonatkozásaival –<br />
16<br />
B. THOMAS 1969, p. 141.<br />
17<br />
Ezek leginkább a Balaton déli partját célozták meg, ld. M7 autópálya építéséről, in: BELÉNYESY 2007.<br />
18<br />
GABLER 1994a, p. 149.<br />
19<br />
Ld. PALÁGYI 1984, PALÁGYI 2003c<br />
20<br />
MÜLLER 1978, MÜLLER 1979, MÜLLER 1987, MÜLLER 1999 és MÜLLER 2010, továbbá HEINRICH-<br />
TAMÁSKA 2009<br />
21 ASTON 1997, BOWDEN 2006, CURRIE 2005, RIPPON 2004<br />
22 BENDER 1994, HAHN 1992<br />
23 JEREM 2003<br />
24 VIRÁG 1998, VIRÁG 2005<br />
25 SÜMEGI 2003, SÜMEGI 2008<br />
26 GYULAI 2001, GYULAI 2003, GRYNAEUS 2000, GRYNAEUS 2001, GRYNAEUS 2002 és GRYNAEUS 2003<br />
27 SAKL-OBERTHALER 2007, WEEBER 2000, WEEBER 2007, PÓCZY 1980 és ZSIDI 2002<br />
11
egymásnak sokszor ellentmondó véleménnyel – részletesebben foglalkozott többek között<br />
Kuzsinyszky Bálint, Sági Károly, Bendefy László, 28 majd a már említett Virág Árpád is. A<br />
klíma vízszintre gyakorolt hatását tárgyalják Rácz Lajos és Tullner Tamás tnaulmányai<br />
is. 29 A <strong>római</strong>ak birodalmi szintű útépítésével részletesen foglalkozik Hermann Schreiber,<br />
Pannonia tekintetében pedig – az úttörőnek tekinthető Finály Gábor mellett – Tóth Endre<br />
kutatásai irányadóak. 30 Az elmúlt évek útkutatásában a térinformatikai módszereket<br />
alkalmzó Bödőcs András munkássága a legjelentősebb. 31 Mindezek az anyagok jól<br />
mutatják azt a lassú folyamatot, amely a régészeti lelőhelyekhez való viszonyulás<br />
változásában érzékelhető: a régészeti objektumokon túl egy-egy helyszín kapcsán a<br />
környezet vizsgálata is egyre hangsúlyosabbá kezd válni.<br />
1.4 A RÓMAIAK MEGJELENÉSE A DUNÁNTÚLON. PANNONIA<br />
TÖRTÉNETE<br />
Pannonia területe a mai Dunántúlra, a Dráva-Száva közére, a Bécsi-medencére, az alsóausztriai<br />
Burgenlandra és a Szávától délre eső sávra – Szlovénia keleti, illetve<br />
Horvátország északi részére – terjed ki. A tartomány határát a mai Bécs és Belgrád közötti<br />
Duna-szakasz jelentette. 32<br />
Pannonia meghódítása, amelyet elsősorban politikai és hadászati okok<br />
indokoltak, semmint a gazdasági tényezők, 33 több részletben történt: a későbbi Pannonia<br />
provincia területén a Szávától délre eső részeket i. e. 12. és i. sz. 8. között elsőként<br />
Augustus (i. e. 30-i. sz. 14.) legioi érték el, majd Tiberius császár (i. sz. 14-37.) hódításai<br />
már a Dráva-Száva közére is kiterjedtek. Pannonia jelentőségét Róma számára elsősorban<br />
Itália védelme határozta meg: az Alpok természetes védővonalat jelentett, azonban az<br />
Adriát (Mare Hadriaticum, Aquileia városa) a Balti-tengerrel (Mare Suevicum, Kaup vagy<br />
28 KUZSINSZKY 1903, BENDEFY 1969 és SÁGI 1968<br />
29 RÁCZ 2000 és TULLNER 2003<br />
30 SCHREIBER 1991, FINÁLY 1903, TÓTH 2003, TÓTH 2005 és TÓTH 2006<br />
31 BÖDŐCS2006 és BÖDŐCS 2008<br />
32 Pannonia provincia történetének részletesebb bemutatását ld. 1. Függelékben. Pannonia történetével<br />
részletesen foglalkoznak az alábbi művek: MÓCSY 1974, pp. 33-116., HAJNÓCZI 1987, pp. 16-18., MÓCSY<br />
1990, pp. 31-51., KOPPÁNY 1993, pp. 9-12.; pp. 31-51., FITZ 2003, a korai időszakról pedig részletesen ld.<br />
FITZ 1999. Ezenkívül Pannonia történetéhez és építészetéhez ld. még KÜSTER 1995, pp. 152-162., LŐVEI<br />
1998, VIRÁG 2005, p. 25.<br />
33 HAJNÓCZI 1975, p. 8., HAJNÓCZI 1987, p. 16., MÓCSY 1990, p. 127.<br />
12
Truso városa, ma Mokhovoye vagy Elbląg) 34 összekötő Borostyánkő út vonaláról<br />
támadható volt, ezért fokozatosan a Duna mai magyarországi vonaláig terjesztették ki<br />
fennhatóságukat. Ez a sáv azonban csak a Vespasianus (69-79) és Traianus császársága<br />
(98-117) közötti időszakban épült ki olyan formában, amely a Birodalom számára<br />
határvonalat képezett (1.2 ábra), folytatva a Duna felső, illetve alsó szakaszán már kiépülő<br />
erődítéseket. 35 A katonai súlypont ekkor a déli területekről áttevődött a Dunához: a<br />
Birodalom védhetősége szempontjából kulcsfontosságú területen az egyik legerősebb sereg<br />
állomásozott. 36<br />
A későbbi provincia területe a <strong>római</strong> hódítást megelőzően nem számított<br />
egységesnek sem földrajzi, sem politikai szempontból (maguk a <strong>római</strong>ak sem tartották<br />
annak a foglalás előtt), lakossága is kelta és illyr népekből állt. A provincia nevét a pannon<br />
népcsoportról nyerte a korábbi nagy tartomány, Illyricum kettéosztásakor: ekkor jött létre<br />
Pannonia és Dalmatia provincia, mindazonáltal a pannonok nagy része inkább Illyricum<br />
déli felében, a későbbi Dalmatiában élt. 37<br />
A <strong>római</strong> hódítást követően a helyi lakosságot 38 bennszülött kerületekbe (civitas)<br />
osztották, amelyek általában egy-egy nép által lakott területet foglaltak magukba, és<br />
kezdetben katonai felügyelet alatt tartották ezeket a népeket. A civitasok kijelölésével a<br />
földek jelentős része a hódítóké lett, amely nagy arányú új lakosság megjelenésével járt. 39<br />
Tudatos letelepítésekkel elsősorban a provinciában állomásozó alakulatok veteranusai<br />
számára juttattak jelentős földbirtokokat, kijelölt helyen, egy-egy katonai tábor vagy<br />
útcsomópont közelében, 40 de a Balatonnál is. Az első várost, Emonát i. sz. 14. előtt<br />
alapították, a következő város, Savaria csak 50-ben alakult meg (1.3 ábra). 41 A városok<br />
fejlődése Vespasianus, illetve Hadrianus császársága idején lendült fel a 2. század elején.<br />
A városok száma ekkor még alacsony volt, a lakosság falvakban, falusias jellegű<br />
településeken (vicus) és <strong>villák</strong>ban élt. A 2. század végén, Marcus Aurelius császárnak a<br />
34 A Borostyánkő útnak köszönhetően a kelták lakta Dunántúl már az i. e. 2. században is kapcsolatban állt<br />
Italiával, ld. PÓCZY 1999, p. 51., FITZ 2003, pp. 205-206. és TÓTH 2006, p. 7.<br />
35 KUZSINSZKY 1903, p. 19., HAJNÓCZI 1987, p. 16.<br />
36 FITZ 2003, pp. 205-206. Pannonia a 3. században számos katonacsászárt adott a Birodalomnak, ld. 1.<br />
Függelék és B. THOMAS 1959, pp. 19-22.<br />
37 FITZ 2003, p. 205.<br />
38 A legjelentősebb helyi népcsoportok Pannonia területén az eraviscusok és boiusok voltak, in: HAJNÓCZI<br />
1987, p. 17.<br />
39 Ez a folyamat már a foglalás előtt megindult a Borostyánkő út mentén, észak-itáliai lakosok individusális<br />
áttelepülésének köszönhetően; in: HAJNÓCZI 1987, p. 16., FITZ 2003, p. 206.<br />
40 A legio leszerelő katonái számára maga az állam alapított tervezett városokat, pl. Savaria; in: FITZ 2003, p.<br />
206.<br />
41 PÓCZY 1976, p. 67. és p. 83., Savariáról pedig ld. PÓCZY 1976, pp. 12-22., és HAJNÓCZI 1987, pp. 63-73.,<br />
MÓCSY 1990, p. 217.<br />
13
germánokkal vívott háborúi hatalmas pusztítást okoztak a provinciában, az újjáépítések a<br />
3. század elejétől indultak meg. 42<br />
A provincia belsejében kevesebb a bennszülött lakosság emlékanyaga, itt a városi<br />
rang is ritka. 43 A Balaton-felvidékre így már a kezdetektől megtelepülő itáliaiak 44 nyomán<br />
veteranusok is érkeztek: földbirtokokat nyerve építkezésekbe kezdtek, az így létrejövő<br />
villagazdaságokban <strong>római</strong> módra gazdálkodtak. E majorságok nagysága és díszítettsége a<br />
tulajdonos rangjának és anyagi helyzetének függvényében változott, de míg a Borostyánkő<br />
út menti települések gazdagsága a kereskedelemből származott, a limes menti városok<br />
jólétét pedig a táborok közelsége határozta meg, addig a tartomány belső részének<br />
gazdasági élete elsősorban a mezőgazdasági termelésen alapult. 45<br />
Pannoniát 103-tól közigazgatási szempontból két részre, Pannonia Inferior és<br />
Pannonia Superior tartományokra osztották, Aquincum, illetve Carnuntum központokkal<br />
(1.4 ábra). 46 Ekkor az általam vizsgált terület keleti szegélye Pannonia Inferiorhoz, 47 A<br />
Balaton-felvidék és a tó nyugati vége pedig Pannonia Superiorhoz került. A tartomány<br />
belső vidékein megszaporodtak a nagy- és középbirtokok központját alkotó<br />
villagazdaságok, a legjelentősebb Balaton-felvidéki villa, Baláca is a 2-3. században nyerte<br />
mozaik- és falfestménydíszítéseinek nagy részét. 48<br />
214-ben Pannonia Inferiort is két legios tartománnyá szervezték át, módosították<br />
a Pannonia Inferior és Pannonia Superior közötti határokat: 49 így Pannonia Inferior is több<br />
területhez jutott, átcsatolták hozzá Brigetio városát, valamint a mai Veszprém megye<br />
egyetlen városát, Mogentiana municipiumát is (ld. 1.5 ábra). A Balaton környéke tehát<br />
teljes mértékben Pannonia Inferior fennhatósága alá került. A 3. század második felétől<br />
előtérbe került Pannonia gazdasági életének fejlesztése, a katonaság szerepe változott, a<br />
provincia pedig elsősorban a mezőgazdasági termelésre állt rá: legfontosabb exportcikkei a<br />
gabona, gyümölcs és a jószág voltak, amelyeket a villagazdaságok szolgáltatták. 50<br />
42<br />
KOPPÁNY 1993, p. 9. és FITZ 2003, p. 207.<br />
43<br />
FITZ 2003, p. 206.<br />
44<br />
FITZ 1982, pp. 22-23. és pp. 29-30.<br />
45<br />
Pannonia romanizációjának mérsékelt színvonala a tartomány gazdaságával is összefüggött: a provincia<br />
nem volt gazdag, nem alakultak ki jelentős ipari központok, exportra is termelő nagy vállalkozások, amely<br />
a társadalom összetételében is kifejezésre jutott, in: FITZ 2003, p. 207. Az Európa-szintű romanizációról ld.<br />
még WOOLF 1997.<br />
46<br />
KUZSINSZKY 1903, p. 20., DAX 1985, p. 29., HAJNÓCZI 1987, p. 16., MÓCSY 1990, p. 36., FITZ 2003, p.<br />
205.<br />
47<br />
A két tartomány közötti határ a Dunakanyartól húzódott a Balatonkeneséig, majd Balatonvilágostól haladt<br />
tovább egyenesen dél felé a Száváig, in: VIRÁG 2005, p. 25.<br />
48<br />
LŐVEI 1998, p. 13. és pp. 15-16.<br />
49<br />
E határmódosításnak köszönhetően került át a korábban három legioval rendelkező Pannonia Superiortól a<br />
Brigetioban állomásozó csapat. Így Pannonia Inferiorhoz tartozott tehát az aquincumi és a brigetioi legio,<br />
míg Pannonia Superiorhoz a carnuntumi és vindobonai csapatok In: FITZ 1982, pp. 50-52., DAX 1985, p.<br />
29., LŐVEI 1998, p. 16.<br />
50<br />
DAX 1985, pp. 29-31.<br />
14
A 3-4. században újra módosították Pannonia közigazgatási felosztását. Ekkor<br />
négy új tartományt hoztak létre: Pannonia Primát Savaria, Valeriát Sopianae, Saviát Siscia,<br />
valamint Pannonia Secundát Sirmium központtal (1.6 ábra). 51 A Balaton környéke a 2.<br />
század eleji felosztáshoz hasonló határokkal rendelkezett: Pannonia Prima és Valeria<br />
tartományok határa a tó keleti partja mentén húzódott. 52<br />
A provincia gazdasági és politikai stabilitásának a 3-4. századtól rendszeressé<br />
váló barbár támadások vetettek véget, 53 Pannonia Itália egyik legfontosabb védőbástyájává<br />
vált a barbár támadások idején, amely a limes késő <strong>római</strong> <strong>kori</strong> több lépcsős megerősítését<br />
tette szükségessé. 54 Azonban a 4. századtól állandósuló háborúskodások a provincia<br />
politikai és katonai súlyának elvesztéséhez, és végső bukásához vezettek: az 5. században a<br />
hunok, 55 546 után a langobárdok, majd 586-tól az avarok lettek a Dunántúl urai. A<br />
történelem eseményei szétzilálták Pannoniát, a provincia területe fokozatosan<br />
zsugorodott, 56 a <strong>római</strong>ak emléke pedig pusztulásnak indult.<br />
A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> városok, települések azonban a Birodalom bukása után is tovább<br />
éltek: 57 a honfoglaló magyarok települései ugyanott alakultak ki, ahol a <strong>római</strong>aké, egyrészt,<br />
mert ugyanazok a természeti és földrajzi tényezők befolyásolták helyük megválasztását,<br />
másrészt, mert a <strong>római</strong> telepek, erődök köveit, mint építőanyagot felhasználhatták. 58 Több<br />
helységnév az újkorban is fennmaradt, amelyek azóta is őrzik az antik előzményeket. 59<br />
51<br />
HAJNÓCZI 1987, p. 17., MÓCSY 1990, p. 43., FITZ 2003, p. 205. A tartomány immár négy legioval<br />
rendelkezett, ld. KAGAN 2006, p. 360.<br />
52<br />
A Dunántúl területét elfoglaló Pannonia Prima és Valeria tartományok között a határ a Vág torkolatától<br />
húzódott a Balatonkeneséig, majd tovább dél felé, a korábbi határt követve, in: VIRÁG 2005, p. 26.<br />
53<br />
A Duna bal partján élő germánok és szarmaták kedvezőtlenebb körülmények között éltek, amely állandó<br />
betörésekre, rablásokra késztette őket, in: FITZ 2003, p. 207. A 3. századi zűrzavaros helyzet miatt<br />
nagymértékben növekedett az infláció, ez ellen irányultak Diocletianus ármaximalizáló intézkedései, in:<br />
DAX 1985, p. 37.<br />
54<br />
A 3. század végén Diocletianus császár átépíttette és megerősíttette a dunai limes védelmi rendszerét, majd<br />
a 4. század második felében Valentinianus és Valens császárok újra megerősítették a védvonalat, ekkor a<br />
lakosság már a fallal körülvett városokba és az erődített <strong>villák</strong>ba húzódtak vissza. Azonban sem az<br />
erődítmények, sem a hadsereg fenntartására nem állt rendelkezésre elegendő pénz; in: FITZ 1982, p. 61.<br />
55<br />
MÓCSY 1990, pp. 50-51.<br />
56<br />
Az 5. században a hadsereget Dalmatiába hívták vissza. In: FITZ 2003, p. 208. A provincia vezető rétege is<br />
fokozatosan Pannonia belső területeire költözött, és idővel, beolvadva a népvándorlás korának népeibe,<br />
barbarizálódtak, illetve a keresztény eszméket is befogadták, in: B. THOMAS 1959, p. 22., SÁGI 1983, pp.<br />
102-106. és pp. 119-123., FITZ 2003, p. 208., QUAST 2008. Valeria tartomány az 5. század első<br />
évtizedeiben, Pannonia Prima az 5. század közepén, Savia és Pannonia Secunda a 6. században szakadt ki<br />
az Imperium Romanum tömbjéből, in: PÓCZY 1976, pp. 85-86. A <strong>római</strong> lakosság pannoniai továbbélésének<br />
kérdéséről ld. még TÓTH 1976. és HEINRICH-TAMÁSKA 2009, pp. 7-12.<br />
57<br />
Sopron közép<strong>kori</strong> városfalait is a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> Scarbantia falaiból alakították ki, tehát a <strong>római</strong> erődrendszer<br />
szabta meg a közép<strong>kori</strong> város helyét és kiterjedését, de Aquincum és Savaria maradványai is a későbbi<br />
városok magját alkották; in: PÓCZY 1976, p. 86., SÁGI 1983, p. 106., HAJNÓCZI 1987, p. 47.<br />
58<br />
SÁGI 1983, pp. 101-102.<br />
59<br />
Pannonia városainak névhasználata fokozatosan szűnt csak meg, de van, amelyek ma is élnek, ilyenek pl.:<br />
Poetovio-Ptuj (Pettau), Siscia-Sisak (Sziszek), Arrabona-Raab (Győr), Vindobona-Wien (Bécs), Sirmium-<br />
Srijem (Szerémség). A folyók nevénél is tapasztalhatunk továbbélést: Danuvius-Duna, Dravus-Dráva,<br />
Savus-Száva, Arrabo-Rába, Mursella-Marcal, Salla-Zala. In: PÓCZY 1976, p. 85., SÁGI 1983, pp. 106-107,<br />
HAJNÓCZI 1987, pp. 47-49.<br />
15
1.5 A VILLA FOGALMA ÉS A BALATON-FELVIDÉKI VILLÁK<br />
Az ó<strong>kori</strong> <strong>római</strong>ak építkezéseire a tervszerűség volt jellemző, a települések és épületek a<br />
Birodalom magjában kiérlelt típusok mintájára jöttek létre a provinciákban is: 60 a <strong>római</strong><br />
kor lakóházaiban is sematizálás fedezhető fel, azonos típusú házak épültek, amelyeket<br />
leginkább a helyi klíma szerint alakíthattak át. 61 Ezeket a lakóháztípusokat vették át a<br />
villaépítkezéseknél is. Pannonia őslakossága már a legkorábbi időszakban fogékonynak<br />
bizonyult a <strong>római</strong> építési mód átvételére. 62<br />
A villa szó gyűjtőfogalom, eredetileg nem építészeti jelentéssel bír (vagyis nem a<br />
mai értelemben vett <strong>villák</strong>at, nyaralókat értjük alatta), hanem önellátásra és lokális piaci<br />
termelésre berendezkedett, gazdasági, mezőgazdasági termelőegységet takar, a majorság<br />
lakóházaival, gazdasági épületeivel (a csűrökkel, istállókkal, ólakkal, horreumokkal),<br />
valamint kertjeivel együtt. 63 Ezeket a lakó- és gazdasági rendeltetésű egységeket – még ha<br />
ezeket nem is mindig különítették el egymástól falakkal a villagazdaságon belül –<br />
megkülönböztették, a pars urbana (vagy villa urbana, a lakóövezet, ahol a birtokos vagy a<br />
föld bérlője élt, ehhez kapcsolódott különálló épületként, vagy ha a főépület mérete<br />
megengedte, annak részeként a fürdő is), illetve a pars rustica (vagy villa rustica, a két<br />
vagy több épületből álló gazdasági rendeltetésű rész) elnevezést alkalmazták rájuk (1.7<br />
ábra). 64 Columellanál e két fő rész mellett egy harmadik is megjelent: a villa fructuaria a<br />
gazdálkodáshoz szükséges eszközök és a termény tárolására szolgált. 65 Eredetileg tehát a<br />
gazdasági részek bírtak nagyobb jelentőséggel, Cato a villa rustica egyes részeit is<br />
pontosan ismertette, de a villa urbanáról mindössze annyit jegyzett meg, hogy azt a<br />
vagyoni lehetőségek szerint kell megépíteni (villam urbanam pro copia aedificat). 66<br />
60 MÓCSY 1974, pp. 167-174., HAJNÓCZI 1987, pp. 72-83., MÓCSY 1990, pp. 222-233. Továbbá a Balatonfelvidéki<br />
<strong>villák</strong>kal kiemelten foglalkozik még B. THOMAS 1961, p. 6-8.<br />
61 Megjelennek különbségek a fürdőépítészetben, de többek között Baláca főépületének peristyliumos<br />
udvarát is részben befalazták a szelesebb, hűvösebb időjárás miatt, ld. HAJNÓCZI 1974, pp. 63-68.,<br />
HAJNÓCZI 1984, p. 53., PALÁGYI 1994b, p. 36. A bennszülött őslakosság lakóépületei csak csekély<br />
mértékben befolyásolhatták a Pannoniában adaptált <strong>római</strong> <strong>villák</strong> szerkezetét, in: GABLER 2003a, pp. 235-<br />
236.<br />
62 B. THOMAS 1961, p. 6.<br />
63 FINÁLY 1884, B. THOMAS 1959, pp. 21-23., B. THOMAS 1961, pp. 6-8., HAJNÓCZI 1975, p. 3., HAJNÓCZI<br />
1987, p. 27., MÓCSY 1990, p. 222., PECZ 2002 és MARZANO 2007, pp. 82-101. A villagazdaságokhoz<br />
temető is tartozott, ezekről bővebben ld. 2.2 fejezet.<br />
64 B. THOMAS 1961, p. 8., HAJNÓCZI 1975, pp. 4-5., MÓCSY 1990, p. 222., BIRÓ 1974, p. 51.<br />
65 B. THOMAS 1961, pp. 7-8., HAJNÓCZI 1975, p. 5., MÓCSY 1990, p. 222. és MÓCSY 1995, pp. 157-161.<br />
66 MÓCSY 1990, p. 222.<br />
16
Italiában, de a provinciákban még fokozottabban a hangsúly a termelésen volt, amely<br />
ezekben a villagazdaságokban zajlott. 67<br />
A birtokok körülkerítésére általában fából, kőből falakat emeltek, 68 ám ezek<br />
elsősorban nem védelmi célokat szolgáltak: sokkal inkább kerítésként épültek, hogy<br />
jelezzék a majorság határát, elválasszák a szántóföldeket, a legelőket a lakó- és gazdasági<br />
részektől, együtt tartsák az udvart és az ott őrzött terményeket, eszközöket és különösen az<br />
állatokat. Mindezen funkciókat további falakkal határolták, elválasztva azokat egymástól:<br />
az udvar egy részét a lakóháztól egy újabb belső udvar különíthette el, bizonyára a<br />
gyümölcsös, veteményes vagy virágos kert megvédése és felosztása végett, és a ház<br />
lakóinak nyugalmát és elszigeteltségét biztosítandó. 69 E lehatárolt területen túl feküdt maga<br />
a birtok (fundus, latifundium). Néhány villagazdaságban előkerült a körítőfalak egy része is<br />
(pl. Baláca, Bruckneudorf esetében is, ld. 1.8 és 1.9 ábra).<br />
Később a villa szó jelentése módosult (a köztársaság korától a késő császár<strong>kori</strong>g<br />
nyomon követhető a változás 70 ), több fogalmat is elkülönítettek, a villa elhelyezkedése és<br />
funkciója szerint. Eszerint beszélhetünk villa rusticáról, amely parasztház, illetve a<br />
mezőgazdasági telep (kisméretű majorság, vagy nagy kiterjedésű, összefüggő földbirtok,<br />
azaz latifundium 71 ) központi épülete volt. A villa urbana a zárt települések palotaszerű,<br />
díszesen kialakított lakóházai, amelyek a <strong>villák</strong> módjára épültek ki. A Birodalom<br />
hanyatlását előrejelző barbár betörések megsokasodásával alakultak ki a refugium<strong>villák</strong>,<br />
azaz a védelmi céllal épült <strong>villák</strong>, tornyokkal megerősített menedékhelyek, felépítésük<br />
egyszerű volt, belsejükben gyakran csak egy tornác futott körbe (ez alkalmassá tette az<br />
épületet arra, hogy a lakók értékeikkel együtt bemeneküljenek, vagy egy már meglévő<br />
épületet alakítottak át, rizalitszerű kiugrással toldották meg, amelyet gyakran<br />
toronyszerűen megmagasítottak; 72 pl. Szentkirályszabadja, Gyulafirátót villagazdaságainak<br />
egy-egy épülete). Mindemellett említést kell tenni a villa publicáról, amely út menti<br />
„beszálló vendéglő”, lóváltó állomás (mutatio) volt, a villa suburbanáról, amely a<br />
földbirtoktól független, pihenésre szánt városkörnyéki fényűző lakóházak gyűjtőneve, 73<br />
továbbá a földbirtokhoz kapcsolódó villa pseudourbanáról, amely a városi lakóház<br />
67<br />
B. THOMAS 1959, pp. 20-22.<br />
68<br />
HAJNÓCZI 1975, pp. 5-6., DAX 1985, p. 30., GABLER 1994a, p. 152. és MÓCSY 1995, p. 158.<br />
69<br />
MÓCSY 1995, p. 158., és PALÁGYI 1994b, p. 20.<br />
70<br />
B. THOMAS 1961, pp. 7-9., MÓCSY 1990, p. 222.<br />
71<br />
A latifundiumokon végzett termelőmunka javát a rabszolgák végezték. A legtöbb szükségleti cikk, a saját<br />
és környezetük igényeinek kielégítésére, a villán belül készült. A rabszolgák a villagazdaságon belül, vagy<br />
a villa közelében, egy önálló telepen éltek. Ld. B. THOMAS 1961, p. 8., DAX 1985, p. 31. és GABLER 1994a,<br />
p. 152.<br />
72<br />
B. THOMAS 1959, p. 24.<br />
73<br />
Ez jelenti a mai villa fogalom ősét.<br />
17
mintájára épített vidéki, de zárt, befelé forduló világával és igényes kialakításával a<br />
domusokkal építészetileg rokon lakóépületet jelentette. 74<br />
A villa jelentése és szerepe idővel tovább változott: a köztársaság korának végére<br />
a pars urbana jelentősége egyre inkább megnövekedett, ezt a korszak szerzői azonban<br />
helytelenítik, 75 a császárkorra pedig már a mai értelemben vett, visszavonulásra alkalmas,<br />
díszesen kialakított, a városi lakóházakkal ellentétben a természet felé rendszerint nyitott<br />
építészeti egységeket is <strong>villák</strong>nak nevezték. 76 A pars urbana lakóépületeit az itáliai<br />
domushoz hasonlóan falfestményekkel díszítették (pl. Baláca), reprezentatív helyiségeiket<br />
mozaikkal vagy márványlapokkal burkolták (a színes középmezőből és geometrikus<br />
motívumokból álló balácai nagy mozaikokat mintaképek alapján, Balaton-felvidéki<br />
kövekből állították össze, ld. 2.27 ábra).<br />
A <strong>villák</strong> jellegzetesen <strong>római</strong> egységek, ezért a <strong>római</strong> kor előtti alapítás nem ismeretes. 77<br />
Kezdetben kizárólag <strong>római</strong>ak, veteranusok éltek ebben az építészeti egységben, majd a<br />
bennszülöttek romanizálódásával vezető rétegeik is egyre nagyobb földbirtokokhoz<br />
jutottak, az egyes <strong>villák</strong> körül, és különösen a fontosabb útvonalak mentén falusias jellegű<br />
települések is kialakultak. 78<br />
A villagazdaságok tekinthetőek <strong>római</strong> <strong>kori</strong> építészetünk leggazdagabb<br />
épületcsoportjának, 79 ugyanakkor e <strong>villák</strong> nagy része mai országhatárainkon kívül fekszik.<br />
Pannoniában eddig megközelítőleg hatszáz villa helye ismert (ezek közül több mint<br />
négyszáz a mai Magyarországon lokalizálható, és ebből csaknem száz a Balatonfelvidéken<br />
található): ez a mennyiség azonban nem tekinthető teljesnek, a kutatottság<br />
mértéke, 80 illetve a korai <strong>villák</strong> fa építőanyaga miatt. 81 A provinciában öt nagy<br />
villacsoportot 82 különíthetünk el egymástól: a Mecsek villáit, az Aquincum környéki<br />
<strong>villák</strong>at, a Dráva-Száva közén elhelyezkedő <strong>villák</strong>at (ma Horvátország, illetve Szlovénia<br />
74<br />
HAJNÓCZI 1987, p. 27., B. THOMAS 1961, pp. 7-9., és VITRUVIUS 1988, pp. 174-175. A domusok<br />
kialakulásáról és fejlődéséről ld. HAJNÓCZI 1967, p. 342. és pp. 348-352., CASTIGLIONE 1971, pp. 40-41.,<br />
CASTIGLIONE 1973, pp. 22-25., pp. 28-36. és pp. 55-66., MCKAY 1980, pp. 26-58., RANIERI PANETTA<br />
2005, pp. 242-247., pp. 310-313. és pp. 378-381.<br />
75<br />
MÓCSY 1990, p. 222.<br />
76<br />
B. THOMAS 1961, p. 8., CASTIGLIONE 1971, p. 127. Már Varro is megemlítette, hogy épülnek olyan <strong>villák</strong>,<br />
amelyekhez nem tartozik föld. Italiában a senatusi rend és az arisztokrácia tagjai emelhettek ilyen<br />
luxusépületet, ám Diocletianus és Constantinus megnyirbálta jövedelmüket, így érdeklődésük újra a föld<br />
felé fordult. In: B. THOMAS 1961, p. 8.<br />
77<br />
B. THOMAS 1961, p. 8.<br />
78<br />
B. THOMAS 1961, p. 8., GABLER 1994a, p. 150., FITZ 2003, pp. 205-206.<br />
79<br />
HAJNÓCZI 1987, p. 27.<br />
80<br />
A közel 600 villának eddig alig tizedrészében végeztek kutatásokat, in: GABLER 2003a, p. 235.<br />
81<br />
Ezt pannoniai ásatási eredmények és germaniai, britanniai párhuzamok bizonyítják, in: GABLER 2003a, p.<br />
235.<br />
82<br />
B. THOMAS 1961, pp. 5-6., HAJNÓCZI 1987, p. 14. és p. 27., MÓCSY 1990, p. 222.<br />
18
területére esnek, itt még kevés a régészeti feltárás; ez a rész különösen a késő<strong>római</strong><br />
időkben vált jelentős területté, illetve meghatározó volt a császári központ, Sirmium<br />
közelsége is), a Fertő tó környéki <strong>villák</strong>at (legnagyobb részük ma Burgenlandban,<br />
Ausztriában található, pl. Deutschkreutz, Eisenstadt; nagy számuk a Noricum és Pannonia<br />
határán futó Borostyánkő útnak, 83 és a dunai limes mentén haladó út közelségének<br />
köszönhető), illetve a legnagyobb csoport a Balaton északi partján, aránylag sűrűn<br />
húzódott végig (1.10-1.15 ábra). 84 A Balaton vidékének közkedveltsége magyarázható a<br />
vidék itáliaihoz hasonló tájával is, 85 továbbá két jelentősebb, egymással párhuzamosan futó<br />
út is a Balaton északi partjánál haladt el. 86<br />
A villagazdaságok időrendjének meghatározása és periodizálása a kis számú lelet<br />
és az egy<strong>kori</strong> provinciát érintő feltárások aránytalan területi eloszlása következtében<br />
bizonytalan, így szinte lehetetlen megállapítani a pannoniai <strong>villák</strong> fejlődésmenetét. 87<br />
Ahogyan azt már Pannonia történeténél bemutattam, a nagy létszámú katonaság (majd<br />
később a fejlődő városok) ellátására biztos mezőgazdasági háttérre volt szükség, így a<br />
<strong>római</strong>ak az újonnan meghódított területeken igyekeztek minél előbb meghonosítani a<br />
fejlett termelési módszereket, a villagazdaságok pedig ennek az igénynek a kielégítésére<br />
jöttek létre. Azonban kevés olyan villát ismerünk, amely már az 1. században létesült: ezek<br />
vagy olyan területen helyezkednek el, ahol itáliaiak telepedtek meg, vagy ahol a<br />
bennszülött arisztokrácia már korán kompromisszumra jutott a hódító <strong>római</strong>akkal 88 (ezek<br />
főként a Fertő tó környékén alakultak ki, a Borostyánkő út mentén, pl. Fertőrákos-Golgota,<br />
de a Balaton-felvidéki majorságok között is van olyan, amely rendelkezett 1. századi, de<br />
nem feltétlenül jelentős periódussal, pl. Baláca, Berhida több telepe, Dörgicse,<br />
Gyulafirátót, Nagyvázsony, de ilyen Balatonalmádi, Balatonfüred, Hévíz, Hidegkút, Litér,<br />
Ősi, Papkeszi egyes lelőhelyei is, 1.16 ábra). 89<br />
Mivel a villa mint mezőgazdasági egység építészetileg nem megfogható, a hazai <strong>villák</strong>at a<br />
régészek a főépület (azaz a villa urbana) alaprajzi típusa alapján csoportosítják. 90 Ez a<br />
módszer azonban periodizációra nem alkalmas, hiszen a későbbi Pannonia területén<br />
83<br />
B. THOMAS 1961, p. 6.<br />
84<br />
B. THOMAS 1961, MÓCSY 1990, p. 222., valamint sűrűségükről ld. GABLER 1994a, pp. 150-151.<br />
85<br />
B. THOMAS 1961, p. 6., B. THOMAS 1964, p. 13.<br />
86<br />
B. THOMAS 1961, pp. 5-6.<br />
87<br />
MÓCSY 1990, pp. 226-231.<br />
88<br />
MÓCSY 1974, pp. 167-168., MÓCSY 1995, pp. 157-159.<br />
89<br />
MRT 1, MRT 2, DAX 1985, p. 30., MÓCSY 1990, pp. 222-233., MÓCSY 1995, pp. 157-158. A Balaton<br />
környékének villái a korai császárkorban idegen telepesek kezében voltak, akik itt földbirtokokat szereztek<br />
és a birtokszervezés <strong>római</strong> formáját honosították meg, majd a veteranusok jelentek meg, ld. MÓCSY 1995,<br />
p. 159.<br />
90<br />
B. THOMAS 1961, pp. 9-10., MÓCSY 1974, pp. 170-171., HAJNÓCZI 1987, p. 27., MÓCSY 1990, p. 233. és<br />
MÓCSY 1995, p. 159.<br />
19
megkezdett hódítások idejére, a császárkor elejére már kialakultak a főbb típusok, így az<br />
adott helyszíntől és az építtető anyagi- és társadalmi helyzetétől függően szabadon<br />
változhatott a főépületek itt alkalmazott típusa. Ezen felül a villagazdaságok szabadon álló<br />
helyzetéből adódóan a rendelkezésre álló szabad tér kihasználására is lehetőség volt, így<br />
egyedi megoldások is születhettek.<br />
Alaprajzuk alapján kétféle főtípust különböztethetünk meg, amelyek azonban<br />
csak nagyon ritkán jelentek meg tisztán: a porticus<strong>villák</strong>at, és a belső udvarral rendelkező<br />
<strong>villák</strong>at. 91 A porticus<strong>villák</strong> (más néven soros, lineáris, row-type típusú épületek, amelyek<br />
főhomlokzatához porticus, corridor kapcsolódhatott 92 ) Pannoniában ritkábban jelentek<br />
meg: ebbe a csoportba tartozik a tüskevári I. számú épület, a gyulafirátóti I. számú épület, 93<br />
és az örvényesi I. számú épület 94 is. Jellemzőjük, hogy a haránttengelyes épületnek<br />
rendszerint a hosszabbik oldalán nyíló bejáratánál két rizalit által közrefogott porticus<br />
futott végig. A porticus<strong>villák</strong> divatja leginkább a 3-4. században volt domináns, részben a<br />
védelmi szempontokat szem előtt tartva. 95 Ezt a típust idővel gyakran középudvarossá<br />
építették át 96 (ahogyan azt a gyulafirátóti főépülettel is tették, 1.17-1.19 ábra). Ezek az<br />
épületek kisebb helyet foglaltak el.<br />
Legtöbb hazai villánk a másik csoportba, a középudvaros (a külföldi terminológia<br />
szerinti Hall-type, illetve Zentralhof-typ) típusba sorolható, 97 azaz az épület közepén egy<br />
feltehetően fedetlen, atrium vagy peristylium jellegű udvar helyezkedik el, amely körül a<br />
helyiségek csoportosulnak, így e középudvaros épületek helyigénye lényegesen nagyobb<br />
volt, mint a lineáris típusú épületeké. Ezekre az épületekre az ésszerű beosztás (ezt<br />
azonban nem kell szükségképpen a domusok helyiségeivel azonosítani, bejáratuk is<br />
rendszerint a hosszanti oldalon nyílt, nem pedig a lakóház atriumához kapcsolódóan, a<br />
rövidebbik oldalon 98 ) és a lakályosság volt jellemző, igényes belsőépítészeti elemekkel<br />
(mozaikokkal, falfestményekkel, többek között Balácán, ld. 1.20-1.22 ábra,<br />
Hosszúhetényben, Gorsiumban is). 99 Ez a típus leginkább az 1-2. században volt<br />
domináns: 100 már a legkorábbi építkezések is itáliai módra zajlottak (pl. atriumos házak<br />
91<br />
B. THOMAS 1961, pp. 9-10. és HAJNÓCZI 1987, p. 27., továbbá MÓCSY 1990, p. 233., és REUTTI 1994, pp.<br />
200-205., valamint BECHERT 2005<br />
92<br />
HAJNÓCZI 1975, p. 12. és pp. 57-59., MÓCSY 1990, p. 222.<br />
93<br />
HAJNÓCZI 1987, pp. 27-28.<br />
94<br />
Ez a középfolyosós épület minden bizonnyal ergastulum, azaz műhely lehetett, ahol valószínűleg<br />
rabszolgák dolgoztak. Bővebben ld. 6.1 Függelék, valamint HAJNÓCZI 1975, pp. 30-31., valamint<br />
HAJNÓCZI 1987, p. 27. és pp. 73-74., továbbá SZENTLÉLEKY 1965, p. 103. és p. 107.<br />
95<br />
B. THOMAS 1959, p. 22, B. THOMAS 1961, p. 11.<br />
96<br />
HAJNÓCZI 1987, p. 27.<br />
97<br />
HAJNÓCZI 1975, pp. 59-60., HAJNÓCZI 1987, p. 27., BECHERT 2005<br />
98<br />
MÓCSY 1995, p. 158. Ezt a felépítést találjuk a balácai főépületnél is.<br />
99<br />
HAJNÓCZI 1987, p. 27. és Balácáról pp. 75-76., Gorsiumról pedig pp. 145-150.<br />
100 B. THOMAS 1961, p. 11.<br />
20
építése), ám az itáliaihoz képest kissé hűvösebb, szelesebb éghajlat miatt átépítésekre volt<br />
szükség, és több fűthető helyiséget alakítottak ki. 101 A legnagyobb ismert pannoniai villa, a<br />
szentendrei is udvaros típusú, méretét a szerves folyamatossággal történő bővítéseknek<br />
köszönhette (1.23-1.25 ábra). 102 A Balaton-felvidéken csak kevés az ismert, feltárt villa,<br />
alaprajzukban nem fedezhető fel domináns vagy speciális típus. 103<br />
A német terminológiában alkalmazott, a villagazdaság udvarán az épületek<br />
elhelyezkedése alapján megkülönböztetett Axial-typ (más néven Achsenhof, azaz az<br />
épületek szabályos rendben, általában egy tengelyre szimmetrikusan fűződnek fel 104 ) és a<br />
Streuhof-typ (ahol az épületek az udvaron elszórtan, mértani rendet mellőzve helyezkednek<br />
el 105 ) kategóriákat a pannoniai <strong>villák</strong>ra nem alkalmazhatjuk. Ugyanakkor néhány villánál<br />
megtalálhatóak a körítőfalak, amelyek viszonylag határozottan elkülöníti egymástól a pars<br />
rusticát és a pars urbanát, habár ezen részek épületeinek egymás mellé sorolása nem mutat<br />
rendet (ld. 1.8 és 1.9 ábra).<br />
Célszerűbb a méretük alapján elkülöníteni ezeket a villagazdaságokat, ám a<br />
kétféle kategorizálás alapjaiban mégis szorosan összefügg: a főépület méretéből, amely az<br />
alaprajzi típus alapján változott, következtethetünk a földbirtok méretére is, 106 hiszen a<br />
<strong>villák</strong> eredeti rendeltetéséből következően földbirtok tartozott hozzá, méghozzá olyan<br />
szorosan, hogy fundusnak csak akkor hívhattak egy földrészletet, amennyiben azon villa<br />
állt. 107 Az épületek mennyisége és minősége, a főépületek mérete, a körítőfallal határolt<br />
udvar minden bizonnyal utalhat a hozzátartozó birtok méretére, ugyanis az auctorok által<br />
megfogalmazott követelmény volt, hogy a villa mérete arányban álljon a hozzá tartozó<br />
fundus kiterjedésével. 108 Eszerint nagybirtok tartozott Balácához, és középbirtokok<br />
Gyulafirátóthoz, Szentkirályszabadja villáihoz és Örvényeshez, valamint Paloznakhoz,<br />
101 B. THOMAS 1959, p. 21.<br />
102 HAJNÓCZI 1987, pp. 93-95. és TOPÁL 1994. Azonban az igazán nagyméretű villa urbanák Pannoniában<br />
hiányoztak, ld. MÓCSY 1990, p. 233.<br />
103 B. THOMAS 1961, p. 11.<br />
104 REUTTI 1994, p. 200. A szabályos, szimmetrikus felépítést mutatja többek között San Potito di Ovindoli<br />
villája, amelynek pannoniai párhuzama Alsórajk mellett található (ld. GABLER 1994b, VARJU 2001,<br />
GABLER 2003c és REDŐ 2005). Emellett Voerendaal (ld. WILLEMS 1994), Heitersheim (ld. NUBER 1994),<br />
Blankenheim-Hülchrath (ld. HORN 2002, pp. 361-363.), Oberentfelden (ld. MCKAY 1980, p. 194.),<br />
valamint Anthée (ld. REUTTI 1994, p. 202.), Orbe-Boscéaz (ld. MCKAY 1980, p. 198. és PARATTE 1994) és<br />
Yvonand-Mordagne (ld. PARATTE 1994) villái is a szabályos rendszer kiemelkedő példái.<br />
105 REUTTI 1994, p. 200. Az elszórtan elhelyezkedő épületekkel rendelkező villagazdaságok szép példái<br />
láthatóak az alábbi helyszíneken: Bondorf (ld. GAUBATZ-SATTLER 1994), Bietigheim-Weilerlen (ld. BALLE<br />
1994), Gambach-Münzenberg (ld. LINDENTHAL 1994), Sontheim-Brenz (ld. SEITZ 1994), Friedberg (ld.<br />
WAGNER 1994), Großsorheim (ld. REUTTI 1994, p. 202.), Lauffen, Köln-Müngersdorf (ld. HORN 2002, p.<br />
163. és pp. 502-505.), Niederzier-Hambach (ld. HORN 2002, pp. 162-163.), továbbá Bohova (ld. STRMČNIK<br />
GULIČ 1994) és Gatcombe (ld. BRANIGAN 1977) villájánál is.<br />
106 MÓCSY 1990, p. 233., és a földbirtokról ld. még pp. 125-127.<br />
107 MÓCSY 1990, p. 222. és p. 360.<br />
108 MÓCSY 1990, p. 222. Ugyanakkor a ráfordított munka sokkal inkább meghatározta a terméshozamot, mint<br />
a birtok mérete, in: BÍRÓ 1999<br />
21
továbbá kisbirtokokról is beszélhetünk. 109 A legnagyobb villagazdaságoknak<br />
hozzávetőlegesen négy hektár nagyságú vagy még nagyobb körülkerített területe volt (pl.<br />
Baláca kilenc hektár, Bruckneudorf ma ismert kiterjedése közel 6,5 hektár), közel 1000-<br />
1200 m 2 -es lakóházzal és külön álló fürdővel, a gazdasági épületek pedig főként az udvar<br />
fala mentén sorakoztak. A középudvaros épülettípus elsősorban ennél a nagyságrendnél<br />
jelenhetett meg. A kisebb villagazdaságok udvara nagyjából egy hektár nagyságú volt,<br />
amelyen kisebb, 150-500 m 2 alapterületű lakóház állt, ezek többnyire a fürdőhelyiségeket<br />
is magukba foglalták. 110<br />
A <strong>villák</strong> lakóövezetéhez minden bizonnyal díszkertek is tartoztak, amelyek gyökereit – a<br />
főépületek alaprajzi típusainak kialakulásához hasonlóan – a városokban kereshetjük (ld.<br />
1.26-1.31 ábra). 111 A városi kertek (hortus) néhány gazdagabb példától eltekintve kis<br />
méretűek voltak, és elsősorban díszítő célt szolgáltak: viridariumok voltak, ahol a díszítő<br />
virágok mellett a hasznos fűszer- és gyógynövények is helyet kaptak. 112 A kerteket az<br />
épületekkel összhangban, architektonikus formákkal alakították ki.<br />
A vízvezetékek megjelenése a lakóházak fogadóhelyiségének, az atriumnak<br />
berendezésében is átalakulásokat okozott: impluviumát, amelyre többé nem volt szükség<br />
eredeti esővízgyűjtő szerepében, ekkor szökőkutakkal vagy szobrokkal kiegészített,<br />
márvánnyal burkolt díszmedencék váltották fel. 113 A belső kerteket, peristyliumokat is<br />
szobordíszekkel és bonyolult, szökőkutas medencerendszerekkel ékesítették (1.32 ábra). A<br />
szökőkutak és medencék változatos kiképzését bizonyítják Conimbriga 114 feltárt<br />
lakóházainak udvarai is: a városba a jól kiépített vízvezetéken érkezett a víz, amelynek<br />
109 Ld. MÓCSY 1990, p. 127., p. 222., p. 226. és p. 231.<br />
110 MÓCSY 1974, pp. 170-171., MÓCSY 1995, p. 159.<br />
111 A városi lakóházak és kertjeik kialakulásának, fejlődésének és felépítésének kutatásához a legjobb<br />
példákat a Vezúv déli és nyugati lankáinál, a Nápolyi-öbölben fekvő Pompeji és Herculaneum lakóházai<br />
szolgáltatják, amelyek i. sz. 79-ben, a Vezúv kitörésekor pusztultak el. Pompeji utolsó évtizedeiben az<br />
előkelő házakat a császár<strong>kori</strong> díszes kialakítású <strong>villák</strong> hatására változatosabb és kötetlenebb formák, az<br />
egyéni ízlés érvényesülése jellemezte, a telkek méretét, a házak felépítését azonban a város nagyarányú<br />
beépítettsége befolyásolta. Míg ek<strong>kori</strong>ban vidéken a városi lakóházak kényelmét másolták, addig a<br />
városokban igyekeztek a pihenésre szánt <strong>villák</strong> tágasságát megteremteni minél nagyobb peristyliumok és<br />
díszes kertek kialakításával: többek között a Casa dei Vettii (más néven Domus Vettiorum, a Casa de<br />
Loreio Triburtino (más néven Casa di Octavio Quartio) és a Casa de Iulia Felix is jelentősebb kertekkel<br />
rendelkeztek. Pompejiről ld. HAJNÓCZI 1967, p. 343., CASTIGLIONE 1971, p. 130., CASTIGLIONE 1973, pp.<br />
53-54. és pp. 62-65., CASTIGLIONE 1979, pp. 15-30., VARONE 1995 és RANIERI PANETTA 2005, pp. 42-47.,<br />
a Vezúv kitöréséről ld. PLINIUS 1981, VI. 16., pp. 183-186., Maróti Egon fordítása. Herculaneumról pedig<br />
ld. CASTIGLIONE 1979, pp. 30-34. és pp. 132-134.<br />
112 A decus, utile, azaz a szépség és hasznosság kettős eszményének elve nemcsak a városok, házak, <strong>villák</strong><br />
helyének kiválasztásakor (többek között, hogy legyen a közelben víz, út, vagy termékeny föld), hanem a<br />
kertek kialakításakor is érvényesült; in: RANIERI PANETTA 2005, p. 379.<br />
113 RANIERI PANETTA 2005, p. 263. és pp. 310-313. Livia Prima Portai villájának kertjét csigaházakkal és<br />
kagylóhéjakkal is dekorálták, ld. PINTO-GUILLAUME 2002, pp. 54-55.<br />
114 A csak kis részén feltárt Conimbriga Pompejihez hasonló felépítésű nagy méretű, virágzó város volt az<br />
ó<strong>kori</strong> Lusitaniában (ma Portugália), ld. ALARCÃO 2000, CORREIA 2008<br />
22
nagyarányú felhasználását mutatják a több házban is felszínre került geometrikus medencerendszerek,<br />
amelyek kisebb szigeteit beültették (1.33-1.37 ábra). Hasonló, ám egyszerűbb<br />
felépítésű medencéket Pompejiben is építettek, pl. Iulia Felix házában a négyszögletű<br />
medencét exedrás jellegű bővületekkel látták el (1.31 ábra), illetve ilyet láthatunk Loreius<br />
Triburtinus házában (1.29 ábra) is.<br />
Minden bizonnyal Pannonia városaiban és nagyobb villáiban is jelen voltak a<br />
díszesebb kialakítású kertek, ám Magyarországon még nem került sor kertrégészeti<br />
feltárásokra. Városi kert rekonstrukciója Pannonia területén eddig csupán az egy<strong>kori</strong><br />
Carnuntum polgárvárosában (ma Petronell, Ausztria) készült (1.38 ábra): feltárták a<br />
viridarium egyszerű, négyes tagolású, geometrikus felosztását, és pollenvizsgálatokkal<br />
azonosították az ültetett fajokat. 115 Carnuntumhoz hasonlóan Aquincumban is díszkertes<br />
lakóházak épülhettek. 116 Hazánkban a balácai villagazdaság egyes részein geofizikai<br />
kutatások gyümölcsös kert jelenlétét mutatják, 117 a főépület melletti, feltehetően<br />
díszkertként kialakított udvarra pedig elméleti rekonstrukció 118 készült (1.39 ábra).<br />
Mindemellett a régészeti feltárások kerti díszítő elemeket is felszínre hoztak, így többek<br />
között díszvázát 1.40 ábra) és asztalt (1.41 ábra) is ismerünk a provinciából.<br />
Dolgozatomban a villa mellett a telep fogalma is megjelenik. Telepnek nevezhetőek<br />
egyrészt a vicusok, amelyek elsősorban bennszülött lakosságú falusias települések voltak,<br />
beépített területük kiterjedése pedig nagyobb lehetett, mint a <strong>villák</strong>nál. Azonban telep<br />
névvel láttam el azokat a kisebb kiterjedésű „kolóniákat” is, ahol a földeket bérlők éltek.<br />
Ez utóbbi teleptípus leginkább a nagyobb villagazdaságoknál jöhet szób (pl. Balácánál),<br />
ahol a földet nemcsak a villa lakói, hanem bérlők is művelték, így ezek a fajta telepek a<br />
villaközpont alig néhány száz méteres körzetében keresendőek. 119<br />
Mindemellett azokat a lelőhelyeket is telepnek neveztem, amelyek típusa – a<br />
feltárások alacsony száma miatt – pontosan nem meghatározható, így nem zárható ki, hogy<br />
azok egykor villaként épültek és működtek. Mivel az általam vizsgált <strong>villák</strong> és telepek<br />
nagy részét nem választhatjuk el egymástól élesen, disszertációmban mindkét<br />
településtípus környezetének vizsgálatával foglalkoztam.<br />
115<br />
Carnuntum történetéről, valamint a rekonstruált lakóházakról és kertjeikről ld. HUMER 2003, HUMER 2009<br />
116<br />
PÓCZY 1976, p. 48. és p. 60.<br />
117<br />
FATSAR 2005, p. 102.<br />
118<br />
ERTEL 1994, pp. 30-31.<br />
119<br />
GABLER 1994a, p. 152. és GABLER 2003b, p. 241.<br />
23
2. A RÓMAIAK TÁJALAKÍTÓ HATÁSA<br />
A Római Birodalom műveltségét a magas szintű ipari és mezőgazdasági termelés, a<br />
kereskedelem és pénzrendszer, fejlett települési hálózat és lakáskultúra, igényes ipar- és<br />
képzőművészet jellemezte. Emellett meghatározó tényező volt a jól kiépített úthálózat, az<br />
állandó zsoldos hadsereg felállítása, és az írásban rögzített jogrend, a latin nyelv. 120<br />
Pannonia, amint arról már szó esett, elsődlegesen katonai szempontból volt kiemelkedő<br />
fontosságú a Birodalom számára, valamint mezőgazdasági és a helyi piacra termelő<br />
kézművesipar tekintetében is jelentőséggel bírt. 121 A <strong>római</strong>ak építkezéseikkel átformálták a<br />
dunántúli táj képét: 122 kőfejtőket nyitottak (2.1 ábra), kitermelt anyagából pedig katonai<br />
táborok, kövezett utcájú, csatornázott városok, villagazdaságok épültek, amelyeket utak<br />
kötöttek össze egymással, és ezek nyomán kialakították temetkezési helyeiket, erdőket<br />
irtottak, mocsarakat csapoltak le, halastavakat hoztak létre, tereprendezésbe kezdtek. 123<br />
Az egy<strong>kori</strong> Pannonia provincia legnagyobb részét kitevő Dunántúl Magyarország<br />
egyik legváltozatosabb területegysége: az északi terület felszabdalt hegyvidéki táj képét<br />
mutatja a Dunántúli-középhegység és az Alpokalja vonulataival, míg a terület középső<br />
részén hangsúlyos tengelyként jelentkező Balatontól délre a Dunántúli-dombság lankáival<br />
találkozunk. Kutatásom a Balaton vidékét, a tó északi partját, valamint keleti és nyugati<br />
szegélyét, és a Bakony déli lankáit érinti. A Balaton-felvidék természeti adottságai között<br />
meghatározóak az északnyugati szakasz mocsarasabb területei, a Bakony vonulatai, a<br />
Bakonytól a Balaton felé lejtő lankásabb területek, a badacsonyi tanúhegyek, és a<br />
művelésre és kertgazdálkodásra alkalmas enyhe esésű domboldalak és sík területek. Az<br />
ó<strong>kori</strong> szakírók leírásának tanúsága alapján is sűrű erdők borították a terület nagy részét: 124<br />
fenyvesek, tölgyesek, bükkösök, nyárfa- és fűzfaligetek voltak itt, amelyek faanyagot<br />
120 SÁGI 1983, p. 101.<br />
121 HAJNÓCZI 1987, p. 16., MÓCSY 1990, p. 127., FITZ 2003, p. 207.<br />
122 A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> tájalakításról, ill. a magyarországi környezetrégészetről ld. FITZ 1982, p. 25., MÓCSY 1990,<br />
pp. 127-128., CSEMEZ 1996, pp. 20-23., LŐVEI 1998, pp. 13-15., VIRÁG 2005, p. 26.<br />
123 Az Aquincum közelében létesült Testvérhegyi villa (Budapest III., Bécsi út 314.) környezetét támfalakkal<br />
alátámasztott mesterséges tereplépcsők létrehozásával rendezték (Láng Orsolya és Havas Zoltán ásatása,<br />
2005, in: HAVAS 2007a, p. 138.), de a Balaton-felvidéken is találkozunk terepteraszokon elhelyezkedő<br />
villagazdaságokkal is, így többek közt Gyulafirátót és Örvényes esetében is.<br />
124 Id. Plinius Pannoniáról szóló leírásában makktermőnek (glandifera) nevezi a tartományt, ld. Naturalis<br />
historia, III.147., a 4. században élt Aurelius Victor pedig hatalmas erdőségekről (immanibus silvis) ad<br />
számot, in: Liber de Caesaribus, 40.9.v A <strong>római</strong> hódítás kezdetén 60-85 %-os borítottság lehetett, ld.<br />
MONOSTORY 2002, p. 202., MEDZIHRADSZKY 2007és VIRÁGOS 2008, p. 210., illetve a dendrokronológiáról<br />
ld. még GRYNAEUS 2003. Feliratokból Savaria-környéki erdőgazdálkodásról is információt nyerhetünk, ld.<br />
MÓCSY 1990, pp. 127-128. és GABLER 2003a, p. 238.<br />
24
kínáltak többek között az építkezésekhez és a fürdők üzemeltetéséhez is. 125 A<br />
szőlőtermesztéshez szükséges irtások is jelentősen befolyásolták a tájképet. Rómer Flóris<br />
írta a Bakonyról: „Jóval többet mutathatunk fel a hozzánk közelebb eső <strong>római</strong>ak itteni<br />
időzéséből. Ha mindjárt e nagy nemzet telepitvényeinek, – melyek nem csak ezen erdő<br />
szélein, de mostani belsejében is elég számosak és terjedelmesek lehetének – neveit sem<br />
<strong>történeti</strong> munkáikból, sem hátrahagyott műemlékeikből nem tudjuk is meghatározni, azt<br />
legalább, hogy itten huzamosb ideig kellett lakniok, kézzel foghatólag bebizonyithatjuk.<br />
Hogy a hatalmas világhóditók nem csak a kies, szőlőmivelésre igen alkalmatos Balaton<br />
mellett, de a Bakony rengetegei közt is laktak, és huzamosban tartózkodtak, eléggé<br />
mutatják a Palotától Vásonyig és a Balaton északi partján mindenhol található <strong>római</strong><br />
művek maradványai, – valamint Veszprémmegyének a győri országut és a megye keleti<br />
határi közt fekvő erdőség északi lejtőjén is mindenhol felfedezett sirkertek, cserepek,<br />
fegyverek, oltárok, nevezetes – irással ellátott – réztáblák.” 126<br />
A romanizációnak köszönhetően a <strong>római</strong> építkezésmód is erősen jelentkezett a<br />
kezdeti időkben a Balaton környékén: a bennszülöttek földbe mélyített házai helyett 127 a<br />
veteranusok újonnan szerzett földjeiken kőből és fából kezdtek építkezni: az 1-2. század<br />
fordulójától itt is megjelentek többek között az atriumos házak, amelyet később a <strong>római</strong><br />
kultúrát már elsajátított bennszülött arisztokrácia is átvett. 128 A Balaton-felvidéket a<br />
fokozatosan kiépülő útrendszer segítségével lassan behálózták az új telepesek elszórt<br />
villagazdaságai, és a <strong>római</strong> hatásokat lassan felvevő bennszülött falusias települések<br />
(vicus) is. 129 A Balaton-felvidék <strong>római</strong> kultúrája tehát nem a táborokban, hanem a<br />
<strong>villák</strong>ban, telepeken alakult ki, így ez a kialakuló kultúra nem katonai, hanem polgári<br />
jellegű volt. Az itt folyó termelőmunka biztosította nemcsak a limes, hanem a Birodalom<br />
szívének, Itáliának terményekkel való ellátását is. 130<br />
125<br />
B. THOMAS 1959, p. 21., HAJNÓCZI 1987, p. 14., CSEMEZ 1996, p. 21., VIRÁG 2005, p. 26. Az erdőirtások,<br />
a rablógazdálkodás a táj képének nagymértékű átalakulásához vezetett, ld. B. THOMAS 1959, p. 21.<br />
126<br />
RÓMER 1990, pp. 12-13.<br />
127<br />
A bennszülöttek lakóhelyei még szinte belesimultak a tájba, in: HAJNÓCZI 1987, p. 14. Az általam vizsgált<br />
lelőhelyek kevesebb mint felénél, 40 villánál és 50 telepnél jelentkeztek ős<strong>kori</strong> elemek, többnyire cserepek.<br />
128<br />
B. THOMAS 1959, pp. 20-21., HAJNÓCZI 1987, p. 28., GABLER 1994a, p. 151., FITZ 2003, p. 206. A<br />
Balaton-felvidék romanizációja a 2. század végére befejeződött, kialakult a birtokrendszer, az Italiával és a<br />
provincia nyugati-délnyugati részeivel fennálló kereskedelmi kapcsolatok azonban megszűntek. A<br />
lakosság összetétele így változatlan maradt, ám a Balaton környéke kimaradt abból az 1-2. századi<br />
gazdasági virágzásból, ami a limes településeit jellemezte, ld. Mócsy András alapján KELEMEN 1980, pp.<br />
61-62.<br />
129<br />
B. THOMAS 1959, p. 20.<br />
130<br />
B. THOMAS 1959, pp. 19-20.<br />
25
2.1 MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG<br />
A mezőgazdasági és kézműves termelésre szakosodott Balaton-felvidéki villagazdaságok<br />
életének megismeréséhez, a táji és kulturális elemek összefüggéseinek vizsgálatához<br />
nélkülözhetetlen a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> agrikultúra részletesebb ismertetése. Erről számos forrás ad<br />
képet: a szakírók (auctorok) művein túl kiemelkedő fontosságúak a lakóházak és <strong>villák</strong><br />
falfestményeinek és padlómozaikjainak (2.2 ábra) ábrázolásai, 131 továbbá a feltárt leletek<br />
(így többek között miniatűr leletek is előkerültek mezőgazdasági szerszámokról, amelyek a<br />
művelési ágakról árulkodnak, ld. 2.3 és 2.4 ábra). Mindemellett – ritkább esetben – a légi<br />
felvételek is árulkodhatnak a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> birtokstruktúráról és művelési formákról (2.5<br />
ábra).<br />
2.1.1 A MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁLATOK FORRÁSAI<br />
Az ó<strong>kori</strong> szerzők a <strong>villák</strong> létesítéséhez a hely kiválasztásától, az épületek elhelyezésén és a<br />
szerszámok megválasztásán, a növények telepítésében is hasznos tanácsokkal látták el a<br />
földbirtokok tulajdonosait. A villagazdaság előnyére vált, ha a körítőfalon belül vagy a<br />
közelben volt víz, ha volt benne jó konyha, s a birtok nagyságának megfelelő pince. 132 A<br />
legkiemelkedőbb mezőgazdasági auctorok Cato, 133 Varro, 134 Columella, 135 ifj. Plinius, 136<br />
131 A növényi és figurális díszítésű mozaikok szép példái láthatóak a görögországi <strong>római</strong> <strong>villák</strong> mozaikjain is<br />
(pl. Anaploga, Argos, Athen, Chalcis), ld. MILLER 1972, WAYWELL 1979. A tájképábrázolásokról<br />
részletesebben ld. ANDERSON 1987, p. 130. és p. 135., illetve KOTSIDU 2007.<br />
132 DAX 1985, p. 30.<br />
133 Marcus Porcius Cato (i. e. 234-i. e. 149), földműves, katona, szónok. Egyetlen fennmaradt műve a De agri<br />
cultura, amelyben 162 rendszerezetlen fejezetben, a birtok kiválasztásától a ház urának kötelességein át a<br />
különféle folyamatokig, a földművelés és az állattartás, a hatékony munka és a haszonra termelés dícséretét<br />
zengi. In: ADAMIK 2009, pp. 123-124. és pp. 127-129. és Cato: De agri cultura (A földművelésről), in:<br />
BORHY 2003, p. 123, pp. 126-128. és pp. 134-137., valamint p. 467.<br />
134 Marcus Terentius Varro (i. e. 116-i. e. 27), író, polihisztor, földbirtokos. Egyetlen műve maradt csak fenn<br />
teljesen, a Rerum rusticarum libri tres (A mezőgazdaságról három könyvben), amelyben tiszta<br />
felépítésben, irodalmi formában, dialógusok keretében ír a mezőgazdasági munkálatokról. In: ADAMIK<br />
2009, pp. 257-259. és pp. 262-265. BORHY 2003, pp. 121-122. és pp. 481-482.<br />
135 Lucius Iunius Moderatus Columella (i. e. 1. század) tizenkét kötetes műve, a De re rustica a<br />
legterjedelmesebb ismert mezőgazdasági munka: többek között a birtok kiválasztását, a villa<br />
legszükségesebb épületeit is tárgyalta. Columella célja az volt, hogy művével felhívja a figyelmet arra a<br />
tényre, hogy a termelés hanyatlásának nem a terméketlen föld, hanem a hozzá nem értés az oka: a gabonát<br />
külföldről kell behozni, mert a földesurak a városokban, a fürdőkben múlatják idejüket. In: ADAMIK 2009,<br />
pp. 468-469. és BORHY 2003, p. 468.)<br />
136 Gaius Plinius Caecilius Secundus (i. sz. 61 körül-111/113) számos tisztséget elnyert politikus, író. Tíz<br />
könyvből álló levélgyűjteményéből (Epistulae) a Traianus-<strong>kori</strong> életmódra nyílik rálátás, némely levelében<br />
birtokairól is ír (pl. Etruria), illetve a földbirtok vásárlásának szempontjait elemzi. In: PLINIUS 1981 és<br />
ADAMIK 2009, pp. 578-585. továbbá BORHY 2003, p. 477.<br />
26
és Palladius 137 voltak, akiktől a birtoktestekről, gazdálkodási formákról és folyamatokról, a<br />
termesztett növényfajokról is értesülünk. Vergilius 138 és id. Plinius 139 is említést tettek<br />
mezőgazdasági tevékenységekről, <strong>villák</strong>ról, növényekről.<br />
Cato a földbirtok vásárlásának szempontjairól írva kiemelte a szomszédok<br />
jólétének megfigyelését: ha azok jól élnek, akkor bizonyára kedvező az éghajlat, jó a talaj a<br />
megvételre szánt területen. 140 A legfontosabb szempontok az ideális birtokra vonatkozóan,<br />
hogy „lehetőleg hegy lábánál feküdjék”, és „délnek nézzen, egészséges vidéken”, legyen<br />
elegendő „munkás meg jó víztároló”, továbbá „a közelben nagyobb város, tenger vagy<br />
folyó, amelyen hajók közlekednek, vagy forgalmas jó út”. 141 Az ideális birtok 100 iugerum<br />
nagyságú (25 ha). 142 A majorság „legyen jól ellátva épületekkel”, és fontos a terméshozam,<br />
a gazdálkodáshoz szükséges eszközök mennyiségének megfigyelése is a vásárlást<br />
megelőzően. 143 Cato rangsort is felállított a művelési ágak alapján: első és legfontosabb „a<br />
szőlő, ha jó bort és sok bort terem, második az öntözéses konyhakert, harmadik a füzes,<br />
negyedik az olajfaültetvény, ötödik a rét, hatodik a gabonaföld, hetedik a lombadó erdő,<br />
nyolcadik a futtatott szőlős erdő, kilencedik a makkoserdő”. 144 Cato a jól kiépített<br />
gazdasági épület (villa rustica) fontosságát hangsúlyozta: az épületeken túl a birtok<br />
gazdasági felszerelései közé tartozott az olaj- és/vagy borpince (cella olearia, illetve cella<br />
vinaria) a hordókkal (dolia), és a jó sajtolók (torcularia). 145<br />
Varro szerint a földművelés célja a haszonra és élvezetre törekvés (ad utilitatem<br />
et voluptatem): „a haszon szerzi meg a jövedelmet, az élvezet a gyönyörködést; a fontosabb<br />
szerepet az játssza, ami hasznos, mintsem az, ami gyönyörködtet.” A jövedelmezőség<br />
mellett ugyanakkor a birtok szépségének fontosságát is kiemelte, amely előnyt jelent az<br />
137 Rutilius Taurus Aemilianus Palladius (i. sz. 4-5. század), földbirtokos. Elődei (pl. Columella) és<br />
személyes tapasztalatai alapján írta meg 15 kötetes Opus agriculturae (A mezőgazdasági munka) című<br />
művét a mezőgazdaságról, hónapok szerint felsorolva a legfontosabb munkálatokat. In: FINÁLY 1884 és<br />
PECZ 2002<br />
138 Publius Vergilius Maro (i. e. 70-i. e. 19), négykötetes Georgica (A földművelés) című műve nem<br />
mezőgazdasági kézikönyv: a földművelést mint az emberi kultúra szimbólumát jeleníti meg, amelyben a<br />
kemény munka meghozza gyümölcsét, azaz elvezet a művészetek, tudományok felfedezéséhez, a <strong>római</strong><br />
állam létrehozásához. In: ADAMIK 2009, pp. 290-294. és pp. 298-305. és BORHY 2003, p. 482.<br />
139 Gaius Plinius Secundus (i. sz. 23-79), katona, kormányzó. Egyetlen műve maradt fenn, teljes egészében, a<br />
77-78 folyamán kiadott Naturae historiarum triginta septem (röviden Naturalis historia, azaz A természet<br />
története harminchét könyvben): lexikonnak szánt, gyakorlati hasznosságú, egyedülálló műve könyvenként<br />
tárgyalja többek között a földrajz, néprajz, antropológia, zoológia, valamint a mineralógia témaköreit. In:<br />
PLINIUS 1987, pp. 197-199. és ADAMIK 2009, pp. 469-473., továbbá BORHY 2003, p. 478.<br />
140 Cato: De agri cultura (A földművelésről) I.2., in: BORHY 2003, p. 123., Kun József fordítása<br />
141 Cato: De agri cultura (A földművelésről) I.7., in: BORHY 2003, p. 123., Kun József fordítása<br />
142 Cato: De agri cultura (A földművelésről) I.7., in: BORHY 2003, p. 123., Kun József fordítása; 1 iugerum =<br />
704 négyszögöl = 0,252 hektár, in: HEIMBERG 1977, p. 17. és DAX 1985, p. 31.<br />
143 Cato: De agri cultura (A földművelésről) I.4-5., in: BORHY 2003, p. 123., Kun József fordítása<br />
144 Cato: De agri cultura (A földművelésről) I.7., in: BORHY 2003, p. 123., Kun József fordítása<br />
145 Cato: De agri cultura (A földművelésről) V. 2., in: BORHY 2003, p. 126., Kun József fordítása<br />
27
értékesítésénél. 146 Egy birtok akkor jövedelmező, ha a termelt áru elszállításának költségei<br />
kedvezőek, illetve ha a gazdaságnak szükséges anyagok beszállítása kedvező: „ha …<br />
városok vannak a közelben, vagy gazdag embereknek bőven termő földjei és gazdaságai,<br />
ahonnan olcsón tudod megvásárolni azt, amire szükséged van a birtokon, s akiknek el lehet<br />
adni azt, amiből felesleg van, … akkor jövedelmezőbb lesz a birtok, mint hogyha távolról<br />
kellene behozni, néha még annál is, mint hogyha a saját birtokodon való megtermeléssel<br />
tudnád előállítani.” 147 Ugyanakkor álljon rendelkezésre megfelelő és jó minőségű út vagy<br />
folyó is a termények szállítására. 148 Varro a birtok felszerelésére vonatkozóan három<br />
csoportot különített el: a szerszámokat, a napszámosokat és az állatok munkaerejét.<br />
Hangsúlyozta, hogy bármi, amit el lehet készíteni a birtokon, azt nem szabad megvenni,<br />
önellátásra kell törekedni. 149<br />
Columella az ún. vegyes birtokot tartotta a legjobb gazdálkodási formának, ahol a<br />
gabonatermesztés, az olaj- és szőlőültetvények, az állattartás és legeltetés együttesen jelen<br />
van. Szerinte az összefüggő nagybirtok kerülendő, mert azt a tulajdonos számára nehéz<br />
bejárni, ellenőrizni, így inkább a kisbirtokokat részesítette előnyben, vagy pedig – javaslata<br />
szerint – a nagybirtokot ki kell adni több bérlőnek, ennek gyakorlata azonban inkább az 1.<br />
század végétől, Plinius korától terjedt el. Plinius 2. századi írásában 150 megemlítette, hogy<br />
gondja akadt a bérlőkkel, akik nem tudták fizetni a bérleti díjat. Ugyanis míg korábban az<br />
ún. partiario rendszere uralkodott, ahol a birtokokon zajló tevékenységeket megosztották,<br />
azaz egy adott munkarészt adtak ki egy bérlőnek (nem fix összegért, hanem a terményen<br />
osztoztak a tulajdonossal), Plinius idejében már a locatio volt jellemző, amelynek<br />
alkalmával a teljes területet bérelték (hagyományosan 5 évre, fix összegért, így a bérlő az<br />
extra jövedelem érdekében a hatékony termelésre törekedett).<br />
A <strong>római</strong>ak birtokait többféle módon kategorizálhatjuk: 151 méretük, a művelés formája,<br />
továbbá a termelési rendszer, a termesztett növények alapján. A méret alapján<br />
megkülönböztethető a kis-, közép- és nagybirtok. A kisbirtokok, amelyek rendszerint 10-<br />
80 iugerum (2,5-20 ha) nagyságúak voltak, a császár<strong>kori</strong>g léteztek. Ezek jellemzően<br />
önállóak voltak, vagy egy nagybirtok bérleményeként álltak fenn. Aquincum környékén<br />
146 Varro: Rerum rusticarum libri tres (A mezőgazdaságról) 1.4.1-2., in: BORHY 2003, p. 121., Kun József<br />
fordítása<br />
147 Varro: Rerum rusticarum libri tres (A mezőgazdaságról) 1.16.3., in: BORHY 2003, p. 124., Kun József<br />
fordítása<br />
148 Varro: Rerum rusticarum libri tres (A mezőgazdaságról) 1.16.6., in: BORHY 2003, pp. 124-125., Kun<br />
József fordítása<br />
149 Varro: Rerum rusticarum libri tres (A mezőgazdaságról) 1.16.3., in: BORHY 2003, p. 124., Kun József<br />
fordítása<br />
150 PLINIUS 1981, IX. 37., pp. 307-308., Muraközy Gyula fordítása<br />
151 Heinz Dohr birtokkategóriái, ld. WHITE 1966, p. 249.<br />
28
több kisbirtok is létesült. A legáltalánosabbnak tekinthető középbirtokok 80-500 iugerum<br />
(20-125 ha) területűek, a nagybirtokok pedig ennél nagyobbak voltak (500 iugerum, azaz<br />
125 ha felett). 152 Plinius elítélte a nagybirtokokat: „A régiek úgy gondolták, hogy a<br />
földművelésben mértéket kell tartani, hiszen úgy vélekedtek, hogy előnyösebb dolog<br />
kevesebbet vetni és többet aratni. … És az igazat megvallva Italiát és valójában már a<br />
provinciákat is a nagybirtokok tették tönkre…” 153<br />
A művelés formája, menedzselése alapján négy fő típus határolható el aszerint,<br />
hogy a tulajdonos és családja maga művelte földjét, vagy rabszolgával dolgoztatott. E két<br />
típus mellett bérleményeket is találunk: a már említett partiario a megosztott munka volt,<br />
ahol a colonus partiarius, a rész-bérlő átvett egy bizonyos munkafolyamatot, a munka<br />
többi részét pedig általában a tulajdonos maga végezte. A locatio a teljes terület, munka –<br />
rövid lejáratú, vagy kedvezőbb díjú örökös – bérbeadását jelentette, amelynek során a<br />
colonus meghatározott, a terméshozamtól független összeget fizetett a birtok<br />
tulajdonosának.<br />
A termelési rendszer, művelési mód, a termesztett fajok alapján hat típus állítható<br />
fel. Catonál jelenik meg a vinea és az olivetum fogalma. 154 A vinea, azaz a szőlőbirtok 100<br />
iugerum (25 ha) birtokon 65-70 iugerumnyi (16,25-17,5 ha) területen termesztett szőlőt<br />
jelentett (a többi területet az emberek és állatok ellátására szolgáló gabonatermesztés és<br />
szántó céljára tartották fenn, valamint fás, nádas területek, és a szüretelésnél használt<br />
kosarak készítéséhez szükséges fűzfás ligetek is megtalálhatóak voltak). Ez a birtokméret<br />
évi 260-280 culeus bort (kb. 1.000 hl) termelt (2.6-2.8 ábra). Az olivetum, az<br />
olívaültetvény, 240 iugerum (60 ha) birtokon 200 iugerum területen (50 ha) termesztett<br />
olívát jelentett (a többi terület kiszolgáló funkcióval bírt, illetve gyümölcsös volt): ekkora<br />
területen közel hatezer olajfa fért el, amely hatalmas bevételt jelentett (2.9-2.11 ábrák). 155<br />
Catonál megjelenik a praedium suburbanum (más néven fundus suburbanus),<br />
azaz a külvárosi, városszéli birtok fogalma is: ezeken a földeken a városi piacra termeltek a<br />
mindennapi élethez szükséges árukat (tejet, tojást, baromfit, desszertszőlőt, olívát, virágot,<br />
Columella pedig megemlíti az itt termelt mazsolát, gesztenyét, mandulát, diót, birsalmát, és<br />
152<br />
Nagybirtokok esetében jellemző több, elszórtan elhelyezkedő birtoktestről beszélhetünk. Erről ld. PLINIUS<br />
1981, III.19., pp. 98-99., Muraközy Gyula fordítása<br />
153<br />
Id. Plinius: Naturalis historia (A természet története) 18.7.35., in: BORHY 2003, p. 122., Nagy Levente<br />
fordítása, és más fordításban ld. PLINIUS 1987, p. 139.<br />
154<br />
WHITE 1975, p. 213. és Cato: De agri cultura (A földművelésről) I.7., in: BORHY 2003, p. 123., Kun<br />
József fordítása<br />
155<br />
WHITE 1975, p. 114. és p. 213., valamint Cato egy 120 iugerumos olivetumra két sajtolót és<br />
zúzómalmokat javasolt, „ha az ültetvény jó, sűrűn ültetett és jól gondozott.” In: Cato: De agri cultura (A<br />
földművelésről) V. 5. In: BORHY 2003, p. 126., Kun József fordítása<br />
29
a tűzifát is). Ez a birtoktípus az i. e. 2. századtól jelent meg és az életszínvonal növekedését<br />
hozta magával a városokban.<br />
Varronál három további birtoktípus is megjelenik: a már említett vegyes birtok, a<br />
nagyméretű állattenyésztő birtok, valamint az ún. pastio villatica. A rendszerint nagyobb<br />
kiterjedésű vegyes birtokokon a gabona, szőlő, olaj, takarmánynövények, legelők,<br />
háziállatok együttesen, közel azonos arányban helyet kaptak. A nagyméretű állattenyésztő<br />
birtokok Italiában a legelőkért folyó kezdeti harcokból alakultak ki, amelynek<br />
következtében egyre több területet vontak be: nyáron a hegyekben, télen a síkságokon,<br />
farmokon legeltették az állatokat. Bevétel szempontjából Varro rangsort állított fel: a<br />
legértékesebb gyapjút az állatbőr, a hús, majd a tejtermékek követik. A pastio villatica 156 a<br />
luxuscikkekre specializálódott birtokok elnevezése volt: vadmadarakat (pl. pávát) tartottak<br />
itt, vagy egzotikus növényeket, fűszereket termesztettek. Ez a művelési mód nagy<br />
befektetést igényelt és nagy kockázattal járt, ugyanakkor a profit is hatalmas lehetett.<br />
2.1.2 A TERMESZTETT FAJOK, SZŐLŐMŰVELÉS<br />
„A kert volt Rómában a szegény ember gazdasága: a nép fiainak a kert pótolta a piacot, és<br />
ez mennyivel tisztességesebb életre adott lehetőséget!” 157<br />
(Plinius: A természet históriája.)<br />
A szőlő és az olíva termesztése számítottak tehát a legfontosabb ágazatoknak a <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
mezőgazdaságban, ezért a források is főként ezeket tárgyalják részletesen. A<br />
szőlőtermesztésről Cato, Varro, Columella és Palladius is írtak. 158 A szőlőbirtok, a vinea<br />
ideális tájolásáról a szakírók véleménye megoszlott: míg Vergilius a nyugati, addig<br />
Columella a keleti vagy déli kitettséget tartotta célszerűnek (szerinte szinte bárhol lehet a<br />
sok gondozást igénylő szőlőt termeszteni, csak a nagyon forró vagy nagyon hideg éghajlat<br />
nem alkalmas erre). Plinius véleménye szerint azonban mindig az adott birtok adottságaitól<br />
függ az ideális helyszín kiválasztása, ki kell tapasztalni az arra legalkalmasabb területet.<br />
156<br />
A pastio szó jelentése legelő.<br />
157<br />
Id. Plinius: Naturalis historia (A természet története) 19.19., in: PLINIUS 1987, p. 172., Tóth Sándor<br />
fordítása<br />
158<br />
Az olíva termesztésére (ld. WHITE 1975, pp. 225-233.) a pannoniai klíma nem bizonyult alkalmasnak,<br />
ezért ennek részletes bemutatásától eltekintek.<br />
30
A szőlőtermesztés és borkészítés a legjövedelmezőbb ágazatok egyike volt. 159 A<br />
szőlő futtatására számos módszert alkalmaztak (2.6-2.8, 2.12 és 2.13 ábra), 160 amelyek<br />
közül három típust alkalmaztak Italián kívül, a provinciákban. Támaszték nélküli futtatás<br />
módszere volt a vitis prostrata, ahol az ágak a földön terültek szét (ez a módszer sok, de<br />
rossz minőségű termést hozott, a kártevők is könnyen hozzáférhettek), míg a másik fő<br />
módszer az ún. vitis capitata volt, ahol a szőlőtőkét törzsesre nevelték (ez már jobb<br />
minőségű termést biztosított): ezt, a mai neveléshez hasonló futtatást is a provinciákban<br />
alkalmazták. Pannonia falfestmények ábrázolásain is megjelenik a lugasos futtatású<br />
pergula, amellyel csemegeszőlőt termesztettek: ez a módszer nemcsak díszítő szerepet<br />
töltött be, hanem árnyékoló tulajdonsággal is bírt, így ezt a típust elsősorban forró<br />
területeken alkalmazták.<br />
A régészeti leletek között számos mezőgazdasági eszköz is akad, amelyek főként vasból<br />
készültek. A szakíróknál rengeteg kifejezés megjelenik az eszközökre vonatkozóan, így<br />
ezeket nehéz pontosan beazonosítani. A Birodalom különböző adottságú területein, másmás<br />
talajviszonyokon eltérő hagyományok alakultak ki, változatos termesztett<br />
növényekkel, amelyek megművelése más típusú és nevű eszközöket igényelt. Az eszközök<br />
a kézi- és ún. gépesített eszközök két fő csoportjába sorolhatóak. 161 A kézi szerszámok<br />
(2.14-2.15 ábra) jelentős csoportját képezték az ásók, kapák, a csákányok, fejszék (pl. a<br />
bidens, a két ágú kapa, boronakapa, amely az olívatermesztéshez, keményebb, köves<br />
talajokhoz ideális, kisebb fejű típusait pedig a szőlőben használták), amelyek egyes formái<br />
a mai eszközök között is megtalálhatóak. A kések és sarlók csoportjában is számos típust<br />
különböztettek meg a szakírók: a culter fogalma az általános késeket, míg a falx a<br />
mezőgazdasági késeket jelentette. Ez utóbbin belül több altípus is elkülöníthető: a falx<br />
arboraria (fametsző kés), falx silvatica (vagy falx vinitoria), a falcula vineaticát (vagy<br />
falcula) szőlő szüreteléséhez 162 használták, a falx stramentaria (vagy falx messoria) pedig<br />
a gyümölcsmetsző kés volt. A „gépesített” szerszámok közé az eke borona, cséplőgép és az<br />
aratógép tartoznak.<br />
159 A szőlő iugerumonként 200 sestertius hasznot hozhatott, ezzel szemben a legelő és erdő iugerumonként<br />
100, míg a szántó csupán 48 sestertiust termelt, ld. BÍRÓ 1999. A szőlő- és borkultúráról, és azok<br />
művészetekben való megjelenéséről ld. még LOESCHKE 1933, illetve YOUNGER 1966.<br />
160 Ld. id. Plinius: Naturalis historia (A természet története) 14.3, in: PLINIUS 1987, pp. 38-39., és WHITE<br />
1975, pp. 19-23., valamint JASHEMSKI 1979, p. 212.<br />
161 Ld. WHITE 1975<br />
162 A szőlő szüretelésének ideje (vindemia) augusztus végén kezdődött, de hagyományosan október 5-re esett.<br />
A szőlőmetsző kés leletek jellemzően a villagazdaságokhoz köthetőek, ld. MÜLLER 1994, p. 191.<br />
31
A Birodalom központja, Itália változatos domborzati adottságokkal rendelkezik,<br />
amely eltérő művelési formákat hozott. 163 Itália legnagyobb része hegyvidéki, síkság<br />
főként a délkeleti részen található Apuliában van. Több területen is (Campania, Sicilia) a<br />
vulkanikus hamuból képződött termőtalaj kiváló alapot biztosított a mezőgazdasági<br />
tevékenységeknek (2.16 ábra). Latium déli, Campaniával határos része, és Campania<br />
termékeny, a mezőgazdasági termelésre alkalmas talajjal bír. A legjobb bor, búza és<br />
olívaolaj ez utóbbi területről származott. A Vezúv régiójának, így Pompejinek és<br />
Herculaneumnak is legfőbb mezőgazdasági terméke a bor volt: a Vezúv lejtőjét teraszos<br />
művelés alá vonták a szőlő termesztéséhez (karós és tőkés nevelést egyaránt alkalmaztak,<br />
több szőlőfajtát is ezekkel a módszerekkel neveltek; ld. 2.12, 2.13 és 2.16 ábra). 164<br />
Pompeji sziklás platóra épült városát veteményesek és gyümölcsösök széles sávja<br />
övezte. 165 Mivel a gyümölcsöt elsősorban aszalással tartósították, leginkább az erre a célra<br />
alkalmas fajokat kedvelték: az almát, körtét, fügét, szilvát (több falfestmény is ábrázol, 166<br />
ld. 2.17-2.20 ábra). Az olajos magvak, főként a mandula és a mogyoró is fontos szerepet<br />
kapott a helyiek táplálkozásában. 167 A régészeti leletek, archaeobotanikai vizsgálatok<br />
tanúsága szerint jó minőségű gabonaféléket és zöldségeket is termeltek e régióban: 168<br />
többek között káposztát, hagymát, fokhagymát, sárgarépát, sütőtököt, lóbabot, borsót,<br />
csicseriborsót, lencsét, salátát, petrezselymet, bazsalikomot is, valamint sok árpát és zabot<br />
vetettek, 169 a textilgyártáshoz pedig kendert és lent termesztettek. 170 A Szemérmes Szeretők<br />
Házához tartozó istálló padlásán nagy mennyiségű, főként zab és lóbab keverékéből álló<br />
takarmányt találtak. A takarmányba keveredő fűfélék archaeobotanikai elemzésével<br />
kimutatták, hogy a zab vetésforgóban művelt földből származott. 171<br />
163<br />
MARZANO 2007, pp. 82-198.<br />
164<br />
CASTIGLIONE 1979, p. 94., RANIERI PANETTA 2005, pp. 159-161. és pp. 306-309. A szőlőfajtákról ld. Id.<br />
Plinius: Naturalis historia (A természet története) 14.4, in: PLINIUS 1987, pp. 40-41. A Vezúv lejtőjén a<br />
légi felvételek tanúsága szerint több villa is termelt, két nagybirtok (Gragnano és a Villa dei Misteri),<br />
kilenc középbirtok, valamint nyolc kisbirtok nyomai őrződtek meg, in: CASTIGLIONE 1973, pp. 73-82. és<br />
CASTIGLIONE 1979, pp. 98-99. azonban összesen 38 birtokot említ Pompeji környékén.<br />
165<br />
RANIERI PANETTA 2005, p. 306.<br />
166<br />
RANIERI PANETTA 2005, p. 75., p. 158., pp. 224-225. és p. 307.<br />
167<br />
RANIERI PANETTA 2005, p. 307.<br />
168<br />
PLINIUS 1987, APICIUS 1996, III. és V. könyv, ld. pp. 61-73., illetve pp. 95-107.), továbbá HOFFMANN<br />
2011<br />
169<br />
RANIERI PANETTA 2005, p. 158.<br />
170<br />
PLINIUS 1987, pp. 172-185. és RANIERI PANETTA 2005, p. 158.<br />
171<br />
RANIERI PANETTA 2005, p. 161.<br />
32
2.1.3 PANNONIA ÉS A BALATON-FELVIDÉK GAZDASÁGI ÉLETE<br />
Pannonia területére a <strong>római</strong>ak érkezésével új gazdálkodási technológiák, eszközök és<br />
növényfajok (pl. a bennszülött búza, a Triticum dicoccon mellett megjelent a <strong>római</strong>ak<br />
búzája, a Triticum aestivum) áramoltak be, alapjaiban változtatva meg ezzel a Dunántúl<br />
képét. 172 Az erősen szervezett <strong>római</strong> területeken a bennszülött telepek nagyrészt eltűntek,<br />
így a Balaton-felvidéken is, helyükön pedig a <strong>római</strong> módra történő gazdálkodás jelent meg.<br />
A legfontosabb, a mezőgazdasági szakírók által felsorakoztatott kívánalmak és művelési<br />
formák legnagyobb részének a Balaton-felvidék adottságai megfeleltek. 173 A termelésben a<br />
<strong>római</strong> uralom évszázadai során nem történt változás, Pannonia mindvégig agrár tartomány<br />
maradt. 174<br />
Számos villa területén kerültek elő mezőgazdasági eszközök (így pl. Balácán és<br />
Gyulafirátóton is), amelyek tanúsága szerint kezdetben önellátásra rendezkedtek be, majd a<br />
<strong>római</strong> uralom későbbi időszakában már piacra is termelhettek, illetve specializálódott<br />
műhelyek is létrejöhettek. A gabonatermesztés számos eszköze (eke, sarló, vasvilla, kasza<br />
leletek, pl. Baláca, Gyulafirátót, Balatonvilágos lelőhelyei 175 ) előkerült a Balatonfelvidéken<br />
is, mindemellett őrlőköveket, kézimalmokat, szőlőpréseket (pl. Aquincum,<br />
Winden am See), késeket és magokat is felszínre hoztak az ásatások (azonban egyes<br />
eszközöket, így a gyümölcs- és szőlőmetsző késeket megkülönböztetni sokszor nehézségbe<br />
ütközik). 176 Mindemellett a termények tárolását szolgáló horreumokat is feltártak<br />
Fenékpusztán és Alsópáhok Hévízdomb nevű lelőhelyén. Amint azt korábban bemutattam,<br />
3. század második felétől előtérbe került a tartomány gazdasági életének fejlesztése,<br />
Pannonia legfontosabb exportcikke a gabona, gyümölcs, és a jószág lett, amelyeket a<br />
villagazdaságok szolgáltatták. 177 A <strong>villák</strong>hoz tartozó földeket rabszolgákkal, vagy a<br />
bennszülött lakosság szegényebb rétegeiből kikerülő béresekkel műveltették, 178 akik<br />
gyakran előfordult a villagazdaságokhoz közeli telepeken éltek (pl. Kékkúton 179 ).<br />
172 GABLER 1994a, p. 152., GYULAI 2003, p. 65., GYULAI 2001, pp. 28-31. és a <strong>római</strong> kor termesztett<br />
növényeiről részletesebben ld. pp. 136-148.<br />
173 BÍRÓ 1999<br />
174 SÁGI 1983, p. 111.<br />
175 GABLER 1994a, p. 152. és PALÁGYI 2000a, p. 21. Balatonvilágos Marhalejáró-Romlás nevű <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
bennszülött jelentős mezőgazdasági vaseszköz-készlet került elő 1951-ben, köztük ívsarlók, és a<br />
jellegzetesen <strong>római</strong> <strong>kori</strong> köpűs kasza, amely a tagolt felszínű, bozótos területeken történő<br />
takarmánygyűjtéshez nyújt segítséget. Ld. MÜLLER 1994, p. 191. és ld. még PALÁGYI 2000a, pp. 25-27.,<br />
részletesebben pedig a 6.2 Függelékben.<br />
176 B. THOMAS 1959, p. 27., GABLER 1994a, p. 152.<br />
177 DAX 1985, p. 30. és ld. 1.4 fejezet.<br />
178 B. THOMAS 1959, p. 21., DAX 1985, p. 31. és GABLER 1994a, p. 152. Gazdaságosabbnak bizonyult a<br />
szabad bennszülöttek szegényebb rétegeivel megműveltetni földjeiket, mint a rabszolgákkal, akiknek<br />
ellátásáról is gondoskodni kellett, in: B. THOMAS 1959, p. 21.<br />
179 GABLER 1994a, p. 152.<br />
33
A 4. században Keszthely környékén magas szintű gyümölcskultúra alakult ki:<br />
szőlőt, mandulát, diót, szilvát, almát, cseresznyét és őszibarackot 180 termesztettek itt.<br />
Pannonia területén olyannyira jelentőssé vált a szőlőtermesztés, hogy Domitianus<br />
rendelete 181 megtiltotta új szőlők telepítését és elrendelte a meglévő szőlők felének<br />
kiirtását a provinciában, a <strong>római</strong> bor védelmére, illetve a termelt gabona mennyiségének<br />
növelése érdekében. Metszőkések kerültek elő Balácáról, Gyulafirátótról (ezek azonban<br />
nem utalnak kizárólagos szőlőtermesztésre, vinea művelési formára, inkább vegyes<br />
birtokokra gondolhatunk itt), Szentendréről. Szőlőprést ismerünk többek között Winden<br />
am Seeből (2. század első fele, Fertő tó környéke) és Aquincum környékéről. A lugasos<br />
szőlőművelés tanúja a Balácán talált szüretelő jelenetes falfestménytöredék. 182<br />
A fakitermelés, fafeldolgozás a leletek tanúsága szerint is általános tevékenység<br />
volt a <strong>villák</strong>ban (pl. Baláca), hiszen az építkezések (a provincia korai építkezései, illetve<br />
számos melléképületet, illetve tetőt emeltek fából) és a helyiségek, fürdők fűtése nagy<br />
mennyiségű fa- és tüzelőanyagot igényelt. Ráadásul a fontosabb útvonalak mentén is fákat<br />
irtottak a jobb védhetőség érdekében, így a Balaton-felvidék erdőinek nagy mérvű<br />
pusztítása ment végbe a <strong>római</strong> uralom fennállása alatt. 183<br />
Az állattenyésztés, halászat eszközei is megtalálhatóak a pannoniai<br />
villagazdaságokban. 184 Állattartásra főként a szövés-fonás eszközei utalnak, de egy<br />
vaskolompot is feltártak egy Balaton-felvidéki villa területén, a balácai villagazdaság<br />
pincéjéből 185 pedig állatcsontok és lószerszámok kerültek elő. A haltenyésztés tájban is<br />
megjelenő elemei a Pátka, Öskü és Szentkirályszabadja melletti kőgátak, amelyek<br />
segítségével a környék forrásainak, patakjainak vizét duzzasztották fel, és elképzelhető,<br />
180 Kényes, állandó gondozást igényel, elvadulva nem él meg, in: GYULAI 2001, p. 143. Fenékpusztáról<br />
gabonavermek is ismertek, ld. 6.2 Függelék és RÉG. KUT. 2002, p. 226. A gabonavermek típusairól és a<br />
mezőgazdasági művelés formáiról kiváló képet nyújtanak a britanniai kutatásokat összefoglaló művek:<br />
MORRIS 1979 és TAYLOR 2007.<br />
181 Domitianus rendelete a provinciák szőlőtermesztését és bortermelését kívánta korlátozni. A rendelet<br />
végrehajtásának ellenőrzése elmaradt, ennek köszönhetően Pannoniában a valószínűleg már a <strong>római</strong>ak<br />
előtt meghonosodott szőlő átvészelte ezt az intézkedést. Ld. Suetonius: De vita duodecim Caesarum<br />
(Caesarok élete) VIII. könyv Domitianus 14., in: SUETONIUS 1964, p. 320., Kis Ferencné fordítása, továbbá<br />
DAX 1985, p. 32., HAJNÓCZI 1987, p. 14. és LAPOSA 1988, p. 24.<br />
182 DAX 1985, p. 32. A szőlőművelésről ld. még PÁKAY 1971, pp. 95-96. és GYULAI 2001, pp. 144-146.<br />
183 B. THOMAS 1959, p. 21. Mindemellett a fakitermelést üzletszerűen is végezhették, in: BÍRÓ 1999.<br />
184 Ezek az állattartáshoz kapcsolódó leletek minden bizonnyal összefüggnek a mezőgazdasági művek<br />
írásaival is: az állatokat makkoltatták, legeltették, valamint fontos volt a juhtenyésztés és gyapjúkészítés.<br />
In: GABLER 1994a, p. 152., BÍRÓ 1999 és B. THOMAS 1969, p. 142. a nagyvázsonyi, halászt ábrázoló<br />
sírkőről (vö. 3.1 fejezet).<br />
185 Az élelem és konyhai eszközök tárolására szolgáló pincében legnagyobb arányban sertés és szarvasmarha<br />
csontjait azonosították, emellett több, a belterjes állattartás nyomaira utaló kiskérődző (vö. Vergilius,<br />
Columella), továbbá szárnyasok és kutyák csontjait. Kisebb mennyiségben vadászott állatok (őstulok,<br />
gímszarvas, őz, vaddisznó) csontjai is előkerültek: kis számú előfordulásuk megváltozott vadászati<br />
szokásokat jelez. A Balaton-felvidéken nagyvadakra (az őstulok már ritka nagyvadnak számított a <strong>római</strong><br />
korban) és vízimadarakra vadásztak. In: SEY 1992a, pp. 120-121.<br />
34
hogy a közvetlenül a Balaton partján épült villagazdaságok is kifejezetten a halászatra<br />
rendezkedtek be. 186<br />
A mezőgazdasági termelés mellett jelentős volt a helyi piac, azaz a villagazdaság<br />
és közvetlen környékének ellátását szolgáló kézműves ipar is. 187 A kézműipari termelés<br />
tanúi a tégla- és edényégető kemencék, a fémművesség tárgyai (kovácsműhelyek,<br />
ólomöntő műhelyek). Az építkezésekhez szükséges kő- és faanyagban a Balaton-felvidék<br />
bővelkedett, a meszet pedig a telepek közelében égették (pl. Szentkirályszabadja-Romkút<br />
mészégető gödrei). 188 A téglaégető kemencék általában négyszögletűek voltak, közülük<br />
számosat tártak fel az általam vizsgált területen is (pl. Balatonfüred és Csopak kemencéi<br />
önellátásra termeltek bélyeg nélküli téglákat és tegulákat, de Gyulafirátóton is hasonló<br />
kemencét tárt fel Rhé Gyula is a 20. század első éveiben 189 ). Számos fazekas kemence 190 is<br />
ismert: Gyulafirátóton a lokális ipart ellátó szürke házikerámiát, domborműves terra<br />
sigillata utánzatokat, pecsételt kerámiákat gyártottak, a balatonfűzfői fazekastelepen 191<br />
előállított, részben pecsételt kerámiák pedig szintén a környező bennszülött telepek<br />
ellátását szolgálta. Baláca pusztától kissé északra – agyagos területen, a Nagy-kút<br />
közelében –, a Zsófia-lakópark építésekor <strong>római</strong> <strong>kori</strong> kemencét és egy fazekasnegyed<br />
határoló falát tárták fel. 192 A Fertő tó környéki Winden am See villagazdaságában mázas<br />
kerámiát állítottak elő. Örvényesen – a bronz lámpa és Minerva-fej leletek tanúsága szerint<br />
– finomkovács műhely működhetett, Badacsonytomaj-Papréten, Balatonfűzfőn, illetve az<br />
Aquincum környéki Kaszásdűlő villájában pedig a félkész termékek tanúsága szerint<br />
fémfeldolgozó- vagy javító műhely lehetett. A már említett Gyulafirátót II. számú<br />
épületéből előkerült Fortuna-, Matronae-, Silvana-ábrázolások helyben készülhettek,<br />
amelyre a sorjás darabok is utalnak, Kékkúton pedig egy ólomlepény bizonyítja a helyi<br />
ólomöntést: ez a tevékenység csak minimális felszerelést igényelt (2.1 diagram).<br />
186 Közvetlenül a tó partján elsősorban a késő<strong>római</strong>, Keszthely környéki lelőhelyek létesültek: ennek tehát<br />
stratégiai jelentősége is volt, ld. BÍRÓ 1999 és vö. 3.1 fejezet.<br />
187 A helyi piacra való termelés oka a barbár betörések sokasodása is lehetett, amelynek következtében a<br />
<strong>villák</strong> egy részét megerősítették a 3-4. század fordulójától, befelé fordultak, és piacuk is beszűkült, in: B.<br />
THOMAS 1959, p. 22., MÓCSY 1990, pp. 130-209.<br />
188 DAX 1985, p. 33., és MRT 1, MRT 2, a romkúti meszesgödörről pedig ld. MRT 2, p. 189.<br />
189 Gyulafirátót részletes bemutatását ld. a 6.1 Függelékben.<br />
190 A 2. században Pannonia még az olyan tömegcikkekből, mint az edények és használati eszközök is<br />
behozatalra szorult. A 3. században már megjelent a tömegtermelés (beindult a hazai termelés, de nem<br />
exportra; a luxuscikkeket, tálakat, ékszereket, szobrokat továbbra importálták), a használati tárgyak<br />
uniformizálódtak. In: FITZ 1982, pp. 26-27., KELEMEN 1980, GABLER 1994a, p. 152. Edényművességre<br />
utaló fazekaskemencék egyaránt előkerültek villagazdaságokból (pl. Gyulafirátót) és vicus jellegű<br />
telepekről is (pl. Berhida, Balatonvilágos): míg a <strong>villák</strong> nagyobb területeket is elláthattak, addig a telepek<br />
inkább szűkebb, helyi igényeket elégíthettek ki, in: GABLER 1994a, p. 152., és a Balatonvilágos-aligai<br />
telepről BÓNIS 1994, MÜLLER 1994, VÖRÖS 1994.<br />
191 Balatonfűzfő részletes bemutatását ld. a 6.1 Függelékben.<br />
192 Feltárását Palágyi Sylvia és Csirke Orsolya vezette, ld. RÉG. KUT. 2002, p. 246.<br />
35
2.1 diagram: A Balaton-felvidéki leletek helye a pannoniai kézművességben<br />
A <strong>villák</strong> mozaikpadló és falfestmény díszítéséből Pannoniában is a <strong>római</strong>ak által ismert<br />
növényekről nyerhetünk információt (2.21 és 2.22 ábra). A korai falfestmények színükben,<br />
mintájukban megőrizték az itáliai, pompeji előképeket: az általában függőlegesen osztott<br />
képmezőkben mitológiai jeleneteket vagy a mindennapi élet tárgyait (császárzsemle,<br />
gomba) festették meg (2.23 ábra). A lábazati sávot egyszerű, márványt utánzó festéssel<br />
vagy vízi jelenetekkel díszítették. A festett felületeket tagolt stukkó párkányokkal zárták<br />
le. 193 A színes képek helyett gyakran fehér alapra egyszerű, piros mintát festettek<br />
(Gyulafirátót). A lakóházak bejáratait, belső udvarait, folyosóit gyakran faragott<br />
kőoszlopokkal, korlátokkal, figurális faragványokkal látták el (pl. Örvényes).<br />
A balácai villagazdaság főépületének több helyiségét is növényi motívumú<br />
falfestményekkel díszítették, a pompeji festészet stílusaiban. 194 Zömük valódi<br />
freskótechnikával készült, azaz még a nedves alapra hordták fel a színeket. A főépület<br />
dekorációja korszakonként változott, jól mutatva a <strong>római</strong> kultúra terjedését a<br />
mezőgazdasági rendeltetésű birtokokon is. Az épület kora<strong>római</strong> periódusából is<br />
fennmaradtak falfestmények, amelyek a már ekkor is virágzó birtok tanúi. 195 A napjainkig<br />
193 DAX 1985, p. 34.<br />
194 B. THOMAS 1959, pp. 28-30. A legkorábbi (sárga-lila, vörös, fekete alapszínű) falfestményeknek<br />
legkésőbb Hadrianus idejében, azaz a 2. század első felében el kellett készülniük, in: PALÁGYI 2003a, p.<br />
241. Ezen 1-4. századi ízlésvilágot tükröző falfestmények zöme mind stílusukban, mind kivitelezésükben<br />
és ábrázolásmódjukban rokon vonásokat mutatnak Pompejivel, in: MRT 2, p. 148., MÓCSY 1990, p. 272.,<br />
illetve a falfestészeti stílusokról ld. ANDERSON 1987, HINTZEN-BOHLEN 2005, pp. 120-122., RANIERI<br />
PANETTA 2005, pp. 250-257. és KOTSIDU 2007. A motívumkincseik alapján hagyományosan négy<br />
korszakra tagolt pompeji falfestmények márványfalat imitálnak, vagy építészeti tagozatokkal és a<br />
perspektíva eszközével kívánják nagyobbítani a teret, de sok esetben tájképek is helyet kapnak rajtuk. A<br />
felszínre kerülésüktől faládákban tárolt balácai falfestmények rekonstruálására első ízben B. Thomas Edit<br />
vállalkozott, aki Bartha László festőművész segítségével öt helyiség díszítményeit állította össze 1957-<br />
1958-ban, ld. B. THOMAS 1969, pp. 141-143. E falfestményeken lévő színezőanyagok részletes ásványi<br />
vizsgálatára is sor került, in: GEDEON 1964, illetve PALÁGYI 1984, p. 47.<br />
195 E korai periódusból két mennyezet- és egy oldalfaltöredék maradt fenn, amelyek provinciális stílusban<br />
készültek, ugyanakkor a pompeji falfestészeti stílusok motívumai is felfedezhetőek rajtuk. A mennyezetek<br />
közül az egyik díszítőelemei a dionüszoszi körhöz köthetőek, a másik pedig rozettával díszített hatszögletű<br />
stukkókazettákat imitál. A fekete alapú oldalfal töredékei lebegő alakokat mutatnak.<br />
36
in situ látható, egyszerű motívum falfestménytöredékek, fehér alapon vörös keretezésű<br />
mezőivel, egyszerű virágaival, a villagazdaság legkésőbbi emlékei közé tartoznak. 196<br />
Az egyik helyiségben geometrikus, fehér alapon fekete és zöld rombuszmintákból<br />
összeálló díszítés került elő. Az ún. vörös ebédlő 1-2. századi falfestményei 197 pompeji<br />
vörös alapra készültek, és a <strong>római</strong>ak kedvelt csemegéit ábrázolják (tojás, fürj, kenyér,<br />
gomba 198 ). A vörös felületeket dionysicus maszkokkal, szőlővel, madarakkal díszített<br />
kandeláberek tagolják. Fekete alapú lábazati sávja kis tavat ábrázol vízi madarakkal,<br />
kacsával, kakassal. Alakos sávja három fő részből áll: vízi (delfinek), parti (nád és sás<br />
között lépkedő gémek), és szárazföldi jelenetből (pl. vadászjelenet szarvassal,<br />
vadászkutyákkal, lovakkal és lovasaikkal). 199 A fekete szoba freskóiból 200 viszonylag<br />
kevés maradt meg: a gyermek Dionüszosz alakja, szőlőfürttel a kezében, valamint a<br />
dionüszoszi körhöz tartozó állatfejek és maszkok. 201 A vörös-fekete szoba (vagy<br />
kandeláberes szoba) díszét az indás növényi díszekből alkotott kandeláber, körkörös dísz<br />
és virágkelyhek adják. 202 A sárga-lila szoba (9. helyiség, 2.24 ábra) régebbi pompeji stílust<br />
követ, lábazati részén – a vörös ebédlőhöz hasonlóan – zöld színű sás és nád között<br />
játszódó vízi jelenetet ábrázol, amelyben kacsák, libák és galambok láthatóak. A stilizált<br />
virágsorral keretezett középső mezőben mitológiai alakokat festettek meg. 203<br />
A 2. századi első feléből származó, fehér alapú, secco technikával készült,<br />
kevésbé gondos kivitelű, 204 szüreti jelenetes falfestményen 205 (31. helyiség) elnagyolt<br />
196<br />
PALÁGYI 2003a, p. 241.<br />
197<br />
B. Thomas Edit az I. számú épület 20. helyiségeként, míg a legújabb kutatások alapján Kirchhof Anita a<br />
korai XIII. számú épület egyik helyiségének falfestményeként határozta meg. In: B. THOMAS 1959, pp. 30-<br />
31., B. THOMAS 1961, p. 33., MRT 2, p. 148., és a falfestmény rekonstrukciójáról ld. KIRCHHOF 2008.<br />
198<br />
Jellemző, hogy a <strong>római</strong>ak kedvenc étkeiket megjelenítő csendéleteket festettek a falakra. Balácán, az<br />
oldalára fordított fonott kosárból kiszóródó gombák meghatározására is kísérletet tettek: minden bizonnyal<br />
császárgalócát (Amanita caesarea, a <strong>római</strong>aknál boletus) ábrázol, amely ehető faj. Ez a Magyarországról is<br />
ismert melegkedvelő, szárazabb homokos vagy agyagos talajt igénylő mikorrhizás faj elsősorban a<br />
mediterrán országokban elterjedt, ritkás tölgyesekben vagy szelídgesztenyésekben, de előfordulhat még<br />
fenyők, mogyoró, bükk alatt is. A császárgalóca Baláca környékén, a Bakonyban is megtalálható (pl.<br />
Felsőörs, Káptalanfüred, Lovas). A klimatikus- és talajviszonyok miatt Pannoniában is létezhettek olyan<br />
időszakok, amikor a feltételek kedveztek a császárgalóca fejlődésének, így helyben is gyűjthették azt. In:<br />
MONOSTORY 2002<br />
199<br />
E freskók közeli kapcsolatot mutatnak a pompeji és herculaneumi falfestményekkel. In: B. THOMAS 1959,<br />
pp. 30-31. és PALÁGYI 1994b, pp. 30-32.<br />
200<br />
A fekete alapú falfestmény a főépület korai, 1. század végi periódusában készülhetett, in: B. THOMAS<br />
1959, pp. 33-34., B. THOMAS 1961, p. 33., MRT 2, p. 148.<br />
201<br />
PALÁGYI 1994b, pp. 30-32.<br />
202<br />
A vörös és fekete alapú falfestmény mindenképpen a villagazdaság korai periódusában készülhetett, ám<br />
nem az I., hanem az újabb kutatások szerint – a vörös ebédlőhöz hasonlóan – a XIII. számú épület egyik<br />
helyiségének díszítésére, in: B. THOMAS 1959, p. 36.., B. THOMAS 1961, p. 33., MRT 2, p. 148. és<br />
KIRCHHOF 2005.<br />
203<br />
A sárga-lila alapú falfestmény a főépület korai periódusában készülhetett, in: B. THOMAS 1959, p. 36., B.<br />
THOMAS 1961, p. 33., MRT 2, p. 148., PALÁGYI 1994b, p. 30. A sárga-lila szoba falfestményéről ld. még<br />
PALÁGYI 1984, pp. 28-29. és GESZTELYI 1994.<br />
204<br />
GEDEON 1964, p. 464.<br />
37
figurák láthatóak: többek között egy tógás öregember kölyökoroszlánnal és pávával (2.25<br />
ábra), egy vörös hajú, fátyolos nőalak, valamint a Pannoniában a <strong>római</strong>ak által<br />
meghonosított, lugasosan telepített szőlőben (pergula) szüretelő rabszolgák: „… a<br />
szőlőlugasra létrán mászó alakot látunk, a másikon egy töredékes alak ugyancsak létrára<br />
lép fel, egy harmadik elég jól rajzolt alak pedig rudat vetve vállára, megrakott kosarat<br />
visz.” 206 A párduc- és oroszlán alakok a fekete szoba motívumaihoz hasonlóan szintén a<br />
dionüszoszi körhöz tartoznak. 207 A peristylium 3. században elfalazott részére kerti<br />
jelenetet festettek, madarakkal, kerítéssel, mögötte virágzó gránátalma bokrokkal, a<br />
rácsozat felett pedig olajfák ágai hajlanak a falat nyolc részre tagoló féloszlopok felé (2.26<br />
ábra). 208<br />
A falfestmények mellett a mozaikpadlók is a balácai villa dekorációs elemei közé<br />
tartoztak: a főépület négy helyiségéből kerültek elő geometrikus mintázatú padlók,<br />
amelyek a 2-3. század fordulóján készültek el, valószínűleg észak-itáliai mester keze<br />
nyomán, 209 és az épület északnyugati, délnyugati és délkeleti traktusát díszítették. A 20. 210<br />
és 31. (2.27 ábra) 211 helyiségek padlói figurális motívumokat is tartalmaztak, 212 e<br />
mozaikok a pannoniai mozaikművészet legkvalitásosabb darabjai közé tartoznak. 213 A 8.<br />
számú helyiség geometrikus mintájú mozaikpadlóját borostyánleveles indák keretezik. 214<br />
A legteljesebb körűen kutatott balácai villagazdaságnak nem csak díszítményei<br />
mutatják be a környező flórát: az újabb ásatások faszénmaradványainak vizsgálatából, 215 a<br />
205 NAGY 1920, B. THOMAS 1959, p. 35., B. THOMAS 1961, p. 33., MRT 2, p. 148. és, MÓCSY 1990, pp. 275-<br />
276. A korábbi feltételezésekkel ellentétben a falfestmény maradványai eredetileg nem a helyiség<br />
oldalfalait, hanem annak mennyezetét díszíthették, ld. KIRCHHOF 2002, p. 174.<br />
206 RHÉ 1907, p. 366.<br />
207 B. THOMAS 1959, p. 20. és p. 27.<br />
208 PALÁGYI 2003a, p. 241., FELHŐSI 2008, GALAMBOS 2008, PALÁGYI 2008b, p. 114. és pp. 118-119., és ld.<br />
még 3.1 fejezetet és a 6.1 Függeléket is. E falfestmény rokona a X. számú épület külső falán talált<br />
díszítmény, részletesebben ld. 6.1 Függelék és REGENYE 1992, p. 346. A balácai főépület falfestményein és<br />
mozaikjain ábrázolt gránátalma- és olajfák, amelyek Pannoniában sem vadon, sem kultúrában nem élhettek<br />
meg, azt bizonyítják, e díszítmények itáliai mintára készültek, in: GALAMBOS 2008, p. 177. és bővebben ld.<br />
3.1.1 fejezet.<br />
209 MÓCSY 1990, p. 206. A 10. helyiség padlója fekete-fehér színű, geometrikus motívumokból áll össze, in:<br />
SEY 1992b, pp. 259-261.<br />
210 Az eredetit ld. a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidariumában (MNM 98.5.1. leltári szám): a mozaik mérete<br />
935x575 cm, az apszisos bővítményű helyiség formáját követi. A fonatmintával keretezett geometrikus<br />
mintájú mozaik helyi kőzetfajtákból készült. A szabályos minták mellett egy kartér is látható, amelyből<br />
borostyán indák törnek elő, az apszisban pedig bogyót csipegető madarak láthatóak. In: NAGY 2007, p. 86.<br />
és MÓCSY 1990, p. 276.<br />
211 A 31. helyiség 2-3. század fordulójáról származó, 32 m 2 felületű mozaikjának középső mezőjében két<br />
fácán ül egy gránátalmafa ágán, az apszisban pedig kratér látható, in: GALAMBOS 2008, p. 176. és ld. még<br />
MÓCSY 1990, pp. 275-276.<br />
212 PALÁGYI 1994b, p. 32., PALÁGYI 2003a, p. 241.<br />
213 PALÁGYI 2003a, p. 241.<br />
214 PALÁGYI 1995, p. 7.<br />
215 Erről ld. GRYNAEUS 2001, GRYNAEUS 2002, PALÁGYI 2001.<br />
38
nedvességkedvelő kocsányos tölgy túlsúlyának köszönhetően, 216 egy lombhullató fákkal<br />
(Fraxinus sp., Juglans sp., Populus sp., Fagus sylvatica) elegyes tölgyerdő képe rajzolódik<br />
ki előttünk. 217 E forrásokban gazdag területen az erdők a villagazdaság közelében is<br />
húzódhattak. A bükk szórványosan fordult elő a mintákban, azonban jelenléte azt jelzi,<br />
hogy a távolabb, magasabban fekvő területekről is szállítottak ide faanyagot, a dió pedig<br />
valószínűleg mesterségesen, ültetés révén került a lelőhelyre.<br />
2.2 A HALOMSÍROK MINT TÁJI ELEMEK<br />
A <strong>római</strong>ak számára a halottkultusz nagy jelentőséggel bírt, a holtak lelkének az év<br />
folyamán több ünnepnapot is szenteltek. A temetőket, sírkerteket a településeken kívül, a<br />
bevezető utak mentén hozták létre (pl. Róma, Pompeji, Pannoniában pedig többek között<br />
Arrabona, Brigetio, Aquincum mellett is megtalálhatóak). A városok és kisebb települések<br />
temetői mellett a villagazdaságokhoz is mindig tartozott saját temetkezési hely, több<br />
esetben halomsír formájában, amely környezetének karakteres elemévé vált. 218<br />
Az 1-2. században a hamvasztás volt a domináns temetkezési típus (így<br />
Pannoniában is), 219 a helyi lakosság azonban kezdetben megtartotta a csontvázas<br />
temetkezési formát. Pannonia provinciában több száz, temetkezéshez kapcsolódó lelőhely<br />
ismert, amelynek eredményeként több mint tízezer sírt tártak fel, ennek azonban csak<br />
kisebb része köthető halomsírokhoz: eddig 53 lelőhelyről ismertek <strong>római</strong> <strong>kori</strong> halomsírok<br />
(tumulus), amelyek a hamvasztásos temetkezés jellegzetes formái, (2.28 ábra). 220 A<br />
tumulusok a hamvasztás helyszíneként is szolgáltak, és létrehozásuk rendszerint a<br />
bennszülött lakossághoz köthető. 221 Több halomból álló halomsírmezők is azonosíthatóak<br />
szerte a provinciában (pl. Écs, 222 Kemenesszentpéter, Pátka 223 ). A halomsírok<br />
216<br />
A közép<strong>kori</strong> mintákban azonban a szárazságtűrő kocsánytalan tölgy jelent meg nagyobb arányban, amely<br />
a fakitermelés módjának változását mutatja, in: GRYNAEUS 2001, p. 202., GRYNAEUS 2002, pp. 207-208.,<br />
PALÁGYI 2001, p. 203.<br />
217<br />
Elképzelhető, hogy a <strong>római</strong>ak tudatosan válogattak ki egyes fajokat tüzelő- és építőanyagnak, így a<br />
vizsgálat eredmény torzíott képet is mutathat, ld. GRYNAEUS 2001, p. 202., GRYNAEUS 2002, p. 207.<br />
218<br />
DAX 1985, p. 37., MÓCSY 1990, pp. 243-253., ZSIDI 2003, p. 255.,<br />
219<br />
DAX 1985, p. 37., MÓCSY 1990, p. 243. és ZSIDI 2003, pp. 252-253<br />
220<br />
SÁGI 1943, PALÁGYI 1988, MÓCSY 1990, pp. 246-247., ZSIDI 2003, p. 251., PALÁGYI 2003b, p. 257. és<br />
PALÁGYI 2000b, pp. 61-68. Ez utóbbi kötet azonban nem említi az örvényesi halomsírt, amely azonban a<br />
helyszínen és légi felvételeken is jól azonosítható, és amelynek területén geofizikai felmérést is végeztek<br />
2005-ben, ld. 6.1 Függelék és RÉG. KUT. 2005, p. 295.<br />
221<br />
B. THOMAS 1959, pp. 22-23. és MÓCSY 1990, p. 246.<br />
222<br />
VISY 2003b, p. 26.<br />
223<br />
PALÁGYI 2003b, p. 258.<br />
39
felépítésében több típus különíthető el: készülhettek körítőfallal (pl. Baláca) vagy anélkül,<br />
a körítőfalon túl pedig egyéb lehatárolással (pl. árok, vagy Balácán kőfal) is. Méretükben is<br />
eltérőek lehettek (így pl. a provincia keleti szélén húzódó halmok általában kisebbek<br />
voltak). 224 Pannoniában a bennszülött törzsi arisztokrácia körében elterjedt a<br />
kocsitemetkezés, ahol a halott mellett a kocsit és a lovakat is eltemették (pl. Inotán igás- és<br />
hátaslovak sírját is megtalálták). 225 A 2-3. századtól a csontvázas temetkezés volt jellemző<br />
az egész Birodalomban, amely a 4. századra uralkodó típussá vált (a szarkofágok, majd az<br />
ókereszténység megjelenése is, pl. Sopianae). 226<br />
Veszprém megyében négy helyről ismerünk halomsírokat, több sírból álló<br />
csoportot Kemenesszentpéteren, két halmot Várpalota-Inotán, kettő pedig villagazdaság<br />
mellett, attól néhány száz méterre létesült (Balácán és Örvényesen, ld. 2.29, 2.30 és M50<br />
ábra). Kemenesszentpéter területén két helyen is a településhez 227 kapcsolódó halomsírokat<br />
tártak fel a régészek. A Dombi-dűlői tumulus 228 a <strong>római</strong> <strong>kori</strong>nak feltételezett úttól 50<br />
méterre, délre található, 229 a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> településtől pedig 100 méterre. 230 A sírt négyszög<br />
alakú sírkertbe foglalták, amelyet V keresztmetszetű árok határolt. 231 A Pagonynak<br />
nevezett területen 232 halomsírmező helyezkedik el: a régészek öt tumulust észleltek, de<br />
ennél több halom létezésével is számolnak. 233 Jellemzően 10-20 méter átmérőjű, 0,5-1,5<br />
méter magas halmok láthatóak itt: Torma István vezetésével 1969-ben két halom<br />
feltárására került sor, amelyekben azonban nem találtak sírokat. 234 A régészek a Dombidűlői<br />
tumulushoz hasonlóan ezt a halomsírmezőt is <strong>római</strong>nak feltételezik, 235 amely a <strong>római</strong><br />
<strong>kori</strong> településtől 800-1000 méterre fekszik. 236<br />
224<br />
PALÁGYI 2003b, p. 261. A méretbeli különbségek és a leletanyag sokszor az eltemetettek társadalmi<br />
rangjára is utalhattak, ld. PALÁGYI 1988<br />
225<br />
DAX 1985, p. 39., MÓCSY 1990, pp. 245-246., ZSIDI 2003, p. 253., és PALÁGYI 2003b, p. 258. A<br />
kocsitemetkezés eraviscus jellegzetesség, in: ZSIDI 2003, p. 253.<br />
226<br />
PALÁGYI 1994b, p. 37., ZSIDI 2003, p. 254. és p. 257.<br />
227<br />
Az MRT <strong>római</strong> villaként határozza meg, ld. MRT 4 37/4. számú lelőhely, p. 128.<br />
228<br />
Az MRT szerint ős<strong>kori</strong> halom, ld. MRT 4 37/2. számú lelőhely, pp. 127-128.<br />
229<br />
Türr Ervin terepbejárása és leletgyűjtése, amely a <strong>római</strong> úthálózat ezen szakaszának felderítésére irányult.<br />
Az út nyomait a Kemenesmihályfa – Kenyeri (Királykúti-major) – Kemenesszentpéter – Egyházaskesző –<br />
Várkesző – Nagysitke – Nagysimonyi (Ostffyasszonyfa) – Mesteri – Kemeneskápolna nyomvonalon<br />
követte végig. In: MNM RA 142.K.III. és ld. még PALÁGYI 1989b, p. 44: az Egyházaskesző határában<br />
nyugat-keleti, és Kemenesszentpéternél északnyugat-nyugat – délkelet-keleti irányú, ún. Sóhordó út több<br />
kilométer hosszan megfigyelhető. Az útról ld. még MRT 4 37/5. számú lelőhely, pp. 128-129. és TÓTH<br />
2003b, p. 220.<br />
230<br />
PALÁGYI 2000b, p. 17., p. 23. és p. 63.<br />
231<br />
PALÁGYI 2003b, p. 261.<br />
232<br />
MRT 4 37/2. számú lelőhely, p. 129.<br />
233<br />
MNM RA XVIII.230/1969 és PALÁGYI 1989b.<br />
234<br />
Ennek oka lehetett, hogy a halmokat vagy nem temetkezésre használták, vagy a temetkezés a halmon<br />
kívül történt, in: MNM RA XVIII.230/1969.<br />
235<br />
MNM RA XVIII.230/1969<br />
236<br />
PALÁGYI 2000b, p. 17. és p. 63.<br />
40
Várpalota-Inotán, az eraviscus településtől kb. 750 méterre alakították ki a 2.<br />
század elején egy apa és fia síremlékeit (2.31-2.33 ábra): 237 feltárásukra 1973-1975 között<br />
került sor, Palágyi Sylvia vezetésével. Az árokkal körülvett I. számú halomsír kb. 8 méter<br />
magas halma két gödröt fedett, az egyikben emberi hamvakkal, a másikban hátasló<br />
maradványaival. A II. számú halomsír körítőfallal övezett, szintén kb. 8 méter magas<br />
halma több gödröt is fedett, amelyekben egy férfi, hátaslovak, valamint egy lovaskocsi<br />
maradványait találták meg. A 4. században a halomsírokat és környezetüket ismét<br />
temetkezésre használták. 238<br />
A balácai villagazdaság közelében, attól északra kb. 600 méterre, északkelet felé<br />
enyhén lejtő lösztáblán létesült egy halomsír: 239 a villa és a tumulus szoros kapcsolatát<br />
mutatja, hogy a halomsír bejárata, és az abból nyíló kettős sírkamrájának 240 tengelye a<br />
villagazdaság főépületére irányul. A sírboltot a villagazdaság egyik tulajdonos családja<br />
létesíthette a 2. század végén, vagy a 3. század elején. A nagy méretű, közel 40 méter<br />
átmérőjű és 10 méter magas földhalommal borított sír körítőfala mentén az ősök<br />
tiszteletére oltárokat állítottak (2.34-2.38 és M38 ábra). 241 A balácai villagazdasághoz<br />
tartozó összefüggő temetők a tumuluson kívül nem ismertek: Rhé Gyula több sírt is talált,<br />
amelyek azonban szétszórtan helyezkedtek el. 242<br />
237<br />
PALÁGYI 2000b, pp. 50-53. és MRT 2 49/22. számú lelőhely, p. 216.<br />
238<br />
PALÁGYI 1988. A halmok ma rekonstruált állapotban a 8. számú főút és a vasút közelében, az Inotai<br />
Erőműtől délnyugati irányban láthatóak.<br />
239<br />
MRT 2 34/10. számú lelőhely, p. 147., PALÁGYI 1994b, pp. 37-40., PALÁGYI 1996 és PALÁGYI 2000b, p.<br />
32. és p. 63. A likasdombi halomsírt, illetve sírkamráit már a 18. században megemlítették. Az első katonai<br />
felmérés szelvényén Türken higelként jelenik meg 1783-ban, a második katonai felmérésen nem szerepel<br />
névvel, a harmadik katonai felmérésen pedig már a Likacsi névvel találkozunk. Fényes Elek török <strong>kori</strong>nak,<br />
Rómer Flóris és Rhé Gyula ős<strong>kori</strong> halomnak tartja. Laczkó Dezső vetette fel először annak lehetőségét,<br />
hogy a – 18-19. század folyamán többször megbolygatott – halomsír kapcsolatban állt a villagazdasággal.<br />
Az MRT-hez kötődő, 1964. évi terepbejárás a tégla- és cseréptöredékek alapján <strong>római</strong> eredetű<br />
képződményt feltételezett, amelyet Palágyi Sylvia 1985-1987. évi ásatása igazolt. A halomsír körítőfalának<br />
és sírkamrájának rekonstrukciója, a falak konzerválása Hajnóczi Gyula és Mezős Tamás tervei alapján<br />
készült el 1996-ban, ld. HAJNÓCZI 1996. Monumentális mérete az elhunyt magas társadalmi helyzetét<br />
tükrözi, in: PALÁGYI 1994b, p. 40. és PALÁGYI 2001<br />
240<br />
A dromos kialakítása és díszítettsége itáliai hatásokat mutat, in: PALÁGYI 2003b, p. 258.<br />
241<br />
Ezek nagy részét elhordták a későbbi építkezésekhez (pl. a villagazdaságtól keletre fekvő közép<strong>kori</strong><br />
Pusztatemplomnál használták fel), ezért az elhunyt nevét sem ismerjük, in: PALÁGYI 1994b, p. 40.<br />
242<br />
PALÁGYI 1994b, p. 37.<br />
41
3. A VILLÁK TELEPÍTŐ TÉNYEZŐI<br />
A villagazdaságok és települések tágabb környezetének vizsgálatát a Balaton-felvidéki<br />
településhálózat, az úthálózat és a vízrajzi adottságok elemzése képezi, amely együttesben<br />
helyet kapnak az általam vizsgált lelőhelyek és mikrokörnyezetük. Városok, települések és<br />
<strong>villák</strong> alapítása kétféle módon történhetett: vagy egységes terv alapján, előre<br />
meghatározott, a telepítésre alkalmas helyen jöttek létre (pl. a táborok és körülöttük<br />
kialakult városok), vagy pedig a kedvező körülmények fennállása generálta létrehozásukat<br />
(a közelben rendelkezésre állt víz, jó termőföld, utak, erdők, eszerint létesültek a Balatonfelvidék<br />
villái is). 243<br />
3.1 TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK A BALATON-FELVIDÉKEN<br />
A Balaton-felvidéki <strong>római</strong> <strong>kori</strong> villagazdaságok – alapvető funkciójuknak, a<br />
mezőgazdasági, illetve kézműves termelésnek megfelelően – szoros kapcsolatban álltak<br />
környezetükkel. A makro- és mikroszintű elemzések fontos tárgyát képezik tehát a<br />
domborzati adottságok és vízrajzi viszonyok áttekintése is, amelyek közül e helyütt a<br />
tágabb környezeti tényezők vizsgálatát mutatom be. 244<br />
3.1.1 GEOLÓGIAI ÉS KLIMATIKUS VISZONYOK<br />
A Balaton-felvidék változatos domborzati adottságai, a vulkáni hegyek a köztük fekvő<br />
medencékkel, forrásokban és vízfolyásokban, valamint nyersanyaglelőhelyekben gazdag<br />
területei, termékeny földjei az emberi megtelepedés alapvető feltételeit biztosították. Az<br />
általam vizsgált lelőhelyek négy nagyobb, változatos tagoltságú kistáj, a Balaton-felvidék,<br />
a Déli-Bakony, a Tapolcai-medence, valamint a Keszthelyi-hegység területére esnek. 245<br />
243<br />
B. THOMAS 1961, pp. 5-6. és B. THOMAS 1964, pp. 379-381.<br />
244<br />
A lelőhelyek környezetének részletes elemzését a 4. és 5. fejezetben, valamint az 5. és 6. Függelékben<br />
ismertetem.<br />
245<br />
MAROSI 1990, pp. 499-503., pp. 609-613., pp. 616-620. és pp. 644-648., valamint bővebben ld. 2. fejezet.<br />
42
A nagy mennyiségben rendelkezésre álló kőanyagok a nagyobb mérvű<br />
építkezések lehetőségét is megteremtették, hiszen a Balaton környéki <strong>villák</strong> fő építőanyaga<br />
a kő és kisebb részben a tégla, illetve a fa volt. 246 A dekoratív elemeket (pl. díszes<br />
oszlopok a tornácok, folyosók, peristyliumos jellegű udvarok mellvédjein, 247 korlátok, ajtóés<br />
ablakkeretek) rendszerint vörös homokkőből faragták: ilyen építészeti tagozatok<br />
kerültek felszínre többek között Örvényes, 248 Kékkút, Csopak, Paloznak villáinál. 249 A<br />
villaépítkezések mellett a már említett útépítő tevékenység, és a később bemutatásra kerülő<br />
vízrendezési munkálatok is nagy mennyiségű követ igényeltek. 250<br />
Az anyagvizsgálatok kimutatták, hogy az építőanyagként felhasznált köveket<br />
helyben termelték ki: 251 vörös homokkövet legközelebb Balatonalmádiban,<br />
Vörösberényben és a Bakonyban bányászhattak, 252 de népszerű volt a Badacsony környéki<br />
bazalt is. Az ösküi Bántapuszta ó<strong>kori</strong> eredetű kőbányája fehér homokkövet szolgáltatott. 253<br />
A fenékpusztai erődművek kőanyaga Rezi, Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Hévíz környékéről<br />
származott. 254 Nemesvámos határában az uralkodó kőzet a dolomit és a tömör mészkő,<br />
amelyek jó építőanyagként szolgáltak. 255<br />
Nemcsak a <strong>villák</strong> külső díszítőelemeihez használhatták fel a helyi kőzeteket,<br />
hanem a szobák dekorálására, a falfestmények, mozaikpadlók készítéséhez is. A balácai<br />
falfestmények vizsgálatakor több töredék összetételét elemezték: eszerint az egyik vörös<br />
színű minta bauxitot tartalmazott, amely legközelebb Vörösberényben fordul elő. 256 Sárga<br />
színű festéket a Dunántúlon mindenhol megtalálható szürke, illetve sárga agyagból<br />
nyertek. 257 A zöld szín előállításához szükséges zöld ásványi anyag nagy mennyiségben<br />
Úrkúton található. 258<br />
A Balaton-felvidéken mérsékelten meleg-mérsékelten száraz éghajlat jellemző, a déli<br />
lejtőkön pedig szubmediterrán hatás jelentkezik. A <strong>római</strong> korban is a maihoz hasonló<br />
246<br />
B. THOMAS 1959, p. 28.<br />
247<br />
Ezek a vörös homokkő oszlopokkal díszített tornácok és udvarok hozzátartozhattak a 2-3. századi<br />
Balaton-felvidéki <strong>villák</strong> általános képéhez, in: KISS 1960, p. 216.<br />
248<br />
MNM RA 31.Ö.I.<br />
249<br />
B. THOMAS 1959, pp. 24-25., KISS 1960 és PALÁGYI 2003a, p. 240. Kiss Ákos felhívta a figyelmet a<br />
mencshelyi és kékkúti töredékek nagymértékű hasonlóságára, véleménye szerint tehát a közelben<br />
faragóműhely lehetett, in: KISS 1960, p. 215.<br />
250<br />
GÖMÖRI 2003, p. 244.<br />
251<br />
HAJNÓCZI 1987, p. 14. Csak a nemesebb kövek, így pl. a gránit és a márvány származtak importból.<br />
252<br />
RHÉ 1908, p. 232. és B. THOMAS 1959, p. 25.<br />
253<br />
RHÉ 1908, p. 232. GÖMÖRI 2003, p. 244.<br />
254<br />
SÁGI 1983, p. 114.<br />
255<br />
PALÁGYI 1994b, p. 7. és SŐRÉS 1989, p. 36. A balácai villa építésekor és díszítésekor felhasznált<br />
kőanyagokról ld. még RUGGERI 2009, pp. 14-19., pp. 35-38., pp. 92-94. és pp. 105-107.<br />
256<br />
GEDEON 1964, p. 461.<br />
257 GEDEON 1964, pp. 461-462.<br />
258 GEDEON 1964, p. 463.<br />
43
viszonyokkal számolhatunk, azonban – különösen a <strong>római</strong> hódítás elején – nagyobb<br />
erdőfelületek uralták a Dunántúl képét, 259 a völgyfenekek pedig még kevésbé mosódtak ki,<br />
emiatt lassúbb lefolyásúak voltak. 260 Pannoniában tehát – az ún. <strong>római</strong> <strong>kori</strong> optimum<br />
időszakában – igen enyhe, száraz, meleg, szubmediterrán jellegű volt az éghajlat, a Balaton<br />
vízállása ezért nem lehetett magas, így a Balaton-felvidék villagazdaságokkal tűzdelt képe<br />
a lelőhelyek és környezetük jellemzőinek meghatározásával viszonylag pontosan<br />
felvázolható. 261 Az éghajlat csak a 4-5. századtól vált hűvösebbé, csapadékosabbá. 262<br />
3.1.2 VÍZRAJZI ADOTTSÁGOK A RÓMAI KORI BALATON-FELVIDÉKEN<br />
„A víz ugyanis felettébb szükséges mind az élethez, mind az élvezetekhez, mind a<br />
mindennapi használatra. … Könnyebb hozzájutni, ha forrásai nyitottak és folynak. Ha<br />
azonban nem törnek elő, akkor a föld alatt kell felkutatni és egybegyűjteni a forrásokat.”<br />
263<br />
(Vitruvius: Tíz könyv az építészetről.)<br />
Amint az Vitruvius művéből is kitűnik, a víz minden egyes kor embere számára a<br />
legfontosabb telepítő tényezőnek számított, 264 a <strong>római</strong>aknál azonban nemcsak a<br />
mindennapi életben játszott fontos szerepet – többek között ivóvíz és öntözővíz formájában<br />
–, hanem erősen kötődött a fürdőzés közösségi programjához is. Emellett a víz stratégiailag<br />
is igen jelentős szerepet játszott: a Birodalom egyes határszakaszait – így Pannonia<br />
esetében is – folyók képezték. A folyók gya<strong>kori</strong> provinciális és birodalmi szintű<br />
határszerepük mellett (így a Duna, Danuvius is, amelynek mentén számos város, katonai<br />
tábor és őrtorony, burgus létesült), a vízvezetékekhez hasonlóan erősen befolyásolták a táj,<br />
259 A <strong>római</strong> gazdálkodás, a művelési forma nagy terhelést gyakorolt környezetére. A Balaton északi partja<br />
mentén csaknem végig termékeny, barna erdőtalajokkal találkozunk, amelyek löszön képződnek. Ez arra<br />
utal, hogy a terület eredeti vegetációját lombos erdők alkották., ld. SÜMEGI 2008, a talajtípusok és a <strong>római</strong><br />
<strong>kori</strong> települési lelőhelyek kapcsolatáról pedig ld. 4.3.5 fejezetet.<br />
260 VIRÁG 2005, p. 40. és p. 43.<br />
261 RÁCZ 2000, p. 292., GRYNAEUS 2000, pp. 311-314., VIRÁG 2005, pp. 39-41., HEINRICH-TAMÁSKA 2009,<br />
pp. 26-35., BEHRINGER 2010, pp. 85-113. Napjaink interglaciális időszaka, az ún. bükk II. kor már 2800<br />
éve tart. Ez a tény bizonyítja, hogy a Balaton-felvidéki <strong>villák</strong>ban is megjelenő igényes belső dekorációk<br />
(pl. a balácai főépület falfestményei és mozaikjai) jórészt itáliai mintára készültek, ld. GALAMBOS 2008, p.<br />
177. A Balaton egy<strong>kori</strong> vízszintjének meghatározásáról ld. 3.1.2 fejezet, a vizsgált lelőhelyek környezeti<br />
információiról pedig ld. 4-5. fejezet.<br />
262 VIRÁG 2005, p. 53.<br />
263 VITRUVIUS 1988, VIII.1.1., p. 199., Gulyás Dénes fordítása<br />
264 PALÁGYI 2003a, p. 240.<br />
44
a városok képét: a folyók iránya hatással lehetett a centuriatiora, 265 a városok tengelyeinek<br />
kitűzésekor nagyon gyakran a folyóhoz igazodtak (pl. Aquincum tengelyei a Duna<br />
vonalához történő igazodás miatt 4-10 o -kal térnek el az ideálisnak tekintett észak-déli,<br />
illetve kelet-nyugati iránytól). 266 Mindezen túl pedig a vizet és vízzel kapcsolatos<br />
tevékenységeket szakrális tartalommal is felruházták, így többek között Apollót,<br />
Aesculapiust és Hygieiát 267 a fürdők és gyógyvizek isteneiként is tisztelték.<br />
A hétköznapi élet, a tiszta ivóvíz és a fürdők által táplált igény hozta létre a<br />
vízvezetékek, közművek építésének gyakorlatát. A görög és etruszk előzményekkel 268 bíró<br />
fürdőkultúra nemcsak a városokban jelent meg, hanem egyszerűbb formában vidéken, a<br />
villagazdaságokban is. A <strong>villák</strong> telepítésénél tehát szempont volt a táj forrásokban gazdag<br />
volta, 269 így a Balaton-felvidék is igen kedvező feltételekkel bírt: a források vízét a<br />
villához, fürdőhöz vezették. 270 A gazdaságok vízszükségletét ásott kutak is biztosították. 271<br />
Mindemellett a Balaton <strong>római</strong> <strong>kori</strong> vízszintjének meghatározása régóta foglalkoztatja a<br />
kutatókat: a tó kialakulásának és partvonal-változásának kutatásában a különböző korok<br />
lelőhelyeinek térbeli pozíciója kiemelkedő fontosságú, így a – városokban szegény –<br />
északi parton jelentős szerepet játszanak a villagazdaságok és más vidéki települések<br />
magassági és kronológiai adatainak vizsgálata is.<br />
3.1.2.1 A <strong>római</strong>ak vízépítési munkálatai<br />
A <strong>római</strong>ak, amint azt már korábban bemutattam, jelentősen átformálták környezetüket, így<br />
a vízrajzi adottságok megváltoztatása terén is lényeges munkálatokat hajtottak végre. Ezek<br />
közül a vízvezeték-építési tevékenység és a mocsarak lecsapolása tekinthetőek a<br />
legkiemelkedőbbnek. A vízvezetékek létesítése a <strong>római</strong> korban nyerte el a városi szintet, a<br />
közművesített formát. 272 Vitruvius a vízvezetékek építésénél többféle vezetési módot adott<br />
265 A centuriatio a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> földosztás folyamata, a városok alapítása, kitűzése (limitatio). Nevét a centuria<br />
szóból nyerte, amely az ideális város, illetve a hozzá tartozó földterület méretét (2400x2400 <strong>római</strong> láb,<br />
azaz pes) jelentette, amelyet további egységekre osztottak, in: HEIMBERG 1977, pp. 15-18.<br />
266 PÓCZY 1980, pp. 26-27.<br />
267 A felsődörgicsei közép<strong>kori</strong> templomrom helyreállításakor egy másodlagosan felhasznált <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
faragvány töredékén Hygieia alakját azonosította Szentléleky Tihamér, ld. RÉG. FÜZ. 1959, p. 41.<br />
268 PÓCZY 1980, pp. 9-22., WEEBER 2007, pp. 10-21.<br />
269 HAJNÓCZI 1974, pp. 67-68., B. THOMAS 1964, p. 379.<br />
270 B. THOMAS 1961, p. 11., B. THOMAS 1964, p. 379.<br />
271 PALÁGYI 2003a, p. 240. Az előírások a vízigényes üzemeknek és műhelyeknek megtiltották a<br />
vízvezetékek használatát, így a kézműipar saját ásott kútjaiból merített vizet, in: PÓCZY 2003a, p. 232.<br />
272 A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> vízügyi munkálatokkal részletesen foglalkozik PÓCZY 1980 és SAKL-OBERTHALER 2007, pp.<br />
13-34., továbbá ZSIDI 2002, pp. 21-24., 70-74. és WEEBER 2000, p. 271., valamint SPIVEY 2005, pp. 44-47,<br />
158-161.<br />
45
meg: a vizet szállíthatták falazott csatornákban, ólomcsövekben vagy pedig égetett cserépcsövekben<br />
(3.1 és 3.17 ábra). 273 A vízvezetékek gravitációs úton 274 szállították a vizet,<br />
ezért vonalvezetésük mindenkor a terephez alkalmazkodott, ennek függvényében alakultak<br />
ki a magas- vagy föld alatti vezetésű formák. Ezek tehát markáns táji elemként jelentek<br />
meg: a föld alatti vezetés esetén is mindenképpen látható, tájban meghatározó elemmé vált,<br />
hiszen nyomvonalán a felszínen egymástól azonos távolságokban elhelyezett kőhasábokkal<br />
(cippus 275 ) jelölték az ellenőrző aknák helyét. Pompejiben is csak az 1. századtól kezdték<br />
meg a csatornázást, közművesítést, addig a lakóházak atriumainak impluviumai (3.2 ábra)<br />
által összegyűjtött esővizet használták fel. 276 Pannoniában egyes szakaszain magasan futó<br />
vízvezetékek épültek Aquincumnál és Brigetionál. 277<br />
A vezetékekhez hasonlóan markáns elemként jelentek meg a gátak is, amelyekkel<br />
a patakok, források vízét duzzasztották fel, amelyek így halastavak kialakítására 278 és<br />
öntözővízként történő felhasználásra, víztározás céljára váltak alkalmassá. 279 Galerius<br />
idejéből (i. sz. 3-4. század fordulója) származó vízrendezési munka Pannonia területéről<br />
többek között a Várpalota és Öskü között, a mai 8. számú műút alatt található Kikeri-tói<br />
kőgát, és a Csalapuszta és Pátka között lévő Kőrakás-majori gát, továbbá a Soprontól<br />
északra (Sopronkőhida, Tómalom, 3.3 és 3.4 ábra) létesített gátrendszer. 280 Római <strong>kori</strong><br />
duzzasztóművet villagazdasághoz kapcsolódóan is ismerünk: a szentkirályszabadjai villa<br />
kiemelkedő platója alatt kettős gátat építettek. 281<br />
Az ösküi gát a hagyomány szerint Mátyás király halastavainak felduzzasztárása<br />
létesült vadászterülete mellé: „… Kikeritó, melynek vize / Most már mind lecsapolva, / … /<br />
Hajdan nagy tó s nádas berek, / … / Volt Mátyásnak kedvelt helye, / Hol Kinizsi s több úr<br />
273 VITRUVIUS 1988, VIII. könyv és PÓCZY 1980, p. 39.<br />
274 CHANSON 2000 és ld. MAYS 2010<br />
275 A cippus szó jelentése fejfa, sírkő, karó<br />
276 Bővebben ld. 1.5 fejezet és PÓCZY 1980, pp. 12-13.<br />
277 Az aquincumihoz hasonlóan a föld alatt futó savariai vízvezeték is már korán, az 1-2, században létesült.<br />
Ld. PÓCZY 1980, pp. 65-66., HAJNÓCZI 1987, pp. 16-18., FITZ 2003, pp. 205-208., valamint KOPPÁNY<br />
1993, pp. 9-12., továbbá LŐVEI 1998, ANDERKÓ 2007 és PÓCZY 2003a, pp. 233-234.<br />
278 A pannoniai halászat tanúja a Nagyvázsony területéről előkerült 3. századi Neptunus-oltár, amely egy<br />
hajóst ábrázol, in: B. THOMAS 1969, p. 142.<br />
279 PÓCZY 1980, pp. 91-96., PÓCZY 2003a, p. 234.<br />
280 A halastavak a nagybirtokrendszer kifejlődésének eredményei: Pannonia nyugati részén a városok<br />
(Savaria, Scarbantia) földbirtokviszonyai már a 2. század első felében jelentős birtokkoncentrációra<br />
utalnak, így a sopronkőhidai gátrendszer és a Rákos-patakig érő halastavak keletkezését a 2. századra<br />
tehetjük. A tavakat az északkelet felé ívesen elforduló és kiszélesedő völgyben hozták létre, amelynek<br />
szélessége nem haladja meg a 150 m-t, hosszúsága pedig kb. 4,5 km. Öt, vízátereszes gát nyomai<br />
ismerhetőek itt fel, méreteik a területtől függően változnak: magasságuk 1-7, szélességük 3-60,<br />
hosszúságuk 80-140 méterig terjed, a tavak méretét teljesen a természeti adottságoknak megfelelően<br />
képezték ki. A gátak által felduzzasztott tavak többsége mára megszűnt, helyükön rét, szántó váltakozik,<br />
azonban a két északi tó napjainkban is fürdő- illetve halastóként szolgál. In: NOVÁKI 1958<br />
281 Bővebben ld. 6.1 Függelék<br />
46
vele / Nyilazá a magas sast, / Vidrát, rókát és farkast.”, 282 azonban többen is <strong>római</strong><br />
eredetűnek tartották. 283 A Kikeri-tó közelében több, összefüggőnek tekinthető<br />
villagazdaság is megtalálható, 284 így az átereszes, valószínűleg zsilippel is ellátott gát<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> eredetét ez a tény is igazolni látszik. Ez a mocsaras, zsombékos terület<br />
különösen alkalmas volt a haltenyésztés céljára történő felduzzasztásra. 285<br />
3.1.2.2 A Balaton-felvidék vízrajzi adottságai<br />
A Birodalom határát képező Duna mellett számos folyó is átszelte Pannoniát: a Dráva, a<br />
Rába és a Marcal, továbbá a Balatonnal kapcsolatban álló Zala, Sárvíz és Kapos. Emellett<br />
fontos szerepet játszik a Balaton és a provincia területén fakadó számos forrás. Mindezek<br />
az adottságok együttesen képezik az egyes települési formák legfontosabb telepítő<br />
tényezőit, így a villagazdaságokét is.<br />
A Balaton-felvidék vízrajzi adottságai tehát kétféle metódusban elemezhetőek:<br />
egyrészt mikroszinten, a <strong>villák</strong> közvetlen környezetének, másrészt makroszinten a Balatonfelvidék<br />
vízrajzi adottságainak és a Balaton vélhető egy<strong>kori</strong> kiterjedésének vizsgálatával.<br />
Elemzésem a Balaton <strong>római</strong> <strong>kori</strong> méreteinek – a villagazdaságok és települések terepi<br />
helyzetének segítségével történő – meghatározását célozza meg, amely magában foglalja a<br />
mikroszintű vizsgálatok eredményeit is.<br />
A hidrológiai témájú mikroszintű elemzések tárgyát a <strong>villák</strong> és telepek közelében<br />
található források, illetve az egy<strong>kori</strong> vízfolyások helyének meghatározása képezik. Ehhez a<br />
későbbi korok térképei nyújtanak segítséget: többek között a 18-19. századi katonai<br />
felmérések térképlapjainak segítségével meghatározhatóak olyan árulkodó mélyvonalak,<br />
amelyek egykor vízfolyások lehettek. A <strong>történeti</strong> térképek vizsgálatát kiemelten a mai<br />
Balaton-parti települések <strong>római</strong> <strong>kori</strong> villáinak, illetve feltételezhető telepeinek területén is<br />
282 Kisfaludy Sándor verse, in: EÖTVÖS 2008, p. 13.<br />
283 A gátat Rómer Flóris, Rhé Gyula és Póczy Klára <strong>római</strong> eredetűnek tartják. In: MRT 2 37/7. számú<br />
lelőhely, pp. 161-162. Ld. még PÓCZY 1980, pp. 94-95. (itt nem foglal állást a gát korával kapcsolatban, de<br />
a hitelesítő ásatást sürgeti), HAJNÓCZI 1987, pp. 73-75., HAJNÓCZI 1995, p. 88., továbbá BENDEFY 1969, p.<br />
58. Az MRT 2 azonban a gátat az Újlaki család 15. századi építkezésének tartja, in: MRT 2, p. 162. A gátat<br />
már saját korában is útként használták, in: PÓCZY 2003a, p. 234. Az elmúlt években Rainer Pál kutatta a<br />
gát korszakait a vasútvonal áthelyezésének és a főút kiszélesítésének terve kapcsán, ld. RÉG. KUT. 1999, p.<br />
230., RÉG. KUT. 2000, p. 187.<br />
284 MRT 2 37/10, 37/12 és 37/14. számú lelőhelyek.<br />
285 Ugyanakkor a <strong>római</strong> korban a nedves, mocsaras talajt csatornázással kiszárították, amely így alkalmassá<br />
vált a mezőgazdasági művelésre, különösen a gyümölcs- és szőlőtermesztésre, in: PÓCZY 2003a, p. 234.<br />
47
– összesen 42, 286 a későbbiekben makroszintű elemzéseknél bemutatandó helyszínre<br />
vonatkozóan – érdemes elvégezni.<br />
3.1 diagram: A vizsgált lelőhelyek vízfolyásoktól, illetve a Balatontól mért távolsága (*sötétzöld<br />
színnel a <strong>villák</strong>at, míg világoszölddel a telepeket jelöltem)<br />
3.2 diagram: A Balaton partja mentén fekvő <strong>villák</strong> és telepek vízfolyásoktól, illetve a Balatontól<br />
mért távolsága<br />
A lelőhelyek vízfolyásoktól, illetve a Balaton partjától mérhető távolságának eloszlása (3.1<br />
és 3.2 diagram, valamint az 5. Függelék) azt mutatja, hogy a <strong>villák</strong> és telepek csaknem<br />
harmada (56 db) közvetlenül egy vagy több forrás mellett vagy a Balaton partján fekszik,<br />
illetve nagy számban (104 db) találhatóak a forrásoktól csupán 100-500 méterre is (200<br />
méteren belül található víznyerő hely összesen 56 villa és 54 telep esetében), az ennél<br />
távolabbi elhelyezkedésű lelőhelyek száma elenyészőnek tekinthető (mindössze 26 db). A<br />
vizsgált <strong>villák</strong> között több csoport különíthető el: 1) a közvetlenül a Balaton partján, illetve<br />
vizenyős területen fekvő telepek (pl. Keszthely, Fenékpuszta erődje, 3.5 ábra), 2) a Balaton<br />
partjának közelében, közvetlenül egy forrás vagy patak mellett lévő telepek, illetve 3) a<br />
286 Ebből 22 lelőhelyet neveznek villának az MRT 1 és MRT 2 köteteiben.<br />
48
magasabb fekvésű, forráshoz közeli telepek csoportját (pl. Örvényes, Hosszúrétek<br />
villagazdasága, M49-M50 ábra). 287<br />
A villagazdaságok és telepek tehát források közelében, 288 a környező terepből<br />
általában kiemelkedőbb ponton épültek – amely védelemként szolgált az estleges elöntések<br />
ellen –, és ezen források vizéből fedezték az ivóvíz, illetve az öntözés szükségleteit, és<br />
ennek segítségével üzemeltették a villagazdasághoz tartozó fürdőhelyiségeket (vagy<br />
gyakran önálló fürdőépületeket) is, 289 más telepek esetén pedig meghatározó a Balaton<br />
közelsége. Mindez azonban szoros összefüggésben állhat a Balaton <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
vízszintjének változásaival, amely a makroszintű elemzés tárgyát képezi.<br />
A Balaton a pleisztocén időszak végén, a holocén elején (azaz mintegy 15-20.000 éve),<br />
szakaszos süllyedés nyomán jött létre. 290 50-60.000 ezer évvel ezelőtt a tó helyén csak<br />
sekély, nagy kiterjedésű, de nem egységes felületű mocsár helyezkedett el, amely a<br />
Balaton-felvidék délkeleti lábánál kialakult északkelet-délnyugati irányú szerkezeti<br />
árokban keletkezett. Az éghajlat fokozatos melegebbé és nedvesebbé válásával ezekben a<br />
mélyedésekben kisebb méretű tavak alakultak ki, amelyek fokozatosan összekapcsolódtak<br />
egymással, és kialakult az összefüggő vízfelület (3.6 ábra). Az őskorban már a mainál<br />
nagyobb kiterjedést érhetett el: a mezolitikum- és neolitikum-<strong>kori</strong>, a mainál feltehetően<br />
alacsonyabb vízállást vízszintemelkedés követte, amely a bronzkor végére érhette el<br />
maximumát. 291 A mai vízszint (közel 104 m B. f.) a Sió-csatorna 1863. évi megépítésével<br />
állandósult. 292 A Balaton minden<strong>kori</strong> vízállása a csapadékmennyiség és a párolgás<br />
függvényében változik. 293 Eszerint változhatott a vízszint a történelmi korokban, amely így<br />
többször is meghaladhatta, illetve alatta maradt a mai vízállásnak. A Balaton – Lacus<br />
Pelso 294 – <strong>római</strong> <strong>kori</strong> vízszintjének meghatározására az elmúlt évtizedekben számos,<br />
287<br />
Fenékpuszta és Örvényes részletes bemutatását ld. a 4. fejezetben<br />
288<br />
A víztől való távolság azonban a művelési formákkal is összefüggésben áll: a vízforráshoz közel fekvő<br />
<strong>villák</strong> és telepek életében a szántóföldi művelés kaphatott hangsúlyosabb szerepet, míg a víztől távolabb<br />
létesült településeknél a szőlőművelés volt jelentős. A művelési ágakat meghatározó domborzati<br />
viszonyokat és az archaeobotanikai adatokat az 5. fejezetben mutatom be részletesen.<br />
289<br />
Ugyanez kimutatható az Aquincum környéki <strong>villák</strong>ra is, In: ZSIDI 2002, pp. 21-24.<br />
290<br />
A Balatonnal foglalkozik SÁGI 1968, BENDEFY 1969, VIRÁG 1998, TULLNER 2003, VIRÁG 2005. A<br />
Balaton 600 km 2 kiterjedésű szabad vízfelülettel rendelkezik; vízmélysége átlagosan mindössze 3-4 méter<br />
körüli.<br />
291<br />
107 m A.f. (106,5 m B.f.) körül, In: SÁGI 1968, p. 443.<br />
292<br />
SÁGI 1968, p. 441.<br />
293<br />
SÁGI 1968, p. 442.<br />
294<br />
A Fertő tavat is Lacus Pelsonak nevezték, in: HAJNÓCZI 1987, p. 47. Id. Plinius már az i. sz. 1. században<br />
említi a Lacus Peisot, tehát már ekkor is vezethetett erre egy fontos útvonal, vö. KUZSINSZKY 1903, p. 19.<br />
Ugyanakkor Aurelius Victor Valeria tartományban a Dunába eresztéséről (emisso in Danubium lacu<br />
Pelsone) ad számot, in: Liber de Caesaribus, 40.9.<br />
49
egymásnak többnyire ellentmondó elmélet 295 született (3.1 táblázat). Egyes vélemények<br />
szerint a tó vízszintje a mainál valamivel alacsonyabb, más megítélések szerint azonban<br />
jóval magasabb volt, és a maihoz közeli vízszintet csak – a mára már vitatott létezésű 296 –<br />
Galerius-<strong>kori</strong> 297 Sió-zsilip megépítésével nyerte el. 298<br />
3.1 táblázat: A Balaton ó<strong>kori</strong> vízszintjére és a Sió-zsilip <strong>római</strong> <strong>kori</strong> eredetére vonatkozó,<br />
egymásnak ellentmondó elméletek (VIRÁG 2005, pp. 25-55. alapján)<br />
295<br />
BENDEFY 1969, p. 27. Virág Árpád a mainál akár fél-egy méterrel alacsonyabb vízállást is feltételez, in:<br />
VIRÁG 2005, p. 27. Illetve az elmúlt években Serlegi Gábor foglalkozott részletesen a Balaton <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
vízszintjével, elsősorban a déli part vizsgálata és régészeti feltárásai kapcsán, ld. SERLEGI 2007. A vitáról<br />
ld. még MÜLLER 1987, p. 107.<br />
296<br />
A klimatológiai, dendrokronológiai, régészeti vizsgálatok nem erősítik meg sem a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> Sió-zsilip<br />
létezését, sem Bendefy László elméletének helyességét. Ld. VIRÁG 2005, p. 52., és SÁGI 1968, p. 444. és<br />
MÜLLER 1987, p. 107.<br />
297<br />
Diocletianus császár veje, 293-tól Caesar a tetrarchiában, 305-311-ig Augustus rangot szerez, ld. 1.<br />
Függelék<br />
298<br />
Bendefy László úgy tartja, hogy a Balaton vízszintje a <strong>római</strong> hódítás, azaz időszámításunk kezdetén 108<br />
m A.f. (107,5 m B.f.) körüli volt, és csak a Galerius-féle 292. évi lecsapoláskor nyerte el a kb. 104 m-es<br />
vízszintet. Ezáltal a déli part mocsarai nem jutottak állandó vízhez, így idővel kiszáradtak, in: BENDEFY<br />
1969, pp. 53-59. Bendefy feltételezése szerint a mai Sió-csatorna közelében felépített fazsilip védelmi<br />
célokat szolgált: ha szükség volt rá, szándékosan magasan tudták tartani a vízszintet, amivel elérték, hogy a<br />
fenékpusztai erőd szigeten állhasson, és így Fenékpuszta és Balatonszentgyörgy között is állandó hidat<br />
tudtak verni. Kuzsinszky Bálint is számolt a zsilip meglétével, in: KUZSINSZKY 1903, p. 23. Virág Árpád<br />
szerint azonban nem volt szükség zsilip létesítésére, ld. VIRÁG 2005, p. 53.<br />
50
A <strong>római</strong>ak a maihoz nagymértékben hasonló klímával találkozhattak, így a Balaton<br />
vízszintje is a maihoz közeli lehetett. Kutatásom célja igazolást találni arra, hogy a Balaton<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> kiterjedése – elsősorban az északi partvonala – a maihoz nagymértékben<br />
hasonlított. A makroszintű vizsgálatokhoz ezért kiindulópontot képez a vízpart közelében<br />
létesült <strong>villák</strong> és települések tengerszint feletti magasságának meghatározása, amelyből<br />
következtethetünk a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> Balaton vízszintjére is. 299 Ez a módszer jelen esetben a<br />
vízállás maximumára enged következtetni, minimumára azonban nem. 300<br />
Ezek a <strong>villák</strong>, illetve feltételezhető telepek és a hozzájuk tartozó közelítő<br />
magasságok, keletről nyugat felé haladva tehát a következők (5. Függelék): Alsóörs-<br />
Kermencs rét (a villa magassága 115-130 m között változik); Aszófő-Kövesd (a villa 109-<br />
116 m-en fekszik); Aszófő-Bázsa (a villának nevezett lelőhely 119-131 m-en helyezkedik<br />
el); Badacsonytomaj két lelőhelye, a papréti telep és a rétdombi telep az alacsonyabb<br />
régiókban található (mindkét lelőhely 108-109 m körüli magasságban fekszik);<br />
Balatonakali négy lelőhelye is a Balatonhoz közelebbi magasságban helyezkedik el (a<br />
ságpusztai régi temető villája 107-112 m-en, a ságpusztai villa 113-118 m-en, a temető<br />
villája 108-115 m-en, a település belterületén feltárt villa pedig 107-108 m-en).<br />
Balatonalmádi és Vörösberény lelőhelyei egyaránt megtalálhatóak mind az alacsonyabb,<br />
mind pedig a magasabb tartományokban (a legalacsonyabban, 104,5-106 m-en fekvő villa<br />
a 2. században létesült). A balatonedericsi, balatonfüredi, balatonrendesi és diszeli<br />
lelőhelyek mind 120 m feletti magasságon helyezkednek el. Balatongyörök és<br />
Balatonkenese lelőhelyei 110 m felett fekszenek (ezek közül a legalacsonyabban, 111-112<br />
m-en a balatonkenesei temetőben lokalizált <strong>római</strong> <strong>kori</strong> telep található). A Csopak-<br />
Kőkoporsódombon meghatározott jelentős, 3-4. századi település és villa 105-125 m<br />
közötti tartományban található. Számos keszthelyi lelőhely fekszik közvetlenül a Balaton<br />
partján, amelyek összesített magassága 104,5-114 m között változik (a legalacsonyabb<br />
sávban, 104,5-105,5 m-en helyezkedik el a Halászcsárda melletti telep, valamint a<br />
fenékpusztai erőd északkeleti sarka, ld. 3.33 ábra 301 ). Az örvényesi és paloznaki lelőhelyek<br />
azonban ennél magasabban, 120 m körül fekszenek. A révfülöpi vasútállomás és román<br />
<strong>kori</strong> templomrom közelében észlelt <strong>római</strong> telep szintén alacsonyabb régióban, 107-108 m<br />
299 A Balaton egy<strong>kori</strong> kiterjedésének régészeti vonatkozásaival részletesebben foglalkozik a már említett<br />
SÁGI 1968, pp. 441-468. és KUZSINSZKY 1903, pp. 15-24.<br />
300 Már Kuzsinszky Bálint említi, hogy a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települések partvonalhoz való közelsége miatt a Balaton<br />
már a <strong>római</strong> korban is a mai medencére kellett, hogy szorítkozzon, in: KUZSINSZKY 1903, p. 23. A vízszint<br />
minimumának meghatározásában a korábbi régészeti feltárások (pl. egy sír esetén) adatai nyújtanak<br />
segítséget, in: SÁGI 1968, pp. 441-444.<br />
301 Nem csupán a 4. századi erőd, hanem annak előzménye, az attól délre fekvő kora<strong>római</strong> földtábor 105-<br />
105,5 méteres magasságú alapszintje is jelentős a vízszint meghatározásának tekintetében, ezért mindkét<br />
fázisával dolgoztam. A földtáborról ld. 6.2 Függelék és MÜLLER 1987, pp. 105-106.<br />
51
magasságban található. A Tihanyi-félsziget Sajkód nevű részén, részben feltárt település és<br />
villa egy magaslaton fekszik, a lelőhely azonban minden bizonnyal a Balaton partjáig is<br />
lekúszik, míg a vonyarcvashegyi és zánkai lelőhelyek 110 m körüli átlagmagasságban<br />
helyezkednek el.<br />
A <strong>villák</strong>, illetve egyéb telepek datálása bizonytalan (a régészeti adatok alapján, a<br />
leletek hiányában az itt felsorolt lelőhelyek közül 10 villa és 15 telep fennállási ideje nem<br />
meghatározható). Bár a kora<strong>római</strong> időszakból csak kevés lelőhely ismert, ám az i. sz. 2.<br />
századtól kezdődően minden bizonnyal csak csekély mértékű vízszintcsökkenés<br />
következett be a 4. századra, amely lehetővé tette a <strong>villák</strong> közvetlenül a Balaton-parton<br />
történő telepedését (3.2 táblázat és 3.3 diagram). 302 Az elhanyagolható mértékű<br />
vízszintingadozást tanúsítják az 1-2. századi lelőhelyek alacsony régiókban való<br />
megjelenése (pl. a már említett fenékpusztai földtábor 105 m körüli szintmagassága, vagy<br />
Balatonalmádi-Budatava villája szintén 105 m körüli középmagasságával), de a késő<strong>római</strong><br />
időszak egyes lelőhelyeinek feltárt sajátosságai is (pl. a fenékpusztai erőd keletiészakkeleti<br />
szakaszának mélyebb alapozása is azt mutatja, hogy a földnyelv már a 4-5.<br />
században is nagyjából addig futott, ameddig napjainkban 303 ). Mindezen túl pedig a <strong>római</strong><br />
korban lakott terület volt a Balaton-felvidék legnagyobb része, a Balaton keleti és nyugati<br />
partja, illetve a Sió és Kapos völgye.<br />
3.2 táblázat: A Balaton partja mentén húzódó <strong>villák</strong> és telepek tengerszint feletti magasságának és<br />
fennállási idejének összefüggése<br />
302 Serlegi Gábor véleménye szerint ezt részben alátámasztják a déli part feltárásainak tapasztalatai: a 3.<br />
századi vízszintemelkedést a 4. századtól radikális vízszintcsökkenés követte, feltehetően egy csatorna<br />
megépítésének köszönhetően, in: SERLEGI 2007, pp. 298-306. és az Ordacsehinél végzett ásatások hasonló<br />
tapasztalatairól ld. még RÉG. KUT. 2001, pp. 197-198. Egy esetleges zsilip vagy csatorna létezését azonban<br />
semmi nem igazolja. Az esetleges vízszintváltozás okában egy eltérő éghajlati ciklust kereshetünk, ld.<br />
BELÉNYESY 2007, pp. 241-253.<br />
303 Bővebben ld. 6.2 Függelék és RÉG. KUT. 2002, p. 226.<br />
52
3.3 diagram: A Balaton partja mentén húzódó lelőhelyek tengerszint feletti középmagasságának és<br />
fennállási idejének összefüggése (*a lelőhelyek egyedi azonosítóival, ld. 4-5. Függelék)<br />
A Balaton közvetlen közelében a megtelepedés hiánya nagy kiterjedésű mocsarakra utal a<br />
déli és délnyugati partnál, illetve az északi parton a Badacsonynál, azonban lecsapolási<br />
munkálatokra utalhat Badacsonytomaj, Szigliget és Balatonederics feltételezett villáinak<br />
partközeli, máig vizenyős területen való fekvése. A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> úthálózat messze elkerülte a<br />
délnyugati, mocsaras partot. A 19. századig a Zala is Balatonhídvégnél, a Kis-Balatonnál<br />
ömlött a Balatonba, így itt is hiányoznak a villagazdaságok és telepek. A déli part<br />
homokturzásai is ekkorra már teljesen kialakult állapotban voltak, 304 a <strong>római</strong> korban főként<br />
ezeken a helyeken települtek meg, a berkeket övezően. A Balaton siófoki kifolyása is<br />
létezett már, ha a tó megáradt. 305<br />
Vizsgálataimat a <strong>villák</strong> és telepek mikroszintjére, a víznyerő helyek és a<br />
lelőhelyek közötti magasságkülönbség analízisére is kiterjesztettem. Az általam vizsgált<br />
lelőhelyek 69 %-a a vízforrások közvetlen közelében helyezkedik el, maximum öt méterrel<br />
magasabb zónában (3.4 diagram és 3.7 ábra, illetve vö. 3.12 ábra). Ez az arány jól mutatja,<br />
hogy a <strong>római</strong> korban a domboldalak alacsonyabb szakaszain, a vízhez – a korábbi<br />
304 VIRÁG 2005, p. 26.<br />
305 VIRÁG 2005, p. 26.<br />
53
időszakok őslakosaival ellentétben 306 – legközelebb, de mégis kicsit kiemelkedő ponton<br />
telepedtek meg. Az efölötti magasságkülönbségnél jelentkező <strong>villák</strong> és telepek száma<br />
arányosan oszlik el, de elenyészőnek tekinthető. Nagyobb magasságkülönbségekkel a<br />
meredek partoknál, elsősorban Balatongyöröknél, illetve Balatonkenesénél találunk<br />
lelőhelyeket. E magasabb zónában fekvő <strong>villák</strong> és telepek esetében nagy arányban<br />
jelentkezett ős<strong>kori</strong> és kelta települési előzmény.<br />
3.4 diagram: A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> vidéki települések és legközelebbi víznyerő helyeik között napjainkban<br />
mérhető magasságkülönbség<br />
3.5 diagram: A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> vidéki települések és legközelebbi víznyerő helyeik között napjainkban<br />
mérhető magasságkülönbség, ős<strong>kori</strong> előzményeik feltüntetésével<br />
Mindebből tehát jól látszik – a mikroszintű elemzéseket is alátámasztva –, hogy a <strong>római</strong>ak<br />
villáik helyszínének kiválasztásakor elsősorban a vízközeli, de magasabb pontokat tartották<br />
előnyösnek. Azonban az is jól látszik, hogy a legalacsonyabb fekvésű villagazdaságok és<br />
telepek tengerszint feletti magassága mindössze 104,5 méter körül van (B. f.), tehát a<br />
császár<strong>kori</strong> vízszint nem haladhatta ezt meg (hiszen ezeknek a <strong>villák</strong>nak a zöme a 3-4.<br />
század folyamán épülhetett, pusztulásukat pedig a 4-5. századi barbár betörések<br />
okozhatták; 3.38 ábra, amelyen jól látható a nyílt vízfelület és a mocsaras részek<br />
kiterjedése, valamint a lokalizálható lelőhelyek sora). Elemzésem tehát azt mutatja, hogy a<br />
306 Az ős<strong>kori</strong> telepek a víztől jellemzően távolabb, a dombok oldalában, magasabb térszinten létesültek.<br />
54
villagazdaságok szempontjából vizsgálva a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> északi partvonalat, a Virág Árpád<br />
által meghatározott 104 m B.f. körüli vízállás tekinthető helytállónak, amely a szárazabb,<br />
melegebb, szubmediterrán klímának is köszönhető, és a <strong>római</strong> korban a tó mérete is<br />
minden bizonnyal a maihoz hasonló volt. 307 A villagazdaságok és telepek<br />
elhelyezkedésének figyelembe vételével az északi part a maival közel azonos lehetett (csak<br />
az északnyugati, Szigliget és a Keszthelyi-hegység közötti szakaszon, valamint a<br />
Badacsonynál, illetve a nyugati parton, a Kis-Balatonnál számolhatunk mocsarasabb<br />
területekkel).<br />
3.2 A BALATON KÖRNYÉKÉNEK TELEPÜLÉSHÁLÓZATA<br />
A Dunántúl területén a <strong>római</strong> kortól beszélhetünk a mai értelemben vett urbanizációról. 308<br />
Pannoniában huszonegy város ismert (1.3 ábra). A provincia Magyarországra eső területén<br />
kilenc, napjainkig topográfiai és funkcionális értelemben is részben továbbélő városi rangú<br />
település 309 jött létre a főutak csomópontjaiban és a folyóvölgyeknél: 310 Aquincum (ma<br />
Óbuda), Brigetio (ma Komárom-Szőny), Mogentiana (lokalizálása bizonytalan 311 ),<br />
Mursella (ma Mórichida), Salla (ma Zalalövő), Savaria (ma Szombathely), Scarbantia (ma<br />
Sopron) és Sopianae (ma Pécs).<br />
Amint azt a bevezetésben ismertettem, az első városok a Borostyánkő út nyomán<br />
alakultak ki, majd a hódítások idején a katonaságnak és a nyomukban érkező polgári<br />
elemeknek köszönhetően a folyamat a 2. században felgyorsult: a provincia déli területein,<br />
307 Sági Károly egy 104,6 m B. f. fenékmélységű fenékpusztai sír alapján is úgy vélte, hogy a <strong>római</strong> korban<br />
végig a maihoz hasonlóan viszonylag alacsony volt, így nem kell számolnunk zsilippel: csapadékosabb<br />
időjárás esetén is csupán a Siónál lévő turzások kotrására lehetett szükség, in: MÜLLER 1987, p. 107.<br />
Illetve Póczy Klára a vízi úton történő szállítás nagyobb biztonsága miatt a Balatont a Dunával összekötő<br />
csatornával számol, in: PÓCZY 1980, pp. 95-96. és PÓCZY 2003a, p. 234. Ehhez hasonlóan épült meg a<br />
Principális-csatorna is, amely Kis-Balatontól délnyugatra fekvő mocsaras völgyek lecsapolására épült, és<br />
Murakeresztúrnál ömlik a Drávába, ld. CSEMEZ 1996, p. 21.<br />
308 NAGY 2003, p. 221.<br />
309 A városok kialakulása bizonyos fokú önigazgatási joggal, autonómiával rendelkező közösségek létrejöttét<br />
jelenti: típusa szerint lehetett colonia, municipium vagy civitas peregrina. In: NAGY 2003, p. 221.<br />
310 HAJNÓCZI 1987, p. 14. és NAGY 2003, p. 221.<br />
311 Pontos helye a mai napig nem azonosítható biztosan. A legtöbb régészeti irodalom Tüskevár vagy<br />
Somlóvásárhely környékére helyezi., in: PÓCZY 1976, p. 36., HAJNÓCZI 1987, pp. 72-73., GABLER 1994a,<br />
pp. 149-150.<br />
55
majd a Duna közelében egyre több település nyert városi rangot. A markomann háborúk<br />
(167-180) pusztításai után a 3. század eleje hozott új fellendülést. 312<br />
A Balaton-felvidéken a sűrű megtelepedés ellenére azonban nem alakultak ki városi rangú<br />
települések, 313 így territoriális hovatartozása is bizonytalan: 314 a legközelebbi nagyobb<br />
település Gorsium (ma Tác-Fövenypuszta) és feltehetően Mogentiana városa volt. A<br />
késő<strong>római</strong> időkben, a barbár betörések elleni védekezésként létesített 315 keszthelyfenékpusztai<br />
erőd 316 volt az egyik legfontosabb objektum a Balaton partján.<br />
Gorsium az Itinerarium Antonini útikönyve 317 szerint két jelentős útvonal, a<br />
Sopianaet Brigetioval, illetve a Sopianaet Aquincummal összekötő belső, diagonális<br />
útvonalak csomópontjában helyezkedett el, 318 de közelében haladt el az Aquileiát<br />
Aquincummal összekötő főút is. 319 Az 1. század elején itt létesült katonai tábort<br />
lerombolták, miután a határt a Duna vonaláig tolták ki, azonban stratégiailag is értékes<br />
elhelyezkedése miatt nem hagyták veszendőbe menni az állami földeket: 320 Aquincumhoz<br />
tartozó, városi jogokkal nem rendelkező, azonban vallási szempontból jelentős településsé<br />
vált. 321 A császárkultusz szentélyének alapjait már közvetlenül Pannonia provinciának 2.<br />
század eleji, két részre osztása után megkezdték: Gorsium ekkor, földbe ásott házaival még<br />
szerény, falusias település képét mutatta, ám hamarosan megkapta a városi rangot. 322 A<br />
170-es évek szarmata támadásai nyomán azonban súlyos károkat szenvedtek épületei,<br />
amelyeket Septimius Severus 202. évi látogatására hoztak rendbe. Új virágkorát a 3.<br />
század elejétől élte, miután Caracalla is látogatást tett itt 214-ben. A 260. évi nagy<br />
szarmata támadás pedig végérvényesen romba döntötte Gorsiumot is. A provincia<br />
újjászervezése csak Diocletianus 284. évi trónra lépésével érkezett el, aki Pannoniába<br />
312 A <strong>római</strong> hódítás után a provincia területének egy része megmaradt a civitasok territoriumának keretein<br />
belül, másik részét feltehetően kisajátították és közfölddé, ager publicussá nyilvánították, in: LŐVEI 1998,<br />
pp. 13-15., FITZ 2003, pp. 205-206. és NAGY 2003, p. 221.<br />
313 KUZSINSZKY 1903, p. 21., PÓCZY 1976, pp. 10-11., HAJNÓCZI 1987, pp. 72-83., MÓCSY 1990, pp. 215-<br />
216. Számos jelentősebb település volt a provincia déli részén, pl. Sirmium császári központ, in: MÓCSY<br />
1990, pp. 215-221.<br />
314 GABLER 1994a, pp. 149-150.<br />
315 TÓTH 2003a, p. 216.<br />
316 Fenékpuszta részletes bemutatására később, a 6.2 Függelékben kerül sor.<br />
317 Ez a 3. századi útikönyv katonai és közigazgatási célokat szolgált, hiszen állomásokként a polgári és<br />
katonai helytartói székhelyeket és legiotáborokat jelöli meg, in: TÓTH 2005, pp. 1-2. és p. 4.<br />
318 FITZ 1973, pp. 3-4.<br />
319 Bővebben ld. a 3.3 fejezetet<br />
320 FITZ 1983, p. 75.<br />
321 Gorsium volt Pannonia Inferior vallási központja, in: FITZ 1983, pp. 74-76.<br />
322 Többek között Mursával, Cibalaeval, Aquincummal együtt Hadrianus alapítása, FITZ 1983, p. 77.<br />
56
helyezte át székhelyét, és a Herculia néven újraalapított Gorsium ekkor valószínűleg<br />
Valeria provincia közigazgatási központja lett (3.11 ábra). 323<br />
Mogentiana városa a Hadrianus által i. sz. 124-ben alapított városok körébe<br />
tartozik. 324 Ettől a municipiumtól eltekintve a Balaton-felvidék és a Bakony lejtőinek<br />
uralkodó gazdasági és települési típusa a villagazdaság volt. 325 Bár a kisváros pontos helye<br />
a régészeti feltárások hiányában nem ismert (minden bizonnyal a Somló-hegy környékén<br />
keresendő), ám territoriuma egészen a Balaton partjáig futhatott, és még Fenékpuszta is a<br />
részét képezhette. A 2. század folyamán igazgatási körzetében egyre sűrűbb birtokhálózat<br />
épült ki, ám idővel a nagybirtokok magukba integrálták a közelükben működő kisebb<br />
birtokokat és falvakat is. Néhány, latifundium méretű terület állami vagy császári kézben is<br />
lehetett, ez pedig gátat szabott a városok kialakulásának és fejlődésének.<br />
A mai Veszprém és Zala megyékben több száz <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhely található, ezek<br />
közül feltűnően kiugró a <strong>villák</strong> és egyéb vidéki települések nagy száma, különösen a<br />
Balatontól közvetlenül északra eső sávban: az épületek, épületmaradványok gya<strong>kori</strong>sága,<br />
sűrűsége nagy- és középbirtok rendszerre utalhat. Ez minden bizonnyal összefügghet azzal,<br />
hogy a szőlő és gabona termesztésére a kedvező környezeti adottságok megfelelő alapot<br />
biztosítottak. 326 A kis arányú feltárás miatt (az általam vizsgált 189 lelőhelyből mindössze<br />
27 területén történt ásatás, 3.9 ábra) kevés az ismert alaprajz. Az építési törmelékek alapján<br />
a látszólag egyedül álló épületek valójában inkább egy-egy villa vagy település részei<br />
lehettek, vagy akár út menti állomásként (mansio) is működhettek. 327 A Balaton környéki<br />
<strong>villák</strong> között voltak egészen gazdag, nagy pompával és dísszel kiképzett urasági<br />
épületekkel rendelkezők (pl. a korábban már bemutatott balácai díszítmények), de voltak<br />
szerényebb, dísztelen, kizárólag a célszerűséget szolgáló <strong>villák</strong> is. 328 Korai<br />
veterándeductioval hozható kapcsolatba a pogánytelki villagazdaság, míg a balácait<br />
italicus család birtokközpontjának vélik a régészek. 329<br />
A Balaton-felvidéken a <strong>villák</strong> mellett a másik legjellemzőbb települési forma a<br />
falusias jellegű telep volt: a patakok, források mentén csaknem mindenütt találkozhatunk<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> telepnyomokkal. A jelenségek általában falusias települések földbe mélyített,<br />
323<br />
Valeria a Pannonia Inferior északi feléből szervezett új provincia neve, ld. 1.4 fejezet és FITZ 1983, p. 83.<br />
és TÓTH 2003a Gorsium-Herculia kései fázisát belső erődnek tartja, ld. p. 216. Az 1934-ben megkezdett<br />
táci ásatásokról ld. FITZ 1960, pp. 22-36., RÉG. FÜZ. 1960, pp. 40-41., FITZ 1973, pp. 6-7. és p. 11., FITZ<br />
1973, p. 25., HAJNÓCZI 1975, pp. 38-44., továbbá FITZ 1983, pp. 69-70. és p. 76., valamint LŐVEI 1998, p.<br />
15.<br />
324<br />
PÓCZY 1976, p. 36., HAJNÓCZI 1987, pp. 72-73.<br />
325<br />
DAX 1985, p. 30.<br />
326<br />
HAJNÓCZI 1987, pp. 72-83., GABLER 1994a, valamint az MRT 1 és MRT 2 teljes kötetei, továbbá B.<br />
THOMAS 1961 és B. THOMAS 1964.<br />
327<br />
MÓCSY 1995, pp. 157-158.<br />
328<br />
B. THOMAS 1959, p. 20. és p. 22.<br />
329<br />
GABLER 1994a, p. 149.<br />
57
tapasztott falú, esetleg kőből épült házaihoz, vagy egy-egy földbirtokcentrumhoz<br />
tartoznak. 330<br />
A mai Magyarország területén öt késő<strong>római</strong>, belső-pannoniai erőd ismert (3.10 és<br />
3.11 ábra), amelyek a limes mögötti második védvonalként jöttek létre: 331 Herculia mellett<br />
Környe, Kapospula-Alsóhetény (Iovia), valamint a Balaton környékén Ságvár (Tricciana<br />
vagy Quadriburgium) és Fenékpuszta (Valcum vagy Volgum) erős falai magasodtak. A<br />
Balaton délkeleti partjának közelében fekvő Ságvár erődjének 332 alaprajzát Rómer Flóris<br />
közölte elsőként. Az 1937-től Paulovits István vezette ásatásból azonban kiderült, hogy az<br />
erőd kisebb, mint amekkorának azt Rómer feltételezte. 333 Radnóti Aladár szerint egy<br />
nagyobb császári birtok központja volt itt: a földhöz kötött telepeseket (colonusok) ezen a<br />
birtokon telepítették le. 334<br />
A Balaton déli partján a régészeti feltárások tizennégy mai település területén<br />
csaknem húsz <strong>római</strong> korban fennálló lelőhelyet hoztak a felszínre, jellemzően a berkek<br />
szélén, a magasabban fekvő szárazulatokon: 335 a Balatonszabadi és Vörs közötti szakasz –<br />
különösen Fonyód és Balatonújlak között – csaknem lakatlan volt a <strong>római</strong> időben, ezen a<br />
vidéken a mocsár, a láp uralkodott (3.12 ábra). 336 A part mentén számos telep vált ismertté,<br />
amelyek a <strong>római</strong> uralom teljes ideje alatt fennálltak: az 1-2. században állt fenn Fonyód,<br />
Fehérbézseny telepe, 337 míg az 1-3. században létezett Balatonszemes, Egyenes-dűlő<br />
telepe. 338 A legtöbb telep azonban a 2-3. században (pl. Balatonboglár, Berekre-dűlő 339 és<br />
330 PALÁGYI 1994b, pp. 19-20. és ld. 1.5 fejezet.<br />
331 A – határmenti barbárok és a keletről nyugat felé áramló népcsoportok által fennálló veszély ellen<br />
védelmet nyújtó – erődök ugyanakkor nagybirtok-központként is funkcionálhattak, in: MÜLLER 1987, p.<br />
108. A belső erődök a késő <strong>római</strong> hadseregreformok eredményeként tervszerűen létrejött ellátó bázisok (pl.<br />
kovácsműhely, gabonatárolás) voltak, amelyek a határon állomásozó katonaság, illetve a tartományba<br />
érkező mozgó alakulatok ellátására és elszállásolására jöttek létre, in: SÁGI 1983, p. 113., TÓTH 2003a, p.<br />
217. és VISY 2003a, pp. 211-212. Közös jellemzőjük a négyszögletű alaprajzon tornyokkal megerősített, 2-<br />
3 méter vastag falakon belüli laza beépítéssel jöttek létre, vízforrások közelében, in: TÓTH 2003a, pp. 215-<br />
217., valamint HEINRICH-TAMÁSKA 2009, pp. 42-49.<br />
332 A Ságvárt Aquincummal összekötő út Siófoknál vezetett át Gorsium irányába, in: VIRÁG 2005, p. 50. és<br />
KUZSINSZKY 1903, p. 23. Ugyanakkor az erőd a Sopianae-Arrabona út egyik fontos állomása is volt.<br />
333 Paulovics /Paulovits/ István Révfülöp, Ságvár, Szigliget, Fenék … stb. I. c. cikke, amely a Balatoni Kurir,<br />
VI., 1938. január 12-i számában jelent meg, ld. MNM RA 72.B.I., és KOPPÁNY 1993, pp. 9-10-, valamint<br />
TÓTH 2003a, p. 216.<br />
334 MNM RA III.7/1971<br />
335 Ezek a lelőhelyek leginkább az M7 autópálya építése kapcsán váltak ismertté, ld. RACZKY 2007 p. 7. és<br />
pp. 26-27., BELÉNYESY 2007 és ld. még Paulovics /Paulovits/ István Révfülöp, Ságvár, Szigliget, Fenék …<br />
stb. II. c. cikke, amely a Balatoni Kurir, VI., 1938. január 19-i számában jelent meg, ld. MNM RA 72.B.I.<br />
KUZSINSZKY 1903, p. 23. is említést tesz Fonyódról és Siófokról. Meglátása szerint a parttól távolodva a<br />
lelőhelyek száma csökken, amelynek okát a kőanyag hiányában látja.<br />
336 BÍRÓ 1999<br />
337 M7 S33 lelőhely. A fonyódi berekből kiemelkedő területen több régészeti kor leletei is megtalálhatóak.<br />
Gallina Zsolt és Somogyi Krisztina ásatása, in: RÉG. KUT. 2003, pp. 214-216.<br />
338 M7/S-19. lelőhely. A vaskortól a 2-3. századig fennállt, sekély árokkal kerített, gazdasági épületekkel és<br />
kemencékkel ellátott telep még az 5. században is fennállhatott (ld. sírok), ám 4. századi lelet nem került<br />
elő. Serlegi Gábor ásatása, in: RÉG. KUT. 2003, pp. 158-159.<br />
58
Ordacsehi, Bugaszeg 340 ) működött, de 4-5. századi telepek is ismertek. A régészeti<br />
irodalom a déli parton elszórtan <strong>villák</strong>at is említ. 341<br />
3.3 A RÓMAI KORI ÚTHÁLÓZAT NYOMAI A BALATON-FELVIDÉKI<br />
TÖRTÉNETI TÁJBAN<br />
A környezetrégészet fontos részterülete az úthálózat vizsgálata is, hiszen az utak által<br />
biztosított nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok már a <strong>római</strong>ak aktív birodalomépítő<br />
tevékenysége folytán létrejöttek. A hatalmas Római Birodalomban időszámításunk<br />
kezdetére 80-100.000 kilométernyire becsült úthálózatot építettek ki. Ezt követően<br />
Európában hasonló jellegű, a kényelmes és gyors közlekedést biztosító úthálózat-építés<br />
csak a 16-17. századtól történt. 342<br />
3.3.1 A RÓMAIAK ÚTÉPÍTŐ TEVÉKENYSÉGE<br />
Az utak elsősorban a katonai felvonulás céljait szolgálták: az útépítés kezdetben<br />
Pannoniában is a katonai hadműveletekhez kapcsolódott, a csapatok előrenyomulását<br />
segítette. A provincia megalakulásával az i. sz. 1. század második felétől fokozatosan<br />
kiépült a polgári közigazgatás, amelyhez hozzájárult a célszerűen kialakított és<br />
karbantartott úthálózat (a hódítások nyomán a katonaság és a civil lakosság igényeit,<br />
szükségleteit kielégíteni szándékozó kereskedők is érkeztek), ami emellett a birodalmi<br />
postaszolgálat (cursus publicus) gyorsaságát is biztosította. 343 Az egész Birodalmat átszelő<br />
339<br />
M7/S-24.6. lelőhely. Honti Szilvia, Siklósi Zsuzsanna és Németh Péter Gergely ásatása, in: RÉG. KUT.<br />
2003, p. 156.<br />
340<br />
A Balaton mai partvonalánál délebbre benyúló mocsaras vidékéből kiemelkedő száraz, alacsony dombon<br />
helyezkedik el. Kiss Viktória ásatása, in: RÉG. KUT. 2001, pp. 197-198.<br />
341<br />
B. Thomas Edit Balatonszabadi, Sóstó és Balatonújlak gazdaságairól tesz említést, in: B. THOMAS 1961, p.<br />
16., Fonyódon pedig egy 1000 m 2 területet határoló körítőfallal övezett fűthető épületről ad számot,<br />
amelyet egy kisebb 4. századi villának tart, in: B. THOMAS 1961, pp. 17-18. És ld. még HAJNÓCZI 1987, pp.<br />
84-85. Az újabb kutatások nyomán Balatonszentgyörgyön, Kaposfüreden, Magyaregresen és<br />
Somogyjádon, valamint a parttól távolabb, Somogyváron és Somogyszilen is számolhatunk <strong>villák</strong><br />
létezésével, ld. BELÉNYESY 2007, pp. 44-45.<br />
342<br />
A <strong>római</strong>ak útépítésével részletesen foglalkozik birodalmi szinten SCHREIBER 1991, Pannonia tekintetében<br />
TÓTH 2003b és TÓTH 2006<br />
343<br />
KOLB 2005<br />
59
úthálózaton a tájékozódást térképek (Tabula Peutingeriana, 344 3.13 ábra) és útikönyvek<br />
(Itinerarium Antonini, Itinerarium Burdigalense, Notitia Dignitatum) segítették, amelyek a<br />
főutakat és a városok egymástól való távolságát tüntették fel, <strong>római</strong> mérföldben 345<br />
megadva. Ezek jelentik a dunántúli utak térképezésének kiindulópontját. A pannoniai<br />
úthálózat gerincét az alábbi főutak adták: a Száva mentén húzódó dél-pannoniai út, az ősi<br />
kereskedelmi utak nyomvonalát követő, a provincia nyugati határán délről északra haladó<br />
Borostyánkő út (amely a carnuntumi legiotábornak a Birodalom déli területeivel való<br />
összeköttetését biztosította), és a Duna mentén húzódó limes út. A limes utat 346 a belső<br />
pannoniai településekkel és a többi főutat egymással a Dunántúlt átszelő diagonális utak<br />
kötötték össze. Ezen belül az utak egyik legjelentősebb kiindulópontja Sopianae volt,<br />
ahonnan út vezetett Savariába, Arrabonába (ma Győr), Brigetioba és Pannonia Inferior<br />
fővárosába, Aquincumba, továbbá fontos diagonális út volt a – később részletesebben<br />
bemutatásra kerülő – Poetoviot (ma Ptuj, Szlovénia) Aquincummal összekötő útvonal<br />
(1.10 és 3.14 ábra). 347 Az utak kiépítése Pannoniában Augustus császársága alatt<br />
kezdődött. Mindenekelőtt az elsőként meghódított dél-pannoniai várost, Sisciát (ma Šišak,<br />
Horvátország) kötötték össze az észak-itáliai Aquileiával, a pannoniai területekre vezető<br />
utak másik kiindulópontja pedig Salona (ma Solin, Horvátország) volt. A <strong>római</strong> főutak<br />
tehát a városok és táborok közti közlekedést szolgálták. A főutak karbantartása állami<br />
feladat volt, ezek a jól kiépített utak tudtak legjobban ellenállni a kiépítésük óta eltelt<br />
évezredeknek, így főleg ezeknek a nyomai lelhetőek fel napjainkban: többek között – a<br />
Borostyánkő út vonalán – Zalalövőn, Szombathelyen és Sopronban, illetve a limes-menti<br />
Dunaújvárosban és Óbudán. 348<br />
A <strong>római</strong> jogban három különböző úttípus jelenik meg: 1) a via kétsávos közút<br />
volt, amely fuvarozásra is alkalmas volt, 2) az egysávos actust lovas- és járműforgalomra<br />
szánták, valamint 3) az iter, amely két láb (pes) szélességű gyalogút volt, amelyet a<br />
344 A Tabula Peutingeriana, más néven Tabula Itineraria i. sz. 365-ből származik, és a fontosabb településeket<br />
és egymástól való távolságukat jelölte <strong>római</strong> mérföldben mérve; ma is létező magyarországi példánya<br />
1825. évi másolat, OSZK Térképtár, TA 4680. In: PAPP-VÁRY 2002, pp. 68-69.<br />
345 1 <strong>római</strong> mérföld = 1478,5 méter. In: HAJNÓCZI 1995, p. 115. és PAPP-VÁRY 2002, p. 68.<br />
346 A limes egyenes szakaszokból álló útteste olyan közel vezet a Dunához, amennyire azt az áradási és a<br />
terepviszonyok megengedték: a mocsaras területeket elkerülték vagy töltést építettek az út alá. A limesút<br />
tábortól táborig haladt, a legios táboroktól mért távolságokat <strong>római</strong> mérföldekben adták meg. Mint katonai<br />
objektumot a katonaság építette és tartotta karban, in: VISY 2003a, p. 215.<br />
347 TÓTH 2005, pp. 1-8. Az ismert magyarországi útszakaszokról részletesebben ld. TÓTH 2003b és TÓTH<br />
2006, pp. 5-22. A <strong>római</strong>ak útépítő tevékenységéről ld. még TOBEY 1973, pp. 56-57.<br />
348 HAJNÓCZI 1995, pp. 14-19., pp. 23-27., pp. 46-55. és pp. 73-74. A legfontosabb útvonalak a Savaria-<br />
Brigetio, Savaria-Aquincum, Sopianae-Brigetio, Sopianae-Aquincum közötti főutak voltak, in: TÓTH 2005.<br />
Brigetioból, Aquincumból (Hatvan és Miskolc érintésével a Kárpátok felé, Szolnokon keresztül pedig<br />
Dacia északi részére), és Lugioból (Szegeden és a Maros völgyén át Dacia déli részeihez) a barbaricumba<br />
induló azt átszelő utakat is ismerünk, in: HAJNÓCZI 1987, p. 16.<br />
60
lovasok is használhatták. 349 Az állami közutak szélessége 18-36 láb, azaz kb. 5,5-11 méter<br />
között változott, hosszúságukat pedig – a fontosabb településektől, városoktól mért<br />
távolságokat – kőből faragott, feliratos mérföldkövekkel jelölték, 350 amint azt Plutarkhosz<br />
is feljegyzi: „… Az általa [t.i. Caius Gracchus] épített utak nyílegyenes vonalban szelték át<br />
a vidéket, az útburkolatot faragott kövekből készítették, alatta keményre döngölt agyag<br />
alépítménnyel. A mélyedéseket feltöltötték, a vízmosások és szakadékok felett hidakat<br />
építettek. Az úttest magassága mindkét oldalán egyenlő volt, s így az egész mű egyenletes<br />
és szép látvány volt. Minden utat mérföldek szerint méretett fel (egy <strong>római</strong> mérföld kevés<br />
híján nyolc stádiumnak felel meg), és minden mérföldnyi távolságban egy-egy<br />
mérföldkövet állított. Kisebb távolságban más köveket is elhelyeztetett az út két oldalán,<br />
hogy a lovasok ezekről könnyen és segítség nélkül ülhessenek nyeregbe.” 351<br />
Az utakat általában homokba döngölt kettős kőzúzalék réteggel alapozva<br />
készítették. Az utak felső rétegében a kavicsot esetenként malterszerű kötőanyaggal tették<br />
szilárdabbá, kőlapokból készült burkolatot pedig inkább csak a városi utcáknál alkalmaztak<br />
(3.15-3.17 ábra). Statius leírása szerint az út építése a következőképpen zajlott: „…Úgy<br />
kezdik, hogy a széleken barázdát / vonnak, mellyel ez útszegélyt lemetszik, / és jó mélyre<br />
leásnak ott a földbe, / majd feltöltik az árkot, ámde másként, / így készítve a burkolatnak<br />
aljat, hogy / tartson, s ne csalárd alap, hibás ágy / várjon majd a sürűn rakott kövekre. /<br />
Majd jól összeszorítva két szegéllyel / fogják egybe: peremkövek sorával. …” 352<br />
Az utak legtöbbször 50-70 cm magas töltésen futottak: a kavicsban gazdagabb<br />
Nyugat-Dunántúlon az utak töltését jól ledöngölt kavicsból építették meg, nagyobb<br />
kövekből készült alapozás nélkül. Töltéssel együtt fennmaradt <strong>római</strong> utakat találunk a<br />
Borostyánkő út menti Nádasdnál, és a Pápa melletti Kemenesszentpéteren (3.18 ábra). A<br />
Kelet-Dunántúl kavicsban szegényebb vidékén a töltést zúzott kőből rakták, ezek<br />
maradványai ma nehezen ismerhetőek fel. Az úttöltések az évszázadok alatt a földművelés<br />
miatt egyre inkább elpusztultak. A vicusokat és canabaekat, városi jellegű településeket, a<br />
bennszülött telepeket és a villagazdaságokat gyengébb minőségű, nem állami fenntartású,<br />
többnyire kavicságyra fektetett törtkő alapozással rendelkező, kavicsos burkolatú<br />
bekötőutak segítségével lehetett elérni, ezek nyomai ma már nehezen figyelhetőek meg.<br />
Ahol ismert az utak iránya (ez elsősorban a városok közötti kapcsolatok terepi<br />
vizsgálatakor lehetséges, pl. Savariából Arrabonába, illetve Aquincumba vezető utak<br />
349<br />
CHEVALLIER 1976 és ADAMS 2005, p. 170.<br />
350<br />
HAJNÓCZI 1987, p. 49.<br />
351<br />
Plutarkhosz: Vitae parallelae (Párhuzamos életrajzok), Caius Gracchus 7., in: BORHY 2003, p. 165.,<br />
Máthé Elek fordítása<br />
352<br />
Statius: Silvae (Erdők), IV.3.27-55., in: BORHY 2003, pp. 169-170., Muraközy Gyula fordítása<br />
61
esetén), szembetűnő a célállomás felé vezető irányítás pontossága, a domborzati<br />
viszonyokhoz való alkalmazkodás. 353 Ez mindenképpen arra utal, hogy a <strong>római</strong>ak az<br />
útvonal kitűzését megelőzően alaposan felmérték, megismerték a terepi viszonyokat. Az<br />
utak kialakításában a környezet döntő szerepet játszott: sík területen az út vonalvezetése<br />
viszonylag egyenes, könyökszerű szögben törik és nem hajlik ívben (3.19 ábra). Tagolt<br />
domborzatnál azonban lehetőség szerint kerülték az emelkedőket, lejtőket: a nyomvonal az<br />
azonos szintvonalat követi, 354 például a Dunakanyart lerövidítő út a Pilis délnyugati szélén,<br />
de Balaton-felvidék domborzati viszonyai is ezt a kiépítési módot igényelték.<br />
A Genuát (ma Genova, Olaszország) Aquileiával összekötő Via Postumia építését<br />
i. e. 148-ban kezdte meg Spurius Postumius Albinus consul. Ez az út a pannoniai utak fő<br />
tengelyének tekinthető, hiszen ennek a meghosszabbítása a Borostyánkő út északi,<br />
Carnuntumig tartó szakasza, és minden bizonnyal a Pannoniát délnyugat-északkelet<br />
irányban, a Balatont érintve átszelő, az észak-itáliai Aquileiától a Birodalom keleti határát<br />
jelentő Aquincumig futó átlós út is. Ezt az utat az eddigi kutatások másodrendűként<br />
kezelték a Borostyánkő úthoz és a limes úthoz képest. Ennek az lehet az oka, hogy ez az út<br />
nem szerepel a Pannoniát feltüntető 3-4. századi Itinerariumokban, hiszen a<br />
villagazdaságokban gazdag Balaton-felvidéken, amint azt bemutattam, nem számolhatunk<br />
városokkal. 355 Mindazonáltal ez az út nemcsak a korai időszakban volt jelentős, hanem –<br />
változó intenzitással ugyan, de – Pannonia fennállása alatt még az 5. században is az<br />
maradt. 356 Erről a fő útvonalról ágaztak le a Balaton-felvidék útjai, amelyek mentén a<br />
<strong>villák</strong> elhelyezkedtek. A <strong>villák</strong> magas száma pedig szintén ezen útvonal jelentőségét<br />
támasztja alá. Ugyanakkor a Balaton környéke már a tartomány megszállása előtt is ismert<br />
volt az Italiából észak felé utazók előtt: a Borostyánkő útról – a leletek tanúsága szerint –<br />
gyakran letértek a kereskedők a Balaton felé az itt élő magas kultúrájú kelta<br />
353<br />
VISY 2003a, p. 215. és TÓTH 2005, p. 6.<br />
354<br />
BÖDŐCS 2006<br />
355<br />
Ld. 3.2 fejezet és 2. Függelék. Az útleírások szerint a mai Veszprém megyében két magasabb rendű út<br />
találkozik ugyan, de ezek Veszprém táján, vagy attól északra metszhették egymást. Ezek az utak Savariát<br />
kötötték össze Aquincummal, illetve Sopianaet Arrabonával, in: KUZSINSZKY 1903, pp. 21-22. és PALÁGYI<br />
1994b, p. 9. Ugyanakkor az Itinerarium Antonini három olyan települést említ, amely a mérföldekből<br />
számítva a Balaton környékére estek: Crispianát (Veszprémvarsány, Bakonyszentkirály vagy<br />
Bakonyszentlászló lehetett), Cimbrianát (Litér, Berhida, Gyulafirátót-Pogánytelek vagy Veszprém<br />
környékén helyezkedhetett el) és Caesarianát (minden bizonnyal Nemesvámos-Baláca pusztával azonos,<br />
esetleg a név csak a Cimbriana torzításából ered), ld. PALÁGYI 1994b, p. 10., PALÁGYI 1995, p. 1. és<br />
GABLER 1994a, p. 151. Kuzsinszky Bálint véleménye szerint Mogentiana városa Keszthely vagy<br />
Fenékpuszta környékén keresendő, így Caesariana Nagyvázsony területére esik, ld. 3.2 fejezet és 6.2<br />
Függelék, és KUZSINSZKY 1903, p. 21. Rómer Flórisnál más nevek is megjelennek: „ – Rhispiának vagy<br />
Mestránának neveztetett-e a <strong>római</strong>ak által a mai veszprém, nem szándékom vitatni, mindazonáltal fekvése<br />
és erőditési művei eléggé mutatják, miszerént már akkor hatalmas várda lehetett…”, in: RÓMER 1990, pp.<br />
12-13. Az Aquileia-Aquincum útvonal jelentősebb állomása volt Emonán és Poetovion túl Celeia<br />
municipiuma is, ld. LAZAR 2001, pp. 12-13.<br />
356<br />
PÓCZY 1999, pp. 50-54.<br />
62
őslakossághoz. 357 A Déli-Bakonyt és a Balaton-felvidéket elválasztó természetes<br />
törésvonal pedig a <strong>római</strong> korban és a középkorban is a Balatonnal párhuzamosan futó<br />
diagonális út nyomvonalaként jelentkezett: ma is nagyjából itt halad a Veszprémnagyvázsony-tapolcai<br />
út is. 358<br />
3.3.2 UTAK A BALATON-FELVIDÉKEN<br />
Alábbi vizsgálataimmal célom a Balaton-felvidéki úthálózat makro-léptékű elméleti<br />
nyomvonalvezetésének – a terepi viszonyok figyelembevételével történő – felderítése,<br />
hiányos ismereteink pótlása volt. Rekonstrukcióm a később bemutatásra kerülő prediktív<br />
modell megalkotásához, a sűrűség és elhelyezkedés valószínűségének elemzéséhez is<br />
nélkülözhetetlen.<br />
A hiteles úthálózat-rekonstrukcióhoz nem elegendő csupán az Itinerariumok<br />
adatainak és az ismert <strong>római</strong> lelőhelyeknek összekötése, hanem szükség van azok terepi<br />
feltérképezésére is. 359 A feladat a korábbi – <strong>villák</strong>ra, telepekre, illetve utakra vonatkozó –<br />
régészeti adatok 360 összegyűjtése után a helyszíni terepbejárásokon tapasztalt domborzati<br />
adottságok alapján az úthálózat elméleti modelljének megalkotása, hiszen a korábbi<br />
ábrázolások elnagyoltak, elsősorban csak a Mogentiana és Gorsium közötti fizikai<br />
kapcsolat lényegét jelenítették meg.<br />
A vonatkozó régészeti irodalom áttekintése után az utak nyomvonalának elméleti<br />
megrajzolása a Magyarország Régészeti Topográfiájában (a továbbiakban MRT) található<br />
adatok számbavételével kezdődhetett el. Ez tartalmazza mind a <strong>villák</strong>ra, mind az utakra<br />
vonatkozó ismérveket, többek közt a villagazdaságok épületeinek feltételezhető számát, az<br />
utak irányát és méreteit, az út villához viszonyított helyzetét is. A régészek <strong>római</strong> <strong>kori</strong>nak<br />
tulajdonított utak nyomait találták az alábbi Balaton-felvidéki helyszíneken (3.20 és 3.21<br />
ábra): Balatongyörökön a szépkilátói <strong>római</strong> villa irányában; Diszelen, amely a<br />
középkorban is fontos Veszprém-Nagyvázsony-Tapolca útvonalon helyezkedik el;<br />
Gyulakeszi <strong>római</strong> települése (amely villa vagy útbiztosító erőd lehetett) mellett; Kapolcson<br />
az Eger-patak völgyében, a mai út alatt; Keszthelyen; Tapolcáról Veszprémbe, illetve<br />
Gyulakeszi-Kékkút-Zánka irányába vezethettek utak, amelyek a középkorban is fontosak<br />
357 B. THOMAS 1959, pp. 19-20.<br />
358 PALÁGYI 1994b, p. 8.<br />
359 TÓTH 2005, p. 2.<br />
360 A kutatáshoz kiindulópontot jelentettek B. THOMAS 1961, pp. 6-8., DAX 1985, pp. 30-33. HAJNÓCZI 1987,<br />
pp. 72-83.; MÓCSY 1990, pp. 222-233. és PALÁGYI 2003a, továbbá a Magyarország Régészeti Topográfiája<br />
c. sorozat Veszprém megyére vonatkozó kötetei.<br />
63
maradtak; Zalaváron; és Zánkán, ahol a Csorsza-patak völgyében található villától Zánka<br />
irányában tártak fel <strong>római</strong> <strong>kori</strong> utat. 361 További utak találhatóak Balatonfűzfőn, a <strong>római</strong><br />
<strong>kori</strong> – vélhetően – fazekastelep körítőfalánál; Litéren; Nemesvámoson, a Csárda és a<br />
balácai villagazdaság közelében; Öskün a <strong>villák</strong>nál, illetve a bántai kőbányánál; és<br />
Szentkirályszabadja-Romkúton. 362<br />
Ezek az útszakaszok változó régészeti paraméterekkel bírnak: helyenként<br />
feltárták szakaszaikat (Keszthelyen és Kemenesszentpéteren), ám néhol csak kavicsos sáv<br />
utalt az egy<strong>kori</strong> út meglétére. Hosszúságuk is különböző: míg a nemesvámosi Csárda<br />
közelében 50 méter hosszú útszakaszt írtak le, addig a zánkai Csorsza-patak völgyi<br />
villagazdaságtól 200 m távolságig is megfigyelhető volt az út, Veszprém megye ma ismert<br />
leghosszabb <strong>római</strong> <strong>kori</strong> útszakasza pedig a – vizsgált területemhez már nem tartozó –<br />
Kemenesszentpéteren található, ahol több kilométer hosszúságban maradt fenn az út 50-60<br />
cm magas töltése. 363 A régészek által villagazdaságnak tulajdonított lelőhely közelében<br />
egykor vezető út található Öskün, Gyulafirátóton, Litéren, Balatonfűzfőn,<br />
Szentkirályszabadján, Nemesvámos-Baláca pusztán, Zánkán, Gyulakeszin és<br />
Balatongyörökön, az alábbiakban ezeket mutatom be részletesebben.<br />
Az MRT leírásai alapján kerülhetett sor ezen helyszínek bejárására: a korábbi<br />
feltárásoknak ugyan már nincs nyoma, de a terepi adottságokból (a dombok lábai, völgyek)<br />
kikövetkeztethető az utak fő haladási iránya. 364 Öskü nevezetessége, a Kerektemplom az<br />
Árpád-korban épült egy magaslaton, feltehetően egy <strong>római</strong> őrtoronyra (burgus, 3.22 ábra).<br />
Az őrtoronytól néhány kilométerre, Bántapuszta felhagyott kőbányájánál szembetűnőek a<br />
mozgalmas terepviszonyok. Ezek egyértelműen modern <strong>kori</strong> emberi beavatkozás nyomai,<br />
azonban kicsit távolabb, a hegyek irányába már természetesebbé válik a terepalakulat. Itt<br />
két völgy jelentkezett útra alkalmasnak (3.23 ábra), amelyektől a hegyek felé indulva még<br />
sokáig szemmel tartható a Kerektemplom/burgus. A Balaton-felvidék főútjának és az<br />
Arrabonába vezető út csomópontjának közelében fekvő 365 Gyulafirátót-pogánytelki<br />
villagazdaságtól északra Rhé Gyula szerint <strong>római</strong> út vezetett: a földutat még a 20. század<br />
elején is „még használatban levő <strong>római</strong> út”-nak nevezte (3.24 és 3.25 ábra). 366 Litéren, a<br />
Kéktói-dűlő mellett, a Litér és Királyszentistván települések között húzódó Bendola-patak<br />
361 MRT 1<br />
362 MRT 2<br />
363 MRT 4 37/5. számú lelőhely, pp. 128-129. Bővebben ld. a 2.2 és 3.3.1 fejezet.<br />
364 Ezeket a szakaszokat vizsgálta BÖDŐCS 2008 is.<br />
365 B. THOMAS 1964, p. 35. A Balaton keleti szélét érintő Sopianae-Arrabona útvonal a balatonfűzfői<br />
fazekastelepnél is talált terra sigillata töredékek alapján csak a 2. század végén jutott nagyobb szerephez,<br />
in: KELEMEN 1980, p. 61.<br />
366 Rhé Gyula: „Rátót-Pogánytelek <strong>római</strong> telep ásatásának térrajza”, közli: PALÁGYI 2000a, p. 32., 2. ábra<br />
64
felett ma is út vezet át (3.26 ábra). Öskü és Királyszentistván az Arrabona-Sopianae-i út<br />
települései voltak.<br />
Balatonfűzfő <strong>római</strong> <strong>kori</strong> főutak csomópontjánál fekvő fazekastelepéhez vezető út<br />
egy – mára részben elbontott – modern út alatt fekszik (M5 és M6 ábra).<br />
Szentkirályszabadján a Romkúti-dűlő villagazdasága egy, a környezetéből kiemelkedő,<br />
stratégiai szempontból jelentős platóra épült, ahonnan jól szemmel tartható volt a<br />
Veszprém-Nagyvázsony-Tapolca útszakasz völgye (3.27 ábra). Erről a főútról egy<br />
másodrendű út ágazhatott le a Balaton partja felé, és ebből ágazhatott le az az út is, amely<br />
Litértől Romkút és a szintén szentkirályszabadjai Meggyespuszta villagazdaságának<br />
érintésével haladt Baláca felé. Nemesvámos településén két helyszín is figyelemre méltó:<br />
az egyik a már említett Csárdánál 367 (3.28 ábra), az ezzel összefüggésbe hozható másik út<br />
pedig a Baláca pusztai villagazdaság nyugati végének körítőfalánál talált kavicsos sávként<br />
jelentkezett. Ez utóbbi a majorságtól a <strong>római</strong> foglalásúnak tulajdonított Nagy-kútig vezet,<br />
tehát ez az „út” más feltételezések szerint valamilyen árok vagy csatorna lehetett, és a víz<br />
villagazdaságba vezetésére szolgált (3.29 és 3.30 ábra). 368<br />
Gyulakeszin a temetőben <strong>római</strong> településnyomok kerültek elő, az emellett húzódó<br />
út pedig még a középkorban is jelentős maradt. 369 A Csorsza-patak völgyénél villa<br />
állhatott, az innen Zánka irányában haladó – korábban már említett – út nyomvonalát közel<br />
200 méteres távolságig megfigyelhették az MRT-hez kapcsolódó terepbejárás alkalmával,<br />
1963-ban. 370 Minden bizonnyal a szépkilátói villa mellett haladt el az Italiából<br />
Aquincumba tartó, birodalmi jelentőségű főútvonal, amely Keszthely, Balatongyörök,<br />
Vonyarcvashegy, Gyenesdiás, Balatonederics és Tapolca érintésével futott (3.31 ábra). 371<br />
Terepbejárásaim során lehetővé vált az MRT adatainak helyszíni megismerése, a<br />
terepadottságok felmérése, az útszakaszok elméleti folytatása pedig megrajzolhatóvá vált a<br />
térképen a terepviszonyok alapján.<br />
367 A Csárdától délre fekvő kertben meszesgödör ásása közben, 1,5 méter mélységben <strong>római</strong> úttestet találtak,<br />
amely a mai úttal párhuzamosan délnyugati irányba, a település felé mutatott, Kiss Ákos kutatásából<br />
azonban újabb útrészlet nem került felszínre, in: MNM RA 115.N.II. Laczkó Dezső megemlékezett még a<br />
Nemesvámostól a Tekeres-völgy nyugati lejtőjén, majd onnan tovább a Csatár-hegy alá tartó útról, amelyet<br />
Tatárcsapásnak neveznek. Az út képzeletbeli meghosszabbítása a Gyulafirátót-pogánytelki <strong>római</strong> települést<br />
is érinthette volna, in: PALÁGYI 1994b, p. 9. A Tatárcsapás valószínűleg a Savaria-Aquincum útvonal egy<br />
részlete volt, és a mai Nagyvázsony felé fut, in: MNM RA 115.N.II.<br />
368 PALÁGYI 1989a, p. 17. és PALÁGYI 1995, p. 1.<br />
369 A Csigó-kripta környékén előkerült maradványokat késő<strong>római</strong> útbiztosító erődként, illetve villaként<br />
határozták meg, ld. MRT 1 14/1. számú lelőhely, pp. 57-58.<br />
370 MRT 1 60/5. számú lelőhely, p. 191.<br />
371 MNM RA XIX.549/1961, 1961. június 6-9-i kiszállás és ld. még 3.3.1 fejezet.<br />
65
A Balaton-felvidéki <strong>római</strong> úthálózat pontos rekonstruálása azonban lehetetlen,<br />
mert nem rendelkezünk korabeli leírásokkal, hiszen – mint azt már bemutattam – az<br />
Itinerariumok erre a területre nem terjednek ki. A régészeti feltárásokkal megismert lebegő<br />
szakaszok (3.32-3.34 ábra) – a domborzati viszonyok figyelembe vételével – csak<br />
elméletben köthetőek össze egymással. Ehhez első lépésként Laczkó Dezső, Fitz Jenő,<br />
Hajnóczy Gyula, Tóth Endre, Finály Gábor 372 régészeti közléseiben ábrázolt<br />
útvonaljavaslatok összesítésére volt szükség. Ezek csak a fontosabb települések közötti<br />
„fizikai” kapcsolatot jelenítik meg rendszerint egy egyenes vonallal jelölve, a domborzat<br />
részletes figyelembevételére már kevésbé terjednek ki. 373<br />
Az utak a táj legállandóbb elemei közé tartoznak, ezért érdemes volt későbbi<br />
korok, így napjaink térképeivel is összevetni a régészeti adatokat, a főútvonalak<br />
kontinuitásának vizsgálatához. Ezek összehasonlításához térinformatikai szoftverek (GIS<br />
9.3, Erdas Imagine 8.7 programok) alkalmazására volt szükség: az MRT alapján felvett<br />
lebegő szakaszokat előbb a régészek adatai alapján összeállított Balaton-felvidéki<br />
úthálózatra, majd a katonai felmérésekre és napjaink úthálózatára vetítettem rá: az<br />
útvonalvezetéseket a lejtőkategóriák megjelenítésének segítségével korrigáltam, az utakat<br />
sík és enyhén lejtős területeken vezettem végig a megadott csomópontok és az ismert<br />
irányok felhasználásával. A különböző korokból származó úthálózatok egymásnak való<br />
megfeleltetése után mindebből – szintén térinformatikai szoftver segítségével – domborzati<br />
modellt generáltam. Erre a terepmodellre vetítve a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> úthálózat régészek által<br />
feltételezett főbb útvonalak nyomvonalát, a hipotézis finomítására, a domborzat<br />
figyelembevételével történő árnyalására volt szükség.<br />
A Balaton-felvidék természeti adottságainak figyelembevételével, és a későbbi térképek<br />
segítségével tehát felvázolható a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> úthálózat. Az utak földrajzi helyzete alapján<br />
három alapvető kategóriát jelöltem ki, amelyeket az utak típusa, kiépítettsége különböztet<br />
meg egymástól: ezek 1) a főbb útvonalak, 2) a kisebb jelentőségű, másodrendű utak és 3) a<br />
helyi érdekű utak. A fontosabb útvonalak közül az egyik közvetlenül a Balaton északi<br />
partján haladt nagyjából Szigligetig, majd a Szigliget és Keszthely közötti mocsarasabb<br />
területnél az út északabbra futott fel; a másik 374 pedig a Bakony lábánál, illetve enyhébb<br />
372<br />
FINÁLY 1903, p. 165., MÓCSY 1974, pp. 176-177, HAJNÓCZI 1987, p. 15., MÓCSY 1990, p. 124., TÓTH<br />
2003b, p. 204. és TÓTH 2006, p. 55.<br />
373<br />
Ld. FINÁLY 1903, MÓCSY 1990, TÓTH 2003b, TÓTH 2006<br />
374<br />
A korai<strong>római</strong> időkben minden bizonnyal ez az út töltött be fontosabb szerepet (ld. katonaság vonulása),<br />
ám a 3. századtól, a lokális piac megjelenésével birodalmi-provinciális szerepe csökkent (pl. terra sigillata<br />
helyett helyi, szürke kerámia gyártása), ld. PALÁGYI 1994b, p. 9.<br />
66
lejtőin vezetett a Veszprém-Nagyvázsony-Tapolca vonalon, 375 és ez az út része a<br />
Poetoviotól Sallán és Gorsiumon át Aquincumba haladó főútvonalnak. A kisebb<br />
jelentőségű utak kategóriájába tartozó utak a két főbb útvonal összeköttetését teremtik<br />
meg, helyi érdekű útnak pedig a <strong>villák</strong>hoz és telepekhez vezető bekötőutak tekinthetők.<br />
Az utak egy része, illetve a főbb útvonalak a középkorban is használatban<br />
maradtak. Ilyen utakat találunk például Kemenesszentpéteren, Diszelen, Zalaváron, és<br />
ilyen volt a máig jelentős Veszprém-Nagyvázsony-Tapolca útvonal is. Feltűnő, hogy a<br />
feltehetően nagyobb forgalmat lebonyolító utak nyomvonala a későbbi korok térképein is<br />
visszaköszön: ugyanezekkel a fő útirányokkal találkozhatunk nemcsak a katonai<br />
felmérések térképlapjain, hanem napjaink úthálózatában is. Ezen kívül a <strong>villák</strong>hoz vezető<br />
földutak is sokszor láthatóak még, például Szentkirályszabadja is ékes példája az utak<br />
továbbélésének. A régészeti adatok alapján villagazdaságokhoz köthető <strong>római</strong> útvonalak a<br />
katonai felméréseken is általában fontosabb utakként jelennek meg, a <strong>villák</strong> közvetlen<br />
közelében leginkább csak földutakat találunk. Mindez érvényes a mai úthálózattal való<br />
összevetésre is.<br />
Végeredményben tehát létrehoztam a terepviszonyokhoz és az általam vizsgált<br />
189 lelőhely helyzetéhez alkalmazkodó <strong>római</strong> <strong>kori</strong> elméleti úthálózat-modellt (3.35 ábra),<br />
amely nyomvonalvezetését a későbbi esetleges régészeti ásatások igazolhatják vagy<br />
cáfolhatják. A maihoz létrehozásának elveiben nagyon hasonlító <strong>római</strong> <strong>kori</strong> útvonalhálózat<br />
azonban még számos kérdést von maga után: egyrészt milyen mennyiségű, a szó szoros<br />
értelmében vett villagazdaság és telep létesült a Balaton-felvidéken, és ezeket pontosan<br />
hogyan kötötték össze az utak. Másrészt számolhatunk-e állandó főútvonalakkal, és ha<br />
nem, melyik mikor létezett, illetve melyikkel létezett egy időben, és milyen mértékű<br />
forgalmuk volt. A Balaton-felvidék a <strong>római</strong> uralom közel 400 éve alatt csaknem mindvégig<br />
ugyanazt a <strong>villák</strong> tömegével tarkított képet mutathatta, tehát számolhatunk állandó – bár<br />
talán koronként különböző jelentőségű – utakkal. A legtöbb villa keletkezése, illetve<br />
fennállása ugyanis a 3-4. századra tehető, 376 amikor a severusi konjunktúra (i. sz. 3. sz.<br />
eleje) következtében a gazdasági fejlődés közvetve a Balaton-felvidékre is hatással<br />
lehetett.<br />
375 Ezt a két fő útvonalat támasztják alá azok a régészeti leletek is, amelyek nagy számban jelentkeztek a<br />
Déli-Bakonyt és a Balaton-felvidéket elválasztó törésvonal mentén és a Balaton-felvidéken, in: PALÁGYI<br />
1994b, pp. 8-10. Egyes régészeti irodalmak ezt a főútvonalat a Balaton déli partjára helyezik, ám a<br />
lelőhelyek ritkasága is bizonyítja, hogy a déli part egyes telepeit összekötő út alacsonyabb rendű volt. E<br />
déli út a közvetlenül az északi part mentén futó úttal tölthetett be hasonló szerepet, ld. PALÁGYI 1994b, p.<br />
9.<br />
376 Ld. 1.4 és 5. 3.1 fejezetek, továbbá GABLER 1994a, pp. 149-155. és MÓCSY 1990, pp. 222-236.<br />
67
4. A MÓDSZERTAN ISMERTETÉSE. RONCSOLÁSMENTES<br />
VIZSGÁLATOK ALKALMAZÁSA A BALATON-FELVIDÉKI RÓMAI<br />
KORI LELŐHELYEKEN<br />
A Balaton-felvidéken rendkívül sűrű <strong>római</strong> <strong>kori</strong> megtelepedésre utalnak a régészeti leletek:<br />
megközelítően kétszáz villagazdaságról és számos falusias jellegű településről (vicus)<br />
tudunk. Azonban – ahogy azt korábban ismertettem – ezen a területen hiányoztak a<br />
városok, emiatt pedig a birodalmi jelentőségű főutak is, ez a terület tehát a provincia<br />
mezőgazdasági hátországaként funkcionált. 377<br />
A villaépítkezések vagy kijelölt helyen, terv alapján zajlottak, vagy pedig olyan<br />
helyen jöttek létre a birtokközpontok, ahol a kedvező életfeltételek adottak voltak, és az<br />
emberek letelepedésre választották azt ki. A korai <strong>villák</strong> az itáliai óhaza mintájára<br />
választott helyszínen létesültek, azaz hegyvidék lábánál és vízfolyások, vízfelületek<br />
közelében: a Dunántúlon erre az egyik legalkalmasabb területként a Balaton-felvidék<br />
jelentkezett. A villagazdaságok telepítéséhez szükséges alapfeltételek, a száraz és nedves<br />
ökotóp határa, a szántóföldi művelésre és legeltetésre alkalmas területek, a források<br />
(ivóvíz, itatás, öntözés, műhelyek, fürdő), az erdők (építőanyag és tűzifa), és az utak<br />
közelsége itt együttesen jelentkezett. 378<br />
A <strong>villák</strong>, telepek megoszlása egyenetlen: a Keszthelyi-öböl környékén, a<br />
mocsaras vidéken alig található villa, az északkeleti partvidéken azonban sűrűn épültek: ez<br />
a terület volt legalkamasabb mezőgazdasági művelésre, és itt, a Balaton északi partján<br />
futott Pannonia egyik fontos kereskedelmi útvonala is. A Balatontól távolabb fekvő<br />
területeken már ritkábban fordulnak elő villagazdaságok: itt elsősorban a Séd és a<br />
Vázsonyi-patak völgyében találhatóak meg. Vicus jellegű telepek (pl. Tótvázsony,<br />
Papkeszi, Hidegkút) szintén inkább a Balatontól távolabb eső területeken jöttek létre. A<br />
lelőhelyek gya<strong>kori</strong>sága mindenképpen birtokrendszer meglétére utal, különösen igaz ez a<br />
Balaton-parti sávra, és ez nyilván összefüggött azzal, hogy a gabona- és szőlőtermesztés<br />
kultúrájának meghonosításához kedvezőek voltak a feltételek. 379<br />
377 Ld. 1.4 és 3.2 és 3.3 fejezetek, és B. THOMAS 1964, pp. 13-18.<br />
378 B. THOMAS 1964, p. 13. és pp. 379-380., továbbá ld. 1-3. fejezetek.<br />
379 GABLER 1994a, p. 150.<br />
68
A Balatontól északra fekvő területen azonban mindössze négy olyan lelőhely van,<br />
ahol a feltárások a földbirtokközpontok csaknem teljes területét a felszínre hozták, és<br />
amelyek alkalmasak alaprajzi és szerkezeti típusokba sorolásra és a földbirtok méretének<br />
meghatározására: Gyulafirátóton, Balácán, Örvényesen, valamint Szentkirályszabadja<br />
Romkút nevű részén kerültek elő ezek a majorságok. 380 Ezeken kívül kiemelkedő értéket<br />
képez a kékkúti villagazdaság és a fenékpusztai erőd is. Kutatásom a Balaton-felvidék<br />
villagazdaságokkal és telepekkel sűrűn teletűzdelt területének szisztematikus vizsgálatára<br />
terjed ki, amely a részletes topográfiai kutatásokon alapuló roncsolásmentes módszereket,<br />
és a lelőhelyek közvetlen és tágabb környezetének térinformatikai analízisét foglalja<br />
magában (1.1 ábra).<br />
Az általam vizsgált lelőhelyek nagy részén nem történt régészeti feltárás, a rendelkezésre<br />
álló információk szűkösek, mozaikszerűek. Ezért különös figyelmet kell fordítani arra a<br />
huszonhét, villának vagy telepnek tartott helyszínre, 381 amelyeken – elsősorban részleges<br />
vagy mentő – feltárások zajlottak, és több épület alaprajza is ismertté vált. Ezen<br />
objektumok adatainak összegyűjtésével és elemzésével, illetve azoknak, „viszonyítási<br />
alapként”, a többi lelőhely adataival történő összevetésével információk nyerhetőek a<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> <strong>történeti</strong> tájra vonatkozóan: ezek a feltárt <strong>villák</strong> és telepek – a Balaton keleti<br />
partjától a nyugati partig, és a Bakonytól a tópart vonaláig – nagyjából egyenletesen<br />
oszlanak el, ezért a mintavételre különösen alkalmasak. 382<br />
A legismertebb feltárt lelőhelyeket több szakirodalom is megemlíti: 383 az ezekben<br />
felsorolt megjelöléseket a Magyarország Régészeti Topográfiája (a továbbiakban MRT)<br />
köteteinek megnevezéseivel fésültem össze. A többi lelőhelyet az MRT-hez kapcsolódó, az<br />
1960-as években lezajlott terepbejárások azonosították. Ezek zömmel a helyszínelés során<br />
észlelt, építési törmelékek, valamint kerámiatöredékek alapján meghatározott lelőhelyek.<br />
Kisebb esetben az egy<strong>kori</strong> <strong>római</strong> épületek a későbbi korokban részleteikben tovább éltek<br />
(pl. a szigligeti avasi templomrom esetében, ahol a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> előzményt az egy<strong>kori</strong><br />
templomhajó oldalában látható opus spicatum falazat mutatja, ld. 4.1 és 4.2 ábra). A<br />
lelőhelyek egy része légi felvételeken is azonosítható. A lelőhelyek azonosítását segítő<br />
maradványok megoszlását mutatja be az alábbi diagram (4.1 diagram).<br />
380 PALÁGYI 2003a, p. 241.<br />
381 A többi lelőhelyre vonatkozó adatok táblázatos ismertetését ld. a 4. és 5. Függelékben.<br />
382 Részletes ismertetésüket ld. a 6. Függelékben.<br />
383 Az MRT kötetein túl kiemelkedősen B. THOMAS 1961, B. THOMAS 1964, GABLER 1994a. Illetve a<br />
Régészeti kutatások Magyarországon köteteiből kilenc újabb lelőhelyet határozhattam meg, ld. RÉG. KUT.<br />
1998-2008<br />
69
4.1 diagram: A lelőhelyek meghatározásának lehetőségei<br />
A mikroszintű vizsgálatok részeként terepbejárásokat végeztem. A lelőhelyek kétharmada<br />
(122 db) napjainkban külterületen fekszik, ahol többnyire szántó vagy szőlőművelés zajlik,<br />
vagy területüket legelőként használják. Mai települések belterületén a 186 lokalizálható<br />
lelőhelyből mindössze 42 villa vagy telep maradványait határozták meg, további 22<br />
lelőhelyet pedig laza beépítésű, többnyire zártkertes övezetben határoztak meg. A vizsgált<br />
lelőhelyek környezetét részletesen az alábbiakban, valamint a 4-6. Függelékben mutatom<br />
be.<br />
A környezetrégészeti kutatások metódusa a különböző tudományterületek<br />
módszereit együttesen alkalmazza a táj <strong>történeti</strong>ségének vizsgálatakor. Ennek során<br />
egyaránt szükség van a terület – elsősorban objektum szintű – régészeti módszerekkel<br />
történő kutatására, a különböző korokból származó <strong>történeti</strong> térképek vizsgálatára,<br />
távérzékelési módszerek alkalmazására (roncsolásmentes műszeres vizsgálat: pl. légi<br />
fotózás, geofizikai vizsgálatok, LIDAR felszínradarozás, geodéziai felmérések), a<br />
lelőhelyek és környezetük feltérképezésére (térinformatikai rendszerek alkalmazása), és<br />
mindezek együttes kiértékelésére. Mindemellett pedig egyéb interdiszciplináris vizsgálatok<br />
is kiegészíthetik a környezeti kutatásokat (pl. archeobotanika, pollenanalízis, 384<br />
archeozoológia), amelyek célja a növény- és állatvilág, a vízrajzi állapotok lehetséges<br />
rekonstrukciója, és az emberi tevékenység nyomainak kiszűrése. 385<br />
A terepbejárásokat követő roncsolásmentes vizsgálatok a szűkebben és a<br />
tágabban értelmezett környezetbe való beavatkozások nélkül is alkalmasak annak<br />
elemeinek tüzetesebb vizsgálatára. Geofizikai vizsgálatokkal és légi felvételek elemzésével<br />
kiemelten foglalkoztam a régészek által különböző módon – a teljes mértékben feltárt, a<br />
részlegesen feltárt, illetve a csupán törmelékek alapján – meghatározott lelőhelyek egy-egy<br />
jelentős példájával, amelyek megmutatták, milyen mértékben megbízhatóak a<br />
384 Az általam vizsgált lelőhelyekre vonatkozó archaeobotanikai információkat az 5. fejezetben közlöm.<br />
385 A környezetrégészet módszereiről bővebben ld. ASTON 1997, RIPPON 2004, CURRIE 2005, BOWDEN 2006,<br />
illetve LAMBRICK 2008, pp. 41-66., továbbá WISEMAN 2007 tanulmányai, és az ezek mentén szerzett<br />
nemzetközi tapasztalatokat BENDER 1994, HAHN 1992 tanulmányaiban.<br />
70
meghatározott telepi jelenségek, illetve maguk a roncsolásmentes eszközök mennyire<br />
alkalmazhatóak biztonsággal. Ezután a környezeti tényezőket térinformatikai módszerek<br />
segítségével elemeztem, amelynek során a – biztos mintaként szolgáló – feltárt<br />
lelőhelyeket külön is megvizsgáltam.<br />
4.1 LÉGI FELVÉTELEK ELEMZÉSE<br />
A légi felvételek a környezetrégészet kiemelkedő fontosságú eszközei, hiszen az objektumközpontú<br />
ásatások eredményeit új kontextusba helyezik: megmutathatja a lelőhely<br />
épületeit, kiterjedését, struktúráját, az egy<strong>kori</strong> vízfolyásokat, az utak nyomvonalát. 386<br />
Segítségükkel olyan helyszínek is azonosíthatóvá válnak, amelyeken – bár az MRT<br />
terepbejárásai azonosították – a régészeti feltárás még nem történt meg: ilyen például a<br />
balatonfőkajári Kesellőhegy telepként azonosított lelőhelye (ld. 4.3 és 4.4 ábra), 387 vagy<br />
akár a korábban ismertetett fenékpusztai földtábor is. A felvételek a már feltárt<br />
villagazdaságok esetén is segítséget nyújthatnak a lelőhely összefüggéseinek<br />
vizsgálatához, de éppígy a több évtizeddel korábbi kutatások helyének azonosításakor is.<br />
A légi felvételekről azonosítható Balaton-felvidéki <strong>római</strong> <strong>kori</strong> <strong>villák</strong><br />
legkiemelkedőbb példája a Bázsai-öbölnél (4.5 ábra), Aszófőn található: a kövesdi<br />
templomromtól 388 észak-északkeleti irányban fekvő három nagyméretű <strong>római</strong> épület<br />
nyomai láthatóak a Pécsi Légirégészeti Téka felvételein. 389 1957-ben zajlottak itt ásatások,<br />
amelyek a <strong>római</strong> villától kissé délre fekvő közép<strong>kori</strong> templomrom (4.6 ábra) kutatására<br />
irányultak, de <strong>római</strong> <strong>kori</strong> falmaradványok és oltárkő-töredékek is előkerültek ekkor. 390 A<br />
légi felvételek alapján (4.7 ábra) a nagyméretű, középudvaros, északi oldalán apszisos<br />
386<br />
A légi felvételeket kezdetben katonai célokra használták. Az első hazai kutató, aki régészeti célú analízisre<br />
használt felvételeket, a dunabogdányi castrumot vizsgáló Szalay Ákos volt. A 2. világháború gátat szabott<br />
a fényképezés fejlődésének, de az 1960-1970-es években újra megindulhattak a kutatások, ld. ERDÉLYI<br />
1984, pp. 273-274. és VISY 2003b, pp. 25-28. Az egy<strong>kori</strong> bolygatásokat a talaj megőrzi, a falak, árkok<br />
nyomai a levegőből így jól észlelhetőek. Elsősorban a gabonafélék indikátorként képesek megmutatni a<br />
mélyben rejlő régészeti jelenségeket: az árkok pozitív, míg a falak többnyire negatív növekedési<br />
eltéréseket okoznak, amelyek árnyék-jelenségekhez is vezetnek, in: VISY 2003b, p. 27. és WARREN 2007,<br />
továbbá ld. még LAMBRICK 2008, pp. 41-101.<br />
387<br />
MRT 2 5/10. lelőhely; a légi felvétel tanúsága alapján a lelőhely inkább villaként azonosítható. Környezeti<br />
adatainak táblázatos ismertetését ld. az 5. Függelékben. A lelőhelyről nem találtam értékelhető, alacsony<br />
repülésű archív légifelvételt.<br />
388<br />
MRT2 2/2 és 2/3. számú lelőhely<br />
389<br />
Archívumukban több felvételt is tárolnak, 2007-ben pedig terepbejárást is végeztek a területen, az észlelt<br />
törmelékek pontosabb keltezésére ekkor azonban nem volt mód, ld. PALÁGYI 2007. A FÖMI<br />
Archívumában őrzött 1975. évi, 75-002/4657 számú légi felvételen is észlelhető az épületek helye.<br />
390<br />
MRT 2, p. 25. és RÉG. FÜZ. 1957, p. 44. A Tihanyi-öböltől a part mentén sorakozó lelőhelyekről ld. még<br />
B. THOMAS 1964, p. 20.<br />
71
helyiséggel záródó épület volt a főépület, 391 amelynek pontos kiterjedése nem ismert, déli<br />
része ugyanis már feltehetően a kövesdi templomrom alá esik. Ettől nyugatra egy téglalap<br />
alakú, több osztatú épület részlete, míg távolabb egy elnyújtott téglalap alaprajzú,<br />
északnyugat-délkeleti tájolású épület látható. A villagazdaság kiterjedése a jelenlegi<br />
ismeretek alapján nem meghatározható. 392 A területen jelenleg szántó húzódik végig, a<br />
közép<strong>kori</strong> romokat pedig kisebb liget övezi. A terepbejárás során a szántóföldön, a már az<br />
aratás előtt álló gabona ellenére is számos törmelék felfedezhető volt, elsősorban a főépület<br />
északi-északkeleti részén, az apszisos aulát keretező helyiségeknél (4.8-4.10 ábra). 393<br />
A kövesdihez hasonlóan nagy segítséget nyújtanak a légi felvételek Gyulafirátót<br />
villagazdasága helyének azonosításában is: épületei közül – amint azt már korábban<br />
bemutattam – csupán egynek a nyomai észlelhetőek a terepen: a több mint száz évvel<br />
ezelőtti feltárásokból ismertté vált épületek helyszíni azonosítását a lövészárok-rendszer<br />
ellehetetlenítette. 394 Egy 1985. évi, alacsony repülésű légi felvétel 395 tanulmányozásával az<br />
árokrendszer délkeleti sarkánál épületre utaló mélyedéseket fedeztem fel, amelyre sikerült<br />
ráilleszteni az I. számú épület alaprajzát. E feltételezést alátámasztani látszott, hogy a<br />
helyszínen az árok ezen szakaszán apró köves, habarcsos foltokat észleltem. A légi<br />
fényképen a már behatárolt I. és III. számú épület között, szintén az árok által átvágva, egy<br />
négyzet alakú, sekélyebb mélyedés is látható, amelynek sarkánál egy kisebb négyzet is<br />
kivehető, amely azonban függetleníthető az árokrendszertől: ezt az objektumot sikerült a<br />
II. számú épületként azonosítani (4.11, 4.12, M83 és M90 ábra).<br />
A Földmérési és Távérzékelési Intézet (a továbbiakban FÖMI) egyik, 1975. évi<br />
felvételén 396 jól látszanak a Balatonakalihoz tartozó Ságpuszta közép<strong>kori</strong> templomának<br />
frissen konzervált romjai a Balaton partjának közelében haladó főút déli oldalán, a Vízmű<br />
területén (M1 és 4.13 ábra). A közép<strong>kori</strong> romok részben <strong>római</strong> <strong>kori</strong> épületeket fednek. 397<br />
Az úttól északra fekvő szántóban nem láthatóak régészeti objektumok. Ságpuszta<br />
környékén ekkor még nagyobb arányú szőlőművelés folyt, de a korábban említett, nagy<br />
kiterjedésű törmelékes folt nem észlelhető a szőlőt és a szántót elválasztó földút mellett.<br />
Az egregyi villa területe fölött készült 1984. évi, alacsony repülésű felvételen 398<br />
még az egy<strong>kori</strong> kertészet ágyásai és épületei láthatóak: részben ennek udvara alatt került<br />
391 Párhuzamainak Gyulafirátót-Pogánytelek, Alsórajk-Kastélydomb, (Parndorf)-Bruckneudorf villái<br />
tekinthetőek; az épület középudvara 17x20 méteres, in: PALÁGYI 2007, p. 2.<br />
392 PALÁGYI 2007, pp. 1-2.<br />
393 Papp Márton, Gruber Barbara és Szalay Péter hallgatók terepbejárása, 2011. június.<br />
394 Ld. 6.1 Függelék<br />
395 FÖMI Archívum 85-051/034/975, 1985<br />
396 FÖMI Archívum 75-002/4645, 1975<br />
397 Ld. 6.1 Függelék<br />
398 FÖMI Archívum 84-011/6293, 1984<br />
72
elő Müller Róbert ásatásából a korábban részletesen bemutatott nagyméretű, négy<br />
periódusú épület. A felvételen még nem látszik az egregyi Jézus szíve templom, amely az<br />
1990-es évek közepén épült fel a már itt álló harangláb mellett (4.14 és M23 ábra).<br />
A FÖMI 1964. évi repülésén, 399 amelyen az ak<strong>kori</strong> kékkúti Maktyáni-dűlő<br />
területe látható, több folt is elkülöníthető, amelyek közül az egyik – meglehetősen halvány<br />
elszíneződés – egyértelműen a II. számú épülettel azonosítható. Ettől északkeletre, a II.<br />
számú épülettel szemközt, a földút közelében, attól hozzávetőlegesen 15-20 méterre,<br />
illetve kissé délnyugatra 100 méterre további foltok láthatóak, amelyek talán szintén<br />
épületként azonosíthatóak (4.15 és M31 ábra). Előbbi minden bizonnyal az I. számú épület<br />
helyét mutatja: a Google Earth felvételén határozottabban körvonalazódó, elnyújtott<br />
téglalap alakú, közel észak-déli tengelyű elszíneződés is ezt látszik igazolni. 400<br />
Baláca puszta villagazdaságára vonatkozóan több légi felvétel is jól<br />
alkalmazható. A Had<strong>történeti</strong> Intézetben őrzött fotón 401 a halomsír látható, amelyet egy<br />
egykor minden bizonnyal útként funkcionáló sáv köt össze a tőle dél-délkeletre lévő<br />
birtokközponttal, ugyanakkor jól látszik a XII. épületnél lévő elszíneződés is, amely út,<br />
árok, vagy a Nagy-kúthoz futó vízvezeték lehetett. Az 1976-tól újrainduló ásatások – a<br />
korábbi ásatási adatok korrigálásán túl – a főépülettől délnyugatra, illetve északkeletre<br />
lévő, még feltáratlan részek megismerésére irányultak. A villagazdaság területén ekkor<br />
ku<strong>kori</strong>cát termesztettek, amely növekedési jelenségeket mutatott (4.16-4.18 ábra). 402 Egy<br />
1985. évi légi felvétel 403 az I. számú épület már elkészült védőtetőjét, valamint a feltárás<br />
alatt álló III. és X. számú épületet mutatja, de a villát övező szántó vegetációjában<br />
jelentkező pozitív, illetve negatív növekedési jelenségeknek köszönhetően felfedezhető<br />
rajta a körítőfal, mindemellett pedig a falat a Nagy-kúttal, ill. a falat a halomsírral<br />
összekötő vonalakat is sejteti. A halomsírtól nyugat-délnyugati irányban pedig a halom<br />
emeléséhez nyitott ó<strong>kori</strong> anyagnyerőhely nyomai látszanak (4.19 és 4.20 ábra).<br />
Az örvényesi villagazdaság területét mutató felvételen 404 még látható az I. számú<br />
épület fölé 1964-ben emelt védőtető (ez a 2005-ös ortofotón már hiányzik), az I. számú<br />
épületet a IV. számú, egykor fürdőként funkcionáló épülettel összekötő árok, a II-III.<br />
399 FÖMI Archívum 64-209/2297, 1964<br />
400 A régészeti irodalmak I. számú épületre vonatkozó utalásai hiányosak, ld. 6.1 Függelék, illetve hibásak: B.<br />
Thomas Edit térképe mind az utak haladási irányát, mind a tájolást pontatlanul ábrázolja, in: B. THOMAS<br />
1964, 23. ábra, p. 53.<br />
401 Had<strong>történeti</strong> Intézet Térképtára, 14861 számú felvétel: az 1951. évi balácai légi felvétel kiértékeléséről ld.<br />
PALÁGYI 1989a. Ugyanezeket a jelenségeket mutatja a FÖMI későbbi repülése is.<br />
402 PALÁGYI 1989a, p. 17. 1984 száraz nyarán pedig negatív növekedési jelenségek, több épület nyomai is<br />
megmutatkoztak, több épület nyomai is, ld. PALÁGYI 1995, p. 4. A növényi jelenségeknek köszönhetően az<br />
épületek alaprajza a levegőből pontosan azonosítható.<br />
403 FÖMI Archívum 85-051/1225, 1985<br />
404 FÖMI Archívum 85-042/8864, 1985<br />
73
számú épület területe, a halomsír, és a forrás helye az újabb vízelvezető árkokkal. A<br />
golfpálya kialakítása előtt itt szőlőművelés folyt, és a villától északkeletre lévő kőbánya<br />
képe uralta a villa környezetét (4.21 és 4.22 ábra).<br />
Szentkirályszabadja két villagazdasága közül az alacsony repülésű légi felvételek<br />
vizsgálata Romkútnál nem járt sikerrel: a villa területével szomszédos egy<strong>kori</strong> katonai<br />
repülőtér miatt a fényképek kitakarása olyan nagymértékű volt, hogy az a <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
lelőhely azonosítását is lehetetlenné tette. 405 A település közigazgatási területének nyugati<br />
határán fekvő Szobahely esetében azonban a felvételek számos elemet mutatnak. Az 1990.<br />
évi, romboló hatású, nagyarányű fenyvestelepítést megelőző időszakból is találtam<br />
felvételt: az 1979-es 406 repülésen egy L alakú falszakaszra utaló talajelszíneződés<br />
jelentkezett (4.23 ábra). 407<br />
A Balatonfüred csaknem legmagasabb pontján álló református templomot és<br />
beépített környezetét mutató felvételen 408 jól látszik a templom északra fekvő terület, ahol<br />
az 1950-es években a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> fürdőt feltárták (4.24 ábra). A légi felvételen a<br />
nagyarányú beépítettség miatt további régészeti objektumot nem észleltem.<br />
Mindezekből tehát jól látható, hogy a régészeti objektumok meghatározására a jó<br />
felbontású, alacsony repülésű légi felvételek rendkívül alkalmasak. Napjaink legfontosabb<br />
intézményei, ahol régészeti célú légifotókat készítenek, a Pécsi Tudományegyetem Pécsi<br />
Légirégészeti Tékája (itt elsősorban a limes-menti és a Mecsek környéki <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
objektumokat fotózzák, Visy Zsolt vezetésével), az Eötvös Loránd Tudományegyetem<br />
Régészeti Intézete (fő profiljuk a vas<strong>kori</strong> települési formákra, tellekre, földvárakra<br />
vonatkozó felvételek készítése, Czajlik Zoltán vezetésével) és a Magyar Tudományos<br />
Akadémia Régészeti Intézete (ahol elsősorban földvárakról készítenek felvételeket Miklós<br />
Zsuzsa vezetésével). Jó minőségű felvételeket őriz emellett a Földmérési és Távérzékelési<br />
Intézet Archívuma és a VITUKI Kft. is, de egyes Google GEO Eye felvételeken – a<br />
felbontás korlátai ellenére is – felfedezhetőek <strong>római</strong> <strong>kori</strong> objektumok.<br />
405 FÖMI Archívum 85-051/1260, 1985<br />
406 FÖMI Archívum 79-191/0613, 1979<br />
407 Itt geofizikai felmérést is végeztünk, amelynek eredményét a későbbiekben ismertetem.<br />
408 FÖMI Archívum 75-002/4680, 1975<br />
74
4.2 GEOFIZIKAI FELMÉRÉSEK<br />
A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> <strong>történeti</strong> tájra vonatkozó ismereteink bővítéséhez különösen nagy szükség<br />
van a roncsolásmentes eljárások alkalmazására, hiszen kevés korabeli térképi és írott<br />
forrással rendelkezünk a <strong>római</strong> <strong>kori</strong>, provinciális villagazdaságokra vonatkozóan. Így<br />
többek között jól alkalmazhatóak geodéziai mérésekkel alátámasztott geofizikai mérések<br />
is, amelyek eredményei a légi fényképekkel vethetőek össze. Az általam használt, a<br />
fajlagos talajellenállás mérésén alapuló műszer jól használható a <strong>római</strong> <strong>villák</strong> esetén is. 409<br />
Az egyenáramú geoelektromos kutatás során áramot vezetünk a földbe, az elektromos<br />
feszültséget pedig a felszín pontjain mérjük: ennek eredményeként láthatóvá válnak a<br />
felszín alatt rejtőző falak, árkok nyomai. 410 A geofizikai mérések előnye, hogy viszonylag<br />
gyorsan nagy felületek is vizsgálhatóvá válnak, ám nehézségeket jelenthetnek olyan,<br />
későbbi korokból származó objektumok, amelyek megbolygatták a vizsgált területet (pl.<br />
föld alatti vezetékek, csatornák, illetve az általam vizsgált <strong>villák</strong> esetén több helyen 20.<br />
századi lövészárok-rendszer is megjelent).<br />
A Balaton környékén napjainkig több kisebb méretű és mindössze három<br />
jelentős, nagy kiterjedésű <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhelyen zajlottak geofizikai felmérések.<br />
Nemesvámoson a balácai villagazdaságnál Sőrés László és Fatsar Kristóf végzett<br />
felméréseket, amelyek a villa egy-egy részletét érintették (4.16 ábra). 411 A másik<br />
jelentősebb villagazdaság, ahol nagy kiterjedésű geofizikai felmérések zajlottak,<br />
Örvényesen található. 412 Több mérést végeztek Keszthely-Fenékpuszta <strong>római</strong> erődjénél is,<br />
amelyek elsősorban a település még feltáratlan délnyugati negyedének feltérképezését,<br />
illetve a korábban C-vel jelzett épület alaprajzának tisztázását célozták meg (ld. M104<br />
ábra). 413 Saját felméréseimmel bővítettem a geofizikai vizsgálat alá vont <strong>villák</strong> körét:<br />
munkám során egy korábban már teljesen feltárt, egy részben feltárt, és egy, csak a<br />
terepbejárások által villagazdaságnak nevezett lelőhelyet vizsgáltam meg.<br />
409<br />
A felmérés során az RM 15 nevű műszert alkalmaztam (Geoscan Research, UK)<br />
410<br />
AITKEN 1982, MESKÓ 1989, PUSZTA 2002, pp. 61-83, FATSAR 2005, CAMPANA 2009 tanulmányai, OSWIN<br />
2009, valamint FATSAR 2010, pp. 51-52.<br />
411<br />
SŐRÉS 1989 és FATSAR 2005, és ld. még 6.1 Függelék. Mindkét mérés a fajlagos ellenálláson alapult,<br />
előbbi vizsgálat a villagazdaság délnyugati részén és a III. számú épületnél zajlott, utóbbi pedig a VIII.<br />
számú épületnél, az I. számú épület mellett az északi udvarban, illetve a főépülettől nyugatra, a<br />
körítőfalnál, ahol feltételezhetően egy gyümölcsös nyomait mutatják a mérési eredmények.<br />
412<br />
Ld. 6.1 Függelék<br />
413<br />
Bővebben ld. Fenékpuszta bemutatását a 6.2 Függelékben.<br />
75
4.2.1 A GYULAFIRÁTÓTI VILLA GEOFIZIKAI FELMÉRÉSE<br />
A pogánytelki villagazdaság 414 geofizikai vizsgálata során a terepen még jól észlelhető<br />
épülete és a mára már nem látható objektumok által kibocsátott jeleket kívántam<br />
összehasonlítani: az ismert épület segítségével próbáltam lokalizálni a további elemeket. A<br />
geofizikai felmérés célja tehát a légifotón és a helyszínen is észlelhető III. számú épület<br />
próba-felmérése volt, amelynek segítségével azonosíthattam az általam választott mérési<br />
módszer helyi adottságoktól is függő (pl. talajtípus, talajnedvesség) megbízhatóságát, ami<br />
után sor kerülhetett a – mára sem terepen, sem légi fényképen nem azonosítható – IV. és<br />
V. számú épületek feltételezhető területének felmérésére (M83, M86, M87 és M90 ábra).<br />
A mérést 2008. novemberében és decemberében végeztük. 415 A vizsgálat számára<br />
az időjárási körülmények megfelelőek voltak: a mérést megelőző napok esőzései miatt<br />
viszonylag nedves talajon, csapadékmentes időjárás és nagyrészt már visszahúzódó<br />
vegetáció mellett dolgozhattunk. A terep mozgalmassága (így a teraszos kialakítás, illetve<br />
a korábban bemutatott lövészárok) és a gyomnövényzet miatt csak 10x10 méteres mérési<br />
területek kijelölésére volt lehetőségünk. Az egyes négyzeteket 0,5x0,5 méteres raszterekre<br />
osztottuk, valamint hozzávetőlegesen fél méteres mélységig mértünk, ún. Schlumbergermódszerrel:<br />
ez a technika egy viszonylag gyors, a változatos felszínen jól alkalmazható, és<br />
megbízható eredményeket hozó mérést tesz lehetővé.<br />
A geofizikai vizsgálat során kilenc négyzet területén végeztünk mérést (4.25<br />
ábra): a III. számú épületet tekintettem mintaterületnek, amelynek segítségével<br />
összehasonlítottam a IV. és V. számú épületnél, a felső kemencéknél, és egy útszakasznál<br />
kapott eredményeket a biztos adatokkal. A III. számú épület területén három négyzetet<br />
jelöltünk: kettőt a felszínen és légi fényképeken is jól látható sekély árkok 416 felett, egyet<br />
pedig ezektől közvetlenül északra, ahol még kőtörmeléket észleltünk, de ez a rész már<br />
biztosan nem képezte az épület részét. Az árkoktól határolt szakaszon végzett mérést<br />
számos építési törmelék, a terepi adottságok, illetve a helyi gyomnövényzet (Verbascum<br />
speciosum, Rosa sp., stb.) erőteljesen megnehezítették. Ezek a felmérésen sötét, illetve kék<br />
foltokként jelentkeznek: a sötét négyzetek a kövek nagyobb nedvességtartalma miatt adott<br />
erősebb jelek, a kék foltok pedig a be nem mérhető raszterek ún. kivakítása miatt láthatóak.<br />
A vizsgálat során egymással párhuzamosan futó és egymásra merőleges falszakaszokra és<br />
414 Ld. 6.1 Függelék<br />
415 A mérésben az alábbi, Kertépítészeti Műemlékvédelem Szakirányos hallgatók vettek részt: Balatoni<br />
Bálint, Dancsuly Krisztina, Dücső Boglárka, Erdélyi Bernadett és Klagyivik Mária. További segítséget<br />
nyújtott Firnigl Dóra és Bálint Béla, aki a geodéziai felmérést is készítette. Munkájukért ezúton is hálás<br />
köszönettel tartozom.<br />
416 Ezek az árkok minden bizonnyal még a Rhé Gyula által végzett ásatásból maradtak ránk.<br />
76
a mellettük futó felszíni árkokra utaló elszíneződés jelentkezett: ezek tehát egyértelműen a<br />
III. számú épület északi falát, illetve a hozzá csatlakozó északkeleti saroktornyot mutatják.<br />
Az ezektől a négyzetektől északra felvett területen a mérés közben a négyzet déli<br />
szakaszán egyenletesen köves sávba ütköztünk, amely megnehezítette a mérést. Azonban<br />
az eredmény semmilyen karakteres elemet nem mutatott, a raszterek egyenetlen<br />
elszíneződése inkább a köves talajra mutat (4.26 ábra).<br />
A IV. és V. számú épület területe erőteljesen szétszántott, elszórtan több építési<br />
törmelék-folt is látható volt a felszínen, amelyek minden bizonnyal torzították a mérési<br />
eredményeket. Ezen a részen összesen négy négyzetet jelöltünk ki, amelyekben<br />
erőteljesebb sötét foltok jelentkeztek a vizsgálat során: ezek akár egy épülethez (Rhé Gyula<br />
felmérési rajza alapján inkább a IV. számmal jelzett fürdőhöz) is tartozhattak, ám nem<br />
olyan egyértelműen jelentkeztek, mint a III. számú épületnél nyert egyenes szürke sávok.<br />
Ennek oka egyértelműen a szántás miatt bekövetkezett dúlás, ezért túlságosan nagy a<br />
bizonytalansági tényező ahhoz, hogy ezt a területet egyértelműen az egyik épületként<br />
azonosíthassuk (4.27-4.29 ábra).<br />
A nagyméretű, négyszögletű kemencék teraszán is felvettünk egy négyzetet<br />
vizsgálat céljából, itt azonban nem vártam biztos eredményt: a <strong>római</strong> korban a földbe<br />
mélyítve megépített kemencék és a több évszázados pusztulási folyamatok miatt a<br />
maradványok feltehetően több mint egy méter mélységben lehetnek. A mérés<br />
eredményességét tovább nehezítette, hogy az I-III. épületek és a nagyobb kemencék<br />
teraszain már erőteljesebben jelentkezett a köves talaj, ami további torzítási tényezőt jelent<br />
a mérési eredmények kiértékelése során. Az általunk mért sötét, fekete folt is a fenti okok<br />
miatt minden bizonnyal eredmény nélkül zárja a vizsgálatot (4.30 ábra). Egy szintén 10x10<br />
méteres négyzetet jelöltünk ki a villagazdaságtól északra is, megközelítőleg 200 méter<br />
távolságban. Ez minden bizonnyal nem a Rhé Gyula által megjelölt <strong>római</strong> út vonala, ám<br />
közvetlenül a telep felé vezető bakhátas jellegű, hosszan elnyúló objektum. A mérési<br />
eredmények alapján azonban ezt egy kőzetkitüremkedésnek tekinthetjük (3.24, 3.25 és<br />
4.31 ábra).<br />
A geofizikai felméréseket geodéziai mérések is támogatják: felmértük a kilenc<br />
kijelölt négyzet sarokpontjait is 2008-ban. Ezt megelőzően 2006 telén és 2007 tavaszán<br />
végeztünk geodéziai felmérést, 417 amelynek során rögzítettük a terepen látható, különböző<br />
<strong>történeti</strong> korú objektumokat: így többek között a III. számú épület észlelhető maradványait<br />
(az árkokat és a kőtörmelékes foltokat), valamint a lövészárok nyomvonalát és az ennek<br />
417 A geodéziai felmérést Bálint Béla végezte.<br />
77
folytatásaként jelentkező katonai objektumokat (lőállások), amelyek még közvetlenül a<br />
villagazdaság mikrokörnyezetébe esnek.<br />
4.2.2 GEOFIZIKAI FELMÉRÉS BÁNTAPUSZTÁN<br />
A Balaton-felvidéki <strong>villák</strong>ra vonatkozó felméréseket 2009 novemberében és decemberében<br />
további helyszínekkel folytathattam. Előbb Szentkirályszabadja – Szobahely, majd Öskü –<br />
Bántapuszta 418 villáinál végeztünk kutatásokat. 419 Az ösküi mérést Csirke Orsolya régész<br />
kérésére a 2008. évi ásatás helyszíne mellett végeztük: nyolc darab 10x10 méteres<br />
négyzetet jelöltünk ki, amelyeket 0,5x0,5 méteres raszterekre osztva Schlumbergermódszerrel<br />
vizsgáltunk meg, nagyjából fél méteres mélységig (4.32 ábra).<br />
A terület déli határa jelenleg szántó művelés alatt áll, korábban pedig –<br />
Gyulafirátóthoz hasonlóan – katonai gyakorlótér húzódott a közelében (M58 ábra). A<br />
területet egyenletes, gyepes vegetáció fedte, néhány magas gyomnövénnyel (pl. a<br />
Verbascum speciosum itt is megtalálható), nyugati határán pedig nedvesebb terület<br />
húzódik. A felszínen nem észleltünk kőtörmeléket, a vizsgálat során semmilyen, épületre<br />
utaló anomália nem jelentkezett, azonban a 2008. évi kutatóárkok nyomvonalai jól<br />
láthatóan körvonalazódtak (4.33-4.35 ábra). A geofizikai mérést légi felvételek elemzése<br />
sajnos nem segíthette, hiszen az egy<strong>kori</strong> katonai terület miatt az archív, alacsony repülésű<br />
légi felvételek a nagymértékű kitakarások miatt nem értékelhetőek.<br />
4.2.3 A SZOBAHELYI VILLA GEOFIZIKAI FELMÉRÉSE<br />
Szentkirályszabadjától délnyugatra, a romkúti villagazdaságtól 4,5 km-re,<br />
Meggyespusztától délre fekszik Szobahely, 420 ahol már a 19. század második felében több<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> épület maradványait észlelték, az 1880-as években pedig a telek tulajdonosai<br />
418 Ld. 6.1 Függelék<br />
419 A méréseket az alábbi hallgatók végezték: Bodonovich Márta, Borsó Rita és Szatmári Réka, illetve Juhász<br />
Anett, Sáringer Anna. További segítséget nyújtott Klagyivik Mária, valamint Bálint Béla, aki a geodéziai<br />
felmérést végezte.<br />
420 MRT 2 44/7. lelőhely. A Szobahely név eredete a közép<strong>kori</strong> Zobaozov (Szobaaszó), azaz kemence szóból<br />
származhat: a középkorban minden bizonnyal <strong>római</strong> <strong>kori</strong> cserépégető kemencét ismerhettek itt, in: VERESS<br />
1998, pp. 9-19.<br />
78
egy nagy, vörös homokkő táblát ástak ki, amely alatt hamuval telt urnát, csontokat, pénzt<br />
és egy ezüstkorsót találtak. 421<br />
Rómer Flóris leírása szerint a Meggyespusztától délkeletre futó dűlőút két oldalán<br />
is <strong>római</strong> nyomok észlelhetőek, és az itt előkerült töredékekről és leletekről is írt:<br />
„Fölkerestem Véghelyi János asztalos mestert, kinek földjein – Szobahelynek nevezik e<br />
dülőt – a fürediekhez hasonló négy vörös kőoszlop találtatott. Megváltám muzeumunk<br />
számára, de nagyon fájlaltam, hogy az ugyanott talált vastag téglákat – melyeken, mint a<br />
találó mondá – irás is volt – és azon nagyobbszerű hamvvedret, mely nem régen töretett<br />
össze, meg nem kaphattam. Véghelyi vallomása szerént létezik valami 3□°-nyi boltozat is e<br />
tájon, melyet felbontaniok nem sikerült, minthogy a kőkeménységü ragasz minden kapának<br />
ellenállt – ha költséget sikerülend e célra gyüjtenem, róla tán idővel többet is fogok<br />
közölhetni.” 422 Rómer mindemellett <strong>római</strong> érmékről is említést tett. 423 Kuzsinszky Bálint a<br />
20. század elején egy <strong>római</strong> <strong>kori</strong> falszakaszt észlelt. 424<br />
A geofizikai mérést az 1990-ben telepített fenyvestől közvetlenül nyugatra<br />
végeztük, ahol a vizsgálathoz kilenc darab 10x10 méteres négyzetet jelöltünk ki, amelyeket<br />
0,5x0,5 méteres raszterekben, fél méteres mélységig, Schlumberger-módszerrel mértünk<br />
fel (4.36-4.40 ábra). A terület korábban szántó művelés alatt állt, ma legeltetésre<br />
használják. A sík, gyommentes vizsgálati területen egy sekély árok húzódik keresztül,<br />
amelyben építési törmelékek jelentkeztek. Az időjárás kedvezőtlen alakulása miatt csak<br />
egy keskeny területet tudtunk felmérni, amelyben egy északnyugat-délkeleti tengelyű,<br />
nagyméretű elszíneződés jelentkezett (4.41 ábra). Semmiképpen sem hagyható figyelmen<br />
kívül, hogy a terület egykor szántó művelés alatt állt, így elképzelhető, hogy ennek a<br />
hatásnak tartós megőrződéséről van itt szó, ám az észlelt elszíneződés megegyezik a légi<br />
felvételen látható L alakú objektummal. 425 A kedvező anomáliák miatt tehát mindenképpen<br />
számolhatunk ezen, illetve a környező területen épületek jelenlétével: a fenyvesben<br />
törmelékhalmok, a dűlőúton két párhuzamos, szintén északnyugat-délkeleti irányú köves<br />
sáv húzódik át, az úttól délre fekvő szántóban pedig tegula töredékek láthatóak (4.42 és<br />
4.43 ábra).<br />
A geofizikai mérések végzéséhez rendkívül fontosak a megfelelő környezeti körülmények:<br />
a nedves talaj az áram vezetéséhez elengedhetetlen, míg a visszahúzódó vegetáció azért<br />
fontos, hogy minél kevésbé akadályozza a mérés végrehajtását. Emellett azonban a helyi<br />
421 MRT 2, p. 190.<br />
422 RÓMER 1990, p. 190.<br />
423 RÓMER 1990, p. 190<br />
424 MRT 2, p. 190.<br />
425 Ld. 5.1 fejezet<br />
79
adottságok is erősen befolyásolhatják a mérést, amelyek közül a legjelentősebb a talaj<br />
minősége. Egyes esetekben több adottság is fennállhat egyszerre: a fentebb bemutatott<br />
Gyulafirátót és Öskü esetén mérési területenként változtak a körülmények a száraz, köves<br />
talajtól a frissen szántott területen át a forrásokhoz közeli nedves zónákig, míg<br />
Szentkirályszabadján egyenletes volt a felszín.<br />
Az általam vizsgált <strong>villák</strong> felméréseinek segítségével kiszűrhetővé váltak a<br />
különböző eljárások közül a leginkább alkalmazható mérési metódusok, amelyek nagyban<br />
függenek az említett környezeti adottságoktól. Így információt nyerhetünk többek között<br />
arról is, hogy mely területeket tartották leginkább letelepedésre alkalmasnak a <strong>római</strong>ak: a<br />
források közelsége, a közel sík terület határozta meg a helyszínt. Ezek a <strong>villák</strong> napjainkban<br />
főként külterületen, többnyire szántó művelés alatt álló területeken fekszenek, így kiváló<br />
alanyai a roncsolásmentes vizsgálatoknak.<br />
4.3 TÉRINFORMATIKAI VIZSGÁLATOK<br />
Térinformatikai elemzéseim célja a Balaton északi partjának terepmodelljén keresztül<br />
megvizsgálni a <strong>római</strong> <strong>kori</strong>, a Magyarország Régészeti Topográfiájának köteteiben (a<br />
továbbiakban MRT) és más vonatkozó régészeti irodalmakban és anyagokban villának,<br />
illetve telepnek tulajdonított lelőhelyek lokális környezeti jellemzőit. A lelőhelyeket Arc<br />
GIS 9.3 és Erdas Imagine 8.7 szoftverek felhasználásával térinformatikai elemzés alá<br />
vetettem, amelyeket pontokként jelenítettem meg: mivel a Balaton-felvidéken zömmel<br />
középbirtokokkal számolhatunk, az átlagosan három-négy hektár területű<br />
birtokközpontoknak és 20-125 hektáros birtoktestjeiknek mint feltételezett lelőhelyeknek a<br />
középpontját igyekeztem megfogni. Koordinátájukat terepbejárás alkalmával kézi GPS<br />
készülékkel vagy a geodéziai felméréseken használt totális állomás alkalmazásával, illetve<br />
a régészeti irodalmaknak a mai térképekkel és légi felvételekkel történő egybevetésének<br />
segítségével határoztam meg. A vizsgálat tárgya alá esik többek között a lelőhelyek<br />
lejtőkategóriájának, kitettségének, tengerszint feletti magasságának, továbbá a Balatontól<br />
és a forrásoktól, 426 illetve egymástól való távolságának és sűrűségének meghatározása.<br />
426 A vízrajzi adottságok és összefüggések bemutatását ld. a 3.1 fejezetben.<br />
80
Első lépésként az általam meghatározott koordináták szerinti információkat<br />
gyűjtöttem össze és elemeztem, majd elkülönítettem a villagazdaságokra és a telepekre<br />
vonatkozó adatokat. Ezután összegyűjtöttem a <strong>villák</strong> jellemző, elsősorban topográfiai<br />
adatait, és megvizsgáltam, a telepek között mindezek a vonások mennyire érvényesülnek.<br />
Ezeket összevetve a sűrűségi-távolsági adatokkal kiderülhet, hogy egyes telepek a közeli<br />
<strong>villák</strong>at szolgálták ki, azaz a <strong>villák</strong>hoz tartozó földeken gazdálkodó bérlők lakták. 427<br />
A pontok köré ezután 500 és 1000 méter sugarú körökkel puffert képeztem, azaz<br />
ez kb. 78,5, illetve 314 hektárnyi részletes elemzést kínáló területet jelent: előbbi biztosítja<br />
a Balaton környéki <strong>villák</strong>hoz tartozó jellemző birtoktestek, azaz a középbirtokok<br />
vizsgálatát, utóbbi pedig lehetőséget ad az összefüggőnek tekinthető lelőhelyek<br />
környezetének, illetve az egyes nagybirtokok természeti adottságainak átfogó vizsgálatára.<br />
Ezek méretének meghatározását két tényező indokolta: ez egyrészt magában foglalja a<br />
birtokközpontokat és a környező, művelésbe vehető területeket is. Másrészt a DDM-100<br />
terepi adatbázist használtam, amelynek raszterei 100x100 méteresek. A pufferek<br />
képzésével célom a lelőhelyek szűk és tágabb környezetének vizsgálata, területarányos<br />
adatok nyerésével: a puffereket összemetszettem a lejtőkategória és kitettség vektorizált<br />
térképeivel, amelyeket a DDM modellből generáltam. Az adatokat összevetettem<br />
egymással, majd táblázatos formában jelenítettem meg.<br />
A kapott környezeti adatokat vizsgálati kategóriánként is összevetettem, hogy az<br />
összefüggésekről (pl. lejtő és kitettség viszonya, vagy a fennállási idő és tengerszint feletti<br />
magasság kapcsolata) is információkat nyerjek. Végeredményben azt vártam, hogy<br />
kiderülhet, mely domborzati viszonyokat részesítették előnyben a <strong>római</strong>ak<br />
villagazdaságok, birtokok telepítésekor a Balaton-felvidéken, milyen művelési ágra<br />
legalkalmasabbak ezek a területek, valamint az eddig szórványosan előkerült<br />
mezőgazdasági leletek mennyire állnak mindezzel összhangban. Továbbá a térinformatikai<br />
szoftverek segítségével készített ún. prediktív modellen keresztül megvizsgáltam,<br />
található-e még olyan pont a Balaton-felvidéken, ahol ezek az ideálisnak tekinthető területi<br />
jellemzők adottak, ám a régészeti irodalmak mégsem említik ezeket <strong>római</strong> <strong>kori</strong> villaként<br />
vagy telepként.<br />
Mintavételi alapnak a napjainkig feltárt 27 lelőhely környezeti jellemzőit<br />
tekintettem. Ehhez viszonyítottam a vizsgálati területre eső az MRT által említett további<br />
közel 160 db lelőhelyet (4.44 és 4.45 ábra). A lelőhelyek legnagyobb része az MRT 2<br />
427 Ld. GABLER 2003b, p. 241., illetve 3.2 fejezet.<br />
81
kötetében jelenik meg, itt több villát említenek, míg az MRT 1 kötetében kevesebb,<br />
nagyjából harmadannyi lelőhelyen több telepet említenek (4.2 diagram). 428<br />
4.2 diagram: A lelőhelyek megoszlása a Magyarország Régészeti Topográfiája köteteiben<br />
(*sötétzöld színnel a <strong>villák</strong>at, míg világoszölddel a telepeket jelöltem)<br />
E feltűnő eltérésre az adhat magyarázatot, hogy egyrészt a változatos környezeti viszonyok<br />
miatt – hiszen a Badacsony, Szigliget környékének mocsarasabb területei kevésbé<br />
alkalmasak a megtelepedésre, míg a Bakony, Keleti-Bakony, Déli-Bakony vonulatai<br />
lényegesen ideálisabbak erre, a talaj minősége a műveléshez is megfelelőbb lehet – a<br />
Balaton keleti-délkeleti részén sűrűbb megtelepedéssel számolhatunk. Másrészt a Balaton<br />
északi partjának nyugati, illetve keleti szakaszát felvonultató művekben erőteljes<br />
különbség mutatkozik meg a villa fogalmának alkalmazásakor is, ennek oka lehet, hogy az<br />
MRT 1 úttörő kötete korábban készült, vagy pedig valóban más jellegű megtelepedéssel,<br />
más adottságokkal számolhatunk. 429<br />
A 189 lelőhelyből 88-at villának, 101-et pedig telepnek tekintenek, amelyek<br />
közül több összetartozó lehetett (pl. a fentebb már bemutatott ösküi villagazdaságok),<br />
három objektum pontos helye pedig nem lokalizálható (ezeket a többnyire 19-20. századi<br />
leírásokban szereplő lelőhelyeket az 1960-as évekbeli, MRT-hez kapcsolódó<br />
terepbejárások már nem tudták lokalizálni, vagy azok valószínűleg más lelőhelyek részét<br />
képezték). Az általam vizsgált lelőhelyeknek alig 14 %-án történt feltárás, a többi<br />
lelőhelyet építési törmelékek, vagy csupán cserépmaradványok alapján határozták meg<br />
villaként, illetve többnyire egyéb telepként.<br />
Az adatbázis alapját a HM Térképészeti Közhasznú Nonprofit Kft. 1:25.000-es<br />
méretarányú, Gauss-Krüger vetületű katonai topográfiai térképei (vizsgálati területemet kb.<br />
25 darab szelvénye fedi le), a Földmérési és Távérzékelési Intézet 1:10.000-es<br />
méretarányú, EOV vetületű topográfiai térképei (vizsgálati területemet kb. 70 darab<br />
428 A legtöbb lelőhelyet az MRT készítésénél zajlott terepbejárások alkalmával határozták meg, én is ezt<br />
vettem alapul, a többi régészeti irodalom összehangolásával. Az MRT 1 a Zánkától nyugatra eső sávban<br />
tárgyalja a napjaink településein fellelhető lelőhelyeket, míg az MRT 2 ettől keletre mutatja be Veszprém<br />
megyét. A két kötet eltérő fogalomhasználata a lelőhelyek megoszlásában is megnyilvánul, ezt mutatja be<br />
a 4.2 diagram.<br />
429 Az eltérés oka lehet a föld ára, illetve a fenékpusztai erőd jelenléte is, ld. GABLER 1994a, pp. 150-151.<br />
82
szelvénye fedi le) és a DDM-100 száz méter rácstávolságú raszteres állomány képezte.<br />
Geológiai fedvényként a Magyar Állami Földtani Intézet geológiai szelvényeit (a Balatonfelvidék<br />
földtanára vonatkozó 1:50.000 térképével, 430 valamint a Magyarország genetikus<br />
talajtérképe című kötet térképlapját 431 ) használtam. Mindemellett a régészeti anyagokat, az<br />
MRT köteteiben közölt térképvázlatokat, illetve <strong>történeti</strong> térképeket is elemeztem (a 189<br />
lelőhelyre vonatkozó részletes adatokat ld. a 4. és 5. Függelék összefoglaló táblázataiban).<br />
4.3.1 FENNÁLLÁSI IDŐ<br />
A villagazdaságok és telepek tényleges fennállási ideje a legtöbb esetben, különösen a<br />
csupán a régészek bejárása során lokalizált lelőhelyek esetén, pontosan nem<br />
meghatározható, itt az esetlegesen előkerülő leletek (pl. érmek, edénytöredékek) korára<br />
hagyatkozhattam: a vizsgálatomban a fennállási idő tehát azt mutatja, hogy a leletek<br />
alapján az adott lelőhely az adott évszázadban bizonyosan fennállt, az adatok azonban<br />
leletek hiányában nem pontosíthatóak (1.16 és 4.46-4.49 ábra). 432<br />
Célom az ismert leletek, épületek korának összegyűjtése volt, amely jól<br />
reprezentálja az 1. századi korai, megtelepedési időszakot a provincia életében: itt csak<br />
kevés teleppel, illetve veteránvillával (pl. Gyulafirátót) találkozunk, ezek is inkább a<br />
század második felére keltezhetőek. 433 Az 1. századi ismert villagazdaságok kis száma<br />
valószínűleg a korai kőépítkezések hiányának is betudható. 434 A romanizálódás 2. századi<br />
fellendülésével és a 3. századi viszonylagos gazdasági felvirágzás idején megugranak a<br />
leletek. Szintén sok lelet került elő a viharossá váló 4. századdal kapcsolatban is, amikor a<br />
barbár betörések elől gyakran rejtettek el értéktárgyakat, többek között érmeket. A<br />
régészeti feltárásokból ismert balácai, gyulafirátóti, örvényesi és szentkirályszabadjai<br />
épületeket többször is bővítették, átépítették: 435 e hosszú életű villagazdaságok gazdag, jól<br />
datálható leletanyaggal bírnak. 436 Az alábbi táblázat és grafikonok nem a lelőhelyek valós<br />
számát mutatják, hanem az adott évszázadban – a leletek tanúsága szerint – a fennállt<br />
<strong>villák</strong> és telepek mennyiségét érzékeltetik (4.1 táblázat, 4.3 és 4.4 diagram).<br />
430<br />
BUDAI 1999<br />
431<br />
STEFANOVITS 1961, p. 14.<br />
432<br />
A fennállási idő és a környezeti adatok összefüggésének egyik legfontosabb eleme a Balaton vízszintjének<br />
meghatározása, amelyet a 3.1 fejezetben mutattam be.<br />
433<br />
Erről ld. GABLER 1994a, p. 149. is<br />
434<br />
Erről ld. GABLER 1994a, p. 151. is<br />
435<br />
Ezek közül feltehetően a balácai a legkorábbi, in: PALÁGYI 2003a, p. 241.<br />
436 DAX 1985, p. 31.<br />
83
4.1 táblázat: A vizsgált lelőhelyek fennállási ideje<br />
4.3 diagram: A vizsgált lelőhelyek fennállási ideje<br />
4.4 diagram: A feltárt lelőhelyek fennállási ideje<br />
A meghatározható fennállási idejű lelőhelyek száma ugyan a <strong>villák</strong>ként definiált<br />
lelőhelyeknél magasabb, de az arány a telepek és <strong>villák</strong> esetén közel azonos képet mutat:<br />
az 1. században a megtelepedés aránya alacsony (ezek a lelőhelyek zömmel a Veszprém-<br />
Nagyvázsony-Tapolca irányában haladó jelentős főútvonal mentén, tehát a Bakony<br />
magasabb régióiban alakultak ki, és ennek az útnak az Aquincum-Sopianae útvonallal<br />
metsződő csomópontjánál, valamint Fenékpusztánál, a Sopianae felé vezető Balatoni<br />
átkelőnél, ld. 1.10 és 1.16 ábra), a 2-4. században emelkedő képet mutat, ez minden<br />
bizonnyal a 2. század végén bekövetkezett germán pusztítást követő újjáépítésekkel, 437<br />
illetve a severusi konjunktúra a Balaton környékére gyakorolt közvetett hatásával is<br />
összefüggésbe hozható, míg az 5. századra újra szórványossá válik. 438 Azonban a<br />
437 FITZ 2003, p. 207.<br />
438 Ld. még MÓCSY 1990, p. 233.<br />
84
lelőhelyek zöme ismeretlen időszakban állt fenn, különösen a telepek korának<br />
meghatározásakor ütköztek nehézségekbe a régészek.<br />
4.3.2 TENGERSZINT FELETTI MAGASSÁG<br />
A domborzati adottságok elemzésének legfontosabb tárgyait, környezeti elemeit a<br />
tengerszint feletti magasság, a lejtőszög és a kitettség vizsgálata képezik. A Balaton északi<br />
partjának tengerszint feletti magassága a tó vízszintjének 104,5 méteres Balti-tenger feletti<br />
magasságától a Bakony vonulatainak 400 m feletti magasságáig húzódik (4.50 ábra). A<br />
koordinátáival meghatározott lelőhelyek és környezetük magassági adatait a topográfiai<br />
térképekről olvastam le, a térinformatikai programokkal ellenőriztem, majd középértéket<br />
számoltam: ezek eloszlását mutatja az alábbi táblázat és a grafikonok (4.2 táblázat, 4.5 és<br />
4.6 diagram). 439<br />
4.2 táblázat: A vizsgált lelőhelyek tengerszint feletti magassága<br />
439 Az általam vizsgált lelőhelyek környezeti adatainak összefoglaló táblázatát ld. az 5. Függelékben.<br />
85
4.5 diagram: A vizsgált lelőhelyek tengerszint feletti magassága<br />
4.6 diagram: A feltárt lelőhelyek tengerszint feletti magassága<br />
A kapott eredmények alapján az általam vizsgált lelőhelyek száma 175 méteres tengerszint<br />
feletti magasságtól radikálisan csökken, a legmagasabb tartományokban már csak<br />
szórványosan jelennek meg, 400 méter felett pedig már egyet sem találunk, 440 amely a<br />
meredekebb lejtőviszonyokkal és az erdősültséggel is összefüggésben áll. A lelőhelyek<br />
több mint fele 150 méteres magasság alatt (5.1 ábra), ezen belül az összes lelőhely<br />
csaknem egyharmada pedig az általam kijelölt legalacsonyabb, 104,5-125 méteres<br />
magasságú, azaz a 20 méterrel a Balaton vízszintje fölé magasodó régióban található,<br />
amelyet ezért részletesebben, öt méteres tartományokra tagoltan is bemutatok (4.3 táblázat,<br />
4.7 és 4.8 diagram).<br />
440<br />
Ezt a sajátosságot más provinciában is megtaláljuk: a Dacia északi részén jelentkező hasonló jelenségről<br />
ld. WANNER 2010, p. 151.<br />
86
4.3 táblázat: A vizsgált lelőhelyek tengerszint feletti magassága a legalacsonyabban fekvő<br />
tartományban<br />
4.7 diagram: A vizsgált lelőhelyek tengerszint feletti magassága a legalacsonyabban fekvő<br />
tartományban<br />
4.8 diagram: A feltárt lelőhelyek tengerszint feletti magassága a legalacsonyabban fekvő<br />
tartományban<br />
A legalsó régiókban fekvő 56 darab lelőhely – különösképpen a telepek – eloszlása tehát<br />
viszonylag egyenletes, azonban feltűnő, hogy a korábban bemutatott feltárt lelőhelyek<br />
közel harmada közvetlenül a Balaton partvonala és 110 méteres B. f. magasság között<br />
fekszik. E lelőhelyek fennállása legnagyobb részt a késő <strong>római</strong> korra keltezhető (ld. 3.2<br />
táblázat). Szembetűnő a feltárt telepek hiánya 110-125 méteres magasságon<br />
4.3.3 LEJTŐKATEGÓRIA<br />
A lelőhelyek lejtőszögét három lépésben elemeztem. Első lépésben a koordinátájával<br />
meghatározott <strong>villák</strong> és telepek pontszerű adatait elemeztem (4.4 táblázat, 4.9 és 4.10<br />
diagram). A kutatás céljára lehatárolt terület dombvidéki táj, azonban a vizsgált lelőhelyek<br />
szembetűnően a sík és enyhén lejtős területeken helyezkednek el, a hegyek lábánál és a<br />
87
völgyekben, a meredekebb területek közelében pedig teljességgel hiányoznak: mindez a<br />
birtokközpontok környezetében zajló szántóföldi műveléssel függ össze. Nagy kiterjedésű<br />
sík területek elsősorban a Balaton partjánál, illetve a Keszthelyi-hegység környezetében<br />
találhatóak (4.51 ábra).<br />
4.4 táblázat: A vizsgált lelőhelyek lejtőkategóriája<br />
4.9 diagram: A vizsgált lelőhelyek lejtőkategóriája<br />
4.10 diagram: A feltárt lelőhelyek lejtőkategóriája<br />
Második lépésben a lelőhelyek környezetének elemzéshez a középpontok köré 500 méter<br />
sugarú puffert képeztem. A puffer területén megjelenő lejtőszögek százalékos eloszlását<br />
vizsgáltam meg, az alábbi táblázatokban pedig legnagyobb arányban megjelenő<br />
lejtőkategóriákat jelenítettem meg (4.5 és 4.6 táblázat). A lelőhelyek legnagyobb részének<br />
500 méteres környezetében tehát sík, illetve enyhén lejtős területek találhatóak. Ezen belül<br />
szembetűnő, hogy mind az általam vizsgált lelőhelyek, mind pedig a feltárt<br />
villagazdaságok és telepek több mint negyedének teljes környezetében 0-5 %-os lejtéssel<br />
találkozunk.<br />
88
4.5 táblázat: A lelőhelyek 500 méteres pufferzónáiban legnagyobb arányban megtalálható<br />
lejtőkategóriák megoszlása<br />
4.6 táblázat: A feltárt lelőhelyek 500 méteres pufferzónáiban legnagyobb arányban megtalálható<br />
lejtőkategóriák megoszlása<br />
Ezek alapján – a kategóriák eloszlásának érzékeltetéséhez – a teljes pufferzónáknak<br />
súlyozott pontértékeket adtam, ahol a 0-5 % lejtőjű területeknek 10, az 5-12 %-os lejtésű<br />
területeknek 5, míg a 12 %-nál nagyobb lejtésű területeknek 1 pontot adtam (így az<br />
előbbiekben említett, teljes mértékben sík lejtővel övezett lelőhelyek 1000 pontot kaptak).<br />
Ez alapján tehát minél kisebb az érték, annál tagoltabb a felszín a lelőhely puffer<br />
zónájában, ezt mutatja az alábbi táblázat (ld. 4.7 táblázat):<br />
89
4.7 táblázat: A lelőhelyek 500 méteres pufferzónáiban megtalálható lejtőkategóriák súlyozott<br />
eloszlása<br />
Harmadik lépésben – a tágabb környezet elemzéséhez – 1000 méteres puffert rajzoltam a<br />
pontok köré, amelynek eredményeként változatosabb megoszlást találunk, már az enyhén<br />
lejtős területek is megjelennek (4.8 és 4.9 táblázat). Itt a teljes mértékben sík lejtőjű<br />
területtel övezett lelőhelyek száma is radikálisan csökkent, mindössze 21 db, általam<br />
vizsgált <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települési forma esetében (azaz az előbbiekben bemutatott 500 méteres<br />
pufferképzésnél megjelenő lelőhelyek kevesebb mint felénél), és ugyanezt a jelenséget<br />
észlelhetjük a feltárt lelőhelyek esetében is.<br />
4.8 táblázat: A lelőhelyek 1000 méteres pufferzónáiban legnagyobb arányban megtalálható<br />
lejtőkategóriák megoszlása<br />
90
4.9 táblázat: A feltárt lelőhelyek 1000 méteres pufferzónáiban legnagyobb arányban<br />
megtalálható lejtőkategóriák megoszlása<br />
A lelőhelyek legnagyobb részének 1000 méteres környezetében is sík, illetve enyhén lejtős<br />
területek találhatóak. Ezek alapján – az 500 méteres puffereléshez hasonlóan – a tágabban<br />
vizsgált zónának is súlyozott pontértékeket adtam, ahol a 0-5 % lejtőjű területeknek itt is<br />
10, az 5-12 %-os lejtésű területeknek 5, míg a 12 %-nál nagyobb lejtésű területeknek 1<br />
pontot adtam. Ennek értelmében tehát ismét minél kisebb az érték, annál tagoltabb a<br />
felszín a lelőhely puffer zónájában, ezt mutatja az alábbi táblázat (ld. 4.10 táblázat).<br />
4.10 táblázat: A lelőhelyek 1000 méteres pufferzónáiban megtalálható lejtőkategóriák súlyozott<br />
eloszlása<br />
A lejtőkategóriák a mezőgazdasági művelési formákra is hatással vannak. A későbbiekben<br />
összevetem a hasznosítási módokat igénylő lejtőszögeket a mezőgazdasági vonatkozású<br />
leletekkel és az archaeobotanikai vizsgálatok adataival. Földművelés zömmel 0-12 %-os<br />
lejtésű területen zajlik, a közepes lejtésű zónák leginkább szántónak és ültetvénynek,<br />
91
teraszozással 12%-nál szőlő, 17%-nál pedig gyümölcsös telepítésére alkalmasak (4.52 ábra<br />
és 4.11 táblázat).<br />
4.3.4 KITETTSÉG<br />
4.11 táblázat: A lejtőkategóriák és a művelési formák kapcsolata<br />
A kitettségi adatokat a lejtőszögekhez hasonlóan három lépésben – pontszerűen, 500<br />
méteres, illetve 1000 méteres pufferrel – vizsgáltam meg. A Balaton északkelet-délnyugati<br />
irányban terül el (4.53 ábra), és legnagyobb arányban sík, illetve enyhén lejtős területek<br />
övezik. A vizsgált területen a pontszerű analízisnél szembetűnő a délkeleti kitettség<br />
gya<strong>kori</strong>sága (az összes vizsgált települési forma negyede, míg a feltárt lelőhelyek fele ezen<br />
a kitettségen található), amely mind a sík, mind pedig a közepes lejtésű területeken is<br />
érvényesül (4.12 táblázat, 4.11 és 4.12 diagram).<br />
4.12 táblázat: A vizsgált lelőhelyek kitettsége<br />
92
4.11 diagram: A vizsgált lelőhelyek kitettsége<br />
4.12 diagram: A feltárt lelőhelyek kitettsége<br />
Második lépésben 500 méteres puffert képeztem, ahol a kitettségek százalékos eloszlását<br />
vizsgáltam, kiemelve a legnagyobb arányban megjelenő kategóriát (ld. 4.13 és 4. 14<br />
táblázat). A pontszerű analízis eredményeihez hasonlóan itt is a délkeleti kitettség jelenik<br />
meg legnagyobb mennyiségben (az összes lelőhely 21 %-a, míg a feltárt lelőhelyek<br />
ismételten csaknem fele esetében).<br />
Mindössze egy villa, illetve egy telep esetében találunk a pufferzónában csaknem<br />
100 %-ban azonos kitettségű területeket, a többi lelőhely ennél tagoltabb: összességében a<br />
lelőhelyek több mint harmadában látunk egy-egy kategóriát 50 %-nál nagyobb arányban, a<br />
lelőhelyek közel kétharmadán azonban nincsenek kiugró kitettségek. A feltárt objektumok<br />
pufferzónáinak esetében is ezt az arányt észleljük.<br />
Kimagasló érték az összes vizsgált lelőhelynél keleti kitettség mellett jelentkezik<br />
(13 db), amely azonban mindössze 31-40 %-ban van jelen legnagyobb arányban. Ennél<br />
tehát jelentősebb az a tíz lelőhely, amelyek délkeleti kitettsége 61-70 %-os arányban<br />
tapasztalható. A feltárt <strong>villák</strong> és telepek esetében kiugró érték nem mutatkozik, csupán<br />
délkeleti kitettség mellett találunk koncentráltabban lelőhelyeket (5 db, a 31-40 %-os<br />
kategóriában).<br />
93
4.13 táblázat: A lelőhelyek 500 méteres pufferzónáiban legnagyobb arányban megtalálható<br />
kitettségek megoszlása<br />
4.14 táblázat: A feltárt lelőhelyek 500 méteres pufferzónáiban legnagyobb arányban megtalálható<br />
kitettségek megoszlása<br />
Harmadik lépésként az 1000 méteres puffer képzését és elemzését végeztem el. Azoknál a<br />
lelőhelyeknél, ahol magas a kitettség nélküli kategória aránya, a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települések a<br />
Balaton-partjának közelében létesültek. A legtöbb lelőhelyet és tágabb környezetét<br />
pufferzónájával – az 500 méteres puffer értékeihez hasonlóan – keleti, délkeleti, illetve déli<br />
kitettség mellett találjuk.<br />
1000 méteres puffer esetében nem észlelhetünk olyan lelőhelyet, amelynek<br />
zónájában csaknem 100 %-ban azonos kitettség jelentkezne. Feltűnő, hogy a kitettség<br />
94
kategóriái nem mutatkoznak kimagaslóan, azaz az összes vizsgált lelőhelynek mindössze<br />
10 %-nál látható egy-egy kategória 50 %-nál nagyobb arányban. Feltárt lelőhelyek<br />
esetében ez az érték magasabb, csupán egyetlen villánál jelentkezik 50 %-nál nagyobb<br />
arányban a délkeleti kitettség..<br />
Kiugró értéket is ezért 50 %-nál kisebb arányban észlelünk: a 31-40 %-os<br />
mennyiségben jelentkező keleti, illetve délkeleti és déli kitettség mellett fekszik a vizsgált<br />
lelőhelyek csaknem ötöde. Feltárt <strong>villák</strong> és telepek esetében ezúttal sem jelentkeztek<br />
kiugró értékek.<br />
4.15 táblázat: A lelőhelyek 1000 méteres pufferzónáiban legnagyobb arányban megtalálható<br />
kitettségek megoszlása<br />
4.16 táblázat: A feltárt lelőhelyek 1000 méteres pufferzónáiban legnagyobb arányban<br />
megtalálható kitettségek megoszlása<br />
95
Mint azt már korábban említettem, a provincia elsősorban katonai szempontból volt<br />
lényeges a birodalom számára, az erőket a dunai limes védelmére koncentrálták. A <strong>villák</strong><br />
és a telepek elsősorban mezőgazdasági művelésből, illetve lokális szintű kézműves iparból<br />
éltek. A lejtőkategória mellett a kitettség is jelentős hatással van a mezőgazdasági művelési<br />
formákra, amelyet majd a későbbiekben mutatok be.<br />
4.3.5 GEOLÓGIA ÉS TALAJTÍPUS<br />
A <strong>római</strong>ak villagazdaságaik telepítésénél különösen kedvelték a jó adottságú, termékeny<br />
talajú területeket, ahol nagy haszonnal termelhettek, 441 hiszen a mezőgazdasági<br />
tevékenység végzésének alapfeltétele a megfelelő, művelésre alkalmas talaj: a bajor<br />
településrégészet kutatásai alapján 442 a <strong>római</strong>ak tudatosan a legjobb termőterületekre<br />
telepedtek (elsősorban löszön, barna erdőtalajon találhatóak meg településeik,<br />
Somogyjád, 443 de az általam vizsgált Balaton-felvidék példája is ezt mutatja), és a<br />
terméketlen homokos területeket nem népesítették be.<br />
A Balaton-felvidék termékeny talajai kiváló alapot nyújtottak a mezőgazdasági<br />
termeléshez (ld. 4.17 táblázat, valamint 4.54-4.57 ábra). 444 Az általam vizsgált terület 30<br />
%-án, azaz csaknem 70.000 hektárnyi területen Ramann-féle barna erdőtalaj található: az<br />
összes vizsgált lelőhely fele, illetve a feltárt <strong>villák</strong> és telepek 63 %-a ezen a talajon épült<br />
fel. Arányaiban ezt követi a rendzina, illetve a podzolos barna erdőtalaj, amelyek közel<br />
50.000 és 60.000 hektárnyi területet borítanak, és amelyeken együttvéve – mind az összes,<br />
mind pedig a feltárt objektumok esetében – a lelőhelyek közel negyede létesült. 10-15.000<br />
hektárnyi területen találunk jó tápanyaggazdálkodású, humuszos, vízhatás alatt álló<br />
területen képződött réti csernozjom talajt, illetve síkláptalajt, amelyeken együttvéve a<br />
lelőhelyek alig több mint 13 %-a jött létre. A vizsgált területemnek elhanyagolható részét,<br />
együttesen mindössze 2,3 %-át borítja kedvezőtlen adottságú erubáz talaj, a vizsgálati<br />
területem északnyugati szélén megjelenő, <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települési formával nem rendelkező<br />
csernozjom barna erdőtalaj, illetve réti talaj, amelynek – nagymértékű vízborítottsága<br />
révén – sajátossága, hogy csak szárazabb években képes jó termést hozni.<br />
441 BÍRÓ 1999<br />
442 Ld. BENDER 1994, p. 275.<br />
443 HORVÁTH 2006, p. 3.<br />
444 Ld. SZILASSI 2010, pp. 63-68.<br />
96
4.17 táblázat: A Balaton-felvidéken megtalálható talajtípusok és a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települési formák<br />
viszonya<br />
A négy, csaknem teljes kiterjedésében ismert villagazdaságnál is a viszonylag kedvező<br />
adottságok kihasználására irányuló törekvést tapasztaljuk: Szentkirályszabadja Ramannféle<br />
barna erdőtalajon fekszik, amely erőteljes agyagosodás nyomán alakul ki. Gyulafirátót<br />
és Örvényes villái ezzel szemben sekély termőrétegű és köves rendzina talajon épült,<br />
amely kevés vizet képes tárolni. A legnagyobb villa, Baláca pedig kedvezőtlen víz- és<br />
tápanyaggazdálkodású, agyagosodó podzolos barna erdőtalaj felett jött létre, azonban nem<br />
téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy – ahogy azt korábban ismertettem – a<br />
villagazdaság környéke vízforrásokban gazdag, így megtelepedésre és mezőgazdasági<br />
művelésre is alkalmas.<br />
97
5. ELEMZÉSEK, REKONSTRUKCIÓK, MODELLEK<br />
Kutatásom végső lépéseként a lelőhelyekre vonatkozó terepi és térinformatikai adatok<br />
összevetését végeztem el. Ezeket a mikrokörnyezeti információkat végül tágabb<br />
kontextusba helyeztem, és a legnagyobb arányban jelenlévő környezeti jellemzők<br />
összegzésének segítségével megalkothattam a Balaton-felvidéki <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települési<br />
formák prediktív modelljét.<br />
5.1 ELEMZÉSEK, A VILLÁK ÉS TELEPEK TELEPÍTŐ TÉNYEZŐINEK<br />
ÖSSZEVETÉSE<br />
A térinformatikai elemzésekből nyert adatok együttes elemzésével összefüggéseiben<br />
vizsgálhatóak a villagazdaságok, telepek és környezetük elsősorban domborzati<br />
összetevői. 445 Ezen vizsgálatokból újabb következtetések vonhatóak le, amelyek<br />
megalapozzák a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> <strong>történeti</strong> táj modelljének elkészítését. Az alábbiakban ezeket az<br />
elemzéseket mutatom be.<br />
5.1.1 A TENGERSZINT FELETTI MAGASSÁG ÉS LEJTŐKATEGÓRIA ÖSSZEVETÉSE<br />
Amint azt a korábbiakban bemutattam, a legtöbb vizsgálat alá vont lelőhely a Balaton<br />
partjához közel eső magassági tartományban és sík területen található. E két tényező<br />
együttes vizsgálatával tovább árnyalható a kép: a lelőhelyek több mint egynegyede fekszik<br />
125 méteres magasságú sík területen. A lelőhelyek száma a parttól távolodva, a magasabb<br />
régiókban fokozatosan csökken, újabb kismértékű kiugrással csupán 325 méter felett<br />
találkozunk (5.1 táblázat és 5.1 diagram). Enyhén lejtős területeken is a 175 méter<br />
magasságú régióban létesült több lelőhely, ennél magasabban, illetve nagyobb lejtés<br />
mellett a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települési formák mennyisége elenyésző.<br />
445<br />
A tengerszint feletti magasság és a fennállási idő összevetését a Balaton vízszintjének meghatározásához,<br />
a 3.1 fejezetben végeztem el.<br />
98
5.1 táblázat: A tengerszint feletti magasság és a lejtőkategória kapcsolata<br />
5.1 diagram: A tengerszint feletti magasság és a lejtőkategória kapcsolata<br />
A feltárt lelőhelyekre vonatkoztatva ugyanez a jelenség olvasható le az alábbi táblázatból:<br />
a legtöbb települési forma az alsó magassági tartomány sík területein jelenik meg (ezen<br />
belül a legtöbb lelőhely, a <strong>villák</strong> és telepek közel 40 %-a 125 méteres magasság alatt<br />
létesült), míg efölött csak szórványosan jelentkeznek (5.2 táblázat és 5.2 diagram).<br />
5.2 táblázat: A tengerszint feletti magasság és a lejtőkategória kapcsolata a feltárt lelőhelyek<br />
esetében<br />
99
5.2 diagram: A tengerszint feletti magasság és a lejtőkategória kapcsolata a feltárt lelőhelyek<br />
esetében<br />
Az elemzést 500 méteres pufferzóna képzésével is elvégeztem: a környezeti magasságok<br />
középértékét a pufferelt területen legnagyobb arányban megtalálható lejtőkategóriával<br />
vetettem össze (ezt mutatja az 5.3 és 5.4 táblázat). A lelőhelyek a pontszerű vizsgálathoz<br />
hasonlóan oszlanak meg: a <strong>villák</strong> és telepek közel 60 %-a, a feltárt lelőhelyeknek pedig<br />
csaknem háromnegyede a Balaton szintje és 175 méter közötti magasságú, sík területen<br />
létesült. Enyhén lejtős területen nem találkozunk kiugró értékkel, a lelőhelyek megoszlása<br />
egyenletes.<br />
5.3 táblázat: A tengerszint feletti magasság és lejtőkategória kapcsolata 500 méteres puffer esetén<br />
100
5.4 táblázat: A feltárt lelőhelyek tengerszint feletti magasságának és lejtőkategóriájának<br />
kapcsolata 500 méteres puffer esetén<br />
Az elemzést tágabb környezetben, 1000 méter sugarú pufferzónát képezve is elvégeztem,<br />
az 500 méteres pufferzónához hasonlóan a magassági középértékeket a puffer területén<br />
legnagyobb arányban megtalálható lejtőkategória összevetésével (ld. 5.5 és 5.6 táblázat).<br />
Az értékek az előzőekéhez hasonlóan alakul: a 175 méteres magasság alatti, 0-5 %<br />
lejtőszögű területeken létesült a legtöbb lelőhely, az összes vizsgált objektum több mint 60<br />
%-a, a feltárt lelőhelyknek pedig csaknem 75 %-a. Enyhén lejtős területen a lelőhelyek<br />
száma elenyésző, csupán 201-225 méteres magasság között találunk enyhén kiugró értéket.<br />
5.5 táblázat: A tengerszint feletti magasság és lejtőkategória kapcsolata 1000 méteres puffer<br />
esetén<br />
101
5.6 táblázat: A feltárt lelőhelyek tengerszint feletti magasságának és lejtőkategóriájának<br />
kapcsolata 1000 méteres puffer esetén<br />
5.1.2 A TENGERSZINT FELETTI MAGASSÁG ÉS KITETTSÉG ÖSSZEVETÉSE<br />
Következő lépésként a tengerszint feletti magasságot és a kitettségi adatokat vetettem<br />
össze, hiszen ez is alapvető kapcsolatban áll a művelési ágakkal. A legtöbb lelőhelyet (14<br />
db) a 125 m alatti magassági zóna déli kitettségű területein találjuk, de jelentős<br />
mennyiségű (11, illetve 10 db) lelőhely látható keleti és délkeleti kitettség mellett, valamint<br />
a 125 és 175 méter közötti tartomány délkeleti (összesen 24 db, ezen belül a legtöbb villa,<br />
azaz 15 db is itt helyezkedik el), kisebb számban (7 db) pedig a 126-150 méteres zóna<br />
keleti kitettségű területein. A legalacsonyabb régióban, délnyugati kitettség mellett fekvő<br />
lelőhelyek száma is jelentős (9 db). A többi lelőhely elhelyezkedése szórványos,<br />
elhanyagolható (5.7 táblázat és 5.3 diagram).<br />
102
5.7 táblázat: A tengerszint feletti magasság és a kitettség kapcsolata<br />
5.3 diagram: A tengerszint feletti magasság és a kitettség kapcsolata<br />
Feltárt lelőhelyek esetén csak a legalsó, 104,5-125 méter B. f. magassági zóna déli<br />
kitettségi területeinek villája és telepei esetén látható kiugrás. A többi lelőhely eloszlása<br />
csupán szórványos, de összességében – ahogy az már a korábbi elemzésekből is látható<br />
volt – délkeleti kitettség mellett létesült a legtöbb objektum (ld. 5.8 táblázat és 5.4<br />
diagram).<br />
103
5.8 táblázat: A tengerszint feletti magasság és a kitettség kapcsolata a feltárt lelőhelyek esetében<br />
5.4 diagram: A tengerszint feletti magasság és a kitettség kapcsolata a feltárt lelőhelyek esetében<br />
Az elemzést a pufferzónák vizsgálatával folytattam: első lépésben a lelőhelyek 500 méter<br />
sugarú környezetében végeztem el a középmagasságok értékének és a kitettség<br />
kategóriáinak összevetését (ennek eredményét mutatja a 5.9 és 5.10 táblázat). Kimagasló<br />
értéket az összes vizsgált lelőhely esetében a 125 méter magasság alatti tartomány délkeleti<br />
és keleti kitettsége mellett észlelünk (e két kitettség egészen 175 méter magasságig nagy<br />
mennyiségű villát és telepet mutat), de a déli és délnyugati kitettségű lelőhelyek száma is<br />
jelentős. A többi kategóriában és magassági zónában, illetve a feltárt lelőhelyek esetén a<br />
települési formák mennyisége szórványos.<br />
104
5.9 táblázat: A tengerszint feletti magasság és kitettség kapcsolata 500 méteres puffer esetén<br />
5.10 táblázat: A feltárt lelőhelyek tengerszint feletti magasságának és kitettségének kapcsolata<br />
500 méteres puffer esetén<br />
A pufferképzést a lelőhelyek 1000 méter sugarú környezetére vetítve is elvégeztem, a<br />
kapott eredményeket pedig összevetettem (ld. 5.11 és 5.12 táblázat). Kiugró értékek az 500<br />
méteres puffernél tapasztaltakhoz hasonlóan 125 méteres B. f. magasság alatt, keleti,<br />
délkeleti, déli és délnyugati kitettség mellett jelentkeznek, illetve 175 méteres magasságig<br />
105
a keleti és délkeleti kitettség lelőhelyei is hangsúlyosak maradnak. Összességében is ez a<br />
négy említett kitettség a legjelentősebb, az összes, általam vizsgált lelőhely 66 %-a, míg a<br />
feltárt <strong>villák</strong> és telepek 60 %-a ebbe a kategóriába esik.<br />
A többi kitettség és magasság mellett megjelenő települési objektumok aránya<br />
viszonylag egyenletes, de a 301-325 méteres zóna egyetlen, északnyugati kitettségű telepe<br />
elhanyagolhatónak tekinthető. A feltárt lelőhelyek eloszlása a kitettség kategóriáinak<br />
tekintetében szórványos, északnyugati kitettségnél és kitettség nélküli területeken pedig<br />
szintén elhanyagolható.<br />
5.11 táblázat: A tengerszint feletti magasság és kitettség kapcsolata 1000 méteres puffer esetén<br />
106
5.12 táblázat: A feltárt lelőhelyek tengerszint feletti magasságának és kitettségének kapcsolata<br />
1000 méteres puffer esetén<br />
5.1.3 A LEJTŐ ÉS KITETTSÉG ÖSSZEVETÉSE<br />
A lejtőkategória és a kitettség együttes elemzésének különösen kiemelkedő jelentősége van<br />
a mezőgazdasági művelési formák, és így a <strong>történeti</strong> táj rekonstrukciója kapcsán. A<br />
különböző fajok ugyanis csak meghatározott környezeti feltételek mellett vonhatóak<br />
termesztésbe. Így például a gyümölcsfélék termesztése 5 %-os lejtés alatt, azaz sík<br />
területen indifferens, efölött azonban csak kelet-nyugati kitettségek között nevelhetőek. A<br />
szőlő pedig 5 %-os lejtőkategória felett csak délkelet-dél-délnyugati kitettségű területeken<br />
termeszthető eredményesen.<br />
A területek összevetését ebben az esetben is három lépésben végeztem el. A<br />
pontszerű adatok összesítését mutatja az alábbi táblázat és diagram (5.13 táblázat és 5.5<br />
diagram). A lelőhelyek csaknem fele keleti, délkeleti és déli kitettségű sík területen<br />
fekszik, ám a délnyugati és északnyugati, szintén sík területek <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
településformáinak mennyisége sem elhanyagolható. Az enyhén lejtős és lejtős területeken<br />
fekvő lelőhelyek száma lényegesen alacsonyabb, illetve szórványos a különböző kitettségi<br />
kategóriáknál.<br />
107
5.13 táblázat: A lejtőkategória és kitettség kapcsolata az összes vizsgált lelőhely esetén<br />
5.5 diagram: A lejtőkategória és kitettség kapcsolata az összes vizsgált lelőhely esetén<br />
A feltárt lelőhelyek esetében is jól látható, hogy a legtöbb objektum sík, keleti, délkeleti,<br />
déli, valamint nyugati kitettség mellett jelentkezik (5.14 táblázat és 5.6 diagram). Az<br />
enyhén lejtős, délkeleti kitettségű területen fekvő <strong>villák</strong> és telepek száma sem<br />
elhanyagolható.<br />
5.14 táblázat: A lejtőkategória és kitettség kapcsolatának vizsgálata a feltárt lelőhelyeken<br />
108
5.6 diagram: A lejtőkategória és kitettség kapcsolatának vizsgálata a feltárt lelőhelyeken<br />
A lelőhelyek középpontjai köré képezett 500 méteres puffer lejtő- és kitettség-kategóriáit is<br />
összevetettem egymással (ld. 5.15 és 5.16 táblázat). A korábbiakhoz hasonlóan ismét a sík<br />
területek keleti, délkeleti, déli, valamint délnyugati kitettségű részein jelentkezik a legtöbb<br />
települési forma. Enyhén lejtős területeken délkeleti kitettség mellett észlelhetünk kiugró<br />
értéket, míg a feltárt lelőhelyek esetében keleti kitettségű sík területen.<br />
5.15 táblázat: A lejtőkategória és kitettség kapcsolata 500 méteres puffer esetén<br />
5.16 táblázat: A feltárt lelőhelyek lejtőkategóriájának és kitettségének kapcsolata 500 méteres<br />
puffer esetén<br />
Harmadik lépésben az 1000 méteres pufferzóna lejtőkategóriáinak és kiettségeinek<br />
együttes elemzését is elvégeztem (ld. 5.17 és 5.18 táblázat). Az összes lelőhely ezúttal is a<br />
109
sík lejtőkategória keleti, délkeleti, déli, illetve délnyugati kitettsége mellett koncentrálódik,<br />
míg az enyhén lejtős területek megoszlása nagyjából egyenletes. A feltárt lelőhelyek<br />
esetében a délnyugati kitettség már nem tekinthető hangsúlyosnak, az enyhén lejtős, déli<br />
kitettségű területen megjelenő egyetlen villa pedig elhanyagolható.<br />
5.17 táblázat: A lejtőkategória és kitettség kapcsolata 1000 méteres puffer esetén<br />
5.18 táblázat: A feltárt lelőhelyek lejtőkategóriájának és kitettségének kapcsolata 1000 méteres<br />
puffer esetén<br />
5.1.4 A TÁVOLSÁGI ÉS SŰRŰSÉGI ADATOK ELEMZÉSE<br />
A villagazdaságok és telepek ugyan nagy számban jelennek meg a Balaton mentén,<br />
azonban eloszlásuk nem egyenletes, amely a táj, a makrokörnyezet sajátosságaiból ered,<br />
részletesebb vizsgálata tehát – a mezőgazdasági művelés szempontjából is –<br />
nélkülözhetetlen. A távolság és sűrűség kiszámításához a vizsgálati területemet 25 km 2 -es<br />
négyzetekre osztottam fel, amelynek mérete a középbirtokok általános kiterjedéséhez és az<br />
általam meghatározott pufferzónákhoz, valamint a digitális domborzati modell rasztereinek<br />
méretéhez is illeszkedik. Tehát egy 5.000x5.000 méteres rácshálót generáltam, amelynek<br />
110
középpontját – a Balaton-felvidéki városok hiányában 446 – napjaink egyetlen ismert<br />
nagybirtok-központjára, Baláca pusztára fektettem. A rácsháló tengelyei a Veszprém-<br />
Nagyvázsony-Tapolca főút nyomvonalával, 447 továbbá nagyjából a Balaton<br />
hossztengelyeivel párhuzamosak (5.1 ábra és 7. Függelék). 448 Ezután megszámoltam, hogy<br />
– az általam vizsgált kb. 16 km széles sávban – egy-egy négyzetbe pontosan hány lelőhely<br />
esik, elkülönítve a villának, illetve telepnek nevezetteket. A lelőhelyek megoszlása a terepi<br />
adottságok miatt is jól láthatóan egyenetlen.<br />
Ezt követően megvizsgáltam a lelőhelyek egymástól légvonalban mért távolságát,<br />
különös tekintettel a <strong>villák</strong> és a hozzájuk közel fekvő telepek távolságára. Ebből<br />
igyekeztem meghatározni, hogy mely telepek lehetnek azok, amelyek a közeli<br />
villagazdaságokkal – a termelés szempontjából – összefüggésben állhattak. 449 Az MRT<br />
kötetei összefüggőnek tartják az alábbi lelőhelyeket: a Balatonalmádi-Vörösberény<br />
környéki, 450 a balatonfüredi, 451 az Öskü, Aranyos-kút környéki, 452 a Veszprém melletti, 453<br />
a Hidegkút környéki 454 <strong>villák</strong>at és telepeket, valamint a Kapolcs, Taliándörögd és<br />
Vigántpetend területén is végighúzódó nagy kiterjedésű telepet, 455 továbbá Szentbékkálla<br />
két lelőhelyét. 456<br />
Ezeken túl összefüggőnek tekintettem azokat a <strong>villák</strong>at és telepeket, amelyek<br />
távolsága egy kilométeren belül van, és a terepi adottságok nem korlátozzák az esetleges<br />
kapcsolatot (pl. nem húzódik köztük fizikai akadályt képező mély völgy), és fennállási<br />
idejük is feltehetően azonos. Összefüggőnek bizonyult így a korábban már bemutatott<br />
Nemesvámos, Baláca pusztai és Kiskúti villa, a Nagykúti teleppel, valamint a 2008-ban a<br />
Patak utcában feltárt épületmaradvánnyal együtt, 457 és Ősi két, 1-2. században fennállt<br />
lelőhelye, 458 mindemellett Márkó két 4. századi telepe, 459 valamint Balatonfűzfő két, 2.<br />
századi fazekastelepe és fémmegmunkáló műhelye, 460 továbbá Balatonvilágos két<br />
446 Bővebben ld. 3.2 fejezet<br />
447 Bővebben ld. 3.3 fejezet<br />
448 A délnyugat-nyugat – északkelet-kelet irányú hossztengelyt az MRT 1 21/41. és az MRT 2 7/5. számú<br />
lelőhelyek között húztam meg.<br />
449 Amint azt a 6.1 Függelékben is bemutatom, ezeken a telepeken minden bizonnyal a földbirtokon dolgozó<br />
bérlők élhettek, és ld. GABLER 1994a, p. 152.<br />
450 MRT 2 4/6, 54/3, 54/4 és 54/5. számú lelőhelyek<br />
451 MRT 2 6/5 és 6/6. számú lelőhelyek. E két lelőhellyel az elmúlt években azonosított Balaton utcai telep is<br />
összefüggésben állhatott.<br />
452 MRT 2 37/10, 37/12 és 37/14. számú lelőhelyek<br />
453 MRT 2 51/67, 51/68 és 51/69. számú lelőhelyek<br />
454 MRT 2 24/7 és 24/8. számú lelőhelyek<br />
455 MRT 1 18/5, 48/4 és 52/5. számú lelőhelyek<br />
456 MRT 1 43/1 és 43/6. számú lelőhelyek<br />
457 MRT 2 34/13, 34/14 és 34/16. számú lelőhelyek és ld. 2.1, 3.3 fejezetek, valamint 6.1 és 6.2 Függelék.<br />
458 MRT 2 36/6 és 36/7. számú lelőhelyek<br />
459 MRT 2 31/1 és 31/14. számú lelőhelyek<br />
460 MRT 2 7/5 és 7/7. számú lelőhelyek és Balatonfűzfő, elkerülő út telepe<br />
111
lelőhelye. 461 Két másik esetben találtam olyan lelőhelyeket, amelyeknek – fennállási<br />
idejüket tekintve – lehettek közös korszakaik: Csajág 2-4. századi telepei és 4. századi<br />
villája, 462 Berhida 2-4. századi villája és 1-4. századi telepe. 463 Emellett kapcsolat állhatott<br />
fenn Felsőpáhok Irtás-rét-dűlőjén és a Vida-gödör-dűlőn lokalizált telepek között, a<br />
Gyulakeszi belterületén azonosított lelőhelyek között További 27 esetben határozhattam<br />
meg a távolsági adatok alapján jó eséllyel összefüggőnek tekinthető lelőhelyeket, ezek<br />
fennállási ideje azonban nem, vagy csak részben ismert (ld. 5.2 ábra, 5.7 diagram és 7.<br />
Függelék).<br />
5.7 diagram: A vizsgált lelőhelyek távolságának megoszlása<br />
A Balaton-felvidék északkeleti részén, a termékeny földeken nagy számú villagazdaság<br />
létesült, olyan sűrűn, hogy itt nem számolhatunk császári birtokok kialakulásával. 464 A tó<br />
délnyugati részének települési formái között a vicus jellegű telepek dominálnak, amelyek<br />
elsősorban az Eger völgyében és a tóparti sávban sűrűsödnek. E különbség oka lehet, hogy<br />
a Keszthelyi-öböl környéke a 2-3. századtól esetleg egy nagybirtokhoz tartozott. A<br />
Balatontól távolodva is egyre kevesebb villagazdaság jelenik meg. 465<br />
461<br />
Ld. a bennszülött település, MRT 2 11/4. számú lelőhely, és az ennek területével határos Barackos utcai<br />
lelőhely.<br />
462<br />
MRT 2 15/6, 15/9 és 15/10. számú lelőhelyek<br />
463<br />
MRT 2 14/20 és 14/22. számú lelőhelyek<br />
464<br />
GABLER 1994a, p. 151.<br />
465<br />
GABLER 1994a, pp. 150-151.<br />
112
5.1.5 ARCHAEOBOTANIKAI ADATOK ÉS MEZŐGAZDASÁGI LELETEK<br />
A Dunántúl <strong>római</strong> <strong>kori</strong> története során több, minden korábbinál fejlettebb kultúrnövény<br />
került a Kárpát-medencébe, ám a kegfontosabb, élelemszükségletet ellátó növény mind a<br />
lakosság, mind pedig a katonaság számára a gabona maradt. 466 Ahogy azt korábban már<br />
bemutattam, 467 a késő <strong>római</strong> időkben Keszthely környékén magas szintű gyümölcskultúra<br />
volt: szőlőt, mandulát, diót, szilvát, almát, cseresznyét és barackot (kényes, állandó<br />
gondozást igényel, elvadulva nem él meg) termesztettek. 468 Az archaeobotanikai<br />
vizsgálatok 469 árpa, búza, köles, alakor, zab, rozs, lencse, barack, dió, berkenye, apró<br />
szulák, konkoly, libatop, rozsnok, mogyoró, molyhos tölgy, szőlő, olajbogyó nyomait<br />
mutatták itt ki.<br />
A Balaton környékének azonban más <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhelyeinél (így<br />
Balatonberényben, Keszthely több további lelőhelyén, Kékkúton, valamint Balácán) is<br />
zajlottak archaeobotanikai kutatások. A vizsgálatok gyümölcs- és haszonnövény-fajokat,<br />
gabonák gyomjait és hüvelyeseket azonosítottak (5.8-5.10 diagram, valamint 8. és 9.<br />
Függelék). 470 Gabona termesztésére a Balaton-felvidék domborzati adottságai – ahogyan<br />
azt térinformatikai elemzéseim kimutatták – kiemelkedően alkalmasnak bizonyultak.<br />
5.8 diagram: A Dunántúl <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhelyein végzett archaeobotanikai vizsgálatok területi<br />
eloszlása<br />
466 HEINRICH-TAMÁSKA 2009, p. 34.<br />
467 Ld. 2. fejezet<br />
468 SÁGI 1983, pp. 112-113. és p. 116., továbbá MÓCSY 1990, p. 128.<br />
469 Ld. HARTYÁNYI 1974, ERMÉNYI 1977, GYULAI 2001 és GYULAI 2003<br />
470 Ld. HARTYÁNYI 1974, ERMÉNYI 1977, GYULAI 2001, GYULAI 2003 és BAKELS 2003<br />
113
5.9 diagram: A Dunántúl <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhelyein végzett archaeobotanikai vizsgálatok eredményei,<br />
a felhasználási mód szerint<br />
5.10 diagram: Az archaeobotanikai vizsgálatok Balaton-felvidéken azonosított fajai, felhasználási<br />
mód és családok szerint<br />
Mezőgazdasághoz vagy a kézművességhez köthető lelet az általam vizsgált területen, a<br />
települési formával rendelkező lelőhelyek 15 %-án, azaz eddig mindössze 28 lelőhelyen<br />
került elő, amelyek közül 18 db villaként, 10 pedig telepként határozhazó meg. Emellett<br />
két további lelőhelyről ismertek mezőgazdasági emlékek, ezek egyike azonban ma már<br />
nem lokalizálható helyen fekszik, egy pedig az általam nem vizsgált lelőhelyek csoportjába<br />
esik a mezőgazdasági leletekkel biztosan rendelkező lelőhelyek közel fele esik a feltárt<br />
<strong>villák</strong>kal azonos halmazba.<br />
A mezőgazdasági leletek funkciójának tekintetében öt csoportot különbözettem<br />
meg. A földműveléshez sorolható sarló, eke, lapát leletek az általam vizsgált területen hat<br />
lelőhelyről került elő, amelyből kettő villaként azonosítható. A kézművességhez soroltam<br />
nemcsak a tégla- vagy edényégető kemencéket, de többek között az ólomöntéshez köthető<br />
emlékeket is. Ez a csoport 12 lelőhelyen, köztük nyolc villánál fordult elő. A<br />
szőlőtermesztést bizonyító szőlőmetsző kések csupán két villában, míg az állattartáshoz<br />
köthető vaskolomp egyetlen villa területén került elő. Az ötödik csoportba soroltam<br />
minden egyéb tevékenységet, amelynek szórványleletei (pl. malomkövek, famegmunkálás<br />
eszközei, és egyéb vaseszközök) tizenegy lelőhelyen, köztük nyolc villa területéről került<br />
elő (2.1 és 5.11 diagram, 5.3-5.8 ábra). 471<br />
471 MRT kötetei, PALÁGYI 1994a, GÖMÖRI 2003 alapján<br />
114
5.11 diagram: A Balaton-felvidék <strong>római</strong> <strong>kori</strong> mezőgazdasági leletei, funkciójuk szerint<br />
A legtöbb mezőgazdasági lelet a 2-4. században fennállt lelőhelyekről származik, amelyek<br />
nagy része villagazdaságként határozható meg (5.19 táblázat és 5.12 diagram), ugyanakkor<br />
a nem datálható leletek száma is jelentős. Ez az eloszlás is a severusi konjunktúra idején<br />
végbemenő gazdasági fellendülést, a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települések számának ugrását mutatja.<br />
5.19 táblázat: Mezőgazdasági leletekkel rendelkező lelőhelyek fennállási ideje<br />
5.12 diagram: Mezőgazdasági leletekkel rendelkező lelőhelyek fennállási ideje<br />
A mezőgazdasági és kézműipari tevékenyégre utaló leletekkel 472 rendelkező <strong>villák</strong> és<br />
telepek domborzati viszonyait is összevetettem. Magassági szempontból a lelőhelyek a<br />
Balaton partjától (pl. Keszthely, Balatonfűzfő lelőhelyei) a Bakony vonulatáig (pl.<br />
Gyulafirátót) egyaránt megtalálhatóak, megoszlásuk a leletek típusával nem hozható<br />
összefüggésbe (ld. 5. Függelék).<br />
472 A villagazdaságokban az ó<strong>kori</strong> szakírók által is bemutatott vegyes gazdálkodási móddal számolhatunk. A<br />
kézművesipari leletek nagyobb aránya azok nagyobb megtartásának és a kis arányú régészeti feltárásnak<br />
tudható be, hiszen több mezőgazdasági eszközkészletet is elrejtettek a barbár támadások idején, ld. 2.<br />
fejezet.<br />
115
A mezőgazdasági leletek legnagyobb része – ahogyan az az összes vizsgált<br />
lelőhely esetén is jelentkezett – sík területen fekvő villagazdaságból és telepről származik<br />
(5.20 táblázat és 5.13 diagram). Ez a lejtőkategória pedig a gabona- és növénytermesztés<br />
alapjául szolgál.<br />
5.20 táblázat: Mezőgazdasági leletekkel rendelkező lelőhelyek lejtőkategóriája<br />
5.13 diagram: Mezőgazdasági leletekkel rendelkező lelőhelyek lejtőkategóriája<br />
A mezőgazdasági leletekkel rendelkező lelőhelyek kitettségét is megvizsgáltam: a<br />
különböző kategóriák egyenletesen oszlanak el: kiugró értéket csupán a kézműiparhoz<br />
köthető lelőhelyek délkeleti kitettségnél jelentkező számában észlelhetünk. A<br />
földműveléshez és szőlőtermesztéshez kapcsolódó leletek is főleg kelet-délkeleti kitettségű<br />
területről származik, 473 amely megfelel ezen művelési ágak támasztotta igényeknek (5.21<br />
táblázat és 5.14 diagram).<br />
5.21 táblázat: Mezőgazdasági leletekkel rendelkező lelőhelyek kitettsége<br />
473<br />
A kézműipari leletek keleti és délkeletti kitettség melletti magas előfordulása is a vegyes gazdálkodási<br />
forma jelenlétét támasztja alá.<br />
116
5.14 diagram Mezőgazdasági leletekkel rendelkező lelőhelyek kitettsége<br />
5.2 A RÓMAI KORI TÁJ REKONSTRUKCIÓJA, A MEGTELEPEDÉS<br />
MODELLJEI<br />
A régészeti információk, a terepbejárások és térinformatikai adatok összesítésével<br />
megalkotható a <strong>történeti</strong> táj elméleti modellje. Első lépésben a mikrokörnyezetre<br />
vonatkozó terepmodelleket készítettem el, amelyeket végül tágabb kontextusba helyeztem,<br />
és elkészítettem a Balatontól északra fekvő sáv <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települési formákra vonatkozó<br />
prediktív modelljét.<br />
5.2.1 TÖMEGREKONSTRUKCIÓK, TEREPMODELLEK<br />
A mikrokörnyezet modelljét a mai viszonyokból, a térképekről leolvasható szintvonalakból<br />
generáltam. Erre helyeztem el a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> épületek tömegrekonstrukciós rajzát: ezt<br />
leglátványosabban a négy nagy, részleteiben is ismert feltárt villagazdaság (a balácai,<br />
gyulafirátóti, örvényesi és szentkirályszabadjai lelőhelyek, ld. 5.9-5.12 ábra) esetében<br />
végezhettem el. Ezekkel az AutoCad-del készített modellekkel megfoghatóbbá vált a tér,<br />
az épület mint régészeti objektum viszonya a környezetével: ábrázolhatóvá váltak a<br />
terepviszonyok, a kitettség, és az épületek tájolása is.<br />
A tágabb környezet tekintetében metszetrajzokat is készítettem. A metszeteket<br />
több karakteres ponton (az azonosított lelőhelyeken, a Veszprém-nagyvázsony-tapolcai<br />
főútvonak mentén, a Balaton partján) vezettem át (5.13-5.18 ábra). A terepviszonyok<br />
117
torzításával érzékeltethetőbbé vált az összelátások kérdése: a legtöbb lelőhely Balatoni<br />
panorámáját a terepi adottságok nem akadályozták meg közvetlenül.<br />
5.2.2 A BALATON-FELVIDÉKI RÓMAI KORI TELEPÜLÉSEK PREDIKTÍV MODELLJE<br />
A prediktív régészeti modellezés során egy adott térségben az ismert emberi<br />
megtelepedések környezeti jellemzőit figyelembe véve határozható meg új, addig<br />
ismeretlen lelőhelyek térbeli helyzetének valószínűsége, főként statisztikai módszerek<br />
segítségével, 474 illetve az általam korábban elvégzett domborzati analízisek összegző<br />
vizsgálatával. Hazánkban számos régészeti objektum ismert, pontos számukról azonban<br />
nincs tudomásunk. A Balaton-felvidék is különösen gazdag a különböző régészeti<br />
korokból származó objektumokban: adatállományokban is kezelhető lelőhely azonban csak<br />
azokból az objektumokból válhat, amelyeknek ismerjük térbeli helyzetét és kiterjedését. 475<br />
Ahogy azt korábban bemutattam, meghatároztam a Magyarország Régészeti<br />
Topográfiájának terepbejárásai és az újabb kutatások során megjelölt települési jelenségek<br />
környezeti, elsősorban domborzati elemeit, azaz térbeli adatait.<br />
A régészeti jelenségek előrejelzésére szolgáló modellek megalkothatósága azon a<br />
felvetésen alapszik, hogy az emberi megtelepedést egyes környezeti elemek erősen<br />
befolyásolják, azaz a tájban nem véletlenszerűen jelennek meg a települési formák; 476 ezek<br />
a természeti és kulturális jellemzők pedig a térben – térinformatikai eszközökkel –<br />
megjeleníthetőek, azaz térképen ábrázolhatóak. A legfontosabb telepítő tényező mindenkor<br />
a geológiai- és talajviszonyokkal szoros összefüggésben álló víz közelsége volt, de a<br />
terepmodellek láthatósági-összelátási vizsgálatain túl, a <strong>történeti</strong> térképek elemzésének<br />
segítségével a vegetáció változása is kimutatható.<br />
Végeredményben tehát elkészítettem a Balaton-felvidék <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települési<br />
formáinak prediktív modelljét (5.19 ábra). Ezen az elméleti modellen négy különböző<br />
kategóriát különítettem el a további várható lelőhelyek valószínűségi értékének növekedési<br />
szerint: a nagyon alacsony, alacsony és közepes előfordulási esély mellett meghatároztam<br />
azokat a magas értékkel rendelkező területeket, ahol a legnagyobb valószínűséggel<br />
kerülhetnek még elő villagazdaságok vagy egyéb falusias települések.<br />
474 MESTERHÁZY 2011, p. 14.<br />
475 MESTERHÁZY 2011, p. 1., WOLF 2002 és FEKETE 2008, és a prediktív modellezés tapasztalatairól ld. még<br />
LOCK 2006, pp. 36-39. és VERHAGEN 2006<br />
476 MESTERHÁZY 2011, p. 15. és p. 17.<br />
118
Magas kategóriába soroltam azokat a környezeti tényezőket, 477 amelyek a<br />
legjellemzőbbek az általam vizsgált lelőhelyekre, azaz az adott területet szőlő- és<br />
gyümölcstermesztésre, szántóföldi művelésre, legeltetésre alkalmassá teszi. Azokon a<br />
területeken, ahol ezek az elemek (150 méter B. f. alatti magasság, 5 % alatti lejtőszög,<br />
valamint keleti, délkeleti vagy déli kitettség, és legerőteljesebb befolyásoló elemként a víz,<br />
amely 500 méteren belül elérhető, és a víznyerő helytől maximum 15 méteres<br />
terepszintkülönbség mérhető napjainkban) együttesen jelentkeznek (ld. 5.15 diagram),<br />
mintaterületeket is kijelöltem, amelyeket az alábbiakban részletesen elemzek. Közepes<br />
kategóriába soroltam azokat a sík területeket, ahol 150-400 méteres tengerszint feletti<br />
magasság, valamint a keleti, délkeleti, déli, esetleg délnyugati és északnyugati kitettség<br />
környezeti tényezői érvényesülnek. Alacsony kategóriába soroltam a sík vagy enyhén<br />
lejtős, északi, északkeleti, továbbá északnyugati és déli kitettségű területeket, amelyek<br />
tengerszint feletti magassága meghaladja a 150 métert. Nagyon alacsony értékkel bír<br />
minden további környezeti tényezővel rendelkező terület: amelyek kitettsége nyugati,<br />
lejtőszöge 12 % feletti, vagy a legmagasabb régiókban, azaz 400 m B. f. körül vagy afelett<br />
fekszik.<br />
5.15 diagram: A 150 méteres tengerszint alatti magasságon fekvő lelőhelyek jellemző környezeti<br />
tulajdonságai<br />
Részletesebb vizsgálatokhoz és kategóriáim ellenőrzéséhez egy mintaterületet és egy<br />
kontroll területet jelöltem ki: előbbit a Veszprém környéki lelőhelyek vizsgálatára, utóbbit<br />
a Balaton túlsó végén fekvő Keszthelyt övező települési jelenségek környezeti<br />
információinak megjelenítésére, és a <strong>villák</strong>ban gazdagabb területtel történő összevetéséhez.<br />
A Veszprém környéki lelőhelyek vizsgálatához 13 darab ismert, valamely települési<br />
477 Ld. a 4. és 5. fejezet táblázatos elemzései.<br />
119
formával rendelkező lelőhelyet jelöltem ki: 478 az elemzés tárgyát képező környezeti adatok<br />
rétegeit részletesen is bemutatom (5.20-5.25 ábra). Külön rétegként kezeltem a<br />
domborzatot, a lejtőkategóriát, a kitettséget, a vízrajzi adottságokat és a rekonstruálható<br />
úthálózatot. 479 A vízfolyások és források mentén puffereket képeztem: a vízrajzi<br />
adottságok rekonstrukciójánál vizsgált távolsági adatok alapján egy 100 méteres, valamint<br />
egy 500 méteres puffert képeztem. 480 E vizsgált lelőhelyek közül 12 sík, míg egy enyhén<br />
lejtős területen fekszik, kitettségük pedig szórtan jelentkezik: déli kitettség mellett és<br />
kitettség nélküli területeken nem találunk <strong>villák</strong>at és telepeket, északnyugati kitettségnél<br />
egy, míg a többi kategóriában két-két lelőhely jelentkezett. Ez alapján a mintaterületen<br />
tapasztalt legmagasabb prediktív kategória a közepes erősségű volt.<br />
A kontroll terület esetében ugyanezeket a környezeti tényezőket vizsgáltam meg,<br />
a tizenkét választott lelőhelyre vonatkoztatva (5.26-5.31 ábra). E vizsgált lelőhelyek<br />
lejtőkategóriája a mintaterületen tapasztaltakhoz hasonlóan alakul, azaz a <strong>villák</strong> és telepek<br />
zöme (10 db) sík terepen fekszik, további két lelőhely pedig enyhén lejtős területen<br />
létesült. A kitettség megoszlásában azonban nem észlelhetünk ekkora szórást, mindössze<br />
hat kategóriát fednek le a kontroll terület vizsgált villái és telepei: északkeleti és nyugati<br />
kitettség mellett egy-egy, délkeleti, valamint délnyugati kitettségnél két-két, míg keleti és<br />
déli kitettségű terepen három-három darab lelőhelyet találunk. E kedvezőbb domborzati<br />
viszonyok, az alacsonyabb régióban való fekvés és a közeli víznyerő helyek nagyobb<br />
száma a prediktív modell legerősebb kategóriáját magas értékűre emeli.<br />
Mindezek alapján a Balaton-felvidéken öt új feltételezhető települési objektum helyét<br />
jelöltem ki az adott környékre jellemző lelőhely-sűrűségek figyelembevételével: a magas<br />
kategóriába sorolt zónában olyan területeket kerestem, ahol források, vízfolyások<br />
megtalálhatóak, és amelyektől 500-1.000 méteres távolságon belül más, elsősorban ős<strong>kori</strong><br />
eredetű települési előzmények jelentkeztek (ld. 5.19 ábra). 481 Mindezeken túl tizenöt<br />
további feltételezhető telepet jelöltem ki a közepes kategóriában, amelyek környezeti<br />
adatait is részletesen megviszgáltam. 482<br />
478<br />
Az egyedi azonosítókkal meghatározott <strong>villák</strong> és telepek mellett az MRT kötetében említett egyéb, <strong>római</strong><br />
vonatkozású lelőhelyeket is jelöltem. A minta és kontroll területek kijelölésénél szem előtt tartottam, hogy<br />
a lelőhelyek kiterjedése meghatározott legyen.<br />
479<br />
E réteg alapjául a 3.3 fejezetben bemutatott rekonstrukció, valamint Rhé Gyula térképe (ld. RHÉ 1906),<br />
valamint a második katonai felmérés Veszprém környékére 1847-ben, Keszthely környékére pedig 1855-<br />
1856-ban elkészült lapjai, továbbá az 1:10.000 topográfiai térkép szelvényei szolgáltak.<br />
480<br />
Ld. 3.1 fejezet.<br />
481<br />
MRT 1 és MRT 2 alapján<br />
482<br />
A közepes kategóriában kijelölt új települési formák részletes adatait ld. a 4. és 5. Függelékben.<br />
120
Az általam meghatározott új települések az alábbiak: Balatonakarattya<br />
belterülete, a Fürdő utca környéke Balatonfüreden, Balatonudvari Fövenyes nevű részének<br />
határa, a Lesencetomaj és Nemesvita határán fekvő Felső-törek-dűlő területe, valamint a<br />
Várpalotáról Pétfürdő felé vezető Péti út környéke. A feltételezhető új településekről légi<br />
felvételeket kerestem, amelyeket ezután <strong>történeti</strong> térképekkel vetettem össze: elsősorban az<br />
a második és harmadik katonai felmérés szelvényeit vizsgáltam meg (abból a szempontból,<br />
hogy a légifotókon észlelt objektumok mely korszakból származhatnak), alaptérképnek<br />
pedig napjaink 1:10.000 topográfiai térképeit tekintettem. Ennek segítségével<br />
pontosítottam a terepbejárással felderítendő terület helyzetét és kiterjedését. A helyszínelés<br />
során egy méteres pontosságú Trimple Juno SB műszert használtam, amellyel rögzítettem<br />
a bejárt területek helyét, középpontjaik koordinátáit. Végezetül, munkám és a prediktív<br />
modell megbízhatóságának ellenőrzéseként is, a régészeti anyagokban található esetleges<br />
információkat kerestem.<br />
5.2.2.1 Balatonfüred, Fürdő utca<br />
Balatonfüred belterületén, a Fürdő utca északi végénél található a korábban már ismertetett<br />
református templom, amelynek környékén több <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhelyet lokalizáltak. Az<br />
esetleges új telepet a prediktív modell és a FÖMI 1975. évi légi felvétele 483 alapján az utca<br />
középső vagy északi végén kerestem (5.32 és 5.33 ábra), de előfordulhat, hogy az a<br />
Balatonhoz közelebb volt, hiszen a környezeti adottságok a megtelepedés szempontjából itt<br />
is kedvezőnek tekithetőek.<br />
A régészeti irodalmak újabb vizsgálatával ezen a területen, a Fürdő utca 15. szám<br />
alatt előkerült <strong>római</strong> <strong>kori</strong> téglaégető kemence feltárásáról nyertem információkat, és ez a<br />
prediktív modellezés során felállított kategóriák megbízhatóságát látszik igazolni. Az<br />
egy<strong>kori</strong> Városgazdálkodási Vállalat tulajdonában lévő telken hőtáv-vezeték fektetése<br />
közben bolygatták meg a teraszos jellegű terepen földbe mélyített, boltozott<br />
tüzelőcsatornájú, nyugat-keleti tájolású kemencét: a gyulafirátóti nagyméretű kemencéhez<br />
hasonlóan a tüzelőfolyosó bejárata keleti irányból nyílt, északi oldalát pedig támfalszerűen<br />
építették meg. A leletmentésre 1978 őszén került sor. 484<br />
A beépítettségére való tekintettel helyszínelésemet tehát e korábbi feltárásból<br />
ismert kemence környékén végeztem el (5.34 és 5.35 ábra): itt napjainkban egy nagy<br />
483 FÖMI Archívum 75-002/4680<br />
484 PALÁGYI 1994a, pp. 218-220.<br />
121
kiterjedésű gyepes terület húzódik, foltokban murvás foltokkal, amely déli-délkeleti<br />
irányban nagyon enyhén lejt. Ezt a beépítetlen területet az egy<strong>kori</strong> Vállalat helyén álló<br />
rendőrség épületének tömbje, a Fürdő utca, valamint egy kutyaiskola határolja. A Ramannféle<br />
barna erdőtalajon fekvő területtől nagyjából 160 méterre észekkeleti irányban, közel<br />
azonos magasságban víznyerőhely található.<br />
5.2.2.2 Balatonkenese (Baltonakarattya), belterület<br />
A Balatonkeneséhez tartozó Balatonakarattya belterületén, a Macskatorok mélyülete felett<br />
húzódó Csittény-hegy magaslatán és oldalában, és esetleg a Balaton partja mentén (5.36 és<br />
5.37 ábra), délnyugati kitettségű területen a prediktív modell alapján <strong>római</strong> <strong>kori</strong> település<br />
létezésével számolhatunk. A balatonvilágosi lelőhelyekéhez hasonló domborzati viszonyú<br />
terület ma nagyrészt beépített, ez jól látszik a légi felvételen is. 485 A Csittény-hegyen, az<br />
általam megjelölt feltételezhető telep közelében ős<strong>kori</strong>, honfoglalás<strong>kori</strong> töredékek kerültek<br />
elő és itt egy Árpád-<strong>kori</strong> falu és annak temploma is. 486<br />
5.2.2.3 Balatonudvari, Fövenyes<br />
A Balatonudvari és Balatonakali közötti területen, Fövenyes üdülő övezetének környékén a<br />
FÖMI 1975. évi alacsony repülésű felvételén 487 szőlőművelés nyomai, illetve a területet<br />
ma is uraló sűrű bozótos látható (5.38 és 5.39 ábra). A felvételen emiatt nem észlelhető<br />
biztosan épület nyoma, a környezeti adottságok azonban kedveztek a megtelepedésnek: a<br />
Bázsai-öböl környékének villagazdaságokban gazdag partvonalának sorába illeszthető<br />
Fövenyes partszakasza is (5.40 ábra), ahol azonban eddig még nem határoztak meg<br />
lelőhelyet. 488 A jellemző sűrűségi-távolsági adatok alapján azonban itt is számolhatunk egy<br />
villa vagy telep fennállásával.<br />
A terep a Balaton partjától, illetve napjaink vasútvonalától észak felé<br />
egyenletesen, nagyon enyhén emelkedik, a tó fölé alig magasodik. A víztől közel 300<br />
485 FÖMI Archívum 75-002/4724<br />
486 MRT 2 8/10. számú lelőhely, p. 52.<br />
487 FÖMI Archívum 75-002/4653. Az általam meghatározott, a Fövenyest határoló út túloldalán fekvő terület<br />
valójában már Balatonakali közigazgatási területéhez tartozik, de e területet – Fövenyessel való szoros<br />
kapcsolata miatt – az előbbihez soroltam.<br />
488 Csupán Fövenyes belterületén, csatornázás közben vágtak át avar<strong>kori</strong> sírokat, Balatonakali legközelebbi<br />
lelőhelye, a Horogvölgyi agyagbányában előkerült ős<strong>kori</strong> telepnyomok pedig csaknem 1,5 km távolságban<br />
fekszik, ld. MRT 2 3/6. számú lelőhely, p. 30.<br />
122
méterre fekvő területet fedő bozótos (a gyulafirátóti és szentkirályszabadjai<br />
villagazdaságok területén észlelt fajokkal borított, így többek között Rosa sp. és Prunus<br />
spinosa nehezítette a terepbejárást, és ld. 5.41 ábra) észak felé továbbhaladva egyre<br />
sűrűbbé válik. A szennyvíztelep feletti területet sűrűn fedi a szemét is (hulladék és építési<br />
törmelék), de a bozótosban a felszín mozgalmasabbá válik, a törmelékes terület minősége<br />
is fokozatosan változik.<br />
5.2.2.4 Lesencetomaj, Felső-törek-dűlő<br />
A prediktív modell alapján nagy valószínűséggel találhatóak <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települések<br />
Lesencetomaj tágabb környezetében, különösen a Billege és Piroskereszt közötti<br />
szakaszon. 489 A FÖMI 1984. évi légi felvételén 490 több foltot észleltem: ezek közül kettő<br />
Billege területén, az ismert közép<strong>kori</strong> lelőhelyeknél, 491 míg egy harmadik folt a<br />
településtől dél-délkelet irányban, a Felső-törek-dűlőben jelentkezett (ld. 5.42 és 5.43<br />
ábra).<br />
Terepbejárásomat ez utóbbi, a Lesencetomaj és Nemesvita települések határán<br />
fekvő területen végeztem, amely a 84-es út felől érkezve közelíthető meg legegyszerűbben.<br />
A dűlőben ku<strong>kori</strong>cát termesztenek, a szétszántott területen, elsősorban a terület déli határán<br />
és középső részén számos törmeléket észleltem. A helyszínt délről vizenyős, náddal sűrűn<br />
borított terület, illetve hulladék depónia határolja (5.44-5.47 ábra). E szeméttelep<br />
környékén lokalizálható a Piroskereszt nevű lelőhely, amely népvándorlás<strong>kori</strong> temetőt rejt.<br />
A nagy kiterjedésű, ún. Keszthely-kultúrás temető csontvázas sírjainak nyomaira<br />
1937-ben, útépítés során bukkantak, 492 feltárása azóta is folyamatosan zajlik: Sági Károly<br />
1961. évi leletmentő ásatása nyomán 53 db sír 493 vált ismertté, amelyek között néhány 4.<br />
századi sír is előkerült. Az MRT-hez kapcsolódó 1963. évi terepbejáráson egy késő<strong>római</strong><br />
mázas edény töredékét találta meg Sági Károly és Kalicz Nándor. 494 A rendszeres<br />
feltárások az 1980-as évek közepétől folytatódtak, és 2008-ban zárultak le: 495 az ásatások<br />
újabb fázisával együtt csaknem 1800 sír vált ismertté. A késő<strong>római</strong> sírok a domb tetején,<br />
489<br />
Ezen a területen, a volt TSz istállónál került elő egy <strong>római</strong> <strong>kori</strong> település, ld. MRT 1 28/4. számú lelőhely,<br />
p. 113. és ld. 4. és 5. Függelék. Ez az ismert település az általam javasolt lelőhelytől kb. 800-1.000 méter<br />
távolságban, észak-északnyugati irányban helyezkedik el.<br />
490<br />
FÖMI Archívum 84-011/6395<br />
491<br />
MRT 1 28/9. és 28/10. számú lelőhely, p. 114.<br />
492<br />
MRT 1 28/3. számú lelőhely, p. 113. Az újabb kutatások szerint a területet a késő<strong>római</strong> időszaktól a 9.<br />
századig használták temetkezésre, ld. PERÉMI 2000, p. 55.<br />
493<br />
PERÉMI 2000, p. 61.<br />
494<br />
MRT 1, p. 113.<br />
495<br />
RÉG. KUT. 2007, p. 243. és HEINRICH-TAMÁSKA 2009, pp. 84-88.<br />
123
míg a temető korai avar<strong>kori</strong> sírjai ettől távolabb, a domb keleti lejtőjén és alján<br />
helyezkednek el. A Keszthely-kultúrás sírok feltárásakor több <strong>római</strong> cserepet, hamus<br />
foltot, téglatöredékeket figyeltek meg. 496 A Felső-törek-dűlő és a Piroskereszt területén,<br />
illetve azok közelében tehát <strong>római</strong> <strong>kori</strong> településsel számolhatunk, hiszen egyrészt fontos<br />
kereskedelmi út haladt el itt, másrészt a temetkezés nyomai, illetve a kedvező környezetei<br />
viszonyok is ezt igazolják, az avarkorban pedig e <strong>római</strong> település közelében telepedhettek<br />
le. 497<br />
5.2.2.5 Várpalota, Péti út<br />
Várpalota délnyugati részén, a Pétfürdő felé vezető Péti út mentén fekvő Csákány-híddűlőben<br />
határoztam meg a prediktív modell alapján megtelepedésre rendkívül alkalmas<br />
zóna újabb, részletes analízisre kijelölt pontját (5.48 ábra). 498 Várpalota katonai<br />
érdekeltségű területeinek nagymértékű kitakarásai miatt nem találtam értékelhető alacsony<br />
repülésű légi felvételt, a Google Earth felvétele pedig nem bizonyult részletesebb<br />
vizsgálatra alkalmasnak.<br />
Az általam bejárt – a pataktól nagyjából 50 méterre fekvő –, a balácai<br />
villagazdaságnál tapasztalthoz hasonló gyepes társulással borított terület dél-délnyugati<br />
irányba, a vízfolyás, illetve az egy<strong>kori</strong> Unió-homokbánya (korábbi nevén Szüts-féle bánya)<br />
felé nagyon enyhe eséssel lejt. Északi-északkeleti szegélye beépített, délkelet felől pedig a<br />
Péti út és a vasútvonal határolja, amelynek túloldalán hulladék depónia létesült (5.49 és<br />
5.50 ábra). A vizsgált területemtől északra korábban két régészeti lelőhelyet azonosítottak:<br />
a széheli (más néven szénhelyi) közép<strong>kori</strong> település a patakra enyhén lejtő domboldalon<br />
feküdt, 499 ettől keleti irányban 150-200 méterre pedig gazdag langobard és kora avar<strong>kori</strong><br />
temető, valamint ős<strong>kori</strong> település, ettől északnyugatra pedig kora Árpád-<strong>kori</strong> falu nyomai<br />
kerültek a felszínre. 500<br />
496 PERÉMI 2000, p. 41.<br />
497 PERÉMI 2000, p. 41.<br />
498 Várpalota területe ugyan már nem tartozik a szorosan vett kutatási területem Balaton-partot kísérő 16 km<br />
széles sávjába, azonban a prediktív modell alapján a megtelepedésre alkalmas terület mérete rendkívül<br />
nagy, ld. 6.19 ábra, így kontroll területként részletesebb vizsgálatra érdemesnek bizonyult.<br />
499 MRT 2 49/31. számú lelőhely, p. 217.<br />
500 MRT 2 49/32. számú lelőhely, pp. 217-218. Az itt előkerült kora Árpád-<strong>kori</strong>, a fémművesség leleteivel<br />
rendelkező falu minden bizonnyal áthúzódott a patak túlsó partjára, ld. a már ismertetett 49/31. számú<br />
lelőhely. A homokdomb túlsó oldalán, Bántapuszta irányában, a Kikeri-tó keleti partján <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
települést is átvágtak, ld. MRT 2 49/29. számú lelőhely, p. 217. Ez a település az általam kijelölt területtől<br />
északnyugatra, közel 1,5 km távolságban, az Aranyos-kúti <strong>villák</strong> sorától pedig keletre, kb. 2 km-re fekszik,<br />
ez utóbbiról bővebben ld. 6.1 Függelék.<br />
124
A terepbejárásokat és a régészeti irodalmak áttekintését követően – a prediktív modell<br />
ellenőrzésére – elvégeztem a feltételezhető települések pontszerű és pufferelt térbeli és<br />
környezeti adatainak részletes vizsgálatát, amelyet összefoglalóan az 5. Függelékben<br />
ismertetek. Az általam kijelölt telepek átlagosan 110-150 méter közötti középmagasságú, –<br />
Akarattya kivételével – sík, zömmel keleti-déli kiettség mellett fekszenek (ld. 5.16<br />
diagram), és 500, valamint 1000 méteres pufferelt területeik is ezt a fekvést mutatják.<br />
Balatonfüred,<br />
Fürdő utca<br />
Balatonakarattya,<br />
belterület<br />
Balatonudvari,<br />
Fövenyes<br />
Lesencetomaj,<br />
Felső-törek-dűlő<br />
5.16 diagram: A prediktív modellezés során meghatározott lelőhelyek kitettsége<br />
Várpalota,<br />
Péti út<br />
E feltételezhető telepek a vizsgálati területemre eső települési formák jellemző távolsági és<br />
sűrűségi adatainak sorába is illeszkednek: minden újonnan megjelölt objektum átlagosan<br />
1,5 km sugarú környezetében megtalálunk legalább két, a régészek által korábban már<br />
azonosított lelőhelyet. Ehhez hasonlóan a vízvételi hely távolsága is a korábban kimutatott<br />
arányban jelenik meg: mindegyik meghatározott település 500 méteres, illetve közvetlen<br />
környezetében megjelenik forrás vagy patak. A prediktív modellezés során kijelölhető új<br />
telepek is a Balaton-felvidéken legnagyobb arányban jelenlévő talajtípusokon (elsősorban<br />
Ramann-féle barna erdőtalajon, illetve rendzina talajon, valamint podzolos barna<br />
erődtalajon) fekszenek.<br />
5.2.3 A BALATON-FELVIDÉKI TÖRTÉNETI TÁJ REKONSTRUKCIÓJA<br />
A terepbejárások alapján készített helyszínrajzok és az MRT térképeinek a mai térképekkel<br />
történő összevetésével tehát meghatároztam a lelőhelyek koordinátáit, és magassági<br />
adatait, amelyek ismertetését a szűkebb környezetre vonatkozóan is kiterjesztettem.<br />
Mindemellett a térinformatikai programok segítségével megvizsgáltam topográfiai<br />
jellemzőiket, lejtőkategória, kitettség, talajtípusok szerinti megoszlásukat.<br />
A <strong>római</strong> <strong>villák</strong> ritkán telepedtek rá vagy illeszkedtek olyan területekre, ahol az<br />
őskortól a közép<strong>kori</strong>g megfigyelhető kontinuitás: a <strong>villák</strong> mezőgazdasági<br />
termelőközpontokként a termelésre alkalmas földek mellett épültek központként, egyfajta<br />
125
perifériális helyzetben. Ezt a helyzetet erősíti az a tény is, hogy a Balaton-felvidéken nem<br />
létesültek városok, e termékeny területet teljes mértékben mezőgazdasági és kisipari<br />
termelésre használhatták.<br />
Létesítésüknek azonban alapfeltétele volt 501 az úthálózat és mindenekelőtt a víz<br />
közelsége, a művelésre alkalmas földek megteremtésének lehetősége, az állatok ellátására<br />
pedig a környező legelők elérhetősége. Az építkezésekhez és a mindennapi élethez is<br />
elengedhetetlen volt mindemellett az erdők közelsége is. Kuzsinszky Bálint<br />
megfogalmazása szerint lelőhelyek, <strong>római</strong> <strong>kori</strong> maradványok „… hol ezen helyek<br />
előfordulnak, rendszerint a magaslaton feküsznek, melyek nemcsak a víz esetleges áradásai<br />
ellen biztonságot nyujtottak, hanem lehetővé tették az egészséges lakásokat is. Megtaláljuk<br />
e helyeket ugy a Balaton partjai mentén, mint a partoktól távolabb eső pontokon.” 502<br />
A térinformatikai elemzések kimutatták, hogy ezek a megtelepedésre alkalmas<br />
lelőhelyek mely környezeti feltételek mellett találhatóak meg legnagyobb arányban: a 189,<br />
korábban meghatározott lelőhely analízise megbízható, kategóriákba sorolható<br />
eredményeket hozott a prediktív modell megalapozásához. E modell pedig megteremtette a<br />
lehetőséget új, <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települési formával rendelkező területek előrejelzéséhez.<br />
A <strong>római</strong>k távozását követő időszakról szórványos régészeti adatokkal rendelkezünk: a<br />
vizsgált lelőhelyeknek csupán 36 %-án (26 villa és 42 telep esetében) kerültek elő<br />
népvándorlás<strong>kori</strong> vagy kora közép<strong>kori</strong> törmelékek, települési maradványok. Egyes<br />
<strong>villák</strong>ban és településeken (pl. Baláca, Fenékpuszta, Kapolcs, Gyenesdiás) továbbélés<br />
figyelhető meg, 503 más lelőhelyek maradványaira közép<strong>kori</strong> templomok épültek (pl.<br />
Ságpuszta, Szigliget). 504 A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> szervezett birtokrendszer hamarosan megszűnt, ám a<br />
táj esetleges visszaerdősüléséről és a feltört földek, mezőgazdasági területek fenntartásáról<br />
nincsenek adataink. 505<br />
501 B. THOMAS 1964, pp. 379-382.<br />
502 KUZSINSZKY 1903, p. 22.<br />
503 MÜLLER 2003, p. 289.<br />
504 B. THOMAS 1961, p. 11.<br />
505 VIRÁGOS 2008, p. 210.<br />
126
6. ÖSSZEFOGLALÁS<br />
A <strong>római</strong>ak az i. sz. 1. században jelentek meg a Dunántúlon: Pannoniából határtartományt<br />
(provinciát) alakítottak ki és megszervezték önálló közigazgatását. A 3. századi severusi<br />
konjunktúra gazdasági fellendülést hozott, amely a <strong>villák</strong> számának nagyarányú<br />
növekedéséhez is vezetett: ezek a gazdaságok biztosították a katonaság élelmiszerellátását,<br />
Pannonia – kedvező természeti adottságainak köszönhetően, katonai szerepe<br />
mellett – a Birodalom mezőgazdasági hátországaként is működött. Az i. sz. 3-4. században<br />
megszaporodó barbár betörések nyomán több villát is megerősítettek, azonban a provinciát<br />
lassan felszámolták, ám egyes villái a későbbi korokban is lakhelyül szolgálhattak.<br />
A <strong>római</strong>ak pannoniai jelenléte számos változást okozott a táj képében: erdőt<br />
irtottak, feltörték a földeket, kövezett utcájú, csatornázott városokat, és <strong>villák</strong>at építettek,<br />
amelyek helyét a víz, a faanyagot adó erdők és a <strong>római</strong> úthálózat közelsége alapján<br />
választották meg, és igyekeztek minél szebb panorámát bevonni a látványba. A <strong>villák</strong> nem<br />
a mai értelemben vett nyaralók, hanem mezőgazdasági termelőegységek voltak, külső<br />
megjelenésükben pedig bizonyos fokú egységesség figyelhető meg, amelynek alapvető<br />
kritériumai: egy főépület fürdőhelyiséggel vagy önálló fürdőépülettel, valamint gazdasági<br />
funkciójú melléképületek sora. Ezek a majorságok mindemellett rendszerint három részre<br />
tagolódtak – a pars urbana a lakóövezet volt, míg a pars rustica és pars fructuaria a<br />
gazdasági rendeltetésű részeket jelentették; és ezeket rendszerint fal választotta el<br />
egymástól –, és földbirtok, azaz latifundium tartozott hozzájuk (a Balaton-felvidéken a 20-<br />
125 hektáros kiterjedésű középbirtok lehetett a birtoktestek jellemző mérete).<br />
A Balaton-felvidék különösképpen alkalmasnak bizonyult a megtelepedésre a<br />
mezőgazdasági és kézművesipari termelésre berendezkedetett villagazdaságok és egyéb<br />
vidéki jellegű települések létrehozásához. Vizsgálati területemet a Balaton partját övező 16<br />
km-es sávban határoztam meg: ebben a zónában nem jöttek létre városi rangú települések,<br />
így a települési formájú lelőhelyek vizsgálata során tiszta képet kaphattam a vidéki<br />
életformáról.<br />
A Magyarország Régészeti Topográfiája köteteinek és az újabb régészeti<br />
irodalmak segítségével 189 lelőhely környezetét vizsgáltam meg: az objektumok<br />
meghatározásakor elsősorban a felszíni jelenségek (pl. törmelékek) leírására hagyatkoztak,<br />
127
a környezet ismertetése szűkszavú. Az elmúlt több mint másfél évezred során – néhány<br />
radikális antropogén beavatkozástól (pl. a mikrotájat erőteljesen módosító golfpályák<br />
építése Örvényesen és Balatongyörökön, kőbánya nyitása Szentkirályszabadján) alapvető<br />
terepi változásokkal nem számolhatunk. Ezért, és mivel az általam vizsgált lelőhelyek<br />
legnagyobb része – az eredeti termelő funkcióhoz méltón – ma külterületen helyezkedik el<br />
(többnyire szántó, legelő húzódik felettük, pl. Baláca puszta), környezeti adataik jól<br />
vizsgálhatóak.<br />
A kutatás célja a <strong>római</strong> táj összefüggéseinek, a villagazdaságok telepítő tényezőinek<br />
bemutatása volt, a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> változásainak periodizálására azonban nem törekedhettem (a<br />
<strong>római</strong> uralom négyszáz évének periodizálása a Balaton környéki ásatások hiányában<br />
lehetetlen). Az általam kidolgozott és alkalmazott módszertan szerteágazó kutatást igényel,<br />
amelybe többféle adatot is be kell vonni. Tervásatások hiányában nagyarányú régészeti<br />
kutatások nem zajlottak a Balaton-felvidéken (ez alól Baláca villája és Fenékpuszta<br />
késő<strong>római</strong> erődje kivételt képez), ám több helyen is előkerültek maradványok. Részleges<br />
feltárások az általam vizsgált lelőhelyeknek csak kis hányadán történtek, a 189 tárgyalt<br />
objektum közül mindössze 27 esetében, amelyek adatai támpontot nyújtottak a többi<br />
vizsgálatokhoz.<br />
Az épületek helyzetének terepen történő azonosítása a régészeti adatok<br />
segítségével lehetővé teszik a közvetlen környezettel való viszonyuk vizsgálatát. Célom<br />
tehát az volt, hogy roncsolásmentes eszközökkel környezeti információkat nyerjek a <strong>római</strong><br />
<strong>kori</strong> táj épített és természeti elemeiről és összefüggéseiről a régészeti (adattári anyagok,<br />
légi felvételek), térképi, terepi és térinformatikai adatok segítségével. Azaz meghatároztam<br />
a közel kétszáz lelőhely térbeli helyzetét, amelytől ezek az objektumok megfoghatóvá<br />
váltak.<br />
A régészeti lelőhelyek környezeti vizsgálatán túl a Balaton-felvidékre vonatkozó<br />
tágabb kutatásokat is kijelöltem, amelyek e lelőhelyeket egybekapcsolják: az ó<strong>kori</strong><br />
úthálózat és a Balaton, valamint a lelőhelyek viszonya. Vizsgálataim során tudatos<br />
tájalakító tevékenység nyomai is körvonalazódtak: duzzasztógátak (Szentkirályszabadja,<br />
Öskü), teraszosítás (Örvényes) nyomait észleltem, egyes lelőhelyek pedig stratégiai<br />
pontokon létesültek (pl. a környezetéből kiemelkedő platón épült romkúti villagazdaság és<br />
a Veszprém és Tapolca között futó főút kapcsolata).<br />
Végeredményben elmondható, hogy mindegyik lelőhely kapcsolódik a pannoniai<br />
úthálózathoz (erről elméleti rekonstrukciót készítettem, a terepi viszonyok és a lelőhelyek<br />
figyelembevételével), és mindenhol megtalálható a víz, mint éltető elem, legtöbbször<br />
128
forrás formájában (a lelőhelyek zöménél 500 méteren belül megtalálható): egy-egy villa<br />
helyének kijelölésekor a vizek közelsége elengedhetetlen tényező volt, amit a lehető<br />
legtöbb formájában hasznosítottak. A <strong>római</strong>ak a száraz és a nedves területek határára<br />
telepedtek, hogy ne öntse el a szántójukat a víz, azonban ivóvíz, öntözés céljára mégis<br />
elérhető közelségben maradjon. A korábbi archaeobotanikai adatok és mezőgazdasági<br />
leletek, valamint a talajtani jellemzők összegyűjtésével pedig a jellemző növényzetre, a<br />
termesztett fajokra is információt nyerhettem (főként gabona és annak gyomfajai kerültek<br />
elő vizsgálati területemen).<br />
A lelőhelyek a Bakony alacsonyabb régióitól a Balaton partjáig egyaránt<br />
megtalálhatóak, főként a 150 méteres B. f. tengerszint feletti magasságig terjedő zónában.<br />
Efölött egyre kevesebb település létesült, míg 400 méter felett egy sem található. Egyes<br />
helyeken a <strong>villák</strong> és telepek sűrűbben megtalálhatóak, amely a terepi viszonyokkal, a<br />
talajminőséggel, az úthálózat csomópontjaival, illetve a művelési móddal (pl. bérlők<br />
művelték a földeket, akiknek szerényebb települése a <strong>villák</strong> közelében épült) függ össze.<br />
A térinformatikai elemzés végső lépéseként ún. prediktív modellt alkottam: a 189<br />
lelőhelyre vonatkozó vizsgálataimmal nyert jellemző adathalmazokból generáltam a<br />
lelőhelyek előfordulásának valószínűségi csoportjait, így a legnagyobb eséllyel olyan<br />
területeken számolhatunk újabb, eddig azonosítatlan település létezésével, amelynek<br />
területe sík, 150 méteres magasság alatt fekszik, kitettsége pedig keleti-déli (mindazonáltal<br />
a <strong>villák</strong> és telepek domborzati jellemzőik alapján nem határolhatóak el egymástól élesen;<br />
ld. 6.1 diagram). Ezek nyomán újabb öt helyszínt határoztam meg a magas, és tizenöt<br />
helyszínt a közepes kategóriában: ezek a csoportok jelentik a kedvező környezeti<br />
adottságok nagyarányú meglétét. A magas kategóriájú területen fekvő helyszínek<br />
környezetét légi felvételen vizsgáltam és terepbejárást végeztem.<br />
A tisztán térinformatikai eszközök segítségével kijelölt kategóriáim helyes<br />
megválasztását két olyan eset (Balatonfüred és Lesencetomaj) is igazolni látszik, ahol a<br />
régészeti irodalmakkal történő utólagos összevetés alapján a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> jelenlét<br />
bizonyítható: habár a települési forma még nem ismert, de ahol korábban településre utaló<br />
elemeket (ld. a balatonfüredi kemence, illetve a lesencetomaji késő<strong>római</strong>-avar<strong>kori</strong> temető)<br />
tártak fel a régészek. Mindemellett a közepes kategóriában megjelölt lehetséges<br />
települések egy részének közelében is szórványleletek kerültek elő.<br />
129
6.1 diagram: A 186 lokalizálható lelőhely telepítését meghatározó környezeti tényezők megoszlása<br />
130
Végeredményben létrehoztam a <strong>villák</strong> közvetlen környezetének képét – az épületek<br />
egymáshoz és a közeli vízforrásokhoz viszonyított helyzete alapján –, amelynek<br />
domborzati viszonyait háromdimenziós ábrázolásban, az épületek tömegének<br />
rekonstrukciójával lehet a legérzékletesebben bemutatni, illetve az így létrejött modell<br />
beemelhető a tágabb környezetbe, a pannoniai összefüggések rendszerébe. Mindezek<br />
alapján pedig prediktív modell alkotható, amely – a környezeti tényezők által befolyásolt<br />
előfordulási valószínűség kategóriájának helyes megválasztásával – az örökségvédelem<br />
fontos szereplőjévé válhat.<br />
131
SUMMARY. THE EXAMINATION OF THE HISTORICAL<br />
ENVIRONMENT OF ROMAN VILLAS ON THE BALATON<br />
HIGHLAND<br />
The Roman legions appeared in the Hungarian Transdanubia at the beginning of the 1 st<br />
century A. D.: they developed a border region from this area, Pannonia province, and they<br />
organized its independent administration. The economic boom of the Severus-era brought<br />
economical recovery into the life of the province in the 3 rd century, which also led the high<br />
growth of the number of the villas. These manors ensured the food supply of the army:<br />
beside its military role Pannonia was also the agricultural hinterland of the Roman Empire,<br />
thanks to the favorable natural conditions. The barbarians attacks were a permanent risk for<br />
the province, but because their recurring invasions more villas were confirmed in the 3-4 th<br />
century. Despite the military forces Pannonia province was slowly eliminated, however<br />
some villas could serve as residences or houses in the later ages too.<br />
The presence of the Romans in Pannonia caused several changes in the<br />
landscape: they wiped out forests, they brought the lands under cultivation, they built villas<br />
and towns with channels and paved streets: they were chosen the ideal places for buildings<br />
on the proximity of the water, the wood-giving forests using for houses and heatings, and<br />
the Roman road network, and they tried to involve in the spectable a panoramic view as<br />
beautiful as possible. The villas concentrated into five groups in Pannonia: by the rivers<br />
Dráva and Száva, by the Lake Fertő, beside the Mecsek mountain, beside the city of<br />
Aquincum, and the biggest group with nearly hundred villas and over hundred other rural<br />
settlements known today, was on the Balaton Highland.<br />
The villas were not holiday homes of the modern sense, but they were cultivation<br />
and stock-raising adapted farm units. Some uniformity can be observed in the external<br />
appearance of the villas, which basic criteria is a main building with bathroom, or a bath in<br />
a separated building, and a line of outbuildings. Nevertheless these manors were usually<br />
divided into three major parts: the so-called pars urbana was the residential area, and pars<br />
rustica with the pars fructuaria were the economical and storage part of the villas. These<br />
parts were often physically separated by thin walls and fences. Beyond the walls the fields<br />
of the farm-units, the grapes and the forest were located. This land, the so-called fundus or<br />
132
latinfundium belonged to the villas in each case: from the size and quality of the buildings<br />
we could draw conclusions regarding the size of the property. The typical size of the<br />
estates on Balaton Highland could be the medium-sized estate of 20-125 hectares.<br />
The landscape is the witness of history: the people of different ages have changed the<br />
environment according to their own desire. Therefore interdisciplinary landscape<br />
archaeology could help to get to know the past. The scientific objects of the landscape<br />
archaeological researches are the contact of the former-land and the way of living. The<br />
scientific objects of the landscape archaeological researches are the contact of the formerland<br />
and the way of living. The goal of these researches is mapping and placing of the<br />
archaeological objects.<br />
Environmental archaeology is a fast developing multidisciplinary science in our<br />
time, the researches of which are based on comparing archaeological, historical data, and<br />
also maps and the terrain. The connections of so-called earth covered monuments (for<br />
example roads, buildings) could be explored with the help of the modern relief, from which<br />
conclusions could be drawn to the presumable historical landscape. A gradual approach<br />
change can be observed in the Central European archaeology in the past decades: not only<br />
the archaeological objects, but the environment of these comes to the front, open to the<br />
scale of landscape. The human activity has a powerful effect on its environment in every<br />
Ages. With the disappearance of the different using modes, the nature still retaines the<br />
tracks of these activities, though the intervention of the later Ages (for example ploughing,<br />
settling on), or the changes after natural forces (e. g. erosion) cause new changes, which<br />
could be usually separated.<br />
The Balaton Highland was particularly suitable for settling, for the villas and<br />
other settlements with rural character (the so-called vicus), building for agricultural and<br />
handicraft production. I determined my study area in a 16 km wide zone around the<br />
eastern, northern and western shore of the Lake Balaton: cities were not developed in this<br />
zone, this way I may have a clear view about the rural life form while the examination of<br />
the find places without urban settlement forms.<br />
I examined the environment of 189 sites found in the volumes of Magyarország<br />
Régészeti Topográfiája (Archaeological Topography of Hungary) and other archaeological<br />
literatures: the description of the environment are usually succinct in these materials, the<br />
authors relied on describing primarily the surface phenomena (e. g. debris) at determining<br />
the objects. Fundamental changes in the terrain can not be calculated in the last one and a<br />
half millennia: only some radical anthropogenic interferences were generated in this zone,<br />
133
like construction golf courses beside the villas of Balatongyörök and Örvényes, or the<br />
quarries inter alia in Szentkirályszabadja, which were strongly modifying the microlandscape.<br />
Therefore and because most of the examined find places are located on the<br />
outskirts nowadays (which is worthy for the original production function), their<br />
environmental data can be well suited.<br />
The aim of my research is presenting the contexts of the Romans landscape and<br />
countryside, and the settling aspects of the villas. However I could not strive for the<br />
periodisation of the changes of the four hundred years of Roman rule, because of the lack<br />
of the detailed excavations around the Lake. The methodology developed and applied by<br />
myself requires diversed researches in which various data has to be involved. Because of<br />
the failing scientific planned excavations, large-scale archaeological researches were not<br />
take place at the Balaton (only at two sites, in Baláca and Keszthely, Fenékpuszta are<br />
sistematic excavations), but residues have been found in several places. Partial excavations<br />
were occured only on a small proportion of the examined find places: only 27 among the<br />
discussed 189 objects were archaeologically detailed analized, their data provided clue for<br />
my other researches.<br />
Environmental archaeological methods apply the different sciences at the<br />
examination of the historical layers of the landscape. In the course of this examination,<br />
archaeological excavations on object-level, studying historical maps, remote sensing and<br />
mapping of the quarries and its environments are needed alike. The remote sensing means<br />
unshattering instrument researches, for example air photography, geophysical<br />
measurements, LIDAR surface radaring. Nevertheless, other multidisciplinary researches<br />
are needed (for example archaeobotany, pollenanalysis, archaeozoology) for the<br />
reconstruction of flora, fauna and hydrography, and also in order to sift out the tracks of<br />
human.<br />
Identifying the position of the buildings on the site with the help of the<br />
archaeological data allow the examination of the relationships of the buildings and their<br />
direct environment. So my goal was to gain environmental informations with unshattering<br />
methods about the built and natural elements and their correlations of the Roman<br />
landscape, with the help of archaeological data, archive materials, aerial photographs,<br />
maps, on-site examinations and geographical information systems (GIS). I determined the<br />
spatial position of the nearly two hundred find places, so these objects became palpable.<br />
Furthermore geophysical measuring procedures could also help archaeological researches,<br />
which signify faster and cheaper solution than excavations. The various procedures based<br />
134
on the physical quality-difference of the earth and inside hiding objects. There is no need<br />
to dolly the field, because the instruments can collect data under the surface: I was using<br />
this method on three different sites (Gyulafirátót, Öskü and Szentkirályszabadja).<br />
In addition to the examination of the direct environment of the find places, I<br />
appointed also wider researches for the Balaton Highland, which links these sites: I was<br />
analysing the relationships of the ancient road network, the water level of the Lake<br />
Balaton, and the distances of the water source places, between the find places. Also the<br />
traces of conscious landscape modifying activities were outlined during my researches: I<br />
detected tracks of dams (in Öskü and Szentkirályszabadja), artificial terrain terraces (in<br />
Örvényes), and some sites were established at strategic points (such as the relationship<br />
between the villa of Szentkirályszabadja, Romkút lying on a plateau lifted from its<br />
environment and the main road running in a valley from Veszprém to Tapolca).<br />
In conclusion each site are connected to the Pannonian road network (I created a<br />
theoretical reconstruction taking into account of terrain conditions and the find places), and<br />
the water, this vital element is close to every Roman settlements, usually in the form of<br />
wells: in the selection of the location of villas the proximity of the waters was a crucial<br />
factor (water can be find within 500 meters at the majority of the sites). The water was<br />
utilized as much as possible: the Romans settled on the frontier of the dry and wet areas.<br />
This way the water could not pour the fields, however it still remained close for drinking<br />
water, irrigation, and for operating the baths of the villas. The most important examination<br />
on macro-level is the determination of the dimension of the Lake Balaton in the Roman<br />
Age. It comes up against difficulties, the experts have contradictory opinions. The water<br />
level of the Lake Balaton was in Prehistoric Age on the maximum, the surface of the water<br />
in the Roman Age was in all probability similar to the one of nowadays (104-104,5 metres<br />
above Baltic), or it reached this level with draining at the Sió at the end of the 3 rd century<br />
A. D. Taking into consideration the approximately 200 find places and the terrain, only at<br />
the north-west, the south-west – west and the south shore of the lake can we count with<br />
marshes. So the view of the Roman Balaton Highland was very similar to the one of<br />
nowadays. I gained informations also for the vegetation and the cultivated species from<br />
collecting the former archaeobotanical data, the agricultural artifacts and the soil<br />
characteristics: mainly corn and their weed species were found on my research area.<br />
The find places can be found both in the lower regions of the Hill Bakony and at<br />
the shore of Lake Balaton, especially between the 104,5 and 150 m (above Baltic) zones.<br />
Above this zone less and less villas and villages were settled, while none were located<br />
above 400 m height. In some places the villas and estates can be found more frequently,<br />
135
which is related with the terrain, the quality of the soil, the nodes of the road network, and<br />
also with the cultivation methods (e. g. the fields were cultivated by tenants, whose modest<br />
settlements built beside the villas).<br />
As the final step of GIS analysis I created a so-called predictive model: with<br />
researching all the elements of the environment, from the typical data set of the 189 find<br />
places I was generated the groups of the likelihood occurrence of the sites. Thus we can<br />
calculate most likely new, previously unidentified Roman settlement sites, where the area<br />
is flat (the cathegory of the slope is between 0 and 5 %), it lies under 150 meters altitude,<br />
and its ascpect is eastern, southeastern or southern (however the villas and estates can not<br />
be bounded sharply from each other with their terrain characteristics). Each of the microenvironment<br />
of the examined sites are showing minimum one from the ideal<br />
circumstances, and 51 find places have all from the best four conditions. I determined five<br />
new sites with using the predictive model: I analised their environment on aerial<br />
photographs and I made on-site examiations too. Two cases seems justify the correct<br />
choice of the categories of the predictive model: the archaeological literatures proved the<br />
Roman presence, although the form of settling is not known yet, but the excavated items (a<br />
Roman kiln in Balatonfüred, and partly late Roman cemetery in Lesencetomaj) are refering<br />
to living places.<br />
Ultimately I created the image of the micro-environment of the villas and villages, based<br />
on the position of the buildings to each other and to the water sources. I was presenting the<br />
topographical conditions in three-dimensional figures, with the reconstruction of the mass<br />
of the buildings. This terrain model is possible to be entered into the wider landscape, into<br />
the system of the Pannonian contexts. Based on the analising of all the environmental data<br />
a predictive model can be formed, which can become an important player at the protection<br />
of heritage, with the correct selection of the categories of probability occurence influenced<br />
by environmental factors.<br />
136
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS<br />
Hálás köszönettel tartozom elsősorban Családomnak, akiknek türelme és mérhetetlen<br />
támogatása nélkül nem készülhetett volna el disszertációm.<br />
Mindemellett külön köszönet illeti meg témavezetőmet, Fatsar Kristófot, aki<br />
nélkülözhetetlen tanácsokkal látott el munkám elkészítéséhez. Köszönettel tartozom még<br />
mindazon kollégáknak és régészeknek, így többek között Jombach Sándornak, Gabler<br />
Dénesnek, Horváth Friderikának, Belényesy Károlynak, Sárosi Editnek, Csirke Orsolyának<br />
és Eke Istvánnak akik szakmai javaslataikkal segítették kutatásomat.<br />
Továbbá hálásan köszönöm azoknak a Hallgatóknak a munkáját, akik terepbejárásaikkal<br />
hozzájárultak dolgozatom 4. fejezetének elkészítéséhez.<br />
137
IRODALOM- ÉS FORRÁSJEGYZÉK<br />
1. IRODALOMJEGYZÉK:<br />
ADAMIK 2009 Adamik Tamás: Római irodalom. A kezdetektől a<br />
ADAMS 2005<br />
Nyugat<strong>római</strong> Birodalom bukásáig. Pozsony, 2009.<br />
Adams, Colin – Laurence, Ray: Travel and Geography in the<br />
Roman Empire. S. l., 2005<br />
AITKEN 1982 Aitken, Micheal J.: Fizika és régészet. Budapest, 1982<br />
ALARCÃO 2000 Alarcão, Adília: Museu Monográfico de Conimbriga.<br />
Catalogue. Lisboa, 2000<br />
ANDERKÓ 2007 Anderkó Krisztián: Savaria vízvezetéke. Savaria. A Vas<br />
Megyei Múzeumok Értesítője XXX., 2007. pp. 9-46.<br />
ANDERSON 1987 Anderson, Maxwell L.: The Portrait Medallions of the<br />
Imperial Villa at Boscotrecase. American Journal of<br />
Archaeology 91/1., 1987. pp. 127-135.<br />
APICIUS 1996 Marcus Gaius Apicius: Szakácskönyv a <strong>római</strong> korból.<br />
Budapest, 1996<br />
ASTON 1997 Aston, Michael: Interpreting the landscape. Landscape<br />
archeology and local history. S.l., 1997<br />
B. THOMAS 1952 Bajáné Thomas Edit: Ólom fogadalmi emlékek Pannoniában.<br />
Pogánytelki ólomöntő műhely. Archaeologiai Értesítő 79.,<br />
1952. pp. 32-38.<br />
B. THOMAS 1959 B. Thomas Edit – Szentléleky Tihamér: Vezető a Veszprémi<br />
Bakonyi Múzeum régészeti kiállításaiban – Őskor-Római<br />
kor. Budapest, 1959. pp. 19-37.<br />
B. THOMAS 1961 B. Thomas Edit: Római<strong>kori</strong> <strong>villák</strong> a Balatonvidéken; In:<br />
Műemlékeink. Budapest, 1961<br />
B. THOMAS 1964 B. Thomas Edit: Römische Villen in Pannonien. Budapest,<br />
1964<br />
B. THOMAS 1969 B. Thomas Edit: Újabb <strong>római</strong><strong>kori</strong> kutatások a Balatonfelvidéken.<br />
Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8.,<br />
1969. pp. 141-145.<br />
BAKELS 2003 Bakels, Corrie – Jacomet, Stefanie: Access to Luxury Foods<br />
in Central Europe during the Roman Period: The<br />
Archaeobotanical Evidence. World Archaeology 34/3., 2003.<br />
pp. 542-557.<br />
138
BALLE 1994 Balle, Gedeon: Die römische Villa von Bietigheim<br />
„Weilerlen”, Stadt Bietigheim-Bissingen, Kreis Ludwigsburg<br />
(D). Balácai Közlemények III., 1994. pp. 159-162.<br />
BECHERT 2005 Bechert, Tilmann: Hof oder Halle? Anmerkungen zur<br />
Überdachung des zentralen Innenbereichs kaiserzeitlicher<br />
Risalitvillen. Balácai Közlemények IX., 2005. pp. 165-176.<br />
BEHRINGER 2010 Behringer, Wolfgang: A klíma kultúrtörténete. A<br />
BELÉNYESY 2007<br />
jégkorszaktól a globális felmelegedésig. Budapest, 2010<br />
Belényesy Károly – Honti Szilvia – Kiss Viktória (szerk.):<br />
Gördülő idő. Régészeti feltárások az M7 autópálya Somogy<br />
megyei szakaszán Zamárdi és Ordacsehi között. Budapest,<br />
2007<br />
BENDEFY 1969 Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados<br />
partvonalváltozásai. Budapest, 1969<br />
BENDER 1994 Bender, Helmut – Wolff, Hartmut: Ländliche Besiedlung und<br />
Landwirtschaft in den Rhein-Donau-Provinzen des<br />
BIRÓ 1974<br />
Römischen Reiches. Passau, 1994<br />
Biró Mária: Roman Villas in Pannonia. Acta Archaeologica<br />
Hungarica 26., 1974. pp. 23-57.<br />
BIRÓ 1989 Biró Katalin – K. Palágyi Sylvia – Regenye Judit:<br />
Technológiai megfigyelések a Nemesvámos, Baláca pusztai<br />
ős<strong>kori</strong> lelőhely kőeszközanyagán. Balácai Közlemények I.,<br />
1989. pp. 47-94.<br />
BÍRÓ 1999 Bíró Mária: Római villagazdaságok a Balaton körül. História<br />
XXI/5-6., 1999. pp. 5-6.<br />
BORHY 2003 Borhy László (szerk.): Római történelem. Szöveggyűjtemény.<br />
Budapest, 2003<br />
BOWDEN 2006 Bowden, Mark (szerk.): Unravelling the Landscape. An<br />
Inquisitive Approach to Archaeology. S. l., 2006<br />
BÓNIS 1994 B. Bónis Éva: Császár<strong>kori</strong> telep Balatonaligán. Veszprém<br />
Megyei Múzeumok Közleményei 19-20., 1993-1994. pp. 157-<br />
176.<br />
BÖDŐCS 2006 Bödőcs András: Neue Angaben zur Forschung römischer<br />
Landstrassen in Pannonien (Újabb adatok a pannoniai <strong>római</strong><br />
utak kutatásához). Archaeologiai Értesítő 131., 2006. pp. 75-<br />
88.<br />
BÖDŐCS 2008 Bödőcs András: A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> úthálózat térinformatikai<br />
vizsgálata a mai Magyarország területén. Doktori értekezés,<br />
gépirat. Budapest, 2008<br />
BÖRZSÖNYI 1908 Börzsönyi Arnold: Római és egyéb dunántúli leletekről.<br />
Archaeologiai Értesítő XXVIII., 1908. pp. 183-185.<br />
BRANIGAN 1977 Branigan, Keith: Gatcombe Roman Villa. British<br />
Archaeological Reports 44., 1977<br />
139
BUDAI 1999 Budai Tamás – Csillag Gábor (szerk.): A Balaton-felvidék<br />
földtana. Magyarázó a Balaton-felvidék földtani térképéhez.<br />
Budapest, 1999<br />
CAMPANA 2009 Campana, Stefano – Piro, Salvatore (szerk.): Seeing the<br />
Unseen. Geophysics and Landscape Archaeology. London,<br />
2009<br />
CASTIGLIONE 1971 Castiglione László: Római művészet. Budapest, 1971.<br />
CASTIGLIONE 1973 Castiglione László: Pompeji. Budapest, 1973<br />
CASTIGLIONE 1979 Castiglione László: Pompeji. Herculaneum. Budapest, 1979<br />
CHANSON 2000 Chanson, Hubert: Hydraulics of Roman Aqueducts: Steep<br />
Chutes, Cascades, and Dropshafts. American Journal of<br />
Archaeology 104/1., 2000. pp. 47-72.<br />
CHEVALLIER 1976 Chevallier, Raymond: Roman Roads. Los Angeles, 1976<br />
CORREIA 2008 Correia, Virgílio Hipólito: Conimbriga. Guia das Ruínas.<br />
Lisboa, 2008<br />
CSEMEZ 1996 Csemez Attila: Tájtervezés – tájrendezés. Budapest, 1996<br />
CSIRKE 2009 Csirke Orsolya: Aranyos-kút istene. Fiatal Római Koros<br />
Régészek IV. konferenciája, 2009. Konferencia előadás és ld.<br />
abstract-kötet, p. 12.<br />
CURRIE 2005 Currie, Chris: Garden Archaeology. A Handbook. York,<br />
2005<br />
DAX 1985 Cs. Dax Margit – Törőcsik Zoltán – Uzsoki András (szerk.):<br />
A Bakony és a Balaton-felvidék évezredei. Vezető a<br />
Veszprémi Bakonyi Múzeum állandó kiállításához.<br />
EÖTVÖS 2008<br />
Veszprém, 1985. pp. 30-33.<br />
Eötvös Károly: Bakonyi utazás. Veszprém, 2008.<br />
ERDÉLYI 1984 Erdélyi Balázs, Sági Károly: A magyarországi régészeti légi<br />
fényképezés története és a Szent György-hegyi kolostorrom.<br />
Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17., 1984. pp.<br />
273-280.<br />
ERMÉNYI 1977 P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból<br />
származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában.<br />
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977.<br />
pp. 135-165.<br />
ERTEL 1994 Ertel, Christine: Zur Rekonstruktion des Ostgartens und<br />
Überlegungen zur Garten- und Landschaftsarchitektur von<br />
Baláca. Balácai Közlemények III., 1994. pp. 29-40.<br />
EVANS 1993 Evans, Harry B.: In Tiburtium usum: Special Arrangements<br />
in the Roman Water System (Frontinus, Aq. 6.5). American<br />
Journal of Archaeology 97/3., 1993. pp. 447-455.<br />
ÉRI 1967 Éri István: Beszámoló a Veszprém Megyei Múzeumi<br />
Igazgatóság 1967. évi munkájáról. Veszprém Megyei<br />
Múzeumok Közleményei 6., 1967. pp. 15-35.<br />
140
ÉRI 1969 Éri István: Beszámoló a Veszprém Megyei Múzeumi<br />
Igazgatóság 1968. évi munkájáról. Veszprém Megyei<br />
Múzeumok Közleményei 8., 1969. pp. 39-66.<br />
FATSAR 2005 Fatsar Kristóf: Geofizikai mérésekkel a balácai villagazdaság<br />
kertjeinek nyomában. Balácai Közlemények IX., 2005. pp.<br />
99-109.<br />
FATSAR 2010 Fatsar Kristóf: Roncsolásmentes régészeti eljárások a<br />
kert<strong>történeti</strong> kutatásban. Szemelvények az OTKA<br />
FEKETE 2008<br />
támogatásával készült alapkutatások újabb eredményeiből<br />
2., 2010. pp. 51-54.<br />
Fekete Csanád: Predictive Archaeological Modelling in<br />
Somogy County. Somogyi Múzeumok Közleményei 18.,<br />
2008. pp. 147-156.<br />
FELHŐSI 2008 Felhősi István – Král Éva: A Baláca pusztai udvari<br />
falfestmény restaurálása. Balácai Közlemények X., 2008. pp.<br />
179-187.<br />
FINÁLY 1884 Finály Henrik: A latin nyelv szótára. Budapest, 1884.<br />
FINÁLY 1903 Finály Gábor: Római utak a Dunántúl. Archaeologiai<br />
Értesítő XXIII., 1903. pp. 164-173.<br />
FITZ 1960 Fitz Jenő: Gorsium. A táci <strong>római</strong><strong>kori</strong> ásatások.<br />
FITZ 1973<br />
Székesfehérvár, 1960<br />
Fitz Jenő: Gorsum-Herculia-Tác. Budapest, 1973<br />
FITZ 1982 Fitz Jenő: Pannonok évszázada. Budapest, 1982<br />
FITZ 1983 Fitz Jenő: Császárkultusz Gorsiumban. In: Szombathy Viktor<br />
szerk.: Régészeti barangolások Magyarországon. Budapest,<br />
1978. pp. 69-89.<br />
FITZ 1999 Fitz Jenő: Pannonia születése. Budapest, 1999<br />
FITZ 2003 Fitz Jenő: A <strong>római</strong> kor <strong>történeti</strong> vázlata. In: Visy Zsolt<br />
(főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest,<br />
2003. pp. 205-208.<br />
FITZ 2005 Fitz Jenő: Gorsium-Herculia. Székesfehérvár, 2005<br />
FÖRTSCH 1993 Förtsch, Reinhard: Archäologischer Kommentar zu den<br />
Villenbriefen des jüngeren Plinius. Beiträge zur<br />
FÜZES 1966<br />
Erschließung hellenistischer und kaiserzeitlicher Skulptur<br />
und Architektur, Band 13., 1993<br />
Füzes F. Miklós – Sági Károly: A Keszthelyi-öböl<br />
regressziós jelenségei. Veszprém Megyei Múzeumok<br />
GABLER 1994a<br />
Közleményei 15., 1966. pp. 339-360.<br />
Gabler Dénes: A Balatontól északra lévő terület <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
településtörténetének néhány kérdése. Veszprém Megyei<br />
Múzeumok Közleményei 19-20., 1993-1994. pp. 149-155.<br />
GABLER 1994b Gabler Dénes – Redő Ferenc: Eine kaiserliche Villa in<br />
Mittelitalien bei San Potito di Ovindoli. Balácai<br />
Közlemények III., 1994. pp. 60-80.<br />
141
GABLER 2003a Gabler Dénes: Vidéki települések Pannoniában. Villák. In:<br />
Visy Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón.<br />
Budapest, 2003. pp. 235-238.<br />
GABLER 2003b Gabler Dénes: Falusi jellegű települések Pannoniában. In:<br />
Visy Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón.<br />
Budapest, 2003. pp. 241-243.<br />
GABLER 2003c Gabler Dénes – Redő Ferenc: Császári villa a középitáliai<br />
San Potitóban. Ókor: folyóirat az antik kultúrákról 2/1.,<br />
2003. pp. 47-53.<br />
GAISBAUER 2008 Gaisbauer, Ingeborg – Ranseder, Christine – Sakl-<br />
Oberthaler, Sylvia: Licht & Wärme. Beleuchtung und<br />
Heizung im Wandel der Zeit. Wien, 2008<br />
GALAMBOS 2008 Galambos István: A Baláca pusztai <strong>római</strong> villagazdaság<br />
mozaikjának és festett udvarfalának növény- és<br />
GAUBATZ-SATTLER 1994<br />
állatábrázolásai. Balácai Közlemények X., 2008. pp. 176-178.<br />
Gaubatz-Sattler, Anita: Die villa rustica von Bondorf.<br />
Forschungen und Berichte zur Vor- und Frühgeschichte in<br />
Baden-Württemberg 51., 1994<br />
GEDEON 1964 Gedeon Tihamér – Nemcsics Antal: A balácai <strong>római</strong> villa<br />
freskóinak technikai vizsgálata. Veszprém Megyei Múzeumok<br />
Közleményei 17., 1964. pp. 459-472.<br />
GESZTELYI 1994 Gesztelyi Tamás: Das Bildprogramm des gelb-lila Zimmers<br />
in Baláca. Balácai Közlemények III., 1994. pp. 22-28.<br />
GÖMÖRI 2003 Gömöri János: A kézművesség emlékei. In: Visy Zsolt<br />
(főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest,<br />
2003. pp. 243-247.<br />
GRYNAEUS 2000 Grynaeus András: Új forráscsoport? A dendrokronológia<br />
eredményei. In: R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Táj és<br />
történelem – Tanulmányok a <strong>történeti</strong> ökológia világából.<br />
Budapest, 2000. pp. 305-325.<br />
GRYNAEUS 2001 Grynaeus András: Fafajvizsgálatok a balácai villa<br />
GRYNAEUS 2002<br />
faszénmaradványain. Balácai Közlemények VI., 2001. pp.<br />
197-202.<br />
Grynaeus András: Újabb balácai faszenek vizsgálata.<br />
Balácai Közlemények VII., 2001. pp. 207-212.<br />
GRYNAEUS 2003 Grynaeus András: Dendrokronológia és erdősültség. In: Visy<br />
Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón.<br />
GYULAI 2001<br />
Budapest, 2003. pp. 48-51.<br />
Gyulai Ferenc: Archaebotanika. A kultúrnövények története<br />
a Kárpát-medencében a régészeti-növénytani vizsgálatok<br />
alapján. Budapest, 2001<br />
GYULAI 2003 Gyulai Ferenc: A termesztett növények régészete. In: Visy<br />
Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón.<br />
Budapest, 2003. pp. 64-66.<br />
142
HAHN 1992 Hahn M. – Prammer, J. (szerk.): Bauern in Bayern. Von den<br />
Anfängen bis zur Römerzeit. Katalog des Gäubodenmusems<br />
Straubing 19., 1992<br />
HAJNÓCZI 1967 Hajnóczi Gyula: Az építészet története. Ókor. Budapest, 1967<br />
HAJNÓCZI 1974 Hajnóczi Gyula: Pannónia fürdőépítészete. Építés- és<br />
Építészettudomány VI., 1974. pp. 63-100.<br />
HAJNÓCZI 1975 Hajnóczi Gyula: Pannónia villaépítészete. Építés- és<br />
Építészettudomány VII., 1975. pp. 3-61.<br />
HAJNÓCZI 1984 Hajnóczi Gyula: A balácai központi villaépület műemléki<br />
helyreállítása. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17.,<br />
1984. pp. 53-58.<br />
HAJNÓCZI 1985 Hajnóczi Gyula: A balácai villamúzeum. Műemlékvédelem.<br />
Műemlékvédelmi és építészet<strong>történeti</strong> szemle XXIX., 1985.<br />
pp. 65-69.<br />
HAJNÓCZI 1987 Hajnóczi J. Gyula: Pannónia <strong>római</strong> romjai. Budapest, 1987.<br />
HAJNÓCZI 1994 Hajnóczi Gyula: Baláca jövője. Gondolatok egy újabb<br />
épületrekonstrukció terve kapcsán. Veszprém Megyei<br />
HAJNÓCZI 1995<br />
Múzeumok Közleményei 19-20., 1993-1994. pp. 229-238.<br />
Hajnóczi Gyula – Mezős Tamás (szerk.): Pannonia<br />
Hungarica Antiqua. Itinerarium Pannonicum I. Budapest,<br />
1995<br />
HAJNÓCZI 1996 Hajnóczi Gyula – Mezős Tamás: A balácai halomsír<br />
rekonstrukciója és bemutatásának programja. Balácai<br />
HARMATTA 1963<br />
Közlemények IV., 1996. pp. 247-260.<br />
Harmatta János (szerk.): Pannonia tröténete. Budapest, 1963<br />
HARTYÁNYI 1974 P. Hartyányi Borbála – Nováki Gyula: Növényi mag- és<br />
termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII.<br />
századig II. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei<br />
1973-1974. pp. 23-73.<br />
HAVAS 2007a Havas Zoltán: A Testvérhegyi villa területén végzett<br />
feltárások újabb eredményei. Aquincumi füzetek 13., 2007.<br />
pp. 137-153.<br />
HAVAS 2007b Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit: Római<br />
történelem. Budapest, 2007<br />
HAVERFIELD 1911 Haverfield, Francis: Roman London. The Journal of Roman<br />
Studies 1., 1911. pp. 141-172.<br />
HEIMBERG 1977 Heimberg, Ursula: Römische Landvermessung. Stuttgart,<br />
1977<br />
HEINRICH-TAMÁSKA 2009 Heinrich-Tamáska Orsolya – Straub Péter: Keszthely-<br />
Fenékpuszta im Spiegel der Jahrtausende.<br />
Leipzig/Zalaegerszeg, 2009<br />
HENIG 2003 Henig, Martin (szerk.): A Handbook of Roman Art. London,<br />
2003<br />
143
HINTZEN-BOHLEN 2005 Hintzen-Bohlen, Brigitte: Róma és a Vatikán. Művészeti<br />
Kalauz. Budapest, 2005<br />
HOFFMANN 2011 Hoffmann Zsuzsanna: Ételek és italok az ó<strong>kori</strong> Rómában.<br />
Szeged, 2011<br />
HORN 2002 Horn, Heinz Günter: Die Römer in Nordrhein-Westfalen.<br />
Hamburg, 2002<br />
HORVÁTH 2006 Horváth Friderika: Somogyjád térségének késő kelta-<strong>római</strong><br />
<strong>kori</strong> településtörténete. Gépirat, 2006<br />
HUMER 2003 Humer, Franz: Das römische Stadtviertel im<br />
HUMER 2009<br />
Freilichtmuseum Petronell. Wien, 2003<br />
Humer, Franz: Ein römisches Wohnhaus der Spätantike in<br />
Carnuntum. Wien, 2009<br />
JASHEMSKI 1979 Jashemski, Wilhelmina F.: The Gardens of Pompeii,<br />
Herculaneum and the Villas destroyed by Vesuvius. New<br />
Rochelle, 1979<br />
JASHEMSKI 1992 Jashemski, Wilhelmina F. – Salza Prina Ricotti, Eugenia –<br />
Foss, John: Preliminary Excavations in the Gardens of<br />
Hadrian’s Villa: The Canopus Area and the Piazza d’Oro.<br />
American Journal of Archaeology 96/4., 1992. pp. 579-597.<br />
JEREM 2003 Jerem Erzsébet: Környezetrégészet. Egy új tudományág<br />
születése. In: Visy Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az<br />
ezredfordulón. Budapest, 2003. pp. 39-44.<br />
KAGAN 2006 Kagan, Kimberly: Redefining Roman Grand Strategy. The<br />
Journal of Military History 70/2., 2006. pp. 333-362.<br />
KAISER 1985 Kaiser Anna – Póczy Klára: Budapest <strong>római</strong> öröksége.<br />
Budapest, 1985<br />
KELEMEN 1980 H. Kelemen Márta: Római <strong>kori</strong> fazekaskemencék<br />
KIRÁLY 1886<br />
Balatonfűzfőn. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei<br />
15., 1980. pp. 49-72.<br />
Király Pál: A sarmizegetusai Mithraeum. Archaeologiai<br />
Közlemények XV., 1886.<br />
KIRCHHOF 2002 Kirchhof Anita: A balácai szüret-jelenetes falfestmény<br />
rekonstrukciós problémái. Balácai Közlemények VII., 2002.<br />
pp. 173-198.<br />
KIRCHHOF 2005 Kirchhof Anita: Újabb adatok a balácai ún. vörös-fekete<br />
szoba rekonstrukciójához. Balácai Közlemények IX., 2005.<br />
pp. 53-74.<br />
KIRCHHOF 2008 Kirchhof Anita: „Ab ovo ad mala”. The Decorative System<br />
and Reconstruction of the Red Dining Room at Baláca.<br />
Balácai Közlemények X., 2008. pp. 42-111.<br />
KISS 1959 Kiss Ákos: The Mosaic Pavements of the Roman Villa at<br />
Baláca. Acta Archaeologica Hungarica XI., 1959. pp. 159-<br />
236.<br />
KISS 1960 Kiss Ákos: Balatonkörnyéki <strong>római</strong> épülettagozatok.<br />
Archaeologiai Értesítő 87., 1960. pp. 210-221.<br />
144
KOLB 2005 Kolb, Anne: Transport and Communication in the Roman<br />
State. The cursus publicus. In: Adams, Colin – Laurence,<br />
Ray (szerk.): Travel and Geograpy in the Roman Empire.<br />
London/New York, 2005. pp. 95-105.<br />
KOPPÁNY 1993 Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei.<br />
KOTSIDU 2007<br />
Budapest, 1993<br />
Kotsidu, Haritini: Landschaft im Bild. Naturprojektionen in<br />
der antiken Dekorationskunst. Worms, 2007<br />
KUZSINSZKY 1903 Kuzsinszky Bálint: A Balatonvidék régészeti áttekintése. In:<br />
Lovassy Sándor (szerk.): A Balatoni Muzeum-Egyesület Első<br />
Évkönyve. Az Egyesület első három évéről (1898/99-<br />
1900/1901). Keszthely, 1903<br />
KÜSTER 1995 Küster, Hansjörg: Das südliche Mitteleuropa als Provinz des<br />
römischen Weltreiches; In: Küster, Hansjörg (szerk.):<br />
Geschichte der Landschaft in Mitteleuropa. Von der Eiszeit<br />
bis zur Gegenwart. München, 1995. pp. 152-162.<br />
LA REGINA 2005 La Regina, Adriano: Archaeological Guide to Rome. Milan,<br />
2005<br />
LAMBRICK 2008 Lambrick, George: Air and Earth. Aerial Archaeology in<br />
Ireland. Dublin, 2008.<br />
LAPOSA 1988 Laposa József: Szőlőhegyek a Balaton-felvidéken. Budapest,<br />
1988<br />
LAZAR 2001 Lazar, Irena: Celeia. An Archaeological Image of the Town.<br />
Celje, 2001<br />
LÁSZLÓ 1980 László Péter: Nympháknak szentelt oltár Kékkútról.<br />
LINDENTHAL 1994<br />
Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15., 1980. pp. 73-<br />
76.<br />
Lindenthal, Jörg: Zum Forschungsstand der ländlichen<br />
Besiedlung der nördlichen Wetterau in römischer Zeit (D).<br />
Balácai Közlemények III., 1994. pp. 168-172.<br />
LOCK 2006 Lock, Gary – Harris, Trevor: Enhancing Predictive<br />
Archaeological Modeling: Integrating Location, Landscape<br />
and Culture. In: Mehrer, Mark W. – Wescott, Konnie L.<br />
(szerk.): GIS and Arcaheological Site Location Modeling.<br />
New York, 2009. pp. 36-55.<br />
LOESCHKE 1933 Loeschke, Siegfried: Denkmäler vom Weinbau aus der Zeit<br />
der Römerherrschaft an Mosel, Saar und Ruwer. Trier, 1933<br />
LŐRINCZ 1981 Lőrincz Barnabás: Téglaégető kemencék Pannóniában.<br />
Iparrégészet I., 1981. pp. 77-93.<br />
LŐVEI 1998 Lővei Pál: Építészet a Kárpát-medencében a honfoglalás<br />
előtt. In: Sisa József, Dora Wiebenson (szerk.):<br />
Magyarország építészetének története. Budapest, 1998. pp.<br />
13-19.<br />
MAROSI 1990 Marosi Sándor – Somogyi Gábor: Magyarország kistájainak<br />
katasztere. Budapest, 1990<br />
145
MARZANO 2007 Marzano, Annalisa: Roman Villas in Central Italy. A Social<br />
and Economic History. Columbia Studies in the Classical<br />
Tradition Vol. 30., 2007<br />
MAYS 2010 Mays, Larry W. (szerk.): Ancient Water Technologies.<br />
Tempe, 2010<br />
MCKAY 1980 McKay, Alexander G.: Römische Häuser und Paläste.<br />
Feldmeilen, 1980<br />
MEDZIHRADSZKY 2007 Medzihradszky Zsófia – T. Biró Katalin: Balaton környéki<br />
erdők a holocénben. Holocene forests in the Surroundings of<br />
Lake Balaton. In: Gömöri János (szerk.): Az erdő és a fa<br />
régészete és néprajza. Archaeology and Ethnography of<br />
Forest and Wood. Sopron, 2007<br />
MESKÓ 1989 Meskó Attila: Bevezetés a geofizikába. Budapest, 1989<br />
MESTERHÁZY 2011 Mesterházy Gábor – Stibrányi Máté: Prediktív régészeti<br />
modellek és a magyar örökségvédelem. Gépirat, 2011<br />
MEZŐS 1985 Mezős Tamás: Pannóniai műemlékek feltárása és<br />
helyreállítása (Budapest kivételével). Műemlékvédelem.<br />
MILLER 1972<br />
Műemlékvédelmi és építészet<strong>történeti</strong> szemle XXIX., 1985.<br />
pp. 145-153.<br />
Miller, Stella Grobel: A Mosaic Floor from a Roman Villa at<br />
Anaploga. Hesperia 41/3., 1972. pp. 332-354.<br />
MONOSTORY 2002 Markóné Monostory Bernadett: Gyűjthették-e a <strong>római</strong>ak<br />
Pannoniában kedvelt gombájukat? Balácai Közlemények<br />
VII., 2002. pp. 199-206.<br />
MORRIS 1979 Morris, Pat: Agricultural Buildings in Roman Britain. British<br />
Archaeological Reports, British Series 70., 1979<br />
MÓCSY 1974 Mócsy András: Pannonia a korai császárság korában.<br />
Budapest, 1974<br />
MÓCSY 1990 Mócsy András – Fitz Jenő (szerk.): Pannonia régészeti<br />
kézikönyve. Budapest, 1990<br />
MÓCSY 1995 Mócsy András: Pannonia városai, falvai és villái a II. század<br />
közepén. In: Stirling János: Szöveggyűjtemény a kertépítészet<br />
történetének tanulmányozásához – I. Klasszikus ókor, I.1.<br />
Róma. Budapest, 1995. pp. 157-161.<br />
MRT 1 Bakay Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly: Magyarország<br />
Régészeti Topográfiája 1. Veszprém megye régészeti<br />
topográfiája. Keszthelyi és Tapolcai járás. Budapest, 1966<br />
MRT 2 Éri István – Kelemen Márta – Németh Péter – Torma István:<br />
Magyarország Régészeti Topográfiája 2. Veszprém megye<br />
régészeti topográfiája. Veszprémi járás. Budapest, 1969<br />
MRT 4 Dax Margit – Éri István – Mithay Sándor – Palágyi Sylvia –<br />
Torma István: Magyarország Régészeti Topográfiája 4.<br />
Veszprém megye régészeti topográfiája. A Pápai és Zirci<br />
járás (Budapest, 1972)<br />
146
MÜLLER 1978 Müller Róbert: V. századi bronzműves műhely maradványai<br />
Keszthely-Fenékpusztáról.<br />
1978. pp. 11-29.<br />
Archaeologiai Értesítő 105.,<br />
MÜLLER 1979 Müller Róbert: A Keszthely-fenékpusztai erőd északi<br />
kapujának feltárása 1971-ben (ásatási jelentés). Veszprém<br />
Megyei Múzeumok Közleményei 14., 1979. pp. 123-156.<br />
MÜLLER 1987 Müller Róbert: Megjegyzések Fenékpuszta történetéhez.<br />
Zalai Múzeum 1., 1987. pp. 105-122.<br />
MÜLLER 1994 Müller Róbert: A balatonaligai vaseszközök. Veszprém<br />
Megyei Múzeumok Közleményei 19-20., 1993-1994. pp. 177-<br />
193.<br />
MÜLLER 1999 Müller Róbert: Sági Károly temető feltárása a Keszthelyfenékpusztai<br />
erőd déli fala előtt (1963-1967). Zalai Múzeum<br />
9., 1999. pp. 153-179.<br />
MÜLLER 2002 Müller Róbert: Die Bevölkerung von Fenékpuszta in der<br />
Frühawarenzeit. Zalai Múzeum 11., 2002. pp. 93-101.<br />
MÜLLER 2003 Müller Róbert: A romanizált lakosság az 5-6. században. In:<br />
Visy Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón.<br />
Budapest, 2003. pp. 289-291.<br />
MÜLLER 2004 Müller Róbert: Római <strong>kori</strong> épület Hévíz-Egregyen az Attila<br />
utcában. Régészeti Értékeink 10. Budapest, 2004<br />
MÜLLER 2006 Müller Róbert: Római <strong>kori</strong> épület Hévíz-Egregyen. Ókor:<br />
folyóirat az antik kultúrákról 5/2., 2006. pp. 89-92.<br />
MÜLLER 2010 Müller Róbert: Die Gräberfelder vor der Südmauer der<br />
Befestigung von Keszthely-Fenékpuszta.<br />
Budapest/Leipzig/Keszthely/Rahden, 2010<br />
NAGY 1920 Nagy Lajos: A Balácza-pusztán előkerült <strong>római</strong><br />
NAGY 2003<br />
falfestmények második csoportja. Archaeologiai Értesítő<br />
XXXIX., 1920-1922. pp. 18-24.<br />
Nagy Mihály: A pannoniai városok. A pannoniai városok<br />
kialakulása. In: Visy Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az<br />
ezredfordulón. Budapest, 2003. pp. 221-224.<br />
NAGY 2007 Nagy Mihály: Lapidárium. A Magyar Nemzeti Múzeum<br />
régészeti kiállításának vezetője: <strong>római</strong> kőtár. Budapest,<br />
2007.<br />
NOVÁKI 1958 Nováki Gyula: Római-<strong>kori</strong> halastavak. Soproni Szemle<br />
XII/1., 1958. pp. 63-65.<br />
NUBER 1994 Nuber, Hans Ulrich: Die villa urbana von Heitersheim.<br />
Balácai Közlemények III., 1994. pp. 172-179.<br />
OSWIN 2009 Oswin, John: A Field Guide to Geophysics in Archaeology.<br />
Chichester, 2009<br />
PALÁGYI 1982 K. Palágyi Sylvia: Mithras relieftöredék a<br />
Balatonfelvidákről. Veszprém Megyei Múzeumok<br />
Közleményei 16., 1982. pp. 15-19.<br />
147
PALÁGYI 1984 K. Palágyi Sylvia: A balácai kutatások története (1904-<br />
1976). Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17., 1984.<br />
pp. 27-51.<br />
PALÁGYI 1988 K. Palágyi Sylvia: Az inotai <strong>római</strong> <strong>kori</strong> halomsírok feltárása<br />
képekben. Várpalota, 1988<br />
PALÁGYI 1989a K. Palágyi Sylvia: A balácai villagazdaság alaprajza az újabb<br />
megfigyelések tükrében. Balácai Közlemények I., 1989. pp.<br />
11-34.<br />
PALÁGYI 1989b Palágyi Sylvia: A kemenesszentpéteri <strong>római</strong> <strong>kori</strong> halomsír.<br />
Veszprémi Történelmi Tár I., 1989. pp. 44-59.<br />
PALÁGYI 1994a K. Palágyi Sylvia: Római <strong>kori</strong> téglaégető kemencék<br />
Veszprém megyében. Veszprém Megyei Múzeumok<br />
PALÁGYI 1994b<br />
Közleményei 19-20., 1993-1994. pp. 215-228.<br />
K. Palágyi Sylvia: Őskor, <strong>római</strong> kor, népvándorlás kora. In:<br />
Veress D. Csaba – Hudi József – Ács Anna – Palágyi Sylvia:<br />
Nemesvámos története – A község története az ősidőktől<br />
napjainkig. Veszprém, 1994. pp. 7-47.<br />
PALÁGYI 1995 K. Palágyi Sylvia: Baláca. Római <strong>kori</strong> villa. Tájak Korok<br />
Múzeumok Kiskönyvtára 513., 1995<br />
PALÁGYI 1996 K. Palágyi Sylvia: A balácai <strong>római</strong> <strong>kori</strong> halomsír kutatása.<br />
Balácai Közlemények IV., 1996. pp. 7-72.<br />
PALÁGYI 2000a K. Palágyi Sylvia: Római <strong>kori</strong> <strong>villák</strong> újabb vaseszközei a<br />
veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban. Veszprém Megyei<br />
Múzeumok Közleményei 21., 2000. pp. 21-40.<br />
PALÁGYI 2000b K. Palágyi Sylvia – Nagy Levente: Római <strong>kori</strong> halomsírok a<br />
Dunántúlon. Veszprém, 2000<br />
PALÁGYI 2001 K. Palágyi Sylvia: Grynaeus András balácai fafajta-<br />
PALÁGYI 2003a<br />
vizsgálatainak régészeti háttere. Balácai Közlemények VI.,<br />
2001. pp. 203-204.<br />
Palágyi Sylvia: Római <strong>kori</strong> <strong>villák</strong> a Balatontól északra. In:<br />
Visy Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón.<br />
Budapest, 2003. pp. 238-241.<br />
PALÁGYI 2003b Palágyi Sylvia: Római <strong>kori</strong> halomsírok a Dunántúlon. In:<br />
Visy Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón.<br />
Budapest, 2003. pp. 257-261.<br />
PALÁGYI 2003c K. Palágyi Sylvia: Egy nagyívű program lassú elhalása? A<br />
balácai <strong>római</strong> <strong>kori</strong> villagazdaság múltja és jövője. Magyar<br />
Múzeumok 2003/1. pp. 41-43.<br />
PALÁGYI 2004 K. Palágyi Sylvia: Veszprém megyei leletmentések<br />
publikálatlan <strong>római</strong> <strong>kori</strong> kemencéi. Veszprém Megyei<br />
Múzeumi Közlemények 23., 2004. pp. 49-72.<br />
PALÁGYI 2007 Palágyi Sylvia: Jelentés az Aszófő határában végzett<br />
kutatásokról. Aszófő, Kövesdi templomrom. Gépirat, 2007<br />
148
PALÁGYI 2008a K. Palágyi Sylvia: Balatonakali-Ságpuszta. A közép<strong>kori</strong><br />
templom, település és a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> épületek maradványai I.<br />
Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25., 2008. pp. 59-<br />
106.<br />
PALÁGYI 2008b K. Palágyi Sylvia: A balácai <strong>római</strong> <strong>kori</strong> villagazdaság<br />
főépületének (I.) peristyliuma 1. Balácai Közlemények X.,<br />
2008. pp. 112-175.<br />
PAPP-VÁRY 2002 Papp-Váry Árpád: Magyarország története térképeken.<br />
Budapest, 2002<br />
PARATTE 1994 Paratte, Claude-Alain: Zwei große gallo-römische Villen des<br />
Schweizer Mittellandes. Balácai Közlemények III., 1994. pp.<br />
222-229.<br />
PÁKAY 1971 Pákay Zsolt – Sági Károly: A szőlőművelés hatása a<br />
Balatonkörnyék népének életére és településére. Holub<br />
József emlékének. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei<br />
10., 1971. pp. 95-114.<br />
PECZ 2002 Pecz Vilmos (szerk.): Ó<strong>kori</strong> Lexikon. Digitális kiadás<br />
(Arcanum Adatbázis Kft.), 2002.<br />
PERÉMI 2000 S. Perémi Ágota: A Lesencetomaj-Piroskereszt Keszthelykultúrás<br />
temető fülbevalói. Veszprém Megyei Múzeumok<br />
Közleményei 21., 2000. pp. 41-75.<br />
PINTO-GUILLAUME 2002 Pinto-Guillaume, Ezequiel M.: Mollusks from the Villa of<br />
Livia at Prima Porta, Rome: The Swedish Garden<br />
Archaeological Project, 1996-1999. American Journal of<br />
Archaeology 106/1., 2002. pp. 37-58.<br />
PLINIUS 1981 Ifjabb Plinius: Levelek. Budapest, 1981<br />
PLINIUS 1987 Caius Plinius Secundus: A természet históriája. A<br />
PÓCZY 1976<br />
növényekről. Részletek a XII-XXI. kötetből. Budapest, 1987<br />
Póczy Klára: Pannoniai városok. Budapest, 1976<br />
PÓCZY 1980 Póczy Klára: Közművek a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> Magyarországon.<br />
Budapest, 1980. pp. 9-22.<br />
PÓCZY 1999 Póczy Klára: A via „Postumia” meghosszabbítása a dunai<br />
átkelőhelyekig. In: Gömöri János (szerk,): Landscapes and<br />
monuments along the Amber Road – Results and<br />
Perspectives of Cultural Tourism. Sopron, 1999. pp. 50-54.<br />
PÓCZY 2003a Póczy Klára: Aquaeductus és a közművesítés. In: Visy Zsolt<br />
(főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest,<br />
2003. pp. 232-235.<br />
PÓCZY 2003b Póczy Klára: Kultuszközpontok Pannoniában. In: Visy Zsolt<br />
(főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest,<br />
2003. pp. 247-251.<br />
PUSZTA 2002 Puszta Sándor: Geofizikáról régésztechnikusoknak. In: Ilon<br />
Gábor (szerk.): A régésztechnikusok kézikönyve I.,<br />
Panniculus ser. B. No. 3., Szombathely, 2002<br />
149
QUAST 2008 Quast, Dieter: Pannonien im 5. Jahrhundert. In: Roberto,<br />
Umberto – Riviére, Yann – Bemmann, Jan – Quast, Dieter<br />
(szerk.): Rom und die Barbaren. Europa zur Zeit der<br />
Völkerwanderung. Bonn, 2008. pp. 193-197.<br />
RACZKY 2007 Raczky Pál: Az autópálya-régészet helyzete<br />
RANIERI PANETTA 2005<br />
Magyarországon. Módszerek és tapasztalatok az 1990 és<br />
2007 közötti munkálatok kapcsán. Archaeologiai Értesítő<br />
132., 2007. pp. 5-36.<br />
Ranieri Panetta, Marisa (szerk.): Pompeji – Az eltemetett<br />
város történelme, mindennapi élete és művészete. Budapest,<br />
2005<br />
RÁCZ 2000 Rácz Lajos: Éghajlatváltozások a Kárpát-medencében. In: R.<br />
Várkonyi Ágnes (szerk.): Táj és történelem – Tanulmányok a<br />
<strong>történeti</strong> ökológia világából. Budapest, 2000. pp. 287-304.<br />
REDŐ 2005 Redő Ferenc: Italian Villa in the Abruzzi, italianate Villa in<br />
Pannonia. Balácai Közlemények IX., 2005. pp. 315-331.<br />
REGENYE 1992 Regenye Judit: Előzetes jelentés a balácai X. épület<br />
feltárásáról. Balácai Közlemények II., 1992. pp. 341-348.<br />
REUTTI 1994 Reutti, Fridolin: Typologie der Grundrisse römischer Villen.<br />
Balácai Közlemények III., 1994. pp. 200-205.<br />
RÉG. FÜZ. 1956 Régészeti Füzetek. Az 1956. év régészeti kutatásai. Budapest,<br />
1958<br />
RÉG. FÜZ. 1957 Régészeti Füzetek. Az 1957. év régészeti kutatásai. Budapest,<br />
1958<br />
RÉG. FÜZ. 1959 Régészeti Füzetek. Az 1959. év régészeti kutatásai. Budapest,<br />
1960<br />
RÉG. FÜZ. 1960 Régészeti Füzetek. Az 1960. év régészeti kutatásai. Budapest,<br />
1960<br />
RÉG. KUT. 1998 Rezi Kató Gábor (főszerk.): Régészeti kutatások<br />
Magyarországon. Budapest, 2001<br />
RÉG. KUT. 1999 Marton Erzsébet, Kisfaludi Júlia (szerk.): Régészeti<br />
RÉG. KUT. 2000<br />
kutatások Magyarországon. Budapest, 2002<br />
Kisfaludi Júlia (szerk.): Régészeti kutatások Magyarországon<br />
2000. Budapest, 2003<br />
RÉG. KUT. 2001 Kisfaludi Júlia (szerk.): Régészeti kutatások Magyarországon<br />
2001. Budapest, 2003<br />
RÉG. KUT. 2002 Kisfaludi Júlia (szerk.): Régészeti kutatások Magyarországon<br />
2002. Budapest, 2004<br />
RÉG. KUT. 2003 Kisfaludi Júlia (szerk.): Régészeti kutatások Magyarországon<br />
2003. Budapest, 2004<br />
RÉG. KUT. 2004 Kisfaludi Júlia (szerk.): Régészeti kutatások Magyarországon<br />
2004. Budapest, 2005<br />
RÉG. KUT. 2005 Kisfaludi Júlia (szerk.): Régészeti kutatások Magyarországon<br />
2005. Budapest, 2006<br />
150
RÉG. KUT. 2006 Kisfaludi Júlia (szerk.): Régészeti kutatások Magyarországon<br />
2006. Budapest, 2007<br />
RÉG. KUT. 2007 Kisfaludi Júlia (szerk.): Régészeti kutatások Magyarországon<br />
2007. Budapest, 2008<br />
RÉG. KUT. 2008 Kisfaludi Júlia (szerk.): Régészeti kutatások Magyarországon<br />
2008. Budapest, 2009<br />
RÉVAY 1965 Révay József: Séták a <strong>római</strong> Magyarországon. Budapest,<br />
1965<br />
RHÉ 1904 Rhé Gyula: A rátóti ásatásról. Archaeologiai Értesítő XXIV.,<br />
1904. pp. 248-249.<br />
RHÉ 1906 Rhé Gyula: Ős- és ó<strong>kori</strong> nyomok Veszprém körül. Budapest,<br />
1906<br />
RHÉ 1907 Rhé Gyula: Római leletekről Balácza pusztán. Archaeologiai<br />
Értesítő XXVII., 1907. pp. 364-368.<br />
RHÉ 1908 Rhé Gyula: A veszprémi székesegyház régi kövei.<br />
Archaeologiai Értesítő XLII., 1908. pp. 231-234.<br />
RIPPON 2004 Rippon, Stephen: Historic Landscape Analysis –<br />
RÓMER 1990<br />
Deciphering the Countryside. York, 2004<br />
Rómer Flóris: A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat.<br />
(hasonmás kiadás) Békéscsaba, 1990<br />
RUGGERI 2009 Ruggeri, Anna: Study of the Building and Decorative<br />
Materials and Techniques used in Hungarian Roman Sites.<br />
Doktori értekezés, gépirat, 2009<br />
SAKL-OBERTHALER 2007 Sakl-Oberthaler, Sylvia – Ranseder, Christine: Wasser in<br />
Wien. Von den Römern bis zur Neuzeit. Wien, 2007<br />
SÁGI 1943 Sági Károly: Császár<strong>kori</strong> tumulusok Pannoniában.<br />
SÁGI 1968<br />
Archaeologiai Értesítő III., 1943. pp. 113-143.<br />
Sági Károly: A Balaton vízállástendenciái 1863-ig, a<br />
<strong>történeti</strong> és kartográfiai adatok tükrében. Veszprém Megyei<br />
Múzeumok Közleményei 7., 1968. pp. 441-468.<br />
SÁGI 1972 Sági Károly: Ókeresztény bazilikának vélt villa rustica<br />
hitelesítő ásatása Kékkúton. Veszprém Megyei Múzeumok<br />
Közleményei 11., 1972. pp. 121-138.<br />
SÁGI 1983 Sági Károly: Pannónia lassan elenyészik. In: Szombathy<br />
Viktor (szerk.): Régészeti barangolások Magyarországon.<br />
Budapest, 1983. pp. 101-123.<br />
SCHREIBER 1991 Schreiber, Hermann: Auf Römerstraßen durch Europa.<br />
Eltville am Rhein, 1991<br />
SEITZ 1994 Seitz, Gabriele: Römische Siedlungsstelle Sontheim/Brenz –<br />
„Braike” eine Villa? (D). Balácai Közlemények III., 1994.<br />
pp. 181-186.<br />
151
SERLEGI 2007 Serlegi Gábor: A Balatonkeresztúri „vízmérce”.<br />
SEY 1992a<br />
Környezetrégészeti információk a Balaton déli partjának<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> történetéhez, In: Bíró Szilvia (szerk.): Fiatal<br />
Római Koros Kutatók I. Konferenciakötete. Győr, 2007. pp.<br />
297-317.<br />
Bíróné Sey Katalin – Gabler Dénes – Gáspár Dorottya – H.<br />
Kelemen Márta – K. Palágyi Sylvia – Maróti Éva – Regenye<br />
Judit – Ritoók Ágnes – Szabó Klára – Vörös István: A<br />
balácai <strong>római</strong> villagazdaság főépületének pincéje. Balácai<br />
Közlemények II., 1992. pp. 7-218.<br />
SEY 1992b Bíróné Sey Katalin – Gabler Dénes – Gáspár Dorottya – H.<br />
Kelemen Márta – K. Palágyi Sylvia – Maróti Éva – Regenye<br />
Judit – Ritoók Ágnes – Szabó Klára – Vörös István: A<br />
balácai <strong>római</strong> villagazdaság főépületének 10. helyisége.<br />
Balácai Közlemények II., 1992. pp. 219-281.<br />
SŐRÉS 1989 Sőrés László: A Nemesvámos, Baláca pusztán végzett<br />
régészeti célú geoelektromos mérésről. Balácai Közlemények<br />
I., 1989. pp. 35-44.<br />
SPIVEY 2005 Spivey, Nigel – Squire, Michael: Az antik világ panorámája.<br />
Budapest, 2005<br />
STEFANOVITS 1961 Stefanovits Pál – Szűcs László (szerk.): Magyarország<br />
genetikus talajtérképe. Budapest, 1961<br />
STRMČNIK GULIČ 1994 Strmčnik Gulič, Mira: Villa rustica at Bohova. Balácai<br />
Közlemények III., 1994. pp. 278-291.<br />
SUETONIUS 1964 Caius Suetonius Tranquillus: Caesarok élete. Budapest, 1964<br />
SÜMEGI 2003 Sümegi Pál – Kertész Róbert – Rudner Edina: Magyarország<br />
rövid környezettörténete. In: Visy Zsolt (főszerk.): Magyar<br />
régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003. pp. 51-56.<br />
SÜMEGI 2008 Sümegi Pál: Fenékpuszta-Valcum környezetének<br />
rekonstrukciója a késő-vaskor és a népvándorláskor között.<br />
Fiatal Római Koros Régészek III. konferenciája, 2008.<br />
Konferencia előadás, és ld. abstract-kötet, p. 15.<br />
SZAPPANOS 2011 Szappanos Bálint: Egy mocsaras terület holocén<br />
SZENTLÉLEKY 1961<br />
fejlődéstörténete Alsópáhok mellett malakológiai vizsgálatok<br />
alapján. Archeometriai Műhely 2011/2. pp. 163-173.<br />
Szentléleky Tihamér: Örvényesi Minerva fej. Archaeologiai<br />
Értesítő 88., 1961. pp. 253-257.<br />
SZENTLÉLEKY 1965 Szentléleky Tihamér: Az örvényesi bronzmécses. Veszprém<br />
Megyei Múzeumok Közleményei 4., 1965. pp. 103-110.<br />
SZÉKELY 2006 Székely Balázs – Molnár Gábor – Pattanytús Á. Miklós:<br />
Különböző leletfelderítési módszerek találkozása térben és<br />
időben Badacsonytomajon (villa rustica). Archeometriai<br />
Műhely 2006/3.<br />
152
SZILASSI 2010 Szilassi Péter – Jordán Győző – Kovács Ferenc – Van<br />
Rompaey, Anton – Van Dessel, Wim: Investigating the Link<br />
between Soil Quality and Agricultural Land Use Change. A<br />
Case Study in the Lake Balaton Catchment, Hungary.<br />
Carpathian Journal of Earth and Environmental Sciences<br />
5/2., 2010. pp. 61-70.<br />
TAYLOR 2007 Taylor, Jeremy: An atlas of Roman rural settlement in<br />
England. Council for British Archaeology Research Report<br />
151., 2007<br />
TOBEY 1973 Tobey, George B. Jr.: A history of landscape architecture.<br />
The relationship of people to environment. New York, 1973<br />
TOPÁL 1994 Topál Judit: Die römische Villa von Szentendre. Balácai<br />
Közlemények III., 1994. pp. 321-335.<br />
TÓTH 1976 Tóth Endre: La survivance de la population romaine an<br />
Pannonie. Alba Regia 15., 1976. pp. 107-120.<br />
TÓTH 2003a Tóth Endre: Késő <strong>római</strong> erődök Pannoniában. In: Visy Zsolt<br />
(főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest,<br />
2003. pp. 215-218.<br />
TÓTH 2003b Tóth Endre: Római utak a Dunántúlon. In: Visy Zsolt<br />
(főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest,<br />
2003. pp. 218-221.<br />
TÓTH 2005 Tóth Endre: Római utak a Dunántúlon; In: Műemlékvédelem<br />
XLIX. évf., 2005/1. pp. 1-8.<br />
TÓTH 2006 Tóth Endre: Itineraria Pannonica. Római utak a<br />
TULLNER 2003<br />
Dunántúlon. Budapest, 2006<br />
Tullner Tamás – Cserny Tibor: New aspects of lakelevel<br />
changes: Lake Balaton, Hungary. Acta Geologica Hungarica<br />
46/2., 2003. pp. 215-238.<br />
VARJU 2001 Varju András: Az alsórajki <strong>római</strong> villa XIX. helyiségében<br />
feltárt mozaik padló restaurálása. Zalai Múzeum 10., 2001.<br />
pp. 91-101.<br />
VARONE 1995 Varone, Antonio – Lessing, Erich: Pompeji. Paris, 1995.<br />
VERESS 1998 Veress D. Csaba: Szentkirályszabadja évszázadai. Egy<br />
Balaton-felvidéki község története. Szentkirályszabadja, 1998<br />
VERHAGEN 2009 Verhagen, Philip: Quantifying the Qualified: The Use of<br />
Multicriteria Methods and Bayesian Statistics for the<br />
Development of Archaeological Predictive Models. In:<br />
Mehrer, Mark W. – Wescott, Konnie L. (szerk.): GIS and<br />
Arcaheological Site Location Modeling. New York, 2009.<br />
pp. 176-198.<br />
VIRÁG 1998 Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene. Eger, 1998<br />
VIRÁG 2005 Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története – 1055-<br />
2005. Budapest, 2005<br />
153
VIRÁGOS 2008 Virágos Réka: Tájrégészet a Dunántúli 5-6. századi régészeti<br />
lelőhelyek értelmezésében. Archaeologiai Értesítő 133.,<br />
2008. pp. 199-221.<br />
VISY 2003a Visy Zsolt: Pannonia határvédelme. In: Visy Zsolt (főszerk.):<br />
Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003. pp. 208-<br />
215.<br />
VISY 2003b Visy Zsolt: A légirégészet Magyarországon. In: Visy Zsolt<br />
(főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest,<br />
2003. pp. 25-28.<br />
VITRUVIUS 1988 Vitruvius: Tíz könyv az építészetről. Budapest, 1988<br />
VÖRÖS 1994 Vörös István: A balatonaligai császár<strong>kori</strong> telep állatcsont<br />
leletei. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20.,<br />
1993-1994. pp. 195-214.<br />
WAGNER 1994 Wagner, Paul: Die villa rustica Friedberg Pfingstweide.<br />
Ergebnisse der Ausgrabungen 1980/1981. Balácai<br />
WANNER 2010<br />
Közlemények III., 1994. pp. 192-199.<br />
Wanner, Robert: Forts, fields and towns: Communities in<br />
Northwest Transylvania from the first century BC to the fifth<br />
century AD. Doktori disszertáció, gépirat. University of<br />
Leicester, 2010.<br />
WARREN 2007 Warren, Adrian – Sasitorn, Dae – Loving, Elizabeth,<br />
Halford, David: Britain. The Mini Book of Aerial Views. A<br />
Journey thorught Time. Panborough, 2007. pp. 154-191.<br />
WAYWELL 1979 Waywell, S. E.: Roman Mosaics in Greece. American<br />
Journal of Archaeology 83/3., 1979. pp. 293-321.<br />
WEEBER 2000 Weeber, Karl-Wilhelm: Alltag im Alten Rom. Das<br />
WEEBER 2007<br />
Landleben. Düsseldorf, 2000<br />
Weeber, Karl-Wilhelm: Baden, spielen, lachen. Wie die<br />
Römer ihre Freizeit verbrachten. Darmstadt, 2007<br />
WHITE 1966 White K. D.: H. Dohr, Die italischen Gutshöfe nach den<br />
Schriften Catos und Varros. Review. The Journal of Roman<br />
Studies 56., 1966. pp. 249-250.<br />
WHITE 1975 White, K. D.: Farm equipment of the Roman World.<br />
Cambridge, 1975<br />
WILLEMS 1994 Willems, Willem J. H.: Die villa rustica von Voerendaal<br />
(NL) und die ländliche Besiedlung. Balácai Közlemények<br />
III., 1994. pp. 116-123.<br />
WISEMAN 2007 Wiseman, James – El-Baz, Farouk: Remote Sensing in<br />
Arcaheology. New York, 2007<br />
WOLF 2002 Wolf Mária: A felsőzsolcai földvár és környezetének<br />
térinformatikai rekonstrukciója. Archaeologiai Értesítő 127.,<br />
2002. pp. 89-101.<br />
WOOLF 1997 Woolf, Greg: Beyond Romans and Natives. World<br />
Archaeology 28/3., 1997. pp. 339-350.<br />
YOUNGER 1966 Younger, William: Gods, Men, and Wine. Crawley, 1966<br />
154
ZSIDI 2002 Zsidi Paula: Aquincum polgárvárosa – Az Antoninusok és<br />
Severusok korában. Budapest, 2002<br />
ZSIDI 2003 Zsidi Paula: Temetkezés. In: Visy Zsolt (főszerk.): Magyar<br />
régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003. pp. 251-257.<br />
2. FORRÁSOK JEGYZÉKE:<br />
MNM RA 31.Ö.I. Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Szentléleky<br />
Tihamér ásatásai Örvényesen, 1958. november 20-25.<br />
MNM RA 72.B.I. Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Paulovics<br />
hagyaték, 1977 (egy levél és három cikk a Balatoni Kurirból,<br />
vegyes <strong>római</strong> leletekről)<br />
MNM RA 111.B.III. Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Radnóti<br />
Aladár ásatási jelentése Balatongyörökről, 1938. október 19-<br />
29.<br />
MNM RA 115.N.II. Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Nemesvámos<br />
és környéke kutatóút, Kiss Ákos, 1954. augusztus 27. és<br />
szeptember 17.<br />
MNM RA 142.K.III. Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Türr Ervin<br />
jelentése a kemenesháti és kemenesaljai kiszállásról, 1953<br />
MNM RA 461.K.VI. Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Kanozsay<br />
Margit és Szentléleky Tihamér ásatási naplója a kádártai<br />
feltárásról, 1958. szeptember 17.-október 6.<br />
MNM RA III.7/1971 Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Radnóti<br />
Aladár összefoglalója a fenékpusztai ásatásokról, 1947-1952<br />
MNM RA V.146/1963 Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Szentléleky<br />
Tihamér ásatásai Örvényesen, 1962. július 6-31.<br />
MNM RA VI.47/1976 Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Sági Károly<br />
fenékpusztai tervásatása, 1974 (35 db fénykép és két<br />
melléklet, ásatási napló nélkül)<br />
MNM RA VII.92/1962 Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Szentléleky<br />
Tihamér ásatásai Örvényesen, 1961<br />
MNM RA VIII.70/1989 Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: hat darab rajz<br />
és kilenc fénykép, írásos dokumentáció nélkül az 1951. évi<br />
fenékpusztai ásatásról, Radnóti Aladár hagyatékából<br />
MNM RA VIII.1960/364 Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Szentléleky<br />
Tihamér ásatásai Örvényesen, 1959. július 20.-augusztus 12.<br />
MNM RA XVI.174/1966 Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Barkóczi<br />
László fenékpusztai ásatásának anyaga, 1962. július 9.–<br />
augusztus 14.<br />
155
MNM RA XVI.218/1965 Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Sági Károly<br />
ásatása Kékkúton, 1965. április 5-18.MNM RA<br />
XIX.549/1961 Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti<br />
Adattára: Sági Károly topográfiai kutatásai a Balaton körül,<br />
1961. május-augusztus<br />
MNM RA XVIII.230/1969 Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára: Torma István<br />
ásatási jelentése a kemenesszentpéteri kutatásról, 1969. július<br />
10-14.<br />
3. LÉGI FELVÉTELEK JEGYZÉKE:<br />
FÖMI Archívum 64-209/2297, Kékkút, 1964<br />
FÖMI Archívum 75-002/4645, Zánka (Balatonakali), 1975<br />
FÖMI Archívum 75-002/4653, Balatonudvari, 1975<br />
FÖMI Archívum 75-002/4657, Aszófő, 1975<br />
FÖMI Archívum 75-002/4680, Balatonfüred, 1975<br />
FÖMI Archívum 75-002/4724, Balatonakarattya, 1975<br />
FÖMI Archívum 79-191/0613, Szentkirályszabadja, 1979<br />
FÖMI Archívum 84-011/6293, Hévíz, 1984<br />
FÖMI Archívum 84-011/6395, Lesencetomaj, 1984<br />
FÖMI Archívum 85-051/034/975, Veszprém (Gyulafirátót), 1985<br />
FÖMI Archívum 85-051/1225, Nemesvámos, 1985<br />
FÖMI Archívum 85-051/1260, Szentkirályszabadja, 1985<br />
FÖMI Archívum 85-042/8864, Örvényes, 1985<br />
156
FÜGGELÉK<br />
1. PANNONIA TÖRTÉNETE<br />
(*HARMATTA 1963, RÉVAY 1965, pp. 229-236., PÓCZY 1976, pp. 87-89., FITZ 1982, HAJNÓCZI 1987, pp. 177-<br />
180., MÜLLER 1987, pp. 105-122., MÓCSY 1990, pp. 31-51., HAJNÓCZI 1995, pp. 5-12., LŐVEI 1998, FITZ<br />
2003, pp. 205-208., NAGY 2003, VISY 2003a és HAVAS 2007b alapján.)<br />
157
158
159
160
2. JELENTŐSEBB PANNONIAI TELEPÜLÉSEK<br />
(*BENDEFY 1969, PÓCZY 1976, HAJNÓCZI 1987, MÓCSY 1990, pp. 215-236., HAJNÓCZI 1995 és VISY 2003a<br />
alapján)<br />
161
162
3. GLOSSARIUM<br />
(* FINÁLY 1884, B. THOMAS 1952, p. 36., B. THOMAS 1961, p. 20. és pp. 40-41., CHEVALLIER 1976,<br />
HAJNÓCZI 1987, pp. 177-180., HAJNÓCZI 1995, WEEBER 2000, PECZ 2002, BORHY 2003, pp. 484-509.,<br />
RANIERI PANETTA 2005 és GAISBAUER 2008, pp. 35-36. alapján)<br />
Achsenhof (Axial-typ villa) a villagazdaság udvarán az épületek szabályos mértani<br />
rendben, általában tengely mentén, szimmetrikusan<br />
Actus<br />
helyezkednek el<br />
egysávos, kb. 4 láb (1,2 m) szélességű út járműforgalomnak<br />
és lovasoknak<br />
Aedicula (a latin kamra, fülke szóból) két, bejáratot, ablakot vagy<br />
fülkét keretező oszlop, pillér vagy féloszlop, felette<br />
gerendázattal és háromszögű vagy körszeletes oromzattal.<br />
Kis szentély vagy falfülke.<br />
Ager publicus (a latin határ, környék, illetve állami szavakból) „<strong>római</strong><br />
közföld”, a hódítás révén a <strong>római</strong>ak tulajdonába került<br />
földterület, amelyet részben a polgárok között osztottak szét<br />
(parcellázás), nagyobbrészt pedig tartós bérlet formájában<br />
értékesítettek<br />
Apodyterium öltöző-vetkőző helyiség a fürdőkben<br />
Aquaeductus (a latin aqua „víz” és ducere „vezetni” szavakból)<br />
vízvezeték, mesterséges, a gravitáció elvén működő<br />
Atrium<br />
vízszállító csatorna<br />
a <strong>római</strong> ház központi helyisége, nyitott középső udvara<br />
Auctor szerző<br />
Aula a lakóházak csarnoka, nyitott udvara (atrium, peristylium)<br />
Axial-typ villa (Achsenhof) a villagazdaság udvarán az épületek szabályos mértani<br />
rendben, általában tengely mentén, szimmetrikusan<br />
Bidens<br />
helyezkednek el<br />
két ágú kapa, boronakapa, amely az olívatermesztéshez,<br />
keményebb, köves talajok feltöréséhez ideális, kisebb fejű<br />
típusait pedig a szőlőben használták<br />
Burgus nagyobb őrtorony, kiserőd, hídfőállás<br />
Caldarium forró vizes terem a fürdőkben<br />
Canabae a legiotáborok (castrum) mellett kialakult katonavárosok,<br />
barakkvárosok, amelyek a legio hétköznapi szükségleteit<br />
kielégítő hátteret biztosították<br />
Cella olearia olaj tárolására szolgáló kamra<br />
Cella vinaria borpince<br />
Centuriatio a földmérés és földosztás folyamata<br />
Cippus határkő, sírkő<br />
163
Civitas polgárjog, polgárság, község<br />
Civitas peregrina fegyverrel meghódított tartomány alávetett jogállású<br />
Clerus<br />
bennszülött település, amely kezdetben katonai felügyelet<br />
alatt állt, és amelynek lakossága nem rendelkezik <strong>római</strong><br />
polgárjoggal<br />
papság, papi rend<br />
Colonia a császárkorban elsősorban veteranus telepítéssel, azaz <strong>római</strong><br />
polgárjoggal rendelkező személyek számára alapított városi<br />
rangú, önkormányzattal rendelkező település (pl. Savaria)<br />
Colonus bérlő, telepes<br />
Colonus partiarius (a latin részes szóból) részes haszonbérlő, a földbirtokon<br />
végzendő munka részének, egy adott munkafolyamatnak<br />
bérlője<br />
Consul a legmagasabb állami tisztség, a fontos tartományok<br />
helytartói csak korábbi consulok közül kerülhettek ki. A<br />
császárság korától már csak tiszteletbeli cím.<br />
Corridor folyosó<br />
Cryptoporticus boltozott, zárt csarnok, részben föld alá süllyesztett folyosó<br />
Culeus eredeti jelentésében bőrzsák, tömlő. Térfogat egység: 1<br />
culeus = 523,92 liter<br />
Culter kés<br />
Cursus publicus birodalmi postaszolgálat, amely Augustus korától létezett,<br />
majd Claudius uralkodása idején állandósult<br />
Dolium, dolia bor, olaj tárolására szolgáló nagyméretű hordó<br />
Domus lakóház<br />
Dromos a halomsírok sírkamrába vezető folyosója<br />
Ergastulum a rabszolgák műhelye, dologház, börtön<br />
Exedra elsősorban basilicák, forumok félköríves térbővülete<br />
Falcula (falcula vineatica) szőlő szüreteléséhez használt kés<br />
Falx mezőgazdasági kések gyűjtőneve (a sarló, kasza, kertészkés,<br />
kacor, bontócsákány típusai tartoznak ebbe a kategóriába)<br />
Falx arboraria fametsző kés<br />
Falx messoria<br />
(falx stramentaria)<br />
gyümölcsmetsző kés<br />
Falx silvatica (falx vinitoria) szőlőmetsző kés<br />
Forum a városok főtere, piactere, ahol a város legfontosabb<br />
középületei helyezkedtek el<br />
Fortuna a katonáknak, kereskedőknek, földműveseknek szerencsét<br />
hozó istenség<br />
Frigidarium hideg vizes, fűtetlen terem a fürdőkben<br />
Fundus telek, jószág<br />
164
Fundus suburbanus külvárosi, városszéli birtok, ahol a városi piacra termeltek<br />
(praedium suburbanum)<br />
Hall-type villa középudvaros villatípus<br />
(Zentralhof-typ)<br />
Heredium ősi jószág, örökség birtok, amelynek mindössze fél hektár<br />
nagyságú volt<br />
Horreum magtár, élelmiszer-raktár, amelynek padlózatát pillérekre<br />
emelték. Szerepük igen jelentős volt a lakosság és a hadsereg<br />
zavartalan ellátása szempontjából.<br />
Hortus kert, díszkert, ám idővel a városi <strong>villák</strong>ra is alkalmazták ezt a<br />
kifejezést<br />
Hypocaustum alfűtéses szerkezet (padlófűtés), a padló alatti sok támaszos<br />
melegítőtér (légfűtés), ahol egy külső tűzhely forró<br />
füstgázainak segítségével melegítették fel a padlót<br />
Impluvium a compluvium alatti esővízgyűjtő medence az atrium<br />
közepén, amely a tetőnyíláson át érkező esővizet gyűjtötte<br />
össze, s az innen került a ház saját, föld alatti ciszternájába.<br />
Terét gyakran díszítették márványbútorokkal. Később a<br />
medencét gyakran díszítették szobrokkal és szökőkutakkal is.<br />
Instrumenti genus mutum mezőgazdasági szerszámok, eszközök (Varro)<br />
Instrumenti genus semivocale a birtok megművelésében részt vevő állatok (Varro)<br />
Instrumenti genus vocale a birtok megművelésében részt vevő szolgák, rabszolgák<br />
(Varro)<br />
Isis a földművelés istennője (ld. még Fortuna)<br />
Iter kb. két láb (60 cm) szélességű úttest, gyalogosok és lovasok<br />
számára<br />
Itinerarium útleírás, útikönyv, amely az egyes utakat a legfontosabb<br />
települések és azok távolságának megadásával írja le<br />
Iugerum területegység: <strong>római</strong> hold, 1 iugerum = kb. 0,25 ha = kb.<br />
2.500 m 2<br />
Kratér a lakomákon használatos, a bor és a víz keverésére szolgáló<br />
görög edénytípus, amelynek szája rendszerint közel olyan<br />
széles, mint az edény öblös, mély teste<br />
Lacus tó, halastó, kád<br />
Latifundium nagy kiterjedésű, összefüggő földbirtok<br />
Legio 20-25 évnyi szolgálatra sorozott <strong>római</strong> polgárokból álló<br />
hadsereg. A császárkorban kb. 30 legio működött, egyenként<br />
5500 fős gyalogsággal és 120 fős lovassággal.<br />
Limes eredetileg a határ felé vezető katonai utat, később a Római<br />
Birodalom határát, határerődítési rendszerét jelentette<br />
Locatio bérlési mód, ahol a teljes földterületet kiadták<br />
Mansio útmenti szálláshely, beszálló vendéglő. Tágabb értelemben<br />
hely, telek, várakozóhely.<br />
165
Megaron a prehellén lakóház részét képező nagy, téglalap alaprajzú<br />
terem. Más jelentésében a hosszházas elrendezésű tornácból<br />
és zárt belső térből álló lakóház neve.<br />
Minerva a kézművesség és az ipar védelmezője<br />
Mithras a <strong>római</strong> mitológia Perzsiából származó napistene. E<br />
hellenisztikus misztériumvallás kultusza a hadsereg révén<br />
terjedt el a Római Birodalomban a 2-3. századtól, a<br />
fontosabb utak csomópontjainál, ill. a limesnél<br />
Municipium saját közigazgatási szervezettel, önkormányzattal rendelkező,<br />
<strong>római</strong> polgárjogú város<br />
Mutatio lóváltó állomás<br />
Olivetum olívaültetvény<br />
Opus incertum szabálytalan kövekből készült falazat<br />
Opus spicatum kalászos vagy halszálkás falrakási mód<br />
Pars rustica (villa rustica) a villagazdaságnak a földműveléshez kapcsolódó része<br />
Pars urbana (villa urbana) a villagazdaság lakóövezete, gyakran önálló<br />
Partiario<br />
fürdőépületekkel<br />
bérlési mód, ahol a művelés folyamatának egy szakaszát<br />
adták ki, megosztott munka keretében<br />
Pastio villatica luxuscikkekre specializálódott birtok<br />
Pergula a lakóházakban, tabernában, műhelyekben a szoba felső<br />
részébe épített galéria-jellegű, szerény lakórész. Más<br />
jelentésében a tornác, árnyékoló lugas neve, amelyre gyakran<br />
csemegeszőlőt futtattak.<br />
Peristylium görög mintára kialakult, oszlopokkal körülvett udvar, a<br />
<strong>római</strong> lakóházak belső udvara<br />
Pes hosszmérték: <strong>római</strong> láb, 1 pes = 29,57 cm<br />
Porticus nyitott oszlopcsarnok, tornác, az épületek bejárati szakasza,<br />
amelyet az oszlopok vagy pillérek felett gyakran oromzattal<br />
is díszítettek<br />
Porticusvilla (row-type villa) haránttengelyes<br />
elrendezésű villa<br />
alaprajzú, tornácos bejáratú, lineáris<br />
Praedium suburbanum<br />
(fundus suburbanus)<br />
külvárosi, városszéli birtok, ahol a városi piacra termeltek<br />
Praetorium az erődök központi tere, ahol a fővezér, a csapat<br />
parancsnokának sátra állt, később, a kőtáborokban, épülete<br />
állt<br />
Principia az erődök központi, középudvaros épülete, amely<br />
fegyverraktárként,<br />
működött<br />
igazgatási- és gyülekezőhelyként<br />
Refugiumvilla védelmi céllal épült, ill. tornyokkal megerősített villaépület<br />
Row-type villa (porticusvilla) haránttengelyes alaprajzú, tornácos bejáratú, lineáris<br />
elrendezésű villa<br />
166
Secco (az olasz „szárazon” szóból) száraz vakolatra készülő<br />
falfestés, amely a freskóval ellentétben javítható, azonban<br />
kevésbé időtálló<br />
Silvana a természet, erdő istennője (Silvanus női megfelelője)<br />
Streuhof-typ villa a villagazdaság udvarán az épületek elszórtan, mértani rendet<br />
mellőzve helyezkednek el<br />
Subterraneus rivus az aquaeductus típusa, ahol a vizet föld alatti vezetékekben<br />
szállították<br />
Supra terram substructio az aquaeductus típusa, ahol a vizet föld feletti vezetékekben<br />
szállították<br />
Suspensura lebegő padló (ld. hypocaustum)<br />
Tablinum fogadószoba, lakomaterem. A <strong>római</strong> és italicus házakban a<br />
bejárattal szemben elhelyezkedő szoba, itt fogadta a<br />
házigazda mint patronus a clienseit (számukra kötelezettség<br />
volt a mindennapos vendégfogadás).<br />
Tegula lapos, felhajlított szélű terrakotta tetőfedő cserép<br />
Tepidarium langyos vizű terem a fürdőkben<br />
Terra sigillata császár<strong>kori</strong> fényes, vörös színű, általában díszített, finom<br />
edények (Pannoniában jellemzően déli, nyugati importként<br />
jelenik meg)<br />
Terrazzo mészből és cementáló anyagokból, tégla- és kődarabokból<br />
készült, vízzáró tulajdonságú és nagy szilárdságú öntött<br />
padlófajta<br />
Territorium nagyobb közigazgatási területegység, igazgatási körzet<br />
(polgári és katonai típusok)<br />
Tetrapylon (quadrifrons) négynyílású diadalív a városok, erődök központjában, a<br />
főutak kereszteződésében<br />
Torcularium, torcularia sajtoló (olaj)<br />
Triclinium három, patkó alakban felállított heverővel berendezett görög<br />
stílusú étkezőhelyiség, ebédlő (coenatio) a lakóházakban. A<br />
kerevetek használata az i. e. 3. század végén vélt szokássá.<br />
Tumulus mesterségesen kialakított sírdomb, halomsír<br />
Veteranus ált. 20-25 éves szolgálata elteltével elbocsátott katona<br />
Via kétszer egy sávos, fuvarozásra alkalmas út, kocsiút,<br />
fuvarozásra alkalmas út<br />
Vicus falusias jellegű, nem önálló jogú település, amelyek a<br />
segédcsapatok táborai, erődjei mellett alakultak ki<br />
Villa mezőgazdasági telep, lakóházakból, csűrökből, istállókból,<br />
műhelyekből álló majorság<br />
Villa fructuaria termények tárolására szolgáló épületek<br />
Villa pseudourbana a városi ház mintájára épített vidéki lakóépület<br />
Villa publica út menti beszállóvendéglő, illetve hivatalos személyek<br />
elszállásolására is alkalmas középület<br />
167
Villa rustica (pars rustica) parasztgazdaság épületei<br />
Villa suburbana városkörnyéki fényűző lakóház<br />
Villa urbana (pars urbana) eredetileg a gazdasághoz tartozó városias lakóépület<br />
Vindemia szüret<br />
Vinea szőlőültetvény<br />
Viridarium (viridiana) kis alapterületű díszkert, virágoskert, amelyet gyakran<br />
mindössze 300-400 m 2 területen alakítottak ki a domusok<br />
szívében. Kellemes, nyugodt környezetet biztosítottak a ház<br />
pihenni vágyó lakói számára, másrészt a föld alatti ciszternák<br />
révén, melyekben összegyűlt az esővíz, a háztartás<br />
vízellátásáról is gondoskodtak.<br />
Vitis argustiva fatörzsre futtatott szőlő<br />
Vitis capitata támaszték nélküli nevelési mód, ahol a szőlőt törzsesre<br />
nevelték. A provinciákra jellemző, napjaink módszeréhez<br />
hasonló nevelési mód jobb minőségű termést eredményezett.<br />
Vitis iugata T-karóra futtatott szőlő<br />
Vitis pedata karóra futtatott szőlő<br />
Vitis prostrata támaszték nélkül nevelt szőlő, a vesszők a földön terülnek<br />
szét; a provinciákra jellemző nevelési mód rossz minőségű<br />
termést eredményezett<br />
Zentralhof-typ középudvaros villatípus<br />
(hall-type villa)<br />
168
4. A VIZSGÁLT LELŐHELYEK RÉGÉSZETI ADATAINAK ISMERTETÉSE<br />
169
170
171
172
173
174
175
176
177
5. A VIZSGÁLT LELŐHELYEK KÖRNYEZETI ADATAINAK ISMERTETÉSE<br />
178
179
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
6. A BALATON-FELVIDÉKI FELTÁRT RÓMAI KORI TELEPÜLÉSEK<br />
BEMUTATÁSA<br />
(*A feltárt lelőhelyek bemutatásakor az MRT által használatos, és a legújabb kutatások által korrigált villa és<br />
telep megjelöléseket vettem át.)<br />
6.1 A FELTÁRT, VILLÁNAK NEVEZETT LELŐHELYEK RÉGÉSZETI<br />
ADATAINAK ÉS A TEREPBEJÁRÁS EREDMÉNYEINEK ISMERTETÉSE<br />
6.1.1 BADACSONYTOMAJ, PAPRÉT<br />
A Badacsony lábánál elterülő Papréten, az egy<strong>kori</strong> Esterházy-pincészettől délre fekvő<br />
területen, vízelvezető árkok ásása közben 1895-ben <strong>római</strong> <strong>kori</strong> alapfalakat és<br />
tetőcserepeket találtak. 1929-ben a mai 71. számú út építéséhez innen hordtak földet,<br />
amelynek során újabb falak mintegy 80 köbméternyi kőanyaga semmisült meg, amelyről a<br />
föld ak<strong>kori</strong> tulajdonosa, Ibos Nándor, a Nemzeti Múzeumnak jelentést küldött. 506 A terület<br />
ezután állami kézbe került, ahol – a Balaton partját kísérő nádas sávjáig – kísérleti jellegű<br />
szőlőtermesztésbe kezdtek.<br />
A szőlő kiirtása után a telket értékesítették, az új tulajdonos pedig szállodát kívánt<br />
építeni, amelynek kapcsán megkeződhetett előbb a lelőhely geomágneses vizsgálata Puszta<br />
Sándor irányítása alatt, majd 2010-2011-ben régészeti feltárása Redő Ferenc és Eke István<br />
vezetésével. A déli kitettségű, sík, hat hektáros vizsgálati terület déli részén, kb. 106,5-107<br />
méteres magasságon két épület nyomai körvonalazódtak, de Ibos Nándor levele egy<br />
harmadik épület létezéséről is tanúskodik, ennek helyét azonban az ásatások alkalmával<br />
nem tudták azonosítani.<br />
Az I. számú épület a feltárt terület délnyugati sarkában helyezkedett el: a<br />
megközelítőleg 13x16 méteres, minden bizonnyal gazdasági rendeltetésű épület a<br />
Szentkirályszabadja-romkúti I. és a gyulafirátóti III. épületekhez hasonlóan<br />
saroktornyokkal épült. Az I. épülettől néhány méterre keletre tárták fel a közel 14x21<br />
méter nagyságú II. számú épületet: bronzolvasztó kemencéje az olvasztásra váró<br />
tárgyakkal műhely funkcióra utal. E rövid életű villagazdaság – a két épületben talált<br />
éremleletek tanúsága szerint – a 4. században állt fenn, a leletek alacsony száma pedig a<br />
barbár betörések nyomán fellépő felszámolásnak tudható be. A műhely egyik<br />
helyiségében, valamint az épületektől északra egy-egy ásott kutat is feltártak. A területen<br />
506 MRT 1 2/3. számú lelőhely, p. 28. Az MRT telepként nevezi meg a lelőhelyet.<br />
190
onz<strong>kori</strong> és Árpád-<strong>kori</strong> leletek is előkerültek, valamint egy <strong>római</strong> és egy ismeretlen korú<br />
sír is. 507<br />
6.1.2 BADACSONYTOMAJ, MARÓTI RÉTDOMB<br />
A régészeti anyagokban kisebb villaként említett lelőhely 508 a Badacsony délkeleti lábánál<br />
elterülő lapos földháton helyezkedik el, amely az alatta elterülő tőzeges lápréthez<br />
csatlakozik. Kuzsinszky leírása alapján Paur István végzett itt ásatásokat a 19. század<br />
második felében: az általa feltárt épület építési és fennállási ideje bizonytalan. B. Thomas<br />
Edit egy közel 20 m 2 -es törmelékes, kerámia-töredékkel teli területről adott számot. 509 A<br />
régészeti terület lehatárolására 2003-2004-ben Palágyi Sylvia és Pattantyús-Á. Miklós<br />
végzett újabb, műszeres vizsgálatot. A mérési területen egy út és három épület nyomai<br />
körvonalazódtak, amelyek közül kettőnek az alaprajza is jól kivehető volt. 510<br />
A térinformatikai elemzések alapján a lelőhely 108-109 m B. f. tengerszint feletti<br />
magasságon, sík terepen (0-5%) fekszik, keleti kitettségű területen. Föld- és talajtani<br />
szempontból a lelőhely Ramann-féle barna erdőtalajon, eluviális üledék felett helyezkedik<br />
el, szűkebb környezetében tavi-mocsári üledéket is találunk.<br />
6.1.3 BALATONAKALI, SÁGPUSZTA<br />
Balatonakali környékén a Balaton partjáig terjedően több lelőhely is ismert. A településtől<br />
nyugatra, a Zánka felé vezető országút két oldalán egybefüggő lelőhelyet azonosítottak. 511<br />
Elsőként Kuzsinszky Bálint közölte a 20. század elején, az úttól délre még látható falak<br />
alaprajzát: e kerek épületet többen is <strong>római</strong> <strong>kori</strong> fürdőként azonosították, 512 azonban a<br />
későbbi feltárások a közép<strong>kori</strong> templom szentélyéhez kapcsolódó sírkamra funkcióját<br />
igazolták. 513<br />
A közép<strong>kori</strong> temetőtől északkeletre 1952-ben szőlőforgatás közben újabb falakra<br />
bukkantak, valamint egy itt előkerült 4. századi oszlopfőnek és <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
edénytöredéknek köszönhetően a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> megtelepedés is igazolódott. A<br />
szőlőforgatással felszínre került, közel 10x10 méteres törmelékes területen Sági Károly<br />
szerint a <strong>római</strong> korban őrtorony állt, Ságpuszta Akali felé eső részén erődített telepet<br />
507<br />
Eke István szíves szóbeli közlése.<br />
508<br />
MRT 1 2/10. számú lelőhely, p. 30., B. THOMAS 1961, p. 13. és B. THOMAS 1964, p. 20.<br />
509<br />
B. THOMAS 1961, p. 13.<br />
510<br />
RÉG. KUT. 2004, p. 169. és SZÉKELY 2006<br />
511<br />
MRT 2 3/1. és 3/3. számú lelőhelyek<br />
512<br />
PALÁGYI 2008a, pp. 59-60.<br />
513<br />
PALÁGYI 2008a, p. 73.<br />
191
sejtett. 514 Az út túloldalán egy 30x60 méteres területen késő<strong>római</strong> villára utaló nyomok<br />
jelentkeztek: 515 az 1965. évi terepbejárás alkalmával tegula- és imbrextöredékeket<br />
észleltek, és ugyanitt két sírkövet és vakolattöredékeket is kiszántottak. 516<br />
1967-1969-ben zajlottak az első jelentős feltárások, Palágyi Sylvia vezetésével,<br />
amelyek a közép<strong>kori</strong> település és templomának, valamint temetőjének kutatására<br />
irányultak. 517 Az ásatás során két <strong>római</strong> <strong>kori</strong> épület nyomai is körvonalazódtak: ezek és az<br />
út északi oldalán észlelt falak több épületből álló villagazdaságra utalnak. 518 Az egyik, két<br />
helyiséges, kelet-nyugati tájolású, kb. 10x15 m alapterületű épület maradványait<br />
felhasználták a későbbi templom építésekor. 519 Ettől északkeletre feküdt a másik,<br />
északkelet-délnyugati tájolású, kb. 12x21,7 m ismert alapterületű épület, amely több,<br />
fűthető, terrazzo padlós helyiséggel rendelkezett, és a középkorban lakóházként többször is<br />
átépítették. 520 Ez utóbbi épület feltárását nem fejezték be. 2000-ben vízvezetékrendszer<br />
árkának földmunkálatai során újabb falak és kerámiatöredékek kerültek elő, valamint egy<br />
feltételezhetően <strong>római</strong> <strong>kori</strong> csatorna maradványai. 521<br />
A romok a 71-es számú főúttól délre, a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum<br />
mellett, a vízmű területén találhatóak: 522 ez a forrásokkal övezett egyenetlen, délkeleti<br />
kitettségű, podzolos barna erdőtalajon fekvő terület a legdélebbi részén már vizenyős,<br />
nádas. A templom és a két <strong>római</strong> <strong>kori</strong> épület kissé kiemelkedik kb. 113-120 m B. f.<br />
magasságú környezetéből (M1-M3 ábra). 523<br />
6.1.4 BALATONFÜRED, REFORMÁTUS TEMPLOM ÉS ISKOLA<br />
Balatonfüred belterületén, a település legmagasabb pontján az 1820-as években épült<br />
református templomtól északra, az általános iskola építésekor bukkantak <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
alapfalakra. 524 Kuzsinszky Bálint szerint, aki még látta a romokat, a falak egy <strong>római</strong><br />
fürdőhöz tartoztak. Békefi Remig ugyanezeket a falakat, tévesen, templomként határozta<br />
meg.<br />
514<br />
MRT 2 3/1. számú lelőhely, MRT 2 pp. 28-29., ÉRI 1967, p. 16. és ÉRI 1969, p. 42., PALÁGYI 2008a, p.<br />
60.<br />
515<br />
MRT 2 3/3. számú lelőhely, MRT 2, p. 29. Sági Károly a lelőhelyet telepként említi, in: MNM RA<br />
XIX.549/1961, 1961. május 4-i kiszállás és ld. még B. THOMAS 1961, p. 12., B. THOMAS 1964, pp. 16-19.<br />
és GABLER 1994a, p. 151.<br />
516<br />
PALÁGYI 2008a, p. 60.<br />
517<br />
PALÁGYI 2008a. A feltárást követő két évben kerülhetett sor a közép<strong>kori</strong> romok konzerválására és a<br />
tereprendezésre.<br />
518<br />
PALÁGYI 2008a, p. 61.<br />
519<br />
PALÁGYI 2008a, pp. 61-64. Már B. Thomas Edit is lehetségesnek tartotta a közép<strong>kori</strong> templom <strong>római</strong><br />
előzményét: véleménye szerint egy itt álló peristyliumos villát alakíthattak át templommá a 9. század<br />
környékén vagy korábban, in: B. THOMAS 1961, p. 12. és PALÁGYI 2008a, p. 60.<br />
520<br />
PALÁGYI 2008a, pp. 68-69.<br />
521<br />
RÉG. KUT. 2000, p. 92. A munkálatokat Kirchhof Anita és Palágyi Sylvia régészek felügyelték.<br />
522<br />
PALÁGYI 2008a, p. 59.<br />
523<br />
PALÁGYI 2008a, pp. 60-61.<br />
524<br />
RÉG. FÜZ. 1957, pp. 20-21.<br />
192
A lelőhelynek 525 eddig csak egyetlen épületét, a fürdőjét tárták fel. Szentléleky<br />
Tihamér 1957-ben kezdte itt meg az ásatásokat, amely igazolta Kuzsinszky feltételezését:<br />
az épület valóban fürdőként funkcionált, azonban szegényes leletanyaga miatt fennállási<br />
ideje pontosabban nem keltezhető. 526 A fürdő frigidariuma nagyméretű helyiség volt,<br />
amelynek apszisos lezárásában kapott helyet a medence. Caldariuma szintén apszisos, de<br />
kisebb helyiség volt, amelynek tengelye merőleges a nagyméretű központi helyiség<br />
tengelyére (M4 ábra). Ezek mellett négy kisebb vetkőző- és öltöző helyiséget<br />
(apodyterium) is azonosítottak.<br />
A mára sűrűn beépített lelőhely környezeti magassága 171-174 m, és enyhén<br />
lejtős, délkeleti kitettségű, sziklás területen fekszik. Föld- és talajtani szempontból<br />
Ramann-féle barna erdőtalajon, Diási Kavics Formáció felett fekszik, közvetlen<br />
környezetében pedig lejtőtörmeléket és Megyehegyi Dolomit Formációt találunk.<br />
6.1.5 BALATONFŰZFŐ, ÚTELÁGAZÁS<br />
A feltehetően kézműves tevékenységet folytató villagazdaságként meghatározható<br />
lelőhely 527 a Balatonalmádi és Balatonfűzfő felé korábban vezető útelágazásnál, a mai<br />
Balaton körút mellett, az üdülőtelep, valamint Fűzfőgyártelep és Szalmásitelep városrészek<br />
között fekszik. 1923-ban Rhé Gyula egy útmenti bevágásban égett, hamus foltokat figyelt<br />
meg, a közelben emberi csontokkal. 528<br />
Ugyanezen a területen folytatott terepbejárást Torma István, aki réz<strong>kori</strong> töredékek<br />
mellett kései jellegű <strong>római</strong> cserepeket észlelt. Ezt követően, 1966-ban, útépítés alkalmával<br />
került sor a terület részleges feltárására, amely egy 50 cm vastagságú körítőfallal övezett,<br />
északkelet-délnyugati tájolású, öt-, esetleg hathelyiséges épületet hozott a felszínre. Az<br />
épület a körülhatárolt udvar északkeleti sarkában helyezkedett el. Két helyisége terrazzo<br />
padlós volt, ezek lakóhelyiségként funkcionálhattak, míg a másik három, döngölt föld<br />
padlózatú helyiség műhely, raktár vagy szárítóhelyiség lehetett. 529<br />
A körítőfal déli szakaszának délnyugati végénél kövezett járószint (út) húzódott,<br />
amely délkelet felé futott tovább. Az épület körül, a körítőfalon túl elszórtan kilenc, az<br />
épülettel egykorú kemencét tártak fel, ezek közül három sütőkemence (északon az V. és<br />
VI., délen a VIII. számú; M5 ábra), három pedig edényégető kemence (északon az I és a<br />
IV.., és délen a VII. számú) lehetett, amely – a nagy mennyiségű kerámiaanyag mellett – a<br />
525<br />
Az MRT telepként említi a lelőhelyet, ld. MRT 2 6/4. számú lelőhely. B. Thomas Edit szerint azonban<br />
padlófűtéses villaépület vagy egy villához tartozó fürdő lehetett, in: B. THOMAS 1961, p. 14. A fürdőépület<br />
megléte is inkább villagazdaságra utal.<br />
526<br />
MRT 2, p. 40., RÉG. FÜZ. 1957, p. 21., B. THOMAS 1964, pp. 23-24.<br />
527<br />
MRT 2 7/5. számú lelőhely<br />
528<br />
MRT 2, p. 46.<br />
529<br />
MRT 2 pp. 46-47., és a rendkívül rövid idejű leletmentő ásatás eredményeiről ad számot KELEMEN 1980.<br />
A lelőhelytől nyugatra földbe ásott ház nyomai és késő<strong>római</strong> sír is felszínre került, in: KELEMEN 1980, p.<br />
49. Az útépítést megelőző időszakból nem találtam értékelhető alacsony repülésű légi felvételt a területre<br />
vonatkozóan.<br />
193
lelőhely <strong>római</strong> <strong>kori</strong> fazekastelep funkciójára utal (M6 és M7 ábra). 530 A kerámia leletek a<br />
telep fennállását a 2. század első felére keltezik. 531 A balatonfűzfői fazekastelep<br />
létesítéséhez több feltétel is adott volt: a jelenleg ismert két legközelebbi <strong>római</strong> telep közül<br />
az egyik 532 körülbelül 500 méterre, északnyugatra feküdt, a másik pedig nyugatra 2-300<br />
méterre, 533 valamint két patak összefolyásánál, illetve a Balaton-part közelében található.<br />
Mindemellett a Balatonfűzfő feletti dombok agyagja alkalmas volt az edénygyártáshoz, és<br />
kereskedelmi szempontból is kiváló helyen fekszik: számos út, többek között a Poetovio-<br />
Aquincum és a Sopianae-Arrabona útvonalak is itt haladtak el. 534<br />
Az 1960-as években létesített útkereszteződést 2007-ben körforgalommal<br />
váltották ki, amely a lelőhelytől északnyugat-nyugati irányban létesült: azóta a korábbi<br />
úttestek nagy részét elbontották, a gyalogos áttaposásból származó korábbi ösvényt<br />
azonban napjainkban is használják. A lelőhelyet és gyepes-cserjés környezetét délről a<br />
Balaton körút és egy buszmegálló, nyugatról a 71-es út és a körforgalom, keletről pedig<br />
egy erősen becserjésedett sáv határolja (M8 ábra). Az elbontott utak (M9 ábra) helyén ma<br />
kaszált rét látható, kelet felé a terep mintegy egy méterrel magasabban fekszik (M10-M12<br />
ábra), észak és a nyugat felől pedig erősen becserjésedett terület zárja, amelyet egy fél<br />
méter mély árok választ el az utak egy<strong>kori</strong> területétől. A helyszínen ma is észlelhetőek a<br />
feltárt <strong>római</strong> <strong>kori</strong> épület falai, illetve az elbontott utak közelében néhány helyen kilátszanak<br />
a fóliával letakart, 40-50 cm széles kőfalak (M13 és M14 ábra). Az egyik falszakasz<br />
vonalát követve északkeleti irányban ma is felfedezhetőek azok a korábban feltárt<br />
falcsatlakozások, amelyeket az ásatási alaprajz is jelez. A feltárt kemencék maradványai<br />
ma már nem észlelhetőek. A lelőhely déli részén, ahol a gyalogösvény halad keresztül, egy<br />
szakaszon feltűnően gyér a növényzet: ez részben valószínűleg az ásatási alaprajzon is<br />
jelölt, <strong>római</strong> <strong>kori</strong> kövezett út nyomvonala (M15 ábra). Ezenkívül a gyalogösvény mentén, a<br />
két elbontott út közötti zöldszigeten szintén felfedezhető még két, nagyjából 40 cm<br />
átmérőjű, ritkás gyepfolt, amelyek minden bizonnyal az ásatási alaprajzon jelölt, ezen a<br />
területen feltárt falrészleteket jelzik. 535<br />
A lelőhely és tágabb környezete 114-130 méteres (maga a telep a legalsó<br />
tartományban!) tengerszint feletti magasságon fekszik, sík és déli kitettségű területen.<br />
530 Pannonia nagy keramikusközpontjain (Poetovio, Aquincum, Brigetio) kívül a kisebb területeket, a helyi<br />
piacot, a bennszülött településeket ellátó, a fűzfőihez hasonló fazekasműhelyek kevéssé ismertek. A<br />
fazekastelepek elhelyezkedésénél két fontos tényező játszott szerepet: a tűzveszélyes edényégető kemencék<br />
mindig a településeken kívül működtek, illetve a víz közelsége elengedhetetlen volt, in: KELEMEN 1980, p.<br />
61.<br />
531 MRT 2 pp. 46-47. A telepen erőszakos pusztítás nyomát nem találták, működésének lezárulása békés<br />
körülmények között zajlódhatott, a használati eszközöket elhordták, in: KELEMEN 1980, p. 55. A jelentős<br />
mennyiségű tál-, csésze-, fazék- és egyéb edénytöredékek között import áru nem került elő, ez megnehezíti<br />
a fazekastelep pontosabb keltezését: az előkerült töredékek alapján Hadrianus korától a 2. század végéig<br />
állhatott fenn, in: KELEMEN 1980, pp. 50-55. és p. 62. A földmunkákkal megbolygatott kemencék<br />
maradványai alapján valószínűleg a II. és a III. kemence is edényégető lehetett, in: KELEMEN 1980 p. 55.<br />
532 MRT 2 7/7. számú lelőhely<br />
533 Ld. Balatonfűzfő, elkerülő út telepe, 6.2 Függelék.<br />
534 A főutaknak köszönhetően a fazekastelep kapcsolatban állhatott a nagy műhelyekkel, hiszen mindhárom<br />
műhely jellemzői felfedezhetőek a fűzfői edényeken, in: KELEMEN 1980, p. 61.<br />
535 Nemes Réka és Osgyáni Réka hallgatók 2011. évi terepbejárása alapján.<br />
194
Föld- és talajtani szempontból a terület Ramann-féle barna erdőtalajon, deluviális üledék<br />
felett fekszik, de környezetében megtaláljuk a folyóvízi és a tavi-mocsári üledékeket is.<br />
6.1.6 BALATONGYÖRÖK, SZÉPKILÁTÓ (KORÁBBAN TEMPLOM-DOMB, KÁPOLNA-<br />
DOMB)<br />
A Balatongyöröktől északkeletre fekvő területen az országúttól délre, a domb lejtőjén és az<br />
annak tövében fakadó forrásnál <strong>római</strong> villa feküdt (M16 ábra), 536 a lelőhelyet Csák Árpád<br />
és Kuzsinszky Bálint is említi. 1938-ban kezdett itt ásatásokba Török Gyula, amely egy<br />
fürdőépületet hozott felszínre. Az ásatásokat Radnóti Aladár folytatta és fejezte be 1941ben,<br />
ő ismertette a kutatás eredményeit is. 537<br />
Az északnyugat-délkeleti tájolású, 15x12,5 méter nagyságú épület négy vagy öt<br />
helyiségből állt, hypocaustumos caldariuma hosszú, téglalap alakú helyiség volt, amelyhez<br />
nyugati oldalán apszis csatalakozott. Tepidariuma a caldariumhoz párhuzamosan<br />
csatlakozott, ettől elválasztva pedig egy kisebb fülke volt, amelyet egy későbbi átalakítás<br />
során összenyitottak a tepidariummal. A fürdő, amely vizét a közeli forrásból nyerte,<br />
feltehetően a 3. században épült, és még a 4. században is fennállt, amikor egy tűzvész<br />
pusztította (M17 és M18 ábra).<br />
Radnóti Aladár megkezdte a fürdőhöz tartozó villagazdaság vagy település<br />
feltárását is, munkálatai azonban félbeszakadtak. A fürdőtől északkeletre több parcellában<br />
is <strong>római</strong> téglákat és építőköveket talált, egy helyen pedig falfestménytöredékekre és<br />
padlófűtés nyomára lelt, amelyek díszesebb épületre utalnak. A fürdőtől délnyugatra<br />
csupán egy parcellában jelentkeztek nyomok. A forrástól keletre tapasztalt <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
tetőfedő cserepek nagyobb településre utalnak. Messzebb vizenyős rét fekszik, e réten túl<br />
lehetett a telep temetője. Ugyanitt egy közép<strong>kori</strong> település is feküdt, amely az egy<strong>kori</strong><br />
Ádám településként azonosítható („Kápolnadomb”). 538 A lelőhely közelében <strong>római</strong> <strong>kori</strong> út<br />
is futott. 539<br />
A villa és a fürdő a 140 m magas Szépkilátó délkeleti kitettségű lejtőjén, 110-115<br />
m tengerszint feletti magasságon, enyhén lejtős terepen, Ramann-féle barna erdőtalajon<br />
fekszik (M19-M22 ábra). A terület kitettsége délkeleti irányú. Földtani szempontból a<br />
lelőhely Fődolomit Formáció felett fekszik, közvetlen környezetében proluviális üledéket<br />
is találunk. Radnóti idejében a lelőhely mellett kemping működött, napjainkban pedig egy<br />
kilátóhely és egy ifjúsági tábor övezi, míg északkeleti irányban egy, a természetes terepi<br />
adottságokat nagymértékben módosító – golfpálya nyúlik el hosszan a part mentén. 540<br />
536 MRT1 6/3. számú lelőhely<br />
537 MNM RA 111.B.III és ld. még MNM RA XIX.549/1961, 1961. augusztus 8-i kiszállás, valamint B.<br />
THOMAS 1961, pp. 14-16., B. THOMAS 1964, pp. 25-27. és MRT 1, p. 38. és GABLER 1994a, pp. 151-152.<br />
538 MRT 1, p. 38.<br />
539 B. THOMAS 1964, pp. 25-27. és ld. 3.3.2 fejezet.<br />
540 A balatongyöröki golfpálya területén is számos <strong>római</strong> kerámia került elő, ld. RÉG. KUT. 2007, p. 164.<br />
195
6.1.7 BALATONSZŐLŐS, GÁLHEGY<br />
A Gálhegy északi oldalán, az egy<strong>kori</strong> Tóth-tanya közelében található lelőhelyet 541 villaként<br />
nevezi meg a szakirodalom. Récsey Viktor <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települést említett itt, ahonnan<br />
peremes téglákat és egy csonka, vörös homokkő sírkövet szántottak ki. A sírkövet<br />
Kuzsinszky Bálint formája és méretei alapján inkább oltárkőnek vélte. A területről<br />
előkerült még néhány edénytöredék és egy 3. századi Philippus Arabs ezüstpénz.<br />
1895-ben Récsey megkezdte az ásatásokat, amelynek során alapfalakat, peremes<br />
téglákat, és egy boltívet tárt fel. 1961-ben még Éri István is több peremes téglát észlelt,<br />
valamint néhány <strong>római</strong> cseréptöredéket is talált, 542 emellett 14-16. századi cserepet is<br />
gyűjtött. 543 A feltárt épületek számáról nincs adatunk, a villa építési és fennállási ideje nem<br />
ismert. A lelőhely és környezete 175-195 m magasságon helyezkedik el, sík (0-5%),<br />
északkeleti kitettségű területen, Ramann-féle barna erdőtalajon. Földtani szempontból a<br />
lelőhely folyóvízi üledék felett fekszik.<br />
6.1.8 HÉVÍZ (EGREGY), ATTILA UTCA<br />
A villa az egregyi templomtól keletre, az Óberek-csatorna tőzeges völgyének szélén<br />
található (M23 ábra). 544 A kora<strong>római</strong> időkben, az 1. század végén vagy a 2. század elején<br />
épített villa egészen a 4-5. századig fennállt. Elsőként Csák Árpád tárta fel 1931-ben egy<br />
épület részletét (M24 ábra): a mozaikok és freskótöredékek alapján egy 2. században<br />
létesült, gazdag díszítésű épület állhatott itt, amely még a 4. században is használatban<br />
maradt. 545 Az épület pontos elhelyezkedése nem ismert, csupán Csák Árpád felmérési rajza<br />
maradt fenn, ez alapján elmondható, hogy az épület téglalap alaprajzú, keleti, bejárati<br />
oldalán hosszú keskeny folyosó futott végig, amelyből három különböző szélességű<br />
helyiség nyílt nyugati irányban. A helyszínen ős<strong>kori</strong>, késő bronz<strong>kori</strong> és kora vas<strong>kori</strong><br />
cserépanyagot is észleltek.<br />
A gazdag leletanyagot rejtő lelőhely újbóli kutatása 1994-ben indulhatott meg.<br />
Ekkor az Attila utca végén található kertészet területén nyitottak kutatóárkokat, amelyek<br />
egyikében két párhuzamosan futó kőfalat találtak. 546 Később összesen hét <strong>római</strong> <strong>kori</strong> épület<br />
541 MRT 2 9/7. számú lelőhely<br />
542 MRT 2 p. 56.<br />
543 vö. MRT 2 9/1. számú lelőhely (Balatonszőlős, református templom), pp. 55-56.<br />
544 MRT 1 17/7. számú lelőhely; Attila utca 67/4. hrsz. A Müller Róbert által feltárt épület körül fesztiválok<br />
rendezésére is alkalmas romkertet alakítanak ki, 2011 augusztusában szabadtéri színpad és játszótér<br />
építésébe kezdtek (MTI 2011. augusztus 15.).<br />
545 MRT 1, p. 66., B. THOMAS 1961, p. 17., B. THOMAS 1964, p. 33. A későbbi ásatásokon egy hasonló<br />
alaprajzú és tájolású épületet találtak, ez azonban valószínűleg nem azonosítható a Csák által feltárt<br />
villával, mivel a gazdag díszítésnek nem találták nyomát, in: MÜLLER 2006, p. 89.<br />
546 MÜLLER 2004. p. 1. és MÜLLER 2006, p. 89.<br />
196
helyét rögzítették a környéken. 2001-ben újabb ásatások zajlottak, Müller Róbert<br />
vezetésével. A kutatások nyomán három épület nyomai körvonalazódtak, valamint egy<br />
deszkabélésű kutat és zömében császár<strong>kori</strong> kemencéket is feltártak: a terület a kora<br />
császárkorban, a markomann háborút megelőzően volt intenzíven lakott. 547<br />
Az ásatási munka 2003-ban folytatódott, ismét Müller Róbert vezetésével: ekkor<br />
már nemcsak az Attila utcai, legjelentősebb épület feltárására és alaprajzainak tisztázására,<br />
hanem a helyreállításra és romkonzerválásra is figyelmet tudtak fordítani. Csak ott<br />
végeztek a legkorábbi kultúrrétegig nyúló kutatást, ahol az tudományos szempontból<br />
feltétlenül szükséges volt, ezáltal több rejtve maradó leletről le kellett mondani. Ezáltal az<br />
épület funkciójának pontos meghatározása sem vált lehetségessé, azonban négy építési<br />
periódust különíthettek el (M25 ábra). 548<br />
A legkorábbi időszakban egy 10x10 méteres alapozású boronaház állt itt (kb. 119<br />
m B.f. magasságon), amely minden bizonnyal leégett. Építésének és pusztulásának pontos<br />
kora nem ismert, de a kerámiatöredékek és egy Tiberius idején vert bronzérme alapján a<br />
boronaházat az 1. század első felében használhatták. Müller Róbert a későbbi kőépület<br />
északkeleti részén fellelt átégett réteg alapján több másik faház létét is feltételezi. 549<br />
Az első, kb. 45x23 méter alapterületű (150x75 <strong>római</strong> láb) kőépületet a leégett<br />
boronaház helyén az 1-2. század fordulóján építették. A 16x8 méteres atriumba a keleti<br />
oldalon nyíló, az épület keleti oldalán teljes szélességben végigfutó három méter széles,<br />
féltetős, oszlopos porticuson keresztül lehetett bejutni. Az atriumból az északi oldalon<br />
három, a délin pedig két helyiségbe lehetett jutni. Az épület északnyugati sarkában fürdőt<br />
alakítottak ki. A díszítetlen épület északnyugati sarkához egy másik, hét méter széles<br />
épületszárny is csatlakozott, ezt azonban nem sikerült feltárni. 550<br />
A villa a 2. században elnéptelenedett, a század végén azonban ez a villagazdaság<br />
is ismét virágzásnak indult, az épületet átépítették. A porticust és a fürdő falait elbontották,<br />
a bejárat pedig a nyugati oldalra került át. A legnagyobb változás azonban az épület<br />
belsejének elrendezésében történt: a középső tömb osztófalait elbontották, új tagolást<br />
kapott. A délnyugati részen is további, alacsonyabb osztófalakat emeltek: elrendezéséből<br />
Mithras 551 tiszteletére emelt szentélyre következtethetünk (M26 és M27 ábra). 552<br />
Az utolsó építési periódus a 4. századra tehető: ekkor rombolták le a Mithrasszentélyt,<br />
valamint több belső osztófalat is visszabontottak. Az épület nyugati részét<br />
547 RÉG. KUT. 2001, p. 172.<br />
548 MÜLLER 2006, p. 89.<br />
549 MÜLLER 2004, p. 8. és MÜLLER 2006, pp. 90-91.<br />
550 MÜLLER 2006, p. 89. és p. 91.<br />
551 Pannonia provinciában több Mithras szentélyt (mithraeumot) tártak fel a régészek (pl. Aquincum,<br />
Fertőrákos, Poetovio). Általában különálló, téglalap alaprajzú épületeket emeltek, amelyek jellemzője a<br />
hármas tagolás: az oltár előtti helyiség két hosszanti oldalán pódiumok álltak. A Mithras-kultuszról ld.<br />
KIRÁLY 1886, pp. 66-129., FITZ 1982, pp. 39-41., MEZŐS 1985, pp. 146-147., LŐVEI 1998, p. 16.,<br />
HINTZEN-BOHLEN 2005, p. 238. és pp. 330-333., valamint MÜLLER 2006, p. 92. A Balaton-felvidékről több<br />
Mithras-relief is előkerült: Balatonfűzfőről és Dörgicséről (ez utóbbi elképzelhető, hogy Nagyvázsony<br />
területéről származik) is ismerünk töredékeket, in: PALÁGYI 1982, és a kultuszról, illetve Aquincumról ld.<br />
még: HAVERFIELD 1911, p. 163., pp. 167-168., PÓCZY 2003b, p. 250.<br />
552 MÜLLER 2004. p. 11. és MÜLLER 2006, pp. 91-92.<br />
197
teljesen átépítették: két folyosót alakítottak ki, egy rövidebb, 1,3 méter széles előteret,<br />
valamint egy ehhez csatlakozó, a ház teljes szélességében végigfutó három méter széles<br />
folyosót. Az északnyugaton csatlakozó épületrészt elbontották, a délkeleti falszakaszt<br />
pedig pillérekkel erősítették meg. Az épületben ekkor feltehetően inkább gazdasági<br />
tevékenység (pl. raktározás) zajlott, mintsem lakóházként funkcionált volna. A járószinten<br />
talált nagy mennyiségű, I. Theodosius császár <strong>kori</strong> bronzérme, valamint 4-5. századi<br />
bronzfibulák a villa kései életének tanúi, amelynek pusztulását szándékosság is okozhatta.<br />
A romok között két, melléklet nélküli sírt is feltártak, a temetések pontos ideje azonban<br />
nem ismert. 553<br />
Az épület nyugati és keleti-északkeleti oldala között a <strong>római</strong> korban 70-100 cm<br />
szintkülönbség volt (117,80-118,81 m B.f. magasságon előkerült alapozások). Északkeleti<br />
sarkánál haladt el az a vízfolyás, amelyet az 1960-as években új mederbe tereltek, egy<strong>kori</strong><br />
helyét pedig feltöltötték. 554 Környezeti szempontból a villa napjainkban 120,5-121 méteres<br />
magasságon, sík, keleti kitettségű területen található, Ramann-féle barna erdőtalajon (M28-<br />
M30 ábra).<br />
A középkorban vagy a kora újkorban az épület maradványait építőanyagként<br />
elhordták, ezért már az 1861-ben Egregyen járó Rómer Flóris sem észlelhette a villa<br />
nyomait. 555 Az épület északi-keleti részén később cikk-cakk vonalú lövészárkot és lőállást<br />
húztak át, majd kábelfektetés és szennyvízcsatorna ásása során pusztultak tovább a<br />
falak. 556<br />
6.1.9 KESZTHELY, HÉVÍZI-ÖBÖL<br />
A villa az egykor valamelyest nagyobb kiterjedésű Balaton 557 Hévízi-öblének<br />
eltőzegesedett szintjéből kiemelkedő kisebb dombon, nyugati kitettségű, 109 méter<br />
magasságú sík területen, a Gyöngyös-patak jobb partján, síkláptalajon helyezkedik el. 558<br />
1946-ban Párducz Mihály végzett itt ásatásokat, amelynek során <strong>római</strong> <strong>kori</strong> épület nyomai<br />
körvonalazódtak, kutatása azonban publikálatlan maradt, anyagáról és dokumentációjáról<br />
így nincs tudomásunk. A feltárt épületek pontos száma, azok fennállási ideje sem ismert. A<br />
villáról említést tesz Radnóti Aladár és B. Thomas Edit is. 559<br />
553 MÜLLER 2006, p. 92.<br />
554 MÜLLER 2006, p. 90.<br />
555 MÜLLER 2006, p. 90.<br />
556 MÜLLER 2006, p. 90.<br />
557 Ld. 3.1.2 fejezet.<br />
558 MRT 1 21/9. számú lelőhely<br />
559 MRT 1 pp. 77-78. Sági Károly 1961-ben Dobogó-majorként említi a lelőhelyet, in: MNM RA<br />
XIX.549/1961, 1961. július 24-25-i kiszállás, B. Thomas Edit pedig Dobogóhalomnak nevezi, és a 3-4.<br />
századra keltezi, in: B. THOMAS 1961, p. 21. és B. THOMAS 1964, p. 60.<br />
198
6.1.10 KÉKKÚT, SAVANYÚKÚTI-DŰLŐ (KORÁBBI NEVÉN MAKTYÁNI-DŰLŐ)<br />
A kékkúti villa a mai település északkeleti határában, a Kővágóörsre vezető úttól északra<br />
helyezkedik el (M31 ábra). 560 A lelőhely lábánál fakad a kékkúti savanyúvízforrás (itt<br />
csatornaásás közben későréz<strong>kori</strong> telep nyomaira is bukkantak). A domblejtőn elhelyezkedő<br />
<strong>római</strong> épületek törmelékét már Rómer Flóris is leírta, és napjainkig négy épületet<br />
azonosítottak.<br />
Első ízben Csák Árpád és Sági János folytatott itt ásatásokat 1903-ban. 561 Két<br />
épületet tártak fel, amelyeket ókeresztény bazilikának véltek. A kisebbik, apszis nélküli, I.<br />
számú épület 37,5 méter hosszú volt, és két részre tagolódott: a nagyobbik helyiség<br />
zárófalain falazott talapzatokon kis oszlopok ültek (M32 ábra).<br />
E kisebbik épülettől 85 méterre feküdt a lejtős terephez alkalmazkodó nagyobbik,<br />
II. számú épület (M33 ábra), amelyet – a <strong>villák</strong> alaprajzi típusától eltérő felépítése miatt –<br />
véltek bazilikának: úgy gondolták, a templomtér körül a clerus helyiségei helyezkedtek el.<br />
Ezt igazolhatná az a két áttört, Krisztus-monogramos tégla, 562 amelyeket az épület bejárata<br />
előtt találtak. A helyiségek lábazatát márványberakást utánzó festés díszítette. Az itt<br />
előkerülő leletek közül említésre méltóak a falfestmény-töredékek, az agyag orsógombok,<br />
vaskések, egy bronzfibula, és egy bronzcsat. 563<br />
A későbbi ásatások Csák és Sági tévedéséről tanúskodnak: Csák Károly 1965. évi<br />
hitelesítő ásatása a II. számú épületnél, 564 és az azóta lokalizált két újabb épület is azt<br />
mutatja, hogy a korábban ismert épületek nem ókeresztény templomok, hanem egy<br />
villagazdaság részét képező épületek voltak. 1964-1965-ben az ak<strong>kori</strong> kővágóörsi<br />
Termelőszövetkezet szőlőtelepítésbe kezdett: a mélyszántás során <strong>római</strong> alapfalakat<br />
forgattak ki a Savanyúkúti-dűlőben, és megkezdték a maradványok kitermelését: két <strong>római</strong><br />
oszlopláb és egy kézimalom töredékei is előkerültek, a leletmentő ásatások azonban csak<br />
ezután zajlottak. 565 Ekkor vált bizonyossá, hogy a korábban már feltárt ún. 2. számú<br />
560 MRT 1 22/3. számú lelőhely, pp. 97-98., és ld. még B. THOMAS 1961, p. 21.<br />
561 Csák Árpád ásatásaira jellemző, hogy a megtalált falak vonalait követte, a belső terekre nem fektetett<br />
hangsúlyt, in: SÁGI 1972, p. 121.<br />
562 Sági János szerint a II. számú épület alaprajza nem bazilikatípusú, Nagy Lajos pedig kettős templomnak<br />
tartja. A kékkúti tégla datálása bizonytalan, mindenesetre a késő<strong>római</strong> tulajdonos keresztény hitére utal, ld.<br />
SÁGI 1972, p. 127.<br />
563 MRT 1 pp. 97-98., B. THOMAS 1961, p. 21., B. THOMAS 1964, pp. 52-60., és említi még B. THOMAS 1969,<br />
p. 144. és GABLER 1994a, pp. 151-152.<br />
564 SÁGI 1972, pp. 121-138. Sági a másik épületnél is hitelesítő ásatást tervezett, erre azonban nem kerülhetett<br />
sor.<br />
565 A 20 kat. holdnyi, szőlőtelepítésre előkészített terület közepén került elő a 2. számú bazilika: Sági ekkor<br />
még nem talált az épülethez tartozó fűtőrendszert, ezért véleménye szerint a villaépület nyári használatra<br />
létesült, ld. MNM RA XVI.218/1965. Sági ekkor még úgy vélte, peristyliumos villából építették át<br />
bazilikává az épületet, ld. B. THOMAS 1969, p. 143. A terület északkeleti szélén egy másik épület is<br />
jelentkezett, amelynek 10x5 méteres része a szőlőterületre, a többi része a szomszédos szántóföldre esett,<br />
ld. MNM RA XVI.218/1965.<br />
199
azilikát fenyegeti a megsemmisülés, ezért részletes kutatásba kezdtek. 566 A feltárás után a<br />
TSz befejezte a <strong>római</strong> épület maradványainak teljes elbontását, majd a szőlőtelepítést. 567<br />
A Sági Károly által vezetett hitelesítő ásatás megcáfolta a II. számú épület<br />
bazilika rendeltetését. Az épület a Kővágóörsre vezető országút északi oldalán, nyugatkeleti<br />
irányban lejtő domboldalon helyezkedett el, tengelye megegyezett a lejtő<br />
irányával. 568 A helyiségek padlószintje a terepi adottságok miatt változó volt: a domboldalt<br />
vízszintesre vágták, majd ezen helyezték el a burkolatot. 569 Az ásatás során csak az épület<br />
tisztázására kerülhetett sor, környezetét már nem vizsgálhatták meg. A fűthető<br />
helyiségekkel is rendelkező, falfestményekkel díszített 570 épület belső udvaros volt: az<br />
udvar burkolata egyszerű döngölt agyag volt, amely 7 cm-rel mélyebben feküdt, mint az<br />
udvart keretező folyosó terrazzo padlója. 571 Az itt előkerült permi vörös homokkő<br />
oszlopdarabok minden bizonnyal a peristylium oszlopainak töredékei lehettek. 572 Az épület<br />
délkeleti főhomlokzatán két saroktoronnyal rendelkezhetett (M34 ábra). 573<br />
A villa építését egy késő<strong>római</strong> mécses 574 és néhány I. Constantinus-érme a 4.<br />
századra datálja. 575 Fenőkő 576 és edénytöredékek is előkerültek az épületből, egy szétfolyt<br />
ólomlepény pedig helyi ólomöntésre utal. 577 A villa minden bizonnyal a 4. század utolsó<br />
negyedében leégett, pusztulása után már nem építették újjá, ám egyes részeit később újra<br />
lakták. 578<br />
Az 1960-as években a mélyszántás területét átvizsgálva Sági Károly nem találta<br />
gazdasági épületek nyomait, de Kékkút irányában, a villától 200 méterre egy kb. 17x7 mes,<br />
vályogfalú, cseréptetős épület maradványait figyelte meg, az országút közelében. Sági<br />
mindebből arra következtetett, hogy a villa tulajdonosa jelentős földterülettel bírt,<br />
566 Az 1965. július-augusztusában zajló munkálatokban Füzes (Frech) Miklós archaeobotanikus is részt vett,<br />
ennek eredményeiről ld. 8. Függelék.<br />
567 Sági Károly ekkor még az ún. 1. számú bazilika nyomait is megfigyelhette a szomszédos szántásban, in:<br />
SÁGI 1972, p. 134.<br />
568 Emiatt jelentős szintkülönbség alakult ki, amelyhez az épület igazodott, ld. SÁGI 1972, p. 122.<br />
569 SÁGI 1972, p. 127., p. 129. és p. 131.<br />
570 Több freskó töredéke is előkerült az 1965. évi ásatás alkalmával is, ezek közül kiemelkedő a szőlőfürtöt<br />
ábrázoló falfestmény, in: SÁGI 1972, pp. 131-132.<br />
571 SÁGI 1972, p. 123. A peristyliumot Nagy Lajos még fedett helyiségnek, a bazilika baptisteriumának vélte,<br />
in: SÁGI 1972, p. 124.<br />
572 SÁGI 1972, p. 124. Párhuzamai ld. pl. Csopak, Kőkoporsó-domb.<br />
573 Saroktornyos <strong>villák</strong>, illetve megerősítések jellemzően a 3-4. században épültek, ld. 1.5 fejezet. Sági a<br />
tornyokat az épülettel egyidősnek tartja, in: SÁGI 1972, p. 124. A kézimalom az északi saroktorony<br />
területéről került elő, a helyiség konyhaként funkcionálhatott, a déli saroktorony pedig raktározásra<br />
szolgálhatott, in: SÁGI 1972, p. 126.<br />
574 SÁGI 1972, p. 132.<br />
575 SÁGI 1972, p. 134. Egy Kékkúton előkerült, nmypháknak szentelt oltár (ld. MRT 1 22/2. számú lelőhely,<br />
ill. KUZSINSZKY 1903, p. 22) kapcsán László Péter is említést tesz a Savanyúkúti-dűlő lelőhelyéről, ám az<br />
oltárkő származási helyét inkább a Nagykúti-forrás körüli telepre feltételezi (ld. MRT 1 22/4. számú<br />
lelőhely). A TSz ez utóbbi lelőhelyet is folyamatosan rombolta, in: LÁSZLÓ 1980, p. 75.<br />
576 SÁGI 1972, p. 132.<br />
577 SÁGI 1972, p. 130.<br />
578 A szegényes leletanyag tanúsága szerint a villát pusztulása előtt minden bizonnyal kiürítették, in: SÁGI<br />
1972, pp. 129-130. és p. 134.<br />
200
amelynek művelését a colonusoknak adta ki, haszonbérért cserébe, amelynek egy része<br />
maga a mezőgazdasági termény volt. 579<br />
2000-ben a Kékkút és Kővágóörs között futó vezeték árkának húzásakor, a II.<br />
épülettől délnyugati irányban, az épület és a főút között újabb falakat vágtak át, amelyek a<br />
III. számú épülethez tartoztak. 580 A következő évben kábelfektetés közben újabb épület<br />
nyomai jelentkeztek a Portósi-dűlő déli részén, az egy<strong>kori</strong> Maktyáni-dűlőben. Az S.<br />
Perémi Ágota vezetésével részlegesen feltárt IV. számú épület legalább nyolchelyiséges és<br />
terazzo padlós volt. A 3-4. században emelt épület feltehetően elsősorban gazdasági<br />
célokat szolgált: számos tégla-, kő- és edénytöredék, vaseszköz került itt elő. 581<br />
A lelőhely és délkeleti kitettségű közvetlen környezete 135-145 m-es tengerszint<br />
feletti magasságon, enyhén lejtős terepen, Ramann-féle barna erdőtalajon, földtani<br />
szempontból pedig löszön fekszik, míg környezetében lejtőtörmeléket is találunk. A<br />
területen az első és második katonai felmérés szántót jelöl, a harmadik katonai felmérésen<br />
pedig már megjelenik a Kékkút és Kővágóörs közötti országúttól délre fakadó forrás<br />
Sauerbrunn neve. A lelőhely mellett futó dűlőút mindhárom térképen megfigyelhető,<br />
amelytől nyugatra erőteljesebben emelkedni kezd a terület a Harasztos-hegy, Kékkúti-hegy<br />
felé. A dűlőúttól nyugatra eső területen telepítették az 1960-as években a szőlőt, amelynek<br />
azonban napjainkban már nyoma sincs. A dűlőúttól nyugatra eső rész jelenleg művelés alá<br />
nem vont terület, a dűlőúttól keletre pedig szántó fekszik. A szőlőtelepítéskor a II. számú<br />
épületet teljesen megsemmisítették, így pontos helye csupán Sági Károly ásatásának<br />
köszönhetően határozható meg (M35-M37 ábra).<br />
6.1.11 NAGYVÁZSONY, SZÉRŰSKERTI-DŰLŐ<br />
Nagyvázsony határában vezetett el a Balaton-felvidék legfontosabb <strong>római</strong> <strong>kori</strong> főútja a<br />
Veszprém-Nagyvázsony-Tapolca vonalon, 582 így a mai település határában számos <strong>római</strong><br />
<strong>kori</strong> lelőhely lokalizálható. A Szérűskerti-dűlő villagazdasága a Vázsonyi-Séd mellett, egy<br />
lankás domb platóján és a domb aljában helyezkedett el (M38 ábra), ahol két épület<br />
nyomait figyelték meg. Az 1940-es években Németh Gábor alapfalakat ásott ki. A<br />
leletanyag alapján a villa a 4. század környékén állhatott fenn, ugyanakkor ős<strong>kori</strong> cserepek<br />
is előkerültek itt. 583 A lelőhely és környezete 240-247 méter magasságon, délkeleti<br />
kitettségű területen fekszik. Föld- és talajtani szempontból a terület Ramann-féle barna<br />
erdőtalajon, deluviális üledék felett helyezkedik el.<br />
579<br />
SÁGI 1972, p. 135.<br />
580<br />
A III. számú épület feltárására nem került sor, azonban az épület megfigyelhető maradványai Kékkút<br />
irányába terjeszkedtek tovább, in: RÉG. KUT. 2000, p. 163.<br />
581<br />
RÉG. KUT. 2001, pp. 176-177. A III. vagy a IV. számú épület azonos lehet a Sági Károly által megfigyelt<br />
lakóházzal.<br />
582<br />
Ld. 3.3.2 fejezet.<br />
583<br />
MRT 2 33/23. számú lelőhely, p. 140. és B. THOMAS 1961, p. 26.<br />
201
6.1.12 NEMESVÁMOS, BALÁCA PUSZTA<br />
A Veszprémtől mintegy 9 km-re fekvő Nemesvámos határa két tájegységhez, a Déli-<br />
Bakonyhoz és déli részén, a mai településsel és a balácai villagazdasággal 584 együtt a<br />
Balaton-felvidékhez tartozik: a forrásokban, fában és termőföldben gazdag vidék az<br />
őskortól megtelepedési feltételként szolgált a település határában. 585 A balácai villától<br />
északra halad el a Veszprém-nagyvázsony-tapolcai országút, amely a Balaton-felvidék<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> úthálózatának gerinceként azonosítható. 586 Míg a település északi határa<br />
vízfolyásokban szegény, addig termőföldekre ideális 587 és forrásokban gazdag területek az<br />
egy<strong>kori</strong> főúttól délre találhatóak, ahol a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhelyeket is meghatározták (M39<br />
ábra). 588 A balácapusztai villagazdaság 589 – amely az eddig ismert legnagyobb és<br />
legjelentősebb Balaton-felvidéki <strong>római</strong> <strong>kori</strong> villa – környéke forrásokban igen gazdag. Itt<br />
fakad a Kiskút, a Nagykút, valamint az Ányos-kút forrása is, de a veszprémfajszi<br />
közép<strong>kori</strong> templomrom környéke is bővelkedik forrásokban: 590 „a telep maga Balácza<br />
pusztától délnyugotra, Vámos és Faész községek között, vízerek felett hullámos területen<br />
fekszik, a hol a felszínre vetődő nyomok alapján több épület helyét lehet kijelölni.” 591 A<br />
Balaton-felvidék szubmediterrán jellegű klímája azonban itt nem érezteti hatását: éghajlata<br />
inkább kontinentális, az északi-északnyugati szelek erősek.<br />
584<br />
MRT 2 34/14. számú lelőhely<br />
585<br />
MRT 2, pp. 148-152., B. THOMAS 1961, pp. 27-35., PALÁGYI 1994b, p. 7.<br />
586<br />
Az úthálózatról részletesebben ld. 3.3 fejezet. Ez az út ágazik le Sümeg felé is, ld. MRT 2, p. 151. Erről az<br />
útról ágazik le Veszprémfajsz irányába is egy útvonal, amelyet B. Thomas Edit szintén <strong>római</strong> eredetűnek<br />
tart (vö. a Rhé által a XII. számú épület mellett feltárt burkolt felülettel, ld. 3.3.2 fejezet), in: B. THOMAS<br />
1961, p. 27., MRT 2, p. 151., PALÁGYI 1994b, pp. 7-8. és PALÁGYI 1995, p. 1.<br />
587<br />
A település gazdálkodására a helyi adottságoknak megfelelően a gabonatermesztés jellemző, valamint a<br />
sertés- és juhtenyésztés jellemző. A főépület falfestményének szüreti jelenetei és a mezőgazdasági leletek<br />
alapján a szőlőtermesztés is számottevő ágazat lehetett.<br />
588<br />
Római <strong>kori</strong> lelőhelyek a már említett Kiskút, Nagykút és Ányos-kút forrásai közötti területen találhatóak.<br />
A feltételezések szerint <strong>római</strong> foglalású Nagykút környékén település fejlődhetett ki. Kiskúton, a balácai<br />
villagazdaság közelében egy másik, 3-4. századi villát határoztak meg, ennek önálló volta azonban<br />
kérdéses, inkább a balácai nagybirtok részét képezhette, a nagykúti telephez hasonlóan. Laczkó Dezső és<br />
Rhé Gyula feltételezése szerint a balácai villagazdaság egészen a Nagykútig elért: jóval nagyobb<br />
kiterjedésű lehetett a birtok, mint amit a feltárt épületek alaprajza alapján sejthető, azonban közel 140<br />
épülettel számolnak, in: MRT 2, p. 148. és PALÁGYI 1984, p. 27. Rhé Gyula a Kiskúti-dűlő forrását is<br />
<strong>római</strong> foglalásúnak tartotta.<br />
589<br />
MRT 2, pp. 148-152., B. THOMAS 1961, pp. 27-35., B. THOMAS 1964, pp. 73-107., HAJNÓCZI 1975, pp. 9-<br />
13., HAJNÓCZI 1987, pp. 74-77., MÓCSY 1990, p. 226. A villagazdaság <strong>római</strong> <strong>kori</strong> neve egyelőre<br />
ismeretlen, többen Caesarianaként azonosítják, in: PALÁGYI 1995, p. 1. és GABLER 1994a, p. 151. (erről ld.<br />
még 3. fejezet)<br />
590<br />
A régészeti lelőhelyek mindig egy-egy forrás, illetve a Séd vonzáskörzetében találhatóak, ld. MRT 2, pp.<br />
145-146. és PALÁGYI 1994b, p. 7.<br />
591<br />
RHÉ 1907, p. 364.<br />
202
A feltárások a 20. század elején kezdődtek meg Balácán: a veszprémi káptalan<br />
tulajdonát képező szántóföldön 1904-ben falfestmény-töredékeket és egy boltozott<br />
csatornaszakaszt szántottak ki a munkások, ennek nyomán indultak meg 1906-1926 592<br />
között a régészeti kutatások, Rhé Gyula vezetésével. 1976-ban kezdődött meg az ásatások<br />
újabb fázisa Palágyi Sylvia vezetésével, a kutatások azóta is folyamatosan zajlanak. 593<br />
Napjainkig 17 épületet azonosítottak, feltárások, légi felvételek elemzése, valamint<br />
geofizikai 594 és geoelektromos 595 vizsgálatok segítségével (M40 ábra). A nagybirtok<br />
középpontjában álló, csaknem kilenchektáros gazdaság épületeit tört vonalú körítőfal<br />
övezte, amely az Ányos-kutat is magába foglalta (M39 és M41 ábra). 596 Bár a falakkal<br />
további udvarokra, kertekre osztották a birtokközpontot (feltűnő a főépülettől nyugatra és<br />
délre eső részek tagoltsága), ám a pars rustica és pars urbana funkció nem különült el<br />
élesen egymástól (1.8 ábra). 597 A szántóföldeket a határban egykor hosszan futó<br />
kerítésfalak is határolták. 598<br />
A Severus-<strong>kori</strong> falfestményekkel és mozaikokkal gazdagon díszített I. számú<br />
épület volt a villagazdaság főépülete (1.20-1.22 és 1.39 ábra), 599 amely a birtok<br />
tulajdonosa, vagy később esetleg bérlői számára létesült. A napjainkig ismertté vált többi<br />
épület elszórtan helyezkedett el. Több épületet vízelvezető- vagy fűtőcsatornák hálóztak<br />
592<br />
Az érdemi munka 1906-1912 között zajlott, illetve ezután 1926-ra korlátozódott (az 1. világháború után<br />
már gyakorlatilag a nagy mozaikok kiemelésére koncentráltak), ld. RHÉ 1907. Ekkor kerültek a felszínre a<br />
mozaikok és a falfestmények nagy része, in: PALÁGYI 1984, pp. 28.-30. Rhé eleinte csak a káptalani<br />
földeken kutathatott, az ettől délre fekvő terület tulajdonosai kezdetben nem járultak hozzá a földjeiken<br />
történő ásatáshoz, in: MRT 2, p. 148. és PALÁGYI 1984, p. 30.<br />
593<br />
A kutatás történetéről ld. még PALÁGYI 1984, HAJNÓCZI 1985, p. 65., PALÁGYI 1994b, pp. 22-40., és<br />
PALÁGYI 2003c, pp. 41-43. 1926 és 1976 között a villagazdaság területén továbbra is mezőgazdasági<br />
művelés folyt, a főépület felett pedig legelő volt, in: PALÁGYI 1989a. és PALÁGYI 1995, p. 3. Napjainkig<br />
tart az épületek feltárása, a korábbi ásatásokból ismert alaprajzok és periodizálások korrigálása, több épület<br />
bemutatása, a falak konzerválása, kiállítóterek építése. Az I. számú épület fölé Hajnóczi Gyula tervei<br />
alapján emeltek védőtetőt, ld. HAJNÓCZI 1984, HAJNÓCZI 1985 és MEZŐS 1985, pp. 147-148. Az I. és II.<br />
épület közötti folyosóban elkészült a kőtár, a III. épületet is rekonstruálták, a II. és X. épületek falait pedig<br />
konzerválták (ez utóbbi épületnél nem készült el a Hajnóczi által tervezett rekonstrukció, ld. HAJNÓCZI<br />
1994). Az újabb kutatások nyomán az I. számú épület északi és keleti előterében egy-egy kert<br />
meghatározására is sor kerülhetett, ld. ERTEL 1994.<br />
594<br />
FATSAR 2005<br />
595<br />
SŐRÉS 1989<br />
596<br />
A villagazdaság pontos kiterjedése nem ismert, 1980-ban merült fel az a gondolat, hogy kelet felé egészen<br />
a közép<strong>kori</strong> Pusztatemplomig, illetve délkelet-kelet felé az Ányos-kúton túlra, Veszrpémfajsz irányában is<br />
elért a területe. Ez utóbbi részen közép<strong>kori</strong> leletek is előkerültek, keltezése bizonytalan, in: PALÁGYI<br />
1989a.<br />
597<br />
Ám a villagazdaság északi részén fekvő épületek gazdasági célokat szolgálhattak. in: PALÁGYI 1989a és<br />
PALÁGYI 2003a, p. 239. Az MRT 2, p. 148. azonban még úgy fogalmaz, hogy az I. és II. számú épületektől<br />
fallal elválasztva voltak a gazdasági rendeltetésű részek. Mivel azonban az MRT az 1960-as évek második<br />
felében még csak Rhé Gyula munkálatairól adhatott számot, újabb ismereteink szerint ez a fajta elhatárolás<br />
így már nem pontos.<br />
598<br />
Rhé Gyula és Laczkó Dezső a Nagykút közelében kerítésszakaszt talált, szerintük ez összefüggött a<br />
villagazdasággal, in: PALÁGYI 1994b, p. 21. és PALÁGYI 1995, p. 1.<br />
599<br />
A balácai főépület dekorációs elemeinek bemutatását ld. 2.1.3 Pannonia és a Balaton-felvidék gazdasági<br />
élete c. fejezetnél. Díszítettsége pannonia viszonylatban pompásnak mondható: a míves dekoráció és a<br />
gazdasági leletek együttes jelenléte miatt a villagazdaság (első) tulajdonosa itáliai földbirtokos lehetett, in:<br />
B. THOMAS 1961, pp. 30-33. és p. 35., valamint MRT 2, p. 151.<br />
203
e. 600 Rhé Gyula igyekezett meghatározni az általa feltárt 12 épület funkcióját, ezek a mai<br />
ismeretek alapján csak kisebb részben látszanak módosulni (pl. a X. számú épület<br />
esetében). 601 Több gazdasági rendeltetésű épület 602 és önálló fürdőépületek is létesültek a<br />
birtokközponton: fürdőként funkcionálhatott többek között a XVII. számú, soros<br />
elrendezésű, apszisos, falfestményekkel díszített, egy periódusú épület, 603 és egyik<br />
korszakában önálló fürdőépület volt a főépület közelében álló II. számú épület is.<br />
A főépület első periódusa 604 azonban az i. sz. 1. század végére-2. század elejére<br />
tehető: a középfolyosós XIII. számú épület elrendezésével a – később bemutatásra kerülő –<br />
örvényesi 2. századi típushoz hasonlít, bár előcsarnok és kőfalakkal határolt udvar<br />
egészítette ki. 605 Később, részleges visszabontást követően eltérő tájolású helyiségeket<br />
hoztak létre, 606 amelyek az új, központi udvar köré létesült épület alapját képezték. Az<br />
épület délnyugati sarka alápincézett. Rhé Gyula az épületek funkcióinak meghatározásánál<br />
nem annyira az előkerült leletanyagra, mint inkább a Római Birodalom hasonló alaprajzú<br />
épületeire támaszkodott. 607 Az I. számú épületben többek között a középudvar 608 köré<br />
csoportosuló reprezentációs helyiségeket, 609 téli és nyári ebédlőt, 610 hálószobákat, 611<br />
galériákat 612 határozott meg. A falfestmény-töredékek és egy elrejtett éremlelet alapján a 2.<br />
és 3. században pusztulások mentek végbe az épületen, amelyeket átalakítások követtek. 613<br />
A déli traktus egyes helyiségei tüzelőtérként szolgáltak. Az északi traktus külső, az ún.<br />
északi kert felé eső része fehér színű stukkóborítást kapott, amelyet íves nyílászárók és<br />
600 Többek közt a III., VIII. és X. számú épületek, de legerősebben fűthető az I. és II. épület volt,<br />
alkalmazkodva a funkciókhoz és a helyi klímához. A fűtőrendszerek kemencéit mindig a helyiségeken<br />
kívül helyezték el.<br />
601 PALÁGYI 1994b, p. 28.<br />
602 Gazdasági rendeltetésű volt a III-XII. épületek többsége: istálló vagy konyha, kisebb lakóház is akadt<br />
közöttük, a körítőfalra tapasztott V. épület pedig kapuként szolgálhatott. Több közülük karó- és<br />
sövényfonású, tapasztott falú volt. Az újabb feltárásokból ismertté vált XIV. számú épület is istállóként<br />
szolgálhatott, in: PALÁGYI 2003a, p. 239., azonban a Rhé által istállóként meghatározott III. számú épület<br />
valójában lakóház volt, in: PALÁGYI 1995, p. 9. A tapasztott falú épületekről ld. RÉG. KUT. 2001, pp. 195-<br />
196. A XV. számú épület alaprajza és keltezése a nagyarányú bolygatás miatt még nem tisztázott,<br />
elképzelhető, hogy nem a <strong>római</strong> korban, hanem később, a középkor folyamán létesült, in: RÉG. KUT. 1999,<br />
p. 228. Hajnóczi Gyula a XII. épület környékét cryptoporticusnak tartja, in: HAJNÓCZI 1987, p. 75.<br />
603 A XVII. számú épületre irányuló kutatások 1998-tól zajlottak, Palágyi Sylvia vezetésével, ld. RHÉ 1907,<br />
p. 367., RÉG. KUT. 1998, p. 158., RÉG. KUT. 1999, p. 228., RÉG. KUT. 2000, p. 185., RÉG. KUT. 2001, pp.<br />
195-196., és RÉG. KUT. 2004, p. 253.<br />
604 Ld. a kelet-nyugati tájolású, déli oldalán oszlopfolyosós (porticusos), keletről udvarral határolt épület, in:<br />
PALÁGYI 1995, p. 1. és p. 5. Ugyanezen a részen, azaz a főépület 4. számú folyosójának déli végénél ős<strong>kori</strong><br />
gödröket, műhely funkcióra utaló leleteket is találtak, in: BIRÓ 1989<br />
605 PALÁGYI 2003a, p. 239.<br />
606 Az új tájolás jobban alkalmazkodott a terepi adottságokhoz és az uralkodó szélirányhoz, in: HAJNÓCZI<br />
1995, pp. 88-91.<br />
607 HAJNÓCZI 1975, pp. 10-11.<br />
608 Peristylium, 33. helyiség<br />
609 A mozaikkal és falfestményekkel díszített, apszisos bővítményű 20. és 31. helyiségek. Az MRT 2 a 20.<br />
helyiséget tablinumnak tartja, az épület bejárata azonban nem ezzel szemben nyílt, hanem a főépület<br />
délnyugati, hosszanti homlokzatán; in: B. THOMAS 1961, p. 30.<br />
610 23. és 9. helyiségek.<br />
611 10, 11, 13, 14, 16 és 17. helyiségek.<br />
612 4. és 12. helyiségek .<br />
613 PALÁGYI 1995, p. 8. Gabler Dénes szerint e Severus-<strong>kori</strong> átépítés idején vált nagybirtok központjává, sőt<br />
azt sem tartja kizártnak, hogy a 4. századra császári birtokká vált, in: GABLER 1994a, p. 151.<br />
204
féloszlopok tagoltak. Ezzel egyidejűleg, a szeles időjárás elleni védekezésül elfalazták a<br />
peristylium déli oszlopsorát, 614 amelyre virágoskert képét festették, kerítéssel, olajfákkal,<br />
virágzó gránátalmafákkal, madarakkal. A főépület ebben a formájában maradt fenn a 4.<br />
században is, a villagazdaság elnéptelenedése – minden bizonnyal egy újabb barbár betörés<br />
hírére – 380 után következhetett be. A villagazdaság fokozatos pusztulásnak indult, az<br />
épületek maradványait és kőanyagát a népvándorlás korában és az Árpád-korban részben<br />
újra felhasználták. 615<br />
A mezőgazdasági vaseszköz-leletek tanúsága szerint az ún. északi udvart 616<br />
közrefogó, az I. és II. számú épületet összekapcsoló folyosórendszer 617 egy része gazdasági<br />
célokat szolgálhatott. 618 A II. számú épület (M42 ábra) eredetileg műhelyként<br />
funkcionálhatott, 619 és csak később használták fürdőnek 620 egyes helyiségeit. Később<br />
minden bizonnyal apszissal és folyosóval bővített lakóházzá alakították át. 621 A II. számú<br />
épület is a 3. században élte virágkorát, de kisebb átalakításokra még a 4. században is sor<br />
került. 622<br />
A 185 m 2 alapterületű X. számú épület két, jól fűthető helyiségből állt, a<br />
nagyobbik, középfolyosós helyiséget további hat kisebb helyiségre osztották (M43<br />
ábra). 623 Északkeleti falának külső oldalán a főépület udvari falfestményével rokon,<br />
leveles-virágos falfestmény töredékek kerültek elő. 624 Rhé Gyula gyülekezésre alkalmas<br />
épületként határozta meg, ám az újabb ásatási adatok ismeretében (téli) személyzeti<br />
szálláshelyként szolgált, és valószínűleg emeletes épület lehetett. 625 Az I. és X. számú<br />
épület közötti udvart a két épületet összekötő, támfalas teraszlépcsőkön át lehetett<br />
megközelíteni (M44 ábra). 626 A X. épület bejárata minden bizonnyal a főépület felőli<br />
614<br />
HAJNÓCZI 1984, p. 53., PALÁGYI 1994b, p. 36., FELHŐSI 2008, pp. 180-181., GALAMBOS 2008, pp. 176-<br />
177., PALÁGYI 2008b, pp. 112-119. és ld. 2.1.3 fejezet.<br />
615<br />
PALÁGYI 1994b, p. 36., PALÁGYI 1995, pp. 5-9.<br />
616<br />
Gyümölcsös vagy zöldségeskert, esetleg gazdasági udvar lehetett, ld. ERTEL 1994, p. 29. A feltárások<br />
egységes, 3-4. századi képet mutató udvart hoztak felszínre, ld. RÉG. KUT. 1999, p. 228., azonban Fatsar<br />
Kristóf geofizikai kutatása egy, az udvar közepén áthaladó újabb falat eredeményezett, ld. FATSAR 2005, p.<br />
100.<br />
617<br />
RÉG. KUT. 1999, p. 228., RÉG. KUT. 2000, p. 185.<br />
618<br />
B. THOMAS 1959, p. 26., RÉG. KUT. 1999, p. 228. és PALÁGYI 2000a, pp. 22-25.<br />
619<br />
Ez a fémmegmunkáló műhely eredetileg a körítőfal közelében, attól északkeletre állt, e körül alakult ki<br />
azután a többi helyiség (első lépésben háromhelyiséges fürdő lett), már a körítőfalra tapasztva; in: PALÁGYI<br />
1995, p. 9.<br />
620<br />
Rhé szerint ez kettős fürdő volt, a férfi és a női traktust a kisebb központi udvart övező, az épületen is<br />
áthaladó körítőfal határolta el, ld. BIRÓ 1974, pp. 38-39. és HAJNÓCZI 1974, pp. 82-84. B. THOMAS 1961, p.<br />
30. nyomán az MRT 2, p. 148. is még fürdőnek tartja, hideg-, melegvizes, valamint izzasztó helyiségekkel.<br />
621<br />
PALÁGYI 1994b, p. 36., PALÁGYI 2003a, p. 239.<br />
622<br />
PALÁGYI 1994b, p. 36.<br />
623<br />
REGENYE 1992, pp. 341-348. és PALÁGYI 2003a, p. 239.<br />
624<br />
REGENYE 1992, p. 346. és PALÁGYI 1984, p. 45. Palágyi Sylvia szerint ezek a részletek eredetileg a<br />
fakonstrukciójú belső válaszfalakat díszíthették.<br />
625<br />
PALÁGYI 1994b, p. 37.<br />
626<br />
PALÁGYI 1995, pp. 9-10. és HAJNÓCZI 1994, p. 232. Az udvar magasabban helyezkedett el, mint az attól<br />
keletre lévő részek (pl. a III. épület környéke): ennek az enyhén kiemelkedő terepterasznak a szélén állt a<br />
X. épület, a főépülettel egy szinten, de a III. épület felől 1-1,2 méterrel magasabban.<br />
205
oldalon nyílt, a délkeletről kapcsolódó kisebb helyiség pedig későbbi építésű porticus<br />
lehetett. 627<br />
A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> épületek maradványaira rátelepedett a veszprémfajszi templomtól<br />
egykor dél-délnyugatra elterülő közép<strong>kori</strong> falu. Ennek nyomai főként a főépülettől keletre<br />
láthatóak, így többek között a XVII. számú épület maradványait is többször<br />
megbolygatták. 628<br />
Környezeti szempontból a nagy kiterjedésű, hosszú életű villagazdaság 315-340<br />
m magasságon (a körítőfalak által határolt terület 325-338, a főépület 332-334, az Ányoskút<br />
pedig kb. 327 m-nél található), keleti kitettségű sík, löszös területen, podzolos barna<br />
erdőtalaj felett helyezkedik el (M45-M48 ábra). A villagazdaság központjától néhány száz<br />
méterre, észak-északkeleti irányban létesült a birtok egyik tulajdonosának sírhelye, a<br />
Likas-dombi tumulus. 629 A halomsír a 355 m magas Likas-domb délnyugati lábánál, kb.<br />
348 m tengerszint feletti magasságon fekszik.<br />
A balácai villagazdaság napjainkban is egy mezőgazdasági terület közepén<br />
helyezkedik el. Az 1994 óta működő, és fokozatosan kiépülő kiállítótér körül napjainkban<br />
is feltárások zajlanak. A terep nagyjából sík, a halomsírtól az Ányos-kútig fokozatosan lejt.<br />
A villa körítőfalai a légi felvételek és térképek tanúsága szerint is nagyjából a mai földutak<br />
mentén futottak. A villagazdaság délnyugati szakaszán feltárás Rhé Gyula kutatása óta<br />
még nem történt, a falak az ún. negatív növényi jelenségekből körvonalazódtak ki (ld.<br />
korábban, 3.29 és 3.30 ábra). Itt ma az országúttól futó bekötőút halad át, valamint egy<br />
kisebb parkolót is kialakítottak.<br />
6.1.13 ÖRVÉNYES, HOSSZÚRÉTEK<br />
Örvényes és Balatonudvari községek határán, a Balaton partjának közelében fekvő<br />
Hosszúrétek <strong>római</strong> <strong>kori</strong> villagazdaságánál, 630 a Tihanyi-félsziget déli öblére néző<br />
Szilváskúti-dűlőben 1958-1962 között zajlottak régészeti ásatások, Szentléleky Tihamér<br />
vezetésével: ennek során négy épületet tártak fel (M49 ábra), köztük egy önálló fürdőt az<br />
ekkor bozótos, sziklás, művelés alatt nem álló földrészleten, amelyet legelőként használtak<br />
(M50 ábra).<br />
A feltárás a 2. században létesült I. számú, középfolyosós, falfestményekkel<br />
díszített, terrazzo, valamint mozaik padlós épület területén kezdődött meg a kutatási terület<br />
legmagasabb, dél felé enyhén lejtő részén. Az 1. században még lakógödrök voltak itt. Az<br />
627 HAJNÓCZI 1994, p. 232.<br />
628 RÉG. KUT. 1998, p. 158., PALÁGYI 2001, p. 203.<br />
629 Bővebben ld. 2.2 fejezet.<br />
630 Ld. MRT2 35/5. lelőhely, p. 154.; ill. B. THOMAS 1961, pp. 35-36., B. THOMAS 1964, pp. 107-108., B.<br />
THOMAS 1969, p. 143., HAJNÓCZI 1975, pp. 30-31., HAJNÓCZI 1987, pp. 73-74., HAJNÓCZI 1995, p. 92. A<br />
villagazdaság és a halomsír megőrzésének érdekében a 30/2005. (XII.7.) NKÖM rendelet kiemelten védett<br />
régészeti lelőhellyé nyilvánította a területet.<br />
206
épületet a 4. században átalakították: 631 padlózatát megemelték és egy nagyobb, elnyújtott<br />
téglalap alakú, megaron-típusú, továbbá két kisebb helyiséggel bővítették. Ugyanekkor<br />
tárták fel e nagyobb, gazdagon díszített helyiséghez tartozó kapuzat in situ maradványait és<br />
a 180x180 cm külső szélességű toronyszerű építmény alapjait is. 632 Ugyanitt egy márvány<br />
asztallap részleteit is megtalálták.<br />
Az I. számú épülettől 60 méterre egy újabb épület nyomait észlelték. A IV. számú<br />
épület, azaz a négyhelyiséges, apszisos bővítményű fürdő 633 feltárására 1961-1962-ben<br />
került sor. 634 A II-III. számú épület az itt feltárt fémtárgyak és a hűtőkád tanúsága szerint<br />
finomkovácsműhelyként funkcionálhatott. 1959-ben a II. számú épület déli sarkánál húzott<br />
kutatóárokból egy bronz Minerva szobor részlete került elő. E két épület egymáshoz egy<br />
udvarral és egy tereplépcsővel kapcsolódott: az udvart L alakban a műhely épületszárnyai<br />
vették körül, amelyhez északnyugat felől hypocaustumos lakószárny csatlakozott. Az<br />
udvar bejárata délnyugati irányba nyílt. 635 A villagazdaság épületeinek díszítettsége,<br />
mérete és mennyisége alapján középbirtok lehetett itt, 636 amelynek közelében halomsírt is<br />
létesítettek. 637<br />
Környezeti szempontból e hosszú életű villagazdaság a Balaton közelében, 122-<br />
130 méteres, míg a halomsír 125 méteres magasságon, délkeleti kitettségű sík, területen<br />
fekszik. Föld- és talajtani szempontból a lelőhely rendzina talajon, deluviális üledék<br />
(Megyehegyi Dolomit Formáció) felett helyezkedik el. A Balaton partjától indulva a<br />
terepviszonyok enyhén emelkedőek, a villagazdaság feltárt elemei a parttól közel 300<br />
méterre, egy mesterségesnek tekinthető teraszrendszeren fekszenek (M51 ábra). Az<br />
épületek két jól elhatárolható teraszon helyezkednek el, megközelítően 23 méterrel<br />
magasodva a Balaton mai vízszintje fölé. A fürdő terasza, azaz a felső szint alatt kisebb<br />
forrás fakad (M52 és M53 ábra). A még tisztázatlan alaprajzú 638 II. és III. számú épületek<br />
teremtik meg az összeköttetést a felső és az alsó szintek között (M54 és M55 ábra).<br />
A villa területén 2006 nyarától golfpálya létesült, amelynek nagymérvű<br />
beavatkozásai végérvényesen elpusztították az egy<strong>kori</strong> környezetet. A golfpálya<br />
kialakítását megelőzően, 2005-ben Palágyi Sylvia vezetésével geofizikai méréseket<br />
végeztek: a mérési anomáliák kimutatták a halomsír helyét és további, kisebb halmokként<br />
azonosítható elemeket, a feltárt épületektől nyugatra pedig újabb épületek, északra pedig<br />
földbe mélyített objektumok nyomait. 639 Az építkezés kezdetén a romok a korábbi bozótos,<br />
illetve vizenyős területen feküdtek, távolabb fenyvesekkel (2.30 és M56 ábra), felhagyott<br />
kőfejtő nyomaival, és szőlőműveléssel. 2006-2007. évi helyszínelésem alkalmával még<br />
631<br />
A villagazdaság teljes kiépülése a 4. századra tehető, in: HAJNÓCZI 1987, p. 73. és a főépületről ld. még<br />
SZENTLÉLEKY 1961, p. 253., B. THOMAS 1961, p. 31.<br />
632<br />
MNM RA 31.Ö.I., MNM RA VIII.1960/364, RÉG. FÜZ. 1959, pp. 47-48.<br />
633<br />
BIRÓ 1974, pp. 37-38. és PALÁGYI 2003a, p. 239.<br />
634<br />
MNM RA VII.92/1962, MNM RA V.146/1963<br />
635<br />
MRT 2, p. 154. és SZENTLÉLEKY 1965, p. 103.<br />
636<br />
MÓCSY 1990, p. 231.<br />
637<br />
Bővebben ld. 2.2 fejezet.<br />
638<br />
SZENTLÉLEKY 1965, p. 103. Teljes feltárásukra az 1960-as évek óta nem került sor.<br />
639 RÉG. KUT. 2005, p. 295.<br />
207
észlelhetőek voltak az Országos Műemléki Felügyelőség által 1964-ben emeltetett<br />
ideiglenes védőtető maradványai: 640 a feltárást még folytatni kívánták. Ekkor szintén<br />
látható voltak még az ötven évvel ezelőtti ásatásokból származó kutatóárkok, illetve több<br />
későbbi rablóárok is.<br />
6.1.14 ÖSKÜ, BÁNTAPUSZTA<br />
A villa Öskü településétől északkeletre, két forrás között emelkedő dombháton<br />
helyezkedik el (M57 ábra). Az Aranyos-kút környéke már Rómer Flóris által is megfigyelt<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> jelentőségű terület, 641 terra sigillata és festett edénytöredékeket gyűjtött itt,<br />
1911-ben pedig egy trombita fejű bronzfibula és egy vaskulcs került az ak<strong>kori</strong> veszprémi<br />
Bakonyi Múzeumba (a mai Laczkó Dezső Múzeum jogelőd intézményébe), majd 1920-ban<br />
egy faragott kő is. Gyakran találtak itt pénzeket, Bántapusztától nyugatra, valamint a <strong>római</strong><br />
katolikus plébánia egy<strong>kori</strong> földjén pedig alapfalakra bukkantak. Faller Jenő<br />
útmaradványról tett itt említést. Az 1950-es években edénytöredékek, néhány vaseszköz, a<br />
településhez közel pedig egy szarkofág került elő. 642<br />
Az 1960-as évek terepbejárása során a domb déli oldalában egy különálló villa<br />
nyomaira bukkantak. A dombtetőn lévő épületek maradványai a nagy mennyiségű tégla- és<br />
kőtörmelék miatt összemosódtak, egyes helyeken azonban jól kivehetőek voltak az<br />
alapfalak. Számos lelet is előkerült innen: edénytöredékek, egy féloszlop darabja, egy<br />
mészkő császárpotré, és bronzérem. 643<br />
A 20. században a – későbbiekben bemutatásra kerülő – gyulafirátótihoz hasonló<br />
katonai lőtér volt itt (M58 ábra), ám a területen több helyen elszórtan találni <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
falmaradványokat a szántásban. A nagy kiterjedésű területen észlelt <strong>római</strong> objektumok egy<br />
összefüggő települést alkothattak (M59 ábra). 644 Egy szántóföldi művelés által bolygatott<br />
területen került elő az az épület is, amely kiterjedésének és jellegének meghatározásához<br />
2008-ban a Laczkó Dezső Múzeum munkatársai végeztek hitelesítő feltárást: a 20,5x16,2<br />
méter alapterületű, öthelyiséges lakóépület gazdag leletanyaggal bírt: többek között 2-3.<br />
századi kerámiákat és érméket, 2. századi itáliai terra sigillatát, üvegedény töredékét,<br />
finom kidolgozású, szatírfejet ábrázoló bronz kocsirúdvéget találtak itt. Csaknem épen<br />
megőrződött az épület omladéka, azonban vakolattöredékek vagy freskómaradványok nem<br />
640<br />
MRT 2, p. 154., MEZŐS 1985, p. 148. és RÉG. KUT. 2005, p. 295.<br />
641<br />
MRT 2 37/12. számú lelőhely, pp. 162-163.<br />
642<br />
Öskütől 3 km-re nyugatra, illetve a kőbányától 2 km-re került elő a szarkofág, Szentléleky Tihamér<br />
ásatása nyomán, in: RÉG. FÜZ. 1956, p. 25.<br />
643<br />
MRT 2, p. 162.<br />
644<br />
MRT 2 37/10., 37/12. és 37/14. számú lelőhelyek<br />
208
kerültek elő. A villagazdaság tehát a 2-3. században állhatott fenn, az épület több<br />
periódusával is számolhatunk. 645<br />
Az egyetlen, alaprajzában ismert épület tengerszint feletti magassága és közvetlen<br />
környezete 150-160 m tengerszint feletti magasságon fekszik, sík, illetve enyhén lejtős,<br />
délkeleti kitettségű területen, rendzina talajon. Földtani szempontból deluviális üledéken<br />
helyezkedik el a terület, környezetében Sédvölgyi Dolomit Formációt is találunk. A<br />
lelőhelytől keletre a terep enyhén emelkedik a volt Sárszentmihályi Állami Gazdaság<br />
épületéig. Dél felől vizenyős terület övezi az épület környezetét, délnyugatra az Aranyoskút<br />
forrása és az annak közelében a szántóban észlelt falmaradványok, míg délkelet felől a<br />
Kikeri-tói gát és a tavak láthatóak (M60 és M61 ábra).<br />
6.1.15 REZI, BAKONYCSERPUSZTA<br />
A lelőhely 646 a mai településtől nyugati irányban található, a Gyöngyös-patak mentén. A<br />
<strong>római</strong> település területén későbronz<strong>kori</strong> halomsírok is láthatóak. Csák Árpád kezdett itt<br />
kisebb ásatásba 1898-ban, amelynek során egy fürdőépületet tárt fel a patak völgyét<br />
szegélyező magaslaton, a szőlőben (M62 ábra). A fürdő építési és fennállási ideje nem<br />
ismert, B. Thomas feltételezése szerint azonban a 3-4. század fordulóján épült és még a 4.<br />
század második felében el is pusztult. 647 Az 1964. évi terepbejárás során az észlelt tégla- és<br />
cseréptöredékek nagyobb <strong>római</strong> <strong>kori</strong> település, villagazdaság nyomaira utaltak. 648<br />
Környezeti szempontból a lelőhely 135-136 méter tengerszint feletti magasságon,<br />
északnyugati kitettségű, sík területen, Ramann-féle barna erdőtalajon helyezkedik el. A<br />
lelőhelyet erdőfoltok, délről pedig mezőgazdasági művelés alatt álló területek övezik (M63<br />
és M64 ábra).<br />
6.1.16 SZENTKIRÁLYSZABADJA, ROMKÚT<br />
Szentkirályszabadja határában számos <strong>római</strong> <strong>kori</strong> útvonal is kereszteződött, jelentőségét az<br />
is mutatja, hogy több település is feküdt itt: Romkúton, Szobahelyen és a repülőtér<br />
területén 649 is <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhelyet, a romkúti villagazdaságot északról határoló völgy<br />
645 Ld. RÉG. KUT. 2008, pp. 251-252. és CSIRKE 2009. Csirke Orsolya az épületet az Aranyos-kútnál fekvő<br />
lelőhelyként nevezi meg, azonban az MRT leírásai és térképei alapján az itt feltárt lelőhely Bántapuszta<br />
név alatt szerepel.<br />
646 MRT 1 37/2. számú lelőhely, p. 131., B. THOMAS 1961, pp. 13-14. és B. THOMAS 1964, p. 111. (B.<br />
Thomas Editnél a lelőhely Bakonycseripuszta név alatt szerepel.)<br />
647 B. THOMAS 1961, p. 14. B. Thomas Edit Gráf András nyomán villagazdaságnak tartja a lelőhelyet (a<br />
fürdőépület léte is ezt igazolná), in: B. THOMAS 1961, p. 13. és GABLER 1994a, pp. 151-152.<br />
648 MRT 1, p. 131., Sági Károly 1961-ben Zalaszántónál említi a lelőhelyet, amelynek pontos helyét a<br />
terepbejárások során már nem tudta azonosítani, in: MNM RA XIX.549/1961, 1961. július 24-25-i<br />
kiszállás. B. Thomas Edit Bakonycserként nevezi meg a lelőhelyet, ld. B. THOMAS 1961, pp. 13-14.<br />
649 Ld. MRT 2 25/22. számú lelőhely, Veszprém (Kádárta), Rekettyéskút néven<br />
209
túloldalán pedig egy telepet 650 azonosítottak a régészek. Romkút villagazdasága 651 a<br />
környezete fölé magasodó, délkelet-északnyugati irányban enyhe esésű platón fekszik<br />
(M65-M67 ábra), napjaink településétől északkelet-keletre. Rhé Gyula szerint az ó<strong>kori</strong><br />
Cimbriana települése található itt. 652 A villa stratégiailag jelentős helyen fekszik: nemcsak<br />
a Balaton északi csúcsára nyílik innen kilátás, hanem a közelben elhaladó Aquincum-<br />
Savaria útvonalat is szemmel tarthatták innen (3.27 ábra). 653<br />
A villa öt épületét és egy mészégető kemencét azonosították a régészek: 654 1943ban<br />
Nagy László vezetésével végeztek kutatásokat, ám a plató délnyugati szélén észlelt IV.<br />
és V. számú épület feltárására már nem kerülhetett sor, csak a felszíni nyomokat<br />
rögzítették. Palágyi Sylvia 1969-ben felmérette a területet, 1975-ben pedig kiegészítő<br />
kutatásokat végzett. 655 A gazdasághoz minden bizonnyal középbirtok tartozott (M68 ábra).<br />
Az épületek rendeltetése bizonytalan, a főépületi funkció meghatározása nehézségekbe<br />
ütközik. Építésének kora pontosan nem ismert, 656 azonban a villa a 4. században még<br />
biztosan használatban volt, az 5. századi sírok tanúsága szerint pedig a népvándorlás<br />
korában is megtelepedtek itt, 657 az épületek romjai pedig még a középkorban is<br />
használatban voltak. 658<br />
Az I. számú épület, az ún. refugium villa a plató legmagasabb pontján<br />
helyezkedett el: a két homlokzati tornyos 659 épület a védelmi funkción túl minden<br />
bizonnyal termények tárolására és nyitott belső udvarán a mezőgazdasági eszközök és<br />
szekerek elhelyezésére szolgált (M69 és M70 ábra). 660 A IV. számú, hypocaustumos épület<br />
tekinthető a legjelentősebbnek, teljes feltárására azonban nem került sor: a nyolc<br />
helyiséghez délnyugati irányban egy újabb szoba csatlakozott. Az épület egyes helyiségei<br />
között a terep lejtése miatt szintkülönbség jelentkezett, amelyet lépcsőkkel hidaltak át<br />
(M71 ábra). 661 Az V. épület az előző épülettől csupán 6,5 méterre, délkeletre helyezkedett<br />
el. 662 Fürdőként vagy gazdasági melléképületként szolgálhatott: e kisebb épület északi<br />
650<br />
MRT 2 29/2. számú lelőhely, Litér, Bendola néven<br />
651<br />
MRT 2 44/5. számú lelőhely, pp. 188-190., és ld. B. THOMAS 1961, p. 38., B. THOMAS 1964, pp. 118-<br />
122., HAJNÓCZI 1975, pp. 34-35., továbbá GABLER 1994a, pp. 151-152. A villagazdaság területét a<br />
30/2005. (XII.7) NKÖM rendelet fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánította.<br />
652<br />
RHÉ 1906, p. 25. A Cimbriana lokalizálásához kötődő véleményeket ld. a 3.3 fejezetben.<br />
653<br />
B. THOMAS 1964, p. 119.<br />
654<br />
Az MRT-ben közölt alaprajzon az épületek számozása eltér a többi irodalomban közölt helyszínrajztól, én<br />
B. THOMAS 1964, p. 119. jelöléseit követtem. Az itt közölt ábrán egy falcsonk és egy hatodik épület is<br />
látható. HAJNÓCZI 1987, p. 73. törtvonalú körítőfalat is említ, ennek nyomát azonban a vonatkozó<br />
anyagokban nem találtam. A mészégető kemence helye sem azonosítható már, ld. MRT 2, p. 189.<br />
655<br />
HAJNÓCZI 1995, p. 91.<br />
656<br />
Építési ideje a 2. századra tehető.<br />
657<br />
MRT 2, p. 189., B. THOMAS 1961, p. 38., MÓCSY 1990, p. 231.<br />
658<br />
VERESS 1998, p. 14.<br />
659<br />
Későbbi megerősítés lehet, figyelőtorony céljára, in: GABLER 2003a, p. 237.<br />
660<br />
B. THOMAS 1964, p. 119. és MEZŐS 1985., p. 151.<br />
661<br />
MRT 2, p. 189., a IV. épületet I. számúként jelöli<br />
662<br />
MRT 2, p. 189., az V. épületet II. számúként jelöli<br />
210
sarkának elfalazásával egy négyzetes, és egy, azt L alakban övező helyiséggel<br />
rendelkezett. 663 Az épület keleti sarkának közelében egy falszakasz került elő.<br />
A romkúti villagazdaság a környezetéből kiemelkedő, stratégiailag fontos, sík<br />
felszínű, délkeleti kitettségű, 247-260 m magasságban fekvő platón helyezkedik el, löszös<br />
(Aszófői Dolomit Formáció) területen és Ramann-féle barna erdőtalajon. A környezet<br />
viszonylagos érintetlensége 664 miatt eredményesen vizsgálható itt a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> táj. A villa<br />
platója alatt, attól nyugat-délnyugatra forrás fakad, amelynek vizét kettős gát duzzasztotta<br />
fel. 665 A gát a villa platójának két oldalán, északnyugat-délkeleti irányban fut végig (M72-<br />
M79 ábra). A gát szakaszaiban jól látható, máshol azonban sűrű cserjés terület, és az<br />
elmocsarasodott részek megnehezítik teljes vonalának felmérését. 666 Több épület falai ma<br />
is észlelhetőek, a IV. számú épületnek csaknem minden feltárt fala látható a felszínen, a<br />
refugium villa tornyainak maradványai pedig árkokban jelentkeztek. A villa platóján<br />
jelentkező terepi mozgások szinte csak az épületek környékére korlátozódtak: ezek tehát<br />
egyértelműen a korábbi régészeti kutatások nyomainak bizonyultak.<br />
6.1.17 TIHANY, SAJKÓD<br />
A több épületből álló együttes 667 a Tihanyi-félszigeten fekszik. A lelőhely megnevezése a<br />
régészeti irodalmakban nem egyértelmű: villa vagy telep lehetett itt. A lankás lejtőjű<br />
területen az 1930-as években bukkantak az első épület nyomaira: az egyik telken rossz<br />
állapotú, opus incertum falat bontottak ki. Alaprajza a homlokzati porticusos Budapestaquincumi<br />
Csúcshegyi villáéval lehet rokon (M80 ábra). 668 Az épületben a gazdag<br />
díszítettségre utaló falfestmények töredékeire, terrazzo padlóra, valamint hypocaustum<br />
oszlopaira bukkantak. A leletek (Diocletianus-bronz) alapján az épületet B. Thomas Edit a<br />
3. századra datálta, amelyet stratégiai helyzete miatt már a 4. században megerősítettek. 669<br />
1954-ben Kiss Ákos két másik telken is <strong>római</strong> <strong>kori</strong> nyomokat észlelt: az egyiken<br />
két vörös homokkő lapot látott, amelyek 1930 körül kerültek elő egy állítólagos <strong>római</strong><br />
sírból. Kiss Ákos továbbá értesült arról is, hogy egy harmadik telken alapfalak és<br />
szarkofágok mutatkoztak. 1959-ben <strong>római</strong> épületre akadtak itt: az erősen sérült rétegekből<br />
663 B. THOMAS 1964, p. 120. szerint fürdő, Palágyi Sylvia meglátása alapján azonban a gyulafirátóti II. számú<br />
épülethez, az ólomöntő műhelyhez hasonlóan melléképület lehetett, in: PALÁGYI 2003a, pp. 239-240.<br />
Ugyanakkor a leletek és töredékek (ezüstszobor töredéke, ezüstgyűrű, párducfejes bronz mécsesfogantyú,<br />
faragott homokkő párkánytöredék, faragott márványtöredék) alapján gazdasági épületnek sem feltétlenül<br />
tekinthető, ld. MRT 2, p. 189.<br />
664 Nagyobb beavatkozásnak csak a villagazdaságtól délre, a völgy túloldalán látható kőfejtő tekinthető.<br />
665 A gát kettős falát már Kuzsinszky Bálint is megfigyelte, in: MRT 2, p. 188.<br />
666 A gát vonalát, a plató széleit és a még észlelhető épületek megfogható falait és az árkokat 2007 tavaszán<br />
totális állomás használatával felmértük.<br />
667 MRT2 45/7. számú lelőhely, pp. 194-195. Egyes irodalmak és térképek Sajkod vagy Sajkad név alatt is<br />
említik.<br />
668 A 3-4. században fennállt csúcshegyi villát Nagy Lajos tárta tárta fel 1933-ban. B. THOMAS 1964, pp. 123-<br />
124., GABLER 1994a, p. 151. és a csúcshegyi villáról ld. még KAISER 1985, p. 115., MÓCSY 1990, p. 231.<br />
és ZSIDI 2002, pp. 16-17.<br />
669 B. THOMAS 1961, p. 38.., B. THOMAS 1964, pp. 123-124.<br />
211
Szentléleky Tihamér két építési periódust állapított meg. Az üdülőtelep előtti földeken<br />
további két-három épület nyomait észlelték. Erről a telepről 4. századi, I. és II.<br />
Constantinus-<strong>kori</strong> bronzérmek, valamint késő<strong>római</strong> cserepek is előkerültek. 670 A telepi<br />
formára utalhat, hogy 1999-ben, gázvezeték fektetése közben több helyen is <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
településre utaló edény- és téglatöredékek, habarcsos kőszakaszok nyomaira bukkantak,<br />
Ács Attila, Szénásy Zsolt, Lippai János és Palágyi Sylvia régészek feltárásai nyomán, a<br />
Seregélyes utca-Mályva utcától keletre pedig <strong>római</strong> sírt találtak. 671<br />
A 3-4. században fennállt villa település és környezete 105-165 m magasságon<br />
terül el, lejtős területen, nyugati kitettség mellett. Föld- és talajtani szempontból a lelőhely<br />
rendzina talajon, tavi-mocsári üledék felett fekszik, környezetében lejtőtörmeléket is<br />
találunk. Sajkód a Bázsai-öbölnél található, ahol a terep a Balaton partjától hirtelen<br />
emelkedik 215 m feletti magasságig (M81 és M82 ábra).<br />
6.1.18 VESZPRÉM (GYULAFIRÁTÓT), POGÁNYTELEK<br />
Gyulafirátóton, amely ma Veszprém közigazgatási területéhez tartozik, művelhető<br />
területek főként a keleti határszélén találhatóak. A községtől délnyugati irányban fekszik<br />
Pogánytelek, amelynek délről forrásokkal, északról pedig a Magas-Bakony és a Keleti-<br />
Bakony vonulataival határolt, vizenyős területe fölé magasodik a <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
villagazdaság, 672 amely egyike a legteljesebb ismert pannoniai <strong>villák</strong>nak. 673 A<br />
villagazdaság öt épületét és több téglaégető kemencét tárt fel a 20. század első éveiben Rhé<br />
Gyula (3.24, M83-M85 ábra). 674 A kevés jól datálható lelet 675 alapján a villát az 1-2.<br />
század folyamán hozhatták létre, és még a 4. században is használatban maradt, 676 több<br />
évszázadon át tartó folyamatos településre következtethetünk, ahol a középkor leletei is<br />
megtalálhatóak. 677<br />
A mezőgazdasági és helyi ipari termelésre berendezkedett villagazdaságoknál<br />
gyakran szétválasztható lakó- és gazdasági részek, a pars urbana és a pars rustica itt nem<br />
különül el élesen, a terepszintek sem jelölnek szigorúan elváló funkciókat. A pars urbana<br />
résznek a közel 750 m 2 alapterületű, középudvaros, freskóval díszített és fűthető<br />
670<br />
B. THOMAS 1964, pp. 123-124., MRT 2, pp. 194-195.<br />
671<br />
RÉG. KUT. 1999, p. 256.<br />
672<br />
MRT 2 20/6. számú lelőhely „A cser és a nyir ritkább, ugy szintén a fenyő is; az utolsó okszerü művelés<br />
eredményeként egyedül a zirci határban jő elő, s a sürü erdőként régebben nagy mennyiségben létezett<br />
Fenyőfő mellett is, ugyszintén Rátót körül is, hol manap is egyik dülő fenyős névvel neveztetik…” „…bár<br />
ezen fa a határból egészen kipusztult.”, in: RÓMER 1990 pp. 9-10. ill. p. 140.<br />
673<br />
B. THOMAS 1961, pp. 18.<br />
674<br />
MRT 2, pp. 96-97., B. THOMAS 1959, pp. 24-25., B. THOMAS 1961, pp. 18-20.. B. THOMAS 1964, pp. 34-<br />
49., MÓCSY 1990, p. 226, GABLER 1994a, p. 149. és pp. 151-152., GABLER 2003a, p. 237., PALÁGYI 2003a,<br />
pp. 238-240., továbbá Rhé első ásatási beszámolója az 1903-1904. évi kutatásról in: RHÉ 1904 és RHÉ<br />
1906, pp. 11-20.<br />
675<br />
MRT 2, pp. 96-97., B. THOMAS 1964, pp. 40-43., B. THOMAS 1952, pp. 32-38.<br />
676<br />
Az elrejtett éremlelet a betörő barbár népek hírére meginduló menekülés tanúja, in: B. THOMAS 1961, p.<br />
18.<br />
677<br />
MRT 2, p. 97., RHÉ 1904, p. 248, B. THOMAS 1961, p. 18.<br />
212
helyiségekkel rendelkező I. számú főépületet tekinthetjük (1.17 ábra): a 24 helyiséges<br />
épületet Rhé Gyula egyperiódusúnak tartotta, 678 azonban B. Thomas Edit, Rhé leírásait<br />
elemezve, két korszakot határozott meg. Véleménye szerint az első periódus az itáliai<br />
lakóház teljes utánzásából született, 679 délen nyíló bejárattal (1.18 ábra), a második<br />
korszakában pedig két helyiséget alakítottak át fürdő céljára, néhány további helyiséget is<br />
– a pannoniai klímához alkalmazkodva – fűthetővé tettek, a bejáratot pedig a nyugati<br />
oldalra, a két sarokrizalit közé helyezték át (1.19 ábra). Később a bejáratnál porticust<br />
húztak fel, és megépült az apszisos helyiség az északi oldalon. 680<br />
A pars rusticába sorolható az összes többi épület, amelyek minden bizonnyal<br />
raktár (a négy saroktoronnyal megerősített III. számú épület (M86 és M87 ábra), 681<br />
ahonnan a mezőgazdasági vaseszköz leletek zöme is előkerült, valamint a feltehetően<br />
fakonstrukciós V. számú épület 682 ), ólomöntő műhely (a két, egymáshoz a sarkaikon<br />
csatlakozó helyiségből álló II. számú épület, 683 amelyet kövezett út kötött össze a III.<br />
számú épülettel), és a feltételezhetően fürdő céljára szolgáló négyhelyiséges, apszisos<br />
bővítményű épület (IV. számú épület 684 ), valamint a téglaégető kemencék. Gyulafirátóton<br />
két kisebb és két nagyobb, de hasonló szerkezetű kemencét tárt fel Rhé Gyula. A két<br />
nagyobb, téglalap alakú, földbe mélyített kemence az épületek és a forrás között<br />
helyezkedett el: formájuk alapján téglaégető kemencék voltak, amelyben rendszeresen<br />
égettek nagyobb kerámiát is. A Rhé Gyula által közölt metszetrajz alapján az egyik,<br />
téglafalazású kemence égetőtere 3,2 m hosszú volt, a középen futó, szakaszonként<br />
boltozott tüzelőcsatorna a keleti oldalról, a források felől nyílt (M88 és M89 ábra). 685<br />
Az épületek mennyisége, mérete és minősége alapján a villához kapcsolódóan<br />
középbirtokra következtethetünk, amely – a kemencék és a kerámia-leletek 686 tanúsága<br />
szerint – saját kézműves iparral rendelkezett, önellátás és a közeli villatgazdaságok<br />
kiszolgálása céljából. A leletek között egyaránt találunk ólom fogadalmi ajándékokat 687 és<br />
vaseszközöket 688 is, amelyek a villagazdaság összetett funkciójára utalnak. Az ólom leletek<br />
között felismerhetőek Isis-Fortuna, 689 Silvana 690 és Matronae istenségek, de egyúttal a<br />
rontott és félkész darabok jelenléte is helyi ólomöntésre utalnak. A vaseszközök pedig a<br />
678<br />
RHÉ 1904, p. 248., HAJNÓCZI 1975, pp. 21-23.<br />
679<br />
Első lakóját és építtetőjét itáliai telepesnek tartja, in: B. THOMAS 1961, p. 18.<br />
680<br />
MRT 2, p. 96., B. THOMAS 1961, p 18., B. THOMAS 1964, pp. 36-40.<br />
681<br />
MRT 2, p. 96., B. THOMAS 1961, p 18., B. THOMAS 1964, p. 46. és HAJNÓCZI 1975, pp. 36-37.<br />
682<br />
B. Thomas Edit fazekaskemence szárítóhelyiségének tekinti, in: B. THOMAS 1964, p. 48.<br />
683<br />
B. THOMAS 1961, pp. 18-20., B. THOMAS 1964, pp. 40-43.<br />
684<br />
MRT 2, p. 96., B. THOMAS 1964, pp. 46-47., PALÁGYI 2003a, p. 239.<br />
685<br />
RHÉ 1906, pp. 11-20., PALÁGYI 1994a, pp. 222-224., ill. ld. még LŐRINCZ 1981, pp. 77-93. Hasonló<br />
kemencéket tártak fel Alsóörs-Kermencs-réten, Berhida-Nagygizderen és a balatonfüredi Baricskadűlőben,<br />
illetve Siskén is, in: PALÁGYI 1994a.<br />
686<br />
A jó minőségű, főként szürke kerámia a drága import terra sigillatakat helyettesítette, in: B. THOMAS<br />
1959, p. 24.<br />
687<br />
A II. számú épület leletei, amelyek keltezése a 2. századdal zárul, ld. B. THOMAS 1952 és B. THOMAS<br />
1961, pp. 18-20. Megformálásuk az őslakosság istenképzetét tükrözi, ld. B. THOMAS 1959, p. 24.<br />
688<br />
A III. számú épület leletei, valamint a villagazdaságtól északkeletre elrejtett vaseszközökről ld. PALÁGYI<br />
2000a, p. 21.<br />
689<br />
B. THOMAS 1952, p. 36., B. THOMAS 1961, p. 20.<br />
690<br />
Silvanus és Silvana kultuszáról ld. FITZ 1982, p. 37.<br />
213
mezőgazdasági funkciót jelzik: a szőlőmetsző kés a Balaton-felvidéken gya<strong>kori</strong> lelet, itt is<br />
a szőlőtermesztésre, bortermelésre utal, de famegmunkálás eszközeit is megtalálták,<br />
amelyek szintén a villagazdaságok jellemző tartozékai, továbbá késeket, kulcsokat,<br />
kapcsokat és egy kocsi-alkatrész töredékeit is feltárták.<br />
A villagazdaság területén három terepszintet különíthetünk el (M90 és M91<br />
ábra): az I., II. és III. számú épület a legfelső szinten (kb. 208-210 m B. f. magasságon), a<br />
IV. és V. számú épületek a legalsó szinten, a forrásokhoz legközelebb (kb. 200-202 m B. f.<br />
magasságon; ld. M92 és M93 ábra) fekszenek. A villa részét képező nagyméretű,<br />
négyszögletes téglaégető kemencék e két szint között (kb. 204-205 m-en) helyezkedtek el.<br />
A villagazdaság és szűkebb környezete tehát teraszonként sík, délkeleti kitettségű terepen<br />
fekszik, föld- és talajtani szempontból pedig rendzina talajon, Fődolomit Formáció felett.<br />
A település két fontos, ún. diagonális útvonal (Aquincum-Aquileia és Arrabona-Sopianae)<br />
közelében fekszik, 691 a Rhé Gyula által meghatározott, a közvetlenül a villagazdaságba<br />
vezető <strong>római</strong> út pedig a feltárt épületektől kb. 400 m-re északra (215-220 m B. f.<br />
magasságnál) futhatott.<br />
A villagazdaság helyén a 20. század második felében a közeli Hajmáskérhez<br />
tartozó katonai gyakorlóteret alakítottak ki. Ekkor húzták át a területen a cikk-cakk<br />
formájú, nagy kiterjedésű lövészárok-rendszert és a kisebb lőállásokat (M93-M95 ábra). A<br />
volt katonai terület legdélebbi határa éppen a villa legfelső teraszára esik, a helyenként<br />
akár két méter mélységet is elérő lövészárok átvágja az I. és II. számú épületeket, így azok<br />
mára csak a légi fényképeken maradtak felismerhetőek. Az árkokban, az átvágott<br />
szakaszokon épülettörmelék jelentkezett. A villa platója alatti szántásban (a IV. és V.<br />
épület szintjén) is több törmelék, tegula darabok láthatóak. A terepen a III. számú épület<br />
nyomai is jól észlelhetőek, középső téglalap alakú része sekély mélyedésként jelentkezik,<br />
elszórtan törmelék is látható. A II. és III. számú épület között vezető út nyomai, szintén a<br />
lövészárok miatt, sem a helyszínen, sem légi felvételen nem látható.<br />
6.1.19 VESZPRÉM (KÁDÁRTA), HEGEDŰS-MALOM KÖRNYÉKE<br />
A Veszprém közigazgatási területéhez tartozó Kádártától délre, a Hegedűs-malom<br />
kertjében és környékén található a villának nevezett lelőhely. Rhé Gyula a református<br />
templom, a temető, az egy<strong>kori</strong> káptalani major és a malom által határolt területen <strong>római</strong><br />
település nyomait figyelte meg. A káptalani majortól északkeletre fakadó forrás kerítéséből<br />
egy feliratos kő került ki, amelyet az 1-2. századra datált, a korábban Rómer Flóris által<br />
említett urnákat és feliratos követ azonban nem találta meg. 692<br />
Az 1944-ben, a Hegedűs-major szérűskertjében zajló földmunkák során <strong>római</strong><br />
<strong>kori</strong> alapfalakat találtak. 1950-ben Mészáros Gyula készített vázlatot e falakról: a<br />
691 Ld. 3.3 fejezet.<br />
692 MRT 2 25/3. számú lelőhely, p. 110.<br />
214
falvonulat feltehetően egy apszisos helyiséghez tartozott. A felszínen talált négyzet alakú<br />
téglák alapján egy hypocaustumos épületre következtetett. Az ásatások 1958 és 1962<br />
között zajlottak a területen, Kanozsay Margit és Szentléleky Tihamér vezetésével,<br />
amelynek során világossá vált, hogy a korábban megismert épületrész fürdőként szolgált<br />
(M96 ábra), amely egy nagyobb kiterjedésű épülethez tartozott. Az észak felé folytatódó<br />
falakat a beépítések miatt már nem tárhatták fel, azok már lakóházak alatt fekszenek (M97<br />
ábra), ezért a <strong>római</strong> <strong>kori</strong> épületnek csak részleges alaprajza vált ismertté. A feltárásból<br />
terrazzo padló, hypocaustum, fehér alapon vörös sávokkal díszített falfestmény,<br />
edénytöredékek és bögre is előkerültek. Építési kora a leletanyag alapján a 2-3. századra<br />
tehető, azonban késői használatra utal a 4. századra jellemző kerámia nagy arányú jelenléte<br />
is. 693<br />
A malom napjainkban is áll, 201-202 méter magasságon. Az északnyugati<br />
kitettségű, sík területen patak halad át, déli részén pedig egy forrás található. A lelőhelyen<br />
a malom mellett jelenleg veteményest alakítottak ki, a közelben pedig ma is működik a<br />
temető (M98-M101 ábra). Föld- és talajtani szempontból a lelőhely deluviális üledék,<br />
illetve közvetlen környezete lösz felett fekszik, lápos réti talajon.<br />
6.1.20 VONYARCVASHEGY, FISZKÚT<br />
A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> villagazdaság 694 maradványai az egy<strong>kori</strong> hercegi mandulás területén<br />
fekszenek, ahol az 1930-as években ős<strong>kori</strong> leletek kerültek elő. Ugyanitt Dornyay Béla<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> településre utaló nyomokat talált: a 2. világháború előtt feltárta egy villaépület<br />
sarkát, ahol két 4. századi éremre, a falon pedig in situ falfestménytöredékekre lelt. 695<br />
Újabb ásatásokra csak a legutóbbi években, egy lakópark építése kapcsán<br />
kerülhetett sor. Havasi Bálint 2007-ben több alkalommal is próbafeltárást végzett a 71-es<br />
út északi oldalán, a Fő út és a Mandulás utca által közrefogott területen, ahol <strong>római</strong><br />
települési nyomokra bukkantak. 696 Ettől északra, a Helikon és a Radnóti utcák mentén<br />
néhány évvel korábban, 2005-ben volt szükség próbafeltárásra, Straub Péter vezetésével:<br />
az egyik telken öt, késő kelta-kora <strong>római</strong> <strong>kori</strong>, bennszülött jellegű telepre utaló objektum<br />
került elő, köztük cölöplyukak, egy teljesen ép felszíni kemence, valamint több<br />
hulladékgödör, kerámia- és fémleletekkel. 697 Erre a területre esik nagyjából Fiszkút,<br />
valamint a Gyenesdiás és Vonyarcvashegy határán fekvő lelőhely 698 is. A fiszkúti lelőhely<br />
109-110 méteres magasságon, sík, nyugati kitettségű területen, Ramann-féle barna<br />
erdőtalajon fekszik. Földtani szempontból a villa tavi-mocsári üledék felett helyezkedik el.<br />
693<br />
RÉG. FÜZ. 1959, p. 43., MRT 2, p. 110, B. THOMAS 1961, pp. 20-21., B. THOMAS 1964, pp. 50-52., B.<br />
THOMAS 1969, p. 143. és GABLER 1994a, p. 151., továbbá MNM RA 461.K.VI.<br />
694<br />
MRT 1 55/3. számú lelőhely<br />
695<br />
MRT 1, pp. 172-173., B. THOMAS 1964, p. 34. és GABLER 1994a, pp. 151-152.<br />
696<br />
RÉG. KUT. 2007, p. 308.<br />
697<br />
Vonyarcvashegy, Taverna, in: RÉG. KUT. 2005, p. 341.<br />
698<br />
Ld. MRT 1 13/1. számú lelőhely<br />
215
6.2 A FELTÁRT, TELEPNEK NEVEZETT LELŐHELYEK RÉGÉSZETI<br />
ADATAINAK ÉS A TEREPBEJÁRÁS EREDMÉNYEINEK ISMERTETÉSE<br />
6.2.1 ALSÓPÁHOK, PAPTAG<br />
2005-ben a Hévíz-Alsópáhok elkerülő út nyomvonalának több helyszínén is terepbejárást<br />
végeztek a régészek. A Hévízdomb legdélebbi végében, annak nyugati-délnyugati lejtőin<br />
P. Barna Judit azonosított a Magyarország Régészeti Topográfiája által korábban lokalizált<br />
több lelőhelyet is. 699<br />
2007-ben Havasi Bálint próbafeltárást, majd 2008-ban megelőző feltárást végzett<br />
a tervezett termálhotel építésére kijelölt területen (462/1-3 hrsz.), a Hévízdomb nyugatidélnyugati<br />
lejtőjén, a Páhoki-pataktól keletre. Zömében ős<strong>kori</strong> nyomok kerültek itt elő, 700<br />
de a lelőhely keleti részén <strong>római</strong> <strong>kori</strong> települési objektumok 701 is jelentkeztek:<br />
hulladékgödrök, kemence, épületekhez tartozó cölöplyukak és alapárkok. Sikerült<br />
lokalizálniuk mindhárom, korábbról ismert lelőhelyet, mindemellett pedig egy szétdúlt, 2-<br />
3. századra keltezhető <strong>római</strong> téglasírt is feltártak: ez nem egyedülálló jelenség itt, a 19.<br />
század végén már találtak egy sírt, amelyet a mellékletek alapján a 4. századra datáltak. 702<br />
Az MRT-ben említett „<strong>római</strong> telep falainak kő- és téglaanyagát” azonban nem találták<br />
meg.<br />
Környezeti szempontból a paptagi lelőhely 112-113 méter magasságon fekszik,<br />
tágabb környezete pedig a domb közel 121 m magasságáig terjed. A sík terület délnyugati<br />
kitettségű, talaja Ramann-féle barna erdőtalaj.<br />
6.2.2 ALSÓPÁHOK, HÉVÍZDOMB<br />
A paptagi lelőhelytől közel 500 méterre, a Páhoki-patak felé lejtő Hévízdomb déli lábánál,<br />
sík területen 2005-ben – a 76. számú főút Alsópáhok-Hévíz elkerülő szakaszának építése<br />
kapcsán – P. Barna Judit végzett terepbejárást összesen mintegy 25 hektár kiterjedésű<br />
területen, amelynek során ős<strong>kori</strong>, <strong>római</strong> <strong>kori</strong> és népvándorlás<strong>kori</strong> leleteket gyűjtött. A<br />
megelőző régészeti feltárásra 2009-2010 folyamán kerülhetett sor, Tokai Zita vezetésével:<br />
a lelőhelyen jelentős népvándorlás<strong>kori</strong> telep került a felszínre, de kora császár<strong>kori</strong> temetőt<br />
699 Az MRT 1 1/4, 1/5 és 1/6. számú lelőhelyek azonosítása, in: RÉG. KUT. 2005, p. 176.<br />
700 Ez az MRT 1 1/6. számú lelőhelyével azonosítható, ld. MRT 1, p. 24.<br />
701 MRT 1 1/4. számú lelőhely, p. 24.<br />
702 RÉG. KUT. 2007, p. 161.<br />
216
és késő<strong>római</strong> települési nyomokat (több faszerkezetes gazdasági létesítmény nyomait és<br />
két kőépületet: egy horreumot, valamint egy fűtőkemence részletét) is feltárták. 703<br />
6.2.3 BALATONFŰZFŐ, ELKERÜLŐ ÚT<br />
2006-2007-ben több alkalommal is megelőző feltárás zajlott a Balatonfűzfőt elkerülő út<br />
nyomvonalán, az út és a 71-es főút találkozásánál létesülő körforgalom területén, Csirke<br />
Orsolya és Palágyi Sylvia vezetésével, amelynek nyomán több száz objektum és a <strong>római</strong><br />
<strong>kori</strong> település négy kőépületének részletei, egy kerítésfal és egy kút kerültek elő. A<br />
kerámiák és az elrejtett éremlelet alapján a település életében egy 2. és egy 4. századi<br />
periódust különíthettek el. A vasszerszámok és a félkész fibulák fémmegmunkáló műhely<br />
működésére utalnak. 704 A telep a tőle keleti irányban, 200-300 méterre fekvő<br />
fazekasteleppel 705 – 2. századi fennállásuk és az import terra sigillaták 706 tanúsága szerint<br />
– összefüggésben állhat (M6 és M8 ábra). A 112-120 méteres környezeti magasságú<br />
lelőhely déli kitettségű, sík területen fekszik, Ramann-féle barna erdőtalajon, a Balaton<br />
partjának közelében.<br />
6.2.4 BALATONVILÁGOS (BALATONALIGA), MARHALEJÁRÓ-ROMLÁS<br />
A Balaton partján húzódó magas löszpart szakadéka, a Romlás melletti legelőn 1950-ben a<br />
talaj több mint félméternyi rétegét lefejtették a tó medrének feltöltéséhez, ezt követően<br />
1951-1952-ben végeztek leletmentést B. Bónis Éva vezetésével. A feltárások nyomán egy<br />
2-3. századi bennszülött telep, esetleg kovácsműhely 707 nyomai körvonalazódtak, ahol<br />
elszórtan kerámiatöredékek és késő<strong>római</strong> sírok is felszínre kerültek. A telepen két<br />
kemencét is találtak, amelyek közül az egyik edényégetésre szolgált.<br />
A balatonaligai telep legjelentősebb lelete azonban a vaseszköz-készlete:<br />
mezőgazdasági eszközök, kézműipari szerszámok és egyéb háztartási eszközök egyaránt<br />
előkerültek itt. 708 Az Aligán talált köpűs kasza jellegzetesen <strong>római</strong> <strong>kori</strong> szerszám, amely<br />
egyenetlen felszínű, bozótos területeken tette lehetővé a takarmány gyűjtését, 709 az<br />
ívsarlókat is – formájuk alapján – mind aratásra használták, 710 az itt élő bennszülött<br />
népesség megélhetésének alapja tehát a mezőgazdaság lehetett. 711 A közelben futhatott el a<br />
703<br />
RÉG. KUT. 2005, p. 176., SZAPPANOS 2011, pp. 163-164. és Eke István szíves szóbeli közlése.<br />
704<br />
RÉG. KUT. 2007, p. 164.<br />
705<br />
Ld. Balatonfűzfő, útelágazás, 6.1 Függelék<br />
706<br />
KELEMEN 1980, p. 49. és p. 62., ill. RÉG. KUT. 2007, p. 164.<br />
707<br />
MRT 2 11/4. számú lelőhely, pp. 60-61., MÜLLER 1994, p. 191., VÖRÖS 1994<br />
708<br />
MÜLLER 1994. A leletekről bővebben ld. 2.1.3 fejezet.<br />
709<br />
MÜLLER 1994, p. 191 és ld. még PALÁGYI 2000a, p. 27.<br />
710 MÜLLER 1994, p. 191.<br />
711 MÜLLER 1994, p. 191.<br />
217
Sopianae-Brigetio út: földrajzi helyzeténél fogva és a kerámia- és fémleletek tanúsága<br />
alapján magas nívójú falusi élet zajlott az aligai telepen. 712<br />
2005-ben gázvezeték nyomvonalának és védősávjának kialakítása közben ismét<br />
érintették a korábban részlegesen feltárt területet (M102 ábra): a Palágyi Sylvia és Csirke<br />
Orsolya által vezetett újabb feltárás nyomán több helyen is újabb régészeti objektumok<br />
kerültek elő a <strong>római</strong> település újabb részleteként, így többek között egy leégett <strong>római</strong> ház<br />
törmeléke, bronzfibula, valamint kerámiatöredékek. 713 Környezeti szempontból a sík<br />
terület déli kitettségű, 130-135 méteres magasságon, réti csernozjom talajon található.<br />
6.2.5 KESZTHELY, FENÉKPUSZTA<br />
A Balaton délnyugati szélén, a környezetéből félszigetszerűen kimagasló Keszthelyi-hát<br />
déli részén, az egy<strong>kori</strong> Festetics-major mellett helyezkedik el a késő<strong>római</strong>népvándorlás<strong>kori</strong><br />
erőd, amelynek területét átmetszi a mai 71-es számú főút- és a<br />
vasútvonal. Területén számos régészeti feltárás zajlott a 19. század végétől napjainkig<br />
(M103 ábra). 714<br />
A stratégiailag jelentős területen, a Savaria-Sopianae és Aquileia-Aquincum<br />
útvonalak csomópontjában, a balatoni átkelőnél 715 épült erőd a 4. századtól egészen a 9.<br />
századig fennállt (3.11 ábra). 716 A szabálytalan négyszög alaprajzú, kb. 14 hektár nagyságú<br />
területet 44 toronnyal erődített fal és részlegesen egy árokrendszer 717 határolta. Napjainkig<br />
az erőd 33 épületéről nyertek ismereteket a régészek: 718 ebből 26 feltárt épület, hét pedig<br />
712 BÓNIS 1994, p. 174.<br />
713 RÉG. KUT. 2005, p. 183.<br />
714 MRT 1 21/33. számú lelőhely, pp. 81-87. és ld. még MÜLLER 1987, B. THOMAS 1961, pp. 21-22. és B.<br />
THOMAS 1964, pp. 60-61., valamint HEINRICH-TAMÁSKA 2009<br />
715 Az átkelőhely Vörs irányába, a Mária-szigethez, valamint Balatonberényhez (107,5 m B. f.) vezetett. A<br />
területen az újkorban tőzegesedés ment végbe. A másik két jelentős átkelő Tihanynál és Balatonhídvégnél<br />
volt: az őskorban még ez utóbbi fontosabb volt, mint a Vörs irányába vezető, in: MÜLLER 1987, p. 105. és<br />
MNM RA XIX.549/1961, 1961. július 13-15-i kiszállás. A fenékpusztai korai erőd a Savaria-Sopianae út<br />
balatoni átkelője lehetett, in: MÜLLER 1987, pp. 105-106.<br />
716 Az erőd pontos építési ideje nem ismert, ld. MÜLLER 1987, pp. 107-108. Az 5. század közepén komoly<br />
pusztulás ment végbe, feltehetően a keleti gótok érkezése miatt, akik később azonban helyreállíttatták az<br />
épületek egy részét. A keleti gótok 473-ig itt maradtak, összegyűjtve a romanizált környékbelieket. 568<br />
után – kedvezmények és az avar támadások zsákmányaiból való részesedés reményében – germán és<br />
balkáni eredetű törzsek telepedtek meg Fenékpusztánál, az avar szállásterület szélén: ellátták a<br />
határvédelmet, és kézműves- ill. mezőgazdasági terményeikkel szolgálták az avarokat. A vezetőréteg 630<br />
táján, az erőd elpusztításával egyidejűleg tűnt el Fenékpusztáról, az ostromot, illetve pusztítást követően<br />
azonban a köznép helyben maradt; in: MÜLLER 1979, p. 123., MÜLLER 1987, pp. 108-109., MÜLLER 1999,<br />
p. 167. és MÜLLER 2002, p. 99.<br />
717 SÁGI 1983, pp. 114-115.<br />
718 Az erőd legfontosabb épületei a kapukat összekötő utak mentén álltak (a keleti kapu kivételével eddig<br />
három kapuja ismert, amelyek az erődfalak közepén helyezkedtek el). A épület: reprezentációs épület; III.<br />
épület: principia (parancsnoki épület); IV. épület: 1. számú ókeresztény bazilika; vagy a legújabb<br />
kutatások szerint praetorium (parancsnoki lakóépület); V-XIII. épületek: egyszerű gazdasági- és<br />
lakóépületek; XIV. épület: 2. számú ókeresztény bazilika; XV. épület: horreum (magtár, raktár); XXII.<br />
épület: tetrapylon (négynyílású diadalív); XXIII. épület: reprezentációs épület; XXIV-XXV. épületek:<br />
fürdők; ld. RÉG. KUT. 2002, pp. 225-226. (A régészeti irodalmak hagyományosan arab számokkal jelölik a<br />
fenékpusztai épületeket, én azonban az egységesség kedvéért <strong>római</strong> számokkal jelöltem azokat.)<br />
218
geofizikai felmérés révén azonosított, 719 illetve ismeretes egy kút is (3.5 és M104 ábra). Az<br />
erődnek a korai császárkorban létesült települési előzménye is volt, amely dél felé nagyobb<br />
kiterjedésű volt, mint a későbbi erőd, attól délre pedig egy korai földtábor nyomait<br />
lokalizálták. 720<br />
A <strong>római</strong> erőd már a 18. században is megjelent a térképeken (pl. már az 1.<br />
katonai felmérés szelvénye 721 is ábrázolja), ezenkívül Bél Mátyás is említést tett a<br />
romokról. A Festetics-major kialakítása közben sánc, templom, épület, sírok és edények<br />
nyomaira bukkantak. Rómer Flóris felismerve a <strong>római</strong> telepet és annak jelentőségét,<br />
Mogentianával azonosította azt, 722 Domaszewski Alfréd 1902-ben azonban megcáfolta ezt:<br />
szerinte a terület nem lehet azonos az ó<strong>kori</strong> Mogentianaval, mert az ahhoz köthető feliratos<br />
kövek a Balatontól északra kerültek elő, ezért javasolta a Valcum névvel való azonosítást.<br />
Simonyi Dezső szerint itt inkább Curtinacum <strong>római</strong> település állt fenn: erre egy 879. évi<br />
oklevél Quartinaha nevéből következtetett, ez a település azonban nem itt állhatott fenn, az<br />
ugyanis a leírás szerint a Zala folyó mentén volt, a folyó azonban a 19. század második<br />
feléig Balatonhídvégnél ömlött a Balatonba. 723<br />
Lipp Vilmos 1883-ban kezdte meg Fenékpusztán az első tudományos igényű<br />
ásatást, a romterület keleti részén, a rendszeres ásatások azonban csak 1899-től indultak<br />
meg, Csák Árpád vezetésével. 724 Ekkor tárták fel a 102x43 méter nagyságú,<br />
márványutánzatú falfestményekkel díszített A jelzésű, valamint a 18x8 méter alapterületű,<br />
fűthető, B jelzésű épületet (M105 ábra). Ezeknél az épületeknél Csák Árpád még felmenő<br />
falakat talált, azonban Festetics Tasziló elrendelte a falak kitermelését, 725 egészen az<br />
alapozás aljáig. Müller Róbert 2002. évi ásatása alkalmával korrigálta az A és B jelű<br />
épületek helyzetét és alaprajzát, ő azonban már csak terrazzo padló maradványokat talált.<br />
A feltárt terület keleti részén a terep erősen lejt: korábbi feltételezések alapján ezt a<br />
területet a török idők magasabb vízállása elhabolta, azonban az itt feltárt külső, kerek<br />
719 Ld. különösen MRT 1, pp. 81-87. és Müller Róbert e témában megjelent írásai. Kiemelkedő jelentőségű<br />
Fatsar Kristóf az erőd délnyugati sarkára irányuló kutatása: ezen a területen a Festetics-időszakban még<br />
karámok voltak, a korábbi ásatások csak az ezektől keletre eső részeken folyhattak, ld. MÜLLER 1999, p.<br />
153.<br />
720 A korai településről, annak kőházairól és temetőiről ld. MÜLLER 1987, p. 105. és p. 108., valamint<br />
MÜLLER 1999, p. 168. A feltehetően 1. századi, négyszögletű sánccal övezett föld-fatábor nyomait légi<br />
felvételen észlelték: a területen ma szántó és nádas húzódik (105-105,5 m B.f.), felszíni nyomai nem<br />
láthatóak, ásatás még nem zajlott itt (pedig a Balaton koracsászár<strong>kori</strong> vízállására vonatkozóan is<br />
információkat hordozhat). E tábortól északra létesült az a település, amelyre ráépült a 4. századi erőd.<br />
Koracsászár<strong>kori</strong> pannoniai földtábor ma alig ismert Pannoniából (pl. Gosrsium, Pilismarót-Szobi rév), in:<br />
MÜLLER 1987, pp. 105-106. és a légi felvételt ld. ERDÉLYI 1984, p. 274.<br />
721 EKF VI. 21. szelvény<br />
722 Rómer nyomán Dornyay Béla és Kuzsinszky Bálint is Mogentiana-nak nevezi a fenékpusztai erődöt, in:<br />
Dornyay Béla: Balaton és környéke részletes kalauza, 1934, p. 46-47., illetve Dornyay Béla: Római<br />
régiségek Révfülöpön. C. cikke Balatoni Kurir V., 1937. szeptember 29-i számában, p. 7., ld. MNM RA<br />
72.B.I., illetve KUZSINSZKY 1903, pp. 20-21.<br />
723 Quartinaha Balatonmagyaród-Kolonpusztánál keresendő, in: MRT 1, p. 83. és MÜLLER 1987, p. 113.<br />
724 Dornyay Béla még 1938-ban is azt állítja, hogy hiányoznak a rendszeres ásatások, in: Paulovics<br />
/Paulovits/ István Révfülöp, Ságvár, Szigliget, Fenék … stb. II. c. cikke, amely a Balatoni Kurir, VI., 1938.<br />
január 19-i számában jelent, in: MNM RA 72.B.I.<br />
725 A telep és az erődítmények anyagából épült a 14. században a keszthelyi ferences templom és rendház, a<br />
keszthelyi török <strong>kori</strong> végvár, a fenékpusztai 18-19. századi balatoni töltés, és a fenéki major istállóépületei,<br />
in: MRT 1, p. 87.<br />
219
torony a többinél egy méterrel mélyebb alapozása azt mutatja, hogy már a <strong>római</strong> korban is<br />
ezen a helyen volt a földnyelv széle. 726<br />
1904-ben Csák Árpád vezetésével kezdődött a C jelzésű épület feltárása,<br />
amelynek alapjait az uradalom szőlőforgatási munkálatai során találták meg. Kuzsinszky<br />
az épületről közölt egy áttekinthetetlen, több építési periódussal számoló alaprajzot,<br />
amelyet azonban csak a 2007. évi geofizikai vizsgálatok tudtak tisztázni (ezek ma a XXIII.<br />
és XXIV. számmal jelzett épületek). Csák Árpád 1907 decemberében az erődfal<br />
északnyugati sarokbástyáját és az ahhoz csatlakozó falrészeket, és két további tornyát tárta<br />
fel. Az erődfal tornyai ún. rajnai típusúak: a kerek tornyok külső kerülete az erődfal belső<br />
síkját érinti. A saroktornyok kb. 17 méter külső átmérőjűek, 2,6 méteres falvastagsággal, a<br />
belső tornyok 15 méter külső átmérőjűek, távolságuk pedig 20 méter. Csák<br />
népvándorlás<strong>kori</strong> leleteket is talált itt. A tornyokra vonatkozó ásatásokat végzett Radnóti<br />
Aladár 1951 és 1953 között, eredményei azonban publikálatlanok maradtak. 1971-ben<br />
került sor az erőd felszínen már nem észlelhető északi kapujának és kaputornyának, és a<br />
hozzá nyugatról kapcsolódó toronynak ismételt feltárására, Müller Róbert vezetésével. 727<br />
A boltíves kaputoronyban három periódus járószintjét különítették el, amelyek közül a<br />
legelső nagyjából 111,5 m B.f. magasságon feküdt. 728<br />
1908-ban Csák Árpád egy általa fürdőnek tartott épületet tárt fel. Kuzsinszky nem<br />
közölte ennek alaprajzát, de Nagy Lajos kimutatta, hogy Csák egy ókeresztény bazilikát<br />
tárt fel (ld. 2. számú ókeresztény bazilika, XIV. számú épület). A bazilika területén 1947ben<br />
Radnóti Aladár kezdte meg a hitelesítő ásatást, amelyet 1959-ben Sági Károly fejezett<br />
be. 729 Ennek nyomán egy késő<strong>római</strong>, részben fűthető épület körvonalai rajzolódtak ki,<br />
amelyet a 4. században bazilika céljára átalakítottak. Az épület előzménye egy korábbi<br />
<strong>római</strong> település két kőépülete volt, ennek nyomait megtalálták a bazilika alatt. A bazilika<br />
az 5. században elpusztult, ezután építették újjá, és nyerte el a pillérsorokkal három hajóra<br />
osztott alaprajzot. Sokáig ezt a formáját őrizte meg az épület, az időközben felmagasodott<br />
térszintről lépcsőn lehetett lejutni a templomba. A két oldalhajóban összesen kilenc, az<br />
épület déli oldalán pedig két sírt találtak. A 7. század elején a bazilika, az erőd más<br />
épületeivel együtt, ismét elpusztult, de újjáépítették: két oldalapszissal bővült és új,<br />
magasabb padlószintet kapott. A 9. században az északi oldalt támpillérekkel erősítették<br />
726 RÉG. KUT. 2002, p. 226.<br />
727 MÜLLER 1979, pp. 123-156. Az ekkor feltárt hulladékgödrök bronz- és vasleletei az erőd területén<br />
működő bronzműves műhelyre utalnak, ld. MÜLLER 1978<br />
728 MÜLLER 1979, pp. 123-126.<br />
729 A kutatás 1959-ben a bazilika még feltáratlan sírjainak ásatására, a major és az országút közötti terület<br />
stratigráfiai viszonyainak tisztázására, és a Lipp Vilmos-féle 1883. évi ásatás helyének azonosítására<br />
irányult, ld. RÉG. FÜZ. 1959, pp. 43-44. és MNM RA XIX.549/1961, 1961. augusztus 8-i kiszállás. Radnóti<br />
Aladár ásatási anyagáról ld. még MNM RA VIII.70/1989, Sági Károly munkájáról pedig MNM RA<br />
VI.47/1976.<br />
220
meg, a déli oldalán pedig apszisos záródású kápolnával bővítették. 730 1974-ben Sági<br />
Károly folytatta az ásatásokat az erődben, a műúttól nyugatra eső területen: meghatározta a<br />
2. számú bazilika három építési periódusát. 731<br />
1908-1909-ben Csák Árpád a romterület többi részén további 12 épületet tárt fel,<br />
amelyeket Kuzsinszky leírásából ismerjük. Így többek között feltárta az 1. számú bazilikát<br />
(ld. IV. számú épület, amelyet B. Thomas Edit szerint villaépületből alakítottak át, M106<br />
ábra), valamint a VII. és VIII. számú épületeket (M107 és M108 ábra). A leletanyag zöme<br />
1945-ben elpusztult. 732<br />
1949-1952 között Radnóti Aladár végzett ásatásokat 733 az erőd területén. Feltárta<br />
többek között a 2. számú bazilika és az erődfal között elhelyezkedő XIX. számú épületet,<br />
újabb kutatást végzett az északnyugati, valamint a délnyugati saroktoronynál, továbbá<br />
feltárta a déli kaput. A közel 400 méter hosszú nyugati erődfalon 12, a déli oldalon pedig<br />
10 bástyát határozott meg. Elképzelése szerint a tornyok két emelet magasságúak voltak,<br />
tetejükön faszerkezetű gyilokjáró futott körbe. A déli erődfal kapuját két torony fogta<br />
közre, és két, egymás mögött elhelyezett kapuszárny alkotta. Radnóti, munkálatai<br />
segítségével, meghatározhatta az erőd nyugati falának hosszát (392 méter), valamint a déli<br />
erődfal méreteit is (348 méter). Sági Károly 1974-ben folytatta a Radnóti Aladár által<br />
1951-ben végzett ásatást a XIX. számú épületnél: ennél a terrazzo padlós, opus incertum<br />
falú, fűtött épületnél négy periódust határozott meg. Az épület nem szabályos négyszögű,<br />
inkább az erődfalak által bezárt szöghöz alkalmazkodott. 734<br />
Barkóczi László 735 a 2. számú bazilikától délre egy nagy, késő<strong>római</strong><br />
raktárépületet (XV. számú épület, horreum) tárt fel 1959-ben, amelyet a leletek tanúsága<br />
szerint a népvándorlás korában is használtak. A 40x25 méteres nagyságú, támpilléres,<br />
három építési periódusú épület keleti oldalán viszonylag gazdag, 6-7. századi temető<br />
nyomaira bukkantak, 31 sírhellyel. Barkóczi a XIV. épülettől keletre is végzett ásatásokat,<br />
ám az erdős területen épületek nyomaira nem akadt. Minemellett célja volt a keleti erődfal<br />
tisztázása is. 736<br />
1959-ben, majd az 1971-es ásatásoktól Füzes (Frech) Miklós botanikus is<br />
kutatásokat végzett az erőd területén. 737 1960-ban az Országos Műemléki Felügyelőség<br />
konzerváltatta a feltárt jelentősebb épületeket: bemutatásra kerültek a XIV. és XV. számú<br />
730<br />
Ld. MRT 1, p. 84., LŐVEI 1998, p. 19. és MÜLLER 1987, pp. 112-114. Müller Róbert megkérdőjelezi a<br />
Radnóti-féle periodizáció egyes fázisait, különösképpen a bazilika 9. századi használatát: véleménye<br />
szerint maga az erőd lakott volt, de – többek között az épülethez közeli 9. századi sírok hiányában – nem<br />
gondol számottevő keresztény lakosságra. Az erőd maradványait és a bazilikát a honfoglaló magyarok<br />
égették fel.<br />
731<br />
MNM RA VI.47/1976<br />
732<br />
A keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményét 1945-ben vonatra tették, amely útközben felrobbant, in:<br />
SÁGI 1983, p. 109.<br />
733<br />
MNM RA III.7/1971 és MNM RA VIII.70/1989<br />
734<br />
MNM RA VI.47/1976<br />
735<br />
MNM RA XVI.174/1966<br />
736<br />
MNM RA XVI.174/1966<br />
737<br />
RÉG. FÜZ. 1959, pp. 43-44., HEINRICH-TAMÁSKA 2009, p. 34. és 8. Függelék.<br />
221
épületek, valamint a déli kapu (M109 ábra). Elsőként Sági Károly és Barkóczi László<br />
készítették el az erőd összesített alaprajzát. 738<br />
1971-ben az északi erődfalnál zajló ásatások mellett az erőd területének több<br />
pontján is kutatások zajlottak: ekkor tárták fel a horreum közelében a kutat, amelyet 5.<br />
századi pusztulását követően temettek be, 739 illetve folytatódott az 1970-ben megkezdett<br />
temetőfeltárás is. 740 Az 1980-as években Erdélyi István végzett ásatásokat, amelyek<br />
nyomán 1982-ben elkészítette összesítő rajzát az erődről. 741 1989-ig az erőd 22 épülete vált<br />
ismertté.<br />
Müller Róbert 2002-ben folytatta az ásatásokat az erőd területén: az erődtől<br />
északra lévő sánc és árok vonalán, valamint a 71-es műút keleti oldalán tárhatott fel több<br />
mint 3000 m 2 -nyi területet. 742 A kutatás során azonosították az északi erődfal vonalát, a IV.<br />
számú épületet (ez az 1. számú bazilika), valamint a III. épületet (ezt az épületet<br />
praetoriumként határozták meg). A III. számú épülettől délre, az erőd mértani közepén<br />
feltárták az addig ismeretlen tetrapylon két keleti pillérét is (XXII. épület). A vasútra<br />
vezető gyalogúttól délre egy addig ismeretlen, pillérekkel megerősített kőépület északkeleti<br />
sarka is előkerült (XXI. épület).<br />
Az erőd belső területén, illetve a falakon kívül több, általában késő<strong>római</strong> és<br />
népvándorlás<strong>kori</strong> temetőt találunk: 743 a 2. számú bazilikában a vezető réteg, a horreum<br />
mellett a tehetősebbek, az erődfalakon kívül pedig (főként déli és keleti irányban) a köznép<br />
tagjai nyertek végső nyughelyet. 1971-ben Müller Róbert az északi erődkapura irányuló<br />
kutatásait a fal előtt húzódó temető újabb kutatására is kiterjesztette: a szegényes leletek<br />
miatt pontos keltezésükre nem volt lehetőség, de az ekkor talált hét darab csontvázas sír az<br />
5. század után létesült. 744<br />
1963-1967-ben Sági Károly ásatásai a déli falnál húzódó temetőre terjedtek ki: 745<br />
az egy<strong>kori</strong> Festetics-istálló (az ásatás idején lengyár) közelében fekvő délnyugati<br />
saroktorony mellett 99 darab csontvázas sírt tárt fel, amelyek a 4-7. századból származnak.<br />
A sírokból szenült gabonaszemek, szőlőmagvak, kagylóhéj is előkerültek. 746 Az erőd déli<br />
falánál elterülő temetőnél Müller Róbert újabb ásatásokat folytatott 1999-2000-ben. 747<br />
Ezen a területen a korábbi feltárások során közel 1.000 sír vált ismertté, azonban az ásatási<br />
dokumentációk és térképek hiányában ezek pontos helye nem meghatározható: a déli<br />
erődfal előtt két 6-7. századi temető terül el. Müller Róbert 156 sírt tárt fel: 94 sírt az egyik<br />
738<br />
MEZŐS 1985, p. 147. 1962-ben Farkas Pál megkezdte az erőd területének felmérését, ld. MNM RA<br />
XVI.174/1966<br />
739<br />
Ld. MÜLLER 1979, p. 143.<br />
740<br />
MÜLLER 1987, pp. 110-112.<br />
741<br />
MÜLLER 1999, p. 154.<br />
742<br />
RÉG. KUT. 2002, pp. 225-226.<br />
743<br />
A fenékpusztai temetőket érintő ásatásokról, a sírok típusiaról és leleteiről teljes képet ad MÜLLER 2010.<br />
744<br />
MÜLLER 1979, pp. 145-149.<br />
745<br />
MÜLLER 1999, pp. 153-179.<br />
746<br />
MÜLLER 1999, p. 165.<br />
747<br />
RÉG. KUT. 2000, pp. 162-163. és MÜLLER 1999, p. 153. A korai avar<strong>kori</strong> keresztény temetkezésekről,<br />
Lipp Vilmos és Csák Árpád kutatásairól ld. még MÜLLER 2002, pp. 93-101.<br />
222
temetőben, a többit pedig a második temetőben. 2002-ben újabb temető részletét tárta fel<br />
újra Müller Róbert, Csák Árpád egy<strong>kori</strong> ásatásának nyomán, a vasútnál. 748<br />
A 2006-ban megindult német-magyar kutatási program, a Herrschaft,<br />
Kommunikation, Landschaft: Wandlungsprozesse und integrative Strukturbildungen in den<br />
Einzugsgebieten ostmitteleuropäischen Flüsse und Seen keretében megkezdték a korábbi<br />
ásatások eredményeinek tisztázását, és 2007 februárjában interdiszciplináris,<br />
természettudományos kutatások is folytak az erődben és közvetlen környezetében. Több<br />
helyen paleoökológiai fúrást végzett Sümegi Pál (Szegedi Tudományegyetem Földtani és<br />
Őslénytani Tanszék) az erőd környezet<strong>történeti</strong> és geológiai feltérképezésére, majd Fatsar<br />
Kristóf (<strong>Budapesti</strong> <strong>Corvinus</strong> <strong>Egyetem</strong> Kertművészeti Tanszék) geofizikai mérésekkel<br />
vizsgálta meg az erőd korábban egyáltalán nem, vagy hiányosan kutatott részein (ld.<br />
délnyugati negyed). 749 Ugyanebben az évben további geofizikai felmérések is zajlottak az<br />
erőd más területein, Hursán László (Miskolci <strong>Egyetem</strong> Geofizikai Tanszék), és Pethe<br />
Mihály (Eötvös Loránd Tudományegyetem Geofizikai Tanszék) vezetésével.<br />
Környezeti szempontból az erőd lösz fölött, Ramann-féle barna erdőtalajon,<br />
104,5-112 méteres magasságon. E sík területen északkeleti kitettségű, de napjaink<br />
vasútvonala mentén egy nagy terepi esés után éri el az egy<strong>kori</strong> erődfalak nyomvonala a<br />
Balaton partját.<br />
6.2.6 NEMESVÁMOS, PATAK UTCA<br />
A nemesvámosi Patak utca a balácai villagazdaságtól északra, a Nagy-kút és a Likasdombi<br />
halomsír közötti területen húzódik keresztül (M110 ábra). Egy új lakóház építése<br />
kapcsán Csirke Orsolya megelőző feltárást folytatott itt (932/85 hrsz.) 2008 nyarán. A<br />
legfelső, 30 cm vastag, bolygatott talajréteg alatt 30-40 cm-es, apró köves, tegulatörmelékes<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> réteget észlelt. Az épülő ház alapozásában egy helyütt két, jó<br />
megtartású, masszív falszakasz került elő. 750 A lelőhely 330-340 méteres magasságon,<br />
nyugati kitettségű sík területen, Ramann-féle barna erdőtalajon fekszik.<br />
6.2.7 ZALAVÁR, BÜKKÖSSZIGET (KUNYHÓSZIGET)<br />
A Bükkössziget a környezetéből enyhén kiemelkedő kisebb sziget a Zala mellett. A<br />
régészeti szakirodalom a területet Kunyhószigetként is említi: ezt a két kisebb szigetet már<br />
azonosnak tekintik, mert a 20. század elején történt erdősítések miatt a domborzati<br />
viszonyok már nehezen figyelhetőek meg. Ezen a szigeten Börzsönyi Arnold terepbejárása<br />
748 RÉG. KUT. 2002, p. 226.<br />
749 RÉG. KUT. 2007, p. 234.<br />
750 RÉG. KUT. 2008, p. 238.<br />
223
alkalmával másodlagosan felhasznált kora<strong>római</strong> sírkő-töredéket talált. 1907-ben folytatott<br />
itt ásatást, amely épület-alapfalakat és festett vakolatnyomokat hozott a felszínre:<br />
mindebből <strong>római</strong> eredetű telepre következtetett. 751 Az épület építési és fennállási ideje nem<br />
ismert. A mezőgazdasági művelésre alkalmatlan terméketlen, köves talajú, az<br />
alacsonyabban fekvő részeken pedig síkláptalajú területet a 20. század elején részben<br />
faiskolaként, illetve legelőként hasznosították, az 1960-as évek terepbejárása során a<br />
vastag erdei altalajjal borított területen már nem tudtak észlelni felszíni nyomokat.<br />
Környezeti szempontból a lelőhely 105-106 m-es magasságon, déli kitettségű sík területen<br />
helyezkedik el.<br />
751 MRT 1 59/8. számú lelőhely, pp. 184-185., KUZSINSZKY 1903, p. 23., BÖRZSÖNYI 1908, pp. 184-185.<br />
224
7. A VIZSGÁLT LELŐHELYEK TÁVOLSÁGI ADATAI<br />
225
226
227
8. A BALATON KÖRNYÉKÉRE VONATKOZÓ ARCHAEOBOTANIKAI<br />
KUTATÁSOK EREDMÉNYEI<br />
(*HARTYÁNYI 1974, ERMÉNYI 1977, GYULAI 2001, GYULAI 2003, valamint APICIUS 1996, PLINIUS 1987<br />
alapján.)<br />
228
229
230
9. MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSHEZ ÉS KÉZMŰVESSÉGHEZ KÖTHETŐ<br />
LELETEK A BALATON-FELVIDÉKEN<br />
(*MRT 1, MRT 2, PALÁGYI 1994a, PALÁGYI 2000a, GÖMÖRI 2003 és PALÁGYI 2004 alapján.)<br />
231
ÁBRAJEGYZÉK<br />
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
1.1 ábra Módszertani ábra *<br />
1.2 ábra A Római Birodalom maximális<br />
kiterjedése<br />
1.3 ábra A jelentősebb pannoniai települések és<br />
táborok,<br />
jelölésével<br />
a mai országhatárok<br />
1.4 ábra Pannonia a 2. században, a<br />
közigazgatási központok, a<br />
legfontosabb városok és a kutatási<br />
terület jelölésével<br />
*<br />
*<br />
HAJNÓCZI 1987, 1. ábra, p. 13.<br />
alapján<br />
1.5 ábra A 214. évi határmódosítás FITZ 1982, 21. ábra, p. 52. alapján<br />
1.6 ábra A négy részre osztott Pannonia a 4.<br />
században, a közigazgatási központok<br />
és a legfontosabb városok jelölésével<br />
1.7 ábra A pars rustica és a pars urbana<br />
elkülönülése<br />
HAJNÓCZI 1987, 1. ábra, p. 13.<br />
alapján<br />
BECHERT 2005, 2. ábra, p. 173.<br />
alapján<br />
1.8 ábra A balácai villagazdaság felépítése BIRÓ 1974, 28. ábra, p. 50. alapján<br />
1.9 ábra A (Parndorf)-bruckneudorfi<br />
villagazdaság felépítése<br />
BIRÓ 1974, 27. ábra, p. 50. alapján<br />
1.10 ábra Pannonia főútvonalai az ismert<br />
töréspontokkal, és a provincia öt<br />
legfontosabb villacsoportja<br />
1.11 ábra Az Aquincum környéki testvérhegyi<br />
villa<br />
1.12 ábra A Dráva-Száva közi Šmarje Grobelce<br />
villája<br />
TÓTH 2005, TÓTH 2006, valamint<br />
HAJNÓCZI 1987, 2. ábra, p. 15.,<br />
továbbá MÓCSY 1990, 2. térkép, p.<br />
124. és 46. ábra, p. 223. alapján<br />
in: MÓCSY 1990, 52. ábra, p. 229.,<br />
tájolás nélkül<br />
in: MÓCSY 1990, 54. ábra, p. 231. és<br />
BIRÓ 1974, 26. ábra, p. 49. alapján,<br />
méretarány nélkül<br />
1.13 ábra A Fertő-tó környéki deutschkreutzi<br />
villa<br />
in: MÓCSY 1990, 48. ábra, p. 225.<br />
1.14 ábra A Fertő-tó környéki eisenstadti villa in: MÓCSY 1990, 48. ábra, p. 225.<br />
1.15 ábra A bruckneudorfi villa főépülete a szerző felvétele, 2007<br />
1.16 ábra 1. századi <strong>villák</strong> és települések a<br />
Balaton-felvidéken<br />
*<br />
232
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
1.17 ábra A gyulafirátót-pogánytelki I. számú<br />
épület alaprajza<br />
1.18 ábra A gyulafirátóti I. számú épület<br />
rekonstrukciós rajza délkelet-déli<br />
irányból nézve<br />
1.19 ábra A gyulafirátóti I. számú épület<br />
rekonstrukciós rajza délnyugatnyugati<br />
irányból nézve<br />
1.20 ábra A Nemesvámos-Baláca pusztai I.<br />
számú épület alaprajza<br />
1.21 ábra A Nemesvámos-Baláca pusztai I. és II.<br />
számú épületek rekonstrukciós rajza<br />
1.22 ábra A balácai I. számú épület fölé emelt<br />
védőtető napjainkban, délkeleti<br />
irányból<br />
B. THOMAS 1961, 6. ábra, p. 15.<br />
alapján<br />
in: B. THOMAS 1961, p. 15., 7. ábra<br />
in: B. THOMAS 1961, p. 16., 10. ábra<br />
B. THOMAS 1961, 21. ábra, p. 27.<br />
alapján<br />
in: B. THOMAS 1961, 20. ábra, p. 26.<br />
a szerző felvétele, 2006<br />
1.23 ábra A szentendrei villa alaprajza in: TOPÁL 1994, 1. ábra, p. 326.<br />
1.24 ábra A szentendrei villa napjainkban a szerző felvétele, 2010<br />
1.25 ábra A szentendrei villa napjainkban a szerző felvétele, 2010<br />
1.26 ábra Pompeji, a Casa dei Vettii<br />
Bálint Béla és Firnigl Dóra felvétele,<br />
peristyliuma<br />
2006<br />
1.27 ábra Pompeji, a Casa dei Vettii<br />
Bálint Béla és Firnigl Dóra felvétele,<br />
peristyliuma<br />
2006<br />
1.28 ábra Pompeji, Casa de Loreio Triburtino<br />
(Casa di Octavio Quartio)<br />
in: CASTIGLIONE 1973, p. 59.<br />
1.29 ábra Pompeji, Casa de Loreio Triburtino<br />
(Casa di Octavio Quartio)<br />
in: CASTIGLIONE 1973, 52. kép<br />
1.30 ábra Pompeji, Iulia Felix háza in: CASTIGLIONE 1973, p. 62.<br />
1.31 ábra Pompeji, Iulia Felix házának központi<br />
medencéje<br />
in: CASTIGLIONE 1973, 55. kép<br />
1.32 ábra A Prima portai Livia házának kertet in: WEEBER 2000, 20. tábla, p. VII.<br />
ábrázoló falfestményének részlete és SPIVEY 2005, 243. ábra, p. 154.<br />
1.33 ábra Conimbriga, A csontváz háza,<br />
medence, a kép bal oldalán<br />
kapcsolódik a triclinium<br />
FP felvétele, 2010<br />
1.34 ábra Conimbriga, A szökőkutak háza,<br />
medence<br />
FP felvétele, 2010<br />
1.35 ábra Conimbriga, Cantaber háza, medence FP felvétele, 2010<br />
1.36 ábra Conimbriga, Cantaber háza, medence FP felvétele, 2010<br />
233
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
1.37 ábra Conimbriga, A horogkereszt háza,<br />
medence (az épület modern nevét a<br />
mozaikpadló geometrikus<br />
mintázatáról kapta)<br />
FP felvétele, 2010<br />
1.38 ábra Carnuntum, az I. számú lakóház kertje a szerző felvétele, 2007<br />
1.39 ábra A balácai villagazdaság kertjének<br />
elméleti alaprajza<br />
1.40 ábra Kratér alakú, domborművel díszített<br />
váza a mai óbudai Hajógyári szigeten<br />
fekvő helytartói palota kertjéből<br />
(MNM 117.1873. és 3.1935.3.)<br />
1.41 ábra Szökőkúttal kombinált kerti asztal<br />
Dunaújváros területéről (MNM<br />
50.1909.4.)<br />
2.1 ábra A Fertő tó környéki <strong>villák</strong>hoz közeli<br />
Sankt Margarethen im Burgenland a<br />
<strong>római</strong> kortól az új<strong>kori</strong>g folyamatosan<br />
használt kőfejtője<br />
2.2 ábra Egy pulai lakóház 3. századi, Dirké<br />
büntetését ábrázoló mozaikjának<br />
részlete (ma Horvátország)<br />
2.3 ábra Szántó férfi két ökörrel (i. e. 5.<br />
századi, etruszk eredetű bronzszobor a<br />
latiumi Arretiumból, ma Arezzo)<br />
2.4 ábra A köln-rodenkircheni miniatűr bronz<br />
mezőgazdasági eszköz-lelet (i. sz.<br />
370-380 körül, ún. Mithrasszimbólumok)<br />
2.5 ábra Pompeji ház kertjei, a nagyobbikban<br />
jól látszanak az ágyások és a középen<br />
futó út nyomai, mindkét kertben nyári<br />
tricliniumot helyeztek el<br />
2.6 ábra Szüreti jelenet szatírokkal, Erosokkal<br />
(i. sz. 1. század második fele, Köln)<br />
2.7 ábra Szüreti jelenet a Constantinusok<br />
mauzóleumának mozaikján (Sta.<br />
Constanza, Róma, i. sz. 337-361)<br />
ERTEL 1994, 5. ábra, p. 37. és B.<br />
THOMAS 1961, 21. ábra, p. 27.,<br />
továbbá B. THOMAS 1964, 44. ábra,<br />
p. 83., 46-47. ábra, pp. 85-86.,<br />
valamint XXVI. tábla alapján, a<br />
mozaikokat pedig ld. KISS 1959, 1.<br />
ábra, p. 162. és 33a ábra, p. 216.,<br />
továbbá I. tábla<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
ma Ausztria; a szerző felvétele, 2011<br />
a szerző felvétele, 2008<br />
in: SPIVEY 2005, 232. ábra, p. 145.<br />
in: HORN 2002, 95. ábra, p. 160.<br />
in: WEEBER 2000, p. 211.<br />
in: HORN 2002, 5.a tábla<br />
in: WEEBER 2000, 29. tábla, p. XIV.<br />
234
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
2.8 ábra Mezőgazdasági kalendárium részlete<br />
szőlőtaposás ábrázolásával (Saint-<br />
Romain-en-Gal)<br />
2.9 ábra Olívaszüretet ábrázoló mozaik részlete<br />
Észak-Afrikából (i. sz. 2. század)<br />
2.10 ábra Mezőgazdasági kalendárium részlete<br />
olívaszürettel (Saint-Romain-en-Gal)<br />
2.11 ábra Mozaik olajprés ábrázolásával (Saint-<br />
Romain-en-Gal)<br />
2.12 ábra Falfestmény részlete Dionüszosz és a<br />
Vezúv ábrázolásával a Casa del<br />
Centenarioból<br />
in: WEEBER 2000, 12. tábla, p. V.<br />
in: WEEBER 2000, p. 50. és SPIVEY<br />
2005, 231. ábra, p. 144.<br />
in: WEEBER 2000, 15. tábla, p. V.<br />
in: WEEBER 2000, 10. tábla, p. IV.<br />
in: WEEBER 2000, 21. tábla, p. VIII.<br />
2.13 ábra A szőlő futtatásának formái JASHEMSKI 1979, 309. ábra, p. 212.<br />
alapján<br />
2.14 ábra A <strong>római</strong> kor mezőgazdasági<br />
szerszámai<br />
WEEBER 2000, p. 11. alapján<br />
2.15 ábra Munkálatok a szőlőben (mozaik a<br />
tunéziai Caesareaból, ma Cherchel)<br />
in: KOTSIDU 2007, 58. ábra részlete,<br />
p. 80.<br />
2.16 ábra Itália térképe HENIG 2003, p. 6. és SPIVEY 2005, p.<br />
232. alapján<br />
2.17 ábra Füge ábrázolása az oplontisi Villa<br />
Poppaeaból<br />
in: WEEBER 2000, 31. tábla, p. XV.<br />
2.18 ábra Őszibarackot ábrázoló falfestmény<br />
részlete Herculaneumból<br />
2.19 ábra Az Arany karkötők házának<br />
növényeket és madarakat ábrázoló<br />
falfestménye, részlet (leanderrel,<br />
babérral, rózsával, kamillával, i. sz.<br />
40-62-ből)<br />
2.20 ábra Fenyőábrázolás Augustus házában, a<br />
<strong>római</strong> Palatinuson<br />
2.21 ábra Szőlőskosár ábrázolása az aquincumi<br />
legiotáborból, 3. század<br />
2.22 ábra Almáskosár ábrázolása az aquincumi<br />
legiotáborból, 3. század<br />
2.23 ábra A balácai villagazdaság fekete<br />
szobájának falfestmény részlete a<br />
gyermek Dionüszosz ábrázolásával<br />
2.24 ábra A 9. helyiség sárga-lila alapú<br />
falfestménye Balácán, előtérben a<br />
mozaikpadlós 10. helyiséggel<br />
in: WEEBER 2000, 32. tábla, p. XV.<br />
és SPIVEY 2005, 227. ábra, p. 141.<br />
in: SPIVEY 2005, 237. ábra, p. 148.<br />
in: LA REGINA 2005, p. 58.<br />
in: APICIUS 1996<br />
in: APICIUS 1996<br />
a szerző felvétele, 2006<br />
Bálint Béla és Firnigl Dóra felvétele,<br />
2010<br />
235
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
2.25 ábra Páva ábrázolása a balácai főépület 31.<br />
helyiségének fehér alapú, szüreti<br />
jelenetes falfestményén<br />
2.26 ábra A balácai főépület peristyliumának<br />
kerti jelenetet ábrázoló fala<br />
2.27 ábra A balácai főépület 31. számú<br />
helyiségének mozaikpadlója,<br />
középmezőjében gránátalma és<br />
fácánok ábrázolásával<br />
2.28 ábra A pannoniai halomsírok és<br />
halomsírmezők, a kutatási terület<br />
jelölésével<br />
2.29 ábra Az örvényesi halomsír környezete a<br />
golfpálya építésének idején, délkeleti<br />
irányból<br />
2.30 ábra Az örvényesi halomsír környezete a<br />
golfpálya építése közben, déldélnyugati<br />
irányból, az előtérben a II-<br />
III. számú épületek helyével<br />
Bálint Béla és Firnigl Dóra felvétele,<br />
2010<br />
in: PALÁGYI 1995, p. 8.<br />
PALÁGYI 1995, p. 13. alapján<br />
SÁGI 1943, PALÁGYI 2000b, 1. ábra,<br />
p. 10., NAGY 2003, 17. ábra, p. 222.<br />
és PALÁGYI 2003b, 75. ábra, p. 258<br />
alapján<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
2.31 ábra A várpalota-inotai halomsírok Balázsfi Enikő és Szegner Anna<br />
felvétele, 2010<br />
2.32 ábra Az inotai halomsírok környezete<br />
napjainkban<br />
2.33 ábra Az inotai halomsírok környezete<br />
napjainkban az erőművel<br />
2.34 ábra A likasdombi halomsír rekonstruált<br />
maradványai Nemesvámoson<br />
2.35 ábra A likasdombi halomsír környezete<br />
napjainkban<br />
2.36 ábra A balácai halomsír feltárt alaprajza és<br />
rekonstruált megjelenése<br />
2.37 ábra A likasdombi halomsír környezete<br />
napjainkban, északnyugat-északkeleti<br />
irányban<br />
2.38 ábra A likasdombi halomsír környezete<br />
napjainkban, déli-délnyugati irányban,<br />
háttérben a villagazdasággal<br />
3.1 ábra Falazott csatorna szerkezete<br />
Vindobonából<br />
Balázsfi Enikő és Szegner Anna<br />
felvétele, 2010<br />
Balázsfi Enikő és Szegner Anna<br />
felvétele, 2010<br />
a szerző felvétele, 2006<br />
a szerző felvétele, 2006<br />
PALÁGYI 1996 és PALÁGYI 2000b, 7.<br />
ábra, p. 72. alapján<br />
a szerző felvétele, 2006<br />
a szerző felvétele, 2006<br />
SAKL-OBERTHALER 2007, p. 16.<br />
alapján<br />
3.2 ábra Pompeji lakóház impluviuma Bálint Béla és Firnigl Dóra felvétele,<br />
2006<br />
236
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
3.3 ábra A Sopronkőhida-tómalomi gátak és<br />
halastavak mai állapota (az ötödik gát<br />
és tó)<br />
3.4 ábra A Sopronkőhida-tómalomi gátak és<br />
halastavak mai állapota (az ötödik gát<br />
és tó)<br />
3.5 ábra Keszthely-Fenékpuszta <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
erődjének térbeli modellje, a Balaton<br />
mai partvonalának jelölésével (zöld<br />
színnel kiemelve a geofizikai<br />
felmérésekből megismert épületek<br />
láthatóak)<br />
3.6 ábra A Balaton pleisztocén <strong>kori</strong> kiterjedése,<br />
a tó a történelem előtti időkben, és<br />
napjainkban<br />
3.7 ábra A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> vidéki települések és<br />
legközelebbi víznyerő helyeik között<br />
mérhető magasságkülönbség<br />
napjainkban<br />
3.8 ábra A Lacus Pelso elméleti<br />
rekonstrukciója délnyugati<br />
madártávlatból, a lelőhelyek és<br />
források jelölésével<br />
3.9 ábra A Balaton-felvidéki <strong>villák</strong> és telepek<br />
eloszlása, és a feltárt lelőhelyek<br />
3.10 ábra A késő <strong>római</strong> pannoniai erődrendszer<br />
a limesszel és a belső erődökkel<br />
3.11 ábra A fenékpusztai, a ságvári, a herculiai,<br />
az alsóhetényi és a környei erődök<br />
alaprajza<br />
3.12 ábra A Balaton déli partjánál húzódó <strong>római</strong><br />
<strong>kori</strong> települések<br />
3.13 ábra Részlet a Tabula Peutingerianából,<br />
Siscia és Aquincum jelölésével<br />
a szerző felvétele, 2011<br />
a szerző felvétele, 2011<br />
*<br />
BENDEFY 1969, 1.1, 1.2, 2.1b és 4.6<br />
ábrák alapján<br />
*<br />
*<br />
*<br />
TÓTH 2003a alapján<br />
MNM RA VI.47/1976 és HEINRICH-<br />
TAMÁSKA 2009 térképmellékletei, és<br />
HAJNÓCZI 1987, 89. ábra, p. 85.,<br />
valamint FITZ 2005<br />
térképmelléklete, továbbá TÓTH<br />
2003a, 9. ábra, p. 216., illetve<br />
HAJNÓCZI 1995, p. 93. és HEINRICH-<br />
TAMÁSKA 2009, 17. ábra, p. 43.<br />
alapján<br />
BELÉNYESY 2007, 38. kép, p. 46.<br />
alapján<br />
in: PAPP-VÁRY 2002, pp. 68-69.<br />
3.14 ábra Pannonia úthálózata a 4. században MÓCSY 1974 térképmelléklete<br />
alapján, ábra- és oldalszám nélkül<br />
3.15 ábra Városi, kőburkolatú út, Carnuntum a szerző felvétele, 2007<br />
3.16 ábra Városi, kőburkolatú út, Scarbantia a szerző felvétele, 2007<br />
237
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
3.17 ábra A városi utak szerkezete SAKL-OBERTHALER 2007, p. 26.<br />
alapján<br />
3.18 ábra Másodrendű út és felépítése,<br />
Kemenesszentpéter<br />
3.19 ábra Római <strong>kori</strong> út, légi felvételen<br />
(Wheeldale, Anglia)<br />
3.20 ábra A Magyarország Régészeti<br />
Topográfiája által említett útszakaszok<br />
3.21 ábra A Veszprém környéki <strong>római</strong> eredetű<br />
utak haladási iránya Rhé Gyula<br />
javaslata alapján<br />
3.22 ábra A burgus helyén épült ösküi<br />
Kerektemplom<br />
3.23 ábra Öskü <strong>római</strong> útja a villagazdaságoktól<br />
északnyugatra, az MRT 2 alapján<br />
3.24 ábra Rhé Gyula felmérési rajza a<br />
gyulafirátóti villagazdaságról,<br />
amelytől északra út haladt el<br />
3.25 ábra A gyulafirátóti villagazdaságtól<br />
északra fekvő terület napjainkban<br />
3.26 ábra Litér <strong>római</strong> útja a Kéktói-dűlői<br />
villagazdaságtól délre, az MRT 2<br />
alapján<br />
3.27 ábra A Szentkirályszabadja-Romkúti<br />
villagazdaságtól északnyugatra futó<br />
Veszprém-Nagyvázsony-Tapolca<br />
útvonal<br />
3.28 ábra A nemesvámosi Csárda közelében<br />
elhaladó útvonal<br />
3.29 ábra A Baláca pusztai villagazdaságot a<br />
Nagy-kúttal összekötő útvonal<br />
3.30 ábra A Rhé Gyula ásatásából származó<br />
burkolt felület a balácai XII. épületnél<br />
3.31 ábra Az Aquincumba a Balaton északi<br />
partja mentén haladó főút<br />
3.32 ábra Az MRT 2-ben említett <strong>római</strong> utak<br />
Öskü-Bántai kőbánya területén,<br />
előtérben Öskü villagazdaságaival<br />
3.33 ábra Az MRT-ben említett <strong>római</strong> út a<br />
nemesvámosi Csárdánál, előtérben a<br />
Baláca-pusztai és a Kiskúti <strong>villák</strong>kal<br />
a szerző felvétele 2007, illetve<br />
SCHREIBER 1991, p. 17. alapján<br />
in: WARREN 2007, p. 180.<br />
*<br />
in: RHÉ 1906<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
közli PALÁGYI 2000a, p. 32., 2. ábra<br />
a szerző felvétele, 2008<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
in: MRT 2, 27. kép részlete, p. 149.<br />
*<br />
*<br />
*<br />
238
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
3.34 ábra Az MRT-ben említett <strong>római</strong> út és a<br />
villagazdaság kapcsolata<br />
Szentkirályszabadján<br />
3.35 ábra A Balaton-felvidéki <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
úthálózat elméleti rekonstrukciója<br />
4.1 ábra Szigliget, avasi templomrom, a<br />
Csonka-torony<br />
4.2 ábra Szigliget, az avasi templomrom<br />
falának <strong>római</strong> <strong>kori</strong>, halszálkás rakású<br />
szakasza<br />
4.3 ábra Balatonfőkajár-Kesellőhegy <strong>római</strong><br />
<strong>kori</strong> lelőhelye a Google Earth<br />
felvételén<br />
4.4 ábra Balatonfőkajár-Kesellőhegy <strong>római</strong><br />
<strong>kori</strong> lelőhelyének a Google Earth<br />
felvételén azonosítható épületei<br />
4.5 ábra A Bázsai-öböl villagazdaságainak<br />
sora, Sajkód irányából<br />
4.6 ábra Az Aszófő-kövesdi templomrom<br />
keleti irányból<br />
4.7 ábra Az Aszófő-kövesdi villagazdaság<br />
helyszínrajza<br />
4.8 ábra Az Aszófő-kövesdi templomrom<br />
környezete napjainkban, északészakkeleti<br />
irányból (templomrom<br />
körüli ligettel, a háttérben pedig a<br />
Balatonnal és a Tihanyi-félszigettel)<br />
4.9 ábra Az Aszófő-kövesdi villa főépületének<br />
területe napjainkban, kelet felől (a<br />
liget melletti úttól, elől a főépület, a<br />
cserjesávval kísért földúton túl pedig a<br />
másik két épület helyével)<br />
4.10 ábra Az Aszófő-kövesdi villa területe, déldélkeleti<br />
irányból (jobbra a<br />
templomrom körüli liget, hátul pedig a<br />
vasútállomás látható)<br />
4.11 ábra A gyulafirátót-pogánytelki villa<br />
légifotón<br />
4.12 ábra A gyulafirátót-pogánytelki villa<br />
ortofotón<br />
4.13 ábra A ságpusztai közép<strong>kori</strong> romok körüli<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhely<br />
*<br />
*<br />
Bodonovich Márta, Borsó Rita,<br />
Szatmári Réka felvétele, 2009<br />
Bodonovich Márta, Borsó Rita,<br />
Szatmári Réka felvétele, 2009<br />
2009. november 13-ai felvétel<br />
*<br />
a szerző felvétele, 2011<br />
Papp Márton, Gruber Barbara és<br />
Szalay Péter felvétele, 2011<br />
1:10.000 topográfiai térkép és<br />
PALÁGYI 2007, 2-3. ábra, pp. 4-5.<br />
alapján<br />
Papp Márton, Gruber Barbara és<br />
Szalay Péter felvétele, 2011<br />
Papp Márton, Gruber Barbara és<br />
Szalay Péter felvétele, 2011<br />
Papp Márton, Gruber Barbara és<br />
Szalay Péter felvétele, 2011<br />
FÖMI Archívum 85-051/034/975,<br />
1985<br />
FÖMI Légiprojekt 2005<br />
FÖMI Archívum 75-002/4645, 1975<br />
239
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
4.14 ábra Az egregyi <strong>római</strong> <strong>kori</strong> villa környezete<br />
a feltárásokat megelőzően<br />
4.15 ábra A kékkúti villagazdaság területe 1964ben<br />
4.16 ábra A balácai villagazdaság ismertté vált<br />
épületei, és kutatási metódusa<br />
4.17 ábra A balácai villagazdaság körítőfalának<br />
északnyugati szakasza<br />
4.18 ábra A balácai villagazdaság VI. számú<br />
épülete<br />
4.19 ábra Légi felvétel a balácai<br />
villagazdaságról és közvetlen<br />
környezetéről<br />
4.20 ábra A balácai villagazdaság környezetéről<br />
készült 1985. évi légi felvételen<br />
azonosítható elemek<br />
4.21 ábra Légi felvétel az örvényesi<br />
villagazdaságról és közvetlen<br />
környezetéről<br />
4.22 ábra Ortofotó az örvényesi villagazdaságról<br />
és közvetlen környezetéről<br />
4.23 ábra A szobahelyi <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhely<br />
Szentkirályszabadján<br />
4.24 ábra A balatonfüredi református templom<br />
környezete<br />
4.25 ábra A geofizikai mérés során kijelölt<br />
vizsgálati területek Gyulafirátóton<br />
4.26 ábra A gyulafirátóti III. számú épület<br />
elméleti rekonstrukciója, ma<br />
észlelhető nyomai a terepen, illetve a<br />
geofizikai mérés eredménye<br />
4.27 ábra A szántásban látható tegulák töredéke<br />
Gyulafirátóton, a legalsó terasznál, a<br />
IV. épület közelében<br />
4.28 ábra Geofizikai felmérés közben a<br />
gyulafirátóti IV-V. számú épületek<br />
területén<br />
4.29 ábra A gyulafirátóti IV-V. számú épületek:<br />
az épületek mai elhelyezkedése az<br />
építési törmelékekben gazdag szántó<br />
területén pontosan nem lokalizálható,<br />
de a geofizikai mérés eredménye<br />
feltehetően a IV. épületet mutatja<br />
FÖMI Archívum 84-011/6293, 1984<br />
FÖMI Archívum 64-209/2297<br />
PALÁGYI 1995 p. 4. alapján<br />
in: PALÁGYI 1995, p. 2.<br />
in: PALÁGYI 1995, p. 3.<br />
FÖMI Archívum 85-051/1225, 1985<br />
*<br />
FÖMI Archívum 85-042/8864, 1985<br />
FÖMI Légiprojekt 2005<br />
FÖMI Archívum 79-191/0613, 1979<br />
FÖMI Archívum 75-002/4680, 1975<br />
*<br />
in: B. THOMAS 1961, p. 15., 9. ábra,<br />
illetve a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2008<br />
B. THOMAS 1964, 21. ábra, p. 47.,<br />
illetve a szerző felvétele, 2008<br />
240
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
4.30 ábra Rhé Gyula rajza a gyulafirátóti<br />
nagyméretű téglaégető kemencéről:<br />
elhelyezkedése napjainkban nem<br />
lokalizálható, így a geofizikai mérés<br />
sem hozott eredményt<br />
Rhé Gyula rajzait közli PALÁGYI<br />
1994a, 5. ábra, p. 216., illetve a<br />
szerző felvétele, 2008<br />
4.31 ábra Bakhátas jellegű kőzetkitüremkedés a<br />
Rhé Gyula által <strong>római</strong> <strong>kori</strong>nak<br />
tulajdonított út közelében; a geofizikai<br />
felmérés itt sem hozott megbízható<br />
eredményt<br />
a szerző felvétele, 2008<br />
4.32 ábra A geofizikai felmérés területe Öskün,<br />
ettől délre található az aranyoskúti<br />
villa<br />
*<br />
4.33 ábra A 2008. évi ásatás nyomai az ösküi<br />
Bántapusztán, háttérben az<br />
Aranyoskúti-dűlő villájának területe<br />
látható<br />
a szerző felvétele, 2009<br />
4.34 ábra A 2008. évi ásatás nyomai Öskün a szerző felvétele, 2009<br />
4.35 ábra Az ösküi geofizikai felmérés<br />
eredményei<br />
*<br />
4.36 ábra A Szentkirályszabadja-Szobahelyen<br />
észlelhető <strong>római</strong> <strong>kori</strong> maradványok<br />
*<br />
4.37 ábra A geofizikai mérési terület<br />
Szobahelyen, a fenyves mellett<br />
*<br />
4.38 ábra A szobahelyi villagazdaság környezete<br />
napjainkban<br />
a szerző felvétele, 2009<br />
4.39 ábra A szobahelyi villa mérési szelvényei a szerző felvétele, 2009<br />
4.40 ábra A szobahelyi villa geofizikai<br />
felmérése közben<br />
a szerző felvétele, 2009<br />
4.41 ábra A szobahelyi geofizikai felmérés<br />
eredményei<br />
*<br />
4.42 ábra A szobahelyi fenyvest és a szántót<br />
elválasztó földút<br />
a szerző felvétele, 2009<br />
4.43 ábra A szobahelyi földúton látható<br />
kőtörmelékek<br />
a szerző felvétele, 2009<br />
4.44 ábra A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhelyek mennyisége a MRT 1, MRT 2, B. THOMAS 1961,<br />
vizsgált területen, napjaink<br />
közigazgatási határai szerint<br />
GABLER 1994a alapján<br />
4.45 ábra A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> <strong>villák</strong>ként és telepekként MRT 1, MRT 2, B. THOMAS 1961,<br />
azonosított lelőhelyek mennyisége a<br />
vizsgált területen, napjaink<br />
közigazgatási határai szerint<br />
GABLER 1994a alapján<br />
241
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
4.46 ábra 2. századi lelőhelyek a Balatonfelvidéken<br />
4.47 ábra 3. századi lelőhelyek a Balatonfelvidéken<br />
*<br />
4.48 ábra 4. századi lelőhelyek a Balatonfelvidéken<br />
*<br />
4.49 ábra 5. századi lelőhelyek a Balatonfelvidéken<br />
*<br />
4.50 ábra A Balaton-felvidék domborzati<br />
adottságai<br />
*<br />
4.51 ábra Lejtőkategóriák a Balaton-felvidéken *<br />
4.52 ábra A Balaton-felvidék domborzati<br />
adottságai és a célszerű hasznosítási<br />
módok a lejtőkategória függvényében<br />
*<br />
4.53 ábra A Balatont övező sáv kitettsége *<br />
4.54 ábra Kőzet- és üledéktípusok a Balatonfelvidéken<br />
4.55 ábra Talajtípusok és altípusok a Balatonfelvidéken<br />
4.56 ábra A talajok kémhatása a Balatonfelvidéken<br />
4.57 ábra A talaj termőréteg vastagsága a<br />
vizsgálati területen<br />
5.1 ábra A vizsgált terület lelőhelyeinek<br />
sűrűsége<br />
5.2 ábra Az összefüggőnek tekinthető<br />
lelőhelyek<br />
5.3 ábra Római <strong>kori</strong> települési formához<br />
köthető mezőgazdasági és ipari leletek<br />
a Balaton-felvidéken<br />
5.4 ábra Földműveléshez kapcsolódó<br />
eszközleletek előfordulása napjaink<br />
közigazgatási határai szerint<br />
5.5 ábra Tégla- és edényégető kemencék<br />
előfordulása a vizsgált területen<br />
napjaink közigazgatási határai szerint<br />
5.6 ábra Szőlőtermesztéshez kapcsolódó<br />
eszközleletek előfordulása napjaink<br />
közigazgatási határai szerint<br />
*<br />
BUDAI 1999 térképmelléklete az<br />
MTA TAKI GIS Labor 2006-ban<br />
készített térképe alapján<br />
az MTA TAKI GIS Labor 2006-ban<br />
készített térképe alapján<br />
az MTA TAKI GIS Labor 2006-ban<br />
készített térképe alapján<br />
az MTA TAKI GIS Labor 2006-ban<br />
készített térképe alapján<br />
*<br />
*<br />
MRT 1, MRT 2, PALÁGYI 1994a és<br />
PALÁGYI 2000a alapján<br />
MRT 1, MRT 2, PALÁGYI 1994a és<br />
PALÁGYI 2000a alapján<br />
MRT 1, MRT 2, PALÁGYI 1994a és<br />
PALÁGYI 2000a alapján<br />
MRT 1, MRT 2, PALÁGYI 1994a és<br />
PALÁGYI 2000a alapján<br />
242
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
5.7 ábra Állattartáshoz kapcsolódó<br />
eszközleletek előfordulása napjaink<br />
közigazgatási határai szerint<br />
5.8 ábra Egyéb gazdasági leletek előfordulása<br />
napjaink közigazgatási határai szerint<br />
5.9 ábra A balácai villagazdaság közvetlen<br />
környezetének terepmodellje<br />
5.10 ábra Az örvényesi villa négy feltárt épülete<br />
közvetlen környezetének<br />
terepmodellje<br />
5.11 ábra A romkúti villa közvetlen<br />
környezetének terepmodellje a villa<br />
platóját övező völggyel<br />
5.12 ábra A gyulafirátóti villa közvetlen<br />
környezetének terepmodellje<br />
5.13 ábra A Balaton-felvidék domborzati<br />
viszonyai és a lelőhelyek kapcsolata (a<br />
terepmodellek metszethelyeinek<br />
jelölésével)<br />
5.14 ábra A-A metszet, a magasság hússzoros<br />
torzításával<br />
5.15 ábra B-B metszet, a magasság hússzoros<br />
torzításával<br />
5.16 ábra C-C metszet, a magasság hússzoros<br />
torzításával<br />
5.17 ábra D-D metszet, a magasság hússzoros<br />
torzításával<br />
5.18 ábra E-E metszet, a magasság hússzoros<br />
torzításával<br />
5.19 ábra A Balaton-felvidéki villagazdaságok<br />
és telepek prediktív modellje<br />
5.20 ábra A mintavételi terület a második<br />
katonai felmérés térképszelvényeire<br />
vetítve, a fontosabb <strong>római</strong> <strong>kori</strong> utak<br />
feltételezhető nyomvonalával<br />
5.21 ábra A mintavételi terület domborzati<br />
viszonyai a fontosabb <strong>római</strong> <strong>kori</strong> utak<br />
feltételezhető nyomvonalával<br />
5.22 ábra A mintavételi terület lejtőviszonyai *<br />
5.23 ábra A mintavételi terület kitettsége *<br />
5.24 ábra A mintavételi terület lelőhelyeinek<br />
kapcsolata a víznyerő helyekkel<br />
*<br />
MRT 1, MRT 2, PALÁGYI 1994a és<br />
PALÁGYI 2000a alapján<br />
MRT 1, MRT 2, PALÁGYI 1994a és<br />
PALÁGYI 2000a alapján<br />
*<br />
*<br />
*<br />
*<br />
*<br />
*<br />
*<br />
*<br />
*<br />
*<br />
*<br />
*<br />
*<br />
243
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
5.25 ábra A mintavételi terület prediktív<br />
modellje<br />
*<br />
5.26 ábra A kontroll terület a második katonai<br />
felmérés térképszelvényeire vetítve, a<br />
fontosabb <strong>római</strong> <strong>kori</strong> utak<br />
feltételezhető nyomvonalával<br />
*<br />
5.27 ábra A kontroll terület domborzati<br />
viszonyai a fontosabb <strong>római</strong> <strong>kori</strong> utak<br />
feltételezhető nyomvonalával<br />
*<br />
5.28 ábra A kontroll terület lejtőviszonyai *<br />
5.29 ábra A kontroll terület kitettsége *<br />
5.30 ábra A kontroll terület lelőhelyeinek<br />
kapcsolata a víznyerő helyekkel<br />
*<br />
5.31 ábra A kontroll terület prediktív modellje *<br />
5.32 ábra A balatonfüredi Fürdő utca<br />
1:10.000 topográfiai térkép, a<br />
környékének helyszínrajza a prediktív Google Earth felvétele és PALÁGYI<br />
modell alapján feltételezhető lelőhely<br />
jelölésével, amelynek létezését a<br />
feltárt <strong>római</strong> <strong>kori</strong> kemence is igazolni<br />
látszik<br />
1994a, 12. ábra, p. 218. alapján<br />
5.33 ábra Légi felvétel Balatonfüred feltételezett<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> településének<br />
környezetéről<br />
5.34 ábra A balatonfüredi Fürdő utcánál feltárt<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> kemence környezete<br />
napjainkban, a kemence helyének<br />
jelölésével<br />
5.35 ábra A balatonfüredi Fürdő utcánál feltárt<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> kemencétől délre fekvő<br />
terület napjainkban<br />
5.36 ábra Balatonakarattya belterületének<br />
helyszínrajza a már ismert és a<br />
predikítv modell alapján feltételezhető<br />
lelőhelyek jelölésével<br />
5.37 ábra Légi felvétel Balatonakarattya<br />
feltételezett <strong>római</strong> <strong>kori</strong> településének<br />
környezetéről<br />
5.38 ábra Balatonudvari-Fövenyes prediktív<br />
modell alapján feltételezett <strong>római</strong><br />
településének helyszínrajza<br />
5.39 ábra Légi felvétel Balatonudvari<br />
feltételezett <strong>római</strong> <strong>kori</strong> településének<br />
környezetéről<br />
FÖMI Archívum 75-002/4680, 1975<br />
alapján<br />
a szerző felvétele, 2012<br />
a szerző felvétele, 2012<br />
1:10.000 topográfiai térkép és MRT<br />
2, p. 51. alapján<br />
FÖMI Archívum 75-002/4724, 1975<br />
alapján<br />
1:10.000 topográfiai térkép alapján<br />
FÖMI Archívum 75-002/4653, 1975<br />
alapján<br />
244
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
5.40 ábra A Bázsai-öböl Balatonudvari<br />
irányából, amely villáinak sorába<br />
illeszthető a fövenyesi feltételezhető<br />
lelőhely is<br />
5.41 ábra Balatonudvari-Fövenyes feltételezhető<br />
lelőhelyének környezete<br />
5.42 ábra A Lesencetomaj határában fekvő<br />
Felső-törek-dűlő területén a prediktív<br />
modell alapján feltételezhető <strong>római</strong><br />
<strong>kori</strong> település környezetének<br />
helyszínrajza<br />
5.43 ábra Légi felvétel Lesencetomaj<br />
feltételezett <strong>római</strong> <strong>kori</strong> településének<br />
környezetéről<br />
5.44 ábra Lesencetomaj-Piroskereszt Keszthelykultúrás<br />
temetőjének környezete<br />
napjainkban<br />
5.45 ábra Lesencetomaj feltételezhető<br />
lelőhelyének környezete<br />
5.46 ábra A Felső-törek-dűlő északi irányból,<br />
háttérben – a vizenyős területen túl – a<br />
temetővel<br />
a szerző felvétele, 2012<br />
a szerző felvétele, 2012<br />
1:10.000 topográfiai térkép, MRT 1,<br />
p. 112., PERÉMI 2000, 1. ábra, p. 65.,<br />
és HEINRICH-TAMÁSKA 2009, 35.<br />
ábra, p. 85. alapján<br />
FÖMI Archívum 84-011/6395, 1984<br />
alapján<br />
a szerző felvétele, 2012<br />
a szerző felvétele, 2012<br />
a szerző felvétele, 2012<br />
5.47 ábra A lesencetomaji Felső-törek-dűlő a szerző felvétele, 2012<br />
5.48 ábra Várpalota prediktív modell alapján<br />
feltételezhető <strong>római</strong> <strong>kori</strong> településének<br />
helyszínrajza<br />
5.49 ábra Várpalota feltételezhető lelőhelyének<br />
környezete északkeleti irányból<br />
5.50 ábra Várpalota feltételezhető lelőhelyének<br />
környezete délnyugati irányból<br />
M1 ábra Balatonakali-Ságpuszta <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
villagazdaságának helyszínrajza, a<br />
közép<strong>kori</strong> templom és falu jelölésével<br />
M2 ábra Balatonakali-Ságpuszta <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
villagazdaságának környezete a 71.<br />
számú főút északi, illetve déli oldalán,<br />
a közép<strong>kori</strong> templomrom közelében<br />
M3 ábra A ságpusztai <strong>római</strong> <strong>kori</strong> és közép<strong>kori</strong><br />
konzervált romok napjainkban, a<br />
Vízmű területén<br />
MRT 2, oldalszám nélkül, és<br />
1:10.000 topográfiai térkép alapján<br />
a szerző felvétele, 2012<br />
a szerző felvétele, 2012<br />
1:10.000 topográfiai térkép, B.<br />
THOMAS 1964, 3. ábra, p. 16. és<br />
PALÁGYI 2008a, 3. ábra, p. 77.<br />
alapján<br />
a szerző felvétele, 2011<br />
a szerző felvétele, 2011<br />
245
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
M4 ábra A balatonfüredi fürdő alaprajza (1:<br />
frigidarium, 2: caldarium; a, b, c:<br />
egyéb)<br />
M5 ábra Római <strong>kori</strong> sütőkemence<br />
rekonstrukciója (Nemesvámos-Baláca<br />
puszta)<br />
M6 ábra A balatonfűzfői fazekastelep<br />
környezetének helyszínrajza, az<br />
elbontott útelágazás jelölésével<br />
M7 ábra A balatonfűzfői fazekastelep<br />
helyszínrajza, az útelágazás elbontása<br />
előtt<br />
M8 ábra A balatonfűzfői fazekastelep<br />
környezete napjainkban, dél-délkeleti<br />
irányból<br />
M9 ábra A balatonfűzfői egy<strong>kori</strong> útelágazódás<br />
maradványai, dél-délnyugati irányból<br />
M10 ábra A balatonfűzfői fazekastelepet keletről<br />
kísérő, magasabb fekvésű terület, déli<br />
irányból<br />
M11 ábra A balatonfűzfői fazekastelep<br />
épületének helye, a keleti, magasabb<br />
fekvésű területtel és az elbontott úttest<br />
maradványaival, délnyugati irányból<br />
M12 ábra A balatonfűzfői útelágazás elbontott<br />
úttestének és zöldszigetének<br />
maradványai napjainkban, déli<br />
irányból<br />
M13 ábra A balatonfűzfői fazekastelep falainak<br />
nyomvonalai napjainkban is<br />
észlelhetőek<br />
M14 ábra A balatonfűzfői fazekastelep feltárt<br />
falrészleteinek maradványai<br />
M15 ábra A balatonfűzfői fazekastelepre vezető<br />
<strong>római</strong> út feletti gyér növényes terület<br />
és a gyalogos ösvény napjainkban<br />
M16 ábra A <strong>római</strong> korban is használt<br />
balatongyöröki forrás környezete<br />
napjainkban<br />
M17 ábra A Balatongyörök-szépkilátói <strong>római</strong><br />
fürdő, alaprajz (1: caldarium, 2:<br />
tepidarium)<br />
in: BIRÓ 1974, 16. ábra, p. 38.,<br />
méretarány nélkül<br />
a szerző felvétele, 2006<br />
1:10.000 topográfiai térkép és MRT<br />
2, 6. kép, p. 46. alapján<br />
KELEMEN 1980, 2. ábra, p. 51.,<br />
illetve MRT 2, 6. kép, p. 46. alapján<br />
Nemes Réka és Osgyáni Réka<br />
felvétele, 2011<br />
Nemes Réka és Osgyáni Réka<br />
felvétele, 2011<br />
Nemes Réka és Osgyáni Réka<br />
felvétele, 2011<br />
Nemes Réka és Osgyáni Réka<br />
felvétele, 2011<br />
Nemes Réka és Osgyáni Réka<br />
felvétele, 2011<br />
Nemes Réka és Osgyáni Réka<br />
felvétele, 2011<br />
Nemes Réka és Osgyáni Réka<br />
felvétele, 2011<br />
Nemes Réka és Osgyáni Réka<br />
felvétele, 2011<br />
Sáringer Anna és Juhász Anett<br />
felvétele, 2009<br />
in: MRT 1, 5. ábra, p. 38.<br />
246
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
M18 ábra A Balatongyörök-szépkilátói <strong>római</strong><br />
fürdő rekonstrukciós rajza<br />
M19 ábra A balatongyöröki <strong>római</strong> lelőhely<br />
helyszínrajza<br />
M20 ábra A balatongyöröki Szépkilátó<br />
közvetlen környezete napjainkban<br />
M21 ábra Kilátás a Balatonra, a Tapolcaimedencére<br />
és Badacsonyra a<br />
balatongyöröki Szépkilátó közeléből<br />
in: B. THOMAS 1964, 9. ábra, p. 26.<br />
1:10.000 topográfiai térkép alapján,<br />
a 2009 óta működő golfpályát<br />
megelőző terepi adottságok<br />
rögzítésével<br />
Sáringer Anna és Juhász Anett<br />
felvétele, 2009<br />
Sáringer Anna felvétele, 2006<br />
M22 ábra A balatongyöröki Szépkilátó tágabb<br />
környezete<br />
Sáringer Anna felvétele, 2006<br />
M23 ábra Az egregyi villa helyszínrajza 1:10.000 topográfiai térkép és<br />
MÜLLER 2006, p. 90. alapján<br />
M24 ábra A hévíz-egregyi villa épülete, Csák<br />
Árpád nyomán<br />
BIRÓ 1974, 13. ábra, p. 36. alapján<br />
M25 ábra Az egregyi villa periodizációja, Müller<br />
Róbert nyomán<br />
ld. MÜLLER 2006, p. 90.<br />
M26 ábra A fertőrákosi mithraeum külső képe,<br />
az 1990-es évekbeli rekonstrukció<br />
után<br />
a szerző felvétele, 2011<br />
M27 ábra A fertőrákosi mithraeum belső képe a<br />
pódiumos tagolással<br />
M28 ábra Az egregyi villa napjainkban, keletdélkeleti<br />
irányból<br />
M29 ábra Az egregyi villa napjainkban, délkeleti<br />
irányból<br />
M30 ábra Az egregyi villa napjainkban, nyugati<br />
irányból<br />
M31 ábra A kékkúti villagazdaság helyszínrajza<br />
a lokalizálható I. és II. számú épülettel<br />
a szerző felvétele, 2011<br />
Kiss Eszter, Molnár Zita és Tirják<br />
Dalma felvétele, 2011<br />
Kiss Eszter, Molnár Zita és Tirják<br />
Dalma felvétele, 2011<br />
Kiss Eszter, Molnár Zita és Tirják<br />
Dalma felvétele, 2011<br />
1:10.000 topográfiai térkép, B.<br />
THOMAS 1964, 23. ábra, p. 53.,<br />
továbbá SÁGI 1972, 1. ábra, p. 122.<br />
alapján<br />
M32 ábra A kékkúti I. számú épület alaprajza in: BIRÓ 1974, 7. ábra, p. 31.,<br />
méretarány nélkül<br />
M33 ábra A kékkúti II. számú épület alaprajza,<br />
Kuzsinszky Bálint nyomán<br />
in: SÁGI 1972, p. 122., 2. kép<br />
M34 ábra A kékkúti II. számú épület<br />
rekonstrukciós rajza<br />
M35 ábra A kékkúti II. számú épület területe<br />
napjainkban, dél-délkeleti<br />
in: SÁGI 1972, p. 133., 19. kép<br />
alapján<br />
Károly Veronika és Lampert Éva<br />
felvétele, 2011<br />
247
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
M36 ábra A kékkúti II. számú épület területe<br />
napjainkban<br />
M37 ábra A kékkúti villagazdaság területe<br />
napjainkban, északnyugati irányból,<br />
háttérben az országúttal<br />
M38 ábra A nagyvázsonyi Szérűskerti-dűlő<br />
<strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhelyének környezete<br />
napjainkban<br />
M39 ábra A nemesvámosi <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhelyek,<br />
a balácai villagazdaság helyszínrajza<br />
Károly Veronika és Lampert Éva<br />
felvétele, 2011<br />
Károly Veronika és Lampert Éva<br />
felvétele, 2011<br />
1:10.000 topográfiai térkép alapján<br />
1:10.000 topográfiai térkép, MRT 2,<br />
27. kép, p. 149., PALÁGYI 1984, 11.<br />
ábra, p. 38., PALÁGYI 2000a, 9. ábra,<br />
p. 35. és RÉG. KUT. 2008, p. 238.<br />
alapján<br />
M40 ábra A balácai villagazdaság épületei MRT 2, 27. kép, p. 149., PALÁGYI<br />
1984, 11. ábra, p. 38., valamint<br />
PALÁGYI 2000a, 9. ábra, p. 35.<br />
alapján<br />
M41 ábra Az Ányos-kút környezete napjainkban a szerző felvétele, 2007<br />
M42 ábra A balácai villagazdaság napjainkban,<br />
északkeleti irányból: előtérben a II.<br />
számú épülettel, hátul a III. épülettel,<br />
jobbra pedig a főépülettel<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
M43 ábra A X. számú épület Balácán<br />
napjainkban, északnyugati irányból<br />
M44 ábra A teraszlépcsők a balácai I. és X.<br />
számú épületek között napjainkban,<br />
délkeleti irányból<br />
M45 ábra A balácai III. számú épülettől<br />
északkeletre eső terület napjainkban<br />
M46 ábra A balácai villagazdaság környezete a<br />
kutakkal, Veszprémfajsz felé<br />
M47 ábra Panorámakép a balácai villagazdaság<br />
környezetéről, a villa egy<strong>kori</strong><br />
délnyugati részének irányából: jobb<br />
oldalt hátul a Nagy-kúttal és a<br />
halomsírral, jobb oldalon az Ányoskutat<br />
szegélyező cserjés és fás<br />
területtel<br />
M48 ábra Panorámakép a balácai villagazdaság<br />
környezetéről: jobbra a főépület,<br />
középen a háttérben pedig Kis-kút<br />
látható<br />
M49 ábra Az örvényesi villagazdaság<br />
épületeinek alaprajza<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
SZENTLÉLEKY 1965, p. 105., 3. ábra<br />
alapján<br />
248
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
M50 ábra Az örvényesi villagazdaság<br />
helyszínrajza, a 2006 előtti állapotok<br />
rögzítésével<br />
M51 ábra Kilátás a Balatonra az örvényesi villa<br />
legfelső teraszának szintjéről<br />
M52 ábra Az örvényesi villa terasza alatti<br />
vizenyős terület, a forrástól keletre, a<br />
golfpálya építésének munkálatai<br />
kezdetén<br />
M53 ábra Az örvényesi villa lábánál fakadó<br />
forrás környezete, a golfpálya<br />
építésének idején<br />
M54 ábra Az örvényesi II. és III. számú épület<br />
maradványai<br />
M55 ábra Az örvényesi villa terasza a II. számú<br />
épület kutatóárkai felől<br />
M56 ábra Az örvényesi villagazdaságtól<br />
közvetlenül északra lévő terület, a<br />
golfpálya építésének idején<br />
M57 ábra Az öskü-bántapusztai lelőhely<br />
helyszínrajza, amelytől délkeletre az<br />
Aranyos-kúti forrás és további <strong>római</strong><br />
kor maradványok fekszenek<br />
M58 ábra 20. századi katonai lőállások nyomai a<br />
bántapusztai és aranyoskúti lelőhelyek<br />
között Öskün<br />
1:10.000 topográfiai térkép,<br />
SZENTLÉLEKY 1965, 3. ábra, p. 105.,<br />
és a 2005. évi, Gellért Ferenc által,<br />
valamint a 2007. márciusi, a szerző<br />
közreműködésével végzett geodéziai<br />
felmérés alapján<br />
a szerző felvétele, 2006<br />
a szerző felvételei, 2006<br />
a szerző felvételei, 2007<br />
a szerző felvétele, 2006<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvételei, 2007<br />
*<br />
a szerző felvétele, 2009<br />
M59 ábra A közeli aranyoskúti lelőhely Öskün a szerző felvétele, 2009<br />
M60 ábra Az Öskü-bántapusztai villa<br />
környezete, nyugati irányból,<br />
háttérben a volt Sárszentmihályi<br />
Állami Gazdaság épületeivel<br />
a szerző felvétele, 2009<br />
M61 ábra Az Öskü-bántapusztai villa<br />
környezete, délkeleti irányból<br />
a szerző felvétele, 2009<br />
M62 ábra Rezi-Bakonycserpuszta fürdője in: BIRÓ 1974, 16. ábra, p. 38.,<br />
méretarány és tájolás nélkül<br />
M63 ábra Rezi-Bakonycserpuszta környezetének<br />
helyszínrajza<br />
1:10.000 topográfiai térkép alapján<br />
M64 ábra Rezi-Bakonycserpuszta telepének<br />
tágabb környezete, a Gyöngyös-patak<br />
bal partjának közelében<br />
a szerző felvétele, 2011<br />
249
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
M65 ábra A Szentkirályszabadja-romkúti villa<br />
helyszínrajza<br />
M66 ábra A romkúti villa platója, alatta a<br />
vizenyős területtel, délnyugati<br />
irányból<br />
M67 ábra Panorámafelvétel a<br />
szentkirályszabadja-romkúti<br />
villagazdaság platójáról, délnyugatnyugati<br />
irányból, a gát tetejéről<br />
fotózva<br />
M68 ábra A Szentkirályszabadja-romkúti villa<br />
feltárt épületeinek alaprajza<br />
M69 ábra A Szentkirályszabadja-romkúti I.<br />
számú épület rekonstrukciós rajza<br />
M70 ábra Az I. számú épület nyomai<br />
Szentkirályszabadja-Romkút<br />
villagazdaságában<br />
M71 ábra A IV. számú épület<br />
Szentkirályszabadja-Romkút<br />
villagazdaságában<br />
M72 ábra A forrás a romkúti villa platójától<br />
délnyugatra<br />
M73 ábra A romkúti villa platóját délről kísérő<br />
gát-szakasz, a völgy, valamint az<br />
egy<strong>kori</strong> kőfejtő, észak felől<br />
M74 ábra A gátrendszerrel határolt kis tó, a<br />
Szentkirályszabadja-romkúti villa<br />
platójáról nézve<br />
M75 ábra A romkúti kettős gát délnyugati<br />
szakasza<br />
M76 ábra A romkúti kettős gát déli-délkeleti<br />
szakasza<br />
M77 ábra A romkúti kettős gát déli-délkeleti<br />
szakasza<br />
1:10.000 topográfiai térkép, B.<br />
THOMAS 1964, 56. ábra, p. 119. és<br />
MRT 2, 38. kép, p. 188., valamint a<br />
szerző közreműködésével 2007<br />
tavaszán végzett geodéziai felmérés<br />
alapján<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
B. THOMAS 1964, 56-57. ábra, pp.<br />
119-120. és 59. ábra, p. 122.,<br />
továbbá MRT 2, 38. kép, p. 188.,<br />
valamint a szerző közreműködésével<br />
2007 tavaszán végzett geodéziai<br />
felmérés alapján<br />
in: B. THOMAS 1961, p. 38., 38. ábra<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
250
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
M78 ábra A gátrendszerrel határolt kis tó, a gát<br />
dél-délnyugati szakaszáról nézve,<br />
Szentkirályszabadján<br />
M79 ábra A gátrendszerrel határolt kis tó<br />
Szentkirályszabadján<br />
M80 ábra Az Aquincum melletti csúcshegyi<br />
villa, amelynek alaprajza a Tihanysajkódi<br />
villáéval rokon<br />
M81 ábra A Tihany-sajkódi villagazdaság<br />
környezete napjainkban<br />
M82 ábra A Tihany-sajkódi villagazdaság<br />
környezetének helyszínrajza<br />
M83 ábra A gyulafirátót-pogánytelki<br />
villagazdaság épületei<br />
M84 ábra A pogánytelki villagazdaság<br />
környezete napjainkban, északi<br />
irányból<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
B. THOMAS 1964, 60. ábra, p. 123.,<br />
tájolás és méretarány nélkül, illetve<br />
MÓCSY 1990, 52. ábra, p. 229.<br />
alapján<br />
a szerző felvétele, 2011<br />
1:10.000 topográfiai térkép és MRT<br />
2, p. 192. alapján<br />
B. THOMAS 1964, 13-15. ábra, pp.<br />
35-36. és 19. ábra, p. 44. továbbá 21.<br />
ábra, p. 47., valamint PALÁGYI<br />
2000a, 1-2. ábra, pp. 31-32. alapján<br />
összesítve<br />
a szerző felvétele, 2008<br />
M85 ábra A Bakony vonulatai Pogányteleknél a szerző felvétele, 2006<br />
M86 ábra A gyulafirátóti III. számú épület<br />
rekonstrukciós rajza dél-délkeleti<br />
irányból nézve<br />
in: B. THOMAS 1961, p. 15., 9. ábra<br />
M87 ábra A pogánytelki III. számú épület<br />
felszíni nyomai napjainkban<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
M88 ábra A gyulafirátóti kemence metszete Rhé Gyula nyomán PALÁGYI 1994a,<br />
p. 216., 5. ábra<br />
M89 ábra A gyulafirátóti kemence Rhé Gyula nyomán PALÁGYI 1994a,<br />
p. 223., 27. ábra<br />
M90 ábra A Gyulafirátót-pogánytelki villa<br />
helyszínrajza<br />
*<br />
M91 ábra A pogánytelki villagazdaság területén<br />
elkülöníthető terepszintek<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
M92 ábra A pogánytelki villagazdaságot keleti<br />
irányból övező források felett<br />
napjainkban a Vízmű üzemel<br />
a szerző felvétele, 2006<br />
M93 ábra A 20. századi lövészárok<br />
Pogánytelken, amely átmetszi a <strong>római</strong><br />
villagazdaság I. és II. számú épületét<br />
M94 ábra A 20. századi lövészárok az átmetszett<br />
I. számú épület maradványaival<br />
a szerző felvétele, 2006<br />
a szerző felvétele, 2006<br />
251
ÁBRA<br />
SZÁMA<br />
ÁBRA CÍME ÁBRA FORRÁSA<br />
M95 ábra 20. századi lőállások nyoma<br />
Pogánytelken, a <strong>római</strong><br />
villagazdaságtól nyugatra<br />
M96 ábra A kádártai épület feltárt részének<br />
alaprajza<br />
a szerző felvétele, 2007<br />
in: BIRÓ 1974, 14. ábra, p. 37.,<br />
méretarány nélkül<br />
M97 ábra A kádártai lelőhely helyszínrajza 1:10.000 topográfiai térkép alapján<br />
M98 ábra A Hegedűs-malom Kádártán Dömök Krisztina és Fábi-Molnár<br />
Márta felvétele, 2010<br />
M99 ábra A lejtő megtámasztását szolgáló<br />
támfal Kádártán, a veteményes feletti<br />
részen<br />
M100<br />
ábra<br />
M101<br />
ábra<br />
M102<br />
ábra<br />
M103<br />
ábra<br />
M104<br />
ábra<br />
M105<br />
ábra<br />
M106<br />
ábra<br />
M107<br />
ábra<br />
M108<br />
ábra<br />
M109<br />
ábra<br />
M110<br />
ábra<br />
Panorámakép a temető és a református<br />
templom közötti területről Kádártán<br />
Panorámakép a temető környezetéről<br />
Kádártán<br />
A balatonvilágosi bennszülött telep<br />
környezetének helyszínrajza<br />
Fontosabb ásatási időszakok a<br />
fenékpusztai erőd területén<br />
A fenékpusztai erőd elhelyezkedése<br />
napjainkban (kiemelve a három<br />
bemutatott épület, és a kút látható)<br />
Csák Árpád ásatásainak helyszínrajza,<br />
1903<br />
A fenékpusztai IV. számú épület<br />
rekonstrukciós rajza<br />
A fenékpusztai VII. számú épület<br />
rekonstrukciós rajza<br />
A fenékpusztai VIII. számú épület<br />
rekonstrukciós rajza<br />
A fenékpusztai erőd maradványai<br />
napjainkban<br />
A Nagy-kút és Likasdomb közötti<br />
terület Nemesvámoson<br />
(* a szerző saját szerkesztésű, a kutatás alapján készített ábrái)<br />
Dömök Krisztina és Fábi-Molnár<br />
Márta felvétele, 2010<br />
Dömök Krisztina és Fábi-Molnár<br />
Márta felvétele, 2010<br />
Dömök Krisztina és Fábi-Molnár<br />
Márta felvétele, 2010<br />
1:10.000 topográfiai térkép és<br />
MÜLLER 1994, 1. ábra, p. 178.<br />
alapján<br />
*<br />
1:10.000 topográfiai térkép, MNM<br />
RA VI.47/1976 és HEINRICH-<br />
TAMÁSKA 2009 térképmelléklete<br />
alapján, ábra- és oldalszám nélkül<br />
közli MÜLLER 2002, p. 100., 1. ábra<br />
in: B. THOMAS 1964, 36. ábra, p. 68.<br />
in: B. THOMAS 1961, 16. ábra, p. 22.<br />
in: B. THOMAS 1961, 17. ábra, p. 23.<br />
*<br />
a Patak utca környéke; a szerző<br />
felvétele, 2006<br />
252
TÁBLÁZATOK ÉS DIAGRAMOK JEGYZÉKE<br />
1. TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE:<br />
3.1 táblázat A Balaton ó<strong>kori</strong> vízszintjére és a Sió-zsilip <strong>római</strong> <strong>kori</strong> eredetére<br />
vonatkozó, egymásnak ellentmondó elméletek (VIRÁG 2005, pp. 25-<br />
55. alapján)<br />
3.2 táblázat A Balaton partja mentén húzódó <strong>villák</strong> és telepek tengerszint feletti<br />
magasságának és fennállási idejének összefüggése<br />
4.1 táblázat A vizsgált lelőhelyek fennállási ideje<br />
4.2 táblázat A vizsgált lelőhelyek tengerszint feletti magassága<br />
4.3 táblázat A vizsgált lelőhelyek tengerszint feletti magassága a<br />
4.4 táblázat<br />
legalacsonyabban fekvő tartományban<br />
A vizsgált lelőhelyek lejtőkategóriája<br />
4.5 táblázat A lelőhelyek 500 méteres pufferzónáiban legnagyobb arányban<br />
megtalálható lejtőkategóriák megoszlása<br />
4.6 táblázat A feltárt lelőhelyek 500 méteres pufferzónáiban legnagyobb<br />
arányban megtalálható lejtőkategóriák megoszlása<br />
4.7 táblázat A lelőhelyek 500 méteres pufferzónáiban megtalálható<br />
4.8 táblázat<br />
lejtőkategóriák súlyozott eloszlása<br />
A lelőhelyek 1000 méteres pufferzónáiban legnagyobb arányban<br />
megtalálható lejtőkategóriák megoszlása<br />
4.9 táblázat A feltárt lelőhelyek 1000 méteres pufferzónáiban legnagyobb<br />
arányban megtalálható lejtőkategóriák megoszlása<br />
4.10 táblázat A lelőhelyek 1000 méteres pufferzónáiban megtalálható<br />
4.11 táblázat<br />
lejtőkategóriák súlyozott eloszlása<br />
A lejtőkategóriák és a művelési formák kapcsolata<br />
4.12 táblázat A vizsgált lelőhelyek kitettsége<br />
4.13 táblázat A lelőhelyek 500 méteres pufferzónáiban legnagyobb arányban<br />
megtalálható kitettségek megoszlása<br />
4.14 táblázat A feltárt lelőhelyek 500 méteres pufferzónáiban legnagyobb<br />
arányban megtalálható kitettségek megoszlása<br />
4.15 táblázat A lelőhelyek 1000 méteres pufferzónáiban legnagyobb arányban<br />
megtalálható kitettségek megoszlása<br />
4.16 táblázat A feltárt lelőhelyek 1000 méteres pufferzónáiban legnagyobb<br />
arányban megtalálható kitettségek megoszlása<br />
253
4.17 táblázat A Balaton-felvidéken megtalálható talajtípusok és a <strong>római</strong> <strong>kori</strong><br />
települési formák viszonya<br />
5.1 táblázat A tengerszint feletti magasság és a lejtőkategória kapcsolata<br />
5.2 táblázat A tengerszint feletti magasság és a lejtőkategória kapcsolata a feltárt<br />
lelőhelyek esetében<br />
5.3 táblázat A tengerszint feletti magasság és lejtőkategória kapcsolata 500<br />
méteres puffer esetén<br />
5.4 táblázat A feltárt lelőhelyek tengerszint feletti magasságának és<br />
5.5 táblázat<br />
lejtőkategóriájának kapcsolata 500 méteres puffer esetén<br />
A tengerszint feletti magasság és lejtőkategória kapcsolata 1000<br />
méteres puffer esetén<br />
5.6 táblázat A feltárt lelőhelyek tengerszint feletti magasságának és<br />
5.7 táblázat<br />
lejtőkategóriájának kapcsolata 1000 méteres puffer esetén<br />
A tengerszint feletti magasság és a kitettség kapcsolata<br />
5.8 táblázat A tengerszint feletti magasság és a kitettség kapcsolata a feltárt<br />
lelőhelyek esetében<br />
5.9 táblázat A tengerszint feletti magasság és kitettség kapcsolata 500 méteres<br />
puffer esetén<br />
5.10 táblázat A feltárt lelőhelyek tengerszint feletti magasságának és<br />
5.11 táblázat<br />
kitettségének kapcsolata 500 méteres puffer esetén<br />
A tengerszint feletti magasság és kitettség kapcsolata 1000 méteres<br />
puffer esetén<br />
5.12 táblázat A feltárt lelőhelyek tengerszint feletti magasságának és<br />
5.13 táblázat<br />
kitettségének kapcsolata 1000 méteres puffer esetén<br />
A lejtőkategória és kitettség kapcsolata az összes vizsgált lelőhely<br />
esetén<br />
5.14 táblázat A lejtőkategória és kitettség kapcsolatának vizsgálata a feltárt<br />
lelőhelyeken<br />
5.15 táblázat A lejtőkategória és kitettség kapcsolata 500 méteres puffer esetén<br />
5.16 táblázat A feltárt lelőhelyek lejtőkategóriájának és kitettségének kapcsolata<br />
500 méteres puffer esetén<br />
5.17 táblázat A lejtőkategória és kitettség kapcsolata 1000 méteres puffer esetén<br />
5.18 táblázat A feltárt lelőhelyek lejtőkategóriájának és kitettségének kapcsolata<br />
1000 méteres puffer esetén<br />
5.19 táblázat Mezőgazdasági leletekkel rendelkező lelőhelyek fennállási ideje<br />
5.20 táblázat Mezőgazdasági leletekkel rendelkező lelőhelyek lejtőkategóriája<br />
5.21 táblázat Mezőgazdasági leletekkel rendelkező lelőhelyek kitettsége<br />
254
2. DIAGRAMOK JEGYZÉKE:<br />
2.1 diagram A Balaton-felvidéki leletek helye a pannoniai kézművességben<br />
3.1 diagram A vizsgált lelőhelyek vízfolyásoktól, illetve a Balatontól mért<br />
távolsága<br />
3.2 diagram A Balaton partja mentén fekvő <strong>villák</strong> és telepek vízfolyásoktól,<br />
illetve a Balatontól mért távolsága<br />
3.3 diagram A Balaton partja mentén húzódó lelőhelyek tengerszint feletti<br />
középmagasságának és fennállási idejének összefüggése (*a<br />
lelőhelyek egyedi azonosítóival, ld. 4-5. Függelék)<br />
3.4 diagram A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> vidéki települések és legközelebbi víznyerő helyeik<br />
között napjainkban mérhető magasságkülönbség<br />
3.5 diagram A <strong>római</strong> <strong>kori</strong> vidéki települések és legközelebbi víznyerő helyeik<br />
között napjainkban mérhető magasságkülönbség, ős<strong>kori</strong><br />
4.1 diagram<br />
előzményeik feltüntetésével<br />
A lelőhelyek meghatározásának lehetőségei<br />
4.2 diagram A lelőhelyek megoszlása a Magyarország Régészeti Topográfiája<br />
köteteiben<br />
4.3 diagram A vizsgált lelőhelyek fennállási ideje<br />
4.4 diagram A feltárt lelőhelyek fennállási ideje<br />
4.5 diagram A vizsgált lelőhelyek tengerszint feletti magassága<br />
4.6 diagram A feltárt lelőhelyek tengerszint feletti magassága<br />
4.7 diagram A vizsgált lelőhelyek tengerszint feletti magassága a<br />
legalacsonyabban fekvő tartományban<br />
4.8 diagram A feltárt lelőhelyek tengerszint feletti magassága a<br />
4.9 diagram<br />
legalacsonyabban fekvő tartományban<br />
A vizsgált lelőhelyek lejtőkategóriája<br />
4.10 diagram A feltárt lelőhelyek lejtőkategóriája<br />
4.11 diagram A vizsgált lelőhelyek kitettsége<br />
4.12 diagram A feltárt lelőhelyek kitettsége<br />
5.1 diagram A tengerszint feletti magasság és a lejtőkategória kapcsolata<br />
5.2 diagram A tengerszint feletti magasság és a lejtőkategória kapcsolata a feltárt<br />
lelőhelyek esetében<br />
5.3 diagram A tengerszint feletti magasság és a kitettség kapcsolata<br />
5.4 diagram A tengerszint feletti magasság és a kitettség kapcsolata a feltárt<br />
lelőhelyek esetében<br />
5.5 diagram A lejtőkategória és kitettség kapcsolata az összes vizsgált lelőhely<br />
esetén<br />
5.6 diagram A lejtőkategória és kitettség kapcsolatának vizsgálata a feltárt<br />
lelőhelyeken<br />
255
5.7 diagram A vizsgált lelőhelyek távolságának megoszlása<br />
5.8 diagram A Dunántúl <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhelyein végzett archaeobotanikai<br />
vizsgálatok területi eloszlása<br />
5.9 diagram A Dunántúl <strong>római</strong> <strong>kori</strong> lelőhelyein végzett archaeobotanikai<br />
vizsgálatok eredményei, a felhasználási mód szerint<br />
5.10 diagram Az archaeobotanikai vizsgálatok Balaton-felvidéken azonosított<br />
fajai, felhasználási mód és családok szerint<br />
5.11 diagram A Balaton-felvidék <strong>római</strong> <strong>kori</strong> mezőgazdasági leletei, funkciójuk<br />
szerint<br />
5.12 diagram Mezőgazdasági leletekkel rendelkező lelőhelyek fennállási ideje<br />
5.13 diagram Mezőgazdasági leletekkel rendelkező lelőhelyek lejtőkategóriája<br />
5.14 diagram Mezőgazdasági leletekkel rendelkező lelőhelyek kitettsége<br />
5.15 diagram A 150 méteres tengerszint alatti magasságon fekvő lelőhelyek<br />
jellemző környezeti tulajdonságai<br />
5.16 diagram A prediktív modellezés során meghatározott lelőhelyek kitettsége<br />
6.1 diagram A 186 lokalizálható lelőhely telepítését meghatározó környezeti<br />
tényezők megoszlása<br />
256
FIRNIGL ANETT<br />
RÓMAI KORI VILLÁK TÖRTÉNETI<br />
KÖRNYEZETÉNEK VIZSGÁLATA<br />
A BALATON-FELVIDÉKEN<br />
DOKTORI ÉRTEKEZÉS<br />
- KÉPKÖTET -<br />
TÉMAVEZETŐ:<br />
PROF. DR. FATSAR KRISTÓF<br />
Budapest, 2012<br />
257
MELLÉKLETEK<br />
*Az egyes ábrák szerzői jogaira való tekintettel a mellékletek<br />
csak a disszertáció eredeti példányában tekinthetőek meg.<br />
258 II