ÚJság - Tél 2020

hinni abban, hogy vége lesz, újjá fogok születni, ha jól végzem el a
munkát. Újra egyensúly lesz, de én már nem leszek többé ugyanaz.
Sokat gondolkodtam ezen, miért fájdalmas az elengedés, mert az
elmúlásban valahogy mindig benne van a fájdalom, még akkor is, ha
tudom, hogy a fejlődésemet szolgálja a lehúzó minőségek elengedése.
Aztán rájöttem, ez még mindig az ego játéka, vergődése, ami benne akar
tartani az ismert, megszokott működésben, ragaszkodik a kialakult
énképhez. Furcsa érzés ebben az átmenetben létezni. Már nem vagyok
azonos korábbi önmagammal, de még nem rendeződtem egy új
struktúrába, csak hiszek benne, hogy ez meg fog történni. És csak rajtam
áll, mire elérkezik a téli napforduló, a fény születése, és megérkeznek az
új energiák, amik kijelölik az aktuális irányaimat, ebből mennyit, milyen
mértékben leszek képes befogadni. A novemberi-decemberi időszakban
a fény csökkenésével egyre inkább magunkra maradunk, az élet kevésbé
támogat. Önerőből kell küzdenünk. Az összegzés-elengedésmegtisztulás-megújulás
folyamatában végig fenntartom a szándékot az
újrarendeződésre. Próbálok naponta gyakorlatokat végezni, meditálni,
imádkozni. Leginkább a föld energiáihoz igyekszem kapcsolódni, ami
intenzíven tisztít és stabilitást ad. A medve totem a másik nagy segítőm.
Az ősökkel, a vérvonalammal való kapcsolódás is nagyon fontos ebben
az időszakban, támogatásukkal, iránymutatásukkal a saját
megtisztulásom egy nagyobb összefüggésbe ágyazódik, az egész
vérvonalam tisztításán, emelésén lehetőségem nyílik dolgozni. A téli
napforduló közeledtével a Nap, a fény erejére hangolódok, időnként
segítségül hívva a sólyom totemet. Nekem ezek a gyakorlatok segítenek,
de voltaképp mindenkinek magának kell megtalálnia, neki milyen
módszerek működnek. A lényeg, hogy a célt ne tévesszük szem elől, mi
végre végezzük a gyakorlatokat, hiszen ezek csak eszközök, hogy a
folyamat végére egy új ember szülessen. Ha valaki érdeklődését
felkeltették az általam említett technikák és esetleg kipróbálná, szívesen
megmutatom, illetve nyitott vagyok közös gyakorlásokra is.Mire elérkezik
a fény születésének ideje, csak rajtam áll, mit leszek képes belőle
befogadni. Addig még hosszú út áll előttem, de már nem félek. Tudom,
hogy a fényhez a sötétségen keresztül vezet az út. Szembenézek az
árnyékkal, legyőzöm, s mintegy az elvégzett munka jutalmául teret adok
a sötétség helyén a fénynek.