ÚJság - Tél 2020

Folytatva a jóga fáján való haladást elérkezünk a kéreghez, ami az egész
növényt körbeveszi, védi. Az emberi testen ezt a funkciót a bőr látja el,
védve a külvilág behatásaitól.
A bőrünk az, mely elválasztja a testünket a külvilágtól, egyúttal a legnagyobb
érzékszervünk is.
A pratjahára szembefordulást, visszahúzódást jelent, a tapasztaló szervek
visszavonását, az érzékszervek ellenőrzés alá vonását. Az ember tudatában
van a körülötte lévő történéseknek, de ezek nem befolyásolják őt. Ezáltal
nincs, mi az elmét megkösse, és létrejön a tudat tiszta formája.
Az emberi elme az érzékszerveken át tapasztalja a földi világot,
rendszerezi, majd az emlékezet eltárolja. Az emlékezet segít később
eldöntenünk, mi az, amit szeretnénk, hogy megismétlődjön életünkben, mi
az, amit nem. A számunkra jó dolgokat igyekszünk minél gyakoribbá tenni, a
rosszakat kerülni. Azonban a mai ember hajlamos egész életét az érzékei
kielégítésével tölteni, újabb és újabb fizikai örömöket hajszolni, ám ebben a
cselekvés szervei legyengülnek, és egy idő után már nem tudják kielégíteni
az érzékszervek és az elme vágyait.
Amikor tudatunk fejlődik, elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor meghallja az
értelem, a józan ész hangját, és itt érkezik a pratjáhára, hogy megérezzük,
hol az igazi KINCS. A tudat a külvilág felől a belső Mag felé fordul, erejüket
vesztik a földi csábítások, és egy belső derű lesz jelen életünkben. Ez
természetesen nem azt jelenti, hogy meg kell vetnünk a „földi hívságokat”,
csak tudatában leszünk, hogy a tárgyak csak rövid ideig képesek örömöt
okozni számunkra. Az érzékeinkkel értékeljük a világ szépségeit, de tudjuk,
hogy a belsőnk által nyújtott szépségeket semmi sem múlhatja felül, és ez
állandó, mindig rendelkezésre áll.